Új Szó, 1959. március (12. évfolyam, 59-88.szám)

1959-03-07 / 65. szám, szombat

(folytatás a '4. oldalról) jelent, hogy rendszeresen vissza kel! térnünk a XXI. kongresszus következtetéseihez, tanulságot kell belőlük merítenünk és helyesen alkalmazva viszonyainkra fel kell hasznainunk a Szovjetunió testvéri kommunista pártjának összes gazdag tapasztalatait. Ma ezen az ülésen az életszínvonal, a lakásépítés kérdéseirői és mezőgazdasági kérdéseiről tárgyalunk. E kérdések megoldására tett javaslathoz a politikai iroda, már ezzel a módszerrel fogott hozzá. Ez vonatkozik majd népgazdaságunk továbbfejlesztésének problémáira is. A XI. kongresszus irányelvei alapján már kidolgozás alatt áll a harmadik csehszlovák ötéves terv. A népgazdaságban a XXI. kongreszszus alapján elsősorban hazánk termelőerőinek további páratlan fejlesztésére kell gondot fordítanunk. Ez nemcsak az iparra vonatkozik, hanem a mezőgazdaságra is. Sokkal többet kell tanulnunk a Szovjetuniótól, hogyan használják fel gazdaságilag hazájuk továbbfejlesztésére mindazt, ami már létrejött, élnek mindazokkal a lehetőségekkel, melyeket a szocialista rend nyújt. Ez az elv nálunk még nem honosodott meg teljesen. Az iparban és mezőgazdaságban sok helyen még számtalan tartalékunk van. Jelenleg pl. megmutatkozott hogy a színes fém-kohászatban minimális beruházással bizonyos módosítások útján évente több százezer tonnával növelhetjük az acéltermelést. Csupán arra van szükség, hogy céliiz Elvtársak! Lezárjuk a Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága levelével kapcsolatban lezajlott országos vitát. A vita, mely meleg, komoly és felelősségteljes visszhangot keltett népünk legszélesebb tömegeiben, újabb jelentős bizonyítéka annak, hogy szocialista demokráciánk elmélyül és állandóan fokozódik a dolgozók részvétele államunk irányításában. Pártunk Központi Bizottságának mai ülésén értékelni kell a vitát és konkrét intézkedéseket kell tennünk a nép életszínvonalának további emelésére. Az a tény, hogy ma már ezekről a konkrét intézkedésekről tanácskozhatunk, társadalmi fejlődésünk, főként közgazdaságunk elvitathatatlan sikereinek eredménye. E sikerek, melyeket elsősorban dolgozóink hazafias törekvésének köszönhetünk, lehetővé teszik jelentős intézkedések foganatosítását, melyek valóban további ugrást jelentenek lakosságunk életszínvonalának emelésében. Olyan helyzetben hozzuk ezeket az intézkedéseket, amikor a népgazdaság fejlődésével párhuzamosan tartósan és tervszerűen bővül nálunk a foglalkoztatottság, emelkednek a bérek, javul a szociális biztosítás, az egészségügyi-, kulturális-, iskolaügyi gondoskodás színvonala. Életszínvonalunk állandó emelkedése annak elvitathatatlan bizonysága, hogy a szocialista, gazdasági rendszer fölényben van a tőkés rendszerrel szemben, amelyet belső viszályok tépáznak és amely nem képes biztosítani az egyenletes életszínvonalat, még kevésbé annak emelkedő irányzatát. A tőkés államok jelenlegi fejlődését tanúsító adatok egész sora bizonyítja ezt. Fejlődésükben egyre erősebben mutatkoznak a válságjelek. A szocialista és a tőkés gazdaság fejlődése közti különbség egyik legszembetűnőbb jelenlegi megnyilvánulása a foglalkoztatottság. Míg nálunk az utóbbi években átlag körülbelül 100 ezerrel növekszik a népgazdaság szocialista szektorában alkalmazottak száma, a tőkés országokban rohamosan fokozódik a munkanélküliség. Az Amerikai Egyesült Államokban folyó év február l-ig a teljesen munkanélküliek