Új Szó, 1959. április (12. évfolyam, 89-118.szám)

1959-04-10 / 98. szám, péntek

OLCSÓ, DE KIVÁLÓ „Olcsó húsnak híg a leve" - tartja a közmondás. A közmondások ál­talában az életből vett igazságokon alapulnak, de egyik-másik érvényét veszti új életünkben. Bizonyítékul hadd beszéljünk most a takarmányo­zásról, a takarmányok termeléséről. Ha már a címben azt mondjuk, hogy olcsó és kiváló, elárulhatjuk, hogy a legolcsóbb takarmány s „nem híg a leve" a silókukorica, fejtegetéseink azonban csak akkor lesznek reáli­sak, ha állításunkat érvekkel is bizonyítjuk. kukoricatermelés jelentőségé­ről a CSKP KB márciusi ülése határozott álláspontot foglalt el. s eszerint az idén jóval több kuko­ricát kell termelnünk, mint a múlt esztendőbsn. A főcél, hogy az állat­tenyésztési termelést megfelelő, táp­dús takarmánnyal lássuk el, éspedig oly módon, hogy a takarmánytermelés költségei lehetőleg ne emelkedjenek. Miért silókukoricát? Habár a dolgozó parasztság a nagyüzemi termelésben nyert tapasz­talatok alapján rájött, mennyire elő­nyös és kifizetődő a silötakarmány, egyes helyeken még „vonakodnak" a nagyobb mennyiségű silókukorica ter­meléstől és inkább csalamádét (sű­rűkórót) vetnek s azt silózzák el. Először is hadd sorakoztassunk fel néhányat azokból az érvekből, melye­ket szövetkezeti tagjaink hoznak fel, miért inkább a csalamádét része­sítik előnyben, s miért nem termel­tek eddig nagyobb' területen fész­kes-négyzetes módon silókukoricát. Dömény elvtárs, a nyárasdi szö­vetkezet elnöke is elismeri, hogy jobb takarmány az olyan kukorica, melyet silózásra a csövek tejeséré­se végén, illetve a viaszérés kez­detén takarítunk be, de szerinte az így vetett silókuko­rica betakarítására még nincs ele­gendő megfelelő silókombájn. Ez igaz, de ha a párt elhatároz valamit és a silókukorica termesztését ajánl­ja a szövetkezeteknek, elkövet min­dent annak érdekében is, hogy meg­felelő gépeket gyártsunk a silókuko­rica betakarításához. Várjunk a gépekre? Áz idén a kukoricatermelő körze­tekben a szántóföld 6 százalékán kell silókukoricát termelni. Tehát az ed­digieknél jóval nagyobb területen. Na fiár most — adhatná fel valaki a kérdést — mi történik a sok silóku­koricával, ha a viaszérés idején nem lesz elegendő kombájn a betakarítás­hoz? Az ilyen számítások miatt helyte­len volna csökkenteni a vetéste­rületet, hiszen a munkásosztály, úgy mint eddig, mindent elkövet, hogy az igényeknek megfelelően jó gépeKet adjon szövetségesének. Tehát semmi ok sem lehet bizal­matlanságra. S ha valamilyen szervezési hiba foly­tán mondjuk egy olyan szövetkezet, amely 20 hektár silíkukoricát vetett négyzetes-fészkes módon, nem kapna elegendő silókombájnt a viaszérés idején, akkor sem vész kárba sem a munka, sem a termény. Hát nem ta­lálja meg számítását az a szövetke­zet, melynek a 20 hektárból csak 15 hektárról sikerült viaszérés idején besilózni a kukoricát? Megtalálja, mert a többi öt hektáron — ha nor­mális sortávolságba vetették a ku­koricát s helyesen ápolták a növényt — hagyja beérni és í.qy jó szepiesta­karmánya lesz. Melyek a silókukorica előnyei? Eljutottunk odáig, hogy megma­gyarázzuk: nem minden olcsó hús­nak híg a leve. Szlovákia vidékein jó a termőtalaj a kukorica termeszté­sére. A gépesítés mai fokán alig igé­nyel kézi munkaerőt, ha a vetést megfelelő módszer szerint végezzük. A négyzetes vetéssel például megte­remtettük az alapokat arra, hogy a növényt keresztben-hosszában ápol- | hatjuk, így kézi kapálásra úgyszól­ván nincs is szükség. Takarmányértékét számítva is „le­főzi" a többi takarmányféléket. Egy hektár árpából 2340 keményí­tőegységet nyerünk, míg 1 ha siló­kukorica 4260 egységet ad. Hatszáz mázsás hektárhozammal 360 kg emészthető fehérjét és 5400 kg takarmányegységet ad, ami olyan mennyiség, mely elég 1380 kg mar­hahús vagy 90Ó0 liter tej előállítá­sához. Ä múlt esztendei tapasztalatok alapján Azt, hogy igen olcsó ez a takar­mány, mi sefti bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy azok a szö­vetkezetek, melyek már a múlt esz­tendőben is termeltek silókukoricát és viaszérésben takarították be, il­letve silózták el, az idén megkétsze­rezik a vetésterületet. Az ipolysági járásban a palásti szö­vetkezet a múlt esztendőben 14 hektáron termelt silókukoricát s átlag 650 mázsa hektárhozamot ért el. Rájöttek, hogy kifizetődik, ha más takarmányok rovására az idén nagyobb területen termelnek kukoricát. Eszerint 138 hektáron csöves-kuko­ricát, 51 hektáron viaszéréses silóku­koricát és 32 • hektáron csalamádét termelnek. Ez a szövetkezet szántó­területeinek 20 százalékát képezi. A párt és a kormány messzeme­nően támogatja a szövetkezeteket a silókukorica termelésének fokozásá­ban. Minden szövetkezetnek viszont alapvető érdeke, hogy olcsó és táp­dús takarmányt biztosítson az állat­állomány részére. Ezért az eddigi ta­pasztalatok felhasználásával éljenek minden szövetkezetben e nagyszerű lehetőségekkel, s a helyi adottságok­hoz mérten a lehető legnagyobb te­rületen vessenek silókukoricát négy­zetes-fészkes módon és úgy gyümöl­csöztessék e növényben rejlő értéket a maguk és a társadalom hasznára. MÉRY FERENC A munkaérdemrenddel kitüntetett Ha­lásovicei EFSZ egyik legjobb dolgozója Zdenék Černohorsky traktoros. Szovjet gyártmányú lánctalpas traktorral dolgo­zik. Felvételünk ebédszünet közben áb­rázolja, amikor Ľudmila felesége főztjét fogyasztja jó étvággyal. Foto V. Švorčik T- ČTK »** ** ***** ********* ** ****** ** * ******** * ******* ***** * ** ** *** ** ******************* Még messzebbre törekszenek Hosszú barna asztal szalad ke­resztbe a szobában, mellette padok, azokon pedig a vezetőségiek ülve igen hevesen hadonásznak. Pedig nincsenek sokan. Négy csoportvezető, az agronómus, a gépfelelős meg az elnök cseréli ki nézeteit sajátságos módon, kemény beszéddel. A vita tárgya a holnapi munka­elosztás, az emberek, a fogatok, a traktorok, a gépek kölcsönbe bocsá­tása a másik csoportnak, ha annak történetesen nincs vagy elromlott. A vitát úgy véljük, felesleges volna ismertetni, hiszen a felsőszeli szö­vetkezet irodájában naponta megis­métlődik, de lényegéről mondhatunk valamit. Nagy igyekezetről tanúskodik ez a heves vita, ám néha úgy tűnik, mint­ha valamennyien futnának a „víz'\ elöl. A gépek átengedése a másik csoportnak is nehezen megy, minden­re van ellenvélemény, és erős a ki­tartás a saját nézetek mellett. Miért szükséges ez? A hatalmas munka­könyvbe a csaknem három órai vita eredményeként talán 10-15 sor el­határozás kerül. Jó, helyes, hogy vitáznak, hiszen az ilyen mondatok: „No aztán idén is úgy lesz, hogy a fele kukoricacső a föld végén marad", figyelmeztetnek, intenek a jobb munkaszervezésre és elárulják, hogy tulajdonképpen most okulnak a tavalyi hibákból. Több száj többet mond, az igaz, ám a vezetőségi ülésről hiányzott az irányító kéz a közös vélemény ki­alakítására. Az elnöknek, habár mint a későbbiek folyamán megismertük, leleményes és ésszerű munkára igyekvő ember, azonban több lelkesí­tő szóval kellene biztatnia a tagokat Kontár Jenő csoportvezető, akt az imént emlegetett vita után „keze­lésbe" vett, elmondta, hogy a szövet­kezet évről évre magasabbra tör, szi­lárdulnak alapjai. Mindjárt el is di­csekedett azzal, hogy jelenleg okos megoldással mintegy 80 növendék­állat számára ideiglenes istállót épí­tenek. Az építkezés gyors, nem igé­nyel, kitudja, milyen szaktudást, és ami fő, jó és olcsó. — Cirokszárból épült és saját ter­melésű akácgerendákból. Még a vá­lyúkat is a magunk fűrészelte fából csináljuk, — mondta Kontár elvtárs, és hogy magunk is meggyőződhes­sünk a dolgok valószerűségéről, ki­csábított a telepre. A „kirándulás" más szempontból is hasznos volt. Meggyőzödtünk róla, hogy okosan jártak el már tavaly is. A birkák bégetése figyelmeztette az elnököt, hogy elmondja: — Az az akol is tavaly épült. Amíg a birkák a téglaistállóban voltak, két kilogramm, most meg már négy ki­logramm gyapjút adnak. Visszafelé egy érdekes dolog­ra figyeltünk fel. Silógödörből szed­tek elő kukoricát, mert a tavalyi termést a szárítók már nem bírták befogadni. Olcsó, ügyes megoldás ez, akárcsak az ideiglenes istálló és a kukorica minősége sem szenvedett kárt. Állattenyésztésük is fejlett. Ta­valy mintegy 900 sertést adtak be terven felül. A gazdasági telepen (amelyben, mint Kontár Jenő mon­dotta, a szövetkezetnek 14 milliós tökéje van) egyetlen fogyatékosság az, hogy az épülő istállókra jelen­leg sehol sem tudnak palát szerez­ni. Visszatérés közben kísérőnk még elmondotta, hogy az emberekkel nincs baj, 95 százalékuk egyetért az irányzatokkal, (a kongresszusiakra gondolt), csak 5 százalék akadékos­kodik. Egyébként ilyenek mindenütt akadnak. Az úton hazafelé pirosken­dós fiatal lányok kiáltottak felénk: — Hát a palántáinkat nem nézik meg ? Ez jeladás volt arra, hogy a kö­zösben kertészet is van mintegy négy hektáron. A szorgos fiatal kezek itt is gyümölcsöző munkát végeznek. — Meg aztán fizetünk is mi rend­szeresen — így tovább Kontár Jenő. — A 21 koronás munkaegység felét minden hónapban rendesen kifizetjük és tavaly az államnak sem marad­tunk adósai. — Egyesek a cukorrépában tavaly olyan szépen dolgoztak, hogy igazán nagy prémiumot kaptak, de erről majd az agronómus beszél, ó jobban ismeri a tényeket. Kirha Mihály erőteljes ember j az agronómus. Visszavárt a szövet­kezeti irodába, hogy még néhány adatot mondhasson az újságba. Az előbb említett cukorrépatermeléssel kapcsolatban így szólt: — Cukorrépából valóban szépen termett, 160 hektáron átlag 320 má zsát értünk el, úgyhogy azoknak ( tagoknak, akik becsületes munkát vé geztek, 800 koronát és 70-80 kg cukrot is adtunk prémiumként. — Értesülésünk szerint a kukorica­termés is jó volt. — Igaz, abban sem volt hiba. A prémium itt egy-egy tagnál 2-töl egészen 8 mázsa csövesig terjed. — Az állattenyésztésre mi a legjel lemzöbb? — Van elég takarmányunk, a fejérsi átlag 6 és fél liter, a napi gyarapo dás is megjárja. Idén azonban nö­veljük az állatok létszámát is. Kontár Jenő, a barátságos és be­szédes csoportvezető, hogy teljes le­gyen a tájékoztatás, még hozzáteszi: — A 21 koronánál nem említettem hogy betegsegélyt, családi pótlékot és öregségi segélyt is fizetünk, ezenkí vül a kulturális alapra is tekintélyes összeget, az oszthatatlan alapra pe dig a tiszta jövedelemnek mintegy 10 százalékát fordítjuk. Most nemrég 350 ezer koronáért vásároltunk gépe­ket. Tulajdonképpen azzal a céllal utaztunk Felsőszelire, hogy a tavaszi munkák előrehaladásáról és a szö vetkezeti kongresszus határozatainak megvalósításáról szerezzünk anyagot. Ehelyett egy csomó adatot mondtunk el a múltból. Ezt csak azért, mert a jelen vigasztalóbb és a jövő még merészebb. A szavakból is, a tettek­ből is kiolvasható volt, mennyire igyekszenek a felsöszeliek, mennyire magukénak tekintik az állam és közös iránti kötelességüket. Minden­kinél ez persze nem tökéletes, de a közös iránti viszony állandóan csiszo­lódik és maholnap minden nemes és bátor célkitűzés megvalósítása lehet­séges lesz e szövetkezetben, mert lelkük mélyen a felsöszeliek nem elé­gedettek, sokkal messzebbre törek­szenek, mint ameddig eljutottak. Es voltaképpen ezzel válik igazán élet erőssé a kongresszusi határozat! I Szabó Géza A karos tavaszi fagyok Hogyan keletkezik, mikor és hol fordulhat elö fagyveszély? ® Miképpen védekezzünk ellene? \ mezőgazdaság napjainkban is szorosan összefügg az időjá­rással. Az időjárás hol segít, hol pe­dig árt a mezőgazdaságnak. Káros jelenségeihez tartoznak a késő tava­szi fagyok is, melyek egyes években milliós károkat okoznak a földeken, a kertekben és a szőlőkben. Tavaszi fagyoknak nevezzük a ta­lajmenti hőmérsékletnek rövid idő­re 0 C fok alá süllyedését, vagy pe­dig azt a hőmérsékletcsökkenést, mely közvetlenül a föld fölötti le­vegőrétegben észlelhető. A hőmér­séklet tavasszal földrajzi szélessé­geinkben igen gyakran süllyed a 0 fok alá a föld felületén és a közvet­lenül föld feletti levegőrétegben, azonban ezek a fagyok nem mindig károsak. Csak akkor válnak károssá, ha a fejlődésben levő növényzet a fagy következtében részben vagy teljesen elpusztul. Ez sem fordul elő minden évben egyenlő mérték­ben és ugyanazon időben. Mindez szorosan összefügg a tavasz kez­detével, Azokban az évekhen, amikor a tavaszi időjárás a meg­szokottnál előbb kezdődik, a nö­vényzet fejlődési ideje is hama­rább következik be és ezért a tavaszi fagyok is veszélyesebbek. Ezzel szemben azokban az években, ami­kor később kezdődik a tavasz, ké­sőbben kezdődik a növényzet fejlődé­si ideje is. Ennek következtében az ilyen években a tavaszi fagyok káros voltával akkor is számolni kell. ha már sokkal ritkábban fordulnak elő és gyöngébb a hatékonyságuk is, te­kintettel a nappali hőmérséklet emel­kedő irányzatára, ami a nap hosszá­tól függ. Röviden elmondhatjuk, hogy azokban az években, amikor korán érkezik a tavasz, nagyobb a tavaszi fagyok káros voltának ve­szélye, mint amikor a tavasz későb­ben kezdődik. A tavaszi fagyok káros volta különféleképpen nyilvánul meg nemcsak az egyes növényfélékre és gyümölcsfákra, - tekintettel a hő­mérséklet süllyedésével szembeni érzékenységükre, - hanem ugyan­azon növény esetében is, ha figye­lembe vesszük azok fejlődési álla­potát. Például a rügyfakadásban levő szőlőre a mínusz 1 C fok, a virágzás­ban lévőre azonban már a 0 C fok is káros. Hasonló a helyzet a többi növénynél is. A hőmérsékletnek 0 fok alá süllyedését tavasszal hazánk­ban már az ország földrajzi fekvése is okozza. Hazánk területe a hideg és a meleg éghajlati övezet hatá­rán fekszik. Míg az időjárás hazánk­ban a tavaszi hónapokban általában és fokozatosan melegebb jellegű, a tőlünk északra fekvő országokban, vagyis azokban az országokban, me­lyek közelebb fekszenek az északi sarkhoz, a hideg téli időjárásból a melegebb tavaszi és nyári időjárás­ba való átmenet sokkal lassúbb üte­mű. A tavaszi évszak alatt fokozato­san északi irányba visszaáramló hi­deg levegő néha déli irányba fordul vissza és elég érezhetően a közép­európai térséget is eléri. A hideg le­vegő ezen beáramlásai persze átme­netileg hazánkban is félbeszakítják a hő emelkedő irányzatát és néha a hőmérsékletnek a kritikus határ alá süllyedését okozzák. A késői fagyok legkedvezőbb feltételei nem a leve­gő áramlása alatt alakulnak ki. ha­nem csupán az ilyen levegő beáram­lása után, amikor elcsendesedik a szél és felhőtlen az égbolt. E folya­matok jobb megértése érdekében legalább röviden foglalkoznunk kell a föld felülete s a levegő felmelege­désének és lehűlésének elveivel. A levegőrétegen áthatoló napsuga­rak csak igen kis mértékben melegí­tik fel a nap sugarait környező leve­gőrétegeket. A levegő túlnyomórészt a föld felülete körül melegszik át, mely leginkább a nap rövidhullámú sugárzását fogja fel. A föld azonban a világűrbe hosszúhullámú sugarakat küld ki, ami hőveszteséget okoz. Napközben tehát felmelegszik a föld felülete és a talajmenti levegőréte­gek is. Ezzel szemben éjszaka, ami­kor a föld felülete nem kap mele­get, lehűlésre kerül sor. A föld felü­lete a kapott meleget éjjel a világ­űrbe sugározza, ezért röviddel a napfelkelte előtti órákban a legala­csonyabb mind a föld, mind a leve­gő hőfoka. A föld felületéről éjjel kisugárzott hő szempontjából a fel­hőzetet és a szelet kell fontos té­nyezőknek tekinteni. A levegőben főleg a felhők formájában létező víz­párák csaknem olyan szerepet ját­szanak, mint az üvegházak tetőzete: felfogják a felmelegedett földfelület sugárzását és a felfogott hő egy ré­szét visszasugározzák a föld irányába. Ezért felhős időben rendszerint sok­kal magasabb az éjjeli hőmérséklet, mint amikor felhőtlen az égbolt. A szél pedig vízszintes irányban ke­veri a levegőt, ami meglassítja a me­legnek a föld felületéről a környező térségbe való távozását. Tehát mi­nél felhőtlenebbek és nyugodtabbak az éjszakák, annál inkább várható az éjjeli hőmérséklet erősebb süllyedése is. F agyok keletkezésében a felhő­zeten és a szeleken kívül a földfelület összetételének és alaki tulajdonságainak szintén részük van bizonyos mértékben. Nem minden ta­laj sugároz környezetébe ugyanannyi meleget. A legtöbb hőt a kSnnyű, homokos, nagy mértékben levegős és kis víztartalmú talaj sugározza. A talaj megművelése is bizonyos szerepet játszik a hőmérséklet éjjeli süllyedésében. A frissen porhanyósí­tott talaj felülete napközben igen gyorsan átmelegszik, azonban ezt a meleget éjjel csak igen kis mérték­ben tudja megtartani. Ezért az ilyen talajon a fagy kíséretében fellépő alacsony hőmérséklet előfordulásá­nak valószínűsége a hideg levegő beáramlása után nagyobb lesz, mint azon talaj esetében, amelyet nem porhanyósítottak. A föld felületének lehűlése azonos összetételű talaj esetében a rajta levő növényzettől is függ. A növényzet nélküli föld­felület több hőt sugároz ki, mint a növényzettel fedett föld felülete. A környék arculata szintén fontos szerepet játszik a fagyok keletkezé­se és hathatóssága során. A hideg levegő nehezebb és ezért a legala­csonyabb fekvésű helyeket, a völgye­ket és völgykatlanokat tölti be, ahol ennek következtében a hőmérséklet a legalacsonyabb. 'T'avaszi fagyok az északi-sarki avagy poláris eredetű hideg levegő beáramlása után akkor kelet­keznek, ha létrejönnek a már emlí­tett feltételek, főleg a felhőtlen ég­bolt, avagy a felhőzet lényeges csök­kenése és a szél elcsendesedése. Ha a növényzet a hő csökkenésének vál­ságos idejében már fejlődésben van, a levegő ilyen lehűlése megperzseli a gyümölcsfák, a szőlőtőkék rügyeit és virágait s károkat okoz a korai zöldségben, avagy azt teljesen el is pusztítja. A meteorológia a veszélyes tava­szi fagyokat, s fellépésük idejét hosz­szabb időre és nagyobb ponto? Ság­gal egyelőre nem tudja megjósolni. A hideg levegő hirtelen beáramlása igen gyorsan játszódik le, amit az időjárás változásain is megfigyelhe­tünk. ""Ezért ezzel kapcsolatosan egyetlen .úloutfAtĎ.A cövid időre ­egy napra szóló időjóslat, melyet naponta néhányszor a rádió közvetít. Az esetben, ha káros éjjeli fagyok veszélye fenyeget, a meteorológiai szolgálat dolgozói a rádió útján fi­gyelmeztetik a földműveseket az ilyen fagyok lehetőségére, mégpedig nemcsak a rendszeres iőjárásjelenté­sekben, hanem külön figyelmezteté­sek keretében is, amelyeket az idő­járásjelentések után közvetíte­nek. Az ilyen esetekben figyelembe kell venni mindazon hatásokat és kö­rülményeket, amelyeket megemlítet­tünk és ennek alapján megfigyelé­süket és értékelésüket a helyi fel­tételeknek megfelelően az adott idő­járásjelentéshez kell alkalmazni. A növényzet fejlődése idején fel­lépő fagy válságos időtartama arány­lag rövid, de az ilyen elemi csapás okozta károk igen jelentősek. Ezért a szőlőket, a gyümölcsfákat és a faggyal szemben, érzékeny zöldséget meg kell védenünk a fagy pusztító hatásaitól. A tavaszi káros fagy el­leni harc legmegfelelőbb módja egye­lőre a füstölés. A füstfüggöny, me­lyet füstalkotó anyagok elégetésével hozunk létre, megakadályozza vagy legalább lényegesen gyöngíti a föld­felület hősugárzását, ami egyúttal gyengíti a környező levegő hőmérsék­letének süllyedését is. Előnyösebb a több kisebb tűz rakása, mint egy nagyobb máglyáé. A tüzeket úgy kell rakni, hogy a levegő esetleges gyen­ge helyi jellegű mozgása a füstfüg­gönyt azon térség fölé fújja, melyet meg akarunk védeni a fagy elől. Füs­tölés esetén rendszerint nedves szal­mát és leveleket, különféle mezőgaz­dasági hulladékot égetünk, melyek égése sűrű füstöt eredményez. A tü­zek lángjának nem szabad magasra csapnia, hogy például a kertekben ne keletkezzék kár a gyümölcsfákban. A füstölésre jelenleg különös füstö­lőberendezések is használatosak, me­lyek égetésével, nagy mennyiségű füst keletkezik. A növényzetet kisebb területeken ** a már említett módszerek al­kalmazásán kívül a tavaszi fagyok káros hatása elol például úgy is védjük, hogy a kérdéses területet pa­pírral betakarjuk, vízzel permetez­zük, stb. A védelmi eljárások alkal­mazása során azt a módot választ­juk, mely a helyi feltételeknek gya­korlatilag a legjobban megfelel. Dr. Peter Forgáč, a bratislavai Hidrometeorolőgiai In­tézet dolgozója ÜJ SZÖ 1939 * 1959. április 18.

Next

/
Oldalképek
Tartalom