Új Szó, 1959. június (12. évfolyam, 150-179.szám)

1959-06-01 / 150. szám, hétfő

Ne halogassák Csehszlovákia és Lengyelország meghívását a genfi értekezletre (Folytatás az 1. oldalról) ügyminisztere, a valóságban azt javasolják, hogy a Nyugat-Berlinben fennálló jelenlegi megszállási rendszert terjesszék ki egész Berlinre Ezáltal nemcsak, hogy nem vetnének véget a nyugat-berlini veszélyes helyzetnek, amely a feszültség és a provokációk tűzfészkévé vált KözépEurópában, hanem a nyugati javaslat kísérletet jelent ennek a tűzfészeknek további kiterjesztésére s teljesen megengedhetetlen beavatkozást jelent egy szuverén állam — a Német Demokratikus Köztársaság belügyeibe. A komplex javaslat, amelyet a nyugati hatalmak küldöttségei 1959. május 14-én terjesztettek az értekezlet elé, tehát nem felel meg az értekezlet fő feladatainak és a maga egészében nem képezheti konstruktív tárgyalások alapját. Ezzel szemben a Németországgal kötendő békeszerződés javaslata, amelyet a Szovjetunió kormánya terjesztett elő, olyan hatékony intézkedések összességét tartalmazza, amelyeknek megvalósítása meggátolná a német imperializmus agressziójának megismétlődését az európai nemzetekkel szemben és jó feltételeket teremtene Németország egyesítésére s a békés fejlődés biztosítására Németországban. Az értekezlet fő feladata marad továbbra is a Németországgal kötendő békeszerződés kérdésének és a nyugat-berlini viszonyok normalizálásának megtárgyalása. Emellett külön is meg lehet tárgyalni a nyugati tervben foglalt egyes javaslatokat, amennyiben azok eme kérdésekre vonatkoznak és az európai feszültség enyhítésére irányulnak. Azt a nézetet valljuk, hogy ha a nyugati hatalmak részéről is elegendő jóakarat és őszinte törekvés lesz a megegyezés elérésére, közelebb lehet hozni egymáshoz az álláspontokat és a megtárgyalt kérdésekben olyan megoldást lehet találni, amely jelentősen hozzájárulna az európai és általában a világbéke megszilárdításához. , — Mit mondhatna miniszter elvtárs Csehszlovákiának és Lengyelországnak az értekezleten való részvétele megtárgyalásáról? Ä Csehszlovák Köztársaság és a Lengyel Népköztársaság képviselőinek a genfi értekezlet tárgyalásain való részvétele, amely kérdést A. A. Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere vetette fel a külügyminiszteri értekezleten, rendkívüli figyelmet keltett. A nyugati hatalmak képviselői ugyan nem utasíthatták el egyenesen a Szovjetunió azon indokolt javaslatát, hogy a Csehszlovák Köztársaság és a Lengyel Népköztársaság teljes jogú részt vegyen a tárgyalásokon, mindeddig gátolják a megegyezést ebben a fontos kérdésben. Csehszlovákia népe és a csehszlovák kormány rendkívül nagyra becsüli a Szovjetunió határozott állás- i foglalását Csehszlovákia és Lengyelország részvételének megtárgyalásánál a külügyminiszteri értekezleten és nagyra értékeli e támogatást. Á Lengyel Népköztársaság és a Csehszlovák Köztársaság azon igazságos követelése, hogy részt vegyenek a külügyminiszterek értekezletén, teljesen indokolt azon tény által, hogy ezek az országok váltak a hitleri agresszió első áldozataivá és hoqy nemzeteik a háború folyamán nemcsak nagy veszteségeket szenvedtek emberéletben, hanem óriási anyagi károkat is szenvedtek. A genfi értekezleten éppen a második világháború következményeinek teljes felszámolásáról és olyan Intézkedések foganatosításáról van szó, amelyek kiküszöbölnék egy újabb világháború keletkezésének lehetőségét. Ezért természetesen Csehszlovákia népe nem érthet egyet azzal, hogy ezeket a fontos kérdéseket, amelyek közvetlenül érintik, az értekezlet az ô részvétele nélkül tárgyalja meg. Azok a formális érvek, amelyeket 8 nyugati hatalmak képviselői emeltek a Csehszlovák Köztársaság és a Lengyel Népköztársaság képviselőinek az értekezletre való azonnali meghívása ellen, nélkülöznek minden meggyőző eröt és teljesen indokolatlanok. Ezenkívül ellentétben állanak azzal, hogy a Csehszlovák Köztársaság kormányával folytatott diplomáciai levélváltás során az USA és NagyBritannia kormányai elismerték, hogy a Csehszlovák Köztársaságnak és a Lengyel Népköztársaságnak törvényes és közvetlen érdeke a genfi értekezlet napirendjére tűzött kérdések megtárgyalása. Az a követelmény, hogy a Csehszlovák Köztársaságnak és a Lengyel Népköztársaságnak az értekezleten szót adjanak, nemcsak teljesen jogos és igazságos, hanem magának a tárgyalásnak is érdeke. Elvárjuk, hogy a nyugati hatalmak feladják álláspontjukat és a Csehszlovák Köztársaságnak, valamint a Lengyel Népköztársaságnak az értekezleten való részvétele kérdésében hamarosan kielégítő megegyezés jön létre. — Csehszlovákia közvéleménye nyugtalansággal figyeli az NSZK-ban végbemenő fejleményeket, ahol éppen a genfi értekezlet idején rakéta- és nukleáris fegyverekkel szerelik fel a nyugatnémet hadsereget. Hogyan tekint ön erre a fejlődésre? Nemcsak Csehszlovákia, hanem más európai államok egész sora is határozottan elítéli azt, hogy akkor, amikor a kormányok kölcsönös megértésre törekszenek, a Német Szövetségi Köztársaság kormánya olyan intézkedéseket tesz, amelyek veszedelmesen megnehezítik, sőt közvetlenül veszélyeztetik a külügyminiszteri értekezlet lefolyását. A szövetségi kormány éppen a genfi tárgyalások idején fokozta azon intézkedéseinek megvalósítását, amelyek a Bundeswehrnek nukleáris fegyverekkel való gvors felfegyverzésére, valamint a revansista és területi követelmények szorgalmazására irányulnak szomszédaival, elsősorban a Csehszlovák Köztársasággal és a Lengyel Népköztársasággal szemben. A Német Szövetségi Köztársaság kormánya nemrégen bejelentette amerikai „Honest-John" rakétával felszerelt egységek alakítását Giessenben. A Német Szövetségi Köztársaságban a rakétakilövő állomások sűrű hálózata épül. Azonkívül az NSZK területéről rendszeres provokációs repüléseket végeznek, amelyek Csehszlovákia ellen irányulnak. Fokozódnak a revansista akciók és a revansizmus propagandája. Seebohm szövetségi közlekedési miniszter például 1959. április 5-én egy szudétanémet honfitársi gyűlésen területi igényekkel lépett fel a Csehszlovák Köztársasággal szemben. 1959. május 11-én Theodor Oberländer, az áttelepültek ügyeinek minisztere a- CDU hamburgi gyűlésén kijelentette, hogy a Német Szövetségi Köztársaság kormánya feladatának tartja a „Szabad Európa" megteremtését, beleszámítva annak szláv részét is. A Bundeswehr nukleáris felfegyverzése programjának meggyorsítása, a revansista propaganda fokozása és az a támogatás, amelyben a Német Szövetségi Köztársaság kormánya a revansista szervezeteket éppen a külügyminiszteri értekezlet idején és a tervbevett csúcsértekezlet előtt részesíti, csak egyetlen célt követhet — a nemzetközi feszültség kiélezését és a megegyezés megkötésének meghiúsítását a nemzetközi kapcsolatok égető kérdéseiben. Csehszlovákia egész népe felháborodással ítéli el a Német Szövetségi Köztársaság kormányának ezt a politikáját. A