Új Szó, 1959. május (12. évfolyam, 119-149.szám)
1959-05-01 / 119. szám, péntek
Gábor Andor: MÁJUS És száll a szó, száll boldogan, S valahol hallja valaki, S a szálló szó tetté fogan, S piros tűz lángját gyújtja ki. S ki légbe küldte azt a szót, A földön porlik, néma lett, De szava bujt még lázadót, És élve él a sír felett. A sír felett kinő a fű, A sír felett az élet áll, Májusfa nyílik, gyönyörű, S a halott költő muzsikál. Táncolj csak, élet, láng lobogj, Májusfa nyílj, élő ölelj, Világ pirulj, vihar robogj, Holtak szavára így felelj, Költőd szavára így felelj. GYURCSÓ ISTVÁN: Hiszem! Tudom! Kislányom bimbózó mosolyában, Fiamnak nevető szemén, asszonyom hűséges sok csókjában: ott él a béke, s élek én. Munkámba elkísér mindhármaknak biztató, szerető hite. Szemükben ott ragyog szép hazámnak gondoskodó szeretete. Vidámak, boldogok. Tépelödést nem látnak szemem sugarán, de látnak hitet s harcos gyözést két kezem munkája nyomán. Lányomnak s fiamnak jövendőjét, növő, szélesedő úton, egy nagyobb család, a nagy közösség így formálja már - hiszem, tudom! LOUIS ARAGON : Magnitogorszki himnusz Visszaadták földnek az embert Lefúrtak mélyen a földbe * František H/ubín: A munka I májusi dala Felemeljük a gyermekeinket a remény sarkigtárt ablakába, a mi ablakunkba. Mosta ezt vér ^ és májusi eső. ' A lég csupa ózon. Kezdődik a munka. * Y/ A hősi május ""* a napot ölti fel sisaknak, úgy járja a világot. t Legyen az élet áldott! .„ 4J Az ő pajzsa a május, a mennydörgés a dobja. Ország ország után dörgő szavára ropja. . Még villog a háború kardja s ki se hült még Jlír % m m ^ * < -e-1 téW. '' >- ? a ma i" kola t-i a : - * csak fel kell emelni... s újra W a lesújthat. De a májust, e pajzsot már minden népek keze tartja. Mondván lm minden a tiéd S ím minden a tiéd Földrehozták a mennyet Mondván Az istenek ledőlnek S az Istenek ledőlnek Bevetették a földet Mondván Szép időnk lesz És szép időnk lesz Mondván itt fel fog törni a tíiz £s fel fog törni a tűz És szóltak e föld uraihoz Mondván Meg fogtok hajlani S meg fogtok hajlani Kezük közé fogták a földet Mondván A fekete fehér lesz S a fekete fehér lesz Várnai Zs Dicsőség a földeknek és * Földnek A bolsevik napfény alatt És dicsőség a bolsevikeknek. árnai 1/1/1 , . . / . / / r lajusí hajnalon Ezen a hajnalon, szép piros reggelen, A világ négy táján szivünk összedobban, Karunk átível a csöndes óceánon S a kék hegyek fölött Összeölelkezünk testvéri mosolyban. Ezen a hajnalon, májusi reggelen Nincs határ közöttünk, eltörpül a távol És a szívünk rezgő, titkos rádiója A szabad éterben Tilos gondolattal röpül és hullámot. Ezen a hajnalon madár a gondolat, A vágyunk cikkázik, mint a fecske szárnya és a világrészek nagy tömkelegében, A zúgó káoszban, Fölcsillan a népek nagy harmóniája. Nyelvek és nemzetek, fajok zord meséje, Amit ékül vertek, elnémul a dalban, Mikor a Milliók életakarása Fölharsan egy zengő, Áradó és zúgó, nagy énekviharban. Gáttalan, parttalan, határtalan ének: Tengermély szenvedés, fönnszárnyaló vágyak, Könnye és sikolya, nagy ölelkezése Májusi hajnalon Az életre szomjas virradó világnak. P rága. Száztornyú, arany Prága. t Régen is az arany jelzővel illettek, bár csak egyesek élvezték bőségben, jólétben csillogásodat. Ez a jólét, ez a csdlogás azonban hamis volt. Az emberek zöme csak messziről, hallásból ismerte. Nem jutott ideje a mindennapi kenyérért folytatott küzdelemben a csillogásból is kivenni részét. És sokszor még a mindennapi kenyér sem volt meg. Most lettél csak igazán az arany Prága. Ezt a jelzőt azóta viseled jogosan, amióta a nép vette a kezébe a hatalmat: amióta ott fénylik üzemeiden az ötágú vörös csillag. Amióta nemcsak egyesek élnek jólétben, hanem mindenki, aki sok száz utcád valamelyikében él. Amióta ragyogó kirakataidat nemcsak kívülről bámulja sóvárgó szemmel a nyüzsgő nép, hanem benn a vadonatúj üzletekben, áruházakban válogat a szebbnél szebb holmi között. Arany Prága, szocialista Prága lettél és mi ezért szeretünk, ezért érezünk a magunkénak. Szeretnek azok, akik ismerik hétköznapi arcod, a munka hevében élő, lüktető Prágát, szeretnek azok, akik felrándulnak csak azért, hogy