Új Szó, 1959. május (12. évfolyam, 119-149.szám)

1959-05-01 / 119. szám, péntek

AKIK NEM LESZNEK HŰTLENEK AZ ÉPÍTÉSZETHEZ A kassai kerü letben, Revúcán és Gelnicén új kórház épült. A legkorszerűbb egészségügyi berendezéssel i elszerelt gelnicei kórház építése 22 millió koronába kerül. Néhány osztályon már nemrég meg is kezdték a betegek kezelését. Az első képünkön a kórház épülete. Második képünk a kórház fogorvosi rendelőjét mutatja, ahol Juraj Schmiedbauer, Géza Fedorják és Olga Macová fogtechni­kusok dolgoznak. Harmadik képünk a kórház konyháját mutatja. A mmka WBÍ Misei I dolgozó; egészsége védclmécrl megbecsülik. Van tiszta szobájuk, rendes ebédlőben, teritett asztalnál ebédelnek, senki sem hajszolja őket munkájukban, a mesterek, az építé­szek tisztelettel viseltetnek irántuk. Bota Ferenc, a napbarnított arcú brigádvezető, akinek már lassan de­resedik a haja, elmondja, hogy cso­portja egy hónappal ezelőtt elfogadta a Slovnaft építésén dolgozó másik csoport felhívását és versenybe lépett a szocialista munkabrigád cím elnye­réséért. Kötelezettségvállalásukban megfogadták, hogy egész éven át ál­landóan 105 százalékra teljesítik a munkatermelékenység tervét. 160 százalékra a teljesítmény-normák tervét és 103 százalékra az építés tervét. Olyan kötelezettség ez, mely­nek teljesítése vagy túlteljesítése okos vezetést, teljes erőbedobást kö­vetel a csoport valamennyi tagjától. És ők példásan állják szavukat. Mind a 18 vasas úgy dolgozik, mint az óra. Reggel hat órakor, a munka megkez­dése előtt rövid tanácskozásra jönnek össze, melyen kiértékelik az előző nap eredményeit, megbeszélik a követke­ző nap teendőit. Oszlej mester meg­magyarázza, mit, hogyan kell csinálni és csak azután látnak hozzá a napi munkához. Most a kokszraktár hatal­mas vasbeton váza számára szerelik a vasrudakat. F ent a magas oszlopokon dolgo­zó emberek fürgén, ügyesen mozognak. Nem csoda aztán, hogy jól halad a munka. Hisz mind­nyájuknak jőnéhány munkával teli esztendő van a háta mögött, mely idő alatt szakemberekké fejlődtek. Itt van például Futó Ferenc. 14 éve dol­gozik már egyfolytában, mint vasas, s az egész időt hazánk nagy építke­zésein tölti. Vagy az öreg Javorka bá­csi. Munkája láttán senki sem mon­daná rá, hogy már a hatvanadik évét tapossa. A két Oboril testvér Chrbala Jánossal együtt 9 éve dolgoznak együtt. S mindnyájan türelmesen, elvtársiasan tanítják erre a mester­ségre a fiatalabbakat. Maga a csoport vezetője, Bota Ferenc, a gépipari is­kolát végzett vasas négyszer kapott kiváló munkájáért elismerést, dicsé­retet. Ezeknél a munkásoknál tehát nem is lehet fennakadás, mert a szaknak minden csinját-binját elsajátították. A csoportnak mindjárt az első hónap­ban sikerült jobb teljesítményt fel­mutatnia, mint a versenyre felhívó Dékán-csoportnak. Pedig ez a csoport is kiváló szakemberekből tevődik össze, akiket a Hydrostav vállalat ve­zetői nagyon is megbecsülnek. A Bota-csoport pontosan, igazo­latlan hiányzás nélkül, a mun­kaidő leggazdaságosabb ki­használásával dolgozik és ezért az épületeket, a kitűzött feladatokat mindig határidőre teljesítik és adják át. Ö miattuk egyperces