csehszlovák kormány örömmel üdvözli, hogy megvalósult a külügyminiszterek értekezlete és úgy véli, hogy valamennyi államnak, de elsősorban eme értekezlet résztvevőinek kötelessége mindent megtenni az értekezlet sikere érdekében. Ebben a helyzetben elsősorban az NSZK kormányának kellene tartózkodnia mindattól, ami kétségtelenül nagyon kedvezőtlen hatást gyakorol a tárgyalások légkörére. Meggyőződésünk, hogy ha valamennyi résztvevőben meglesz a jóakarat, akkor ez az értekezlet megoldhatja az előtte álló feladatokat és a legjobb feltételeket teremtheti a csúcsértekezletre, ettől pedig, a nemzetek az érett nemzetközi kérdések olyan megoldását várják, amely fordulatot biztosít a nemzetközi helyzet fejlődésében, a világbéke és biztonság határozott megerősítésében. Csehszlovákia és Lengyelország képviselői is vegyenek részt a genfi értekezleten sss A miniszterelnöki hivatalba egy5= re több határozat érkezik dolgoSrEzóinktól, akik annak a kívánsáHiguknak adnak kifejezést, hogy = Csehszlovákia és Lengyelország 5S képviselői is vegyenek részt a ^külügyminiszterek genfi értekez~ létén. * A Bratislavai Kerületi Nemzeti Bizottság dolgozói mindennap figyelemmel követik a genfi tárgyalások eredményeit. Az a kívánságuk, hogy Csehszlovákia és Lengyelország képviselőinek részvételével közeledjenek egymáshoz az álláspontok a Németországgal kötendő békeszerződés kérdésében. Határ zatukban hangsúlyozták, hogy a szocialista országok és az egész világ békeszerető emberei 10 éves békemozgalmának eredményei arról tanúskodnak, hogy teljesen reális a világháború elhárításának és minden vitás kérdés békés úton valő megoldásának lehetősége. * A bratislavai Vendéglők és Éttermek s a Palma n. v. dolgozói, valamint a topolčanyi CSISZ-tagok szintén annak a meggyőződésüknek adnak kifejezést, hogy hazánk és Lengyelország képviselőit meghívják Genfbe. A vimperki járási békeünnepségek résztvevői a kormányhoz intézett levelükben hangsúlyozzák, hogy részvételünk a genfi értekezleten minden bizonnyal hozzájárulna mindazon problémák sikeres megoldásához, melyek arra vannak hivatva, l hogy elhárítsák egy újabb német I agresszió veszélyét. A kelet-szlovákiai dolgozók hatalmas manifesztációja Michalovcén A párt- és kormányküldöttség befejezte kelet-szlovákiai látogatását (Folytatás az 1. oldalról) nek nagy lehetőségei nyílnak. Itt önöknél sokkal nagyobb mértékben válik lehetővé, mint a köztársaság egyéb részeiben, hogy a földet évente két termésre használják ki. Növekednek az értékes takarmányalap előfeltételei, elsősorban a szemre és silóra termelt kukoricatermesztés, lehetővé válik, hogy jó széna és egyéb takarmánytermést érjenek el. Megvannak a feltételek arra is, hogy jó cukorrépamag- és cukorrépatermést érjenek el. Meglesznek itt az előfeltételek a mezőgazdasági nagyüzemi termelés szakosítására is. Ezek a nagyvonalú mezőgazdasági intézkedések még inkább fokozódnak a kelet-szlovákiai ipar fejlesztésére foganatosított további intézkedések következtében. A kohászati kombinát s ezáltal számos további termelőhely felépítése által az egész terület magasfokúan iparivá válik s a köztársaság egyik fő ipari területe lesz. Ezzel köztársaságunknak ez a része viruló vidékké válik, amelyben hallatlan lehetőségek nyílnak a szocialista termelésre. Az új üzemek, amelyeket az önök vidékén látunk, már ma mutatják, mit fog jelenteni e vidék iparosítása. Olyan üzemekre, mint például a Kapron Üzem, büszkék lehetnek. A nagy ipari és vízgazdálkodási munkákkal e terület további kulturális felemelésének célkitűzését követjük. Az ipar és a mezőgazdaság jövőbeni fejlődése itt új feltételeket teremt a kultúra fejlesztésére és az egész nép minden téren jobb és gazdagabb életére. Hogy a dolgozók még tökéletesebben és jobban felkészüljenek a szocialista építés feladatainak teljesítésére, feltétlenül gondoskodni kell művelődésük további növeléséről, szakismereteik elmélyítéséről. Ezért nagy figyelmet szentelünk a kulturális forradalom befejezésével összefüggő kérdéseknek és problémáknak is. És éppen az ipari építkezés megoldása és megvalósítása, a nagy talajjavítási munkálatok és nagyüzemi mezőgazdasági termelési formák megvalósítása függ össze a kulturális forradalom feladatainak megoldásával. Köztársaságunk egész területén lépten-nyomon meggyőződünk a nagy lehetőségekről és előnyökről, amelyeket a dolgozóknak a szocializmus építése hoz. Ennek különösen szemléletes példája Szlovákia építése. Népünk Csehszlovákia Kommunista Pártjának vezetésével' itt is megkezdi a kapitalizmus áldatlan örökségének felszámolását. A cseh és a szlovák testvérnemzet az ukrán, a magyar és a lengyel nemzetiségű dolgozókkal együtt vállvetve közösen munkálkodik az egész ország s annak összes részei fellendítésén, amelyeknek népe a régi Ausztria —Magyarország és a burzsoá köztársaság idején a kapitalisták korlátlan kizsákmányolásának igájában sínylődött. A kizsákmányolók maroknyi csoportjának érdekeiért Kelet-Szlovákiát és általában egész Szlovákiát, annak minden gazdagságát és lehetőségét szándékosan elhanyagolták, s alacsony gazdasági és kulturális színvonalon tartották. Csupán a munkásosztály győzelme és a szocializmus építése tette lehetővé az évszázados mostoha bánásmód megszűntét, amelyben a német, a magyar, a cseh és a szlovák tőkések részesítették a dolgos szlovák népet. Szlovákia gazdaságának fejlesztése és iparosítása a Csehszlovákia Kommunista Pártja által kitűzött fő irányvonal, a szocializmus építésének egyik fő feladata lett. Hála a szlovák nép szorgalmának, a köztársaság valamennyi területe dolgozóival való szoros testvéri együttműködésnek, Szlovákiában rövid idő alatt hatalmas művet hoztunk létre, amelynek méretei páratlanok. Boldogok vagyunk, hogy nemezteink testvéri szövetsége, a csehek és szlovákok egysége a szocializmus építésében elérendő nagy sikerek szilárd alapját képezik. E jelentős munkálatok megvalósítására abban az időben kerül sor, amikor Csehszlovákia dolgozó népe sikeresen teljesíti a szocializmus építése befejezésének feladatait. Sikereinknek nemcsak mi örülünk, örülnek nekik barátaink is. Az a körülmény, hogy nem állunk egyedül, hogy. a szocializmus építésében önzetlenül segít bennünket a testvéri Szovjetunió és hogy kölcsönösen együttműködünk a többi szocialista állammal, megsokszorozza erőnket és lehetővé teszi nekünk, hogy a szocialista tábor országainak szilárd egységében bátran haladjunk előre. Sikereinknek nem örülnek ellenségeink. Szlovákia iparosításának politikája állandó célpontját képezi az áruló emigráns reakció támadásainak, melynek kizsákmányoló politikája számára megfelelt a köztársaság egyes területeinek elmaradottsága, valamint a nemzetiségi súrlódások szítása. Mindez ma a népi demokratikus Csehszlovákiában megszűnt, a csehek és szlovákok szilárd egységben építik új, boldog életüket. Csehszlovákiában a kizsákmányolóknak már soha többé nem terem babér. Erről gondoskodtunk a