Új Szó, 1959. június (12. évfolyam, 150-179.szám)

1959-06-20 / 169. szám, szombat

ket az árakat a mezőgazdaságban elért átlagos eredmények alapján határozták meg. A jó termést adó években az egységes földművesszövetkezéteknek pénzbeli és anyagi tartalékokat kell felhalmozniok, amelyekből fedezhetik a rossz termésű évek hiányait. Az új felvásárlási árak bevezetése egyrészt lényeges változásokat hoz a jövedelemnek az egyes mezőgazdasági üzemek közötti megosztásában, másrészt az állani és a mezőgazdaság közötti pénzügyi kapcsolatokban. A különféle állami segítségnyújtás és támogatás egy része az állami költségvetésből a begyűjtési árakba lesz beépítve, amelyek ennek következtében átlagban 14,7 százalékkal magasabbak, mint az 1958-as év árai. Ezzel kifejező módon növekszik a begyűjtési árak szerepe és megszilárdulnak a város és a falu közötti piaci kapcsolatok. Ugyanakkor lehetővé válik a mezőgazdaságba befektetett eszközök hatékonyabb felhasználása. A jövedelem új elosztása a mezőgazdasági üzemek között magával hozza azt, hogy a mezőgazdaságban dolgozók bevétele igazságosan oszlik meg, összhangban az érdem szerinti jutamazás elvével. A dolgozó parasztok jövedelmének szintje már nem fog függni a kötelező beadásért és az állami felvásárlásért járó bevétel különböző arányaitól, hanem a központi alapokba kerülő egész terménymenynyiség terjedelmétől. Az új begyűjtési rendszer éppen úgv, mint az iparban a munkásbérek átépítése, amelynek célja összhangba hozni a bérek és a munkatermelékenység emelkedését — megteremti az összhangot a szövetkezetek jövedelmének és piaci termelésük terjedelmének növekedése között. A begyűjtési árak az 1958-as év átlagos áraihoz viszonyítva az állattenyésztési termékeknél 15,6 százalékkal, a növényi torményeknél 12,7 százalékkal emelkednek. Ez jövedelmezőbbé teszi a mezőgazdasági termelést és hozzájárul a társadalom szükségleteinek jobb kielégítéséhez. Az alapvető élelmiszerfajták túlnyomó többségénél az új árak megközelítik a kiskereskedelmi árak maximális szintjét. Tekintettel arra, hogy az állattenyésztési termelés költségei mind ez ideig magasak és az új felvásárlási árak ezeknek megfelelnek, egyes állattenyésztési eredetű termékeknél az államnak rá kell fizetnie az élelmiszerek kiskereskedelmi áraira, (vaj, sajtok, turó, marhahús, tojás és baromfi). A mezőgazdasági termelésben ezért sokoldalú intézkedésekkel széleskörűen és a lehető legrövidebb időn belül lényegesen csökkenteni kell valamennyi termény, különösképpen pedig az állattenyésztési termékek önköltségét. A mezőgazdasági termékek önköltségének lényeges csökkentése rendkívüli jelentőségű az egész népgazdaság sikeres és aranyos fejlesztése szempontjából. A mezőgazdasági termékek önköltségének csökkentése nemcsak a szövetkezetek tiszta jövedelme gyarapításának és a szövetkezeti tagok személyes jövedelme emelésének forrását képezi, hanem létrehozza az élelmiszerfajták kiskereskedelmi árai csökkentésének a ezzel a dolgozók életszívnonala emelésének feltételeit is. Az új felvásárlási árak határozott előnyben részesítik a többnyire rosszabb termelési feltételek között az állami alapok számára termesztett teménvfajtákat (rozs, burgonya, len), ami hozzájárul a burgonyatermesztő és a hegyvidéki szövetkezetek anyagi érdekeltségének növeléséhez a termelés tartós növelésében és ennek alapján a szövetkezetek pénzbeli jövedelmének gyorsabb iramú gyarapításához is. A külkereskedőim szükségleteivel összhangban árelőnyben részesítjük hagyományos kiviteli terményeinket (sorárpa és komló). A legfontosabb mezőgazdasági termények új felvásárlási árai a leginkább számításba jövő kategóiráknál a következőképpen vannak megállapítva (100 kg-ért, 1 literért, 1 darabért koronában): II. osztályú búza 135. — II. osztályú rozs . 140.— II. osztályú sörárpa 155. — • I. osztályú zab 85. — Nagyszemű kukorica . . 115.— Átlagos minőségű fogyasztási burgonya . . 39. — Cukorrépa 19.