Új Szó, 1959. április (12. évfolyam, 89-118.szám)

1959-04-16 / 104. szám, csütörtök

Kasszem: Irak csatlakozik a béke világtáborához Bagdad (ČTK). — A bagdadi A1 Hajam nagymoziban kedden meg­kezdődött az iraki békevédők érte­kezlete, melyen az Iraki Köztársa­ság minden részéből számos küldött vesz részt. Az értekezleten részt vesznek a békevédők szovjet, kínai, csehszlovák, albán, magyar, román, NDK-beli, indonéziai és szudáni kül­döttségei. Az értekezletet Abdul Karim Kasz­szem, az Iraki Köztársaság minisz­terelnöke nyitotta meg. Beszédében hangsúlyozta, hogy az Iraki Köztár­saság kormánya és népe támogatja a békepolitikát és csatlako. ik a béke világtáborához. „Megünnepeltük Bagdadban a nem­zetközi nőnapot és ma örvendünk békegyűlésünknek. Egyszersmind biz­tosítani akarom munkástestvéreinket, hogy május elsején a világ dolgozói­val együtt ünnepeljük a munka ün­nepét. Az Iraki Köztársaság dolgo­zóinak ezt a nagy ünnepét állam­iinnepnek nyilvánítjuk". Kasszem beszéde további részében az ország belpolitikai helyzetével foglalkozott. Kijelentette; támoga­tunk minden pártot, amennyiben a nép szolgálatát, a békét és a szabad­ságért folytatott harcot tűzte ki cé­lul. „Sem a vallás, sem a faj, sem a nyelv nem választ el engem tő­lük. Velük haladok a szabadság és a béke útján. Vannak azonban még köztünk reakciós elemek, akik el akarnak ben­nünket választani és el akarják foj­tani az ország demokratikus szel­lemét. Am azoknak tekintélyes cso­portja áll szemben ezekkel a reak­ciós irányzatokkal, akik hazánk és a nép javán fáradoznak. Támogat­juk a hazafias irányzatokat és helye­seljük eszméiket, melye garantál­ják hazánk biztonságát". Kasszem beszéde végén az értekez­let résztvevőinek óriási lelkesedése közepette üdvözölte a békevédök kül­földi küldöttségeit. „Üdvözöllek benneteket testvérek a világ minden tájáról, kik az embe­riségnek több mint a felét képvi­selitek és a többieket is képesek vagytok soraitokba állítani", — je­lentette ki Kasszem. Kasszem miniszterelnök beszéde után Aziz Serif, a Békevédők Iraki Bizottságának titkára szólalt fel. A szovjet- és kínai békevédők küldöttségének vezetői üdvözölték a gyűlést. Dulles nem megy Párizsba Washington (ČTK). - Az AFP je­lentése szerint az amerikai külügy­minisztérium közölte, hogy Dulles nem vesz részt a négy nyugati or­szág külügyminisztereinek április 29­én Párizsban kezdődő értekezletén. Az állami departemant szóvivője megjegyezte, hogy még nem döntöt­tek, ki vezeti az amerikai küldött­séget a keleti- és nyugati külügy­miniszterek genfi értekezletén. Dulles egészségi állapota váratla­nul rosszabbodott. Az amerikai sajtő szerint Dulles feltűnően fogy és egyre nagyobb fájdalmakat érez. Washingtonban kedd este orvosi közleményt adtak ki Dulles egészségi állapotáról. Röntgenkezelés alapján gyanú merült fel, hogy Dullesnak az alsó nyakrészben rosszindulatú csi­golyadaganatja is van. Az orvosok továbbá közölték, hogy hasrákleietje változatlan. • New Yorkban e napokban ért ve­get a nemzetközi autókiállítás, ame­lyen nyolc ország­ból, közöttük ha­zánkból is, össze­sen 70 autógyár vett részt. A cseh­szlovák Skoda-au­tók nagy érdeklő­désnek örvendtek a vásárlóközönség körében. - Képünk a kiállítás cseh­szlovák részlegét mutatja. (Foto ČTK Stuchl) Magyarország népgazdasága a gyors fellendülés útján Csehszlovákia és Magyarország vezető államférfiai tíz évvel ez­előtt kötötték meg a barátsági, együttműködési és kölcsönös se­gélynyújtási szerződést, mely nagyban hozzájárult a két or­szág kölcsönös barátságának el­mélyítéséhez és gazdasági meg­erősödéséhez. Magyarország most az új három­éves terv második évének tervfel­adatain dolgozik. Előrelátható, hogy a terv célkitűzéseit nemcsak tel-* jesítik hanem túl is szárnyálják. A hároméves terv fő feladatai: a szo­cialista építés gyorsabb üteme szo­lid alapjának és az ipari termelés olyan szerkezetének megteremtése, hogy megfeleljen Magyarország ter­mészetes feltételeinek és lehetővé tegye a Kölcsönös Gazdasági Segít­ség Tanácsának tagállamaival foly­tatott együttműködés következetes kihasználását. Másodszor a szocia­lista termelési viszonyok megerősí­tése és tovább szilárdítása, a falvak szövetkezeti mozgalmának támoga­tása. Harmadszor, a lakosság élet­színvonalának emelése. Negyedszer, a külkereskedelmi- és fizetési mér­leg kiegyenlítése és feltételek te­remtése a baráti államoktól kapott hitel törlesztésére. A terv kilátásba helyezte, hogy a neínzeti jövedelem az 1958 — 1960. években 13-14 százalékkal növek­szik. Az ipar terén 22 százalékos növedekést tűzött ki. A munka ter­melékenységének 15 százalékkal kell fokozódnia, az önköltségeknek pedig 6 százalékkal csökkenniök. A mező­gazdasági termelés 12 százalékkal növekszik. A terv 32 milliárd fo­rint beruházást irányoz elő a három évre. ' A tavalyi sikerek felülmúlták a várt eredményeket. Az ipari terme­lés például 12 százalékkal haladta túl a tervezett színvonalat, és az idén körülbelül egy tizeddel várható további növekedése. Ez azt jelenti, hogy a hároméves terv feladatait már az idén teljesítik. Ennek megfelelően már az idén elérhetik az 1960-ra tervezett nem­zeti jövedelmet. A jó eredmények lehetővé tették 70 beruházási akció meggyorsítását, így például már az idén megkezdik egy műtrágyagyár építését a Tisza­palkonyai Vegyipari Kombinát mel­lett. A gyár már 1964-ben 210 ezer tonna műtrágyát fog gyártani. A Borsodi ^Vegyipari Kombinát ter­melőképessége is egyharmaddal bő­vül 1960-ig. A békásmegyeri Elekt­roakusztikai gyár is új üzemet kap. A Láng Gépgyár egy új vegyipari­berendezést gyártó üzemmel egészül ki, melynek építését már 1961-ben befejezik. A dolgozók kezdeményezően tel­jesítik a hároméves terv felada­tait. Már most széleskörű munka­versenyt indítottak a novemberre öszehívott pártkongresszus tisztele­tére, a feladatok idő előtti teljesí­téséért. Az év eleje óta a mezígazdasáa is renkívül nagy fellendülést ért el. Nagy sikereket aratnak a faivak szö­vetkezetesítésében. Míg a szövetke­zetek tavaly az ország termőföld­jének csupán 15 százaiékar. gazdál­kodtak, ma már majdnem a felén. Szövetkezeti járások keletkeztek, melyeknek minden községében meg­alakult a szövetkezet, sőt Győr-Sop­ron megye már szövetkezeti megye, mivel a szántóföld 80 százaléka szö­vetkezeti tulajdonban van. A szövetkezeti mozgalom messza­menő támogatást kap az államtól. Az idei mezőgazdasági beruházások meghaladják a kétmilliárd forintot. Az eredeti tervnél sokkal naayolb mértékben hoznak be mezőgazdasági gépeket, főként a Szovjetunióból, Csehszlovákiából, Lengyelország ból és az NDK-ból. ötezer városi em­ber siet a szövetkezetek helyszíni megsegítésére. Noha az ellenforradalom idején a mezőgazdaság nagy károkat szenve­dett és a termelőszövetkezetek két­harmad részét erőszakosan felosz­latták, a két év alatt sikerült e té­ren is jelentősen konszolidálni a helyzetet és sok irányban sokkal jobb helyzetet értek el az előző_ állapotokhoz viszonyítva. így például sokkal nagyobb mér­tékben alkalmazzák a műtrágya használatát. Nagyobb gondot for­dítanak a talajjavításra is. Tavaly és tavalyelőtt jelentősen növekedett az állattenyésztés. A marhaállomány ismét elérte a két milliót, a sertésállomány pedig a hat milliót. A juh- és baromfiállo­mány meghaladta az előző színvo­nalat. Ugyancsak növekedett a tej-, hús-, tojás- és gyapjútermelés. A szocialista szektor földjei há­rom-négy mázsával nagyobb gabo­nahozamot értek el "hektáronként, és a szövetkezetek állatállománya is 40 százalékkal növekedett. Bővültek a közös alapok. A munkaegység át­lagban elérte a 30 forintot. A gazdasági sikerekkel párhuza­mosan emelkedik a lakosság élet­színvonala. A lakosság teljes foglal­koztatottsága lehetővé teszi a ter­melőerők és a gazdaság gyors fej­lődését. A foglalkoztatottság terén is változások történtek. Csökkent a mezőgazdasági alkalmazottak száma és jelentősen növekedett az ipari, építészeti és közlekedési alkalma­zottak száma. A munkások és alkalmazottak reálbére 37 százalékkal, a parasztok 1 jövedelme pedig 30 százalékkal na­gyobb, mint az első hároméves terv éveiben 1947-1949-ben. Egy mun­kás havi bére 1400-1500 forint kö­rül mozog. A magyar dolgozók fon­tos vívmánya a szociális biztosítás, mely a lakosság 64 százalékára ki­terjed, míg a háború előtt csak 31 százalékba élvezte a biztosítás elő­nyeit. Az egészségügy színvonala ls sok­kal magasabb, mint a múltban. Ma 30 százalékkal több orvos működik, mint a háború előtt, és 14 orvos esik 14 ezer lakosra. A kórházi- és szanatóriumi férőhelyek száma meg­haladja a 70 ezret. Az országban 185 tüdőbeteg-gondozó működik. En­nek következtében a tüdőbajból ki­folyólag történt halálozások száma negyedére csökkent. A kulturális élet terén is nagy fellendülés észlelhető. Az országban ma 6275 nyolcéves általános iskola működik 52 ezer tanerővel. A nyolc­éves iskolákat 1268 000 tanuló láto­gatja. 135 ezer diák jár 456 közép­iskolába. Esti tanfolyamok kereté­ben 17 ezer, távtanulás keretében pedig 3 ezer felnőtt végzi a közép­iskolát. Magyarországnak 31 főiskolája van Budapesten, Debrecenben, Pécsett, Szegeden, Miskolcon, Veszprémben, Egerben és Sopronban. A főiskolások száma három és félszerese a háború előttinek. Az állam nagy gondot fordít a lakosság kulturális felemelkedésére. Bővíti a könyvtárak és kulturális otthonok hálózatát, fejleszti, a szín­és filmművészetet. Ma évente 25 millió példányszámban adnak ki könyveket, kétszer annyit, mint 1949-ben. Jelentős példányszámban adják ki a kiváló világirodalmi mű­veket, köztük szovjet írók alkotá­sait. A népi demokratikus rendszer és a szocialista tábor testvémépeiinek együttműködése további ígéretteljes távlatokat nyit a magyar nép álta­lános felvirágzásának útján. Nincs még egy kérdés amely­ről világszerte annyi sző esne e na­pokban, mint a külügyminiszterek küszöbön álló értekezlete és az azt valószínűleg követő kormányfői ta­lálkozó. Nincs ebben semmi csodá­latos. hisz e tárgyalások fordulatot hozhatnak a Nyugat és a Kelet közti kapcsolatokban és ezáltal bekövet­keznék a várva várt enyhülés az egész nemzetközi életben. Az e célhoz vezető út azonban nem mentes az akadályoktól, nehéz­ségektől. Az, hoqy a világ közvéle­ménye kivívta a külügyminiszteri értekezlet összehívását, még távolról sem jelent sikert. Ez még csak a kezdet s még sok munkára, őszinte törekvésre és jóakaratra van szük­ség ahhoz, hogy valóban konkrét eredmények szülessenek. A Szovjetunió az utóbbi hónapok­ban eleqendő bizonyítékot szolgálta­tott arról, hogy kész minden erejé­ből hozzájárulni a. béke ügyének győzelméhez. Ugyanakkor a nyugati hatalmak is igyekeznek a világ köz­véleménye előtt bizonygatni, hogy ők is erre törekszenek. A bökkenő csak ott van, hoqy a nyugati államférfiak és politikusok szép szavai a múlt tapasztalatai alapján kevés hitelre találnak. Hiába hangoztatják, mint a nyugati hatalmak külügyminiszte­reinek legutóbbi washingtoni érte­kezletén is, hoqy „őszintén töreksze­nek konstruktív tárqyalások folyta­tására a Szovjetunióval a viláqbéke érdekében." És ez a bizalmatlanság nemcsak a múlt áldatlan tapasztala­tain alapul. Napjaink is elég bizonyítékot ad­nak arról, hogy kételkedjünk abban, miszerint a nyugati hatalmak őszin­tén igyekeznek konstruktív tárgya­lásokra a Szovjetunióval. Hiszen lo­gikus az volna — ha a nyugati ha­talmak már eqyszer beleegyeztek a külügyminiszteri értekezletbe — hoqy most olyan légkört teremtse­nek, mely e tárgyalásokra kedvező. Azt várhatnánk, hoqy utakat és mó­dot keresnek az álláspontok egyezte­tésére a közös meooldás érdekében. A valösáoban azonban éppen az el­lenkezőjének vaqvunk a tanúi. * A nyugati államférfiak kö­zött az utóbbi napokban lázas ta­nácskozások folynak hol Londonban, hol Washingtonban, és a tárgyalások mind azon pont körül forognak, hogy közös alapot találjanak a Nyuqat és a Kelet közötti tárgyalások megkez­désére, — de mindeddig eredmény­telenül. Sőt ezenfelül - és ez még aggasztóbb - az imperialista tábor­ból továbbra is kardcsörtető, fenye­gető kijelentések hangzanak el azzal a világos célzattal, hoqy már eleve meggátolják valamilyen megegyezés elérését. Eisenhower elnök hírhedt a geytsburgi beszédében maqa is megismételte az erőpolitika legbuz­góbb híveinek úgyszólván valamennyi fő érvét, felhívta a nyugati országo­kat, hogy továbbra is nagy tételeket fordítsanak katonai költségvetésükre, és azzal vádolta a Szovjetuniót, hogy „világuralomra" törekszik. Eisenho­wer beszéde épp úgy, mint számos amerikai vezető katonai tényező leg­utóbbi kijelentései is, teljesen azo­nosak azoknak a nyugati monopolista köröknek törekvéseivel, amelyeknek semmiképp sem váq számításaikba a jelenleqi nemzetközi feszültség eny­hülése és amelyek ezért minden ere­jüket latba vetik a küszöbön álló tárqyalások eredményességének meghiúsítására. Hruscsov elvtárs a moszkvai Prav­da szerkesztőségének kérdéseire vá­laszolva a q?nfi találkozóval kapcso­latban újból leszöqezte, a Szovjet­unió mindent elkövet, hogy ez az értekezlet valóban eredménnyel jár­jon. De ugyanakkor erélyesen rámu­tatott arra is, hogy nem tűrik a nyuqati kardcsörtető nyilatkozatokat sem. A szovjet külpolitika bátorítja és seqíti a nyuqati országok azon erőinek törekvéseit, amelyek a nem­zetközi enyhülést szorgalmazzák. Bár már több mint egy hét elmúlt Adenauer meglepő bejelentése óta, miszerint az őszj szövetségi el­nökválasztásokon mint a Keresztény­demokrata Párt jelöltje akar fellép­ni, a meglepetés, sőt a legreakció­sabb körökben a megdöbbenés hul­láma még mindig nem ült el. Foko­zák a nyugati imperialisták megrö­könyödését a Dulles egészségi álla­potáról jött legújabb hírek. Ezek szerint most már nem kétséges, hogy lehetetlenné vált Dulles rész­vétele a májusi külügyminiszteri ér­tekezleten és a nyáron várható fon­tos külpolitikai eseményeken. Kétségtelen, hogy Adenauer súlyát a nyugati politikában az által nyer­te, hogy hűségesen, pontosan, sőt az előírt feladatokat „túlteljesítve" hajtotta végre amerikai kenyéradő gazdáinak — elsősorban Dullesnek — nemcsak utasításait, hanem sok­szor legtitkosabb óhajait is. Ezért nagyon valószínű, hogy Adenauer váratlan visszavonulása mögött a nyugatnémet politika élvonalából — számos más, részben múltheti kom­mentárunkban már ismertetett okon kívül éppen fő irányítójának és tá­maszának, Dullesnek a végleges ki­esése az aktív politika köréből, volt a döntő tényező. Egyedül már nem tudta tartani határtalanul merev pb­litikáját. A németek divatos szóval a hasonló magatartást „stur"-nak nevezik, ami magyarul csökönyöst, megátalkodottat jelent. Nos Ade­nauernek egész kül- és belpolitikája az utóbbi években egyre inkább annyira „stur"-rá vált, hogy az már Dulles és legközvetlenebb munkatár­sain kívül többi szövetségese szá­mára is tehertételt jelentett. Jellemző Adenauer megátalkodott­ságára, hoqy huzamosabb szabad­ságra való elutazása előtt tartott rá­dió- és televíziós beszédében szük­ségesnek tartotta leszögezni: „A szö­vetségi kormány magatartásában külpolitikai kérdések terén nemcsak az értekezletek most következő ide­jén, de az utána jövő években is a legcsekélyebb változás sem áll be." Adenauer csökönyösségévt 1 mindjárt gondoskodni is igyekszik arról, hogy legalább is a nyugatné­met állam politikája tényleg meg­maradjon az eddigi merev, tárgya­lásokat elutasító, csak a nyugatné­met állam legteljesebb katonai fel­szerelését követő vonalán. Miután a német szövetségi állam elnökének jogköre az alkotmány szerint meg­lehetősen szűk, máris arról beszél, hogy az eddigi elnök, Heuss távol­ról sem merítette ki az alkotmány­adta lehetőségeket. Sőt Adenauer szócsövei már azt is emlegetik, hoqy szükséq volna a nyugatnémet állam elnöki jogkörének olyan bővítésére, amilyennel de Gaulle tábornok ren­delkezik az ötödik Francia Köztár­saságban. Adenauer tehát és bará­tai már előre megtesznek mindent, hogy a növekvő belső bírálat, sőt ellenállás letörésével, az ellenzék erőszakos félretolásával továbbra is az eddigi síneken futtassák a nyuga­német állam politikáját. Mindezeket az intézkedéseket Nyu­gat-Németországban az teszi szük­séqessé, hogy az eddigi Dulles és Adenauer által fémjelzett, merev, tárqyalásokat elutasító, nyíltan há­borús előkészületeket követő politi­kának egyre több az ellenzője még a.nyuqati polgári körökben is. A tár­gyalási készség a legnyíltabban Angliában nyilvánul meg, amint Mac­millan emlékezetes moszkvai utazása után most Montqomery tábornoknak, a második világháború legismertebb angol hadvezérének saját kívánságá­ra — de az iránytadó angol köröknek tudtával és beleegyezésével bekövet­kező — április végén megvalósuló, többnapos moszkvai utazása is bizo­nyít. Ugyanakkor azonban Dulles fo­kozódó kikapcsolódásával az Egye­sült Államokban is gyarapszik a tár­gyalások szükségességét hirdető han­gok száma. Elég, ha Eisenhower el­nöknek a leszerelési kérdésekben vezető szerepet játszó tanácsadójá­nak, Harold Stassennek vagy az is­mert Walter Lippmann, amerikai új­ságírónak legutóbbi, egyértelműen a tárgyalások folytatása mellett való megnyilatkozására utalunk. Francia­orszáqban, ahol de Gaulle Adenau­er-barát külpolitikáját uqyan a ma­gát még mindig szocialistának ne­vező Guy Mollett is támogatja, han­gok hallatszanak a polgári politiku­sok körében is az érdemleges tár­qyalások felvétele mellett. Ilyenék Jules Mochnak, a francia leszerelési meqbízottnak, valamint Mondés­Francenak, a volt radikálispárti mi­niszter elnöknek a nyilatkozatai. Mindezek a polgári politi­kusok, — igaz, hoqy különböző okokból — de lándzsát törnek nem­csak az érdemleqes tárqyalások fel­vétele mellett a Szovjetunióval, ha­nem ugyanakkor elismerik a két né­met állam fennállásának tényét is és csak abban különböznek egymástól, hoqy egyesek ezt kívánatos tartós állapotnak tekintik, míq mások — a szovjet álláspontnak meqfelelően — Németország egyesítését ooritásos alapon, vaqyis a két német állam egyenjogúságának elismerése alapján elsősorban a németek belügyének te­kintik és nieqvalősítását csak foko­zatosan tartják lehetségesnek. A külpolitikai események fejlődé­se - hála a múlt év novemberi és azóta bekövetkezett számos más szovjet kezdeményezésnek - jó útra került és ha méq mást nem is. azt már elérte, hogy a tárqyalások két legcsökönyösebb ellenzője, Dulles és Adenauer mellékváqányra kerültek és a tárgyalni hajlandó nyuqati po­litikusok egyre nagyobb mértékben befolyásolják az események fejlődé­sét. — cs — n. ÜJ SZO A ,959 április 16.

Next

/
Oldalképek
Tartalom