reakció felett 1948 februárjában aratott győzelmünkkel, erről gondoskodik a dolgozó nép a szocialista építés befejezése feladatainak teljesítésével. Semmit sem adunk azok fenyegetőzéseire, akik ma szeretnék megzavarni munkásosztályunk, a dolgozó parasztok és értelmiség békés építő munkáját. Akár a kifejezetten ellenséges megnyilatkozásokról, akár a szocialista építésben elért sikerek rágalmazásáról és lekicsinyléséről van szó, egyet tudunk, s egjiről meg vagyunk győződve — arról, hogy országunkat s annak felvirágoztatását a magunk számára és gyermekeink számára építjük. Minden építő sikerünk csapás a reakció terveire, mely nem szívesen látja a szocializmus fejlődését Csehszlovákiában. Ezek a tervek már soha többé nem valósulnak meg nálunk. Ennek biztosítéka népi rendszerünk hatalma és ereje. A dolgozók figyelmüket arra összpontosítják, hogy életük még tökéletesebb, gazdagabb és elégedettebb legyen. Minden munkás, szövetkezeti tag és dolgozó értelmiségi naponta meggyőződik arról, hogy munkájával a boldogabb életet építi. Egyre jobban meggyőződik arról, milyen előnyöket jelent neki, családjának és az egész társadalomnak a szocializmus. Végleg megszűnt a dolgozók gondja arról, hogy mi lesz holnap — lesz-e munka vagy pedig bekövetkezik-e a munkanélküliség. Ma már vége van a gondoknak, ezek az aggodalmak eltűntek. Mindenki tudja, hogy a kapitalizmus csak szenvedést, munkanélküliséget és bizonytalan jövőt hoz. Ezért nálunk nemcsak senki sem vágyik a kapitalista rendszerre, hanem ha szükség lesz, mindig, minden körülmények között és minden eszközzel védelmezni fogja hazáját és harcolni fog népi köztársaságáért. (Hosszantartó taps.) Építő munkánkhoz azonban békére van szükségünk. Ezért dolgozóink figyelme az egész világ közvéleményével együtt az utóbbi hetekben a külügyminiszterek genfi tárgyalásai felé fordul. A békés erők megelégedéssel figyelik és támogatják a Szovjetunió eljárását ezen az értekezleten, amelynek célja a német békeszerződés megkötése és Nyugat-Berlin kérdésének megoldása. A Szovjetunió javaslatainak elfogadása szilárd alapot teremtene az európai béke megszilárdítására és Németország békés fejlődésére. A nyugati nagyhatalmak külügyminisztereinek eljárása ellentétben áll a világ valamennyi része népeinek reményeivel. Amint az eddigi tárgyalások mutatják, olyan úton haladnak, amely megnehezíti a német békeszerződés megkötését és igyekszik megőrizni a megszállási rendszert Nyugat-Berlinben. Ez a politika, amely Adenauernek, a német militaristák és revansisták képviselőinek, ugyanakkor a legkeményebb reakciós irányzat képviselőinek érdekeiből indul ki, azt a célt követi, hogy Európában fenntartsa a feszültséget. A békeszerető nép nefcszen érti meg a nyugati nagyhatalmak képviselőinek ezt az állásfoglalását, amit főleg Nyugat-Németország érdekei diktálnak. De ennek ellenére mgállapíthatjuk, hogy már azzal is, hogy a külügyminiszterek Genfben tárgyaló asztalhoz ültek, bizonyos sikert könyvelhetünk el a nemzetközi helyzet fejlődésében. A Német Demokratikus Köztársaság küldöttségének részvétele, valamint a két német küldöttség felszólalási joga megerősíti, hogy megegyezés érhető el további nemzetközi kérdésekben is. Csehszlovákia népének létérdeke a német békeszerződés megkötése, valamint Nyugat-Berlin kérdésének megoldása. A hitleri fasizmus ellen vívott harcunkból folyó jogunknak tartjuk, hogy a Lengyel Népköztársasággal együtt részt vegyünk a genfi