Új Szó, 1959. május (12. évfolyam, 119-149.szám)

1959-05-15 / 133. szám, péntek

Általános politikai beszédek! A nagyhatalmak felelőssége -— ' ~ ^ s * «-"«« —•*- «- -• - A nagyhatalmak súlyos felelőssé­a külügyminiszterek genfi értekezletének szerdai ülésén Szerdán, május 13-án 15 óra 24 perckor a genfi Nemzetek Palotájában megkezdődött a külügyminisz­terek harmadik ülése. Ezen az ülésen Christian Herter, az USA külügyminisztere elnökölt, Az AP sajtóiroda közölte, hogy Couve de Murville, francia külügyminisz­ter az ülésen nem vehet részt, miután náthalázban megbetegedett. A külügyminiszterek május 13-i ülésének elején először Gromiko szovjet külügyminiszter szólalt fel. Üjból kifejtette a szovjet küldöttség álláspontját az értekezlet összetétele és főképp Csehszlovákiának és Lengyelországnak a tárgyalások kezdetétől fogva való részvétele kérdésében. Kijelentette, hogy ha a csehszlovák és lengyel megbízottak az értekezlet tárgyalásain kezdettől fogva jelen volnának, ez nagy­mértékben előnyös volna az értekezlet munkájára. A három nyugati nagyhatalom képviselői rövid be­szédben bejelentették, hogy nincs mit hozzátenniük ahhoz, amit előző napon mondottak az értekezleten való csehszlovák és lengyel részvételről. Gromiko külügyminiszter ezután sajnálatát fejezte ki, hogy nem sikerült megegyezést elérni a csehszlovák és lengyel kormány képviselőinek meghívását illetőleg. Kifejezte azt a reményét, hogy ez a kérdés a legközelebbi na­pokban pozitív megoldást nyer. A szovjet küldöttség arra az álláspontra helyezkedik, hogy Csehszlovákia és Lengyelország részvételének kérdése napirenden ma­rad. Ezután rövid általános beszédet mondott Herter, az USA külügyminisztere. A francia küldöttség képvi­selője nyilatkozatot olvasott fel Couve de Murville francia külügyminiszter nevében, aki a szerdai ülésen betegsége miatt nem vett részt. Ezután újból Andrej Gromiko beszélt, majd pedig Selwyn Lloyd, angol külügyminiszter. fckia és Lengyelország részvételének a másik oldalát jelenti. A történe­„ .i A lem a felelősséaérzetet a negy nagy­^ kérdésében a tárgyalásokon. A nyu­^gati képviselőknek „nem volt mit ^ hozzáfűzniük" ahhoz, amit már ked­Sden kijelentettek és a tárgyalás fo- ..... Slyamán azután elhangzottak az első szága keleti részében a tortenelem S hozzászólások a német kérdéshez. De folyamán megteremtse az első teny­o «... « . . ..... 1a/i flnmAl/rofil/nc h£lrac7oratn nPtTIPi lem a felelősségérzetet a négy nagy­hatalomnak csak egyikénél, a Szov­jetuniónál bizonyítja, amely lehető­vé tette a német népnek, hogy or­^ tekintettel arra, hogy a szovjet kül- l e9 dem ^ döttség vezetője a kérdést újból elő- államot. ^terjesztette és ragaszkodott annak Sí) na nirpnilen fnrtneáhnľ « tpkintpt­leg demokratikus, békeszerető német ^utasította — a nyugatiak taktikája ŠcsuDán huzavonát eredménvezett A. A. GROMIKO NYILATKOZATA a genfi külügyminiszteri értekezleten BEVEZETÉSÜL A SZOVJET KÜL­DÖTTSÉG TOLMÁCSOLNI SZERETNÉ A SZOVJET KORMÁNY MEGELÉGE­DÉSÉT AFELETT, HOGY MEGEGYE­ZÉS JÖTT LÉTRE EZEN KÜLÜGYMI­NISZTERI ÉRTEKEZLET MEGTAR­TÁSÁRÓL, VALAMINT A KORMÁNY­FŐI ÉRTEKEZLETNEK A LEGKÖZE­LEBBI IDŐBEN TÖRTÉNÖ ÖSSZEHÍ­VÁSÁRÓL - MONDOTTA GROMIKO ELVTÁRS. Ami a Szovjetuniót illeti, követke­zetesen arra törekedett, hogy fel­újítsák a közös akciókat a béke ér­dekében. A Szovjetunió fennállása óta mindig a békés egymás mellett élés következetes híve volt vala­mennyi állammal, tekintet nélkül tár­sadalmi rendszerükben vagy politi­kai szervezetükben levő lényeges különbségekre. A szovjet nép erő­feszítését a