Új Szó, 1959. május (12. évfolyam, 119-149.szám)

1959-05-15 / 133. szám, péntek

Antonín Novotný elvtárs beszéde (Folytatás az 1. oldalról) beszámolója helyesen "hangsúlyozza, hogy a gazdasági tervünkben kitűzött feladatok teljesítésének fő módszerét a szocialista munkaversenyben látja. A szocialista munkaverseny egyszers­mind a dolgozók kezdeményezésének és alkotó tevékenységének fő for­rása. A szakszervezetek mindennapi gondja legyen valamennyi üzemben és munkahelyen, hogy állandóan* fej­lesszék és elmélyítsék a tömeges szo­cialista munkaversenyt valamennyi munkahelyen. Ma elsősorban az üzem keretében szervezett tömegverseny lehet döntő jelentőségű gazdaságunk sikeres fej­lesztésében, egyedül belőle fejlődhet­nek ki a verseny tökéletesebb formái, melyek már nemcsak gazdaságunk fejlesztésére irányulnak, hanem egy­re inkább tekintetbe veszik az új szocialista embernek, az emberek kö­zötti új szocialista viszonynak kiala­kítását is. Ezt azért hangsúlyozom, mert nagy hiba lenne, ha egyes szakszervezetek a szocialista munka brigádjainak mozgalmát felkarolva kisebb figyel­met tanúsítsanak dolgozóink százez­reinek tömeges szocialista munka­versenyévei szémben. A szocialista munka brigádja meg­tisztelő cím elnyerésére törekvő kol­lektívák példás kezdeményezése pár­tunk meleg fogadtatására talált. Pár­tunk az épülő új társadalom újabb jelentős csíráját látja kezdeménye­zésükben. Ugyanakkor megjegyzendő, hogy a szocialista munka brigádjainak moz­galma által kitűzött felajánlások és célok nagyon igényesek. Már olyan elemeket tartalmaznak, melyek a szocialista építés befejezésében és a kommunizmusba való átmenetben reánk váró feladatoknak felelnek meg. A szocialista munka brigádjainak mozgalmát ezért a lehető legnagyobb figyelemmel kövessük és ne hagyjuk, hogy ösztönszerűen fejlődjék. A ver­senyző kollektívák tagjai már meg­tették az első tanulságos lépéseket. Ideje lenne összegezni ismereteiket és megszervezni a tapasztalatok szé­leskörű kjpsprél.ését. Különösen örvendetes az' a - tén^, hogy fiatalok jelentős százaléka VesZ részt a szocialista munka brigádjai­nak mozgalmában. Ez nemcsak a szakszervezetek, hanem az ifjúsági szövetség számára is nagy kötele­zettséget jelent. Karoljak fel jól ezt a helyes törekvést, ápoljuk a fia­talokban a munkaszeretetet, hivatás­szeretetet, élesztgessük bennük az életben való szárnybontogatás, az ismeretek és ügyesség vágyát, céltu­datosan készítsük elő őket az életre a kommunizmusban. A dolgozók kezdeményezésének ki­bontakoződásával szorosan összefüg­gő, s a gazdaság fejlődése és a nép életszínvonalának emelkedése szem­pontjából alapvető jelentőségű ko­moly feladat a munkabérrendszer rendezésének végrehajtása. Mint tudják egyes üzemekben, többnyire az ipari ágazatok üzemei­ben próbaképpen már megvalósítot­tuk a bérrendezést. Igazolást nyert, hogy a szocialista díjazási elv követ­kezetes érvényesítése, a dolgozók személyes anyagi érdekeltségének helyes érvényesítése a termelés és a társadalmi munkatermelékenység fokozásának, az életszínvonal állandó emelkedésének egyik döntő eszköze. összegezzük a szerzett tapasztala­tokat és adjuk át további üzemek­nek. Sehol se becsüljük le a bér­rendszer átépítésének következetes előkészítését és ne halogassuk végre­hajtását. Az eddigi tapasztalatok iga­zolják a jóváhagyott bérintézkedések helyességét. Pozitívan hatnak a mun­ka megszervezésének javulására, rend teremtésre a normákban, a dolgozók anyagi érdekeltségének elmélyülésé­re és kereseteik növekedésére. A szakszervezetek