lemaradás sem volt még a Slovnaft építésénél. S ha majd itt is befejezik, úgy mond­ják az egész csoport átmegy a dunai vizierőmű építésére. A csoportban egyaránt vannak magyarok, szlovákok, akiket a testvéri szeretet, az egymás megbecsülése, a közös cél, úgy egy­beforrasztott, mint a megedzett acélt, melyet semmilyen külső erő szét nem bonthat. A május elsejei menetben is együtt fognak haladni, s ha ma a Hyd­rostavnak, hazánk egyik legjobb épí­tővállalatának dolgozói a menetben transzparensen adják tudtul mennyi­re teljesítették túl tervüket a Slov­naft építésénél, úgy gondoljunk a munkának azokra az egyszerű hőseire is, akiknek oly nagy részük van a szocializmus eredményes építésében. HORVÄTH SÁNDOR L áttad-e már azokat az üzemeket, építkézeseket, ahol a munka hősei születnek? Voltál-e már a nagy építkezéseken, ahol télen-nyá­ron egy percig sem szünetel a mun­ka, ahol még csípős fagyban, szélvi­harban is oly nyugodtan, magabizto­san dolgoznak az emberek, a vasasok, az ácsok, a betonozók, mint május közepén. Ha voltál ilyen építkezésen, üzemben, úgy tudhatod, milyen ne­hézségekkel küszködve haladnak kitű­zött céljuk felé a mindennapos mun­ka egyszerű hősei. Nem munkaérdem­renddel kitüntetettekről akarunk most írni, hisz százezreket kitüntetni nem lehe}, hanem azokról az építők­ről, amilyenek hazánkban minden építkezésen akadnak, akiknek szor­galmas munkája nyomán olyan művek születnek, mint az oravai, madunicei, skálkai, Nové Mesto nad Váhom-i vízierőművek, vagy a farkastoroki Slovnaft. Fennállásának 120. évfordulóját ünnepli ez idén a trineci Nagy Októberi Szocialista Forradalom Vas­művek. Képünkön Jirí Cieslar olvasztó, segédjével Delhard Liskával a 200 tonna tartalmú óriási Mar­tin-kemencében az olvasztást ellenőrzik. SEBESFOLYÁSO, habtarajos a Garam vize itt a felső folyásán. Keskeny, sekély, de sokszor zabolátlan, s hirtelen áradás­kor bizony nem egyszer gondot okoz a földművelő embernek. A táj hegyes-dom­bos, ám az ember így is minden talpa­latnyi földet hasznosítani akar. Ojkeletü gyárak, nagykiterjedésű fásítások, ma­gasra ívelő gabonatáblák tűnnek fel a szemlélődő előtt. S hogy egyre könnyebb, szebb az itteni élet, azt a korszerű lakó­tömbök, tágas családi házak, új kórházak, iskolák, középületek, betonutak, stb. bizo­nyítják, — Megváltozott itt minden, még talán a levegő is, szabadabb, frissebb, köny­nyebben élvezhető lett! — mondogatják az emberek. Mert sokan ismerik a keser­ves múltat, a kenyérmostohát, a vándor­lásra késztetőt. A kezdetre még többen visszaemlékez­nek. A történei egy parkba vezeti a ku­tatót. Pazar, pompás „ültetvényeskert", mely ugyancsak hitelesen bizonyította a Coburg hercegek (ezen a vidéken több gyáruk volt, de az első köztársaság ide­jén nagyrészüket leszerelték és elhurcol­ták) igen jelentős vagyonát. A beke­rített idillikus környezetbe szigorúan ti­los volt belépni minden földi halandónak. 