néhány órára ünnepi köntösben lássanak. Valaha csak régi székesegyházadra, templomaidra, a száztornyú Prágára voltunk büszkék. Most is büszkék vagyunk műemlékeidre, műkincseidre, de még büszkébbek az üzemekre, lakótelepekre, amelyeket mi, a szocialista Prága lakói építettünk. Az új játszóterekre, parkokra, ahol jól táplált gyermekeink játszanak, a kulturális intézményekre, amelyek a széles néptömegeket szolgálják. Micsoda pompa, micsoda fény, mennyi ízlés, ötlet, milyen ragyogó kiállítás jellemzi a színházak előadásait. És kik ülnek a nézőtéren? Egyszerű dolgozók. Nekik játszanak érdemes művészeink, nekik gyúlnak ki a pazar csillárok, értük van mindez a ragyogás, hogy munka után átadhassák magukat a zene fennkölt világának, megismerhessék a legjobb színészek tolmácsolásában a világirodalom és a hazai alkotóművészek remekeit. Ma már a kultúra nem egy, a néptől elkülönült réteg kiváltsága. Közkincs. Mindenkié. És erre büszkék vagyunk, nagyon büszkék. Mikor vagy a legszebb Prága? Az év melyik szakában? Télen, tavasszal, nyáron, ősszel? Mindig szép vagy, mindig valami más a vonzó benned. De aki ma lát, annak hosszú időkre emlékezetében maradsz. A prágai május elsejék felejthetetlenek. Végeláthatatlan sorokban menetelnek asszonyok, férfiak, gyerekek. A főváros aprajanagyja ott tolong az utcákon. Mindenhonnan,, minden irányból a város szívébe hullámzik az áradat. A Vencel tér zászlóerdőben úszik, mindenki vidám, mindenki mosolyog, úgy köszönti pártunk és kormányunk vezetőit. Nyáron idegenektől hemzseg a város. Messzi országokból utaznak ide, hogy megismerjék évszázados patinájú műemlékeidet, a Várat, a Károly Hidat, az Arany utcácskát, a sajátságos légkörű Óvárost, a Malá Strana szűk, zegzugos utcáit. A Mala Strana ősszel a legszebb, amikor a petríni ligetben és a kertekben már sárgulni kezdenek a falevelek. A sárga színnek annyi árnyalatában pompáznak, hogy talán még nem akadt festő, aki vissza tudta volna adni a színeknek ezt a csodálatos gazdagságát. Télen, amikor a legrövidebbek a napok, már délután neonfényben úszik a város. Prága, a mi Prágánk, kivilágított kirakataival, sziporkázó fényeivel, száguldó gépkocsijaival bármelyik világvárossal felveszi a versenyt. Prága nemcsak a miénk, akik benne élünk, akiket bizalmas kapcsolat fűz egy-egy épületéhez, teréhez, akiknek megvan a kedves helyünk, amelyet különös szeretettel keresünk fel. Prága felé tekint az egész ország, vele örül, vele búsul s ha rágondol melegség támad a szíve körül. Ő a mi fővárosunk. Hadd hallják a vének: a nép nem akarja ömlését vérnek! Az élet az ő szerelme, a gyerekek, a nap meg a munka. A munka meg az ének. Komlós Aladár fordítása Mussa Dzsalil: Németországban Tehát ez volna Marx Károly hazája? A szenvedélyes Schiller háza ez? Német föld, hol komor menetelésben Kísér a náci s rabjának nevez? Hát mért nem dönti szét a spartakisták Vörös frontja e börtönfalakat? Germán legény, kezed te rám emelted, Felelj, miért? Nem szégyelled magad? Ki ügy szerette a lánglelkű Heine Merészen szárnyaló szabad szavát, Luxemburg Róza s Liebknecht börtönében Kínok között sem adja meg magát. Felelj nekem, ki Goethe rabja voltam És téged is embernek hittelek: Beethoven-szimfóniák harsogása ' Nem veti szét a márványtermeket? Itt lenn a napfényt por, homály takarja, De már fölismerem a föld alatt Az őrszem lépteit, a pincecellát, Thälmann gyötrelme itt most rám szakadt... Talán engemet is, mint Liebknecht Károlyt, Halálra szántak gyilkos vérebek? Megkínoz szörnyen ez a kutyafalka S mint őket, hídról víz mélyére vet?! Itt ki is Zetkin, Thälmann hű fia? Van-e ilyen köztetek? Rajta hát — Halljátok hangját a vasakaratnak: Tárjátok fel a börtön ajtaját! Úgy jöjjetek, akár tizenkilencben, Harsány dalok kísérjék jöttötök, Vörös Front-jelszóval, kemény menetben, Lendítsétek magasba öklötök! Germániát övezzétek napfénnyel! Nyíljék az út s áradjon szét a fény! Állítsátok az emelvényre Thälmannt, Marx, Heine álljon újra őrhelyén! Itt ki is Zetkin, Thälmann hű fia? Van-e ilyen köztetek? Rajta hát — Halljátok hangját a nagy igazságnak: Tárjátok fel a börtön ajtaját! 1943. dec. 19. Pet ô Miklós fordítása