a bérkérdéseknek ezt az elvi- és hasznos megoldását tartsák egyik alapvető feladatuknak. A szocialista építés befejezésére irányuló törekvéssel összefüggő fel­adatok megkövetelik, hogy szakszer­vezeteink minden tettét a dolgozók­nak kommunista szellemben való neveléséről történő rendszeres gon­doskodás hassa át. Minden szakszer­vezet tudatosítsa, hogy a szocialis­ta építés feladatainak teljesítésére és túlteljesítésére irányuló mozgósí­tás egyben a dolgozók nevelését je­lenti, hogy felelősséget érezzenek a társadalom fejlődéséért, áldozatké­szen és becsületesen teljesítsék kö­telességüket, tudatosítsák, hogy a társadalmi tulajdon gazdái és védel­mezői, hogy engesztelhetetlenek le­gyenek a fogyatékosságokkal és csö­kevényekkel, a fegyelem, a rend és a szocialista együttélés megszegőivel szemben. Elvtársak, pártunk XI. kongresszusa megmu­tatta, hogy a szocialista építés elő­rehaladásával párhuzamosan állan­dóan növekedni fog a dolgozók tár­sadalmi szervezeteinek szerepé, első­sorban a szakszervezet szerepe. A nevelő- és szervezőmunka elmé­lyítésével párhuzamosan annak szük­ségére gondolunk, hogy a szakszer­vezetek az üzemek vezetőségével, a nemzeti bizottságokkal, a többi szer­vezetekkel és intézményekkel szoro­san karöltve sokkal aktívabban gon­doskodjanak a dolgozók életéről, hogy szívügyüknek tartsák az emberről való általános gondoskodást. A Központi Szakszervezeti Tanács beszámolója e kérdéssel kapcsolatos indítványok egész sorával foglalko­zott. Engedjék meg, hogy néhány megjegyzést fűzzek ehhez. A dolgozók életéről való gondosko­dás terén az egyik legjelentősebb do­lognak a lakásprobléma megoldását tekintjük. Tudják, hogy 1 200 000 la­kásegységet akarunk 1970-ig felépí­teni. A párt Központi Bizottsága or­szágos feladatként hangsúlyozta ezt a feladatot. Az teszi fontossá, hogy a lakásprobléma megoldása, az álta­lánosan jó Iakásszfnvonal a kommu­nista társadalomba lépő ember ma­gas fokú kultúrájának és életszínvo­nalának egyik jellemző vonása. A szakszervezetek és szerveik na­gyon aktívan küzdjenek ezért, a mil­liók életét érintő feladatért, hatéko­nyan avatkozzanak be a lakásépítés­be, segítsenek a tartalékok és a ki­használatlan erőforrások kiaknázásá­ban. Ez természetesen nagyon felelős feladat az építészeti szakszervezetek számára, melyeknek e téren határo­zottan nagy szerepet kell játszaniuk. Am korántsem csak róluk van szó. A szakszervezetek valamennyi mun­kahelyen közéletünket is mozgósít­sák aktív részvételre a lakásépítés­ben. Ugyanakkor látniuk kell, hogy a vállalati és szövetkezeti építésen kívül nagy súlyt fektetünk az állami lakásépítésre, melynek szintén sok áldozatkész erőre van szüksége. , Jársqdglmymk fejlődésével, az előt­tünk álló feladatokkal együtt népünk, főként áz ifjúság' műszaki színvona­lával, szakképzettségének fokozásá­val és általános műveltségével szém­ben támasztott követelmények is ál­landóan fokozódnak. A párt Központi Bizottsága áprilisban részletesen fog­lalkozott ezekkel a kérdésekkel és jóváhagyta iskolarendszerünk átszer­vezésének elveit. Ebben világosan kifejezi, hogy a fő tényezőt jelentő iskolán kívül jelen­tős feladatok hárulnak a szakszer­vezeti mozgalomra is. Nagyra becsül­jük a szakszervezeteknek ez irány­ban, főként munkaiskolák, estiiskoiák és különféle tanfolyamok szervezésé­ben kifejtett munkáját. Am sokkal nagyobb mértékben fel kell kelteni és támogatni kell a dolgozók érdeklő­dését további szakmai és általános művelődésük, szakképzettségük tö­kéletesítése, további hivatások elsa­játítása iránt: Sem iskolánk átszervezése, sem az élettel és termeléssel való szoros kapcsolatának érvényesítése nem nélkülözheti a szakszervezetek aktív részvételét. Éppen a szakszerveze­teknek kell ügyelniük, e feladat má­sik részére, a termelés- és az iskola kapcsolatára. Elvárjuk, hogy segíte­ni fognak például a termelési okta­tók kiválasztásában, ügyelni fognak a tanulók és diákok munkafeltételei­re és munkaválasztására, továbbá ar­ra, hogy az üzemek környezete he­lyes, nevelő hatást gyakoroljon a tanulóifjúságra. A szakszervezetek legsajátabb fel­adatai közé tartozik az alkalmazot­tak egészségéről és elsősorban a munkabiztonságról való gondoskodás. Elvtársak, mondjuk meg nyíltan, hogy az üzemi balesetek száma aggasztó. Nagyon erélyesen csökkentenünk kell a balesetek számát. Ez minden szakszervezet komoly feladata. Egyrészt határozottan meg kell követelni, hogy a gazdasági té­nyezők betartsák és gyakorlatilag következetesen biztosítsák az összes biztonsági előírásokat. Másrészt — s éppen e téren tesznek még mindig nagyon keveset — a szakszervezetek­nek arra k-ell nevelni a dolgozókat, hogy ők is ismerjék és tartsák be a biztonsági elveket munkájukban. Az utolsó kérdés, melyről említést szeretnék tenni, a szocialista tulaj­donhoz való helyes viszonyra neve­lés. Noha ma már egész sor intézke­dést foganatosítunk a jövő kommu­nista társadalom életére vonatkozó­lag, tudatosítanunk kell, hogy még sokan vannak közöttünk, akikben a polgári nevelés és erkölcs mély nyo­mokat hagyott. Egyrészt volt kizsákmányoló ele­mek ezek, akik az új társadalom rovására is munka nélkül könnyen szeretnének élni. Vannak olyanok is, akik azelőtt a kizsákmányolókat szol­gálták és ma munkaruhában a dol­gozók „védelmezői" színében tűnnek fel és sötét politikai céljaikat kép­mutatóan „szociális érzésükkel" lep­lezik. A régi társadalom hatása továbbá abban is megnyilvánul, hogy még mindig vannak különféle erkölcsileg kifogásolható egyének, akik megsze­gik az érvényes és minden dolgozó ember számára természetes munka­és erkölcsi elveket és ezzel ártanak a társadalomnak. Fontos ezért, hogy maga a mun­kásosztály és minden dolgozó a köz­véleményt mindenütt szembefordítsa az ilyen negatív jelenségekkel. Ko­molyabb kihágások esetén helyén­való a fegyelmi eszközök alkalmazá­sa, az elvtársi bíróság megszervezése, melyben a közönség bizalmát élvező munkások és dolgozók megbírálják a kihágásokat és erkölcsi hatást gyakorolnak a bűnösre. Ebben látjuk a szocialista de­mokráciának további érvényesülését és a szakszervezetek nevelő szerepé­nek fokozódását. A szakszervezeteknek egyre aktí­vabban kellene törődniök a dolgozók életének valamennyi kérdésével. Nem helyes, ha egyes szakszervezetek csak bíráló álláspontra helyezkednek és ugyanakkor nem látják, hogy helyén­való lenne, ha ezekben a kérdések­ben maguk is részt vennének a mun­kában. A dolgozókról való gondoskodásban felmerülő fogyatékosságok éppen ab­ból erednek, hogy a szakszervezetek kevéssé veszik ki belőle részüket, hogy nem biztosítják eléggé a dolgo­zók széleskörű részvételét e kérdé­sek megoldásában. A szakszervezeteknek ezért állan­dóan keresniök kellene annak útját­módját, hogy a nemzeti bizottságok­kal és a többi társadalmi szerveze­tekkel együttmúködve miként vehet­nék ki egyre nagyobb mértékben ré­szüket a dolgozókról való sokoldalú gondoskodás kibontakoztatásából. Most pedig engedjék meg, hogy egy megjegyzést tegyék az előttem fellépő szónok beszédével kapcsola­tosan. Azt kérte, hogy a szakszerve­zeteket