békés gazdasági építés nagyvonalú hétéves tervének teljesí­tésére irányítja. Értekezletünkön jelen vannak mindkét német állam képviselői — a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság kép­viselői - mondotta A. A. Gromiko. A szovjet fél részvételüknek az ér­tekezleten nagy fontosságot tulajdo­nít és benne nagyon kedvező jelen­séget lát. A ,mí megítélésünk szerint ez helyes irányban tett reális lépés, A háború után első ízben hallgatják meg a Németországot érintő ügyek tárgyalásakor a németek hangját, a két állam képviselőit, akik a jelen­legi feltételek között egyedül beszél­hetnek egész Németország nevében. Engedjék meg, hogy kifejezzem azt a reményemet, hogy a német államok képviselőinek részvétele az értekez­leten hozzájárul feladataink meg­oldásához a béke megerősítése és a nemzetközi feszültség, főleg az eu­rópai feszültség enyhítése érdekében. Nehezen lehetne megindokolni a Né­metországgal kötendő békeszerződés megtárgyalásának további halogatá­sát. Sikerült megegyezésre jutnunk az osztrák államszerződés . kérdésé­ben, valamint mindazon európai álla­mokkal kötött békeszerződések kér­désében, amelyek Németország olda­lán harcoltak. Ehhez hosszas tár­gyalásokra, sok munkára és időre volt szükség, de ennek az erőfeszí­tésnek végső sikere azt mutatja, hogy jóakarattal megoldást lehet és keil találnunk a Németországgal kötendő békeszerződés kérdésében is. Nincs semmilyen erkölcsi jogunk a békeszerződés előkészítéséért viselt kötelességünk teljesítésének elha­lasztására. Ez különösen szükséges ma, ami­kor Nyugat-Németországban egyre hangosabb felhívások hallatszanak a visszavágásra. Ezt a tényt nem lehet figyelmen kívül hagyni, mert az egész világ szeme előtt a nyugatné­met terület gyors ütemben az atom­háború fészkévé válik. Logikus és érvényes a külpolitikában is, hogy mint ismeretes, minden akció szük­ségszerűen ellenakciót szűl. Á Szovjetunió azonban nem az el­lentétek további kiéleződését, hanem a helyzet normalizálását és a hábo­rús veszély csökkentését óhajtja. Ez az oka annak, amiért a szovjet kor­mány haladéktalanul követeli a né­met békeszerződés megkötését, s ezért javasolta e kérdés megtár­gyalását ezen az értekezleten. Ezért tartjuk sürgős feladatnak Nyugat-Berlin jelenlegi egyáltalán nem természetes és veszedelmes helyzetének felszámolását. A szovjet kormány teljes joggal úgy véli, hogy értekezletünk erőfe­szítéseinek, ha hozzá akar járulni a béke megszilárdításához, éppen ezen két kérdés, — a Németországgal va­ló békés rendezés és a nyugat-berli­ni helyzet normalizálásának megtár­gyalására kell irányulnia. Az a tény, hogy mindeddig nem írták alá a német békeszerződést lé­nyegesen bonyolulttá teszi az euró­pai helyzetet. Akadályozza további fontos kérdések, mind nemzetközi, mindpedig Németországon belüli kér­dések megoldását. A jelenlegi felté­telek között Németországot csupán a két német állam kormánya között lefolytatott tárgyalások útján lehet egyesíteni, és ezt a kérdést a Német Demokratikus Köztársaság és a Né­met Szövetségi Köztársaság képvi­selőinek értekezletén kell megtár­qvalnj minden külső beavatkozás nél­kül. Nem lehet azonban megfeledkezni arról, hogy a békeszerződés megkö­tése megjavítaná az egész nemzet­közi légkört és így megkönnyítené az NDK és az NSZK kölcsönös közele­dését. A békeszerződés megkötése tehát döntő hatással volna a német nép országos kérdésének — az egy­séges Németország megteremtésének megoldására. És e cél eléréséhez ma nem vezet más út, mint a két német állam közötti közeledés útja. Megelégedéssel állapítjuk