1945 május elsején szegte meg a kör­nyék népe ezt a tilalmat s a munka ünnepét itt ünnepelte a még 10—20 ki­lométernyi távolságból is összesereglett hatalmas tömeg. Akkor mindenki tisztá­ban volt vele, hogy új kornak küszöbét tapossa, s ezt az ünnepi szónokok fenn­szóval hirdették is. A beteljesülés pedig tökéletes! Számos új gyár, melyek mun­kát adnak a vidék lakosságának, az eredményesen gazdálkodó termelőszövet­kezetek sokasága is mind emellett ta­núskodik. BREZNÓTÔL nem messze, Závadka nad Hronom környékén is új gyár jelzi az idők eredményes haladását. A vidék dol­gozói az említett Coburg-üzemek leszere­lése után nagy örömmel vették tudomá­sul, hogy az új üzem építését csakhamar elkez ..k. 1948-ban láttak hozzá s nem is két év leforgása után már gyártottak eleinte hídalkatrészeket, később darukat, jelenleg pedig a szivattyúk számtalan fajtáját. A „Sigma" gyár nem nagy, de korszerű berendezése révén tekintélyes kapacitással bír. A munkások túlnyomó többsége esztergályos és hegesztő, a szerelőrészlegeken pedig lakatos. Kékköpenyes, nyílt tekintetű ember Se­kei Rudolf, a fömester. — Öt éve dolgozom a gyárban, két esztendeje a mostani beosztásomban — mondja beszélgetésünk során. — Tapasz­talataim lényege röviden annyi, hogy gyárunkban sokat javult a helyzet az utóbbi években. — Miért, régebben rossz volt a hely­zet? — Majdnem annyira, hogy mindenki azt csinált, amit akart, jobban mondva, amit a mesterek nem akartak. — S a vezetőség, a funkcionáriusok? — Széthúzások voltak, s a pártszerve­zet sem végzett hatékony munkát. — Most már jobb? — Sokkal, össze sem lehet hasonlítani! A tervet rendszeresen túlteljesítjük, s a fegyelem kis kivétellel kifogástalan! — Mi segített a leginkább, hogy a vál­tozás ennyire kedvező és gyors volt? — Kicserélték az üzemi vezetőséget, s a mukásokat különféle iskoláztatáso­kon és előadásokon fokozatosan átnevel­tük. K1VÁLÖ DOLGOZÓKAT is megszólítot­tunk, meg olyanokat is, akik most le­maradtak a jólszervezett szocialista mun­kaversenyben, de előretörnek, mert a nemes tudat, a becsületes munkavégzés ösztönzi őket. A közelmúltra kialakult vé­lemények lényege röviden az, hogy a Felső-Garam mentén is gazdag évek múl­tak el a felszabadulás óta, egyre termé­kenyebb hajtásokat palántázva az embe­rek életébe, magatartásába, tevékenysé­gébe. Az üzem építése még folyamatban van, állandóan bővül, s ezzel párhuzamosan, mintha csak a jó munka jutalmául, fo­kozódik a dolgozókról való gondoskodás is. A legéletbevágóbb kérdés természe­tesen itt is a lakásprobléma. A meg­oldásakor helyesen határoztak a gyár vezetői. Két korszerű bérház és 43 csa­ládi ház épült a munkások számára. A lakásépítés természetesen továbbra is napirenden szerepel, ám ez a fokozott gondoskodásnak korántsem az egyedüli megnyil vánulása. Amellett, hogy mindinkább nagyobb fi­gyelmet szentelnek a dolgozók egész­ségügyi, biztonsági követelményeinek ki­elégítésére — ezt új, tökéletesebb mun­kamenet alkalmazásával, számos gépi vé­dőberendezés felszerelésével és öltözők, illetve mosdók felépítésével teszik — al­kalmat adnak a dolgozóknak szakképzett­ségük növelésére is. EGY-EGY ADAT világosan igazolja, hogy nem formaságokról van szó. Zrak Ján, a lelkiismeretes iskolafelelős dik­tálja a számokat: — Az első években (a gyár üzembe­helyezésekor) 20 darukezelőt, tavaly 12 hegesztőt (autogén és elektromos