száma már meghaladta a 4 millió 700 ezret, tehát az- összes dolgozók 6 százalékát, nem is számítva azt a néhány millió dolgozót, akiket csak korlátolt időtartamra alkalmaznak. Hasonlóan növekszik a munkanélküliek száma Nagy-Britanniában és más nyugat-európai országokban. A Német Szövetségi Köztársaságban, melyet Nyugaton nemrégen a gazdasági csoda országaként emlegettek, több mint fél millióval növekedett a munkanélküliek száma, tehát körülbelül kétszerte több. mint eddig. A világ dolgozói az elmúlt napokban részvéttel figyelték a belga bányászok harcát a bányák bezárása és az elbocsájtások ellen és felháborodottan elítélték a szocialista szakszervezeti vezérek eljárását, akik ismét elárulták a munkásmozgalmat. Belgium munkásosztályát súlyosan tudatosabban cselekedjünk abban a szilárd meggyőződésben, hogy jobb eredményeket érünk el és elsősorban nálunk keressünk lehetőségeket. Ügy vélem, hogy ehhez éppen a szovjet nép kezdeménýezésébôl és munkaeredményeiből kell példát merítenünk. Nézzük csak elvtársak például, hogyan oldják meg a Szovjetunióban az új technika fejlesztésének és kihasználásának problémáit. Mily komoly kérdés ez számunkra és egész népgazdaságunk számára. Meg kell mondani elvtársak, hogy a gépiparban van mit behoznunk. És itt nemcsak a technikailag tökéletes gépekről van szó, hanem arról, hogy tényleg bevezessük a komplex legújabb technikát a termelésbe, a munkafolyamatokba. A XXI. kongresszuson erős hangon szólalt meg a tudomány is. Megmutatta nagy hozzájárulását a Szovjetunió népgazdaságának fejlesztéséhez, a kommunista társadalom építésében és a szocialista rendszer védelmében érvényesülő nagy súlyát. Tanulni, mégpedig nagyon sokat kell tanulni a Szovjetuniótól, teljesen meg kell érteni a szovjet tapasztalatok jelentőségét, számunkra például azon intézkedések mérhetetlen horderejét, amelyeket a Szovjetunió Kommunista Pártja és a Szovjetunió Minisztertanácsa valósított meg. hogy döntő fordulatra kerüljön sor a mezőgazdaságban. És ennek eredményei már mutatkoznak. Elvtársak, hangsúlyozom, hogy nálunk is döntő fordulatról van szó a mezőgazdaságban, és így kell értelmezni a szocialista meérintik azoknak a szerződéseknek a következményei, melyekkel az uralkodó osztályok az ország népének érdekeit áruba bocsátották a tőkés világmonopóliumoknak. A belga bányászok ezrei vesztették el kenyerüket, mivel a Montán Unió döntésére bezárták a belgiumi bányákat és a szenet importálni fogják Belgiumba, hogy az amerikai és nyugatnémet szénbárók eladhassák sok millió tonnás garmadákban felhalmozódott szenüket. Nemkevésbbé szembetűnő a különbség a létfenntartási költségek és árak alakulásában. Míg a szocialista tábor valamennyi országában az árleszállítás következetes politikáját folytatják, a tőkés országok munkanélküliségének fokozódását az áremelkedés következtében a létfenntartási költségek feltartóztathatatlan növekedése kíséri. A létfenntartási költségek indexe tavaly szeptemberben az Egyesült Államokban 8 százalékkal, Ausztriában 9,5 százalékkal, Nagy-Britanniában 13 százalékkal, a Német Szövetségi Köztársaságban 7 százalékkal, Olaszországban 12 százalékkal, Franciaországban pedig 22 százalékkal volt nagyobb, mint 1955-ben. Ezzel szemben Csehszlovákiában a létfenntartási költségek indexe 1958ban 1955-höz viszonyítva 4,6 százalékkal csökkent és a javasolt intézkedések végrehajtása következtében tovább fog csökkenni. A létfenntartási költségek állandó emelkedése a tőkés