meg, hogy számos állam hivatalos körei­ben és a legszélesebb közvélemény köreiben is beleértve Nyugat-Német­ország közvéleményét, egyre jobban terjed e tény megértése. Ma olyan helyzet alakult ki, ami­kor mindenki, aki őszintén óhajt hozzájárulni Németország egyesíté­séhez, köteles mindent megtenni, ami erejében áll, hogy enyhítse a politikai feszültséget az NSZK és az NDK között. És semmi sem járulhat hozzá annyira a feszültség enyhíté­séhez, mint a békeszerződés megkö­tése. Nyíltan meg kell mondanunk, hogy a békeszerződés megkötését és Nyu­gat-Berlin kérdésének megoldását csak az halogathatja, aki tartóssá akarja tenni Németország kettéosz­tottságát­A német kérdés gyors, békés ren­dezése, Nyugat-Berlin kérdésének haladéktalan megoldása mellett, mint ismeretes, nemcsak a Szovjetunió foglal állást. E célkitűzések nagy visszhangot és meleg rokonszenvet keltenek az európai és ázsiai álla­mokban is. így számos országban el­terjedt az a nézet, hogy nem enged­hető meg a német kérdés békés ren­dezésének mesterséges halogatása, hogy sürgősen mielőbb véget kell vetni a nyugat-berlini egészségtelen és kockázatos helyzetnek és az ér­dekelt felek megegyezésével kell meqoldani ezeket a kérdéseket, amint a Szovjetunió javasolja. Vajon a békeszerződés megkötése nem érdéke-e az Amerikai Egyesült Államoknak és Nagy-Britanniának, melyeknek népei ebben az évszázad­ban már két ízben kénytelenek vol­tak fiaikat Európába küldeni, hogy az agresszív német militarizmus ellen harcoljanak. A. A. Gromiko beszédének további részében hangsúlyozta, hogy az utób­bi hónapokban azonos álláspontok, sőt azonos nézetek mutatkoztak e nemzetközi problémák számos kér­désében, és emlékeztetett arra, hogy a szovjet kormány e kérdésekkel kapcsolatban konkrét javaslatokat terjesztett elő: a német békeszerződés javaslatát és Nyugat-Berlinnek demilitarizált szabad várossá nyilvánítását olyan politikai statútummal, amelyről biz­tosan kezeskednék valamennyi ország és az ENSZ. Készségesen megtárgyalunk ter­mészetesen minden konstruktív hoz­zászólást e probléma megoldásához, amely értekezletünk többi résztve­vője részéről hangzik el. Nem volna azonban helyes, ha sze­met húnynánk a nehézségek felett. Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy a helyzet amelyben értékezle­tünk megkezdi tevékenységét távol­ról sem kedvező mindenben.* Nem múlt el sok idő azóta, hogy a szov­jet kormány számos államhoz inté­zett jegyzékében nyugtalanságát fe­jezte ki azon akciók felett, amelye­ket ma a nemzetközi tárgyalások küszöbén és e tárgyalások megkez­désének napjaiban a NATO egyes tagjai fejtenek ki. Ezek az akciók csak kiélezhetik a nem­zetközi helyzetet és megnehezíthetik vagy egyáltalán meghiúsíthatják a tár­gyalások sikerét. Az idegen területen le­vő amerikai atom- és rakétatámaszpon­tok gyors felépítésére irányuló legutóbbi intézkedésekre gondolok, valamint a nyu­gatnémet Bundeswehr atomfelfegyverzé­sére. Ha így akarnánk eljárni, termé­szetesen a másik fél is tárgyalási part­nereit számos új tény elé állíthatná mind a politikai akciók, mindpedig a katonai előkészületek terén, mert erre megvan­nak a lehetőségei. De vajon hozzájárul-e ez a nemzet­közi felszültség enyhítéséhez és a köl­csönös bizalom elmélyítéséhez? Megköny­nyíti-e a kölcsönösen elfogadható meg­egyezést a bonyolult nemzetközi kérdé­sekben? Bizonyára nem! És ezért a Szovjet­unió felhívja az értekezlet valamennyi résztvevőjét, járuljanak hozzá olyan nem­zetközi iégkör megteremtéséhez, amely elősegíti a tárgyalások sikerét, és tar­tózkodjanak