Új Szó, 1959. április (12. évfolyam, 89-118.szám)

1959-04-24 / 112. szám, péntek

A KOMMUNISTA SZELLEMBEN VALÓ NEVELÉSÉRT ÉS OKTATÁSÉRT Jirí Hendrych elvtárs beszámolója a CSKP Központi Bizottságának 1959. április 22-i ülésén Elvtársak, egész pártunk, Központi Bizottságunk fokozatosan feldolgozza és megvalósítja a XI. kongresszus által kitűzött feladatokat. Ebben az igyekezetünkben a népgazdaságunk fejlesztésében elért jó eredményekre, népünk tapasztalataira, széleskörű kezdeményezésére és aktivitására támaszkodunk. Sikeresen oldjuk meg a termelőerők további fejlesztésének nagy feladatait az iparban. Foglalkoztunk a nér> életszínvonala további emelésérvek egyes kéraéseivel és ezzel összefüggésben a mezőgazdaság és lakásépítés fejlődésével. Az aktívával együttműködve megtárgyalás céljából előkészítjük a harmadik ötéves terv javaslatát. A mai ülésen hozzálátunk az ifjúság és valamennyi dolgozó kommunista szellemben való oktatása és nevelése kérdéseinek megtárgyalásához. Emellett az iskolarendszert a szocializmusért, a termelőerők további fejlesztéséért és a szocialista termelési viszonyok megszilárdításáért vívott harc egyik fontos szakaszának tekintjük. Annál is inkább érvényes ez az elv, mert a jövő nemzedék minden téren való formálása, kommunista meggyőződése nagy mértékben attól függ, hogyan dolgozik az iskola, hogyan gondoskodik az ifjúság oktatásáról és neveléséről. A XI. kongresszus megnyitotta hazánkban a szocializmus építésének új időszakát — a szocialista építés befejezéséért vívott harc időszakát. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a szocialista építés befejezését nem lehet előre meghatározott idejű korszakként értelmezni, hanem a fejlődés egész szakaszaként, amelyben felépítjük a szocializmust és fejlett szocialista társadalmat bontakoztatunk ki, új anyagi és kulturális forrásokat gyűjtünk és létesítünk a kommunizmusba való további fokozatos átmenetre, E felfogás helyességét teljes mértékben megerősítette a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXI. kongresszusa, amely továbbfejlesztette azt a lenini gondolatot, hogy a szocializmust és a kommunizmust nem választja el egymástól valamilyen fal, hanem a kommunizmus szervesen és szüntelenül fejlődik ki a szocializmusból, annak közvetlen folytatása. Már a szocialista társadalomban megtalálható a kommunizmus számos eleme és hajtása. A kommunizmus már nem távoli álom számunkra, hanem közeli reális jövő, olyan társadalom, amelynek csírái már ma — képletesen mondva — szemünk előtt hajtanak ki. A mi feladatunk, hogy idejében fel tudjuk ismerni mindazt az újat és haladót, ami társadalmunkban létrejön. Ugyanakkor nagy hiba volna, ha elhamarkodottan akarnánk megoldani olyan kérdéseket, amelyek erre még nem érettek. De nem kevésbé hibáznánk akkor, ha nem oldanánk meg azt, ami a megoldásra már megérett. Ogy véljük, társadalmunk jelenlegi állapota és szükségletei belátható időn belül megkövetelik, hogy fokozatosan új intézkedéseket valósítsunk meg az ifjúság nevelésében és oktatásában. A szocialista országépítés befejezésének feladatai törvényszerűen szükségessé teszik iskolaügyünk átszervezését, szoros egybekapcsolását az élettel, megkívánják a kommunista szellemben való nevelés és oktatás továbbfejlesztését. Mielőtt az e kérdések megoldására irányuló konkrét javaslatokra, térnék, helyes lesz, ha rámutatok a kulturális forradalom néhány alapvető oldalára. I. A kultúrforradalom jelenlegi helyzete Csehszlovákiában A szocialista építés befejezése céljának elérése szempontjából két feltétel a döntő: — a szocialista termelési viszonyok teljes győzelme, mely a termelőerők további lényeges fejlesztésére és a kizsákmányoló osztályok maradványainak kiküszöbölésére támaszkodik; — polgáraink magasfokú szocialista öntudatossága, mely a nép erkölcsi-politikai egysége további elmélyítésének alapja. Ebből származik azon