államokban kedvezőtlenül hat ki a reálbérek alakulására és a dolgozók fokozódó kizsákmányolásának további bizonyítéka. Az Amerikai Egyesült Államokban például 1955 óta egyáltalán nem emelkedett az ipari munkások reálbére. Ugyanakkor Csehszlovákiában majdnem 11 százalékkal emelkedett. Általában a tőkés államokat az életszínvonal éles osztálykülönbsége jellemzi — a kizsákmányoló osztályok és a lakosság különféle kiváltságos rétegeinek túlságos jóléte, másrészt a dolgozók állandó szegényedése. Ez az utóbbi években kiéleződik és további bizonyítéka annak, hogy a tőkés gazdaság válság felé halad. Ismét adatokat említhetnénk tekintélyes tőkés országból, az Amerikai Egyesült Államokból. L. Keyserling, aki az Egyesült Államok gazdasági tanácsadói szervének volt elnöke, kijelentette, hogy e gazdag ország lakosságának legalább egy negyede nyomorgott a múlt évben. A Bussiness Week newyorki hetilap múlt év december 17-én azt írta, hogy: „a vásárlóképesség jelentős csökkenésének fő oka az Egyesült Államokban a jelenlegi gazdasági válság", és megjegyzi, hogy „félnek hiteibe és részletre vásárolni közszükségleti cikkeket". Emellett az Egyesült Államok népe széles rétegeinek általános eladósodottsága már 1957ben kétszeresen túllépte a háború előtti szintet. A dolgozók életének tragikus alakulásával éles ellentétben áll az amerikai vállalkozók, főként a nagy társaságok profitjának gyors gyarapodása. A statisztikailag megfigyelt amerikai társaságok nyeresége 1957zőgaz'daságl nagyüzemi termelés fejlesztése érdekében hozott intézkedéseket. A Szovjetunió kommunista pártjának XXI. kongresszusa számunkra nemcsak a népgazdaság fejlődését illetőleg jelent nagy tanulságot, hanem a kultúra és ideológia kérdéseiben is. Ezen a téren i3 következtetéseket kell le vonnunk munkánkra. Egyben hangsúlyozni szeretném, hogy ideológiai és kulturális munkánk a magunk elé tűzött szocialista célokból indu! ki és nem engedi, hogy bárki bárhogyan megzavarja pártunk ideológiai harcát az új szocialista emberért. A szocializmus csak egy lehet, és alapja a marxizmus-leninizmus tanítása. Ezért nem engedjük meg kulturális téren sem az opportunizmus sem a revizionizmus semminemű megnyilatkozását. Nem engedjük az emberek burzsoá méreggel való megfertőzését, történjék az bárminek a leple alatt is. A szocialista kultúrának vállvetve kell haladnia a szocialista országépítéssel és teljesen meg kell felelnie céljainknak. Ezzel kapcsolatban üdvözöljük a Csehszlovák Zeneszerzők Szövetségének 11. kongresszusát, amely azt a szilárd álláspontot foglalta el, hogy minden erejével támogatja a párt és népünk ügyét, a szocializmus ügyét. Megelégedéssel fogadjuk az írók országos konferenciájának következtetéseit is, amelyekkel rendet teremtett a múlt időszak a II. kongresszus után felmerült súlyos hibák és fogyatékosságok terén és kötelezte magát, hogy az írók alkotó ben az 1937. évi 5 milliárd dollárral és az 1945. évi 20 milliárd dollárral szemben meghaladta a 40 milliárd dollárt. Jellemző, hogy az Egyesült Államokban mindig a fokozott háborús veszély, vagy a nyílt háborús viszályok idején zsebelik be a legnagyobb profitot. A szocialista gazdasági rendszer előnyei a tőkés rendszerhez viszonyítva azonban nemcsak a foglalkoztatottság, a reálbérek és a személyi fogyasztás fejlődésében, hanem különösen a lakosságnak nyújtott díjtalan szolgálatok jelentős terjedelmében és általában az életszínvonal szociális részének jelentős súlyában nyilvánulnak