ruházzák fel az államappará­tus ellenőrzésének bizonyos jogával. Ogy vélem elvtársak, hogy e kérdés nyitja az, hogy a szakszervezetek működjenek együtt a nemzeti bizott­ságokkal. Mik is azok a nemzeti bizottságok? Szintén a dolgozók hatalmas, széles­körű sok ezer főnyi tomegszerveze­tét alkotják. Hányan dolgoznak önök közül, szakszervezeti tagok közül a nemzeti bizottságok választott tag­jaként? Tudjuk, hogy számosan. Ki­nek adnak számot önök elvtársaim, ha mint szakszervezeti tagokat a nemzeti bizottságok tagjaivá választ­ják meg? Ki választotta meg önöket? Az üzemek dolgozói és a szakszer­vezeti tagok-. Ez azt jelenti, hogy velük szemben viselnek felelősséget, velük, az üzemek munkásaival és dolgozóival, azaz a szakszervezettel szemben. Miért nem hívja meg tehát önöket a szakszervezet és miért nem számolnak be neki a nemzeti bizott­ságokban végzett munkájukról? Fontos, hogy a szakszervezetek jobban felszabadítsák tagjaikat a választott államhatalmi szervek munkájára és segítségükkel együtt­működjenek s befolyásolják cselek­vésüket. így egyszersmind közvetlen befolyást gyakorolnak a nemezeti bi­zottságok irányítására, tolmácsolják a dolgozóknak és annak a szákszer­vezetnek véleményét, melyben a nemzeti bizottsági tagok kiválasztot­ták. Ily módon, mint a szakszer­vezeti tagok és a nemzeti bizott­ságok választott funkcionáriusai gya­korolni fogják az államapparátus el­lenőrzését. A dolgozók megtudják, mit végez a helyi, járási, s végül a kerületi nemzeti bizottság. A dol­gozók érdekeivel azonos pártpolitika útmutatásai alapján foglalkoznak-e a kérdésekkel? A szakszervezeti kong­resszus határozatának útmutatásai alapján fejtik-e ki tevékenységüket? Ha nem így dolgoznak, hívjuk be a nemzeti bizottsíg illető tagját és mondjuk meg neki: „Szólalj fel a nemzeti bizottság teljes ülésén és terjeszd elő a szakszervezetben meg­tárgyalt javaslatokat, melyek nem­csak a dolgozók, hanem az egész társadalom javát szolgálják. Ne ülj ott tétlenül, hanem tedd azt, amit az üzem dolgozói javasolnak. Széleskörű a mi demokráciánk. A burzsoá köztársaság idején nem lehetett csak úgy egykönnyen visz­A Szlovák Nemzeti Tanács bizottságainak ü (ČTK) - A Szlovák Nemzeti Ta­nács jogi, valamint kulturális és nép­művelési bizottsága csütörtökön, má­jus 14-én együttes ülést tartott, melynek tárgysorozatában Oskar Je­leň belügy] megbízott tartott beszá­molót a polgári ügyekkel foglalkozó testületek munkájáról. A két bizott­ság ülésén Milan Rázus, a jogi bi­zottság elnöke elnökölt. Az ülés tárgyalásán részt vettek Irena Ďurišová, Dénes Ferenc és Mi­chal Zákovič, a Szlovák Nemzeti Ta­nács alelnökei, továbbá Vasil Bil'ak, az iskola- és kulturális ügyek meg­bízottja. A belügyi megbízott beszámolójá­ban hangsúlyozta, hogy a nemzeti bi­zottságok jelentős mértékben vesz­nek részt a kultúrforradalom befeje­zésében. Hangsúlyozta különösen a dolgozók eszmei-politikai és kul­turális színvonala sokoldalú emelé­sében betöltött szerepüket. A nem­zeti bizottságoknak e feladatok tel­jesítésében jelentős segítséget nyúj­tanak a polgári ügyek intézésére lé­tesített testületek, melyek tevékeny­ségükkel elősegítik a nemzeti bizott­ságoknak a lakosok életében jelentős események alkalmából kifejtett poli­tika; és szervező munkáját, például újszülötteknek hazánk polgáraivá avatásakor, polgári esküvőkön, a la­kosok jelentős munkajubíleumának megünneplése alkalmából, a temeté­sekről való gondoskodás során stb. Ezért szükséges szen testületek te­vékenységének állandó bővítése és elmélyítése, hogy az