Új Szó, 1959. május (12. évfolyam, 119-149.szám)

1959-05-03 / 121. szám, vasárnap

Nyitra Kassa magasba a kék ingek fölött. Kicsik és nagyok egyaránt üdvözlésre emel­ték kezüket. Prešov Prešov utcáin a hatalmas május elsejei felvonulás 35 000 részvevője a Dukla tövében élő nép örömét, lel­kesedését és elszántságát fejezte ki. Az ünnepi beszédet Jan Mockovčiak, a kerületi pártbizottság vezető tit­kára. az SZLKP KB tagja mondotta. Kárpátukrajnából és a rzesZowsi vaj­daságból érkezett vendégek is együtt ünnepelték a prešoviakkal a világ dolgozóinak nagy ünnepét. A felvonulásokon ukrán nemzeti­ségű polgártársaink együtt manifesz­táltak a szlovákokkal. A menet éién az öreg kommunisták és a Szlovák Tanácsköztársaság veteránjai halad­tak. Mögöttük meneteltek a prešovi munkás testnevelő egylet alapítói, majd az üzemek dolgozói és a véd­nökségük alatt álló EFSZ-ek tagjai. Žilina Gyönyörű volt fehér alapon a vörös csillag, melyet a menetelő sportolók alakítottak. Pŕibyl, ČTK fejvétele Banská Bystrica A Banská Bystrica-i Szlovák Nem­zeti Felkelés tere kicsinek bizonyult, a május elsejének megünneplésére Banska Bystricába sereglett emberek nem fértek el rajta. Megteltek a mellékutcák is. Itt főként gyerme­kes anyák álltak sorfalat. A szemer­kélő eső egyre sűrűbben hullott, de tö­rődtek is vele az emberek, büszkén hordozták a feliratos táblákat. Az ércbányák dolgozói közölték, hogy eddig 1,500.000 korona összegben tel­jesítették felajánlásaikat. A feliratos táblák kifejezték a májusi felvonulás résztvevőinek akaratát és törekvé­sét. Sok minden új megnyilvánult a májusi felvonuláson. A medzibrodi parasztok még mint egyénileg gaz­dálkodó parasztok vonultak fel. Am közvetlenül május 1, előtt megala­kult az egész községet magába tö­mörítő EFSZ, mélyet Május Elseje Szövetkezetnek neveztek el. A má­jusi ünnepség részvevőinek öröme jelszavak hangoztatásában és vidám népdalokban is megnyilvánult s mint minden évben, most is eljárták Ban­ská Bystricán az „Odzemok" táncot. „Éljen a béke", „Békét a világ né­peinek" jelszavak hangoztatásával és lelkes tapssal nem egyszer szakítot­ták félbe Pavol Tonhauser elvtárs­nak, a CSKP KB póttagjának, a ke­rületi pártbizottság vezető titkárának beszédét, melyben pártunk Központi Bizottsága nevében jókívánatait fe­jezte ki a kerület, dolgozóinak a munka ünnepe és az elért eredmé­nyek alkalmából. A kerület dolgozói valóban derék munkát végeztek. Slovenská Lupčán 345 kiló penicillint gyártottak terven felül. A Banská Bystrica-i cement­gyárban viszont 4460 tonna cement­tel teljesítették túl a tervet. A mun­kaérdemrendes královai szövetkeze­tesek már túlteljesítették az ötéves terv összes feladatait. Példájuk a ke­rület számos községébe lelkesedést öntött. A kerületben a föld 73 szá­zalékán már EFSZ-ek gazdálkodnak. Hogyne örülnének ax emberek ön­feláldozó munkájuk eredményének! Ezért a két teljes óráig tartó május elsejei felvonulásból lelkesedés ára­dott. Amikor a május elsejei fel­vonulás részvevői az ünnepség után szétszéledtek, mondogatták: „Ilyen hatalmas május elseje még nem volt." • • K zek akkor ökölbe szorultak. Munkát, kenyeret kért akkor a munkás. Mun­kát, kenyeret kért az apám is. Nektek ez furcsa, iígye? Ti nem tudjátok, mi­re volt jó, munkát meg kenyeret kérni? Aztán csak rendörök meg a katonák jöttek. Ütötték az embereket. Később motorfecskendő vízsugarát irányítot­ták ránk. Csuromvizesen mentem ha­za. Apámat csak három hónap múlva láttam viszont. No, ne ijedjetek meg. Ti nem lesz­tek vizesek. Nálunk a „vízipuskával" a „vörös kakas"-ra lőnek, nem emberek­re. No mit nevetsz te kis szöszke lány. Talán csak nem azt akarod mondani, hogy könnyen vizesek lehetüAk, hisz az eső máris nyújtogatja a lábát. Ne félj, akkor sem áztok meg, látom va­lamennyiötöknek van esőköpenye. Mily szépek ezek a kis átlátszó esökö­penyek... Halad a menet. Látjátok, a pártvezet óink, az állam­férfiak is velünk haladnak. Szeretnek minket és mi is őket... ugye pajtá­sok. T/ alamikor a „vezetők", a burzsu­' jok május elsején hét lakattal magukra zárták az ajtót. Féltek tő­lünk. Csak a sisakos rendőröket, kato­nákat uszították ellenünk. Láttátok már hogyan uszítja a juhász a kutyá­ját? Azt mondja: „Ott van, eridj csak fogd meg!" így mondták akkor az urak is kiszolgálóiknak. No, te mindig mosolygó kis pajtás, mit akarsz megint kisütni? Talán nem hiszed, amit mondtam. Mit, hogy ve­lünk is haladnak katonák? Persze hogy haladnak. Csakhogy ezek a kato­nák a mieink, ezek soha nem emelnek ránk kezet. Ök a nép katonái. Vigyáz­nak miránk. Megvédenek a rossz em­berektől, akik szeretnék tönkre tenni a ti szép iskoláitokat, szeretnék kicsa­varni kezetekből a szekfücsokrokat, a piros zászlókat, letépni rólatok a szép ruhát, hogy ti is olyanba járjatok, mint amilyenben én jártam valamikor. A mi katonáink ezt soha nem engedik és kezét törik a gonosznak. Ó, ti, a jövő hajtásai már messze jártok, a rádión keresztül már hal­lom hangotokat, amint az emelvény előtt elhaladva éltetitek a pártot. Kezetekből elröppennek a zöld, piros, sárga léggömböcskék. Ügy repülnek, mint tarka madarak, hogy aztán a szél szárnyán elvigyék üzeneteiteket — arra messze, amerre a nap szokott „aludni", térni, azokba az országok­ba, ahol ma még szolga a nép, ahol nincs május. — „Mi már szabadok vagyunk és ti is azok lesztek egyszer, hogy mikor, az tőletek is függ." Az ütemes lábdobogás, a zene, taps, ének hangja, szinte megremegteti a falat. Tömött sorokban vonul Bra­tislava és környékének népe. A zász­lóerdökben, a transzparensek százai üdvözlő szavakkal teleírva ígéreteket, teljesített kötelezettségvállalásokat hirdető sorok. Micsoda erő, micsoda hatalom M vagy Te Nép! Reszkessen tő­led az ellenség. Mert ami a tiéd, azt megvéded. A kalapács nyeléhez szo­kott kéz szükség esetén a fegyvert is keményen tudja tartani. S a nép jön, egyre csak jön mint kifogyhatatlan forrásból az áradat. Gondolatban valamennyit elkísérem a Sztálin térig, aztán újból visszafor­dulok, hogy a következőkhöz csatla­kozzam, azokkal örüljek, daloljak, hisz mindegy, hogy a kábelgyáriak sikereinek, avagy a főrévi szövetke­zetesek nagyszerű eredményeinek tapsolunk-e. Az örömük valameny­nyiünké. Már több mint két órája halad a menet és még mindig jönnek. Dalol­nak, s velük dalolok én is. Szarka István Nagyszerű munkasikerekkel köszöntötte hazánk népe május elsejét Szlovákiában a munkások, parasztok, dolgozó értei- II miségiek, katonák és az ifjúság százezrei vettek részt május elsején, a világ dolgozói nemzetközi szolidaritá­sának napján rendezett felvonulásokon, hogy egysége'­sen fejezzék ki a szocialista építés befejezésében el­ért kiváló munkaeredményeik fölött érzett lelkesedé­süket és büszkeségüket. A Szovjetunió kibontakozódon kommunista építésé­nek programját kitűző történelmi jelentőségű XXI. pártkongresszus hatása alatt a manifesztációk és fel­vonulások részvevői kifejezték elszántságukat, hogy bátran teljesítik a CSKP XI. kongresszusán kitűzött bá­tor feladatokat és a Szovjetunió vezette szocialista tá­bor országainak szilárd egységében tovább haladnak előre a szocialista világrendszer további győzelmeinek kivívásáért, a népek békéjéért és a kölcsönös megér­tésért. Erős esőben a kora reggeli óráktól gyülekeztek Nyitra lakói, és a mel­lékutcákban egyetlen hatalmas tö­megbe olvadtak. Amikor Tibor Bohda­novský, a kerületi pártbizottság ve­zető titkára a mikrofonhoz lépett, a Sztálin utcát már zsúfolásig megtöl­tötték. A dalos ifjúság ismét kivonult Ži­lina utcáira. Jozef Baláž, a CSKP KB tagja, a kerületi pártbizottság ve­zető titkára további sikereket kí­vánt a dolgozóknak május elseje al­kalmából a haza építésében. Utána megkezdődött az erő és elszántság díszszemléje, mely kifejezte, hogy a žilinai kerület dolgozói készek a to­vábbi győzelmek kiharcolására. Egymás után meneteltek az üze­mek dolgozói. A žilinai üzemeknek minden május elsejei felvonuláson van mivel dicsekedniök. A žilinai ke­rület a legiparosítottabb vidékek kö­zé tartozik, évről évre gyarapodnak az új művek. A munkaérdemrenddel kitüntetett cellulózegyár dolgozói az idén 100 tonna cellulózét akarnak terven felül gyártani. A vegyiüzemek eddig 1,400.000 korona értékű árut termeltek terven felül. Feliratos táblák özöne tarkállott: „A Nálepka Kapitány Ruhaüzem túl­teljesítette tervfeladatait", „a Ha­niskai szövetkezetesek már az idén teljesítik a második ötéves terv fel­adatait", stb. A transzparensek százai a prešovi kerület dolgozóinak leg­szebb fogadalmát fejezték ki: Befe­jezzük a szocializmus építését ha­zánkban ! Május elseje előestéjén a kassai ifjúság fáklyásmenetet rendezett. A munka ünnepén zenés köszöntőre ébredt a város lakossága. Több mint 50 000 lelkes dolgozó manifesztáció­ján Rudolf Barák belügyminiszter mondott ünnepi beszédet. Á majdnem három óra hosszat tartó lelkes* és színpompás menetben Kassa s kör­nyékének dolgozói több ezer zászló­val és feliratos táblával vonultak fel. A táblák a szocialista munkaverseny sikereit és az idei tervteljesítés ered­ményeit tükrözték. A menet élén a Magasépítészeti Vállalat dolgozói ha­ladtak. A májust köszöntő verseny­ben behozták lemaradásukat. A vál­lalat kassai igazgatóságának dolgo­zói az év eleje óta 274 lakásegységet adtak át rendeltetésének. Az idei má­jus elsejei felvonuláson a most léte­sült EFSZ-ek tagjai is részt vettek. Az idei részvétel jóval felülmúlta az előző évek manifesztációin való rész­vételt. (ms-) A május elsejei felvonulás majd­nem egy óráig tartott. Büszkén vitték jelszavas tábláikat a jelšovcei szövetkezetesek. Felaján­lásuk azt hirdette, hogy az év vé­géig több mint 870 000 korona ér­tékű terméket juttatnak a közös asz­talra. A mezőkeszi és vycsapapáti munkaérdemrendes szövetkezetesek is hirdették, hogy felajánlották: több­száz métermázsa húst és 10 000 liter tejet adnak terven felül. A vil­lamoseloszó üzemek dolgozói is büszkén hordozták jelszavukat. Még a dolgozók ünnepe előtt terven felül villamosítottak egy községet. A fel­vonuláson vitt jelszavas táblájuk szerint az év végéig további 30 EFSZ-t villamosítanak terven felül. Áz építészeti üzemek kerületi vál­lattársulatának alkalmazottai azzal az elszántsággal vonultak fel, hogy az év közepéig behozzák lemaradá­sukat és az évi tervből a lakások 46 százalékát átadják rendeltetésé­nek, a többit pedig november vé­géig elkészítik. Egyik csoport a másik után követ­kezett. Meneteltek a fiatalok fede­zett sorai. A díszemelvény előtt hol fehér, hol vörös kendők lendültek A jókedv, az öröm sugárzik az ifjúság arcáról. Foto: Vlach A bratislavai BEZ dolgozói az ezidei május 1. felvonuláson büszkén mene­teltek. Transzparensükön a felirat hírül adta, hogy exporttervüket 10S százalékra teljesítik. Ezzel hírnevük a külföldön is egyre ismertebb lesz, dicsőséget szereznek hazai iparunknak. Foto: Vlach VELETEK Tp nagy napon egy kis „baleset" í/ bezárta előttem az ajtót. Nem mehettem közétek, nem állhattam so­raitokba, hogy veletek táncoljak, da­loljak ünneplő dolgozók. Mégis úgy érzem köztetek vagyok. Szívem veletek örül, szám veletek énekel. Szobám ab­lakából egy pillanatra sem veszem le rólatok tekintetemet, nem tudok egy pillanatra sem tőletek elszakadni. Egyszerűen lehetetlen. A negyedik emelet magasságából nézve úgy fest most az utca mint egy virágos kert, vagy mintha egy óriási végeláthatatlan tarka szőnyeg húzód­nék végig rajta. Zene szól, madárszár­nyakon csapong a dal. S míg így el­nézlek titeket, ünneplő drága, boldog emberek, öregek, fiatalok, úgy érzem én is ott vagyok tarka soraitokban. Szívem a tiétekkel együtt dobban, lá­bam a zene ütemére a tiétekkel egy­idöben mozdul. S a tarka szőnyeg egyre csak hul­lámzik. Pionírok jönnek. Oh mily drágák vagytok gyerekek, hogy nevettek. Egy pillanatra levetem éveim számát, ma­gamat is gyereknek érzem. Gyerekek! Halljátok? Engedjetek magatok közé, adjatok nekem is pionírkendőt, piros szekfűt, vagy piroszászlót a kezembe. No, most már jól van. Aranyosak vagytok. Higgyétek el én is voltam gyerek. Akkor is volt május elseje. De az a május nem volt olyan szép, mint a mai. Halljátok mit mondok? Nektek ma szép ruhátok, szép cipőtök van. Arcotok piros, akár azok a szekfűk vagy a zászlócskák, amelyeket keze­tekben szorongattok. Az én kis ruhá­mat akkor apám az ócskásnál vette, a cipőmnek se sarka, se talpa nem volt, amikor apám kezét fogva májust ünnepeltük. A kkor is daloltunk, pedig sok 1 olyan akadt közöttünk, aki nem reggelizett, daloltunk, mert a nóta erőt adott. A vörös zászlót tartó ke­ÜJ SZÖ 2 * 1959. május 3.

Next

/
Oldalképek
Tartalom