tárgyalásokon. (Taps.) Ezért a nyugati nagyhatalmak eddigi elutasító álláspontja ellenére Csehszlovákia és Lengyelország képviselőinek a genfi értekezleten való részvételét nera tartjuk lezárt ügynek. Nehezen értjük meg azonban, hogy azokban a napokban, amikor a békérő! folynak tárgyalások, olyan revansista tüntetésekre kerülhet sor, amilyenek a bécsi .szudétanémet napok" és más nyugat-németországi akciók voltak, amelyeknek lényegük ugyanaz, mint a volt fasiszta-henleinista akciók lényege volt 1935-1938-ban. Ezek az akciók is honfitársi alapon, kulturális mezben kezdődtek és később a vér hangján és a faji egységen keresztül a köztársaság szétzúzásához, háborús tűzvész előidézéséhez vezettek. Ha valaki azelőtt kételkedett abban, hogy Nyugat-Németországban van revansizmus, most több mint elég bizonyíték van erre, a nyugati politikusoknak összehasonlításokat kellene tenniök. nem pedig az eseményekről megfeledkezniük. Éppen ezek az akciók még inkább megerősítenek bennünket abban, hogy nem szabad lankadnunk éberségünkben és az agresszív nyugatnémet erők leleplezésében. Tudjuk, hogy Németország derék dolgozó népe nem akar háborút. Ezért kénytelenek a német revansisták is a békéről beszélni s látszólag békés javaslatokat előterjeszteni. Céljuk azonban saját népük és a nemzetközi közvélemény megtévesztése. A békét és a jószomszédi kapcsolatokat csupán konkrét békés tettek biztosítják. És- mi nem tartjuk ilyeneknek a nyugatnémet Bundeswehr atom- és rakétafelfegyverzését. Meggyőződésünk, hogy a világ közvéleménye nem hagyja magát megtéveszteni csaló mesterkedésektőj, amelyekkel gyöngíteni akarják éberségét és el akarják téríteni a békeharctól. A béke megszilárdításáért vívott harcunkban nem lankadunk. Tudatában vagyunk, hogy munkánk és annak eredményei, a hazánk szocialista építésében elért eredmények jelentik a legnagyobb hozzájárulást a világbéke megszilárdításához. (Hosszantartó, viharos taps.) Elvtársak, drága barátaim! Mindnyájan tudjuk, hogy köztársaságunk fejlődésének, szilárdságának és a nép elégedettségének alapja a munka, a sikeres munka, amelyet az emberi tevékenység valamennyi szakaszán elérünk. Munkánkat megsokszorozza a munkásosztály, a parasztság és az értelmiség széleskörű erőfeszítése és kezdeményezése, amelylyel hazáját építi, azzal a tudattal, hogy szocialista és kommunista rendet épít fel. A politikai öntudatosság, a Szovjetunió vezette szocialista államok családjához való tartozás tudata, a Csehszlovákia Kommunista Pártjába vetett bizalom az az erő, amely segíti leküzdeni a fogyatékosságokat és megteremteni a szocialista társadalom újabb és újabb kincseit. Ezek az eredmények teszik lehetővé, hogy népünk egyre jobban éljen. Egész népünk szilárd egységében haladunk tovább új munkasikerek felé. Elvtársak, további gazdag eredményeket kívánunk önöknek körzetük fejlesztésében, s ezzel a szocialista építés befejezése feladatainak teljesítésében és a békéért vívott harcban (Taps, Éljen a béke — kiáltások.) Dicsőség dolgozó népünknek — e szocializmus építőjének. Erősödjék és szilárduljon egész népünk egysége, erősödjék népi demokratikus hazánk, a Csehszlovák Köztársaság. Éljen a szocializmus hatalmas tábora, amelynek élén az első szocialista állam, a Szovjetunió halad! (Éljen a Szovjetunió — kiáltások.) Dicsőség kommunista pártunknak, amely elvezet bennünket a szocializmusba és a kommunizmusba! (Hoszszantartó viharos taps, Éljen a CSKP - kiáltások.,) ÜJ SZÖ 2 * 1959. május 30.