megfeleljen az ember boldog és megelégedett élete szocialista elveinek. Jóllehet a legutóbbi két év alatt javult a polgári ügyekkel foglalkozó testületek tevékenysége és növeke­dett számuk is (Szlovákiában számuk 1064-re emelkedett), még .mndifli nem használunk fel minden lehető­séget polgártársaink szocialista ne­velése és átnevelése érdekében. A nemzeti bizottságok tanácsainak teljes felelősséget kell vállalniok ezen testületek tevékenységéért és munkájukat rendszeresen értékelniők és irányítaniuk kell. A belügyi megbízott beszámolóját vita követte, melyben képviselők és meghívott szakemberek szólaltak feL Mindkét bizottság egyhangúlag jó­váhagyta Oskár Jeleň beszámolóját. Véget ért a Szlovák Nemzeti Felkelésről tár°rvaló országos-tudományos értekezlet Szerdán véget ért a Szlovák Nem­zeti Felkelésről tárgyaló országos tu­dományos értekezlet, mely 200 tu­dományos dolgozó és vendég rész­vételével három napig ülésezett Bra­tislavában, a Szlovák Nemzeti Tanács üléstermében. Az értekezletet a CSKP és az SZLKP párttörténeti intézete a Szlovák Nemzeti Felkelés 15. évfor­dulója alkalmából rendezte. Az értekezlet utolsó napján A. Sz. Je­gorov és V. I. Klokov, a Szovjetunió hő­sei, a szovjet küldöttség tagjai, a Szlo­vák Nemzeti Felkelés közvetlen részt­vevői mondottak beszédet. A zárógyülé­sen előadott beszámolókban Ján Tóth, a Banská Bystrica-i Szlovák Nemzeti Fel­kelés Múzeum igazgatója két kelet-szlo­vákiai hadosztálynak a felkelésben való részvételével és szerepével foglalkozott, dr. Anna Štvrteeká, az SZLKP párttörté­neti intézetének tudományos dolgozója pejiig rávilágított a Szlovák Nemzeti Fel­kelés idején végbement forradalmi válto­zásokra, tekintettel hazánk szocialista építésére való jelentőségükre. A vita az értekezlet elé terjesztett té­zisek pontosabbá tételére irányult. Ezek a tézisek alapul szolgálnak majd azon nemzeti felszabadító harcok történeté­nek tudományos feldolgozására, melye­ket nemzeteink a második világháború idején vívtak. A cseh és a szlovák népnek a második világháború alatt vívott nemzeti felsza­badító harca problematikájáról folytatott háromnapos tudományos tárgyalás ered­ményé t Bohumír Graca, az SZLKP párttör­téneti intézetének igazgatója értékelte a zárógyülésen. A tudományos értekezlet hangsúlyozta a Szlovák Nemzeti Felkelés nemzetközi jellegét és rámutatott arra, hogy az eu­rópai leigázott nemzetek fasizmus elleni harcának elválaszthatatlan részét képezte. A tudományos értekezlet fontos anyagot terjesztett elő Csehszlovákia Kommunista Pártjának a felkelésben betöltött szere­péről, valamint arról, hogy pártunk mi­lyen gyakorlati tevékenységet fejtett ki a nemzeti felszabadító harc megszerve­zése során. Az értekezlet ismét megerő­sítette, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja nemcsak helyesen és világosan látta a nemzeti felszabadító harc osztály­irányzatát, hanem gondoskodott biztosí­tásáról is. Az értekezlet hozzájárulást jelentett a ^ jelenlegi ideológiai harc szempontjából is: a tárgyalások eredményei, melyeket nyomtatásban is kiadnak, segítséget nyújtanak a pártpropaganda eddiginél jobb felvértezésére, különösen a revi­zionizmus elleni jelenlegi harcában. A felkelésre vonatkozó anyag teljes mérvű feldolgozásához felbecsülhetetlen értékű ádatokat szolgáltatták a szovjet vendégek — A. I. Nyedorezov, A. Sz. Je­gorov, V. I. Klokov, és f. G. Sztarinov felszólalásai. Felszólalásaik, melyekben arra is rámu­tattak, mily nagy figyelmet fordítanak a Szovjetunióban a Szlovák Nemzeti Felke­lés