Új Szó, 1959. március (12. évfolyam, 59-88.szám)

1959-03-07 / 65. szám, szombat

Katáj'ev: Bolondos vasárnap Fischer Annié Beethoven-estje Március 2-án és 4-én ünnepnapja volt a bratislavai hangversenyközönségnek. Fischer Anniét hallottuk. Három rövid szó, de a „beavatottak" tudják, mit jelent. A nagy magyar zongoraművésznő már régen nem járt nálunk. Pedig nélkülöztük és visszavártuk. Most végre eljött. A terem zsúfolásig megtelt, az arcokon örömteli várakozás. Fischer Annié megjelenik a hanversenydobogón, sugárzón egyszerű, mint mindig. Leül a zongorához, ujjai megérintik a billentyűket és megérintik a lelkeket. Felhangzik a cisz-moll szonáta. Már az első hangoknál érezzük: költő muzsikál. Költő, aki magas szférákban jár és ugyanakkor csodálatosan életközei hangjai vannak. Talán éppen ebből a kettősségből születik az a nagyszerű egyensúly, az a tisztult egyszerűség és harmónia, ami játékának egyik fő jellemzője. Költészet és valóság találkozásának tanúi vagyunk. Fischer Annié technikája egyenesen káprázatos. Billentéséről, zongorahangjáről, amely kezdve a legfinomabb lelki rezdülésektől sötét drámai izzásig minden érzés kifejezésére képes, tanulmányt lehetni írni. És mégis:. mindezt részletezni anynyi lenne, mint elbeszélni a lényeg mellett. Mert tulajdonképpen mi a magva, lényege Fischer Annié művészetének? Megvan benne az a bizonyos kifejezhetetlen és megfoghatatlan valami, ami a művészetet kiteljesíti és felemelőn hat mindazokra, akik részesei lehetnek az ilyen ritka megnyilatkozásnak. Fischer Annié kézen fogja hallgatóit és elvezeti őket a legtisztább emberi érzések világába. Helyénvaló lenne ilyen pillanatokban technikai tökélyről vagy a billentés kultúrájáról beszélni? A művésznő játék közben hihetetlenül koncentrált és feszült: az alkotás perceit éli. A feszültség hatósugarai elérik a hallgatót és bevonják a zene bűvkörébe. Mintha valami titokzatos áram kapcsolná össze a művésznőt és a közönséget. Az áramot Fischer Annié művészetének magasrendűsége szolgáltatja. Arca játék közben átszellemült, elárulja teljes eggyéolvadását a művel, néha valami különös szigorú, szinte szenvedő vonás jelenik meg rajta. Megindultan érezzük: úgy szolgálni a művészetet súlyos vállalás. Hiányos lenne a kép, ha nem szőnénk bele azt a nehezen leírható, meleg emberiességet, ami játékából és lényéből sugárzik." Előadóművészete mélyen emberi és mélyen igaz. Ezért nyújt sokkal többet a pillanat öröménél. Fischer Annié szokatlanul nagy vonalakban gondolkozik. Valószínűleg ez teszi Beethoven interpretálását lélegzetállítóan izgalmassá. Beethoven gondolatai messze túlnőnek a zongora kifejezési határain. És FiFlscher Annié a zongoránál scher Annié ebben a szellemben tágítja a hangszer kifejezési lehetőségeit. Építőművészete teljes egészében az Opusz 111. lenyűgöző értelmezésében nyilatkozott meg. Beethoven a szonáta két tételében két világot állít egymással szembe. Sötéten viharzó, gigantikus küzdelem és átszellemült, egyre fényesebb tájakra emelkedő égi dalolás. Beethoven utolsó zongoraszonátája Fischer Annié átélésében megrázó volt és felejthetetlen. A művésznő maradéktalanul feloldódott a műben, azonosult vele, megjárta az emberi élet mélységeit és magasságait. A hangverseny után kirobbanó taps nemcsak az elismerés, a köszönet megnyilvánulása is volt. Köszönjük Fischer Anniénak ezt az estét, amelyen