feladatok nagy hordereje, amelyeket pártunk XI. kongreszusa kitűzött — a szocialista kultúrforradalom befejezése, amelynek megvalósítása társadalmunk egyre fejlettebb anyagi-műszaki alapjának fejlődésére támaszkodik. Ebben a folyamatban a nép kommunista nevelése döntő eszközének az új társadalom érdekeiért folytatott tevékeny munkát, a szocializmusért és kommunizmusért vívott öntudatos harcot, általában szocialista tapasztalatainkat tartjuk. A párt a dolgozók új szocialista öntudatát elsősorban azzal alakítja ki, hogy a népet a szocialista országépítés konkrét feladatainak következetes megvalósítására vezeti. A szocialista társadalom építésében való tevékeny részvétel alapvető kiinduló pont az új feladatok meghatározása szempontjából a nép nevelésének és oktatásának terén, iskolarendszerünk átszervezésénél is. A nevelés és oktatás feladata, a kommunista öntudatosság fejlesztésének feladata társadalmunk to/ vábbi fejlődésével párhuzamosan szüntelenül növekedni fog. A marxizmus-leninizmus azt tanítja, hogy a társadalmi öntudat a társadalmi lét tükre, mely a társadalom anyagi életének feltételeit tükrözi.Ebből az következik, hogy a társadalmi eszmék, nézetek és elméletek ezektől a feltételektől függenek és a társadalmi öntudat a társadalmi lét mögött halad. Ez a kapcsolat azonban nagyon bonyolult, nem lehet leegyszerűsíteni és a társadalmi nézeteket közvetlenül a termelés folyamatából levezetni, amint arra Marx, Engels és Lenin nem egyszer rámutatott a marxizmus különféle vulgarizátorait bírálva. Az adott társadalom eszméiben, nézeteiben és erkölcsében nemcsak anyagi életének feltételei tükröződnek vissza, hanem hatnak rá a volt korszakok eszméi, nézetei és erkölcse is, mint pl. a vallás stb. A tudat területére jellemző az, hogy benne a legszívósabban megmaradnak a régi nézetek és csökevények, ma elsősorban a polgári ideológia és erkölcs maradványai. A régi burzsoá társadalom elhaló erői hazánkon belül és főképp kívülről tevékenyen kihatnak a régi eszmék fennmaradására. Ezt szem előtt kell tartanunk különösen a mi feltételeink között, amikor a lakosság számos rétegei, elsősorban a kispolgárság és az értelmiség egy része az előző történelmi fejlődés következtében a burzsoá demokrácia eszményeitől a szocialista ós kommunista alapelvekre való bonyolult átalakulást élik át. Hogy az új termelési viszonyok fejlődése bizonyos idővel megelőzi a társadalmi öntudatosságot, ez törvényszerű. Ennek azonban semmiképp sem szabad a társadalmi eszmék és elméletek jelentőségének lebecsülésére, az ideológiai harc lebecsülésére vezetnie. Messzemenő következményekkel járó durva egyszerűsítés lenne abban bízói, hogy az objektív valóság, az új életfeltételek maguktól, automatikusan a kapitalizmus idejéből fennmaradt csökevények és elképzelések gyors felszámolásához, a burzsoá ideológia maradványainak kiirtásához, az új szocialista ember magától való kialakulásához vezetnek. A marxizmus keletkezése, a társadalom fejlődési törvényeinek tudományos megismerése a munkásosztálynak legyőzhetetlen erőt adott az új társadalomért vívott harcban. A bírálat fegyvere azonban — írta Marx — nem pótolhatja a fegyverek bírálatát, az anyagi erőt anyagi erővel kell megdönteni; ámde az elmélet is anyagi erővé válik, mihelyt a tömegeket uralja. Az eszmék viszonthatást gyakorolnak a társadalom anyagi életének fejlődésére és jelentékenyen befolyásolják azt. Eszméink ereje, amely tudományos alapjaiban rejlik, annál erőteljesebben fog érvényesülni és az emberek tudatában levő kapitalista csökevények ellen vívott harc annál sikeresebb lesz, minél gyökeresebben tudatosítják az emberek társadalmunk fejlődésének törvényszerűségét, minél erőteljesebben neveljük bennük a kommunista öntudatot és ha nevelő munkánkat úgy irányítjuk, hogy minden dolgozó ember a szocializmus és a kommunizmus tevékeny és i öntudatos építőjévé váljék. A párt gondoskodása a szocialista kultúráról és nevelésről A szocialista kultúrforradalom feladatainak konkrét megoldásánál annak lenini felfogásából indulunk ki. A kultúrforradalom na,gy feladata a kultúrát megközelíthetővé tenni a nép számára, lehetővé tenni a legszélesebb tömegeknek, hogy felhasználhassák az összes kulturális javakat a múlt kulturális örökségével együtt és felnevelni új, saját értelmiségünket. E téren élünk a hazánkban meglevő kedvező feltételekkel. Amint már pártunk XI. kongresszusa megállapította, népünknek .elsősorban tényleges és nemcsak formális jogot biztosítottunk a művelődésre. Megvalósítottuk az iskolaügy következetes demokratizálását, lényegesen bővítettük a dolgozók további művelődésének lehetőségét, az iskolát új, szocialista alapokra hel; eztük. Ebben az irányban fogunk továbbra is haladni, amint erről később még beszélek. A párt gondoskodásának érdeméből ma a többi kulturális javak is széles mértékben népünk rendelkezésére állanak. E javak népünk életének természetes, ma már nélkülözhetetlen részét képezik és ugyanakkor szüntelenül fejlődik és gazdagodik a dolgozók saját kulturális alkotó tevékenysége. Szeretnék erre rámutatni néhány adat alapján, amelyek azonban távolról sem merítik ki a teljes valóságot: A múlt évben állami szíházainkat több mint 12 és fél millió ember, az állami mozik filmelőadásáit csaknem 184 millió ember látogatta. Minden háztartásra évenként 13 könyv és 308 újság és folyóirat példány esik. Minden háztartásra jut egy /ádiókészülék és minden tizenegyedik háztartásra televízió. Emellett nem lehet eléggé pontosan kimutatni pl. a dolgozók részvételét a népművelési intézményekben bemutatásra kerülő színi- és filmelőadásokon, mert ilyen intézményünk kb. tizenegyezer van, nem lehet kimutatni a különféle nyilvános könyvtárak munkáját, amelyekből hazánkban mintegy hatvanezer működik s bennük több mint 50 millió könyv áll a dolgozók rendelkezésére, stb. Joggal mondhatjuk, hogy népünk kulturális színvonala — bármennyire is aránylag magas alapról indultunk — messze túlhaladja mindazt, amit a dolgozóknak a burzsoá társadalom nyújthat. S a pártunk XI. kongresszusa által e téren kitűzött valamennyi kulturális eszközünk további gyarapítására, további sokoldalú tökéletesítésére számítunk. Ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy nem bármilyen kulturális javak hozzáférhetővé tételéért és gyarapításáért harcoltunk. A kultúra haladó szocialista tartalmára törekedtünk, a kulturális örökségből azt emeltük ki, ami segíti népünket az új társadalom építésében. E téren is nagy sikereket értünk el, emelle.tt azonban nem kerülhetjük el a régi burzsoá kultúra és ideológia néhány tartós befolyását és hatását. A kultúrforradalom jelenlegi szakaszában előtérbe lép a feladat, hogy harcoljunk a burzsoá ideológia csökevényei ellen, új embert formáljunk, még jobban előtérbe helyezzük a nép céltudatos kommunista nevelését. Ezért pártunk szüntelenül nagy "gondot fordít a kommunista eszmék .szellemében való nevelésre. Vegyük például azt a tényt, hogy már több mint tíz esztendeje a pártoktatás rendszere keretében neveli és oktatja több mint egymillió tagját és pártonkívülit. Az a tény, hogy egyre több ember sajátítja el a marxizmusleninizmust s hozzá igazodik munkájában, megsokszerozza erőnket, lehetővé teszi, hogy sikeresen megoldjuk az egyre igényesebb feladatokat. Ma büszkén mondhatjuk, hogy a szocializmus eszméi már szilárd gyökereket eresztettek dolgozóink tudatábafi, hogy népünkben szüntelenül mélyül a proletár nemzetköziség és a szocialista hazafiság érzése. A tevékeny és öntudatos állásfoglalás a világban végbemenő eseményekhez munkásaink, parasztjaink és értelmiségünk növekvő munkatevékenysége és alkotó kezdeményezése, a szocializmus építésében elért sikereink - mindez a legszemléltetőbb bizonyítékát adja az új, valóban szabad szocialista és kommunista ember nevelésének nagy gyakorlati jelentőségéről. A dolgozók oktatásának és nevelésének fejlesztése során céltudatosan és következetesen új morális szocialista jellemvonásokat kell az emberekben kinevelni. Az ember és a munka a szocialista társadalomban Mindenek előtt a munkához való új viszonyról van szó. E viszony kialakításának alapvető feltételeit a termelőeszközök társadalmasítása, az embernek ember által való kizsákmányolásának megszüntetése adja meg. A szocialista társadalom fejlődését az jellemzi, hogy szüntelenül növekszik az emberek munkalelkesedése és egyre nagyobb szerepet játszik a morális munkára serkentés. Azt akarjuk elérni, hogy a munka mindenki számára becsületbeli ügy, fennkölt kötelesség és elsőrendű életszükséglet legyen. A munka alakította ki az embert, ez tanította meg elsajátítani a természet és a társadalmi fejlődés törvényeit. Méltán énekeljük munkásdalunkban, hogy a a munka a haladás anyja. Teljesen téves felfogás lenne az, hogy a fizikai munka a szocializmus építése folyamán veszít jelentőségéből s hogy a kommunista társadalomban megszűnik. Jóllehet a gépek egyre nagyobb mértékben kiküszöbölik a nehéz fizikai munkát, jsohasem pótolják teljesen az emberi Eéz munkáját. Sőt még ügyesebb kezeket fognak megkövetelni és ugyanakkor nagyobb igényeket támasztanak az ember tudása iránt. A kizsákmányolástól mentes fizikai munka, amely széleskörű ismereteken alapul, valóban alkotó jelleget ölt. Nemcsak célszerűbbé, hanem örvendetesebbé is válik. Erősíti az emberi szervezetet és fejleszti az ember észbeli képességeit. A változatos munka, amely mozgásba hozza az egész szervezete^, az ember számára oly szükséglet lesz, mint a levegő, az élelem és az alvás. A testi munka az embert erkölcsi téren is megedzi. Elégtétellel tölti el saját erejének tudata, önbizalmat kelt, elégedetté teszi s örömmel tölti el alkotó tevékenységének eredményei felett, amely nemcsak őt magát, hanem másokat is szolgál. Ezért a fizikai produktív munka nagyon fontos tényező a burzsoá individualizmus elleni, a szocialista kollektivizmusra való nevelésben. Arról a sokszorosan beigazolódott felismerésről van szó, hogy azoknál az embereknél, akik gyermekéveiktől kezdve részt vesznek a termelő munkában, I előbb fejlődik ki jellemük, szilárdságuk, önállóságuk és alkotó képességük, mint azoknál az embereknél, akik nem járták végig a fizikai munka iskoláját. Lenin rámutatott, hogy számos művelt embert a múltban olyan tulajdonságok jellemeztek, mint a hanyagság, a pontatlanság, az ideges kapkodás, a hajlamosság arra, hogy a tettek helyett vitázzanak, és munka helyett beszéljenek, hogy a világon mindenbe belekezdjenek és semmit se fejezzenek be. Milyen találó ez a jellemzés még nálunk is sokakra, akik nem járták ki a fizikai munka iskoláját, a munkakollektíva légkörét! Lenin ugyanakkor hangsúlyozza, hogy az egyoldalúan művelt embereknek e tulajdonságai semmiképp sem következnek-ijyenge jellemükből, annál kevésbé rosszakaratból, hanem életszokásaikból, munkafeltételeikből, túldolgozottságukból, a szellemi munkának a fizikai munkától való abnormális elszakadásából. Ezért a mi eszményünk nem olyan ember, aki tele van mindenféle ismerettel, amelyeket csak a könyvekből szerzett. A mi eszményünk a sokoldalúan fejlett ember, aki fiatal korától szellemileg és fizikailag felkészült, aki mélységesen tiszteli az elméletet és tudományt, emellett elsajátítja a gyakorlatot és termelést s felkészül mind a szellemi, mind pedig a fizikai munkára. így képzeljük el az ember fejlődését a szocialista és kommunista kollektívában, erre irányul minden törekvésünk. Ezek a tények egyúttal alaposan megcáfolják a burzsoá propaganda minden rágalmát a személyiség, az egyén elnyomásáról a kollektívában. Ennek éppen az ellenkezője igaz! Csupán a szocializmus és méginkább a kommunizmus teszi az embernek először lehetővé, hogy minden téren kifejlessze és teljes mértékben érvényesítse minden képességét. Erről szemléletesen tanúskodik a Szovjetunió valósága, a dolgozó emberek élete hazánkban és valamennyi szocialista országban. A marxizmus-leninizmus klasszikusai arról beszéltek — és ma már a modern korszak gyakorlata teljesen igazat ad nekik — hogy a munkás ntm lesz csak a gép kiegészítője, alá néhány munkafeladatot végez csupán, hanem értelemmel irányítja majd a gépek munkáját, alkotó módon be tud avatkozni a termelési folyamatba s e folyamatok tudományos alapjainak ismeret^ révén képes lesz különféle fajta munkákat elvégezni. A termelési technika rohamos fejlődése azt mutatja, hogy ezek a sokoldalú munkabeli felkészültséggel és a munkás magas műveltségi színvonalával szemben támasztott igények gyors ütemben növekednek. Lényegesen fokozódik a munkatermelékenység pl. ott, ahol olyan munkásokból álló komplex-brigádok dolgoznak, melyek több szakmunkát sajátítottak el és ahol már kezdenek megmutatkozni a szellemi és fizikai munka egybekapcsolásának elemei. Ezen okokból üdvözöljük azon üzemek, vállalatok, EFSZ-ek, dolgozó csoportok és egyének kezdeményezését, amelyek, illetve, akik jobban akarnak dolgozni, növelni akarják a munkatermelékenységet, szocialista módon akarnak élni, művelődni és egyre jobb szakképzettséget akarnak elérni. Ennek a kezdeményezésnek jelentős megnyilvánulása a szocialista munkaverseny, főképp annak magasabb formája, amely hazánkban most kezd sikeresen kibontakozni — a szocialista munkabrigád címének elnyeréséért folyó mozgalom. Ahogy rövidül a munkaidő, fokozatosan megérnek a feltételek arra, hogy a dolgozók szüntelen művelődése, a tudomány, a művészet és a kultúra valamennyi forrásának kimerítése mindennapi jelenséggé váljék társadalmunkban. Már most kell gondolnunk mindezen körülményekre, céltudatosan arra kell törekednünk, hogy növekedjék a művelődés, a magasabb szakképzettség, a kulturáltabb élet iránti érdeklődés. Harc a dolgozók szocialista gondolkodásáért Az új munkaviszony kialakításával együtt megszilárdítjuk a dolgozók új kapcsolatát is a társadalmi tulajdonhoz, amely társadalmunk fejlődésének alapja. A munkához és társadalmi tulajdonhoz való ilyen új viszony fejlesztése annyit jelent, hogy összhangba kell hozni az egyén érdekeit a társadalom érdekeivel, ami az új kollektív erkölcsre való nevelés részét képezi. A termelőeszközök társadalmi tulajdona az elvtársiasságra való nevelés, az emberek közötti önzetlen segítés és együttműködés alapja. Milyen bonyolult átalakulásról van itt szó, azt ma nagyon szemléletesfen láthatjuk falvai nkban. A szövetkezeti tag rendszerint csak a kollektív gazdálkodás bizonyos ideje után kezdi első helyen látni az egész szövetkezet és társadalom érdekeit, akkor kezdi megérteni, hogy ezek az érdekek nem ellentétesek az ő személyes érdekeivel, hanem ellenkezőleg csupán a sikeres közös gazdálkodás biztosítja számára is tartósan a jobb életet. Az új, szocialista emberért vívott harc egyben küzdelem a nemzetek közötti barátság megszilárdításáért, az új kapcsolatokért a nemzetköziség szellemében valamennyi nemzet egyenlősége, testvérisége, együttműködése és kölcsönös segítsége alapján. A más nemzetek iránti ezen teljesen új kapcsolatok meg&Tilűrdítása elképzelhetetlen a nacionalizmus és a sovinizmus ellen vívott, a fajüldözés és a burzsoá társadalom más reakciós eszméi ellen folytatott szívós harc nélkül. Joggal lehetünk büszkék arra, hogy pártunk ebben a törekvésben is jelentős sikereket ért el. Népünkben tiszta testvéri kapcsolatokat fejlesztett a szovjet nép iránt, a többi szocialista ország nemzetei iránt kifejlesztette az internacionalista szolidaritás tudatát a tőkés országok munkásosztályának harcával, valamint Ázsia, Afrika és Amerika népeinek a világimperializmus ellen vívott harcával. Népünk mélységesen gyűlöli (Folytatás az 5. oldalon) UJ SZO * * 1959. április 24.