problematikájával és nemzeteinknek a második világháború alatt vívott nem­zeti felszabadító harcával kapcsolatos tu­dományos kutató munkára — arra kötele­zik történészeinket, hogy a legnagyobb gondossággal foglalkozzanak az említett történelmi időszak feldolgozáséval. szahívni a képviselőt, vagy a közsé­gi, járási, országos képviselőtestületi tagot. De mi bármikor visszahívhat­juk. Ha valaki nem jól dolgozik, ha kitűnik, hogy a nemzeti bizottság tagja nem dolgozik, összehívhatjuk az őt megválasztok gyűlését, meg­foszthatjuk tisztségétől és más elv­társat választhatunk helyébe. Az ilyen esetekben ne várjunk, míg le­telik a funkciós időszak, különösen ott, ahol egyes nemzeti bizottsági tagok úgy gondolják, hogy tevékeny­ségük véget ér azzal, ha 5 órakor ha­zatérnek munkájukból. Ez így elvtár­sak nem mehet! Ha hagytam magam megválasztani, tudom, hogy tevé­kenységemért felelek a dolgozóknak, és szabad időm bizonyos részét a társadalom javára kell fordítanom. Egy ilyen funkcionárius nem képzel­heti, hogy a nemzeti bizottság vala­melyik dolgozója, aki gyakran saját belátása szerint jár el és nem úgy, ahogyan azt az üzem dolgozói elkép­zelik, majd helyette dolgozik. Hogy sok helyen ez így van, az is bizo­nyltja, hogy a dolgozók az üzemek és falvak látogatásakor gyakran pa­naszkodnak erre a gyakorlatra. A nemzeti bizottságok ma széles jogkörrel rendelkeznek. A dolgozók széles köre által megválasztott em­berekből tevődnek össze. Ha pedig valami nem jól megy, akkor ez mind­nyájunk ügye. így van ez elvtársak? Igen, így van. Ha a fogyatékosságo­kat nem oldják meg, vagy a felada­tokat nem jól teljesítik, akkor előbb nézzünk szét környezetünkben. Csak akkor tekintsünk a járási bizottság­ra stb., ha felismerjük, hogy az ok nem itt gyökerezik. A Központi Bizottság levelével kap­csolatban lefolyt vita megmutatta nagy lehetőségeinket és megmutatta, mit jelent a dolgozók kollektív ér­telme, ha segítenek az országos fel­adatok megoldásában. Lehet, hogy valamelyikük a CSKP Központi Bi­zottságának az életszínvonal kérdé­seivel kapcsolatos következtetései­ben és határozataiban felismerte az üzemi gyűlésen kifejtett nézetét és javaslatát. Igen sok javaslatot átvet­tünk a vitából. Bebizonyosodott, hogy a kollektív döntés tökéletesebb, mint emberek szűk körének, vagy egy egyénnek a nézete. A jövőben is így kell eljárni a döntő kérdések megoldásában. Ez szocialista demok­ráciánk értelme. Szeretném továbbá lelkükre kötni — s ebben egyetértek Müllerová elvtársnővel, aki a vitában az ifjúság és a nők munkájáról beszélt —, fordítsanak mindenkor nagy gondot arra, hogy a lehető legjobb feltéte­leket teremtsék meg a nők és az if­júság részvételére a munkában, a szocialista versenyben és a szocialis­ta építésben. Az általam említett kérdésekben megmutatkozik szocialista demokrá­ciánk továbbfejlődésének, a dolgo­zóknak államigazgatásban és a gaz­daság irányításában való részvétele fokozódásának iránya. Csak ezen az úton, a dolgozók széleskörű aktivi­zálódásának és kezdeményezésének útján biztosíthatjúk az új, szocia­lista társadalom gyors fejlődését és az ember általános fejlődését. Elvtársak, engedjék meg, hogy beszédemet befejezve sok sikert kívánjak kong­resszusuk további tárgyalásaiban. Csehszlovákia Kommunista Pártjának szilárd meggyőződése, hogy a For­radalmi Szakszervezeti Mozgalom a jövőben is jelentősen hozzájárul szo­cialista társadalmunk fejlődéséhez, hogy a kommunizmus egyre hatáso­sabb és jobb iskolája lesz. ÚJ SZÓ 2 * 1959. május 15.

Next

/
Oldalképek
Tartalom