azoktól az akcióktól, amelyek e helyzetet bonyolulttá teszik. Beszéljünk nyíltan. Az értekezleten résztvevő államok kormányai közül leg­alább is egyelőre nem mindegyik fejt ki megfelelő törekvést a megegyezés el­érésére. Amikor erről beszélünk, olyan tényt állapítunk meg, amelyet senki sem tagadhat le. Ha az értekezlet folyamán felmerülnek olyan kísérletek, hogy vala­mennyi résztvevő lábára súlyos koloncot kössenek, amely megakadályoz bármilyen előrehaladást a megegyezés elérje felé, nyíltan meg kell mondani, hogy azok, akik így járnak el, nagy felelősséget vál­lalnak a következményekért. Beszéljünk nyíltan! A Német Szövet­ségi Köztársaság kormányának állásfog­lalása mindeddig olyan súlyos kolonc, amely gátolja az államoknak azt a tö­rekvését, hogy Európa a béke szilárd bástyája legyen, hogy Európa nemzetei, tehát a német nép is, mentesüljön r.gy .Új háború veszélyétől. Szükségszerűen bizonyos aggodalmat idéznek elő a nyugati országoknak azon hírei, amelyek szerint a különféle politi­kai kérdéseket egy csomóba gomoly'tva olyan szoros csomóként terjesztenek kon­ferenciánk elé, amelyet a legjobb akarat mellett sem lehet kibogozni. Köntörfaia­zés nélkül meg keil mondanunk, hogy véleményem szerint ilyen közeledés e kérdésekhez megakadályozná egész továb­bi munkánkat. Ugyanakkor valamennyi vagy számos nemzetközi probléma megtárgyalása egy értekezleten csupán azzal az eredmény­nyel járna, hogy hosszas viták és túl­ságosan bonyolult tárgyalások következ­nének be. Mindez csak elhalasztaná a tárgyaláson szereplő problémák megol­dását és semmiképp sem járulna hozzá a béke megerősítéséhez. Ellenkezőleg, csak ártana a béke ügyének, mert megdöntené a nemzetek hitét a nemzetközi tárgyalá­sok hatékonyságában. A szovjet küldöttség úgy véli, hogy ilyen eredmény határozottan nem enged­hető meg, mert a nemzetközi tárgyalás a kölcsönös elfogadható megoldás eléré­se érdekében ma az egyedüli biztonságos út, amely az emberiséget mentesítheti a holnaptól való félelemtől. Értekezletünk feladata, közös javasla­tot kidolgozni a kormányfői értekezlet idejét és összehívásának helyét,, vala­mint napirendjét illetőleg. A szovjet kül­döttség nézete szerint ebben a kérdés­ben nem merül fel nagyobb nehézség, mert az elvi megegyezés abban, hogy a kormányfői értekezletet mielőb összehív­ják, mint ismeretes, már létrejött az előzetes jegyzékváltás során. A Szovjetunió küldöttsége hangsúlyoz­ni szeretné, hogy a szovjet kormány rendkívül nagy fontosságot tulajdonít a küszöbön álló kormányfői értekezletnek, s úgy véli, hogy annak döntő befolyása lehet számos nemzetközi probléma meg­oldására, amelyek ma a világot a „hi­degháború" feszültségének lázas állapo­tában tartják. Amikor ma a nyugati hatalmak oly érzéssel beszélnek felelősségükről, ennek bizonyára megvan az értelme. Nem kell, hogy messze keressük. Fe­lelősségükre hivatkozva, amelyet oly csupán huzavonát eredményezett botrányosan elhanyagoltak, megkísér­^ Csehszlovákia és Lengyelország kép- lik, hogy megtagadják tőtünk azt a ^ viselőinek a külügyminiszterek tár- jogot, hogy részt vegyünk ma Né­^gyalásán való részvétele kérdésében, metország kérdéséről — számunkra ^ Emellett világos, hogy e kérdés mes- létfontosságú kérdésről folytatott ^terséges halogatása nem járul hozzá tárgyalásokon való részvételi jogot. tárgyalások sikeréhez. Az értekez- Nézetünk szerint ez ma már sém­iiét köreiben az a vélemény, hogy e mjképp se m érvényes. Európa a há­^ kérdést a legközelebbi napokban a ború utän a nagyhatalmakra hárította ^ miniszterek magántalálkozóin tár- a