Új Szó, 1959. április (12. évfolyam, 89-118.szám)

1959-04-14 / 102. szám, kedd

Új módszerekkel a lakásépítés meggyorsításáért E. épgazdaságunk egyik legfonto­sabb feladata a lakásproblé­ma ftiegoldása. A XI. pártkongresz­szusnak és a CSKP KB-nak a lakás­építésre vonatkozó határozata szé­les visszhangra talált nemcsak a kommunisták, de a párton kívüli dolgozók kőiében is. E határozat szerint 1970-ig Szlovákiában 422 000 lakást kell átadnunk a dolgozóknak s ennek megvalósítása érdekében minden lehetőségei., minden kezde­ményezést ki kell használnunk. Bratislavában a közeli napokban összejönnek Szlovákia építövállala­tainak dolgozói, hogy az országos versenyben élre került bratislavai Magasépítészeti Vállalat dolgozóinak gazdag tapasztalatait a folyamatos lakásépítés terén átvegyék. Ez a módszer a Februári Győzelem utcai építkezéseknél kitűnően bevált és or­szágszerte ismerik előnyeit, annak ellenére több összpontosított lakás­építésnél mégsem alkalmazzák. Tavaly Szlovákiából csak a bratis­lavai vállalat vett részt a folyama­tos lakásépítés országos versenyé­ben. Bebizonyították, hogy ez a módszer nemcsak meggyorsítja, de jóval olcsőbbá is teszi a lakásépít­kezést. Nagy vonásokban ismertetjük a si­kereiket, amelyeknek ezekben a na­pokban a többi építövállalatok dol­gozóit is mozgósítaniok kellene. Az említett építkezésen 12 komplex csoport dolgozik két építész és négy mester vezetésével. Ez a kollektíva 97 százalékkal növelte a munkater­melékenységet az 1957-es eredmé­nyekhez viszonyítva. Havi átlagos 1680 koronás bér mellett elérték azt, hogy az építkezés költségében a munkabér aránya 19 százalékról 14,6 százalékra csökkent és egy munkás munkatermelélíenysége 11 hónapi munkaidő alatt a 111000 koronát is elérte. A folyamatos építkezésen két szobás lakás építési költségét a kül­ső tereprendezést is beleszámítva a mái szokásos 85 — 90 000 koronáról 75 871 koronára csökkentették. Rosa mester csoportja, tavaly a lakását­adás tervét 124 százalékra, a mun­katermelékenység tervét 110 száza­lékra, a nyersépítkezés tervét 131 százalékra, a felhalmozás tervét pe­dig 158 százalékra teljesítette. Ki­válóak az eredményei és még sincs ebben semmi rendkívüli. A siker ma­gyarázata az, hogy a kollektíva tag­jai között ésszerű a munkameg­osztás, jó a munkaerkölcs, helyes. a munka megszervezése és az anyagellátás. Április 14-én és 15-én, a bratislavai új építési technika nap­jain összegyűlt építővállalati dolgo­zók ezekről a tényekről győződhet­nek majd meg egyenesen a munka­helyeken. • |iért helyezünk oly nagy súlyt a folyamatos építkezési módszerre? Azért, mert az építő­ipari minisztérium, valamint a Meg­bízotti Hivatal utasításai szerint Szlovákiában már ez idén több mint 7500 lakást, azaz az összes lakások 68 százalékát, jövőre pedig 80 szá­zalékát kel! folyamatos módszerre! felépítenünk. Azt akarjuk, hogy ne csak Bratislavában csökkenjen a la­kásépítés időtartama 16 hónapról 11 hónapra, hanem a módszer meg­honosodjon valamennyi építésünkön. Az említett központi hivatalok ha­tározata alapján, amely a XI. párt­kongresszus irányelveiből indul ki, még ez idén 37 építkezésen bevezeti a folyamatos munkamódszert. De szerintünk még ez is kevés. Bra­tislavában a .Magasépítészeti Vállalat keretén belül 8 helyen kezdik meg a folyamatos építkezési módszer al­kalmazását és az év végéig 2581 megkezdett lakásból 1587-et fejez­nek be folyamatos módszerrel. Ez csak Bratislava. Hol vannak azonban a többi városok? Mit tett ezen a téren a Kassai Magasépíté­szeti Vállalat, ahol az elkövetkező i években nem néhány száz, de éven­j te 5000 lakást kell majd a dolgo­zóknak átadni? A mai elavult mun­kamódszerekkel ezt a nagy munka­feladatot aligha bírják teljesíteni. Ezért fontos, hogy Kassán, Homon­nán, Trnaván, Nyitrán és mindenütt, ahol máig elhanyagolták a -folyama­tos építkezést, mielőbb hozzálássa­nak megvalósításához. Erre minde­nütt megvan a lehetőség, ahol egy helyre összpontosul a lakásépítés. És ilyen van nálunk a legtöbb. Az említett haladó munkamódszer bevezetéséhez nem kell külön beru­házási költség, nem kellenek külön műszaki káderek, csak ésszerű mun­kamegosztásra, jó szervezésre van szükség. Fontos a folyamatos épít­kezésnél a komplex csoportok meg­szervezése, az anyagellátás körüli rend. Ezzel kiküszöbölhetjük a la­kásépítésben sokszor tapasztalt haj­rámunkát, mely az építkezési költ­ségeket nagyon növeli. A folyama­tos építkezési módszert nemcsak a lakásépítésnél, de ipari építkezések­nél is lehet alkalmazni, különösen ott, ahol több egyforma csarnok, épület vagy más berendezés épül. /flL Központi Bizottság határo­zatában aláhúzza, hogy az építkezések iparosítására minden feltételt meg kell teremtenünk. Ipa­rosítani kell a lakásépítést, a kultu­rális és iskolai intézmények építé­sét. Ez nemcsak azt jelenti, hogy az építkezéseket minél nagyobb mér­tékben ellássuk gépekkel és növeljük a mechanizálást. hanem azt is, hogy a munkamegszervezés, anyagellátás és anyagszükséglet terén bevezessük a pontosságot, a rendet. 1951-ben, amikor megkezdték a fo­lyamatos építkezés alkalmazását, ez csak Szlovákiában kerek 50 millió korona termelési költség megtaka­rítását jelentette. Ma ez az összeg jóval nagyobb és a jövőben az ál­landóan növekvő lakásépítéseknél több százmillió korona megtakarítá­sát is eredményezheti. Ez a mód­szer széles méretbeti lehetővé teszi építkezéseinken, az önálló elszámo­lás bevezetését, a dolgozók szako­sítását és ezáltal a hatékonyság nö­velését. A folyamatos építkezéseken egyes komplex csoportok végzik a betonozást, az ácsmunkát, a kőmű­vesmunkát és az egyik épületről a munka befejezése után azonnal át­térhetnek a következő épületre. Az ilyen sazkosítás kiváló mestereket, szakembereket nevel, akik nemcsak gyorsabban, de a minőség szempont­jából is eredményesebb munkát vé­geznek. A folyamatos építkezés ter­mészetes jobb miinkamegszervezést, zavartalan anyagellátást és az anyag­norma pontos betartását is megkö­veteli. Pártunk Központi Bizottsága tavaly az építőipari dolgozókhoz . intézett felhívásában épp ezekre a fontos kérdésekre hívta fel a párttagok, pártszervezetek figyelmét. Gyorsab­ban, gazdaságosabban kell dolgozni, lényegesen meg kell javítani a mun­kaszervezést és az anyaggal való gondoskodást A fentemlített folya­matos építkezési módszer bevezetése jó lehetőséget nyújt a párt határo­zatának teljesítésére. Az elkövetkező időszakban legyen hát a kommunis­ták szívügye mind az építkezéseken, mind a tervezőirodákban vagy a nemzeti bizottságokon a folyamatos építkezés népszerűsítése. Szükséges, hogy bátrabban, elszántabban har­coljanak az új módszer gyakorlat­ban való megvalósításáért. Csakis így válthatjuk valóra pártunk nagy célkitűzését 1970-ig: lényegében megoldani a lakásproblémát hazánk­ban. Horváth Sándor Az erdők hónapja (ČTK) — A prešovi kerület erdő­üzemeinek dolgozói elhatározták, hogy az erdei tisztások befásításá­nak tervét már áprilisban, az erdők hónapjában — teljesítik. Eddig 1052 hektárnyi tisztást fásítottak be és 172 hekárnyi területen csaknem egy negyedmillió gyorsnövésű fát ültet­tek. Még áprilisban további 3 ezer hsktárnyi tisztást fásítanak be és 168 ezer jegenyecsemetét ültetnek ki. A gyorsnövésű fák további ültetését főképpen a kerület déli járásaiban őszre tervezik. Az erdőüzemek szoros kapcsolatot tartanak fenn az iskolákkal. Igy pl. Uličon, a köztársaság legkeletibb er­dőüzemében egy és fél hektárnyi er­dőt bíztak az ottani középiskola diák­jainak szocialista gondoskodására. A tanulóifjúság ez erdőrészt már be­fásította és a fiatal növényzetet gon­dozza. Több lesz a takarmány Az EFSZ-ek kongresszusa felhívást in­tézett a szövetkezetekhez a cukorrépa ta­karmányi célokra való termesztésére. A fel­hívást elsőnek a zétényi EFSZ tette ma­gáévá, ahol 8 hektáron vetettek cukorré­pát takarmányra. Utána a bacskaiak 5, Kis­tárkányban és őrösön pedig négy hektárt. A királyhelmeci járás elsőnek fejezte be a kassai kerületben a cukorrépa vetését.(K) Hogyan halad előre a munkabérrendszer átépítése A munkabérrendszer átépítésének kérdése egyike a CSKP XI. kongresz­szusa által megállapított alapvető politikai-gazdasági irányelvek telje­sítése legfőbb feltételeinek. Ugyan­akkor ez a kérdés a lakosságunk életszínvonala emelésének is egyik alapvető problémája. A bérrendsze­rek átépítése,' amely már 72 üzem­ben folyik, a napokban további 96 üzemre terjed ki, úgyhogy 1960 vé­géig befejeződést nyer és körülbe­lül 1 millió 800 ezer munkásra fog vonatkozni. Novotný elvtárs a CSKP KB 1958. november 13-i ülésén megtartott be­számolójában hangsúlyozta, hogy a munkabérrendszerek átszervezése semmi szín alatt sem jelenti a bé­rek csökkentését, az egész bérszín­vonal leszállítását. A dolgozók túl­nyomó többsége az új munkabér­rendszer alapján nagyobb összegű nominális bért kap. Természetesen vannak olyan esetek is, amikor meg­állapíthatjuk, hogy az üzemben népszerűséget hajhászó bérpolitika folyt, vagypedig a normák helytele­nül vannak megállapítva és azok aránytalanul lazák. Ilyen esetekben a pártszervezetnek, különösképpen azonban a szakszervezetnek oda kell hatniok. hogy a szóbanforgó dolgo­zók fokozzák munkaigyekezetüket, jobban szervezzél^ *meg munkájukat és így a jelenlegi bérszínvonalukat nagyobb munkatermelékenységgel, a többi dolgozókéhoz arányos munka­termelékenységgel támasszák alá. En­nek a megállapításnak a szemszögé­ből nézve kártyavárként omlik ösz­sze a bel- és külföldi osztályellen­ségnek az az állítása, mintha bér­rendszerünk átszervezése támadást jelentene a bérek színvonala, táma­dást jelentene a dolgozók életszín­vonala ellen. Hogy ez így van, hogy dolgozóink helyesen fogják fíl a munkabérrend­szer átépítésének jelentőségét, azt számos gyakorlati példa bizonyltja. Igy például a bratislavai Georgi Di­mitrov vegyészeti üzemben a mun­kások az egyes munkacsoportokban, műhelyekben, de az üzemi gyűlése­ken is alaposan megtárgyalták a bérrendszer átépítésének alapelveit. Mindenekelőtt feltárták az egyes munkahelyeken, műhelyekben levő tartalékokat és megállapították, hogy a normázásban, valamint a túlórázás­ban megnyilvánuló nem gazdaságos munka megszüntetésével a vállalat 65 munkaerőt takaríthat meg. Emel­lett az új bérrendszer alkalmazása a munkások 80 százalékánál a nomi­nális bérek emelkedésével jár. Tör­ténetesen épp ebben az időben, már­cius elején a kiskereskedelmi árak leszállításával a reálbérek is emel­kedtek, úgyhogy dolgozóink két vo­nalon is előnyösebb helyzetbe jutot­tak a múlttal szemben. Hasonlóan kedvező eredményeket értek el a komáromi Steiner Gábor hajógyárban, ahol a múlt év máso­dik felében lényegesen fokozták a technológiai eljárások színvonalát. Az új eljárásokat mindenekelőtt a mesterekkel és az élenjáró dolgozók-' kai tárgyalták meg. A teljesítmény­normák túlnyomó részét jóváhagy­ták és azokat a dolgozók lelkiis­meretesen teljesítik is. A munkások elismeréssel állapítják meg, hogy a vállalat vezetősége teljes mértékben tekintetbe veszi megjegyzéseiket, konkrét javaslataikat és különös­képpen intézkedik a termelés anya­gi-műszaki ellátásának megjavítása terén. A közszükségleti cikkeket gyártó iparhoz tartozó vállalatokban, mint például a mikuláši Május elseje üzemben, a revúcai Lenfonóban, a trenčíni ruházati üzemben, a boša­nyi bőrgyárban, az érsekújvári nyersanyaggyűjtöben, a bytčai fa­impregnáló üzemben, a vágújhelyi Drevinában és másokban teljes mér­tékben folyamatban van az új bér­rendszer próbaszerű bevezetése. A kommunisták feladata mindezek­ben az üzemekben, de a többiekben is, ahol a munkabérrendszer átszer­vezésére éppen most kerül sor, hogy a dolgozókat arra vezessék, hogy szakszerű megjegyzéseikkel az ille­tékes szerveket a munkabérrend­szer megfelelő átépítésére, kellő konkrét ajánlat kidolgozására vezes­sék. Ugyanakkor az üzemi pártszer­vezeteknek sem szabad tétlenül ma­radniok. Feladatuk, hogy az üzemben dolgozó kommunisták útján hatható­san hozzájáruljanak a helyes bérpo­litika megvalósításához. Különöskép­pen szemmel kell tartamok a fik­tív szakmányok megszüntetésének, a prémiumrendszerek megoldásának, a műszakilag indokolt teljesítmény­normák bevezetésének, a munka jobb szervezése megoldásának, a munka­idő tökéletesebb kihasználásának, az egyes foglalkozási ágaknak megfelelő beosztás kérdésének a megoldását és egyéb hasonló problémákat. Igen fontos feladat a normatívák megál­lapítása ott, ahol az még nem tör­tént meg. Az elkövetkező időben az Űj St6' különös figyelmét széntel a munka­bérrendszerek átépítése kérdésének és ismertetni fogja a legkülönbözőbb iparágakból vett példákon az eddig elért eredményeket, elemezni fogja a közben elkövetett hibákat abból a célból, hogy az egyre nagyobb szám­ban sorra 'kerülő vállalatokban a „más kárán tanul az okos" közmon­dás értelmében ezeket elkerülhessék és a munkabérrendezést mind az egyes dolgozók, mind az illetékes vállalatok, mindpedig egész népgaz­daságunk javára minél hamarabb és minél eredményesebben végrehajt­hassák. Zsolnay István A megszállottak E napokban a következő levelet kapta szerkesztőségünk: „Tisztelt Szerkesztőség! Annak idején figyelemmel kísértem a gár­dista-pereket, nemrégen pedig olvas­tam a Kassán lefolytatott, nyilas gyilkosokkal megtartott törvényszéki tárgyalásról. Amíg a horogkereszte­sekkel folytak a perek, azt gondol­tam, úgy látszik, a magyar fasiszták mégsem voltak olyan kegyetlenek. Az a tévhit vezérelt, hogy a régi Csehszlovák Köztársaságban nevel­kedett magyar lakosságra mégis csak hatással volt a polgári demokrácia és gyorsan kiábrándult a kakastollas csendőrökből, Horthy-tisztekből, bi­kacsökös politikai rendőrségből. Most látom csak igazán, hogy a kassai ma­gyar lakosság körében is voltak, akik szörnyű gaztetteket hajtottak végre. Hát többféle erkölcs van a világon ? Hogyan egyeztethető össze több száz védtelen embernek egyetlen városban és környékén való legyilkolása az Ö- és az Újszövetségben hivatkozott hetedik parancsolattal: Ne ölj! Horváth Gyula, Bratislava" Olvasónk levelére válaszolva minde­nekelőtt le kell szögeznünk azt — I amit hasábjainkon már többször ki­fejtettünk —, hogy r.incs semmi kü­lönbség a különféle nemzetiségű fa­siszták között. A fasizmus, legyen az német nácizmus, olasz fasizmus, magyar nyilas, hungarista-mozgalom, horvát usztasa, szerb csetnik, szlo­vák gárdista, román vasgárdista, cseh gajdista, lengyel, ukrán, francia, bel­ga, holland, dán, angol, japán, ame­rikai, dél-afrikai vagy vlaszovista­mozgalom, egyaránt fajelméleten, fajirtáson, gyilkosságon alapszik. A feudalista társadalom vezető ré­tegei és a kapitalista burzsoázia az erkölcsöt az isteni parancsolatokból vezeti le. Mi jól tudjuk, hogy az „is­ten nevében" a papság beszélt, a földesurak beszéltek, a burzsoázia beszélt, hogy érvényesítsék kizsák­mányoló érdekeiket. A különböző egyházak „istenei" már évezredek óta arra tanítják a gyere­keket, hogy szeressék felebarátju­kat úgy, mint önmagukat és hogy embertársaikat ne öljék meg. És mi az eredmény? Amint azonban az uralkodó osztályok gyerekei felnő­nek, nem törődnek a tízparancsolat­tal. Nemcsak, hogy nem szeretik fe­lebarátaikat, hanem nyúzzák, üldözik, elnyomják, éhenhalatják, kerékbetö­rik, felakasztják, elégetik, agyonlö­vik, vagy gázzal mérgezik meg őket. Ugyanakkor a papok egy része, akik isten igéit hirdetik, a tízparancsola­tot lábbal tiporják és háborúkban, a hadviselők mindkét táborában, a legborzalmasabb gyilkoló eszközök­től sem tagadják meg áldásukat. A burzsoázia természetesnek és erkölcsösnek tartja a rablóháború­kat, a gyarmati népek leigázását. A vallás által támogatott polgári er­kölcs teljesen helyesnek tartja az új világháború előkészítését, atom­bombák gyártását és sok millió em­ber elpusztítását. A vallások az is­teni tekintély alapján hirdették a rab­szolgatartók, a földesurak és a kapi­talisták számára előnyös erkölcsöt, azt az erkölcsöt, amely igazolja az embernek ember által való kizsák­mányolását. Pál apostol, a kolosszeiekhez (3. rész, 22. vers) írt levelében ezeket mondja: „Szolgák! Engedelmeskedjetek min­denben test szerinti uraitoknak, de ne látszatra szolgáljatok, mintha em­berek kedvét keresnétek, hanem egyenes szívvel, az úr félelmében". Egy másik levelében (a rómaiak­hoz — 13. rész, 1—2. vers) pedig jóváhagyja az uralkodó osztályok által létesített társadalmi rendszert, mondván: „Mindenki vesse alá ma­gát a felettes hatóságoknak. Nincs ugyanis hatalom, csak az istentől, amik pedig vannak, azokat az isten rendelte. Aki tehát ellenszegül a felsőbbségnek, szembeszáll az isten rendelésével". A Vatikán és más egyházak el­ítélik a dolgozók erkölcsét, a kom­munista erkölcsöt. Pedig a kommu­nista erkölcs békét és barátságot hirdet a népek között, a világ dol­gozóinak nemzetközi testvéri szoli­daritását, minden nemzet dolgozói­nak összefogását a békéért, az új világháború gyújtogatői ellen vívott harcban. Az imperialista burzsoázia pedig faji és nemzeti gyűlöletet hir­det, sovinizmust szít azért, hogy megkönnyítse rablőháborúja előké­szítését. A nemzetek közötti gyűlölködés hirdetésében egyik vallás sem ma­rad a másik mögött. A vallási tü­relmetlenség hirdetésével a kizsák­mányoló osztályok és az egyház tá­mogatják a faji és a nemzeti gyű­lölködést. A tudomány ezzel szemben azt tanítja, hogy az emberi nem egyet­len fajt alkot és hogy az emberi faj minden népe közös elődöktől származott. Az emberek között levő fajbeli különbségek csak többé-ke­vésbé lényegtelen külsőségek: a bőr, a haj színére ftb. vonatkoznak. A vallások ť általában szeretetet hirdetnek minden ember iránt. Az első tekintetre ez az erkölcs humá­nusnak, emberségesnek látszik. A valóságban azonban csak a kizsák­mányolőknak előnyös, mivel váloga­tás nélkül mindenki szeretetére, te­hát a leigázók és kizsákmányolók iránti szeretetre is tanít. Nem véletlen, hogy amikor a hit­lerista háborús bűnösök perét tár­gyalták, XII. Pius római pápa és a püspökök kegyelmet kértek a hó­hérok és szörnyetegek számára, akik milliók életét vették az egész vi­lágon, akik Majdanek, ' Oswiqnczim, Sachsenhausen, Mauthausen, Buchen­wald és más koncentrációs táborok gázkamráiban és égetőkemencéiben sok millió embert pusztítottak el. A valláserkölcs humanizmusa te­hát csak látszólagos- Valójában b-r­zsoá jelleget visel, szeretet az em­berek iránt csupán szavakban, a dolgozók leigazása és elnyomása a valóságban. Ez álszenteskedő, kép­mutató erkölcs. Vizet prédikálnak, de bort isznak. Darabos László, a kassai fővádlott is azok közé a fanatikus, megszállott nyilasok közé tartozott, aki a nyi­laskereszt jegyében Madarász püs­pök áldásával vitte véghez társaival együtt bestiális tetteit. Három hónapig garázdálkodtak kényük-kedvük szerint. Nem vol­tak válogatósak. Mindegy volt nekik, hogy áldozataik kommunis­ták, partizánok, haladó szellemű emberek, zsidók vagy katonaszöke­vények voltak. Sőt, Darabos saját­kezűleg lőtte le a keresztényszocia­lista párti Tószt László volt kassai polgármestert is. Amikor letörték a Szlovák Nem­zeti Felkelést és Banská Bystricát visszafoglalták a nácista csapatok, Tiso hálaadó misét tartott, miközben a vérekezű Höffle generális játszott az orgonán. Darabos a bíróság előtt is játszani akarta a hőst, aki a „ke­resztény kultúrát" védte és harcolt az istentelen pogányok, a bolseviz­mus ellen. Ezek a cinikus gyilkosok semmi­ben sem különböztek az SS-gyil­kosoktől, vagy a Hlinka-gárdistáktól és más fasisztáktól- Mindössze az az eltérés volt köztük, hogy karszalagukon horogkereszt, szlo­vák kettőskereszt vagy nyilaske­reszt éktelenkedett. Az 1956-ik évi magyarországi ellenforradalom ide­jén ezek a volt nyilaskeresztes pat­kányok, az alvilág tagjai kimásztak odúikból és a legnagyobb kéjjel gyilkolták az ártatlan embereket, hogy újból nyeregbe ültessék Mind­szentyt, Esterházyt és felújítsák nyilas rendszerüket. A hercegprímás úr pedig éppúgy helyeselte mind­ezt, mint említett elődei, jóllehet prédikációiban sokszor idézte a he­tedik parancsolatot: Ne ölj! (Szerk ) ÜJ SZÖ 5 * 1959. április 14. I

Next

/
Oldalképek
Tartalom