Új Szó, 1959. június (12. évfolyam, 150-179.szám)

1959-06-20 / 169. szám, szombat

e Megszűnik a takarmány visszautalása. A központi alapokból szemestakarmányt csak a nagyhizlaldák és a baromfifarmok kapnak, amennyiben nem rendelkeznek saját takarmányalappal, avagy annak terjedelme nem elégséges a hús tervezett termelési feladatainak teljesítéséhez. Ez a takarniányeladás a megállapított szükségleti mérleg alapján zajlik le. A központi takarmányalapból a többi takarmányíajtát továbbra is úgy utalják ki, hogy a mezőgazdasági üzemek termelési szükségleteik arányában elsősorban a kUlönleges takarmányi'élékkel legyenek ellátva. A központi takarmányalapbűi továbbra is juttatást kapnak a járási takarmány­keverő üzemek, valamint a Belkereskedelmi Minisztérium kiskereskedelmi háló­zata a szabad piaci szükséglet fedezésére. Egyes mezőgazdasági terményeknek az állam részére való eladásáért a terme­lők továbbra is megkapják a répaszeletet, a melaszt, a lefölözött tejet, a savót. Mezőgazdasági adó A mezőgazdasági adót újból szabályozzuk, hogy elősegítse az eltérő természeti és gazdasági feltételek között gazdálkodó szövetkezetek jövedelmeiben mutatko­zó különbség csökkenését s ugyanakkor aktivan hasson a mezőgazdasági termelés fejlődésére, a szocialista termelési viszonyok elmélyülésére, az egységes íüldmű­vesszövetkezetek oszthatatlan alapjainak növekedésére és a gazdaságosság foko­zására. Az adó emelését a begyűjtési árak színvonala teljes mértékben kiegyenlíti. Az így megállapított adónak nincs sem fiskális, sem adminisztratív jellege, hanem.gazdasági eszköz, melyet a nemzeti bizottságok a mezőgazdasági termelés fejlesztésének és a szövetkezetek szilárdításának egyik eszközeként fognak al­kalmazni. E célból az egységes földművesszövetkezetek adójának kirovására a mezőgaz­dasági termékekért, a melléktermelés termékeiért, a munkálatokért és szolgá­latokért ténylegesen elért bevételek, valamint a munkaegységek fejében elosztott természetbeniek értékét szabjuk meg alapul. Ebbői az alapból kiszámítjuk a szö­vetkezetek oszthatatlan alapjaiba átutalt eszközöket. Az adót progresszív díjszabás szerint rójuk ki, éspedig a kukoricatermelő vidéken az adókivetési alap 6, a répatermelő vidéken 7, a burgonyatermelő vidé­ken 3, a burgonya- és zabtermelő vidéken 1,05, a hegyvidéken 1 százalékában. A járási nemzeti bizottságoknak joguk van 1 százalékkal'leszállítani vagy emelni az adó összegét valamennyi körzetben s rendkívüli körülmények közepette a ku­korica és répatermelő vidéken kivételes esetben egészen 2 százalékkal. A brutto pénz jövedelemnek több mint 12 százalékát az oszthatatlan alapba átutaló egységes földművesszövetkezetekre kirótt adót a járási nemzeti bizottság az oszthatatlan alapba utalt 12 százalékot meghaladó összeg után 10-50 száza­lékkal leszállítja. Az adóengedmény legfeljebb a kirótt adó feléig terjedhet. A rosszabb termelési feltételek melleit gazdálkodó szövetkezetek, a gazdaságilag gyenge szövetkezetek és az újonnan létesült szövetkezetek az oszthatatlan alap dotációjának már a 10 százalékát felülmúló összeg után is engedményt kap­hatnak a járási nemzeti bizottságtól. A még be nem népesített határmenti járásokban a járási nemzeti bizottság arányosan leszállíthatja az adót, ha a szövetkezetek átlagon aluli termelési ered­ményeket érnek el annak következtében, hogy kevés dolgozójuk van. A járási nemzeti bizottság hasonlóan járhat el a gazdaságilag és pénzügyileg nem szilárd szövetkezetek, főként az újonnan létesült szövetkezetek esetében. Az egyénileg gazdálkodó földművesek mezőgazdasági adóját az egy hektár mezőgazdasági földterületre eső, megközelítőleg azonos termelési feltételekkel dolgozó élenjáró szövetkezetek színvonalának megfelelő átlagos hozamnormák szerint, továbbá a mezőgazdasági üzem megművelésre alkalmas általános földte­rülete szerint számítják ki. A