Új Szó, 1959. május (12. évfolyam, 119-149.szám)

1959-05-01 / 119. szám, péntek

AKIK NEM LESZNEK HŰTLENEK AZ ÉPÍTÉSZETHEZ A kassai kerü letben, Revúcán és Gelnicén új kórház épült. A legkorszerűbb egészségügyi berendezéssel i elszerelt gelnicei kórház építése 22 millió koronába kerül. Néhány osztályon már nemrég meg is kezdték a betegek kezelését. Az első képünkön a kórház épülete. Második képünk a kórház fogorvosi rendelőjét mutatja, ahol Juraj Schmiedbauer, Géza Fedorják és Olga Macová fogtechnikusok dolgoznak. Harmadik képünk a kórház konyháját mutatja. A mmka WBÍ Misei I dolgozó; egészsége védclmécrl megbecsülik. Van tiszta szobájuk, rendes ebédlőben, teritett asztalnál ebédelnek, senki sem hajszolja őket munkájukban, a mesterek, az építészek tisztelettel viseltetnek irántuk. Bota Ferenc, a napbarnított arcú brigádvezető, akinek már lassan deresedik a haja, elmondja, hogy csoportja egy hónappal ezelőtt elfogadta a Slovnaft építésén dolgozó másik csoport felhívását és versenybe lépett a szocialista munkabrigád cím elnyeréséért. Kötelezettségvállalásukban megfogadták, hogy egész éven át állandóan 105 százalékra teljesítik a munkatermelékenység tervét. 160 százalékra a teljesítmény-normák tervét és 103 százalékra az építés tervét. Olyan kötelezettség ez, melynek teljesítése vagy túlteljesítése okos vezetést, teljes erőbedobást követel a csoport valamennyi tagjától. És ők példásan állják szavukat. Mind a 18 vasas úgy dolgozik, mint az óra. Reggel hat órakor, a munka megkezdése előtt rövid tanácskozásra jönnek össze, melyen kiértékelik az előző nap eredményeit, megbeszélik a következő nap teendőit. Oszlej mester megmagyarázza, mit, hogyan kell csinálni és csak azután látnak hozzá a napi munkához. Most a kokszraktár hatalmas vasbeton váza számára szerelik a vasrudakat. F

ent a magas oszlopokon dolgozó emberek fürgén, ügyesen mozognak. Nem csoda aztán, hogy jól halad a munka. Hisz mindnyájuknak jőnéhány munkával teli esztendő van a háta mögött, mely idő alatt szakemberekké fejlődtek. Itt van például Futó Ferenc. 14 éve dolgozik már egyfolytában, mint vasas, s az egész időt hazánk nagy építkezésein tölti. Vagy az öreg Javorka bácsi. Munkája láttán senki sem mondaná rá, hogy már a hatvanadik évét tapossa. A két Oboril testvér Chrbala Jánossal együtt 9 éve dolgoznak együtt. S mindnyájan türelmesen, elvtársiasan tanítják erre a mesterségre a fiatalabbakat. Maga a csoport vezetője, Bota Ferenc, a gépipari iskolát végzett vasas négyszer kapott kiváló munkájáért elismerést, dicséretet. Ezeknél a munkásoknál tehát nem is lehet fennakadás, mert a szaknak minden csinját-binját elsajátították. A csoportnak mindjárt az első hónapban sikerült jobb teljesítményt felmutatnia, mint a versenyre felhívó Dékán-csoportnak. Pedig ez a csoport is kiváló szakemberekből tevődik össze, akiket a Hydrostav vállalat vezetői nagyon is megbecsülnek. A

Bota-csoport pontosan, igazolatlan hiányzás nélkül, a munkaidő leggazdaságosabb kihasználásával dolgozik és ezért az épületeket, a kitűzött feladatokat mindig határidőre teljesítik és adják át. Ö miattuk egyperces lemaradás sem volt még a Slovnaft építésénél. S ha majd itt is befejezik, úgy mondják az egész csoport átmegy a dunai vizierőmű építésére. A csoportban egyaránt vannak magyarok, szlovákok, akiket a testvéri szeretet, az egymás megbecsülése, a közös cél, úgy egybeforrasztott, mint a megedzett acélt, melyet semmilyen külső erő szét nem bonthat. A május elsejei menetben is együtt fognak haladni, s ha ma a Hydrostavnak, hazánk egyik legjobb építővállalatának dolgozói a menetben transzparensen adják tudtul mennyire teljesítették túl tervüket a Slovnaft építésénél, úgy gondoljunk a munkának azokra az egyszerű hőseire is, akiknek oly nagy részük van a szocializmus eredményes építésében. HORVÄTH SÁNDOR L