meg. Köztudomású, hogy az Egyesült Államokban, Angliában, Franciaországban és a Német Szövetségi Köztársaságban a családok összes kiadásainak körülbelül 20 százalékát a lakbér, egészségügyi- és iskolaügyi kiadások teszik ki. Egészségügyünk és iskoláink díjtalan szolgálatokat nyújtanak a társadalom eszközeiből dolgozóinknak. A lakbérkiadások a családok összes kiadásainak mindössze 2—3 százalékát képezik. Köztársaságunk gazdasági fejlődése a szocialista rendszer többi országával, elsősorban a Szovjetunióval folytatott sokoldalú együttműködésre támaszkodik. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XXI. kongresszusán kitűzött

: további fejlődési távlatok, melyeknek legközelebbi céljuk a Szovjetunió és az egész szocialista világrendszer gazdasági elsőbbségének lehető legrövidebb időn belül történő kivívása, a pártunk XI. kongresszusán kitűzött irányelvek reális voltának szilárd zálogát képezi. Pártunknak a gazdasági fejlődés hatékonysága fokozására irányuló törekvése meghozza eredményeit. Ezt igazolják az 1958. évi tervteljesítési eredmények. Ipari termelésünk 11,3 százalékkal növekedett, a tervfeladatokat pedig jóval túlteljesítettük. A munkatermelékenység 7,4 százalékkal fokozódott, az ipari termelésben elért önköltségmeqtakarítás pedig a tervhez viszonyítva 0,7 százalékkal volt nagyobb. E sikerek feltételeket teremtettek igényes feladatok kitűzésére az idén, reális alapot teremtettek arra, hogy a jelentős intézkedések egész sorát foganatosítsuk a nép életszínvonalának, főként pedig a városi lakosság munkásai és családjai életszínvonalának emelésére. Ojra szemléltetően igazolást nyert, hogy minél sikeresebben törekszünk és fogunk örekedni a jövőben is a hatékonyság fokozására, a költségek csökkentésére, a munka termelékenységének gyorsabb fokozására, annál szemmelláthatóbban nyilvánul ez meg a lakosság jólétének fokozódásában. Hogy ennek felismerése már begyökerezett dolgozóink tudatába, az vitában is igazolást nyert, megnyilvánult a tömegek nagyfokú politikai és gazdasági öntudatossága. A vita ösztönösen igazolta pártunk Központi Bizottsáqa szándékainak helyességét és teljesen helyeselte az élettevékenységét a szocialista országépítés betetőzése feladatainak támogatására irányítja. Továbbá elvtársak szeretném önöket tájékoztatni arról, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXI. kongresszusa folyamán különféle alkalmakkal számos megbeszélésre került sor pártunk Központi Bizottságának küldöttsége és a Szovjetunió Kommunista Pártjának képviselői között Ennek során beszélgettünk a két pártot érdeklő különféle kérdésekről. Akár a nemzetközi helyzet kérdéseiről, akár a kölcsönös együttműködésről, a Szovjetunió és Csehszlovákia közötti árucseréről vagy más problémákról volt szó, e megbeszéléseket mindig a teljes nézetegység jellemezte. Lehetőségünk nyílott és meg is valósítottunk számos megbeszélést további testvér, kommunista és munkáspártok küldöttségeivel. Most a XXI. kongresszus után számos küldöttség jön Csehszlovákiába, hogy megismerkedjen kommunista pártunk munkájával és a nép életével. A többi testvérpártok küldöttségével folytatott megbeszélések testvéri szellemben zajlottak le, a politikai és gazdasági kérdések egész sorát érintették, amelyek iránt mindkét részről érdeklődés mutatkozott. E megbeszélések nagyon hasznosak és előnyösek voltak. Elvtársak! A Szovjetunió Kommunista Pártja XXI. kongresszusa határozatainak nemzetközi, politikai jelentősége