hegesz­tésre) és 25 esztergályost iskoláztattunk sikeresen, úgyhogy valamennyien megsze­rezték a mesteri oklevelet. A tanítást egyébként megkönnyítette az, hogy a résztvevők gazdag tapasztalatokkal ren­delkeztek. Ez évben 12 emberünk láto­gatja az esti ipariskolát. Az általános iskoláztatást pedig ezután is rendszere­sen megtartjuk. ÉRTHETŐ TEHÁT, ha a dolgozók meg­elégedettsége nagyszerű munkasikerekben tükröződik vissza. Ma már ez a gyárnak, ennek a vidéknek minden pontján a la­kosság minden megmozdulásában világo­san érezhető. S ha mélyére nézünk, hagyatékként ismerjük fel, az első sza­bad május hagyatékaként, mely új re­ményeket szül a „gazdag évek múlása" láttán t SZABÓ GÉZA Lapunkban talán még nem olvastuk a Slovnaftot építő Bota vasasainak, Futó Ferencnek, Oboril Jánnak és Ig­nácnak, Klinko Rudolfnak, Jávorka Sándornak, Cserget Gusztávnak, Du­gasz Istvánnak, vagy Chrbala János­nak a nevét, mert nem állítottak fel semmilyen világraszóló rekordot. Az ő nevük mégis örökre beíródik szo­cialista hazánk építésének történeté­be. Valamennyien már jó néhány éve aktívan részt vesznek nagy építke­zéseinken, melyek befejezése után lelkes munkával látnak újra a követ­kező nagy mű építéséhez. A kész vi­zierőmű, az első kilowattóra villany­energia elsősorban e munkahősök büszke eredménye. 18-an vannak egy csoportban. Ez a kis kollektíva úgy összeforrott, mintha mindig együtt dolgoztak volna. Éppen ebédre készü­lődtek, amikor a farkastoroki Slov­naft hatalmas építkezésén közéjük léptem. Leültek, rágyújtottak, majd rövid hallgatás után megszólalt az egyik: — Sándor bácsi, el ne mondja az elvtársnak, hogy a múltkor ibolyát szedett a Dunaparton, mert még megírja, hogy szerelmes lett egy kis­lányba. És mit szólna majd ehhez a felesége és az unokája — incselkedik az egyik fiatalabb munkás, a csoport legidősebb 59 éves hur.cútszemű tár­sával. — Nono, — tiltakozik az öreg, — nem tudom ki szokott moziba járni esténkint Janival, s másnap úgy dol­goztok mind a ketten, mintha mulat­tatok volna, — adja meg a választ mosolyogva az öreg. Aki oldalról hall­gatja őket, azt hihetné, hogy ezeknek a munkásoknak egyéb-gondjuk sincs, csak cigarettázás közben tréfálkozni. Pedig egy kivételével mindnyájan meglett családapák, akiket minden hét végén türelmetlenül és szeretettel várnak odahaza gyermekeik, felesé­gük, családi otthonuk, hogy egy-két­napos hétvégi látogatás után már ta­lán .századszor is kikísérjék őket a vonathoz, hogy visszatérjenek a nagy építkezésre. Olyan munkások ezek, akiknek kezében ég a munka megszo­kott kezükben a tervrajz, a rozsdás vashuzalok, melyből havonta 100 — 110 tonnát hajlítanak, görbítenek és épí­tenek be pontosan a tervrajz szerint a Slovnaft napról napra növekvő ha­talmas épülettömbjeibe. A zt tapasztaltam akkor, amikor láttam, hogy a minisztérium és a kormány vórós zász­lajával a legtöbbször kitüntetett Hydrostav vállalat slovnafti építési szakaszának főmérnöke, előre süve­gelte meg a Bota-csoport munkásait. E téren nincs is itt hiba. — mondják a munkások. A jó munkást mindenütt ÜJ SZÓ 8 * 1959. MÁJUS 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom