Új Szó, 1959. április (12. évfolyam, 89-118.szám)

1959-04-10 / 98. szám, péntek

Tibet népe a szocializmus építésének útjára lép Lhassza (ČTK) — Április 8-án tartotta Lhasszában első ülését a tibeti autonóm terület előkészítő bizottsága. Az ülést Pancsen Erdeni, a bizottság ügyvezető el­nöke irányította és részt vettek rajta a lhasszai bizottság tagjai, valamint az előkészítő bizottság egyes osztályainak, tagozatainak felelős dolgozói. Pancsen Erdeni, Csan Kuo Hua. a ti­beti autonóm terület előkészítő bizottsá­gának alelnöke. Ngabo Ngawang Dzsigme, a bizottság alelnöke és főtitkára beszé­det mondtak. Pebala Csolijehnamzse. az előkészítő bizottság alelnöke, aki jelen­leg kórházi kezelés alatt áll, írásban küldte el beszédét az ülésnek. A pancsen láma az ülésen mondott be­szédében elítélte a helyi tibeti kormányt és a lhasszai felső rétegek reakciós klikk­jének büntevékenységét: elhurcolták a dalai lámát, becsapták hazájukat és el­árulták a nemzeti érdekeket. Pancsen Erdeni beszédében kijelentette: „Tibet valamennyi területén a helyzet be­hatóan változott attól a naptól kezdve, amikor Lhasszában teljesen leverték a reakciós erők ellenforradalmi fegyveres felkelését. Kijelenthetjük, hogy mindezek a változások megerősítik hazánk és nem­zetiségeink egységét és lehetővé teszik, hogy a tibeti nép belátható időn belül a szocializmus boldog útjára lépjen.". Pancsen Erdeni beszédében továbbá megjegyezte, hogy „még mindig vannak Tibetben fegyveres lázadók, akik gyilkol­nak. rabolnak és üldözik a hazafiakat és haladó szellemű polgárokat". Hangsúlyoz­ta. hogy jelenleg a tibeti autonóm te­rület előkészítő bizottságának és Tibet egész népének elsőrendű feladata a kínai népi felszabadító hadsereg teljes támoga­tása. „Most fontos, hogy megszüntessünk Von Braun a Szovjetunió rakétafölényéről Chicago (ČTK) — Dr. Wemer von Braun, az amerikai szárazföldi erők rakétakutatásának igazgatója egy chicagói naggyűlésen kijelentette, hogy „az Egyesült Államokban öt évig tarthat, míg az irányított löve­dékek és rakéták terén utoléri a Szovjetuniót". Ha nem gyorsítjuk meg törekvésünket, tíz év múlva túl késő lesz és nem remélhetjük, hogy valaha is utolérhetjük a Szovjetuniót — hangsúlyozta. Von Braun továbbá kijelentette, hogy a szovjet tudo­mány a kozmikus térség kutatásában és az ember világűrbe hatolására irányuló törekvésében is fölénybe került. MEGKEZDŐDÖTT a szarpini öntöző rendszer építése Moszkva ČTK) i— 'Az Orosz SZSZSZK délkeleti részében meg­kezdődött a szarpini vízierőmürend­szer építése, amely 680 ezer hektár száraz sztyeppét lát el vízzel a Kal­mük autonom köztársaságban, vala­mint a sztálingrádi és asztraháni te­rületen. A szarpini öntözőrendszer építését 1961-ben fejezik be, amikorra a szá­raz sztyeppe virágzó mezőgazdasági területté változik, amelyen korsze­rű állattenyésztést, főképp juhte­nyésztést vezetnek be. Az amerikai tőke terjeszkedése Bonn (ČTK) - Az amerikai mono­póliumok a legutóbbi hónapokban lá­zas tevékenységet fejtenek ki, hogy befolyásuk alatt tartsák az úgyneve­zett közös piac országainak gazda­sági életét. Nyugat-Németországban, Franciaországban, Olaszországban, Belgiumban, Hollandiában és Luxem­burgban saját társaságokat alapíta­nak. vagy pedig megszerzik a hazai vállalatokat és azok útján akarják kijátszani „a közös piac" vámhatá­rait és ezáltal magukhoz ragadni e piacot, mely 160 millió fogyasztót lát el. A fajgyűlölet újabb megnyilvánulása New York (ČTK) - A Delaware állambeli Collins Parkban a fajgyű­lölet hívei újabb erőszakosságot kö­vettek el egy néger családdal szem­ben: bombát dobtak a „Rayfield csa­lád" házába. A ház erősen megron­gálódott és csak véletlen folytán nem sebesült meg a család egyetlen tagja sem. Tettüket azért követték el, mert a néger Rayfield néhány héttel ezelőtt olyan háAa költözött, ahol azelőtt egy fehérWre-ü család la­kott. A rendőrség, noha tudott róla, hogy a fajgyűlölők már az első nap megfenyegették Rayfieldet és csa­ládját, mit s^m tett a néger család védelmére. minden tényezőt, mely árt az egységnek és új .alapon egyesüljünk. Ez az alap a hazafiság, a haladás és a szocialista út elfogadása. Röviden — Kína Kommunista Pártja vezetésével egyesülnünk és közösen haladnunk kell." Csang Kuo Hua, az előkészítő bizott­ság alelnöke beszédében kijelentette, hogy „az ülés összehívása történelmi jelentő­séggel bír a tibeti felkelés határozott le­verése, hazánk egységének további szilár­dítása, a nemzetiségek szolidaritása s a demokratikus és szccialista Tibet felépíté­sének szempontjából". Pebala Csolijehnamzse, az „élő budha" írásbeli beadványában kifejtette, hogy | teljesen egyetért a tibeti autonóm terü­let előkészítő bizottságának ülése elé ter­jesztett határozati javaslatokkal", Ä tibeti autonóm terület előkészítő bizottságának teljes ülése a vita után egyhangúlag több jelentős határozatot ho­zott, melyek az előkészítő bizottság jö­vőbeni tevékenységének alapját fogják képezni. A SZOVJETUNIÓ JAVASLATA a gazdasági együttműködés kibővítésére Genf (ČTK) - A. Sz. Csisztyakov, a Szovjetunió állandó képviselője az ENSZ európai irodájában szerdán át nyújtotta Sz. Tuomiojának, az ENSZ európai gazdasági bizottsága végre­hajtó titkárának a szovjet kormány emlékiratát, mely újabb szovjet ja vaslatokat tartalmaz az európai or­szágok békés gazdasági együttműkö désének további kibővítésére. Az emlékirat rámutat az ENSZ eu­rópai gazdasági bizottságának pozi­tív hozzájárulására az általános gaz­dasági együttműködés kibontakozá­sához, főként a műszaki tapasztala­tok kicserélése terén sok fontos ipa­ri ágban, a mezőgazdasági és keres­kedelmi kapcsolatok kibővítése te­rén, ami minden európai állam ér­deke. Az emlékírat egyszersmind meg­jegyzi, hogy az európai gazdasági bi­zottság eddig még nem aknázott ki minden lehetőséget az általános eu­rópai együttműködés megszervezé­sére, sem a külkereskedelem terén, sem a műszaki tapasztalatok kicse­rélésében. A szovjet kormány az európai or­Faubusz kormányzó „fajvédő" törvényt írt alá Little Rock (ČTK) - Az Associa­ted Press jelentése szerint Orvai E. Faubus, Arcansas állam fajgyűlölő kormányzója törvényt írt alá, mely­nek értelmében a vérátömlesztéskor az adományozó faja szerint meg kell különböztetni a vért. A törvény ér­telmében fehér ember még a legsür­gősebb esetben sem kaphat néger vért. Az orvosok és egyészségügyi dolgozók hiába tiltakoztak a törvény ellen. szágok gazdasági együttműködésé­nek fejlesztéséhez hozzájárulni kí­vánván a következő javaslatokat ter­jeszti az európai gazdasági bizott­ság munkájában résztvevő országok kormányai elé: f Altalános európai regionális kc­" • reskedelmi szervezet létesítését a gazdasági együttműködési bizott­ság keretében. Ez megvizsgálná a kereskedelemben mutatkozó bármi­nő moflkülönböztetés megszüntetésé­nek a vámilletékek maximális le­szállításának vagy megszüntetésének, a kölcsön- és hitelfolyósításnak, a kölcsönös kereseteknek és fizeté­seknek kérdéseit, továbbá az általá­nos európai kereskedelem további fejlesztésével összefüggő többi prob­lémákat. Hosszúlejáratú kereskedelmi és " egyéb gazdasági egyezmények megkötését a gazdasági együtműkö­dési bizottság tagállamai között, ami a szilárdság és bizalom elemét vinné az említett országok gazdasági kap­csolataiba, hozzájárulna a nemzetkö­zi munkamegosztáshoz és ily módon az európai országok kölcsönös kap­csolatainak megjavításához. 3 . A gazdasági együttműködési bi­• zottság tagállamai külkereske­delmi miniszteri értekezletének ösz­szehívását az európai államok közöt­ti kereskedelem kibővítésével kap­csolatos kérdések megtárgyalása cél­jából. 4 A tudományos és műszaki ta­* pasztalatok kicserélésében a gazdasági együttműködési bizottság keťbtében folytatott együttműködés fokozását. Az emlékirat rámutat arra, hogy e javaslatokat megtárgyalhatnák az ENSZ európai gazdasági bizottságá­nak ez év áprilisában és májusában tartandó XIV. ülésszakán. Adenauer A „BONNI POLITIKA FOLYTATÁSÁT" ÍGÉRI Bonn (ČTK). — Adenauer nyugat­német kancellár szerdán rádióbeszé­det mondott, melyben a szokásos szovjetellenes kirohanásokon kívül Angliát is megtámadta és hangsú­lyozta, hogy a bonni külpolitika foly­tatja eddigi irányát. Adenauer bevezetőül a nyugati ha­talmak nemrégen lefolyt washingtoni tárgyalásával foglalkozott Washing­tonban „a NATO hatalmak elvi állás­foglalásáról", de korántsem a „rész­leges kérdésekben" egyeztek meg. Adenauer szovjetellenes kirohaná­saival kétséget igyekezett kelteni a küszöbön álló konferenciákkal kap­csolatos szovjet álláspont őszintesé­géről. Egyszersmid elutasította a két német állam szövetségének tervét. Jellegzetes Adenauernak a brit — német viszályokról szóló hírek­kel kapcsolatos álláspontja. Sze­rinte a viszályok oka abban van, hogy „Nagy-Británniában hosz­szabb ideje rendszeresen rosszab­bodik a hangulat Németországgal szemben". Feltette magának a kér­dést, „vajon nincsenek-e valahol úszítók, akik külpolitikai okokból igyekeznek elmérgesíteni a brit és német nép viszonyát." Adenauer ka­tegorikusan követelte, hogy „temes­sék el a háborús évek emlékeit"* Anglia tehát támogassa a nyugatné­met revansista követeléseket és Nyugat-Németország felfegyverzését atomfegyverekkel. A bonni kancellár említést tett a közép-európai fegyverkezés „befa­gyasztásának" brit tervéről, mely megakadályozná Nyugat-Németország atommal való újrafelfegyverzését. Kijelentette, hogy e javaslatot soha­sem fogalmazták meg pontosan, úgyhogy lehetetlen arról vitázni. Ezzel kapcsolatban kijelentette, hogy teljes mértékben csatlakozik de Gaulle köztársasági elnök követel­ményéhez, hogy „az Atlanti-óceántól az Uraiig elterülő egész területet fegyverezzék le". Adenauer beszéde befejező részé­ben futólag érintette köztársasági elnökké való jelölését is. Sejttette, hogy fokozni akarja a köztársasági elnök hivatalának jelentőségét és ezzel növelni akarja a bonni poli­tikára gyakorolt befolyását. , A világsajtó visszhangja Adenauer kancellárnak a Keresz­ténydemokrata Unió által a köztár­sasági elnök tisztségére való jelö­lése és beleegyezése jelölésébe vi­lágszerte nagy meglepetést, a kom­mentárok és találgatások egész so­rát váltotta ki. Tekintettel arra, hogy senki sem vonja kétségbe Adenauer megválasz­tását, a kommentárok Adenauer tá­vozásának okaival foglalkoznak. A nyugat-berlini „Telegraf" azt írja, hogy „bölcs döntés lenne, ha maga szánta volna rá magát. Világos azonban, hogy ez nem így történt. A parlamenti csoport vezetősége kényszerítette ki a kancellártól ezt a döntést. Míg a szövetségi kancel­lár politikája egyik sikert a másik után eredményezte, nem mutatkozott elégedetlenség személyes döntésével. Az utóbbi hónapokban azonban már nem lehetett elhallgattatni azokat a hangokat, amelyek hangsúlyozták hogy a kancellár Németország egye­sítése lehetőségének rovására a foly­tat politikát." A kommentátorok többségének az a nézete, hogy Adenauer, mint szö­vetségi köztársasági elnök távobbra is befolyásolni fogja a külpolitikát, tehát lényeges változások nem vár­hatók. Am mindnyájan azt várják, hogy belátható időn belül legalább részben enyhülhet a tárgyalással szemben általában tanúsított nyugat­német elutasító álláspont. * * * Moszkva (ČTK). - Nyugat-Né­metországban senki sem vonja két­ségbe, hogy Adenauer köztársasági elnöki tisztségre való jelölésének „megtisztelő aktusa" lényegében az irányában és politikai irányvonalával szemben megnyilvánuló „bizalmatlan­ság" kifejezése, — írja az Izvesztyija. Az NSZK külpolitikáját éberen figye­lő politikai megfigyelők számára a döntés nem volt túl váratlan. Bonn Adenauer által megszabott külpoli­tikai irányvonala már régóta szem­mellátható ellentétbe került a világ­események alakulásával. Ma, amikor a Kelet és Nyugat közötti vitás nem­zetközi problémák békés megoldásá­nak gondolata kezd uralkodni, ami­kor az erőpolitika csődje bizonyos­sággá válik, az egész világ a nem­zetközi feszültség enyhülésének egyik fó akadályát az Adenauerben meg­testesülő külpolitikai irányzatban látja. Max Reimann Adenauer jelöléséről Düsseldorf (ČTK). — Max Reimann, Né­metország illegális Kommunista Pártjának elnöke szerdán a „904-es német szabad leadóban" beszédet mondott Adenauer köztársasági elnökké jelöléséről. Kijelen­Letűnik-e a hidegháború kancellárja? • Adenauer kancellár köztársasági elnökké jelöltetésének és a kan­cellári tisztségről való lemondá­sának fűre nagy meglepetést vál­tott ki a nyugati világban. Aden­auer, aki még néhány héttel ez­előtt hevesen szabadkozott az ellen, hogy a Kereszténydemokrata Unió köztársasági elnökjelöltjének keresésével kapcsolatban az ö ne­vét is említették, most a nyugat­német sajtó szerint pártja válasz­tási grémiuma által kényszerítve volt a r*tühi elfogadására. Adenauer tehát úgy látszik sem önként, sem magas kora miatt tá­vozik a kancellári tisztségből. Tá­vozását össze kell kötnünk azzal a változással, mely az elmúlt hóna­pokban mind Nyugat-Németország­ban, mind az egész nyugati világban a nézetek, elsősorban a német kér­désről való nézetek terén bekövet­kezett. A nyugatnémet kormánykö­röknek Adenauer kancellár által közvetlenül irányított merev poli­tikája, a nemzetközi feszültség ki­élezésére, a hidegháború szítására és Nyugat-Németországnak atom- és rakétatámaszponttá való változtatá­sára irányuló irányzata a Keresz­ténydemokrata Unió soraiban és a nyugati politikai körökben is foko­zódó ellenállásba ütközik. Míg Angliában, Franciaországban és az Egyesült Államokban a köz­vélemény és a befolyásos csoportok rugalmasabb politikát követelnek- a német kérdésben, Adenauer kancel­lár a „hidegháború" és az engesz­telhetetlenség elrettentő jelképévé vált a világ közvéleménye előtt. Brentano a NATO legutóbbi ülésén ugyan megkísérelte Adenauer „ke­mény politikájának" érvényre jutta­tását, de ez a brit-nyugatnémet kap­csolatok rosszabbodásával járt. A bonni döntés kulisszamögötti kö­OMMEKTÁRUNK rülményei eddig még ismeretlenek, de úgy vélhető, hogy a nyugati ha­talmak és a nyugatnémet kapitalista körök is ma szívesebben olyan sze­mélyt látnának a bonni kancellár he­lyén, aki ugyan továbbra is az ő po­litikájukat folytatná, de nem fog többet ártani, mint használni. Ezért kell Adenauernak távoznia a politika színteréről. Noha Adenauer elmozdítása a kan­cellári tisztségről kimondottan rep­rezentatív hivatal betöltésére tulaj­donképpen beismerése azoknak a ne­hézségeknek, melyekbe a hideghábo­rú folytatására és fokozására törek­vő nyugatnémet kormány politikája ütközik, távozásával kapcsolatban nem fűzhetünk nagy reményeket a nyugatnémet kül- és belpolitika megváltozásához. Bonn és Washing­ton kormánykörei számára inkább az lesz fontos, hogy Adenauer utódja helyrehozza Nyugat-Németország csorbult tekintélyét a nyugati köz­vélemény előtt, hogy meggátolja a növekvő elégedetlenséget Bonn ag­resszív politikája miatt, mely egy­re nyíltabban érezteti, hogy vezető szerepre formál jogot Nyugat-Euró­pában, továbbá hogy Bonn és a nyu­gati nagyhatalmak kapcsolatainak alakulása ne az ellentétek kiéleződé­sének útján történjék. Eddig még bizonytalanság veszi körül az új kancellár nevét. Való­színű azonban, hogy Adenauer bi­zalmát élvező személy lesz, már azért is, mert Adenauer köztársasági elnökké választása után — megvá­lasztása a legvalószínűbb, mivel a köztársasági elnököt választó szer­vekben a Kereszténydemokrata Unió többséget képez, — maga fogja ja­vasolni az új kancellárt. Egyes nyu­gatnémet lapok, mint például a Die Welt hangsúlyozzák, hogy az új kan­cellár megválasztása megőrzi a nyu­gatnémet politika folytatólagosságát, azaz nem történik alapvetőbb elhaj­lás az eddigi politikától. Ezt maga Adenauer is megerősítette szerdai rádióbeszédében. A Die Welt ugyanakkor nem ta­gadhatja, hogy Adenauer uralkodá­sának tíz éve alatt óriási változások következtek be a világban és a vál­tozatlan elvekhez való ragaszkodás korszakát egy rugalmasabb korszak váltja fel. Egyes nyugatnémet körök megkí­sérlik a jelenlegi nyugat-németor­szági fejlődést és Adenauer köztár­sasági elnökké való jelölését a franciaországi eseményekhez hason­lítani, ahol mint ismeretes, de Gaulle a parlament rovására rend­kívül megerősítette a köztársasági elnök szerepét. A nyugatnémet saj­tó azonban ez ideig kevés figyelmet szentel e nézetnek. Mind a nyugatnémet ellenzék, mind a Kereszténydemokrata Unió befolyásos körei s az angol és fran­cia közvélemény örömmel fogadta Adenauer ama elhatározását, hőgy a •köztársasági elnök politikailag jelen­téktelen funkciójába vonul vissza. Fontos, hogy elenyésző kivétellel seiki sem sajnálkozik afölött, hogy a „hidegháború" egyik vezető truba­dúrja befejezi kancellári politikai pályafutását, mivel a közvélemény már megelégelte a nemzetközi fe­szültséget s a nemzetközi légkör tisztulását, Kelet- és Nyugat meg­beszéléseit követeli. Ámde, noha el­távozik a hidegháború legerősebb támasza, látnunk kell, hogy az ag­resszív céljaikról le nem mondó bonni militaristák, monopolisták és revansisták helyükön maradnak. Bohumír Schneider tette, hogy Adenauer személyében el­hárul az első akadály a nyugat-németor­szági politikai irányvonal megváltozásá­nak útjáról. A katonai feszültség enyhítésére, a békeszerződés megkötésé­re és az NDK­val való megértés politi­kájára törekvő erők az eddiginél még hatéko­nyabban lépjenek fel, hogy valóban be­következzék a szükséges változás. E küz­delemben a legerősebb és döntő <rő a munkásosztály, — hangsúlyozta Reimann. Reimann továbbá rámutatott arra, hogy Adenauer köztársasági elnökké jelölése igazolja politikájának csődjét. „Adenauer­nak távoznia kellet, mivel erőpolitikája és revansista atomháborús irányvonala a Szovjetunióval és a többi szocialista ország­gal szemben tanúsított ellenségesség re­ménytelen pozíciójába jutott". Adenauer személye körül megnyilvánult nézeteltérések azoknak a nagy változá­soknak következményei, melyek az utóbbi hónapok során Nyugat-Németország mun­kásosztálya, parasztjai, középrétegei és ér­telmiségi körei gondolkodásában és cse­lekedeteiben bekövetkeztek — szögezte le végül Max Reimann. NATOIeon BONNaparte (G. Oganov rajza a moszkvai Pravdában) ÜJ SZÖ 1959 * 1959. április 18.

Next

/
Oldalképek
Tartalom