a szocialista országok, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom szászínvonal emelésére elgondolt intézkedéseket. A vita azonban a fontos problémák egész sorával is gazdagította ismeretünket, melyeket mind az előkészítő intézkedésekben, mind az életszínvonal további emelésének tervezésében szem előtt kell tartanunk. Egyszersmind bírálóan leleplezte a kisebb-nagyobb fogyatékosságok egész sorát, melyek gátolják gazdaságunk fejlődését. Ily módon a tömegek nagy iskolájává, gyakorlati alkalmazásává vált annak az alapelvnek, hogy a népgazdaság irányításában a dolgozók szerepét növelni kell. A vitában tulajdonképpen hazánk minden dolgozója részt vett. Az ötletek, hozzászólások, felajánlások sorában, a tervrögzítésben és túlteljesítésben, a szocialista munkaverseny fejlesztésében, a szocialista munka brigádja címért indult verseny fejlesztésében megnyilvánult kezdeményezések és aktivitások a népgazdaság még gyorsabb fejlődésének és a nép fokozódó jólétének további biztosítékai. A vitában a nép mindennapi, állandó figyelmének központjában álló kérdéseket tárgyaltunk meg. Túlnyomó többségben olyan szempontból vitattuk meg e kérdéseket, melyek a párttagok magas ideológiai színvonalára és általában a dolgozók öntudatosságára vallanak. A vita egyöntetűen megerősítette, hogy a szocialista társadalom építésének jelenlegi szakaszában állandóan ügyelnünk kell a munka mennyisége és minősége szerinti díjazás elvének helyes betartására, mivel »a munkabér az egész nép, minden dolgozó és családja életszínvonalának alapvető és döntő tényezője, s még sokáig az lesz. A bér akkor befolyásolja a dolgozók anyagi érdekeltségét a termelés növelésében és a munkatermelékenység fokozásában, ha helyesen alakul és diferenciálódik az egyének munkájának jelentősége, mennyisége és képzettsége szerint, s viszont éppen ezzel biztosítja az életszínvonal emelése anyagi feltételeinek gyors növekedését. Ebből az elvből indulnak ki Csehszlovákia Kommunista Pártja XI. kongresszusának a bérpolitikára és a munkások béreinek módosítására vonatkozó irányelvei, melyek mellett dolgozóink a vitában teljes mértékben síkra szálltak. Azokat a jelentős ösztönzőerőket, melyeket a vita a bérpolitika terén eredményezett, felhasználjuk a munkások bérrendszereinek átalakításában. A vitában csak elvétve merültek fel helytelen nézetek, mint mindeddig öntudatlan, ideológiailag fejletlen egyének megnyilatkozásai. Többnyire az elavult egyenlősdi nézetekről volt szó. Miért tettük első helyre a levélben a bérkérdéseket? Elsősorban azért, mert a marxizmus-leninizmus szellemében a bért az anyagi és kulturális javak túlnyomó részének elosztásában döntő fontosságú eszköznek tekintjük. Másodszor azért, mert abból az elvből indulunk ki, hogy a szocialista mára .óriási és beláthatatlan. Felfegyverez a kapitalizmussal vívandó döntő harcokra. A Szovjetunió népgazdaságfejlesztési hétéves terve a szocializmus győzelmének ragyogó távlatait mutatja. A kitűzött feladatok- teljesítésének történelmi horderejét természetesen' tudatosítja az ellenség is. Erről tanúskodik a tőkés sajtó figyelme e nagy jelentőségű világesemény iránt. Ez megnyilvánult azután abban a komoly figyelemben is, amely a kongresszust világszerte kísérte. Végeredményben azt kell mondanunk, hogy a Szovjetunió népgazdaságfejlesztési hétéves terve olyan szilárd, erős alapot teremt, amely egyidejűleg elősegíti a szocialista országok termelőerőinek gyors fejlődését és kultúrájának gyarapodását, valamint az egész szocialista rendszer győzelmét a kapitalizmus felett. Amint már bevezetőül mondottam, most tőlünk függ majd, hogyan használjuk ki a Szovjetunió Kommunista Pártjának tapasztalatait és segítségét s milyen helyes következtetéseket vonunk le pártunk XI. kongresszusa által hazánkban a szocialista építés betetőzésére kitűzött feladatok megvalósítása érdekében. Végül engedjék meg, — hogy —

i s ezt nagyon szívesein teszem — valamennyiünknek, pártunk Központi Bizottsága tagjainak és póttagjainak átadjam Hruscsov elvtárs, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága elnökségi tagjai és többi tagja szívélyes üdvözleteit és jókívánságait, amelyekkel további munkasikereket kívánnak pártunknak és Csehszlovákia egész népének! díjazási elv szerint helyesen érvényesített bérrendszer az anyagi érdekeltség döntő tényezője, mely kihat az egész népgazdaság fejlesztésének s egyszersmind az életszínvonal állandó emelkedésének biztosítására. Az életszínvonal ilyen emelkedését persze nem egyszerűen felhalmozott tartalékokból hanem a termelésben, a munka termelékenységében állandóan feltárt tartalékokból biztosítjuk, melyek a termelés színvonalának állandó emelkedését eredményezik. Az ipari bérrendszerek átlakításának kérdéseivel kapcsolatban lefolyt vita lefolyása és eredményei újra igazolták munkásosztályunk és a dolgozó rétegek fejlettségét és aktivitását. Az igényes vita értékelte a pártnak a tömegek ideológiai öntudatossága fokozására évek hosszú során át kifejtett erőfeszítését, mely e próbában megállta a helyét, mivel olyan problémában is, mint a bérek kérdése, a dolgozók helyesen értették meg a társadalmi és az egyéni érdekek összhangját. Amikor a bérről és emeléséről beszélek, a reálbérre gondolok, mely a bérpolitikának és a közszükségleti cikkek árleszállításának az eredménye. Dióhéjban kifejtve tökéletesíteni akarjuk a névleges bérek rendszerét oly irányban, hogy többet és az eddiginél jobban segítsen a munka termelékenységének fokozásában és a szakképzettség növelésében. A termelés s a munkatermelékenység növekedésétől való tervezett függőségben akarjuk fokozatosan emelni a névleges béreket. A dolgozók bérének egyéni eltérése az egyes dolgozók munkája minőségének és mennyiségének egyéni eltérésével függ össze. Egyszersmind a közszükségleti árúcikkek termelésének növekedésével és költségei csökkenésével kapcsolatban ezen árucikkek árleszállításának irányvonalát fogjuk követni. Ezzel a különféle munkabéreknek egyre nagyobb reális tartalmat akarunk adni és általánosan fokozzuk a munkabér jelentőségét. Természetesen nem minden anyagi és kulturális érték oszlik meg a munkabér alapján. Jelentős részük oly módon oszlik meg, hogy jelentős mértékben érvényesül a szükségletek szempontja, iiyen például az iskolai nevelés egész területe, a kulturális gondoskodás, a szociális biztosítás, egészségügyi gondoskodás és betegbiztosítás. E téren különösen a gyermekekről való gondoskodás akár az óvodákban, bölcsödékben, napközi otthonokban stb., akár a családokban a gyermekek nevelésére juttatott állami járulék - a gyermekpótlékok formájában történő állami gondoskodás tűnik ki. Amióta nálunk a munkásosztály van hatalmon, gazdasági lehetőségeinkhez mérten minden irányban rendszeresen javítjuk a lakosság eme szükségleteinek kielégítését. Említ(Folytatás a 6. oldalon) életszínvonal emelésiének kérdéseihez Ľudmila Jankovcová elvtársnő beszéde ŰJ SZÖ 5 * 1959- március 8.