Új Szó, 1959. június (12. évfolyam, 150-179.szám)

1959-06-20 / 169. szám, szombat

Ľudmila Jankovcová elvtársnő beszámolója az új begyűjtési rendszerről és az új, egységes mezőgazdasági begyűjtési árakról Elvtársak! Dolgozó népünk pártunk vezetésével jelentős sikereket ért el a szocializmus építésében. Olyan politikai és gazdasági feltételek jöttek létre, amelyek alap.]án a CSKP XI. kongresszusa kitűzhette a történelmi jelentőségű feladatot: szocialista országépítésünk befejezését. Pártunk XI. kongresszusa világosan meghatározta a pártmunka irányát és alapvető tartalmát a szocialista országépítés befejezésének és a kommunizmusba való fokozatos átmenethez szükséges Lovábbi anyagi és kulturális források lécrehozásának időszakában. A CSKP KB előző teljes ülései feldolgozták és konkretizálták a párt XI. kongresszusának legfontosabb határozatait. Abból a lenini elvből indultak ki. hogy a párt egész tevékenységének célja az emberről való gondoskodás, az ember jólétének gyarapítása. A párt gondoskodása a doigozó nép anyagi és kulturális színvonalának további emeléséről kifejezően megnyilvánult a CSKP *zon határozataiban, amelyek csökkentették egyes élelmiszerfajták és ipari árucikkek árait, rendezték az alacsony nyugdíjakat és a gyermekpótlékot, foglalkoztak a lakáskérdés megoldásával, a munkásbérrendszerek átépítésével, az iskola s az éle.t kapcsolatának szorosabbá tételével, a közoktatás és a nevelés továbbfejlesztésével. A nép anyagi és kulturális életszínvonalának állandó emelése népgazdaságunk sikeres fejlesztésének eredménye. Ez elsősorban szocialista iparunk gyors fellendülésének köszönhető. A nép életszínvonala további emelésében rendkívül fontos szerepet kell betöltenie mezőgazdaságunknak is, melynek termelése elmarad társadalmunk szükségletei mögött. A falu szocialista átépítésében- elért sikerek megteremtették a kedvező feltételeket ahhoz, hogy pártunk vezetésével előre lendüljünk, meggyorsítsuk a mezőgazdasági termelés fejlesztésének iramát, növeljük hatékonyságát és'állandóan elmélyítsük a szocialista termelési viszonyokát. Ma, amikor a kis- és középparasztok közösen gazdálkodnak a földterület döntő részén, ki kell aknáznunk minden lehetőséget a mezőgazdasági termelésben a szocialista termelési formák elterjesztése és teljes mérvű érvényesítése érdekében, megdönthetetlenül be kell bizonyítanunk a szocialista gazdálkodás fölényét és a mezőgazdaságban is ki kell használnunk a szocialista nagyüzemi termelés minden előnyét. A Központi Bizottság márciusi ülésén foglalkoztunk azokkal a kérdésekkel, hogyan lehetne.ezeket az új lehetőségeket a mezőgazdasági termelés gyors iramú fellendítése érdekében a lehető legjobban kihasználni és ezzel kapcsolatban számos intézkedést határoztunk el. A CSKP KB máricusi ülésének határozatait megvitatták a pártszervezetekben, különösen a ralvakon, ami még jobban mozgósította dolgozóinkat. Ez megnyilvánult elsősorban a tavaszi munkák határidőben és jő minőségben való elvégzésében, a mezőgazdaság előtt álló további feladatok teljesítése kedvező feltételeinek megteremtésében. A szocialista mezőgazdasági nagyüzemi termelés továbbfejlesztésével foglalkozó párthatározat teljesítése közben elért eyyes pozitív eredményeket azonban helyid yő A malátaárpát illetően begyűjtésének feladatait az általános gabonabegyüjtéshez viszonyítva úgy biztosítjuk, hogy ne csökkenjen aránytalanul a mezőgazdasági üzemek saját takarmányalapja. Az új takarmánygazdálkodási módszer megköveteli az árrendszer egyszerűsítését és a takarmányfélék egységes eladási árának bevezetését. Az ezen árakra tett javaslat a gabona új begyűjtési árából, főként a zab árából indul ki, mely métermázsánként 105 koronát tesz ki. A többi árak elvben a zab árához igazodnak a tápanyagtartalomtól függően. A takarmányfélék új árának tehát a saját forrásokbői származó takarmányalap maximális biztosítását kell eredményeznie. III. A mezőgazdasági adó és a közvetlen segítség szerepe a különböző területek szövetkezetei jövedelmének kiegyenlítésében Az új begyűjtési rendszer és az új begyűjtési árak bevezetésével kapcsolatban módosítani kell a mezőgazdasági adót. A mezőgazdasági adót úgy szabályozzuk, hogy hozzájáruljon az eltérő természeti és gazdasági feltételekkel gazdálkodó szövetkezetek jövedelmében mutatkozó különbségek csökkentéséhez s ugyanakkor aktívan hasson a mezőgazdasági termelés fejlődésére, a szocialista termelési viszonyok elmélyítésére, az EFSZ-ek oszthatatlan alapjának növelésére és a gazdaságosság fokozására. A begyűjtési árak magasabb színvonala teljesen kiegyenlíti az adóemelést. Az ily módon rendezett adó nem fiskális és adminisztratív jellegű, hanem olyan gazdasági eszköz, melyet a nemzeti bizottságok a mezőgazdasági termelés fejlesztésének és a szövetkezetek szilárdításának egyik eszközeként használják ki. Az adót az egységes földmüvesszövetkezetekre az előírt bruttó pénzjövedelem és a munkaegységekre elosztott természetbeniek értéke után rójuk ki, leszámítva a szövetkezet oszthatatlan alapjába utalt eszközöket. Az adótarifa az így megállapított alap 1—7 százaléka között fog mozogni s az egyes termelővidékek szerint progresszívan emelkedik. így elérjük azt, hogy elsősorban a jobb talaj- és éghajlati viszonyok alapján elért magasabb jövedelmet vonjuk el. Ez az adóztatási módszer sokkal kevésbé érinti a termelés belterjessége fokozásának eredményeit. A mezőgazdasági termelés belterjességének fokozására fordított eszközök ugyanis a belterjességre is hatékonyabb érvényesítésük mellett a tiszta pénzjövedelemnek a bruttójövedelemnél gyorsabb növekedését eredményezik. Ha a tiszta pénzbeli jövedelmet, vennénk adóalapul, aláásnánk a szövetkezetek érdekeltségét a termelés belterjességének fokozásában és az önköltség csökkentésében s nem vonnánk el a jobb talaj és éghajlati viszonyok alapján elért jövedelmet. A szövetkezetek bruttó pénzjövedelmének megadóztatása adminisztratív szempontból is egyszerűbb, a bruttóbevétel jobban megállapítható objektívan. Az adódijszabás az egyes termelővidékhez igazodik, melyekbe geonómiai kutatás alapján minden községet besorolunk. Annak érdekében, hogy a geonómiai kutatás egyes fogyatékosságait kiküszöböljük, a termeiövidékek megjelölésére szolgáló tényezőket a hegyi és hegyaljai vidékeken ki kellett bővíteni a lejtős terepre és a rendkívüli feltételekre (futóhomok. sziklástalaj sth.) vonatkozó adatokkal. Az adódíjszabást így szabjuk meg: a hegyvidéken 1,0 % a burgonya-zabtermelő vidéken 1,5 „ a burgonyatermelő vidéken 3,0 „ a répatermesztő vidéken 7,0 „ a kukoricatermesztő vidéken 8,0 „ ' Az új begyűjtési rendszer és a mezőgazdasági termények új árai A?, új begyűjtési rendszer és az új felvásárlási árak a párt falusi politikája megvalósításának egyik eszközévé válnak. Az egységes szilárd árak a szövetkezeteket a termelés növelésére és egyben a termelési önköltség csökkentésére ösztönzik majd. A termelési eredményekben való anyagi érdekeltség tehát helyes irányú lesz, jobb összhangba kerülnek a társadalom és a szövetkezetek érdekei. Ugyanakkor egyszerűbbé és tökéletesebbé válik a mezőgazdasági termelés és begyűjtés tervezésének rendszere és így létrejönnek az egyes mezőgazdasági üzemekben a természeti és a gazdasági feltételek következetesebb kiaknázásának jobb feltételei, valamint a gazdálkodás nagyüzemi formái érvényesítésének és a célszerű szakosítás fejlesztésének jobb körülményei. Az új begyűjtési rendszer bevezetése kell, hogy segítséget nyújtson a mezőgazdasági termelés növelése és gazdaságosabbá tétele ütemének meggyorsításában, az állami alapok mezőgazdasági terményekkel való jobb ellátásában és a lakosság állandóan növekvő szükségletei maximális kielégítésében. Ennek az új rendszernek szabályoznia kell a mezőgazdaságban dolgozók jövedelmének helyes irányú alakulását, összhangban a mezőgazdasági termelés és a munkatermelékenység növekedésével. Az új begyűjtési rendszernek lehetővé kell tennie a mezőgazdasági termelés boviiiö újratermelését, a szövetkezeti tagokat ösztönöznie kell a közös gazdaságból eredő jövedelem emelésére, a háztáji gazdaságból eredő jövedelem részesedési arányának csökkenése mellett. Az új rendszernek gazdaságilag indokolt méretekben csökkentenie kell a különbségeket az egyes termelési területek mezőgazdasági dolgozóinak jövedelme között, támogatnia kell a körzetesítés és a gazdálkodás nagyüzemi formáinak bevezetése alapján a mezőgazdasági termelés célszerű szakosítását. Egyszerűbbé kell tennie a mezőgazdasági termények begyűjtésével kapcsolatos adminisztratív munkát és nyilvántaríást. Mindezen alapvető feladatok teljesítése tovább szilárdítja a munkásosztály szövetségét a szövetkezeti parasztokkal és még jobban megerősíti hazánk szocialista gazdaságát. Ámde az új begyűjtési rendszer befolyását a mezőgazdasági termelés növelésére és a szövetkezetek gazdaságának szilárdulására nem szabad túlbecsülnünk. Szem előtt keli tartanunk, hogy a begyűjtésnek legtökéletesebb rendszere sem biztosíthatja önmagában a lakosság és az ipar szükségleteit fedező terménymennyiséget. A mezőgazdasági termények piacra kerülő mennyiségének további növelésében a döntő tényezőt elsősorban a föld jobb kihasználása és a mezőgazdasági termelés belterjességének fokozása jelenti. A gazdaságilag indokolt árak képezik azt a legfontosabb gazdasági eszközt, amely biztosítja a szövetkezeti parasztságnak és a mezőgazdasúg valamennyi többi dolgozójának anyagi érdekeltségét a mezőgazdasági termelés tartós emelésében, az állami alapokba kerülő terménymennyiség elérésében és az önköltség állandó csökkentésében. Ezek az árak képezik a nemzeti jövedelemnek a mezőgazdaságban és a népgazdaság többi ágazatában való eloszlása fo eszközét. Az állam ezen árak segítségével teremti meg az összhangot a társadalom szükségletei és az egységes földművesszövetkezeteknek. valamint a mezőgazdasági termények más előállítóinak anyagi érdekei között. Ezek az űj árak kedveznek a szövetkezeteknek, és nemcsak a mezőgazdasági terményekre s a szövetkezeten belüli felhalmozásra fordított íársadalmilag szükséges önköltséget fedezik, hanem mind nagyobb mértékben lehetővé teszik más szövetkezes í alapok feltöltését is azon termelési területeken, amelyek döntő mértékben tekintetbe jönnek az állami alapok megfelelő terményekkel való ellátása szempontjából. Az új felvásárlási áraknak lényegében hosszabb időszakra kell szólniok. hogy a szövetkezetek hosszabb ideig legyenek anyagilag érdekelve a termelés növelésében és a mezőgazdasági terményekre fordított önköltség csökkentésében. Ezeév éghajlati feltételei, valamint az irányításban levő fogyatékosságok mé.q jobban elmélyítették az összhangnak ezt a hiányát. A takarmányszükségletet állandóan nem kielégítően fedezték és ezért fokozott mértékben kellett takarmányt behozni. A takarmánytermesztésben való lemaradás és a közös szövetkezeti állattenyésztési termelés fejlesztéséről, főleg a törzsállatállományról való elégtelen gondoskodás ahhoz vezetett, hogy nem teljesítették az állományok és az állatok hasznossága tervezett fokozását. A szarvasmarhaállomány az elmúlt három év alatt 76 ezer darabbal gyarapodtak a tervezett 155 ezer helyett, a tehénállomány tízezer darabbal növekedett a tervezett 56 ezer darab helyett. Emellett nem teljesítik rendszeresen az üszök fedeztetésének tervét. A kocaállomány még jelentősen csökkent is. A nemzeti bizottságok és szerveik a szövetkezetek gyors fejlődésének időszakában nem gondoskodtak a kocák törzsállományának megőrzéséről és gyarapításáról. Nem teljesítik az átmeneti kocák búgatásának feladatait sem. Ennek következtében már hosszabb ideje nagy hiány mutatkozik malacban. A vágósertések tervezett termelésének teljesítéséhez ebben az évben az első negyedben 340 ezer malac hiányzott. A vágósertések termelése és begyűjtése tervének nem teljesítését elsősorban a malactermelés csökkenése okozta az elmúlt időszakban, továbbá az alacsony gabona- és burgonyatermelés, főleg a múlt évben. Az állatok tenyésztésének és etetésének technológiája túlnyomó részt még mindig magán viseli a kisüzemi termelés jellegét. Nem terjesztik el megfelelően élenjáró állami gazdaságaink és szövetkezeteink tapasztalatait. A piaci vágósertések hizlalásának ideje még mindig átlagosan 10, sőt több hónapig tart. A mezőgazdasági termelés és begyűjtés feladatait az 1960-as évre úgy állapították meg, hogy teljesen kifejezzék mezőgazdaságunk lehetőségeit. A mezőgazdasági nyerstermelésnek 1960-ban az 1959. évi várt színvonallal szemben 6 százalékkal kell emelkednie. A termelésnek e nagyfokú növekedése ellenére, az ötéves tervfolyamán a mezőgazdasági termelésnek csak 16,5 százalékos növelését érhetjük el az eredetileg tervezett 26,7 százalék helyett. E feladatok teljesítése érdekében a termelést a CSKP KB 1959. március 4-i és 5-i határozatainak következetes megvalósításával kell fejleszteni. Az 1960-as év szempontjából a legfontosabbnak a takarmanytermesztés lényeges növelését, •A koca- és a malacállomány gyarapítását, a tehénállomány növelését kell tartani, a szarvasmarhaátiomány gyarapításával egyidejűleg. 19S0-ban a vágósertéstermelésnek 65 ezer tonnával kell meghaladnia az 1959ben várható teljesítést és 49 ezer darabbal az 1957. évi termelést, annak az évnek termelését, amelyben nálunk eddig a sertéshústermelés legmagasabb színvonalát értük el. E termelés elérése céljából nemcsak megfelelő számú malacról kell gondoskodni, de meg kell rövidíteni a piaci vágósertések hizlalásának idejét is. Ez év negyedik negyedében és az 1960-as év első negyedében legalább 400 ezerrel, vagyis 20 százalékkal több malacot kell felnevelni, mint a múlt év és az idei év ugyanazon időszakában. Ehhez szükséges lesz havonta legalább 90 ezerrel tobb kocát búgatni és lényegesen csökkenteni a malacok pusztulását. A piaci vágósertések hizlalásának idejét tíz hónapról nyolc hónapra kell csökkenteni, vagyis a zsírra nevelt sertések átlagos napi gyarapodását mintegy 20 százalékkal kell növelni. Azon, állami gazdaságok tapasztalatai, amelyek megszervezték a sertések automatikus etetését és a sertések hizlalása céljára takarmánykeverékek termelését, azt; mutatják, hogy ezen az úton elérhető a hizlalás idejének lényeges lerövidítése, a takarmányok jobb kihasználása és az önköltség csökkentése. A tervezett tehén- és szarvasmarhaállomány elérése és hasznosságuk fokozása megköveteli, hogy nagyobb gondot szentePjenek a szarvasmarhatenyésztésnek is. Itt is döntő lesz*a megfelelő takarmánymennyiség biztosítása. Emellett hangsúlyozni kell, hogy az idei év termése döntően befolyásolja az állattenyésztési termelés jövő évi színvonalát. Tudatosítani kell, hogy az 1960. évi mezőgazdasági termelési és begyűjtési terv nem biztosítja a népgazdaság szükségleteinek fedezését • annak ellenére, hogy