felelősséget, az Egyesült Államok, ^ gyalják és oldják meg; erre ma Franciaország és Nagy-Britannia ^egyébként Herter, az amerikai kül- e zért cserébe Európának feldarabolt fc döttség vezetője beszédében egyene- Németországot és annak kétharma­dén felhívást tett. dán új ugródeszkát adott Speidelék ^ Ezzel kapcsolatban meg kell mon- é s Heusingerék számára. Húsz esz 3 r -a ^ dani, hogy az a nem konstruktív ^ eljárás, amellyel á nyugati küldött­ségek ezen az értekezleten tevékeny­tendővel ezelőtt kezdték meg véres munkájukat nálunk és Lengyelor­szágban és húsz év múltán nyilváno­^ tudták meghiúsítani a német álla­^ mok közvetlen képviseletét az érte­kezleten. Ma közölték, hogy Bren­^tano úr mégiscsak eljön „időnként" ^ az ülésterembe és ínv a kínos helv­Franciaországnak den lehetősége és 14 évi ideje volt ahhoz, hogy felelősségének eleget tegyen. Miután ezt nem tette meg, áldozataink nevében, elidegeníthetet­^az ülésterembe és így a kínos hely- i e n jogunk nevében követeljük az ^ zetből csupán kínos módon kerül ki 19 59 évi ge nfi értekezleten való ^és ha a nyugati hatalmak tegnap részvételt és a teljes, senki által ^nem találtak egy helytálló kifogást ne m korlátozott jogot arra, hogy ott fcsem Csehszlovákia és Lengyelország érvényesíthessük érdekeinket és né­§ részvétele ellen, e kifogást ma sem z eteinket. ^ találták meg. ^ Ilyen helyzetben különös megtisz- A londoni Times szerdai kiadá­^teltetésben részesül az a megfogal- sában rendkívül furcsa verziót ol­^mazás, amely hosszú éveken át a vasunk arról, hogy Csehszlovákiát és § nyugati politika számára kifejezetten Lengyelországot „valóban meg lehet ^ hamupipőke volt: „A nagyhatalmak- később hívni, amennyiben a tárgya­J>nair a nimotnreíäní f o, cór-t nicoit lás érdekeiket fogja érinteni." Éppen úgy, ahogy az ülésteremben helyet foglal annak a Nagy-Britanniának a küldötte, amelyre Hitler bombái hul­lottak, éppúgy ott kell hogy üljön annak a Csehszlovákiának küldöttje, ^ nak a németországi fejlődésért viselt ^ felelőssége" téziséről van szó. ^ Ezt a megfogalmazást megtalál­ójuk az amerikai, francia és angol ^ képviselők beszédében. Herter úr pl. ^ minHtárf haeTÓHa hovOT&tn rpC7áh»n § mindjárt beszéde bevezető részében annak a Csehszlovákiának küldöttje, ^ alkalmazta, sőt „a nagyhatalmak ko- amelynek földjét hat éven át tipor­> mnlv fplplőssénpnpk mplvsénps értpl- ták a megszállók csizmái. Az érte­^ moly felelősségének mélységes értei i mérői" beszélt. S .... A IÜ. a háború S § Aki visszaemlékezik c ták a megszállók csizmái. Az érte­kezlet fő feladata előkészíteni a Né­metországgal kötendő békeszerződést. * . . . , . .. Lehet-e tehát a tárgyalásnak egyet­§ utam evekre, s a három nyugati , , . n p pH^ené" nagyhatalomnak ebben az időben foly- ShSovák^ ^ tátott politikájára, nem kerüli el a keit? 4 kérdést: és hol volt ez a felelősség, § amikor szétzúzták a potsdami egyez- A vi, a9 csa k örömmel fogja üdvö­^ ményt, amikor kialakult a bonni poli- zülni,- ha a nyugati hatalmak valóban ^ tika, amikor megkegyelmeztek a har- tudatosítják történelmi felelősségü­Šmadik birodalom, tömeggyilkosainak, ket, amelyet 14 éven át eltemettek, fc amikor hatalmas arányban pénzelték Ha alkalmat keresnek arra, hogy is­^ a militarizmus felújítását Nyugat- mét napvilágra hozzák jobbat k e_ i Németországban?. Ez egyben nagyon resve nem talalhatnak> mint jogainl ( ^időszerű kerdes: es hol ez a felelős- J a 5 ség ma, amikor a hitleri tál táborno­^ kokra rakéta- és nukleáris fegyve­Š reket bíznak, ä elismerését. Genf, 1959. május 13. JIŔI