Új Szó, 1959. április (12. évfolyam, 89-118.szám)

1959-04-16 / 104. szám, csütörtök

Kasszem: Irak csatlakozik a béke világtáborához Bagdad (ČTK). — A bagdadi A1 Hajam nagymoziban kedden megkezdődött az iraki békevédők értekezlete, melyen az Iraki Köztársaság minden részéből számos küldött vesz részt. Az értekezleten részt vesznek a békevédők szovjet, kínai, csehszlovák, albán, magyar, román, NDK-beli, indonéziai és szudáni küldöttségei. Az értekezletet Abdul Karim Kaszszem, az Iraki Köztársaság miniszterelnöke nyitotta meg. Beszédében hangsúlyozta, hogy az Iraki Köztársaság kormánya és népe támogatja a békepolitikát és csatlako. ik a béke világtáborához. „Megünnepeltük Bagdadban a nemzetközi nőnapot és ma örvendünk békegyűlésünknek. Egyszersmind biztosítani akarom munkástestvéreinket, hogy május elsején a világ dolgozóival együtt ünnepeljük a munka ünnepét. Az Iraki Köztársaság dolgozóinak ezt a nagy ünnepét államiinnepnek nyilvánítjuk". Kasszem beszéde további részében az ország belpolitikai helyzetével foglalkozott. Kijelentette; támogatunk minden pártot, amennyiben a nép szolgálatát, a békét és a szabadságért folytatott harcot tűzte ki célul. „Sem a vallás, sem a faj, sem a nyelv nem választ el engem tőlük. Velük haladok a szabadság és a béke útján. Vannak azonban még köztünk reakciós elemek, akik el akarnak bennünket választani és el akarják fojtani az ország demokratikus szellemét. Am azoknak tekintélyes csoportja áll szemben ezekkel a reakciós irányzatokkal, akik hazánk és a nép javán fáradoznak. Támogatjuk a hazafias irányzatokat és helyeseljük eszméiket, melye garantálják hazánk biztonságát". Kasszem beszéde végén az értekezlet résztvevőinek óriási lelkesedése közepette üdvözölte a békevédök külföldi küldöttségeit. „Üdvözöllek benneteket testvérek a világ minden tájáról, kik az emberiségnek több mint a felét képviselitek és a többieket is képesek vagytok soraitokba állítani", — jelentette ki Kasszem. Kasszem miniszterelnök beszéde után Aziz Serif, a Békevédők Iraki Bizottságának titkára szólalt fel. A szovjet- és kínai békevédők küldöttségének vezetői üdvözölték a gyűlést. Dulles nem megy Párizsba Washington (ČTK). - Az AFP jelentése szerint az amerikai külügyminisztérium közölte, hogy Dulles nem vesz részt a négy nyugati ország külügyminisztereinek április 29én Párizsban kezdődő értekezletén. Az állami departemant szóvivője megjegyezte, hogy még nem döntöttek, ki vezeti az amerikai küldöttséget a keleti- és nyugati külügyminiszterek genfi értekezletén. Dulles egészségi állapota váratlanul rosszabbodott. Az amerikai sajtő szerint Dulles feltűnően fogy és egyre nagyobb fájdalmakat érez. Washingtonban kedd este orvosi közleményt adtak ki Dulles egészségi állapotáról. Röntgenkezelés alapján gyanú merült fel, hogy Dullesnak az alsó nyakrészben rosszindulatú csigolyadaganatja is van. Az orvosok továbbá közölték, hogy hasrákleietje változatlan. • New Yorkban e napokban ért veget a nemzetközi autókiállítás, amelyen nyolc országból, közöttük hazánkból is, összesen 70 autógyár vett részt. A csehszlovák Skoda-autók nagy érdeklődésnek örvendtek a vásárlóközönség körében. - Képünk a kiállítás csehszlovák részlegét mutatja. (Foto ČTK Stuchl) Magyarország népgazdasága a gyors fellendülés útján Csehszlovákia és Magyarország vezető államférfiai tíz évvel ezelőtt kötötték meg a barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződést, mely nagyban hozzájárult a két ország kölcsönös barátságának elmélyítéséhez és gazdasági megerősödéséhez. Magyarország most az új hároméves terv második évének tervfeladatain dolgozik. Előrelátható, hogy a terv