Új Szó, 1959. április (12. évfolyam, 89-118.szám)

1959-04-24 / 112. szám, péntek

A kommunista szellemben való nevelésért és oktatásért (Folytatás a 4. oldalról) az imperialista elnyomót és rokon­szenvez mindazokkal, akik a szabad­ságért harcolnak, s közel állnak hozzá a nemzetek közötti megértés eszméi. Az új, szocialista ember nevelésé­nél előtérbe lép az ateista propa­ganda, a vallásos csökevények és a> legkülönfélébb idealista elképzelések elleni harc jelentősége is. Meggyőződésünk, hogy a szocia­lizmus . és kommunizmus emberének, aki megismeri a természet, a társa­dalom és a gondolkodás fejlődésének törvényeit, minél hamarább ki kell irtania magából ezen elmaradott, gyakran primitív nézeteket. Aki te­vékenyen és hatásosan részt akar venni hazánk szocialista építésében, nem nélkülözheti a tudományos vi­lágnézet elsajátítását és tudatos al­kalmazását. A múlt csökevényei és a burzsoá ideológia befolyása, elleni harcnak különös figyelmet kell szentelni a kultúra és főképpen művészetünk te­rületén. Az ellenség különösen erre összpontosítja csökönyösen erőit. Ha nálunk valahol jelentősebben meg­nyilvánult a revizionista irányzatok és különféle idealista elméletek be­hatolása, akkor ez éppen ezen a téren volt tapasztalható. Pártunk annakelőtte elvileg bífált bizonyos nyugtalanító jelenségeket főképp az irodalom és a film te­rén. Bizonyára nem volt véletlen, hogy ezek abban az időben mutat­koztak, amikor a revizionisták világ­méretekben kíséreltek meg összpon­tosított támadást. Most az a fontos, hogy ezen gyen­géink kiküszöböléséért döntő harcot vívjunk, hogy egész kultúránk és művészetünk kifejezetten kommu­nista szellemben teljesítse nagy kül­detését. Zeneszerzőink nemrégi kongresz­szusa, az országos írókonferencia, az építészek, valammt a Politikai és Tudományos Ismereteket Terjesztő Társaság kongresszusát s' elsősorban a közvélemény széles körében elő­készített szocialista kultúra kong­resszusát jelentős lépésnek tartjuk egész kulturális frontunknak a kom­munista párt köré való felzárkózása felé. A szocialista kultúrforradalom megvalósításában az irányító szerep teljes törvényszerűséggel a kommu­nista pártot illeti meg. A párt alap­vető küldetése tudatosan irányítani az egész társadalmi folyamatot, amelynek tartalmát a kommunista társadalom felépítése képezi. Ha a párt vezető erőként lépett fel a munkásosztálynak a politikai hatalomért vívott harcában, úgy most, a szocialista építés idősza­kában, melynek oszthatatlan részét a kultúrforradalom megvalósítása ké­pezi, döntő szerepet játszik. Elvtársak, a kultúrforradalom egyik fő fel­adatának ebben az időszakban isko­lánk, az ifjúság oktatása és nevelése kérdéseinek megoldását tartjuk. Ép­pen úgy, amint számunkra nem mindegy, hogy milyen nevelésről van szó, nem mindegy számunkra az sem, milyen lesz ez az oktatás. Né­pünket és elsősorban az ifjúságot nemcsak kommunista szellemben akarjuk nevelni, hanem kommunista műveltséget is akarunk neki adni. Ezt a célt követjük iskolarendsze­rünk átszervezésére tett javaslatunk­kal, amelyről most részletesebben fogok beszélni. II. Az iskolai oktatás rendszere átszervezésének lényege, elvei Elvtársak, a csehszlovák iskolarendszer át­szervezése elveinek tervezetét, mely a marxizmus-leninizmus tanítására épül, 'a Központi Bizottság iskolaügyi bizottsága a kerületi pártbizottságok­kal és az iskolaügyi dolgozók széles aktívájával szorosan karöltve dolgoz­ta ki. E kérdések megoldásában különö­sen jelentős segítséget eredménye­zett a múlt év végén a Központi Bi­zottság iskolaügyi bizottsága által előterjesztett tézisekről lefolyt vita, melynek több mint 800 ezer rész­vevője közül 150 ezer kifejtette ál­láspontját. A vita igazolta a készülő iskolareform elveinek helyességét és számos nagyon jó kezdeményezést és javaslatot eredményezett. A kö­telező alapfokú oktatásnak 9 évre való meghosszabbítását, az iskola és az élet szorosabb kapcsolatára irányuló intézkedéseket, valamint azt a távlatot, hogy 1970-ig az ifjúság túlnyomó részének teljes középisko­lai műveltséget adjunk, egyöntetűen helyeselték. Elmondhatjuk ezért. h.o„qv minden, feltétel létrejött #rra. hogy a cseh­szlovák iskglafepdszer továbbfejlesz­tésére teendő intézkedéseket a CSKP Központi Bizottsága globálisan meg­tárgyalja és jóváhagyja. Iskolarendszerünk átszervezésének objektív szükségét bizonyítja az is. hogy minden szocialista államban, főként a Szovjetunióban is sor kerül rá. Itt már 1958 decemberében tör­vényt hoztak az iskola és az élet szorosabb kapcsolatáról, az iskola­rendszer továbbfejlesztéséről. A szovjet iskola már eddigi ered­ményeivel világtekintélyre tett szert. 1945 után jelentősen demokrati­záltuk egész iskolarendszerünket és biztosítottuk a dolgozó népnek a művelődéshez való jogát. Megszün­tettük a régi burzsoá iskolarend­szert, mely az ifjúság túlnyomó többségét megakadályozta abban, hogy magasabb képzettséget nyerjen és kiváltságokat biztosított a jobb­módú családokból származó ifjúság elenyésző részének. A dolgozó nép februári győzelme után az egységes iskoláról hozott törvény megszün­tette a kétarcú burzsoá iskolarend­szert és fordulatot jelentett az ifjú­ság oktatásának és művelődésének rendszerében. A nyolcéves és tizene.qyéves kö­zépiskolák létesítéséről hozott 1953. évi törvény jelentős szerepet ját­szott iskolarendszerünk további de­mokratizálásában. Az általános mű­veltséget nyújtó, teljes középiskolai végzettséget jelentő iskolák száma úgyszólván a felével növekedett. A felsőbb középiskola egyetlen évfo­lyama rendes tanulóinak átlagos lét­száma 1952-1953-tól 1957-1958-ig 10 072-ről 29 470-re, azaz majdnem háromszorosára növekedett. A szakiskolák tanulóinak száma a háború előtti évekhez viszonyítva majdnem megháromszorozódott, eb­ből az ipariskolák tanulóinak száma kilencszerte növekedett. Sok főiskola és fakultás létesült, különösen ott, ahol régebben nem voltak főiskolák. A főiskolai hallga­tók száma mintegy háromszorosára növekedett. Ebből a műszaki főisko­lák hallgatóinak száma az 1936-1937. tanévhez viszonyítva ötszörösen na­gyobb. Nyugaton akarva, nem akarva kény­telenek beismerni, hogy a Szovjet­unió a szakemberek nevelésében mind számbelileg, mind az oktatás színvonalában túlszárnyalta őket. Hruscsov elvtársnak, az iskolarend­szer továbbfejlesztéséhez fűzött megjegyzései, az SZKP Központi Bi­zottságának és a Szovjetunió Minisz­tertanácsának e kérdéséről kiadott tézisei a szocialista petfagógiai tu­domány nagy gazdagítását jelenti, tovább fejeszti a nép neveléséről és oktatásáról a kommunizmusba való átmenet idején és a kommu­nista társadalomban a társadalmi tu­dat kialakításáról szóló marxi-lenini tanítást. Ezek a fontos okmányok a mar­xizmus-leninizmus alkotó erejének -újabb nagy példájául, a forradalmi elmélet és gyakorlat összeforrott­ságának példájául szolgálnak. A szov­jet iskolaügy átszervezésében szer­zett gazdag tapasztalatok alkotó módon való felhasználása nagyban megkönnyíti számunkra iskolarend­szerünk .módosítását. Hangsúlyozni akarom, hogy olyan nagy változásról van sző iskolarend­srzerünttíen, amely eddigi történel­mében még nem fordult elő. Nem­csak az előkészületben levő reformok terjedelme, hanem elsősorban a tár­sadalmunkban bekövetkezett alapve­tő forradalmi átalakulásoknak meg­felelő mélységük is ezt bizonyítja. A javasolt intézkedések egyszer­smind iskolarendszerünk rögzítésére irányulnak és hosszú időre megte­remtik az ifjúság rendszeres okta­tásának és nevelésének feltételeit, melyeket közvéleményünk méltán követel. Több mint 11 ezer ifjúmunkás végezte el a főiskolai előkészítő tanfolyamokat, a felső középiskolák esti, táv- és extern tanfolyamait. A szakiskolákba és a főiskolákra mintegy, 77,000 dolgozó iratkozott be, akik foglalkozásuk mellett tanul­nak. Ez az iskolareform azonban bizo­nyos nehézségeket is okozott. Az is­kolalátogatás megrövidítése, a tan­tervek és tankönyvek fogyatékossá­gai következtében az általános mű­veltséget nyújtó iskolarendszerünkben bizonyos hiányosságok mutatkoztak az ifjúságnak életre és a további tanulmányokra való előkészítésében. Erre a továbbiakban még kitérek. A dolgozó ifjúság nevelésében és képzésében is nagy változások kö­vetkeztek be. Az újjászervezett alap­vető szakiskolákban, később az ál­lami munkaerőtartalékok tanintéze­teiben. sokkal jobban hangsúlyoztuk a szak- és általános képzettség je­lentőségét. Most az ú.i törvény értel­mében az üzemek mellett létesítünk szakiskolákat, hogy tovább emeljük a fiatal munkások és földművesek képzésének színvonalát s közelebb vigyük a termeléshez. Iskolarendszerünk demokratizálá­sának egész folyamatával összefüg­gésben növekedett a munkás és pa­rasztcsaládokból származó gyerme­kek száma a felsőbb közép- és a főiskolákon. ,A München előtti köztársaságban a parasztcsaládokból származó tanu­lók száma elenyészően csekély volt, a magasabb műveltség megszerzése többnyire a burzsoázia soraiból szár­mazó gyermekek kiváltsága volt. A munkáscsaládokból származó diá­kok száma a volt középiskolákon mintegy 17 százalékot, a főiskolákon pedig 5 százalékot tett ki. A kispa­raszti származású gyermekek száma még kevesebb volt. Mily fordulatsze­rűén megváltozott ez az állapot szo­cialista államunkban. Az idei tan­évben a munkás- és parasztcsalá­dokból származó gyermekeknek már több mint 46,3 százaléka a 11 éves iskolák 9. osztályaiba, 54,3 százaléka, az ipariskolák első évfolyamaiba, 70,8 százaléka gäzdaságj iskolákba, 50,7 százaléka pedig a főiskolák első évfolyamaiba .iratkozott be. - Ennek ellenére a diákok osztály­összetétele sem társadalmunk össze­tételének, sem szükségleteinek nem felel meg. Vissza kell utasítanunk azokat a nézeteket, melyek szerint a diákok osztályszempontból helyes kiválasztásáról való gondoskodásunk az értelmiségi családokból származó gyermekek ellen irányul. Maga a va­lóság igazolja, hogy szocialista álla­munkban sokkal több értelmiségi családból származó gyermek tanul felsőbb iskolákban — előzetes szá­mítások szerint kétszer annyi —, mint a háború előtt. A középiskolák felsőbb foka és a főiskolák ma nyitva állnak minden munkás-' és parasztcsaládból, vala­mint értelmiségi családból származó olyan fiatal számára, akinél megvan­nak a tanulás feltételei. Az a lénye­ges, hogy a diákok összetétele igaz­ságos legyen és nagyjából megfe-. leljen társadalmunk szociális ösz­szetételének. Iskolarendszerünk át­szervezése e kérdés helyes megol­dására is lényegesen kihat. Fontos, hogy minden dolgozó családból szár­mazó gyermeknek egyforma lehető­ségei legyenek, hogy mindegyikük ilyen vagy olyan módon elnyerje .a munkás szakképzettség alapját és ugyanakkor a legtehetségesebbek fő­iskolán folytathassák tanulmányaikat. Jobban készítsük fel az ifjúságot a mai életre és a jövő feladataira Elvtársak, a szocialista építés be­fejezésének folyamatában ma elő­készítjük a kommunista társadalom jövőbeni folyamatos kialakításának feltételeit. Iskolarendszerünk, okta­tásunk és nevelésünk kell, hogy en­nek megfeleljen. Társadalmunkban minden lehetősé­günk megvan arra, hogy teljesítsük a kulturális forradalom alapvető küldetését, általánosan müveit és fejlett embereket neveljünk. A kom­mupista nevelés feladatainak szem­pontjából és a művelődéssel szemben tárriasztott, a társadalom objektív 1 szükségleteiből eredő újabb nagyobb igények szempontjából fontos, hogy egész nevelő-, oktatórendszerünk forradalmi átszervezését útfy hajt­suk végre, hogy jobban előkészítsük az ifjúságot a mai életre és a kom­munista társadalomban reá váró fel­adatokra. E téren reálisan az adott helyzet­ből kell kiindulnunk. Küszöböljük ki az eddigi fogyatékosságokat és ápoljuk az embernek a kommuniz­mus számára való általános előkészí­tése összes új hajtásait. Iskolarendszerünk legkomolyabb fogyatékossága, amire közvélemé­nyünk már hosszabb ideje joggal felhívja a figyelmünket, az oktatás és nevelés elszakítottsága az élettől, a termelőmunkától. Iskolarendsze­rünk eddig az oktatást egyoldalúan a szóbeli magyarázatra és a könyv­ből való tanulásra építi anélkül, hogy súlyt fektetne a dolgok, jelenségek és törvényszerűségek konkrét meg­ismerésére, anélkül, hogy szorosabb kapcsolatba hozná a gyakorlattal. Az ilyen- oktatás nem segíti elő kellő­képpen a tanulók általános fejlődé­sét, előkészítését az életre és a -szocialista és kommunista társada­lomban végzendő munkára. Kitűnik, hogy ifjúságunk egyrésze nincsen kellőképpen felkészülve a munkára, különösen a fizikai munkára, hogy társadalmunk szükségleteivel és jö­vőnk távlatával ellentétben inkább a hivatali, irodai vagy "intézeti mun­ka iránt érdeklődik. Egyes fiatalok nem értik meg, hogy a fő értékeket az anyagi ter­melés hozza létre, hogy az ipari és mezőgazdasági rnunka a társadalom további fejlődésének, a nép anyagi és kulturális színvonala emelkedésé­nek fő forrása. Ezért természetesen nem ifjúságunkat hibáztathatjuk. Ez elsősorban nevelőmunkánk — éspe­dig mind a társadalmi, mind a csa­ládi nevelés fogyatékossága. Iskolarendszerünk átszervezésében vegyük tekintetbe e fogyatékossá­gokat. Fontos, fiegy a fizikai munka a nevelés eszközévé váljék, fiogy ifjúságunkban kialakítsuk a helyes szocialista munkaviszonyt. Ugyanak­kor iskolarendszerünk átszervezésé­ben munkásaink, parasztjaink, értel­miségünk, népgazdasági dolgozóink szakképzettségével szemben támasz­tott igényekből kell kiindulnunk. Nagy tévedés lenne, ha azt hinnők, hogy az automatizálás, mely kétség­telenül a kommunizmus termelési módja, nem fog különleges ismere­teket megkövetelni, a,, munkásoktól. Ellenkezőleg, az . automatizált terme­lés teljesen megcáfolja az ilyén pri­mitív elképzeléseket. Az automatizált termelést közép­fokú, műszaki, vagy mérnöki szak­képzettségű embereknek kell majd irányítaniuk. A korszerű technika segítségével rendkívül fokozhatjuk a munka termelékenységét és megte­remthetjük a munkaidő lényeges le­rövidítéséhez és a kemmunizmusba való teljes átmenethez szükséges termékek teljes bőségét. Ennek fel­tétele a munkás magasfokú munka­kultúrája, széles politechnikai látó­köre éš az a képessége, hogy mun­kájában alkotó módon használja fel a tuddmányos ismereteket. Az automatizálás nagy műszaki is­mereteket és nagy kézügyességet követel. Am sem az ismereteket, sem a munkafogásokat nem lehet ösztönösen elsajátítani. Erre már az iskoláskortól kezdve, amikor az em­ber szellemi és fizikai hajlamai még a legformálhatóbbak és maximális fejlődésre képesek, céltudatosan kell rászoktatni a dolgozó embert. Iskolarendszerünk átépítésében mindenekelőtt tekintetbe kell ven­ni azt, hogy a kommunizmusban min­den egyén életében és tevékenysé­gében a szellemi és fizikai munka kölcsönösen kiegészíti egymást, és oszthatatlan egységet alkot, hogy fo­kozatosan megszűnik a fizikai és a szellemi munka közötti lényeges kü­lönbség. A szocialista iskolarendszer át­szervezésének alapelvévé válik ezért az oktatás, a nevelés és a termelő­munka szerves egybekapcsolása. Az iskolai oktatás oszthatatlan részét fogja képezni az általános, művelt­séget és politechnikai ismereteket nyújtó részen kívül a hivatásra való szakmai előkészítés. Az oktatás és a termelőmunka egybekapcsolását természetesen a tanulók korának fi­gyelembevételével kell megvalósítani. E szempontokból célszerűvé válik a középiskolai oktatás rendszerének két ciklusra osztása. Kötelező alapfokú oktatás Az első ciklus a 15 éven aluli ifjú­ság kötelező általános műveltséget nyújtó munka- és politechnikai is­kolája — kilencéves alapfokú iskola. A második ciklus az ifjúságnak kü­lönféle formákban való továbbképzé­se lesz, mely már lehetővé tesz bi­zonyos szakirányzatú gyakorlati ki­képzést és ugyanakkor előkészíti az ifjúságot a felsőbb oktatásra. Egész iskolarendszerünk szilárd alapja az egész ifjúságra kötelező kilencéves iskola lesz. Egybeköti az általános politechnikai, természettu­dományi és humanista oktatást a megfelelően általánosan hasznos és termelő fizikai munkával. Ezért ezt az iskolát mint általános műveltsé­get nyújtó, politechnikai és munka­iskolát jellemezzük. Ifjúságunk további oktatásának si­kere is nagymértékben attól függ, hogyan sikerül felépítenünk a ki­lencéves iskolát. Ezért szenteljünk rendkívül nagy figyelmet ezen (skola tartalmának és munkamódszeréinek. Nem szabad, hogy iskolarendszerünk átépítése bármily esetben is elvonja a figyelmet a kilencéves iskoláról, amely iskolarendszerünk döntő- és fő része, mivel egész ifjúságunk átmegy rajta. Hangsúlyozzuk, hogy a kilencéves iskola nem az egy évvel meghosz­szabbított nyolcéves iskola, hanem új iskolatípus, melyben új az ok­tatás tartama, új a nevelő- és okta­tómunka értelmezése. Természetesen helyes, ha ugyanakkor az eddigi nyolcéves iskolákban szerzett tapasz­talatokat is felhasználjuk. Szenteljünk nagy figyelmet az alapvető tananyag helyes kiválasz­tásának. E feladattal eddig még nem sikerült eredményesen megbirkóz­nunk, noha mind a tanítók, mind a gyermekek szülei sürgetően kö­vetelik "következetes megoldását. A túlméretezett feladatok nagyon megterhelik a tanulókat, mivel gyak­ran sem/tartalmuk. sem terjedel­mük nem arányos a gyermekek élet­korával. Vegyük például a nyolcadik évfo­ivam mostani történelemkönyvét. Az újkor és a legújabb kor történelmét veszi át, tehát mindennél fonto­sabb anyagot. Am ennek módja fe­lülmúlja a 14-éves gyermek erejét. Szerzői arra törekedve, hogy sem­mi fontosat ne hagyjanak ki a tör­ténelemből, oly messze mentek, hogy megfeledkeztek a gyermekről, aki­nek a könyvből tanulnia kell. A tankönyv történelmi szempont­ból nem rossz, de komoly pedagógiai fogyatékosságai vannak. Több sor­ban például nagyon sűrítve adja a kartellekről, a finánctőkéről, a fi­náncoligarchiáról, a tőkekivitelről, a némzetközi monopóliumokról szóló tananyagot. Ezek bizonyára nagyon fontos dol­gok. Fontos azonban, hogy formaias és a gyermek életkorának nem meg­felelő magyarázattal ne ölje ki, ha­nem keltse, fel a gyermek érdeklő­dését; Bizonyára • sokkal jobb volna, 'ha hiegfelélő és szérilléltető formá­ban' ismertetnénk meg a tanulókat e kérdések lényegévél, élénkké tennénk a magyarázatot munkásosz­tályunk tapasztalatainak ecsetelésé­vel, hogy a fiatalck valóban az élet tanítóját, s ne pedig érthetetlen és unalmas tudákosság egyatemét lás­sák a történelemben. Más tanköny­vekben is bőven előfordulnak ha­sonló dolgok. Nagyon érdemleges dolog, hogy pedagógusaink a tananyag rövidíté­sére és az alapvető tananyag helyes kiválasztására törekednek. A tan­anyag rövidítése azonban nem végez­hető el úgy, ahogy a tankönyvekben adott magyarázatokat megfosztják minden példától és szemléltető ma­gyarázattól . és ugyanakkor a fogal­mak és tanok egész szerkezete érin­tetlen marad, csupán maximálisan koncentrált formába sűrűsödik. Tudjuk, hogy a felnőttek számára sem könnyű dolog ilyen sűrített, el­vont, minden illusztráló anyagból megfosztott tankönyvekből tanulni. Annál nehezebb a gyermekek szá­mára, akik fokozatosan csak most alakítják ki saját konkrét elképze­léseik még korlátolt körének alap­ján a fogalmakról és elvont isme­retekről alkotott saját rendszerüket. Kilencéves alapfokú iskoláink tan­könyvei és segédeszközei új terve­zeteinek feldolgozásában vegyük te­kintetbe e körülményeket. Ugyanak­kor helyes, ha következetesen szem előtt tartjuk tanítóink gyakorlati tapasztalatait és a dolgozók soraibői pedagógusaink^ felé elhangzott bírá­latot. A tantervekért, tankönyvekért és a segédeszközökért a fő felelősség pedagógusainkra hárul. Előkészítésük ugyankakkor minden tanítónak- és egész közéletünknek az ügye. Ezért előkészítésének fő politikai kérdései pártunk rendszeres figyelmének tár­gyát fogják képzeni és ennek előre­haladásáról tájékoztatni kell a taní­tókat és a többi dolgozót, hogy hoz­zászólásaikkal idejében elejét vegyék különféle hibáknak és fogyatékos­ságoknak. Az alapvető tananyag kiválasztá­sában kell látnunk az oktatás tartal­mának egész rendszerét és fejlődé­sét. A tananyag, mely a régi okta­tási rendszer maradványa, adja át helyét az új anyagnak, mely meg­Folytatás a 6. oldalon) ÜJ SZŐ 5 * 1959. áp^is

Next

/
Oldalképek
Tartalom