gyönyörködtetett, elgondolkoztatott és gazdagított. Havas Márta . sf Az Űj Szó e heti * szerdai számában : | már beszámoltunk a í komáromi Magyar Területi Színház Katájev bemutatójáról. Ezúttal két jól sikerült jelenettel adunk szemléltető képet a kiváló színészek művészi alakításáról. A baloldali kép a Dudkin házaspárt mutatja Udvardy Anna és Gyurkovics Mihály alakításában, a jobboldali kép pedig Sípos Jenőt, a felejthetetlen Zajcev-szerepben, továbbá Udvardy Annát és Buczkó Jutkát Sura szerepében. A FILM és a klasszikusok Az egyik ausztriai újság érdekes kimutatást közölt, hogy melyek azok a világirodalmi alkotások, amelyeket legtöbbször filmesítettek meg. Kiderült, hogy legtöbbször Merimée Carmen című novelláját vitték vászonra, 1907 és 1953 közötti időben huszonkilencszer filmesítették meg ezt a müvet. A második helyen Tolsztoj Feltámadás c. regénye áll, amelynek alapján 23 filmet készítettek. Shakespeare Romeo és Júliájából 20, V. Hugó Nyomorultak c. regényéből 19, A. Dumas Három testőréből 18 — a Hamletből és a Gróf Monte Christóból 17, Dickens Twist Olivér c. művéből 12 film készült. A TETŐ Az elmúlt napok meglepetésnek szánt filmje Vittorio de Sicának, a közismert és nálunk is nagy népszerűségnek örvendő olasz neorealista rendezőnek A tető c. alkotása. Az élet filmje — és már ezért is sikere van. Tárgya az olasz filmek megszokott témája — a szegények szerelme, de az idealizáló romantika nélkül. A tető pedig — egyszerű háztető, azaz az igazság kedvéért háznak minősített viskó zsindelyteteje, mely védelmet nyújt azoknak, akik a magas lakbérek és a nyomor miatt nem bírnak családi otthont teremteni. A város peremén tilos rögtönzött, ún. fekete lakőházaA tető egyik jelenete kat építeni, de ha az esti és reggeli rendőri őrjárat közti időben felépül és tető alá kerül ilyen lakás, a törvény védi a lebontás ellen. Luisa és Natale fiatal házaspár családi boldogsága is így alapozódik meg sík izgalom közepette Natale kőműves szaktársainak segítségével. A realista életábrázoláson, a fennálló társadalmi viszonyok burkolt, de erős bírálatán kívül a munkásszolidaritás eszméjének kiemelése az alkotás egyik fő erőssége. A kitűnő színészi alkotásokkal kapcsolatban megjegyzendő, hogy de Sica nem hivatásos színészeket szemelt ki a főszerepekre. így Natale megszemélyesítője éveken át maga is munka nélkül tengődött, partnere pedig polgári foglalkozására nézve gépírónő, tehát mindketten a tőkés társadalom mostohagyermekei. A filmben lemeztelenítődik a kereszténydemokrata párt által képviselt olaszországi kizsákmányoló rendszer szemfényvesztő módon keresztényi szeretete' és társadalmi igazságot hangoztató demagógiája és az életet a maga könyörtelen valóságában látjuk. L. L. Ú| szlovák dráma A Kassai Állami Színház bemutatta Juraj Váh új drámáját. Az Amszterdami istenek alapkonfliktusát a főhősnek, Pieter Jánosnak a családjával és környezetével; vagyis a humanizmusnak a mammon-imádó, minden cselekedetet, eszmét és erkölcsöt arannyal mérő nagypolgárság embertelenségével való összeütközése szolgáltatja. A szerző a dráma cselekményét a 17. századi Amszterdamba, a gazdag kereskedővárosba helyezi, de a történelmi keret ellenére láthatóan az aktualitás igényével szól. A történelmi keret megválasztása nem volt teljesen szerencsés: bizonyos mértékig ellentétbe kerül a mű eszmei mondanivalójával. A dráma alapkonfliktusában ugyanis a humanizmust nem az új, a haladó társadalmi rendszer képviseli, hanem a túlhaladott, a legyőzött. S így hiába van a dráma konfliktusa teljesen hitelesen felépítve — nem fogadhatjuk el általánosnak. Az emberi társadalom fejlődése során mindig az új, a győztes társadalmi rendszer humanizmusa került szembe a kimúlt rendszer álhumanizmusával. Bizonyos mértékig korhüsége is vitatható: a 17. században a polgárság a társadalmi fejlődés egyik legaktívabb rétege volt, s a drámában bemutatott negatív vonásai csak sokkal később váltak általánosakká, lényegesekké. Igazságos, hogy míg Duin kapitány — letagadhatatlanul arisztokrata típus — a humanizmus mellett tör lándzsát, addig a dráma „gonosz szellemét", a gátlástalan törtetöt, a szegény sorból felkerült Ruytenburg személyesíti meg? A kassai színház fiatal együttesében a szerző kitűnő előadókra talált. A rendező: a drámával mindvégig harmóniában maradó, kitűnő kísérőzene (J. Vincourek szerzeménye); az impozáns kosztümök (Radványi Magda); az egyszerűségükben is hatásos díszletek (J. Hanák) és nem utolsó sorban a színészek jó alakításai nem kis mértékben járultak hozzá a bemutató sikeréhez. A rendező — Jozef Palka — nagyon helyesen a dráma történelmi jellegét emelte ki, finom rendezői ötletekkel mindig a lényeget hangsúlyozta, s az előadást sikerült végig gyorspergésűvé gyúrnia. Egyedül a befejező kép vitatható. A színészek közül ezúttal Rajniak Ivan szolgált meglepetéssel: őszinte átéléssel, s alapos felkészülésre valló egyszerűséggel formálta meg Pieter Jánosnak, a primitív környezetből Amszterdamba, a gazdag „istenek" közé kerülő becsületes fiú alakját. Sokáig emlékezetes marad az a jelenete, amikor a kezébe helyezett hatalom és vagyon pár pillanatra legyőzi benne természetes emberségét. J. Hodorovsky és J. Bzdúch a tőlük megszokott kiegyensúlyozott, terméI szetes játékkal formálták meg az álj latiasságig kegyetlen Ruytenburg, illetve a becsületesség és a kötelesség között vergődő Duin kapitány alakját. A női szereplök közül E. Poláková (Melitta) és E. Volková (Neltgen) tetszett. A darab, vitatható eszmei koncepciója ellenére bátor kiállást jelent a humanizmus és az elnyomott népek szabadsága mellett. Kováts Miklós Az apa és a fii) találkozása (Št. Adamec és Ivan Rajniak) — M. Litavská felvétele. A gyermek első, s tegyük hozzá, leghatékonyabb nevelője az édesanya. Az anyai szó gyengéd varázsa csalja arcára az első mosolyt, plántálja lelkébe az első nemes érzelmet, hinti el benne a szeretet magvát. Az anyai gyöngédség teszi őt fogékonnyá a jóra. Mi hát az a legfőbb értéke, amit csak az anyai szív nyújthat a gyermeknek? Hiszen a család és az iskola biztosítja számára a tudás birtoklását, az ismeretek megszerzését, a munkára való készséget és az arra ösztönző elhatározást, akaratot. Mire van még ennél többre szüksége? A tiszta érzelmekre, az érzelmek gazdag skálájára, amit csak az édesanyai szív hinthet el a fogékony gyermeki lélekben! A gyermeket a családban éri a legtöbb, legmaradandóbb hatás. Ott ismeri meg a szeretet, az öröm és az együvétartozás felemelő érzéseit, olykor a szorongás, a bánat vagy a csüggedtség reménytelennek tűnő, nyomasztó légkörét. Ezek a különféle hatások nemcsak befolyásolják, hanem végső soron ki is alakítják érzelmi életét. Nem kétséges, hogy a gyermek érzelmi életének alakulása kihatássál van egész egyéniségének alakulására is. Az érzelmi élet alakulását tehát tudatosan és tervszerűen kell irányítani. Ezen a téren a családnak nagy felelősséget kell magára vállalnia. Elsősorban biztosítania kell a család légkörének derűjét, harmonikus egységét. Az anya sokat tehet a helyes családi szellem kialakulása érdekében. Természetesen lehetnek különféle vélemények, állásfoglalások bizonyos kérdésekben, ezeknek tisztázását azonban nem az indulattól áthatott vitáknak, hanem a tárgyilagos megbeszéléseknek kell eldönteniök. Ez vonatkozik a gyermek nevelését érintő kérdésekre is. Mindkét szülő szándékát a megértő szülői szeretetnek kell áthatnia. A túlAnyai szeretet, szülői felelősség zást nemcsak a szigorban, hanem az engedékenységben is kerülni kell a gyermekkel szemben. A nevelés — elsősorban a családi nevelés — elő tudja segíteni a jellem harmonikus kialakulását, ha biztosítja a szükséges feltételeket. Melyek ezek a feltételek? Elsősorban az értelmi, érzelmi és az akarati nevelés helyes aránya, egyensúlya. Az értelmi és akarati nevelés általában helyesen érvényesül mind iskoláinkban, mind a családi nevelésben. Jóval kevesebb figyelmet szentelünk azonban az érzelmi élet formálására. Az érzelmi élet jelentőségét azonban súlyos hiba lenne lebecsülni, hiszen a gyermek érzelemvilága igen gazdag. Alaphangulata vidám, az örömre és a kellemesre vágyódó. Kel-e azt bizonyítani, hogy a gyermek alaptermészete nemcsak ösztönösen vágyódó a vidámságra, hanem tudatosan is keresi az örömöket, óhajtja a kellemes benyomásokat s eleve irtózik a számára kellemetlen érzések átélésétől? Akt a gyermeket egy kicsit is ismeri, tudja hogy ennek bizonyítására valóban semmi szükség sincs. A gyermeket a családban is máshol számtalan érzelmi hatás éri, ami természetesen nyomot hágy lelkivilágában. A gyermek sokáig emlékszik a kellemes élményre. Nem szívesen gondol vissza azokra az eseményekre, amelyek neki szomorúságot, bánatot, vagy a félelem érzését okozták. Az is nyilvánvaló, hogy ha a gyermek érzelemvilágát tartósan csupán egyoldali' befolyások érik, ez döntő mértékben megszabja, végső soron kialakítja a gyermek ilyen vagy olyan magatartását, alaphangulatát. Nyilvánvaló tehát, hogy az érzelmi világ alapjainak lerakása a nevelés feladata. Minden gyermek igényli a bensőséges érzelmi kapcsolatot. A családi nevelésnek ezt feltétlenül biztosítania kell. A gyermek igényes érzelemvilágát legtöbbször az anyai szív respektálja. Az apa kevésbé megértő, őt csak a dolgok rideg logikája a „hogyan történt" érdekli. Sajnos vannak esetek, amikor a szülő merev, hajthatatlan, sőt könyörtelen magatartást tanúsít a gyermek iránt s mindezt a nevelés „következetessége" védjegye alatt. Máskor a szülők részéről tapintatlan, olykor durva beavatkozást tapasztalunk a gyermek érzelmeibe. A durva beavatkozás idővel eldurvítja magát a gyermeket is. Ilyenkor kénytelen megállapítani a szülő, hogy „ennek csak a verés használ", de később természetesen az sem. Olykor az ártatlan véleménynyilvánítás is lehet durvaság. Ilyen hatású lehet a csúfolódó megjegyzés, a gyermek előtt elhangzott sikamlós kétértelműség, a gorombán kimondott tilalom stb. Milyen következménye lehet az ilyen gyakorlatnak? A csalódás kiábrádulás, végül a rosszra hajlam. A hatékony nevelés semmiesetre sem jelenti azt, hogy a gyermeket kíméletlenül kordában kell tartani, állandóan fegyelmezni, kezdeményezését elfojtani, megalázóan bírálni, lelkileg megbénítani, fizikailag megfélemlíteni. Gyakran a sok parancs, ezernyi kívánság, „megmondtam", „követelem" hatására a gyermek maga is úgy érzi, hogy valóban képtelen is teljesíteni mindazt, amit tőle megkövetel a nevetői szigor. Mivel valóban jogosan érzi azt, hogy erejét meghaladja a túlzott követelmény, kedvét veszti, később nem reagál a követelményekre, kezdetben a kibúvót, később a tudatos és megfontolt mulasztást választja. Vannak azonban „megértőbb" szülők is, akik nem sajnálnak szót és fáradtságot s szüntelenül dől belőlül az intelemárai dat, a kioktatás, a példálódzás s végül a sok bába között valóban elvész a gyermek... Mennél kevesebb kioktatás, annál több személyes példaadás és megértő következetesség. Logikailag is nyilvánvaló, hogy a követelmény megszabásának rövidnek, az intelmeknek ritkáknak kell lenniök, mivel a szócséplő kioktatás elmossa a józan nevelés megfontolt intelmeinek hatását. A szülői szeretet, ezen belül is az anyai szeretet, a nevelés hatékony tényezője. Szeretetet adni és kapni nemcsak jóleső, hanem ösztönző érzés is. Erre pedig nagy szüksége van a gyermeknek. A szeretet hiánya negatív irányban befolyásolja a gyermek fejlődését. A szeretetnek nyilvánvalóan nem olyan külsőségekben kell megnyilvánulnia, hogy mennyi játékot, milyen drága ruhát veszünk gyermekünknek, tehát nem mutatni, hanem éreztetni kell. Százszor jobban nyilvánvalóbbá lesz a gyermek számára, hogy őt valóban a szeretet gondoskodása veszi körül, ha szükség esetén megtalálja a segítést, támaszt és a megértést. A kényeztetés sem szolgálja a gyermek érdekeit s mivel inkább káros, mint hasznos, nyilvánvalóan nem lehet fokmérője az igazi szeretetnek sem. Ugyancsak alkalmatlan tartós eredmények biztosítására az erőszakon alapuló nevelés is. Majdnem minden esetben a rossz tanulást, zárkózott magatartást és őszintetlenséget eredményezi a rideg, könyörtelen szülői nevelés. Fizikailag kénytelen elszenvedni a gyermek még az ütleget is, de mentsvára azért mégis marad, megmakacsolja magát, lélekben ellenáll, elhanyagolja a tanulást, dacból és tehetetenségböl. Mit tudja ő még, hogy magának árt vele? Ez természetesen nem jelenti azt, hogy nem szabad erélyesnek lenni. A gyermek érzelemvilágáról tudni kell, hogy az gyakran nem tudatos. Él ugyan benne a szeretet vágya, de gyakran a dolgokat és a személyeket csupán abból a szempontból értékeli (szereti) ahogy azoknak hasznát tátja a maga szempontjából. Önző lenne? Nem, inkább a tapasztalat, mint a tudat dönti el nála ezen a fokon az értékelést. A gyermek csakhamar rájön, hogy a csatádban sokminden őérte történik. Később azt hiszi, hogy neki minden jóban féltétlenül részesednie kell. Az iskolában természetesen 8 is egyenlő lesz az egyenlők között. Ez máris ok a sértődöttségre, a megkülönböztetés vádjára. Mellőzve érzi magát. Nem késik szüleinek sem elmondani kételyeit. Hány szülő tápot ad ennek a téves nézetnek! Pedig ők felnőttek! Nekik tudniok kéne, hogy a gyermek más szempontok alapján mond ítéletet s távolról sem képes saját értékelésére! Ha a szülő arra szoktatta a gyermeket, hogy a jót és az értéket másokban is meg kell becsülni, sok félreértés, vádaskodás kerülhető el. Ez szinte kizárólag a szülőn^ múlik. ' Böszörményi János ÜJ SZÖ * 1959. március 7.