Új Szó, 1959. március (12. évfolyam, 59-88.szám)

1959-03-21 / 79. szám, szombat

— — T—

r -ir - - -Kinnmni.iiiu j i»

wn i

iijü

, ijij N ŕ FORRADALMI MAGYAR KÖLTÉSZET I I Ady Endrej A CSILLAGOK CSILLAGA Sohse hull le a vörös csillag: Nap, Hold, Vénusz lehullott régen S ö dölyföl a keleti égen. Sohse vörös a hulló csillag: Rózsás, lila, zöld, kék vagy sápadt, Szeszélye az égi világnak. Hulló csillag hullj, hullj, rogyásig, Ezer eséssel, ezer jajjal: Egy csillagból is jöhet hajnal. Vörös csillag, ragyogj és trónolj. Mióta ember néz az égre, Vörös csillag volt a reménye. József Attila: ^J-iaíal életek indulója Apáink mindig robotoltak, Hogy lenne enni kevés kenyerünk, Bús kedvvel, daccal, de dologban voltak. Az Isten se törődött velUnk. De felnőttünk már valahára, Kik nem tudjuk, ml az, vígan élni Es mostan vashittel, jó bátorsággal Sorsunk akarjuk fölcserélni. JUHÄSZ GYULA: A munkásotthon homlokára Ki itt belépsz, templomba lépsz be, Szentség a munka és erő. Ez a jövő nagy menedéke, Embert egekbe emelő. A munka, a rend és a béke, Az életünknek lelke ő, Csak az a bitang és hazátlan, Ki here módra él magában. Ki itt belépsz, jövőbe lépsz be, Mely millióknak ád jogot, Vérért, verítékért cserében, Hogy legyenek mind boldogok! Hogy a gyalázott ember képe Ragyogjon, mint a nap lobog, S a munka ne legyen robot csak, De himnusza a dolgozóknak! Ki itt belépsz, hozd el magaddal Piros zászlónak a reményt. Ki itt kimégysz, vidd diadallal A mély hitet, vidd szerteszét, Dolgozni, föl, mind lankadatlan, Amíg az élet fénye ég! Hirdessük: itt nem boldogul más, Csak aki alkot, aki munkás! Tudjuk, apánkkal gyávák voltunk, Nem volt jogunk se, csak igazságunk. Most sincs, kl megállat az élet-úton, De, ha akad, nyakára hágunk. Mi vagyunk az Élet fiai, A küzdelemre fölkent daliák, Megmozdulunk, hejh. összeroppan akkor Alattunk ez a régi világ! Radnóti Miklós: Hispánia! Hispánia Két napja így zuhog s hogy ablakom nyitom, Páris tetői fénylenek, felhő telepszik asztalomra s arcomra nedves fény pereg. Házak fölött, de mélyben állok mégis itt, rám sír az esővert korom, s szégyenkezem e lomha sártól s hírektől mocskos alkonyon. Ó suhogó, feketeszárnyú háború, szomszédból szálló rémület! nem vetnek már, nem is aratnak és nincsen ott többé szüret. Madárfió se szól, az égből nap se tüz, anyáknak sincsen már fia csupán véres folyóid futnak tajtékosan Hispánia! De jönnek új hadak, ha kell a semmibőt, akár a vad forgószelek, sebzett földekről és a bányák mélyéről induló sereg. Népek kiáltják sorsodat, szabadság! ma délután is érted szállt az ének: nehéz szavakkal harcod énekelték az ázottarcú párisi szegények. VÄRNAI ZSENI: Eredj fiam Azt mondtam én, édes fiam: Ne menj a csatába. Lelkem fiam, Drága vérem, Katonának fából lába, Ne menj fiam a csatába. Azt mondtam én, édes fiam: Minek ölnél, minek mennél? Édes fiam, Drága vérem ... Testvéred bitója lennél S talán te is odavesznél. Azt mondottam, édes fiam: Nem erre szültelek téged, Búbáztalak, Takartalak, Hogy elontsák piros véred S hogy mi végből, meg se kérdjed. Azt mondottam, édes fiam: Pénz országa, urak földje, A szegénynek, Proletárnak, Nincs egyebe, csak az ökle, Az is csak, hogy értük törje. De most mondom, édes fiam, Hallod fiam? Megvirradt már! Szól a kakas, Kukorékol, Tiéd a föld, a kék határ, Az erdő, a dalos madár. Kerekedj föl, édes fiam, Eljövelt a te országod. Or pribékje, Zsoldos horda, Ki rajta van, bitorolja, Mind levered, mind kivágod. Én tűzetlek, édes fiam, Erős karod, izzó