HOCHMAN Az amerikai nép és Genf A GENFI KEREKASZTAL körül ütő négy külügyminiszter egyike Christian Herter, az USA képviselője. Milyen álláspontot jog elfoglalni az értekezlet első napjától az utolsó napig? Eddig kevés ok van a derűlátásra, de t nem kíséreljük meg, hogy jóslásokba bocsátkozzunk. Helyette néz­zük, mit óhajtanak és mire vágynak azok az emberek, akiknek nevében az amerikai küldöttség fellép. Vegyük úgy, hogy George Gardnernek hívják, és ablaktisztításból él. A múlt hónap végén a járdán két férfi meg­állította egy ív papírral. Azt mondották, hogy a közvéleménykutató Galup Intézet­ből vannak és feleleteket gyűjtenek an­kétjuk azon kérdésére, mi a véleménye arról, hogy rendszeresen, bizonyos idő­közökben kormányfői értekezleteket tart­sanak ? Mi a véleménye? George Gardner nem igen jön zavarba. A „jó dolog" rovatba egy újabb vonás kerül, és az „elhang­zott kijelentések" rovatába ezek a szavak: „Általában jobb, ha beszélnek, minthá lő­nek!". Az ankétnak április 29-én közzétett végleges eredménye megdöbbentette ma­gát a Galup Intézetet is. Épp úgy, mint a mi George Gardnerünk — a Szovjet­unióval való tárgyalás gondolata ellen ki­fejtett minden propaganda ellenére — a megkérdezettek 71 százaléka a tárgya­lások mellett foglalt állást, U százaléka nem nyilvánított véleményt és csak IS százalék ellenezte. A Galup Intézet kommentárja ezekkel a szavakkal kezdődik: „Az amerikai köz­vélemény nemcsak híve a csúcsértekezlet gondolatának. A találkozóba vetett bizal­ma oly nagy, hogy erősen állást foglal amellett, hogy a Kelet és a Nyugat ve­zetőinek találkozóit évről évre megren­dezzék. A Galup Intézet adatai nem mindig helytállóak, ezúttal azonban kétségtelenül közel járnak az igazsághoz. Az embe­rek az Egyesült Államokban hasonlókép­pen, mint más országokban a nemzetközi feszültség enyhítését és a vitás kérdések ésszerű megoldását óhajtják. Ezen érzelmek konkrét megnyilatkozá­saival a legkülönfélébb alkalmakkal talál­kozhatunk. Igaz ugyan, hogy eddig csak szórványosan fordultak elő, de számban és nagyságban az utóbbi években jelen­tősen gyarapodtak. Nemrégen a 42. utcán, úgyszólván Manhattan szívében megnyílt az atomfegyverkísérletek ellenzőinek „agitációs központja". A kirakat üvege mögött megjelent a Geiger-féle műszer j és egy gyerek képe, aki stroncium 90-nel ' fertőzött tejet iszik. Bent a helyiségben Hirosima és Nagaszaki fényképei, grafi­konok, kiadványok és aláírásokkal ellátott képek láthatók. Eredetileg orra számítot­tak, hogy a „központ" 14 napon át lesz nyitva. A nagy visszhang miatt azon­ban négy hétre meghosszabbították nyit­vatartásának tartamát. „Az ésszerű nuk­leáris politikáért alakult bizottság", amely az akciót rendezte, ma már az USA 80 városában rendelkezik fiókszerveze­tekkel. Egy másik példa: Március 28-án New Yorkban a 41. utcán és az „Avenue of the Americas"-on 600 ember tüntetett a nukleáris fegyverkísérletek betiltása ér­dekében. A tüntetés résztvevői közül többen már az előző napon, békeme­netben vonultak fel. Hasonló manifesztá­ciók zajlottak le március végén más amerikai városokban is. Az emberek békében s nem „a" vagy „c" jelzésű körökben akarnak élni. Kü­lönösen most, amikor látják, hogy az új tavasz újabb reménységeket és lehe­tőségeket hozott. Már most, a genfi tár­gyalások első hetében az amerikai nép valóban többet érdemel, mint képviselői­nek örökös bizonygatását arról, hogy az értekezlettől elvben nem lehet túlságosan sokat várni. PftEMYSL TVAROH ÜJ SZÖ 301 * 1959. május 11.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom