Új Szó, 1959. április (12. évfolyam, 89-118.szám)

1959-04-14 / 102. szám, kedd

Mindkét nyugatnémet ellenzéki párt ellenzi Adenauer jelölését Bonn (ČTK) - Ollenhauer, a nyugatnémet szociáldemokrata párt elnöke a helmstadti választási ülésen kijelentette, hogy Adenauer köztársasági elnökké jelölése a bonni külpolitika kudarcának elismerése. Élesen síkra szállt Adenauer ama szándéka ellen, hogy de Gaulle mintájára kibővítse a köztársasági elnök jogkörét és kijelentette, hogy az NSZK-nak „köztársasági elnöki rendszerré" változtatására irányuló minden kísérlete a szociáldemokraták határozott ellenállásába ütközik. Dr. Mende, a szabad demokrata párti képviselők csoportjának elnöke a párt hamburgi tartományi kongreszszusán bírálta Adenauer kancellár ama tervét, hogy a köztársasági elnöki hivatalnak „sokkal nagyobb" hatáskört akar biztosítani. Mende hangsúlyozta, hogy az NSZK-ban gines alkotmányos alapja a gaulle-izmusnak, és hogy a nyugatnémet alkotmány szeA NYUGATI SAH Ó rint vádat kell emelni a köztársasági elnök ellen, ha túllépi jogkörét. A párt ifjúsági szervezetének bizottsága is ama meggyőződésének ad kifejezést, hogy a szabad demokrata párt parlamenti képviselői csoportja már kezdettől fogva határozottan szembe száll aztikkaj a kísérletekkel, hogy alkotmányos üzelmekkel „portugál, vagy francia mintára" megváltoztassák az NSZK államszerkezetét. Anglia és az NSZK ellentéteiről Genf (ČTK) - „Bizonyos, hogy mély nézeteltérések vannak London és Bonn között" — írja a Journal de Geneve svájci lap szombati számában. „A szövetségi kancellár bizalmatlanul ítéli meg a brit kormány tevékenységét, mely Macmillan moszkvai útja óta megkísérli a helyes megoldás megtalálását". A világ különböző országainak sajtója Nyugat-Németország és NagyBritannia elvi ellentéteivel foglalkozik. A lapok megerősítik, hogy a bonni és londoni kormányhelyek különféle cáfolatai ellenére is fennállnak az ellentétek. A Volkskrant holland lap így magyarázza az ellentétek hátterét: „A brit-német kapcsolatok terén egyre több a vitás pont: Németország egyre fokozódó gazdasági előretörése, Egyiptom — a volt brit terület előszeretete a német technikusok iránt, de Gaulle és Adenauer szoros kapcsolatai s a német céltudatosság Washington által való nyilvános értékelése mindez felszívódott most, amikor Adenauer szavai elhangzottak". A Journal de Geneve még világosabban erősíti meg a brit-német ellentétek gazdasági hátterét. A következőket írta: „Nagy-Britannia hozzájárult Németország felépítéséhez, de az a gyorsaság, amellyel Németország megtalálta konkurrens-erejét, aggasztja a brit szállítókat. A közös piac megalakítása fokozta a brit aggodalmakat, s Franciaország és Németország egyre fokozottabb közeledése azt a hagyományos érzést váltotta ki az angolokban, hogy védekezniük kell a fölény ellen, melybe a szárazföldi tömb kerülhetne". A nyugatnémet sajtó sem tagadja az ellentéteket. Az AP ügynökség szerint „ma a brit-német kapcsolatok közel állanak a fagyponthoz". IfOGYAN KÉPZELI BONN álláspontjának „rugalmasságát" Bonn (ČTK) — A külügyminiszterek genfi értekezletének nyugati előkészületeivel kapcsolatban a DPA ügynökség közli, hogy a „bonni álláspont rugalmasabb lesz, mint azt eredetileg a NATO washingtoni értekezletén előre látták". Ennek a „rugalmasabb álláspontnak" elemzése azonban rámutat, hogy a bonni kormánykörök a „rugalmassággal" a Bundeswehr további atomfelfegyverzésre irányuló törekvéseiket leplezik. A DPA ügynökség szerint a legnagyobb engedménynek „az tekintendő", hogy Bonn kész hozzájárulni „az európai biztonság keretében létesítendő felszabadított övezethez, és ezért „a váratlan támadás elleni ellenőrző rendszert" javasolja. Tekintettel arra, hogy a „javaslatban" egy sző sincs az atomfegyver betiltásáról, a hagyományos fegyver korlátozásáról, a katonai tömbök elszigeteléséről, Nyugat-Németország a valóságban ezzel a Bundeswehr lázas atomfelfegyverzését folytatja. Másodszor a bonni kormány „engedménynek" tünteti fel „ama készségét, hogy hajlandó megjavítani műszaki-gazdasági kapcsolatait" az NDKval. Ugyanakkor hangsúlyozza, hogy „elutasítja" az államszövetséget. Tudvalevő, hogy a nyugatnémet gazdaság jelenleg a stagnáciő állapotába, egyes ágak pedig válságba jutottak. Az NDK-val ápolt kapcsolatok tehát kedveznének Nyugat-Németországnak, és a nyugatnémet kormány ezért a „készségért" követeli, hogy az NDK-ban tegyék lehetővé a nyugatnémet reakciós szervezetek és egyházak tevékenységét. Végül Nyugat-Németország továbbra is elutasítja a német békeszerződés megkötéséről folytatandó tárgyalást és ajánlja a nyugati hatalmaknak, hogy „oly sokáig utasítsák el a békeszerződés részleteinek megtárgyalását, míg a szovjet fél bele nem egyezik az „általános német békeszerződésbe". Moszkvában két héttel ezelőtt megnyílt a Népek Barátságának Háza. Nagytermét nyolc nyelven közvetítő berendezéssel látták el. Ezenkívül további termek vannak értekezletek és kiállítások rendezésére, zeneszalonja, szélesvásznú mozija, és egyéb helyiségei vannak az otthonnak. A képen az előadásterem. (Foto: TASZSZ). További egymillió taggal gyarapodott a Kíoai Ifjúság Kommunista Szövetsége Peking (ČTK) - Az Oj Kína sajtóügynökség közölte, hogy több mint 1300 000 új tagot vettek fel a Kínai Ifjúság Kommunista Szövetségébe. Többnyire fiatalok ezek, akik kitüntették magukat Kína szocialista építésében - élenjáró fiatal munkások, földművesek és újítók. Nyugat-Kelet-találkozó Brüsszelben Rollin belga szocialista szenátor és Branting svéd szocialista szenátor kezdeményezésére Nyugat és Kelet neves kulturális és politikai személyiségeinek fontos találkozója zajlott le nemrégen Brüsszelben. E „kerekasztal-értekezleten" a Szovjetunió, Franciaország, Nagy-Britannia, Lengyelország, Csehszlovákia, a skandináv álamok és Jugoszlávia húsz politikai és kulturális tényezője ülésezett két napig. Szovjet részről az összejövetelen jelen volt többek között Uja Erenburg és A. Kornyejcsuk írók, csehszlovák részről dr. J. Plojhar miniszter és A. Hofmeister professzor, író. Tiltakozások a bécsi szudéta-német összejövetel ellen Bécs (ČTK) - A náci koncentrációs táborok volt osztrák foglyai szövetségének lapja, a Mahnruf legutóbbi számában tiltakozik a szudéta-német egyesületek pünkösdre Marokkó és Tunisz tiltakozott A LIDICE CSEHSZLOVÁK HAJÓ FELTARTÓZTATÁSA ELLEN Párizs (ČTK) - Tuniszi jelentések szerint Mokkádén tuniszi külügyminisztériumi titkár pénteken fogadta Górsz tuniszi francia nagykövetet és szóbeli jegyzékben tiltakozott a tuniszi kormány nevében a Lidice csehszlovák hajónak a francia hivatalok által történt feltartóztatása ellen. A marokkói hivatalos tényezők is hasonló tiltakozásukat tolmácsolták a francia kormánynak. Abu Abid marokkói miniszterelnökhelyettes közölte Parodi rabati francia nagykövettel, hogy a marokkói hivatalos helyek nézete szerint az incidens „rendkívül komoly". Hasonlóképpen Benjalloun, Marokkó párizsi nagykövete is felkereste Couve de Murville francia külügyminisztert és figyelmeztette azokra a komoly következményekre, melyeket a franciák jogellenes lépése a francia—marokkói kapcsolatokban előidézhet. Az AFP francia sajtóügynökség vasárnap jelentette, hogy az Oránban négy napig jogellenesen fogva tartott Lidice hajó szombatról vasárnapra virradó éjjel elhagyta az óráni kikötőt. Az AFP és más nyugati ügynökségek jelentéseiből azonban kitűnik, hogy a francia hivatalok törvényellenesen elkobozták a Lidice hajó teherrakományát, melyet a marokkói kormány hivatalaival történt rendes megállapodás értelmében Casablancába szállított. Ez újra igazolja, hogy a francia kormány erőszakos beavatkozása a Lidice hajóval szemben kísérletet jelent szuverén államok rendes kereskedelmi kapcsolatainak meghiúsítására, ami ellentmond a nemzetközi jognak. Kísérletek Spanyolország bevonására a NATO-ba Párizs (ČTK) - Külföldi lapjelentések szerint a nyugati agresszív körök mindenképpen azon mesterkednek, hogy felvegyék Spanyolországot az Északatlanti Tömbbe. A Ya című madridi lap azt írja, hogy az „amerikai szenátus külügyi bizottságának befolyásos tagjai mindenképpen arra törekednek, hogy Spanyolország belépjen az Északatlanti Tömbbe, mivel Spanyolországot „a kommunizmus megrögzött ellenségének", és „a szovjetek elleni európai védelmi rendszer nélkülözhetetlen láncszemének tartják." A lap folytatja: „Ezek a szenátorok az Északatlanti Tömb többi tagjai beleegyezésének megnyerésére törekszenek". Mint tudvalevő, egyes tagállamok ellenvetéseket tesznek Franco Spanyolországának e támadó katonai szervezetbe való belépése ellen, mivel attól tartanak, hogy egy olyan ország felvétele, melyben durva rendőruralom váltotta ki a demokráciát, komolyan kompromittálhatná e szervezet hivatalosan hirdetett küldetését: „a demokrácia oltalmát". Indonézia Kommunista Pártjának kíiliľiftsége beszámol útjáról Dzsakarta (ČTK) :— Indonézia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága meghallgatta D. N. Aiditnak, a párt főtitkárának jelentését, aki egy pártküldöttség élén az elmúlt napokban meglátogatta a Szovjetuniót, a Kínai Népköztársaságot és a Vietnami Demokratikus Köztársaságot. Aidit beszámolójában ismertette az SZKP XXI. kongresszusán és a kínai népi kommunákban szerzett élményeit, kifejtette, hogy az imperialisták és a revizionisták kudarcot vallottak abbeli törekvésükben, hogy szakadást idézzenek elő a nemzetközi munkás- és kommunista mozgalomban. Nézete szerint Tito látogatása az EAK-ban hozzájárult Nasszer elnök és az iraki nacionalisták közötti antagonizmus kialakulásához. Ez az antagonizmus nem az imperializmusnak árt, hanem a gyarmatellenes mozgalom és a világbékemozgalom érdekeinek, — jelentette ki Aidit. Pacellik alkonya Az új pápa, XXlll. János biborkárpitú fogadószobájában egymást váltották jel a Vatikánhoz kinevezett diplomaták. Feltűnt azonban, hogy egy nagykövet hiányzott, mégpedig Costarica képviselője: Giulio Pacelli herceg. A costaricai kormány ugyanis a fogadás előtt egy nappal közölte vele, hogy megbízólevelét nem újította meg. Ezzel megindult a lavina és betemette a régi pápa, XII. Pius pápa unokaöccseinek összes aranybányáit. Tudvalevőleg a volt pápa is a Pacelli hercegi család sarja volt, aki mint annyi elődje, a nepotizmusnak hódolt, s családtagjait juttatta zsíros állásokhoz. A jentemlített Giulio Pacelli volt az elhunyt pápa legfiatalabb unokaöccse. Diplomáciai megbízatására elsősorban pénzügyi okokból volt szüksége. Kijárta magának a costaricai nagykövet címét, hogy adócsalást hajthasson végre. Maga az olasz pénzügyminiszter beismerte, hogy Giulio Pacelli, aki ugyan olasz állampolgár — mint külföldi diplomatát felmentették adófizetési kötelezettsége alól. Ez azt jelentette, hogy évi százmillió lírával károsította meg az állampénztárt. tervezett bécsi összejövetele ellen. A pápa többi unokaöccsével is hasonló w/////////////////w//////^ kellemetlenségek történtek, melyek színA bécsi „Szudéta-német Nap" „apolitikus" jellegéről és a háttérben levő alakokról A Wiener Zeitung, az osztrák kormánylap hivatalosan közölte, hogy az az állítás, miszerint a bécsi „Szudéta-német Nap" Csehszlovákia ellen irányuló politikai tüntetés lenne, alaptalan. „A nevezett kongresszus rendezői kijelentették, hogy még leplezett politikai jelleggel sem fog bírni", s nem lesz más, mint a szudéta-németek ünnepi találkozója. A szudét a-németek kifejezetten hangoztatják, hogy a gyűlölet és bosszú érzelmeitől távol állva érkeznek Bécsbe". Ez állt a Wiener Zeitung március 28-i számában. Még két hét sem telt el azóta s a Wegwarte, az ausztriai szudéta-német revansisták lapja, melyet Wagner, a küszöbönálló „szudét.a-német nap" egyik rendezője ad ki, a revansista manifesztáció efféle „bagatellizálása" ellen védekezve a következőket írja: „A szudéta-német nap" ne a csevegés kedves órája legyen, hanem a jognak és a hazának ... noha ma erőszaknak van kitéve(!) elismerése. Ezért nem szabad eltorzítani és bagatellizálni a „haza napját". A Wegwarte vezércikkének további szövegéből, mely természetesen a csehek és nem a hitlerista fasiszták rovására írt „jóvá nem tett gaztettekről szól, könnyen kiolvashatjuk, hogy a bécsi „szudéta-német nap" a csehellenes revansizmusnak épp olyan tüntetése lesz, mint amilyenek az összes eddigi „szudéta-német napok" voltak. Raab lapja, az österreichische Neue Tageszeitung a tavalyi stuttgarti (1958 májusa) „szudéta-német napról" szóló jelentésének is ezt a címet. adta: „A szudéta-németek hazatérésüket követelik". A tudósításban azt írja, hogy Lodgman von Auen hangsúlyozta. hoqy a szudéta-németek nem adták fel ..hazatérési" terveiket. Mit ért Lodgman e fogalom alatt, kitűnik a nyugatnémet militarista Soldaten Zeitung legutóbbi (áprilisi) számában közzétett nyilatkozatából, melyben szembehelyezkedik Brant nyugat-berlini polgármester ama kijelentésével, hogy „Berlinnek nem szabad második Münchenné válnia", és azt állítja, hogy „három és félmillió szudét.a-németnek a csehszlovák elnyomás alól Nagy-Britannia, Franciaország és Olaszország által történt felszabadítását nem lehet a jelenlegi berlini válsághoz hasonlítani, mivel csupán orvoslása volt a St. Germain-i csalásnak, míg állítólag a Szovjetunió „annexiós szándékokat" követ Berlinben. Lodgman azt állítja, hogy „1938ban csak a megszegett jog helyreállításáról volt szó". Ez a Lodgman von Auen lesz Raab osztrák kancellárral együtt a bécsi „szudéta-német nap" fő szónoka. Az osztrák kormánykörök talán „apolitikusnak" tartják a Csehszlovákián és az európai békén elkövetett müncheni gaztettnek e vezető revansista által történő védelmezését? Meg akarják engedni, hogy Ausztria területéről, mely a náci agresszió első áldozata volt, München védelmével revansista „igényeket" formáljanak csehszlovák területre? Lodgman a bécsi „szudéta-német nap" előterében áll. E revansista tüntetés hátterében „még apolitikusabbak" állnak. Egyikük dr. Walter Becher, a „szudéta-német tanács" főtitkára, aki szintén felszólal Bécsben. A Soldaten Zeitung ugyanabban a számában, melyben Lodgman nyilatkozatát közli, interjút közöl Becherrel, aki ellenzi a békeszerződésre tett szovjet javaslatokat, mivel szerinte megakadályoznák „a Német-Kelet és így az elnyomott szlovákok, csehek, magyarok és lengyelek felszabadítását". Mint kitűnik, Becher a semleges Ausztria területéről ismét „felszabadítást" akar hirdetni, amit már húsz évvel ezelőtt is cselekedett henleinék Die Zeit című lapjában, melynek kulturális, művészeti és tudományos felelős szerkesztőjeként szította az antiszemitizmust és a gyűlöletet minden cseh ellen, lélektanilag előkészítve így Terezin, Oswienczin, Buchenwald talaját. Ezt a „humánus" tevékenységét a nyugat-németországi haladó szellemű intellektuelek ellen intézett denunciáló támadásaival folytatja. A többiek is hasonszőrűek. Éeo Schubert, a „szudéta-német nap" nyugatnémet előkészítő bizottságának tagja, Hitler régi fegyvertársa (nácipárti tagsági igazolványának száma 87), és hosszú éveken át a csehszlovákiai német fasiszta mozgalom egyik alapítója és a csehszlovák parlament német nemzeti szocialista párti képviselője volt, aki a Volksport irredeivtista katonai szervezet bűnpere után a hitleri birodalomba menekült és a náci Reichstag képviselője lett. Vagy osztrák részről Emil Michel őrnagy, a Volksport első csapatvezetőjének egyike, a megszállás idején nácirendőrőrnagy. Üstí nad Labemben és Prágában. Alapos gyanú merül fel ellene, hogy részt vett Lidice barbár kiirtásában. Ki akarja azt állítani, hogy a csehszlovák nép ezen régi fasiszta ellenségeinek tisztán „apolitikus" szándékai vannak? Egyáltalán nem „apolitikus" jellegű találkozóról, hanem nagyon is politikai ügyről van szó. Arról, hogy a semleges Ausztria területét a „szudétanémet nap" fasiszta szervezői (s a revansista tüntetés szervezőinek előbb megrajzolt arcéle igazolja, hogy százszázalékos fasisztákról van szó), revansista hangulat keltésére használják fel Csehszlovákia ellen, aminek bizony kevés köze van Ausztria semlegességéhez. A „szudéta-német nap" nyilvánvalóan az osztrák semlegesség ellen is irányuló akció. (dra) tén , pénzügyi jellegűek voltak. A vatikáni palota egyik dolgozószobájában kínos jelenetekre került sor. Az új pápa hivatalnokai elmozdították a vatikáni pénzügyek vezetőségéből Carlo Pacelli herceget, az elhunyt pápa másik uonkaöccsét. Carlo ekkor berohant dolgozószobájába, hogy gyorsan eltüntessen néhány kényes tartalmú iratot. Elkésett vele, mert már íróasztala mellett találta di Jorio biborost, aki kijelentette, hogy minden iratot látni óhajt, amit ki akarna vinni a palotából. Ismeretes, hogy Olaszországban az ingatlanpiacon nagyon aktív tevékenységet fejt kí a jezsuita rend. A harmadik pápai unokaöccs: Marcantonio Pacelli a jezsuita rend ajánlatára a két legnagyobb olaszországi ingatlan konszern igazgatósági tagja lett, hogy ott a rend érdekeit képviselje. Nemrégen a jezsuita rend felbontotta Marcantonio herceggel ezt a kapcsolatot. A háború utáni Olaszország csaknem minden pénzügyi botrányában szerepelt a három hercegi unokaöccs. Nem csoda, hiszen együtt szerény becslés szerint 18 milliárd líra, azaz harminc millió dollár vagyonnal rendelkeznek. A „biztonság kedvéért" legnagyobb részét svájci és amerikai bankokban helyezték letétbe. Ogylátszik letűnt a Pacellik alkonya. Ugyanis az új pápa állítólag meg ikarja tisztítani a Vatikánt. Ugyanakkor azonban egy pikáns epizódról is beszélnek. Az új pápának három fivére egyszerű parasztemberek Bergamo környékén. A legnagyobb olasz bankok most mindhármuknál nagy pénzügyi tehetséget fedeztek fel. Felkérték őket, hogy bizonyos fontos „gazdasági tanácsadói" állásokat foglaljanak el náluk és egyes trösztökben. Ehhez — úgy hisszük — nem szükséges kommentár. g—

k JUJ SZO 4 * 1959. április 12.