célkitűzéseit nemcsak tel-* jesítik hanem túl is szárnyálják. A hároméves terv fő feladatai: a szocialista építés gyorsabb üteme szolid alapjának és az ipari termelés olyan szerkezetének megteremtése, hogy megfeleljen Magyarország természetes feltételeinek és lehetővé tegye a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának tagállamaival folytatott együttműködés következetes kihasználását. Másodszor a szocialista termelési viszonyok megerősítése és tovább szilárdítása, a falvak szövetkezeti mozgalmának támogatása. Harmadszor, a lakosság életszínvonalának emelése. Negyedszer, a külkereskedelmi- és fizetési mérleg kiegyenlítése és feltételek teremtése a baráti államoktól kapott hitel törlesztésére. A terv kilátásba helyezte, hogy a neínzeti jövedelem az 1958 — 1960. években 13-14 százalékkal növekszik. Az ipar terén 22 százalékos növedekést tűzött ki. A munka termelékenységének 15 százalékkal kell fokozódnia, az önköltségeknek pedig 6 százalékkal csökkenniök. A mezőgazdasági termelés 12 százalékkal növekszik. A terv 32 milliárd forint beruházást irányoz elő a három évre. ' A tavalyi sikerek felülmúlták a várt eredményeket. Az ipari termelés például 12 százalékkal haladta túl a tervezett színvonalat, és az idén körülbelül egy tizeddel várható további növekedése. Ez azt jelenti, hogy a hároméves terv feladatait már az idén teljesítik. Ennek megfelelően már az idén elérhetik az 1960-ra tervezett nemzeti jövedelmet. A jó eredmények lehetővé tették 70 beruházási akció meggyorsítását, így például már az idén megkezdik egy műtrágyagyár építését a Tiszapalkonyai Vegyipari Kombinát mellett. A gyár már 1964-ben 210 ezer tonna műtrágyát fog gyártani. A Borsodi ^Vegyipari Kombinát termelőképessége is egyharmaddal bővül 1960-ig. A békásmegyeri Elektroakusztikai gyár is új üzemet kap. A Láng Gépgyár egy új vegyipariberendezést gyártó üzemmel egészül ki, melynek építését már 1961-ben befejezik. A dolgozók kezdeményezően teljesítik a hároméves terv feladatait. Már most széleskörű munkaversenyt indítottak a novemberre öszehívott pártkongresszus tiszteletére, a feladatok idő előtti teljesítéséért. Az év eleje óta a mezígazdasáa is renkívül nagy fellendülést ért el. Nagy sikereket aratnak a faivak szövetkezetesítésében. Míg a szövetkezetek tavaly az ország termőföldjének csupán 15 százaiékar. gazdálkodtak, ma már majdnem a felén. Szövetkezeti járások keletkeztek, melyeknek minden községében megalakult a szövetkezet, sőt Győr-Sopron megye már szövetkezeti megye, mivel a szántóföld 80 százaléka szövetkezeti tulajdonban van. A szövetkezeti mozgalom messzamenő támogatást kap az államtól. Az idei mezőgazdasági beruházások meghaladják a kétmilliárd forintot. Az eredeti tervnél sokkal naayolb mértékben hoznak be mezőgazdasági gépeket, főként a Szovjetunióból, Csehszlovákiából, Lengyelország ból és az NDK-ból. ötezer városi ember siet a szövetkezetek helyszíni megsegítésére. Noha az ellenforradalom idején a mezőgazdaság nagy károkat szenvedett és a termelőszövetkezetek kétharmad részét erőszakosan feloszlatták, a két év alatt sikerült e téren is jelentősen konszolidálni a helyzetet és sok irányban sokkal jobb helyzetet értek el az előző_ állapotokhoz viszonyítva. így például sokkal nagyobb mértékben alkalmazzák a műtrágya használatát. Nagyobb gondot fordítanak a talajjavításra is. Tavaly és tavalyelőtt jelentősen növekedett az állattenyésztés. A marhaállomány ismét elérte a két milliót, a sertésállomány pedig a hat milliót. A juh- és baromfiállomány meghaladta az előző színvonalat. Ugyancsak növekedett a tej-, hús-, tojás- és gyapjútermelés. A szocialista szektor földjei három-négy mázsával nagyobb gabonahozamot értek el "hektáronként, és a szövetkezetek állatállománya is 40 százalékkal növekedett. Bővültek a közös alapok. A munkaegység átlagban elérte a 30 forintot. A gazdasági sikerekkel párhuzamosan emelkedik a lakosság életszínvonala. A lakosság teljes foglalkoztatottsága lehetővé teszi a termelőerők és a gazdaság gyors fejlődését. A foglalkoztatottság terén is változások történtek. Csökkent a mezőgazdasági alkalmazottak száma és jelentősen növekedett az ipari, építészeti és közlekedési alkalmazottak száma. A munkások és alkalmazottak reálbére 37 százalékkal, a parasztok 1 jövedelme pedig 30 százalékkal nagyobb, mint az első hároméves terv éveiben 1947-1949-ben. Egy munkás havi bére 1400-1500 forint körül mozog. A magyar dolgozók fontos vívmánya a szociális biztosítás, mely a lakosság 64 százalékára kiterjed, míg a háború előtt csak 31 százalékba élvezte a biztosítás előnyeit. Az egészségügy színvonala ls sokkal magasabb, mint a múltban. Ma 30 százalékkal több orvos működik, mint a háború előtt, és 14 orvos esik 14 ezer lakosra. A kórházi- és szanatóriumi férőhelyek száma meghaladja a 70 ezret. Az országban 185 tüdőbeteg-gondozó működik. Ennek következtében a tüdőbajból kifolyólag történt halálozások száma negyedére csökkent. A kulturális élet terén is nagy fellendülés észlelhető. Az országban ma 6275 nyolcéves általános iskola működik 52 ezer tanerővel. A nyolcéves iskolákat 1268 000 tanuló látogatja. 135 ezer diák jár 456 középiskolába. Esti tanfolyamok keretében 17 ezer, távtanulás keretében pedig 3 ezer felnőtt végzi a középiskolát. Magyarországnak 31 főiskolája van Budapesten, Debrecenben, Pécsett, Szegeden, Miskolcon, Veszprémben, Egerben és Sopronban. A főiskolások száma három és félszerese a háború előttinek. Az állam nagy gondot fordít a lakosság kulturális felemelkedésére. Bővíti a könyvtárak és kulturális otthonok hálózatát, fejleszti, a színés filmművészetet. Ma évente 25 millió példányszámban adnak ki könyveket, kétszer annyit, mint 1949-ben. Jelentős példányszámban adják ki a kiváló világirodalmi műveket, köztük szovjet írók alkotásait. A népi demokratikus rendszer és a szocialista tábor testvémépeiinek együttműködése további ígéretteljes távlatokat nyit a magyar nép általános felvirágzásának útján. Nincs még egy kérdés amelyről világszerte annyi sző esne e napokban, mint a külügyminiszterek küszöbön álló értekezlete és az azt valószínűleg követő kormányfői találkozó. Nincs ebben semmi csodálatos. hisz e tárgyalások fordulatot hozhatnak a Nyugat és a Kelet közti kapcsolatokban és ezáltal bekövetkeznék a várva várt enyhülés az egész nemzetközi életben. Az e célhoz vezető út azonban nem mentes az akadályoktól, nehézségektől. Az, hoqy a világ közvéleménye kivívta a külügyminiszteri értekezlet összehívását, még távolról sem jelent sikert. Ez még csak a kezdet s még sok munkára, őszinte törekvésre és jóakaratra van szükség ahhoz, hogy valóban konkrét eredmények szülessenek. A Szovjetunió az utóbbi hónapokban eleqendő bizonyítékot szolgáltatott arról, hogy kész minden erejéből hozzájárulni a. béke ügyének győzelméhez. Ugyanakkor a nyugati hatalmak is igyekeznek a világ közvéleménye előtt bizonygatni, hogy ők is erre törekszenek. A bökkenő csak ott van, hoqy a nyugati államférfiak és politikusok szép szavai a múlt tapasztalatai alapján kevés hitelre találnak. Hiába hangoztatják, mint a nyugati hatalmak külügyminisztereinek legutóbbi washingtoni értekezletén is, hoqy „őszintén törekszenek konstruktív tárqyalások folytatására a Szovjetunióval a viláqbéke érdekében." És ez a bizalmatlanság nemcsak a múlt áldatlan tapasztalatain alapul. Napjaink is elég bizonyítékot adnak arról, hogy kételkedjünk abban, miszerint a nyugati hatalmak őszintén igyekeznek konstruktív tárgyalásokra a Szovjetunióval. Hiszen logikus az volna — ha a nyugati hatalmak már eqyszer beleegyeztek a külügyminiszteri értekezletbe — hoqy most olyan légkört teremtsenek, mely e tárgyalásokra kedvező. Azt várhatnánk, hoqy utakat és módot keresnek az álláspontok egyeztetésére a közös meooldás érdekében. A valösáoban azonban éppen az ellenkezőjének vaqvunk a tanúi. * A nyugati államférfiak között az utóbbi napokban lázas tanácskozások folynak hol Londonban, hol Washingtonban, és a tárgyalások mind azon pont körül forognak, hogy közös alapot találjanak a Nyuqat és a Kelet közötti tárgyalások megkezdésére, — de mindeddig eredménytelenül. Sőt ezenfelül - és ez még aggasztóbb - az imperialista táborból továbbra is kardcsörtető, fenyegető kijelentések hangzanak el azzal a világos célzattal, hoqy már eleve meggátolják valamilyen megegyezés elérését. Eisenhower elnök hírhedt a geytsburgi beszédében maqa is megismételte az erőpolitika legbuzgóbb híveinek úgyszólván valamennyi fő érvét, felhívta a nyugati országokat, hogy továbbra is nagy tételeket fordítsanak katonai költségvetésükre, és azzal vádolta a Szovjetuniót, hogy „világuralomra" törekszik. Eisenhower beszéde épp úgy, mint számos amerikai vezető katonai tényező legutóbbi kijelentései is, teljesen azonosak azoknak a nyugati monopolista köröknek törekvéseivel, amelyeknek semmiképp sem váq számításaikba a jelenleqi nemzetközi feszültség enyhülése és amelyek ezért minden erejüket latba vetik a küszöbön álló tárqyalások eredményességének meghiúsítására. Hruscsov elvtárs a moszkvai Pravda szerkesztőségének kérdéseire válaszolva a q?nfi találkozóval kapcsolatban újból leszöqezte, a Szovjetunió mindent elkövet, hogy ez az értekezlet valóban eredménnyel járjon. De ugyanakkor erélyesen rámutatott arra is, hogy nem tűrik a nyuqati kardcsörtető nyilatkozatokat sem. A szovjet külpolitika bátorítja és seqíti a nyuqati országok azon erőinek törekvéseit, amelyek a nemzetközi enyhülést szorgalmazzák. Bár már több mint egy hét elmúlt Adenauer meglepő bejelentése óta, miszerint az őszj szövetségi elnökválasztásokon mint a Kereszténydemokrata Párt jelöltje akar fellépni, a meglepetés, sőt a legreakciósabb körökben a megdöbbenés hulláma még mindig nem ült el. Fokozák a nyugati imperialisták megrökönyödését a Dulles egészségi állapotáról jött legújabb hírek. Ezek szerint most már nem kétséges, hogy lehetetlenné vált Dulles részvétele a májusi külügyminiszteri értekezleten és a nyáron várható fontos külpolitikai eseményeken. Kétségtelen, hogy Adenauer súlyát a nyugati politikában az által nyerte, hogy hűségesen, pontosan, sőt az előírt feladatokat „túlteljesítve" hajtotta végre amerikai kenyéradő gazdáinak — elsősorban Dullesnek — nemcsak utasításait, hanem sokszor legtitkosabb óhajait is. Ezért nagyon valószínű, hogy Adenauer váratlan visszavonulása mögött a nyugatnémet politika élvonalából — számos más, részben múltheti kommentárunkban már ismertetett okon kívül éppen fő irányítójának és támaszának, Dullesnek a végleges kiesése az aktív politika köréből, volt a döntő tényező. Egyedül már nem tudta tartani határtalanul merev pblitikáját. A németek divatos szóval a hasonló magatartást „stur"-nak nevezik, ami magyarul csökönyöst, megátalkodottat jelent. Nos Adenauernek egész kül- és belpolitikája az utóbbi években egyre inkább annyira „stur"-rá vált, hogy az már Dulles és legközvetlenebb munkatársain kívül többi szövetségese számára is tehertételt jelentett. Jellemző Adenauer megátalkodottságára, hoqy huzamosabb szabadságra való elutazása előtt tartott rádió- és televíziós beszédében szükségesnek tartotta leszögezni: „A szövetségi kormány magatartásában külpolitikai kérdések terén nemcsak az értekezletek most következő idején, de az utána jövő években is a legcsekélyebb változás sem áll be." Adenauer csökönyösségévt 1 mindjárt gondoskodni is igyekszik arról, hogy legalább is a nyugatnémet állam politikája tényleg megmaradjon az eddigi merev, tárgyalásokat elutasító, csak a nyugatnémet állam legteljesebb katonai felszerelését követő vonalán. Miután a német szövetségi állam elnökének jogköre az alkotmány szerint meglehetősen szűk, máris arról beszél, hogy az eddigi elnök, Heuss távolról sem merítette ki az alkotmányadta lehetőségeket. Sőt Adenauer szócsövei már azt is emlegetik, hoqy szükséq volna a nyugatnémet állam elnöki jogkörének olyan bővítésére, amilyennel de Gaulle tábornok rendelkezik az ötödik Francia Köztársaságban. Adenauer tehát és barátai már előre megtesznek mindent, hogy a növekvő belső bírálat, sőt ellenállás letörésével, az ellenzék erőszakos félretolásával továbbra is az eddigi síneken futtassák a nyuganémet állam politikáját. Mindezeket az intézkedéseket Nyugat-Németországban az teszi szükséqessé, hogy az eddigi Dulles és Adenauer által fémjelzett, merev, tárqyalásokat elutasító, nyíltan háborús előkészületeket követő politikának egyre több az ellenzője még a.nyuqati polgári körökben is. A tárgyalási készség a legnyíltabban Angliában nyilvánul meg, amint Macmillan emlékezetes moszkvai utazása után most Montqomery tábornoknak, a második világháború legismertebb angol hadvezérének saját kívánságára — de az iránytadó angol köröknek tudtával és beleegyezésével bekövetkező — április végén megvalósuló, többnapos moszkvai utazása is bizonyít. Ugyanakkor azonban Dulles fokozódó kikapcsolódásával az Egyesült Államokban is gyarapszik a tárgyalások szükségességét hirdető hangok száma. Elég, ha Eisenhower elnöknek a leszerelési kérdésekben vezető szerepet játszó tanácsadójának, Harold Stassennek vagy az ismert Walter Lippmann, amerikai újságírónak legutóbbi, egyértelműen a tárgyalások folytatása mellett való megnyilatkozására utalunk. Franciaorszáqban, ahol de Gaulle Adenauer-barát külpolitikáját uqyan a magát még mindig szocialistának nevező Guy Mollett is támogatja, hangok hallatszanak a polgári politikusok körében is az érdemleges tárqyalások felvétele mellett. Ilyenék Jules Mochnak, a francia leszerelési meqbízottnak, valamint MondésFrancenak, a volt radikálispárti miniszter elnöknek a nyilatkozatai. Mindezek a polgári politikusok, — igaz, hoqy különböző okokból — de lándzsát törnek nemcsak az érdemleqes tárqyalások felvétele mellett a Szovjetunióval, hanem ugyanakkor elismerik a két német állam fennállásának tényét is és csak abban különböznek egymástól, hoqy egyesek ezt kívánatos tartós állapotnak tekintik, míq mások — a szovjet álláspontnak meqfelelően — Németország egyesítését ooritásos alapon, vaqyis a két német állam egyenjogúságának elismerése alapján elsősorban a németek belügyének tekintik és nieqvalősítását csak fokozatosan tartják lehetségesnek. A külpolitikai események fejlődése - hála a múlt év novemberi és azóta bekövetkezett számos más szovjet kezdeményezésnek - jó útra került és ha méq mást nem is. azt már elérte, hogy a tárqyalások két legcsökönyösebb ellenzője, Dulles és Adenauer mellékváqányra kerültek és a tárgyalni hajlandó nyuqati politikusok egyre nagyobb mértékben befolyásolják az események fejlődését. — cs — n. ÜJ SZO A ,959 április 16.