— líostlen VI. osztályú 220 Y. Az 1960. évi terv kidolgozása s a termelés és a begyűjtés biztosítása az idei évben Az új begyűjtési rendszer sikeres bevezetésének fontos feltétele a termelési és begyűjtési feladatok maximális teljesítése az idei évben, valamint az 1960. évre szóló állami terv jó előkészítése és biztosítása. E feladatok teljesítésétől függ, mily gyorsan és hatékonyan nyilvánul meg az úi begyűjtési rendszer valamennyi eiőnye. A tervfeladatok • eddigi teljesítése és mezőgazdaságunk jelenlegi színvonala feltétlenül megköveteli, hogy alapvető fordulatot érjünk el a mezőgazdasági termeiés fejlesztésében a CSKP KB márciusi ülése határozatainak érteimében. A szövetkezeti mozgalom fejlődésében elért sikerek megteremtik ehhez a szükséges feltételeket. A második ötéves terv első három évében azonban nem tudtuk teljesen kiihasználni a szocialista nagyüzemi termelés előnyeit. Ezen időszak alatt a mezőgazdasági termelés csupán 5,3 százalékkal növekedett. Az idei évben a fejlődés néhány irányban nem kielégítő. A második ötéves terv tervfeladatainak nem teljesítése a mezőgazdaságban főleg a növényi termelés lemaradásában rejlik. Ez elsősorban a aabona-. a burgonya- és takarmánytermelésben nyilvánul mog. A Ipmaradás a hektárhozamok stagnálásából, valamint a szántóföldek elégtelen kibővítéséből és kihasználásából ered.' A hektárhozamok stagnálásának ok

a az agrotechnika alacsony színvonala és a föld termőképességének növeléséről való elégtelen gondoskodás, főleg a vízgazdálkodási munkálatok elvégzéséről való csekély gondoskodás volt. Annak ellenére, hogy a mezőgazdaság jelentős gépi eszközöket kapott, a fő munkák gépesítésének foka a bővülő szocialista szektorban általában az előző színvonalon maradt. Ugyancsak még mindig csekély a gépi eszközök kihasználása is. A szántóföldek kiterjesztésének tervét általában 50 százalékra teljesítették és ezért nem érték el a gabona- és takarmányfélék vetésterületének tervezett növelését. A szántóföldterület tervének nem teljesítésére főleg a határvidéken került sor. A szántóföldterületre kedvezőtlen befolyást gyakorolt az eddigi begyűjtési rendszer, a földdel való rossz gazdálkodás, a beruházási építkezések során a szántóföldeknek lakásépítés céljaira valő felparcellázása stb. Annak ellenére, hogy a Központi Bizottság és a kormány nagy figyelmet szentelt a szántóföld kiterjesztésére és kihasználására, valamint a termés növelésére, nem használták fel teljesen a mezőgazdaságba fektetett ezkozöket a szántóföldterület kiterjesztésére. a földek termővé tételére és az aratásnál előforduló veszteségek csökkentésére. A határozatokat nem valósították meg következetesen a gyakorlatban, megvalósításukra nem fejtettek ki állandó törekvést. Az elégtelen gabona- és takarmánytermesztés következtében megbomlott az összhang a növénytermesztés és az Sljattenyész1$si termelés között. Az 1958-as ban meg kell őrizni az állami alapokba való kötelező beadási feladatok meghagyás által történő meghatározását. Emellett megkülönböztetjük a két hektár mezőgazdasági földterület feletti parasztok csoportját, akik számára a termelési és begyűjtési feladatokat az állami tervnek a járásban megállapított mutatói alapján szabják meg és a kisparasztok csoportját 0,5 hektártól 2 hektárig terjedő földterülettel, akiknek beadásait meghagyás által elsősorban általában a hús, a tej és a tojás, esetleg a cukorrépa terén állapítják meg. A 0,5 hektáron aluli mezőgazdasági üzemek számára nem állapítanak meg beadási feladatokat. A begyűjtési szervezetek terményfeleslegeiket ugyancsak az új arakon vásárolják meg. hatóan Ismerjék az EFSZ-ek és állami gazdaságok összes termelési és gazdasági problémáit és hatékonyan segítsék őket. A CSKP Központi Bizottsága meg van győződve róla, hogy az új begyűjtési rendszer és az új begyűjtési árak bevezetése hozzájárul az összes EFSZ-ek, állami gazdaságok és mezőgazdasági dolgozók kezdeményezésének további kihontakozódásához a mezőgazdasági termelés lényeges növeléséért folytatott küzdelemben. A mezőgazdasági termelés fejlesztésében és az egységes földművesszövetkezetek szilárdításában fokozott feladatok hárulnak a nemzeti bizottságokra, elsősorban a helyi nemzeti bizottságokra, állandó albizottságaikra és aktíváikra. A mezőgazdaság terén az összes fokú nemzeti bizottságok térjenek át a mezőgazdaság politikai-gazdasági irányítására, fejlesszék a szövetkezet kezdeményezését és hatékonyan hassanak a termelés növelésére és a költségek csökkentésére. A CSKP Központi Bizottsága elvárja, hogy minden mezőgazdasági dolgozó megsokszorozza törekvését, hogy valamennyi termelési forrás, elsősorban a talaj, mint alapvető mezőgazdasági termelőeszköz teljes kihasználása alapján az egész mezőgazdasági termelés növekedésének még gyorsabb ütemét elérje, hogy széleskörűen bevezetik a gazdálkodás nagyüzemi termelési