Új Szó, 1959. március (12. évfolyam, 59-88.szám)

1959-03-21 / 79. szám, szombat

A magyar könyvkiadás a Tanácsköztársaság negyvenedik évfordulója alkalmából számos értékes művet bocsát kl. Halasi Andor szerkesztésében Pirkadása a magyar égnek címmel írói antológia jelenik meg, amelynek szerzői között ott találjuk Barta Lajost, Bölönyi Györgyöt, Dutka Ákost, Fodor Józsefet, Gárdos Mariskát, Gellért Oszkárt, Gergely Sándort, Győri Dezsőt, Illés Bélát, Lengyel Józsefet, Madarász Emilt, Nádass Józsefet, Szabó Pált stb. Illés Béla Szivárvány című drámája és Madarász Emil Az árulás című elbeszélő költeménye a Tanácsköztársaságról ugyancsak az évfordulóra kerül a könyvpiacra. Nádass József Márciusi szél című verseskötetének vezető ciklusa szól a Tanácsköztársaságról. A Kossuth Kiadó gondozásában lát napvilágot a Kun Béla válogatott beszédeit és írásait tartalmazó „A Magyar Tanácsköztársaságról" c. könyv. Földes Péter A túlsó partról című műve újabb értékekkel gazdagítja a történelmi személyekről szóló életrajz-regények sorát: Stromfeld Aurélnak, ennek a különleges, színes, vonzó egyéniségnek érdekes, változatos, sőt kalandos életútját tárja az olvasó elé nagy szeretettel. Gárdos Miklós: Két ősz között című riportkönyve az 1918 őszétől 1919 őszéig terjedő időszak forrongó, dicsőséges és tragikus eseményeit ábrázolja s az érdekesen, izgalmasan pergő cselekmények kibontakoztatása során egymás után vonultatja fel a tehetetlen polgári politikusok, a kétkulacsos szociáldemokrata vezérek, a kommunista harcosok és a történelmet formáló nép jellegzetes alakjait. Koncsek Lászlő: A renngassel összeesküvés című könyve riportszerü feldolgozása a bécsi emigráció tanácsköztársaság-ellenes cselI szövéseinek. Érdekes dokumentum-gyűjtemény A Magyar Vörös Hadsereg, amelynek jelentős része most jelenik meg először nyomtatásban, A magyar munkásmozgalom történetének válogatott dokumentumai című sorozat 6. kötete, mely a Magyar Tanácsköztársaság szinte minden lényegesebb dokumentumát felöleli, valamint A Magyar Tanácsköztársaság plakátjai. A 48 féle színes reprodukciót tartalmazó album elé Pór Bertalan Kossuth-díjas festőművész Irt előszót. A Nagy Idők tanúi emlékeznek című könyvben történelmi eseményeket elevenítenek fel a kötet írói, akik volt vöröskatonák, forradalmárok, kommunista pedagógusok, írók és mások. Saját élményeiket vetik papírra, azoknak a nagy időknek egy-egy epizódját, melyeknek maguk is cselekvő részesei voltak. A Táncsics Kiadó három kötetet jelentet meg az évfordulóra, Gadanecz Béla A forradalom vezérkarában című, Landler Jenőről szőlő írását, Hetés Tibor Munkásezredek előre című könyvét és a Portrék a Tanácsköztársaság nagyjairól című gyűjteményt. A politikai irodalom tavaszi könyvpiacon megjelent kiemelkedő müvei közé sorolhatjuk Marx: Értéktöbblet elméletek című munkájának első részét. A kiadvány a „Töke" Marx álul tervbe vett IV. könyvének kéziratában fennmaradt anyagát tartalmazza. A mű a történeti problémákkal kapcsolatban feldolgozza a politikai gazdaságtan számos elvi kérdését Is. Magyar nyelven először jelenik meg, a fordítás szigorúan követi a marxi kéziratot. Megjelent ezen kívül a Marx és Engels művel 30 kötetre tervezett kiadásának II. kötete, amely együttműködésük kezdetétől, 1844 szeptemberétől 1846 februárjáig Irt müveiket tartalmazza. A szépirodalmi alkotások közül megemlítjük az Angol líra 1-8 kötetét. A díszes köntösben megjelent antológia az ezer színben pompázó angol műfordítási irodalmat gyűjti egybe. Pierre Daix, a fiatal francia író így éllink Párizsban című legújabb regénye 1956 Párizsában játszódik. Megszokott, csillogó, jellegzetesen francia családi háromszög-történet volna, ha Daix a szerelmi bonyodalom okainak elemzése közben nem találna rá égetően időszerű társadalmi kérdésekre. Gellért Oszkár: Egy író élete I. kötet. Ez a három kötetre tervezett mű csak névleg önéletrajz. Valójában egy hosszú és élményekben gazdag írói-szerkesztői pálya irodalmi vonatkozású emlékeinek megörökítése. A munka érdekes és hasznos olvasmány a nem szakemberek számára is. Gergely Sándor: Pereg a dob című regényét az 1930-as évek elején írta és a Horthy-korszak parasztságának életét ábrázolja benne. Magja egy valóságos eset: a pacsai csendörsortüz. A Szovjetunóban a mű több kiadásban látott napvilágot, magyarul most jelenik meg először. Nazim Hikmet: Volt-e hát Ivan Ivanovics? Mi a lélektani háttere annak, ha a kiemelt munkás bürokratává válik, ki a felelős azért, elveszett ember-e az ilyen, vagy nyílik még számára kiút? Ilyen kérdésekre kíván válaszolni Nazim Hikmet ebben a művében. Ilf-Petrov: Hogyan született Robinson című mü a két kitűnő humoristának válogatott humoreszkjeit tartalmazza. Témáikat jórészt irodalmi és művészi visszásságok szolgáltatják. Ilf és Petrov e müve — mint az eddigiek is — minden bizonnyal Igazi élmény, kellemes szórakozás lesz az olvasók számára. Karinthy Frigyes: Kötéltánc. A regény jelentősége, hogy a töprengő, minden problémára igaz feleletet kereső író gondolatait mondja el kora égető kérdéseivel kapcsolatban. Diego Hurtado de Mendoza: Lazarillo de Tormes című mulatságos kis remekmüve a XVI. és XVII. századi spanyol irodalomban oly népszerű kőpéműfaj első és legkiválóbb képviselője. Egy kis csavargó életútja a kegyetlen és képmutató feudális világban a „boldogulás" felé. Mikszáth Kálmán: A Tisztelt Házból című kétkötetes könyvének bevezetőjében elmondja, hogy a véletlen szülte egyik legnépszerűbb újságrovatát s később könyvét, a parlamenti karcolatokat. Egyik újságíró kollégája megbetegedett, s neki kellett helyettesítenie a parlament karzatán. Attól fogva csaknem három évtizeden át írta bölcs, éles karcolat-remekeit. Tolsztoj: Anna Karenlna című hatalmas regénye az orosz arisztokrácia hazug csillogásű életét mutatja be, amely fölött azóta már kimondta az ítéletet az idő. Aragon: Befejezetlen regény. Az utőbbi évek francia könyvkiadásának egyik legnagyobb irodalmi sikere volt Aragon versciklusa. Megjelenése óta gyors egymásutánban került sor az újabb és újabb kiadások kibocsátására, s a kritika egyöntetűen a francia költészet jelentős állomásaként üdvözölte. Gárdonyi Géza Válogatott versei. A kötet csupán egy csokrot nyújt át Gárdonyi háromkötetnyi versterméséből, azokat a verseket, amelyeket a kötet összeállítója, Bóka László a legkedvesebbeknek, a mai ember szivéhez legközelebb állónak érez. Goethe: Római elégiák, a világhírű költőnek huszonnégy elégiából álló szerelmes versciklusát tartalmazza. A bibliofil kiadásban megjelent kötetet méltón egészíti ki Max Schwimmer, német Nemzeti-díjas grafikusművész huszonnégy illusztrációja. Tőth Árpád Összes versei és versfordításai a költő verseinek és versfordításainak eddig megjelent legteljesebb gyűjteménye. Tőth Árpád életében megjelent versein és fordításain kívül a hagyatékában hátramaradt versanyagát, továbbá mindmáig kiadatlan tréfás, szatirikus költeményeit is tartalmazza. Vülon összes versei. Második kiadásban jelent meg a hallatlanul népszerű nagy francia költőnek verseskötete. Dickens: Karácsonyi történetek. Az író a „karácsony szellemét" hívja segítségül ebben az öt, mosolyoskönnyes történetben ahhoz, hogy tülekedő, egymást taposó embertársaival megértesse: az ember fogalma a jóságot, a közösséggel való törődést jelenti. Erasmus: A Balgaság Dicsérete. A tizenhatodik századi humanista görbe tükröt tart kora embereinek hibái és a vallási elvakultság elé: így kapjuk meg a buja, az oktondi, az aszkéta és a bölcs, a méltóságában pöffeszkedő és a tudományában kérkedő emberek karikatúráit, róluk a „balgaság" nevében mond ítéletet. Lion Feuchtwanger: A hamis Néró ciriiO könyve szatirikus történelmi regény. Cselekménye a Róma! Birodalomban látszódik le. Néró halála után ál-Néro támad, aki császárelődje szokásait és külsejét majmolva évekig uralkodik a birodalom keleti részein. A nép végül is megunja a fazekasmesterből lett diktátor galádségait és elkergeti, A rossz mesteremberből lett népvezérben, aki saját magával is elhiteti császári mivoltát, továbbá kitüntetésektől csörgő, otromba kapitányában és kapzsi miniszterében lehetetlen rá nem ismerni Hitlerre és társaira. Gorkij: Szerencsétlen Pável című regényében egy apátlan-anyátlan árva történetét mondja el, aki szeretetet, gyengédséget nem kapott az élettől, amíg egy utcalány meg nem szerette. Pável élete új értelmet kap, de boldogsága nem tart sokáig. A lány nem tud megszabadulni az életét gúzsbakötő kötelékektől. Mai angol elbeszélők. Ez a negyvenegy novella sokrétű, színes képet ad a mai Angliáról. Komoly remekművek között találunk a gyűjteményben könnyed, mosolygó humorú, sőt bohőzatszerű, mulattató olvasmányt is. Albert Maltz: Holnap is nap lesz című riportszerü regényében leírja saját tapasztalatait egy washingtoni fegyintézet egy napjáról. Maltz a mai haladó amerikai regényírás legkiemelkedőbb alakja. A tíz hollywoodi filmszcenárium-író között volt, akiket börtönbüntetésre ítéltek, mert nem voltak hajlandók az Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság kérdéseire választ adni. A színművek közül néhány halhatatlan alkotás jelent most meg nyomtatásban. Katona József Bánk Bán-ja, Berthold Brecht Galilei-je, Madáchtól Az amber tragédiája, Majakovszkij Poloská-ja és Beaumarchaistől a Figaro házassága. Szabó Béla: iiiiuiiiiiiiiiniiiiHMiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiíiiMiiiittiiiiiiiiiiiiiiiiii!niiiiiiiiiiiiiiiii!i R. Kedro reprodukciójában Bártfay Tibor egyik szobrát láthatjuk Minden út lezárult előttem és mögöttem, csak szülővárosomban szegényes otthonom ajtaja maradt nyitva számomra. Haza kell mennem, most már nem annyira magamért, mint édesanyámért és testvéreimért. Még jogalmam sincs, hogyan segíthetek rajtuk, de eltökélt szándékom, hogy sorsukat vállalom: ami velük történik, teljesedjék be rajtam is. Az utolsó napok fejleményei nagyon is fejbekólintottak, noha előre sejtettem, hogy a tárgyalások Hitlerék teljes győzelmével fognak végződni, hiszen az úgynevezett „szövetségesek", - akiknek évek hosszú során át burzsoáziánk talpukat nyalogatták - hónapok óta egyebet sem tettek, mint hogy adagolva beadták nekünk a keserű pilulákat. Mégis voltak napok, amikor azt hittem, hogy népeink egységes összefogása győzedelmeskedni fog az itteni fasiszták és kapitalisták áruló mesterkedésén. Reméltem, hogy a Szovjetunió felajánlott segítségét a kormány mégis elfogadja és ellentállunk minden zsaroló ultimátumnak. A mozgósítás napjaiban is hinni mertem, hogy így fog történni. Soha, de soha nem felejthetem el Prága akkori képét. A hazaszeretetnek ilyen ragyogó megnyilvánulásait még nem láttam. Amint a mozgósítási parancs elhangzott, Prága népe, öreg és fiatal, asszony, férfi, anya és leány talpon volt. Mindenki kivétel nélkül hajlandó volt fegyvert ragadni a haza védelmére. A kitörő örömmámorban idegen emberek ölelkeztek az utcákon, a tereken, a kávéházakban, az étkezdékben, a templomokban, mindenütt, ahol csak ember megfordult. - Végre megkapta a választ, mondták egymásnak az emberek. Mindenki tudta, hogy kiről van szó, anélkül, hogy kiejtették volna tisztátalan nevét. Az egyszerű emberek szíve lelke csordultig megtelt áldozatvállalással és segítőkészséggel. E lázas ünnepi napokban, amikor a haza, az otthon védelmére kellett minden erőt összpontosítani, nem akarták ajkukat ama gyilkos és gyújtogató nevével beszennyezni, aki ártatlan anyák és gyermekek életére tör Ezekben a napokban, azt hiszem, Prágában egyetlen ember sem éhezett, nemcsak az emberek szíve, hanem erszénye is megnyílt, ismeretlen emberek megvendégelték egymást. Az egység, az ötszefogás ereje magával ragadta ezt a 'gyönyörű várost, majd az éter hullámain villámgyorsan továbbterjedt az ország többi városaira és falvaira. A párt szívós mun kája, egységre való felhívásai, a béke tüntetések nagyméretű rendezvényei meghozták gyümölcsüket, akár az áldásos májusi eső a gazdag termést. A keserves, szégyenteljes hónapok után Prága végre örömmámorban úszott. A derűs, jókedvű Vencel tér mintha hirtelen megfiatalodott volna. A büfélf, kávéházak, villamosok és az egész tér a vidám emberek hatalmas "tömegével egy nagy mulatóhelyre hasonlított. Az útkereszteződésnél a rendőr mosolyogva irányította a forgalmat,, s még arra is volt gondja, hogy az öregeket meg a vakokat kézenfogva átkísérje az úttesten. A haza védelme az öregeket, meg a vakokat is az utcára terelte, ók is osztozni akartak a nagy örömben és részt akartak vállalni a haza védelmében. A bevonulók ezrei itt a Vencel téren búcsúztak el szülőtől, testvértől, asszonytól, szeretőtől... Az otthon négy fala most már szűk lett, a tér, az utea lett az otthon, az embereknek nem voltak többé titkaik, mindenki tanúja lehetett a búcsúnak, amikor az anya gyermekét a határra küldte. A könnyet, az ellágyulást száműzték, szülő és gyermek komoly maradt, készültek a nagy feladatra. A hazaszeretet ott izzott a szemekben, a búcsúzó hangokban, az odaadó és hűséges mozdulatokban. Mindenjd áhítattal gondolt a hazára, szülőföldjére, amelyet meg kell védeni Hitler gépesített fenevadjaitól. Ez az örömmámor azonban csak rövid ideig tartott. Né

hány nap múlva már mindenki tudta, hogy a mozgósítás nem volt egyéb, mint vaktöltéssel elsütött puska hangja. Amikor e sorokat írom, a Szudétavidéken már megkezdődött a kiürítés, az angol és francia parlamentben szigorú szavak hangzanak el, puffogtatás, semmi egyéb és Beneš úgy oldja meg a beharangozott nagy tervét, hogy lemond. A nép haragja most inkább gy^va vezetői, mint Hitlerék ellen irányul. Sokakban a csalódás, oly mély, hogy fásultság és közöny vesz erőt rajtuk, de nem kell több, mint hogy valaki a reménynek egy szikráját röpffie a levegőbe és a nép újra tömörül és hinni kezd. Valaki fennhangon kijelenti n Sroubek előtt, hogy szovjet repülők érkeztek és itt vannak elszállásolva, már is százak, ezrek gyülekeznek a szálloda előtt. Látni akarják őket, mindenki beszélni akar velük. Rengeteg mondanivaló gyülemlett fel a szívekben és a Szovjetunió több lett e gyászos napokban, mint szövetséges: egyetlen csillag a sötét égen. Hogy én mit érzek, nem is tudnám pontosan mondani, agyam és szívem kissé kábult... Két héttel ezelőtt Kaczér Illés azt az ajánlatot tette, hogy kivisz Angliába, ha visszatérek Etushoz, egyszóval ha hajlandó vagyok vele együtt kivándorolni. Kínos csalódással néztem rá, hirtelen azt a kérdést tettem fel neki, beszélt-e Etussal erről, Kaczér azt válaszolta, hogy nem, de biztosított, hogy Etus azonnal idejön, ha beleegyezem. Biztosítottam őt, hogy Etus családja nélkül egy lépést sem tenne azért, hogy megmeneküljön a fasiszta rémtől. Ha mégis megtenné - amiben nagyon kételkedem - én akkor sem mennék. Nekem ilyen biztonság nem kell. Kaczér hallgatott. Belátta, hogy igazam van Belátta, hogy nem mindenki élvezheti Anglia jóvoltából a szabadságot. Valakinek végül is itt kell maradnia a fasiszta fenevad tápanyagául — ugyancsak Anglia jóvoltából. Amikor Kaczér eltávozott a szállodai szobából, hogy útlevele ügyét elintézze, én még maradtam. Ott volt a felesége, meg a lánya is. Már alkonyodott, Az asszony a negyedik emeleti nyitott ablak előtt állt és tűnődő tekintete a mélységbe kalandozott. Elkeseredetten tört fel belőle a panasz: — Be sokszor álltam már így, menekülésre készen a szálloda ablakában. Amerre mentem, mindenüvé követett ... Nem tudom, érdemes-e innen is tovább menekülnöm. Mire való ez a hajsza és meddig fog ez még így tartani?... Amióta élek, alig volt részem örömben, biztonságban ... Kaczér Dina, noha volt útlevele, ittmaradt... rejtélyes módon lekésett. Én meg egy napon, amikor a Vencel tér úgy festett, mintha beteg lenne, mintha magas lázban vergődne, vonatra ültem és hazajelé tartottam. Nehezen váltam meg a várostól... az utolsó percig még ott lézengtem a. Wilson Parkban és a padoktól, meg a sárguló fáktól búcsúztam. A vonaton rengeteg utas volt, egyfajta gond pihent megviselt, riadt arcukon. Valamennyien egy kicsit a menekülőkhöz hasonlítottak. Kassán leszálltam. Megilletődve jártam végig csöndes, néptelen utcáit. Igazi szürke nap volt, enyhe öszi fagy tette csípőssé a levegőt. A Malom-utcán Juhász Árpáddal találkoztam. Nagyon megörült nekem, kért, hogy üljünk be egy káváházba, beszélgessünk. Juhász ama szlovákiai magyar írók közé tartozott, akik újságírók lettek, majd az újságírást is abbahagyta és a kassai rádió magyar osztályának a vezetője lett. Mindez azért történt, mert az irodalom magánügy volt, könyökölni nem nagyon tudott, valamiből pedig meg kellett élnie, hisz családja, gyermekei voltak. Ott a kávéházban közölte velem a hírt, hogy dr. Fazekas öngyilkos lett. A hír megdöbbentett. Vagy két héttel ezelőtt találkoztam vele Prágában az Ambassador előtt. Ott ült a kocsijában, amikor észrevett, felém kiáltott, kért, hogy kísérjem el egy kis sétakocsizásra. Igen jókedvű volt, a mozgósítás mindenkit felvillanyozott. Sok mindenről érdeklődött... de egyetlen szóval sem panaszkodott, holott jól tudtam, hogy felesége menthetetlen beteg. Fél óra hosszat lehettünk együtt. Mielőtt elbúcsúztunk egymástól, ötszáz koronát nyomott a kezembe anélkül, hogy egy koronát kértem volna tőle. Ebből az összegből takarítottam meg az útiköltségre valót. A hír nagyon lesújtott. Arra gondoltam, hisz ő igazán elmehetett volna Angliába ... Dehát úgy látszik, neki sem kellett. Juhász másról kezdett beszélni, aggódva kérdezte, mit gondolokmi lesz most vele?.. Hallgattam, mivel is vigasztalhattam volna? Még élénken élt az emlékezetemben az a pofon, amit egykor egy Horthy-pribéktől kaptam, holott idegen állampolgár voltam. Igaz, élt bennem a másik pofon is, de akkor legalább kinyithattam a szám. Ki tudja, hogy a horthysták mire képesek?... Lehangoltan búcsúztunk el egymástól. A Főutcán Balogh Edgárba ütköztem. Sietett mint mindig, most történetesen Románia felé sietett. Sapka volt a fején, kezében egy sovány aktatáska. Hadarva búcsúzott tőlem, de úgy, mint aki nagyon messzi útra készül. Mint tanár a taSzabó Béla Az élet peremén című könyvéből közlünk részletet. A mű, amely még ebben az esztendőben forgalomba kerül, az 1930—1938-as áldatlan évek munkaviszonyait tárja fel naplószerű jegyzetekben. Nagymihály, 1938. október nítványának meghagyta nekem, hogy maradjak hü eddigi munkámhoz, dolgozzam, segítsek mindenütt, ahol tudok. Csak ez segíthet rajtam u. Én egy szót sem szólhattam, nem volt rá idő, tovább sietett, de máskülönben is, Balogh engem sosem engedett szóhoz jutni. Már megszoktam. Csöndes tűnődéssel folytattarli utamat a meghitt kedves utcákon, ní állomás felé. Neh'éz, nagyon nehéi volt ettől a várostól elszakadnom, hisz itt fényesedett bennem nemes re az elvtárs szó. Egy kerülővel « Munkásotthon elé értem, csönd ét szomorúság honolt körülötte. Átvágtam a gyönyörű őszi ligeten, susogva hullottak körülöttem a száraz őszi falevelek. Már alkonyodott, úgy tetszett, mintha menekülőkkel lenne tele a park. Az állomás előtt egy falragaszon rongyos plakátokat lengetett a szél. Az egyik megviselt plakáton megakadt a tekintetem. Nagy betűivel szinte ordított róla a megszólítás: MAGYAROKI Már csak foszlányaiban maradt meg. Lassan betűzgettem. A Magyar Nap ismert felhívása volt, amely Csehszlovákia magyarságához szólt. Nem tudtam az egész szöveget kibetűzni, csak az eleje és a vége hirdette még a haladó magyarság elszánt harcát a fasizmus ellen: A következő szöveget tudtam elolvasni: „Magyarok! Csehszlovákia magyarsága válaszút előtt áll. Választania kell a háború borzalmas szenvedései és a békés, demokratikus nemzetiségi megegyezés között. Jaross és Eszterházy nemzetvesztő politikájáról lehullott az álarc. Henleinnel szövetkezve háborús szakadék felé terelték a magyarságot. Gondolkozzatok! A Ti vetésteket taposnák el a hódító ágyúi és tankjai. A Ti házatokat gyújtanák fel, a Ti asszonyaitokat és gyermekeiteket gyilkolnák halomra a támadó bombái. A támadó győzelme a magyarság pusztulását, Magyarország önállóságának a véget jelentené." A ronggyá szakadt felhívás azután így folytatódott: „Talpalattnyi területet sem a támadóknak! Visszautasítjuk a nagyhatalmak minden olyan kísérletét, amely Csehszlovákia szétmarcangolását és leigázását jelentené. Senkinek nincs joga rólunk és nélkülünk dönteni." Ojabb hézag után még a következő sorokat tudtam elolvasni: „Sorakozzatok fel egységesen a köztársaság védőinek a táborába. Nem vagyunk egyedül! Velünk az egész haladó világ közvéleménye, velünk a Szovjetszövetség verhetetlen Vörös Hadserege. Vállt vállhoz vetve a köztársaság többi népével együtt védjük a békét, otthonunkat, létünket és jöuönket." A felhívás aláírói közül ezeket a neveket tudtam kibetűzni: „Major István, Steiner Gábor szenátor, Fábry Zoltán író, Forbáth, Lörincz Gyula, Poór". Az utolsó név kibetűzése már nehezen ment. Szorongó és fájó szívvel érkeztem az állomásra. A váróterem gondozatlan volt. A trafikban néhány kassai képeslapot vásároltam. Arra gondoltam, ebben a válságos órában pár üdvözlő sort küldök néhány jóbarátómnak és jóakarómnak. Fábry Zoltánnnal kezdtem, de a lapot be nem fejezhettem, töltötollam felmondta a szolgálatot. Nem is lepődtem meg rajta, a tollamban beállt zavar intő figyelmeztetésként hatott. - Ki tudja, írtok-e még valaha? ... Szívdobogva és olyan mozdulattal helyeztem vissza a tollat a zsebembe, mint a távozó munkás, amikor összeszedi apró szerszámait és sloár lé lekkel hagyja el szeretett munkahelyét. Testem minden porcikájával éreztem, írói terveim, szándékaim mint zsugorodnak össze. Az irodalmat, az emberi szellem legdrágább kincsét ' még a magánügy sivár lehetőségeiből is száműzték. ÜJ SZŐ 7 * 1959. márclüs 21, I