megszabott adóalaphoz hozzá kell számítani a kü­lönleges növények termesztésével tényleg elért jövedelmet, esetleg a mellékte­vékenységgel szerzett jövedelmet. A járási nemzeti bizottság a HNB javaslatára készítik és megtárgyalják a mezőgazdasági termény beadásról kötendő ötéves keretszerződéseket. A szövetkezetek azután ötéves tervjavaslataikat benyújtják a JNB tanácsának, amely felülvizsgálja és határozatával jóváhagyja, megerősítve azt, hogy e javaslatok összhangban állanak a járás állami tervének feladataival. Ugyanakkor meghatározza azon anyagi és pénzügyi segítség terjedelmét, ame­lyet az állam a szövetkezeteknek a termelési és a mezőgazdasági terménybe­gyűjtési feladatok teljesítése alapján nyújt. A JNB-k tanácsának az egyes szö-' vetkezetek ötéves terveiről szóló határozatait kiegészítik a mezőgazdasági ter­ménybeadásról kötött keretszerződések, amelyeket az EFSZ-ek az egyes begyűj­tési szervezetekkel kötnek. A szövetkezetek ötéves terveinek ily módon való kidolgozásával és jóváhagyásával elérjük azt, hogy a szövetkezetek érdekei összhangban álljanak a társadalom érdekeivel a helyi termelési feltételek és a szövetkezeti tagok kezdeményezésének maximális kihasználása mellett. Különleges módon dolgozzák ki az évi terveket is. amelyek pontosabbá teszik és konkretizálják az ötéves terv feladatait. A szervezés új módszerét maximális mértékben kell alkalmazni már az idei évben az 1960. évi- terv előkészítése során. Ha a járásokban és a szövetkezetekben jól dolgozzák ki az ötéves terveket, ezáltal kiküszöbölhetik majd az évi terv összeállításának jelenlegi két szaka­szát is. Csupán az ötéves terv évi feladatainak szükséges változtatásait hajtják végre közvetlenül az egész évi termelési tervek összeállítása előtt. A tervezőmunkálatok új megszervezése azonban magában véve nem hoz semmi javulást, ha nem változik meg s nem válik jobbá a mezőgazdasági igaz­gatás, s főleg a járási nemzeti bizottságok munkamódszere. A JNB-k által a szövetkezeteknek nyújtott hatékony segítség kell hogy rendszeres és szak­szerű tervező és gazdasági tevékenységen alapuljon minden egyes szövetkezet­tel kapcsolatban. Ez megköveteli, hogy véget vessenek e munkák kampány­szerűségének és formális voltának, a bürokratikus munkamódszereknek. Korlá­tozni kell a különféle felesleges jelentéseket és beszámolókat a felettes szervek­számára és behatóan kell ismerni a járás szövetkezeteinek gazdasági problémáit. A járási nemzeti bizottságnak a járás mezőgazdasági fejlődéséért viselt fele­lőssége kell hogy az egyes kérdések megoldásához való komplex közeledésben is megnyilvánuljon. Ezzel kapcsolatban szeretném megemlíteni a mezőgazdasági termelés sza­kosításának a járásokban és szövetkezetekben gyakran vitatott kérdését. Az ötéves terv feladatainak a kerületekre, járásokra és szövetkezetekre való fel­dolgozásánál maximális mértékben tekintetbe kell venni a helyi termelési fel­tételeket és a tervfeladatok elhelyezésével meg kell teremteni a termelés leghatékonyabb irányának feltételeit. A nemzeti bizottságokon e feladat biztosításának alapjául szolgálhat a me­zőgazdasági termelés körzetesítése, amelyet a Csehszlovák Mezőgazdaságtudo­mányi Akadémia dolgoz ki. Ezen alapokat maximális mértékben fel kell használni az állami tervfeladatok helyes elosztása érdekében. Ä kerületi és főleg a járási nemzeti bizottságoknak anyagi és pénzügyi segítséggel, valamint szervezői munkával gondoskodniuk kell arról, hoqy az állami terv feladatainak elosztásánál az első helyen a .társadalom érdekei állja­nak s ne helyezzék előtérbe az egyes szövetkezetek szorosan vett érdekeit. Ha a járás jó tervező és politikai szervezőmunkát végez, akkor csak teljesen kivételes esetben tűzik ki az állami tervfeladatokat a szövetkezeteknek meg­hagyás által. A mezőgazdisági termelés egyes ágazatai közötti kölcsönös összhang, vala­mint a nyerstermelés és a piaci termelés közötti összhang biztosításának fon­tos eszköze a termelési mérlegek és a takarmánymérlegek rendszere. Az új begyűjtési rendszer egyenesen megköveteli a mérlegkészítés módszerének következetes alkalmazását. Emellett súlyt kell helyezni a tartalékok tervszerű a politikai szervező munkának az egyes szövetkezetek ötéves terveinek jó kidolgozására és a termelés, a munkatermelékenység növelését, valamint az egy termékegységre cső önköltségek csökkentését célzó konkrét intézkedések biz­tosítására kell irányulnia; a tervekben a termelési és begyűjtési feladatokkal egyidejűleg az anyagi és pénzügyi biztosítás eszközeit is meg kell szabni a terv eme részeinek eddigi időbelileg különálló megtárgyalása és megoldása helyett; a mezőgazdasági irányításában és tervezésében nemcsak az állami terv anyagi és pénzügyi mutatóit, hanem a mezőgazdaságba befektetett eszközök hatékony­ságát jellemző mutatókat, a szövetkezetesek személyi jövedelmének növekedé­sét és a szövetkezeti alapok dotálására szolgáló saját pénzforrások képződését jellemző mutalókat is fel kell használni; a tervben a termelést mozgósító feladatokból kell kiindulni, amelyeket a tár­sadalom szükségletei s a természeti és gazdasági feltételek maximális kihasz­nálásának lehetőségei tesznek indokolttá, ugyanakkor arányos gazdasági tarta­lékokat kell teremteni; a begyűjtők és az egyes termelési szövetkezetek viszonyát a járás keretében tervezett piaci termelést biztosító szerződéses megállapodással kell alátámasz­tani. A termelés és begyűjtés állami tervének feladatait a járási nemzeti bizottság már nem bontja fel direktív módon az egységes földművesszövetkezetekre. A járási nemzeti bizottság a mezőgazdasági termelés járási és szövetkezeti fejlesztésének saját tervei szerint az egyes EFSZ-ekkel a hnb részvételével megtárgyalja az illető járás termelése és begyűjtése állami tervének biztosí­tását és'erről megállapodik. A termelés és a piaci kitermelés állami tervfelada­tainak fölbontásakor a jnb feltételeket teremt az egyes szövetkezetek termelé­sének célszerű hasznosítására úgy, hogy öszhangban álljon az állami terv követelményeivel. A járás piaci termelésének feladatairól tárgyalva a szövetkezeteket a begyűj­tési szervezetek vonalán tervezett termékek begyűjtési feladatairól is tájékoz­tatják (pl. len, zöldség, vetőmag stb.) A jnb a mezőgazdasági szakemberek és a begyűjtési szervezetek dolgozói ak­tívájával karöltve a hnb részvételével segít az egyes szövetkezeteknek saját ötéves tervjavaslataik kidolgozásában, melyeket az egyes évek szerint tagolnak. a jnb tanácsa megtárgyalja e javaslatokat és minden szövetkezet részére kü­lön határozattal jóváhagyja őket abban az esetben, ha biztosítva vannak a járás áliami tervében megszabott termelési és piaci termelési feladatok. Egyidejűleg megszabja a mezőgazdasági termékek termelési és begyűjtési tervfeladatainak teljesítésétől függően az állam részéről a szövetkezetnek nyújtott anyagi és pénzügyi segítség terjedelmét. Az egyes begyűjtési szervezetek Ötéves mezőgazdasági termékbeadási ke­retszerződéseket kötnek a szövetkezetekkel, éspedig mind az állami tervben megszabott termékek, mind a begyűjtési szervezetek vonalán tervezett termé­kek beadására. Az egyes években a minimumra kell korlátozni az ötéves terv módosításait, hogy stabilitása biztosítva legyen. A szükséges módosításokat jóváhagyás végett a kormány elé kell terjeszteni és e változásokat egészen a járásokig szétírni, a járási nemzeti bizottságok pedig a hnb részvételével az egyes szövetkeze­tekkel megtárgyalják az állami terv módosított feladatainak biztosítását. A begyűjtési szervezetek megtárgyalják és évi szerződésekkel biztosítják az állami tervben megszabott piaci termelést, valamint a begyűjtési szervezetek vonalán tervezett piaci termelést úgy, hogy a járási nemzeti bizottságok