formáit, állandóan fokozzák a munka termelékenységét és csökkenteni fogják a mezőgazdasági termékek önköltségeit. Ezzel segítik népünk eilatásának állandó javítását és feltételeket teremtenek a fő létszükségleti cikkek állami kiskereskedelmi árának további leszállítására. Mindez hozzájárul a munkásosztály és a dolgozó paraszlság megbonthatatlan szövetségének — hazánkban a szocializmus sikeres felépítése erős alapjának további szilárdításahoz. Annak érdekében azonban, hogy a magasabb adó mindenkor megfeleljen a tényleges t'eltéceleknek, amelyeket egyes esetekben a termelővidékekbe való besoroláskor nem lehet mindig pontosan meghatározni, és hogy ne álljon itt elő valamilyen merevség, a járási nem/eti bizottságnak joga lesz az egyes községek helyi viszonyai szerint (a föld fekvése, minősége stb.) bizonyos korlátok között módosítani a díjszabást. A helyi nemzeti bizottsággal megállapodva joga lesz a burgonya-, kukorica- és répatermesztő vidéken egészen egy százalekig terjedően, a kukorica- és répatermesztő videken pedig kivételesen 2 százalékkal leszállítani vagy felemelni az adótarifát. Az eddig érvényes begyűjtési rendszerben is a beadási normák megkülönböztetett megszabásával részben elvontuk a jobb feltételekkel gazdálkodó szövetkezetek jövedelmét, aminek következtében a jobb feltételek között gazdálkodó szövetkezetek kisebb értékesítési árakat értek el, mint a rosszabb feltételek között gazdálkodó szövetkezetek. 1958-ban például a kukorica átlagos ára a kukoricatermelő vidéken 20 százalékkal kisebb volt, mint a hegyvidéken, a rozs ára 20 százalékkal, a marháé 6 százalékkal, a malacoké 20 százalékkal, a tejé pedig 12 százalékkal stb. volt kisebb. A mezőgazdasági adóban eszközölt változások tehát csak az egyes területek jövedelme közötti kiegyenlítődés űj formáit jelentik. Ezt a kötelező beadások rendszerének megszüntetése és új begyűjtési árak bevezetése kényszeríti ki. Az új, magasabb begyűjtési árak megszabásakor ezt már tekintetbe vettük és a mezőgazdasági adó emelkedését általában a nagyobb bevételek fedezik. A mezőgazdasági adó e fő funkcióján kívül — a szövetkezetek és szövetkezetesek egyes területek szerinti jövedelme indokolt kiegyenlítődésének elősegítése — más küldetést is fog teljesíteni. Fokozni fogja a szövetkezetek érdekeltségét az oszthatatlan alapok gyarapításában, mert ha a szövetkezet az oszthatatlan alapot a bruttó pénzjövedelemnek több mint 12 százalékával dotálja, a JNB progresszív adókedvezményben részesíti. Ebben megnyilvánul a mezőgazdasági adónak a termelés fejlesztésében azáltal betöltött aktív szerepe, hogy megszilárdítja a szövetkezetek fő alapjait. A rosszabD termelési feltételek között dolgozó szövetkezeteknek, a gazdaságilag gyenge és az új szövetkezeteknek a JNB már akkor megadhatja azt a kedvezményt, ha oszthatatlan alapjuk dotálása túlhaladja bruttó pénzjövedelmük 10 százalékfit. Ezeken a/, engedményeken kívül ideiglenesen csökkenthetik a gyéren betelepített határvidéki járások szövetkezeteinek adóját, különösen, ha jelentős földterület esik ott egy dolgozóra. Az EFSZ-ek tagjainak háztáji gazdaságát nem adóztatjuk meg külön. Az új begyűjtési rendszer az egyénileg gazdálkodó parasztok megadóztatásában is módosításokat tesz szükségessé. Az egyénileg gazdálkodó parasztok ugyanolyan áron adják majd el termékeiket az államnak, mint a szövetkezetek, tehát az eddiginél magasabb áron és ezért fontos lesz, hogy megadóztatásuk is nagyobb legyen. Adóalapjukat nem szabhatjuk meg úgy, mint a szövetkezetekét, mivel gazdálkodásukban ezt nehéz, majdnem lehetetlen lenne megállapítani. Ezért elvbői továbbra is a kormány által megállapított hozamnormák szerint adóztatjuk meg őket. A hozamnormákat a mai színvonallal szemben — tekintettel a magasabb begyűjtési árakra — emelni kell. Az adótarifát a mezőgazdasági üzem nagysága szerint progresszívan szabjuk meg. Feltételezzük, hogy 1960 után túlnyomóan csak a kevésbé termékeny területek kisparasztjai, egyénileg gazdálkodó földművelői maradnak a szövetkezeteken kívül. Ezért egyrészt az egyénileg gazdálkodó parasztok aránylag csekély átlagos méretű mezőgazdasági üzemére (22V2 hektár) és ennek következtében aránylag alacsony átlagos adómegterhelésére számítunk. Annak érdekében, hogy lényegesen fokozódjék a helyi nemzeti bizottságok anyagi érdekeltsége a mezőgazdasági termelés fejlesztésében és a begyűjtési 27 19