áttad-e már azokat az üzemeket, építkézeseket, ahol a munka hősei születnek? Voltál-e már a nagy építkezéseken, ahol télen-nyáron egy percig sem szünetel a munka, ahol még csípős fagyban, szélviharban is oly nyugodtan, magabiztosan dolgoznak az emberek, a vasasok, az ácsok, a betonozók, mint május közepén. Ha voltál ilyen építkezésen, üzemben, úgy tudhatod, milyen nehézségekkel küszködve haladnak kitűzött céljuk felé a mindennapos munka egyszerű hősei. Nem munkaérdemrenddel kitüntetettekről akarunk most írni, hisz százezreket kitüntetni nem lehe}, hanem azokról az építőkről, amilyenek hazánkban minden építkezésen akadnak, akiknek szorgalmas munkája nyomán olyan művek születnek, mint az oravai, madunicei, skálkai, Nové Mesto nad Váhom-i vízierőművek, vagy a farkastoroki Slovnaft. Fennállásának 120. évfordulóját ünnepli ez idén a trineci Nagy Októberi Szocialista Forradalom Vasművek. Képünkön Jirí Cieslar olvasztó, segédjével Delhard Liskával a 200 tonna tartalmú óriási Martin-kemencében az olvasztást ellenőrzik. SEBESFOLYÁSO, habtarajos a Garam vize itt a felső folyásán. Keskeny, sekély, de sokszor zabolátlan, s hirtelen áradáskor bizony nem egyszer gondot okoz a földművelő embernek. A táj hegyes-dombos, ám az ember így is minden talpalatnyi földet hasznosítani akar. Ojkeletü gyárak, nagykiterjedésű fásítások, magasra ívelő gabonatáblák tűnnek fel a szemlélődő előtt. S hogy egyre könnyebb, szebb az itteni élet, azt a korszerű lakótömbök, tágas családi házak, új kórházak, iskolák, középületek, betonutak, stb. bizonyítják, — Megváltozott itt minden, még talán a levegő is, szabadabb, frissebb, könynyebben élvezhető lett! — mondogatják az emberek. Mert sokan ismerik a keserves múltat, a kenyérmostohát, a vándorlásra késztetőt. A kezdetre még többen visszaemlékeznek. A történei egy parkba vezeti a kutatót. Pazar, pompás „ültetvényeskert", mely ugyancsak hitelesen bizonyította a Coburg hercegek (ezen a vidéken több gyáruk volt, de az első köztársaság idején nagyrészüket leszerelték és elhurcolták) igen jelentős vagyonát. A bekerített idillikus környezetbe szigorúan tilos volt belépni minden földi halandónak. 1945 május elsején szegte meg a környék népe ezt a tilalmat s a munka ünnepét itt ünnepelte a még 10—20 kilométernyi távolságból is összesereglett hatalmas tömeg. Akkor mindenki tisztában volt vele, hogy új kornak küszöbét tapossa, s ezt az ünnepi szónokok fennszóval hirdették is. A beteljesülés pedig tökéletes! Számos új gyár, melyek munkát adnak a vidék lakosságának, az eredményesen gazdálkodó termelőszövetkezetek sokasága is mind emellett tanúskodik. BREZNÓTÔL nem messze, Závadka nad Hronom környékén is új gyár jelzi az idők eredményes haladását. A vidék dolgozói az említett Coburg-üzemek leszerelése után nagy örömmel vették tudomásul, hogy az új üzem építését csakhamar elkez ..k. 1948-ban láttak hozzá s nem is két év leforgása után már gyártottak eleinte hídalkatrészeket, később darukat, jelenleg pedig a szivattyúk számtalan fajtáját. A „Sigma" gyár nem nagy, de korszerű berendezése révén tekintélyes kapacitással bír. A munkások túlnyomó többsége esztergályos és hegesztő, a szerelőrészlegeken pedig lakatos. Kékköpenyes, nyílt tekintetű ember Sekei Rudolf, a fömester. — Öt éve dolgozom a gyárban, két esztendeje a mostani beosztásomban — mondja beszélgetésünk során. — Tapasztalataim lényege röviden annyi, hogy gyárunkban sokat javult a helyzet az utóbbi években. — Miért, régebben rossz volt a helyzet? — Majdnem annyira, hogy mindenki azt csinált, amit akart, jobban mondva, amit a mesterek nem akartak. — S a vezetőség, a funkcionáriusok? — Széthúzások voltak, s a pártszervezet sem végzett hatékony munkát. — Most már jobb? — Sokkal, össze sem lehet hasonlítani! A tervet rendszeresen túlteljesítjük, s a fegyelem kis kivétellel kifogástalan! — Mi segített a leginkább, hogy a változás ennyire kedvező és gyors volt? — Kicserélték az üzemi vezetőséget, s a mukásokat különféle iskoláztatásokon és előadásokon fokozatosan átneveltük. K1VÁLÖ DOLGOZÓKAT is megszólítottunk, meg olyanokat is, akik most lemaradtak a jólszervezett szocialista munkaversenyben, de előretörnek, mert a nemes tudat, a becsületes munkavégzés ösztönzi őket. A közelmúltra kialakult vélemények lényege röviden az, hogy a Felső-Garam mentén is gazdag évek múltak el a felszabadulás óta, egyre termékenyebb hajtásokat palántázva az emberek életébe, magatartásába, tevékenységébe. Az üzem építése még folyamatban van, állandóan bővül, s ezzel párhuzamosan, mintha csak a jó munka jutalmául, fokozódik a dolgozókról való gondoskodás is. A legéletbevágóbb kérdés természetesen itt is a lakásprobléma. A megoldásakor helyesen határoztak a gyár vezetői. Két korszerű bérház és 43 családi ház épült a munkások számára. A lakásépítés természetesen továbbra is napirenden szerepel, ám ez a fokozott gondoskodásnak korántsem az egyedüli megnyil vánulása. Amellett, hogy mindinkább nagyobb figyelmet szentelnek a dolgozók egészségügyi, biztonsági követelményeinek kielégítésére — ezt új, tökéletesebb munkamenet alkalmazásával, számos gépi védőberendezés felszerelésével és öltözők, illetve mosdók felépítésével teszik — alkalmat adnak a dolgozóknak szakképzettségük növelésére is. EGY-EGY ADAT világosan igazolja, hogy nem formaságokról van szó. Zrak Ján, a lelkiismeretes iskolafelelős diktálja a számokat: — Az első években (a gyár üzembehelyezésekor) 20 darukezelőt, tavaly 12 hegesztőt (autogén és elektromos hegesztésre) és 25 esztergályost iskoláztattunk sikeresen, úgyhogy valamennyien megszerezték a mesteri oklevelet. A tanítást egyébként megkönnyítette az, hogy a résztvevők gazdag tapasztalatokkal rendelkeztek. Ez évben 12 emberünk látogatja az esti ipariskolát. Az általános iskoláztatást pedig ezután is rendszeresen megtartjuk. ÉRTHETŐ TEHÁT, ha a dolgozók megelégedettsége nagyszerű munkasikerekben tükröződik vissza. Ma már ez a gyárnak, ennek a vidéknek minden pontján a lakosság minden megmozdulásában világosan érezhető. S ha mélyére nézünk, hagyatékként ismerjük fel, az első szabad május hagyatékaként, mely új reményeket szül a „gazdag évek múlása" láttán