taná­csai határozatukkal december 20-ig 'jóváhagyhassák az egységes földművesszö­vetkezetek évi termelési és begyűjtési feladatait és meghatározhassák a jövő évi termelésnek az állam részéről történő anyagi és pénzügyi biztosítása terje­delmét. Azon szövetkezetek feladatait, amelyek üzérkedési szándékból megtagadják kell, hogy az 'új intézkedések EFSZ-eínk döntő többségében kedvezően tükröződ­nek majd. Az új begyűjtési árak azonban alacsonyabbak lesznek, mint az 1953-ban elért tényleges árak egyes olyan átlagon felüli szövetkezetekben, amelyek a termelés nagyfokú belterjessége mellett jelentős termékmennyiséget értékesítettek az állami felvásárlás keretében, ily módon magas átlagos árakat és általános jöve­delmet értek el, amely nem felelt meg a ráfordított munka mennyiségének. E magas gazdálkodási színvonalú szövetkezeteket késztessük arra, hogy ter­melésük növelésével és önköltségük csökkentésével a lehető legrövidebb időn belül egyenlítsék ki ezeket a különbségeket. Egyes lemaradó szövetkezetekben is csökkenhet az általános jövedelem, amennyiben nagyon alacsonyak voltak a kötelező beadások normái, különféle előnyöket és engedményeket élveztek és úgyszólván egész alacsony piacj ter­melésüket lényegében az állami felvásárlás keretében fizetett áron értékesí­tették. Az ilyen szövetkezetekben kidolgozott és az új begyűjtési rendszer felté­teleihez • módosított konszolidációs tervek szerint e szövetkezeteknek olyan termelési segítséget nyújtunk, amely lehetővé teszi, hogy gyorsan emeljék termelésük színvonalát s így a szövetkezetesok életszínvonalát is. Akadhatnak egyes szövetkezetek, amelyekben az új begyűjtési rendszer beve­zetése után különféle okok folytán lényegesebben csökken majd a szövetkeze­tesek díjazása. Vannak például olyan hegyvidék; szövetkezetek, melyek a saját takarmányalapon tenyésztett szarvasmarhatartás helyett vágósertéseket hizlal­tak vásárolt takarmánnyal. e szövetkezetek jövedelme az új begyűjtési rendszer bevezetése után, a központi alapból származó takarmánnyal való gazdálkodás új módszere és a takarmányfélék eladási árának felemelése következtében csökkenni fog. Ezenkívül a vágósertések új begyűjtési ára kisebb lesz. mint az ilyen szövetkezetekben eddig elért magas ár. E szövetkezetekben átmenetileg számítani kell bizonyos, eszközökkel, amelyek lehetővé teszik az átmeneti nehézségek áthidalását mindaddig, amíg a feltéte­leiknek megfelelő termelési irányzat érvényesítése alapján e nehézségekkel meg­birkóznak. Az elkerülhetetlenül szükséges átmeneti segélynyújtásról a járás keretében döntenek, mivel egyedül a járási pártbizottságok és a járási nemzeti bizottsá­gok lesznek képesek konkrétan megítélni az egyes EFSZ-ek gazdasági és po­litikai helyzetét. Kétségtelen, hogy maguk a szövetkezetek tudják majd a legjobban felhasznál­ni azokat a nagy lehetőségeket, amelyekot az új begyűjtési rendszer nyújt nekik s a termelés és a munkatermelékenység növelésével, az önköltség csök­kentésével legyűrik majd az esetleg felmerülő átmeneti nehézségeket. IV. A mezőgazdaság fejlesztése tervezésének egyes kérdései rÁz új Begyűjtési rendszer bevezetésével kapcsolatban az irányítás és terve­zés egyes kérdéseit is újra meg "kell oldanunk. a Központi Bizottság márciusi ülésén a mezőgazdasági irányító és szervezőmunka megjavításáról tárgyaltunk. Á mai ülésen konkretizálnunk kell az irányító és politikai-szervező munkának a mezőgazdasági termelés új begyűjtési és tervezési rendszeréből eredő fő feladatait. Á szocialista termelési viszonyok kiterjesztése a mezőgazdaságban megteremti a feltételeket a szocializmus gazdasági törvényeinek tökéletesebb kihasználására. E feltételeket jobban kj kell tudnunk használni és lényegesen itieg kell javíta­nunk az egész mezőgazdasági igazgatás tervező és irányító munkájának tartal­mát és módszereit. 10

Next

/
Oldalképek
Tartalom