véred Érte töröd, érte ontod Milliónyi a testvéred, A proletár jussát véded. Hazátlanok szent hazáját Ezer szívvel, ezer karral, Szeresd fiam, Védd meg fiam, Milliónyi akarattal, Tűzzel, vassal és haraggal, Most én mondom: szülőanyád! A Magyar Tanácsköztársaság fegyverbe szólítja a proletariátust A munkások felsorakoznak a Tanácsköztársaság védelmére őtífiáí témfill iemm Stromfeld Aurél, a Magyar Vörös A proletár diktatúra egyik legismerHadsereg vezérkarának főnöke tebb falragasza felvehette volna. A kommunisták és a velük szövetkezett baloldali szociáldemokraták odaadó és áldozatos működése a forradalmi kormányban és annak szerveiben és a tanácsokban érvényesült, nem pedig a pártban, ahol pedig a munkásosztály forradalmi vezetőségének elsősorban kellene összpontosulnia. A párt hiánya a magyar tanácshatalom szervi hibája volt: ez a Magyar Tanácsköztársaság történetének egyik fontos tapasztalata. A magyar tanácshatalom tapasztalatai a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom elméleti, stratégiai és taktikai problémáinak tisztázásához természetesen más irányban is hozzájárultak. Elsősorban csodálatot érdemel az a gyorsaság és céltudatosság, mefylyel a magyar Foradalmi Kormányzótanács a kapitalista termelöviszonyok eltávolításának és a szocialista termelőviszonyok megteremtésének feltételeit" kiépítette és a proletár államhatalmat biztosította. Rövid két hét alatt kiadta a legfontosabb rendeleteit: Nyilvánosságra hozta a magyar Vörös Hadsereg szervezeti szabályait, mozgósította a vörös katonák ezreit. A rendőrség helyébe a Vörös-őrség lépett. Eltávolította a burzsoá bíróságokat és felállította a forradalmi törvényszéket. Államosította a gyárakat, bányákat, vasutakat, bérházakat, bankokat és kereskedelmi üzemeket, szállító vállalatokat és nagybirtokokat. Az általános munkakötelezettség bevezetésével a munkához való jogot is proklamálta. A lakbéreket leszállították, a burzsoá lakásokat proletároknak osztották ki; a hadiözvegyeket és árvákat segélyezték, a gyermekeknek külön orvosi segélyt biztosítottak. Munkásegyetemek. politikai és szakiskolák létesültek stb. A magyar proletariátus megkezdte ezen intézkedések • megvalósítását. A jobboldali revizionisták és reformisták ellenséges működése ellenére a Magyar Tanácsköztársaság nemzetközi jelentősége igen hamar megmutatkozott. A nemzetközi proletariátus visszafojtott lélekzettel figyelte a magyar kommunisták és az általuk vezetett dolgozó tömegek elszántságát, mellyel a nehéz belpolitikai és nemzetközi viszonyok között harcoltak. Csodálták elhatározásukat: vérezni és 1 ha kell meghalni a tanácshatalomért, a szocialista világ forradalom győzelméért, a forradalom hullámainak a szomszédos államok területére való átviteléért. Megértették, hogy mindez a proletariátus nemzetközi kötelességeihez tartozott 1919-ben. A magyar szocialista forradalom győzelmével Kárpátalja dolgozóinak szociális felszabadulása is megvalósult. Ez annyit jelent, hogy tulajdonképpen már 1919. március 21-én szovjet hatalom alakult az első Csehszlovák Köztársaság területének keleti részében. Ennek a ténynek az 1919. évi szovjet hatalomnak a csehszlovák munkásmozgalom további fejlődésére gyakorolt hatásának helyes értékelése szempontjából fontos szerepe van. Ilyen szempontból látva a tényeket, jobban megértjük, miért volt az 1919es szovjethatalomnak tartós és nagy hatása; ez nemcsak a Szlovákia déli és keleti részében alakult Szlovák Tanácsköztársaság néhány hetes létének, hanem a Kárpátalján (mely 1919 júniusáig a Magyar Tanácsköztársasághoz tartozott nagyrészben) létező szovjetek működésének volt eredménye. A magyar forradalmi proletariátus hősi küzdelmei nagy mértékben aktivizálták a népi mozgalmat Szlovákiában. A munkásság több helyütt nyilvános gyűléseken üdvözölte a Magyar Tanácsköztársaságot és harcos szolidaritást vállalt a magyar dolgozókkal. A fiatal munkások nagy része, akiket a mozgósítás folyamán besoroztak, megtagadták a katonai szolgálat teljesítését és több helyütt átszöktek a magyar Vörös Hadsereghez. Kassán cseh katonákból álló vasúti őrség tette le a fegyvert. A cseh munkásság sem hallgatott, habár a csehszlovák szociáldemokrácia jobboldali vezetőségének bűnös tevékenysége folytán a magyarországi hírek nagy részét a cseh dolgozók előtt eltitkolták. A cseh, szlovák és ukrán dolgozók helyesen értékelték a magyar proletárforradalom jelentőségét és a proletár nemzetköziség szellemében reagáltak a magyar eseményekre. A cseh és szlovák proletariátus ellenállása és a magyar proletariátus védelmére irányuló elszántsága fokozottabb mértékben jelentkezett, amikor a csehszlovák burzsoázia a szervezett munkásság tiltakozása ellenére, a nyugati imperialisták terveinek megfelelően megtámadta a Magyar Tanácsköztársaságot. Csehszlovákia dolgpzói ekkor mindent megtettek a tanácshatalom védelmére; teljesítményeiket természetesen korlátozta a statárium és a csendőrterror. Ezért szélesebbkörű szervezett ellenállásra nem kerülhetett sor. Annál Inkább terjedtek a kisebb, helyi jelentőségű akciók és az illegális földalatti szervezetek. A kladnói bányászok nyilvános népgyűlésen tiltakoztak a magyar proletárok megtámadása ellen. Kladno, Prága, Kassa és Budapest között állandó futárszolgálat működött. Egyre több helyőrségben került sor katonai lázadásokra és a Szlovákiában állomásozó harcoló csapatokban kommunista sejtek keletkeztek. Katonai raktárak robbantak a front mögött, felfegyverzett egységek szöktek át a vörös hadsereghez. Szlovákia déli, keleti és középső részében nem volt város, ahol a szervezett munkásság nem készült volna fegyveres ellenállásra. Ezt a forradalmi mozgalmat a burzsoá államhatalom nem tudta megfékezni. Hiába hirdették ki a szigorított statáriális eljárást, hiába internálták a munkásvezetők nagy részét, zárták be a munkásegyleteket, hiába tiltották be a munkástanácsokat és a május elsejei ünnepségeket. A szétszórt front mögötti akciók után május 1-én fegyveres felkelés robbant ki Komáromban. A dunai halászok és a tatai bányászok összefogva válaszoltak a burzsoázia ellenforradalmi támadására és életüket áldozták a komáromi parton a veszélyeztetett proletár államért. A komáromi zendülés után partizánharcok lángoltak fel Dobšina körzetében. Felfegyverzett munkások támadták a vasútvonalakat és országutakat, zavarták a csehszlovák támadó hadsereg összekötő vonalait, harcba szálltak kisebb egységekkel és ahol mód volt rá, átszöktek a vörös hadsereghez. Május végén a csehszlovák hadsereg hátában, Rozsnyó, Pelsőc és Tornaija térségében fegyvert fogtak a bányászok és hatékonyan zavarták a visszavonuló csehszlovák katonaság mozdulatait. Szlovákia proletariátusa csatlakozott a magyar Vörös Hadsereghez és a maga forradalmi mozgalmát a Szlovák Tanácsköztársaság kihirdetéséig fokozta. A csehszlovák burzsoázia ellenforradalmi intervenciója kudarcba fulladt. A francia és olasz tábornokok kénytelenek voltak beismerni, hogy a csehszlovák katonai egységek nagy része nem akart a magyar proletárok ellen harcolni és hogy a magyar Vörös Hadsereg ellenállását technikai fölénnyel sem lehet letörni. A cseň katona érezte, hogy igazságtalan ügyért harcol. A proletár hadsereg lelkes harci lendülete meglepte a nemzeti sovinizmustői elvakított légionáriusokat is, akik ilyen „meglepetéssel" nem számoltak. Ennek következményeként a csehszlovák katonaság a demarkációs vonaltól délre fekvő megszállt területeket ismét kiürítette és eredeti állásai felé vonult vissza. Az intervenciós támadás következményei e kudarccal nem végződtek. A csehszlovák burzsoázia által megkezdett háború a vörös hadsereg ellentámadása folytán szlovák területen folytatódott és Szlovákia proletariátusa csatlakozott az előrenyomuló vörös csapatokhoz, hogy az imperializmus elnyomásától megszabaduljon. A vörös hadsereg nemzetközi hadosztályaiban harcoló cseh és szlovák katonák részt vettek a Banská Bystrica és Zvolen körülötti harcokban, véreztek lengyel, román és orosz bajtársaikkal Érsekújvárnál, Losonc mellett és másutt. A polgári lakosság is segítette az előrenyomuló vörös egységeket. Ipolyság, Léva és Rimaszombat mellett, Banská Štiavnica és Zlaté Mo ravce térségében. Kassán a munkásság fegyveres felkelésre készült; Prešov felfegyverzett dolgázői csatlakoztak a kysaki vasutasokhoz és elősegítették a harcoló vörös csapatok gyors előrenyomulását. E hetekben a magyar Vörös Hadsereg jelenléte lehetővé tette a proletárdiktatúra alapjainak kiépítését Szlovákia déli és keleti részében. A Magyar Tanácsköztársaság elbukásának két fontos oka volt. Az összpontosított imperialista túlerőnek a magyar tanácshatalom segítség nélkül, csak önmaga erejéből ellentállni nem tudott. A belső reakció és a velük szövetkezett jobboldali szociáldemokrata revizionisták és reformisták ellen a tanácskormány nem lépett fel elég erélyesen. Az ellenforradalom gócpontjainak erélyes felszámolása helyett, gyakran csak ideológiai eszközökkel harcolt az osztályellenség ellen. Az első magyar tanácshatalmat tehát az imperialista túlerő, a belső ellenforradalom segítségével győzte le. A Magyar Tanácsköztársaság az 1945-ös felszabadulás előtti magyar történelem legfontosabb eseménye volt. Érdekes végül megemlíteni, hogy az 1956-ban lejátszódott ellenforradalmi események előkészítésénél, a nyugati imperialisták nem feledkeztek meg az 1919-es forradalmi harcok tapasztalatairól. Tudták, hogy úgy mint 1919-ben, - 1956-ban sem lehet a nyilt ellenforradalmi lázadástól sikert várni. Inkább az 1919-es ellenforradolm példája szerint a revizionista aknamunkát választották, amely az ellenforradalom erőit „demokratikus" és „szocialista" jelszavakkal támogatja és a proletárhatalom erőit belülről bomlasztja, és csak később, alkalmas pillanatban árulja el igazi célját: a tőkés rendszer visszaállítását. Ezt a módszert, melyet 1919-ben sikerrel alkalmaztak, választották az imperialisták fő módszerként az 1956-os ellenforradalom előkészítésénél is. Az imperialisták azonban 1956-ban nem vették számításba azt a legfontosabb tényt, hogy az osztályerôk viszonya nemzetközi viszonylatban is megváltozott. A proletár internacionalizmus ereje, amely 1919-ben még nem volt elég a Magyar Tanácsköztársaság megmentéséhez, 1956-ban gyors, ellenállhatatlan és önzetlen segítő hatalomként jelentkezett. A Magyar Tanácsköztársaság örököse, a szocialista Magyarország, a kommunizmust építő hatalmas Szovjetunió vezetésével egyre erősödő és legyőzhetetlen szocialista tábor szilárd tagja lett és az is marad. ÚJ SZŐ 6 + 1939 március 21. i