t SZABÓ GÉZA Lapunkban talán még nem olvastuk a Slovnaftot építő Bota vasasainak, Futó Ferencnek, Oboril Jánnak és Ignácnak, Klinko Rudolfnak, Jávorka Sándornak, Cserget Gusztávnak, Dugasz Istvánnak, vagy Chrbala Jánosnak a nevét, mert nem állítottak fel semmilyen világraszóló rekordot. Az ő nevük mégis örökre beíródik szocialista hazánk építésének történetébe. Valamennyien már jó néhány éve aktívan részt vesznek nagy építkezéseinken, melyek befejezése után lelkes munkával látnak újra a következő nagy mű építéséhez. A kész vizierőmű, az első kilowattóra villanyenergia elsősorban e munkahősök büszke eredménye. 18-an vannak egy csoportban. Ez a kis kollektíva úgy összeforrott, mintha mindig együtt dolgoztak volna. Éppen ebédre készülődtek, amikor a farkastoroki Slovnaft hatalmas építkezésén közéjük léptem. Leültek, rágyújtottak, majd rövid hallgatás után megszólalt az egyik: — Sándor bácsi, el ne mondja az elvtársnak, hogy a múltkor ibolyát szedett a Dunaparton, mert még megírja, hogy szerelmes lett egy kislányba. És mit szólna majd ehhez a felesége és az unokája — incselkedik az egyik fiatalabb munkás, a csoport legidősebb 59 éves hur.cútszemű társával. — Nono, — tiltakozik az öreg, — nem tudom ki szokott moziba járni esténkint Janival, s másnap úgy dolgoztok mind a ketten, mintha mulattatok volna, — adja meg a választ mosolyogva az öreg. Aki oldalról hallgatja őket, azt hihetné, hogy ezeknek a munkásoknak egyéb-gondjuk sincs, csak cigarettázás közben tréfálkozni. Pedig egy kivételével mindnyájan meglett családapák, akiket minden hét végén türelmetlenül és szeretettel várnak odahaza gyermekeik, feleségük, családi otthonuk, hogy egy-kétnapos hétvégi látogatás után már talán .századszor is kikísérjék őket a vonathoz, hogy visszatérjenek a nagy építkezésre. Olyan munkások ezek, akiknek kezében ég a munka megszokott kezükben a tervrajz, a rozsdás vashuzalok, melyből havonta 100 — 110 tonnát hajlítanak, görbítenek és építenek be pontosan a tervrajz szerint a Slovnaft napról napra növekvő hatalmas épülettömbjeibe. A

zt tapasztaltam akkor, amikor láttam, hogy a minisztérium és a kormány vórós zászlajával a legtöbbször kitüntetett Hydrostav vállalat slovnafti építési szakaszának főmérnöke, előre süvegelte meg a Bota-csoport munkásait. E téren nincs is itt hiba. — mondják a munkások. A jó munkást mindenütt ÜJ SZÓ 8 * 1959. MÁJUS 1.