Új Szó, 1959. március (12. évfolyam, 59-88.szám)

1959-03-07 / 65. szám, szombat

A CSKP Központi Bizottságának határozata az életszínvonal emelését szolgáló intézkedésekről Csehszlovákia Kommunista Párt­jának Központi Bizottsága tavaly no­vemberben megvitatás végett rend­kívül komoly kérdést — a Csehszlo­vákia Kommunista Pártja XI. kong­resszusán kitűzött irányvonal alap­ján az életszínvonal további szün­telen emelésének megvalósítására és biztosítására irányuló komoly intéz­kedések kérdését terjesztette a kom­munisták és a dolgozók elé. A pártszervek és szervezetek az egyes kerületekben, járásokban, üze­mekben, városokban, falvakon, a nsmíeti bizottságokon, a fegyveres erők alakulataiban, a Nemzeti Front szervezeteiben tartott gyűléseiken és nyilvános gyűléseken megtárgyalták a Központi Bizottság novemberi ülé­sének eredményeit és a vitára bo­csátott levelet. A vita élénk érdeklődést és meg­elégedést váltott ki az egész párt­ban és a lakosság nagy többségében. A dolgozók egyetértettek abban, hogy a CSKP Központi Bizottságának leve­le fényes bizonyítéka annak, hogy a párt politikája és a nép életszín­vonalának emeléséről való gondos­kodása helyes, s a levélről megin­dult vitát úgy értékelték, mint a szocialista demokrácia elmélyülésé­nek további bizonyítékát és az egész lakosság bevonását az államfontossá­gú kérdésekről való döntésbe. Kife­jezték a párt iránti bizalmukat és elégedettségüket, hogy a párt hazánk szocialista építése befejezésének kö­vetkezetes biztosításával állandóan szilárdítja karusolatát a néppel. A CSKP Központi Bizottsága már­cius 4. és 5-i ülésén értékelte a vita lefolyását és eredményeit. A vi­tában hazánk dolgozóinak milliói vettek részt, és sok százezer konk­rét hozzászólás hangzott el. A CSKP KB nagyra értékeli a legszélesebb néptömegeknek a vitában való ak­tív részvételét és álláspontját, mely igazolta mindazokat az elvi javasla­toknak teljes helyességét, melyek­kel a párt a dolgozókhoz fordult. A vitát a párt és a nép megbont­hatatlan egysége újabb szembetűnő megnyilvánulásának, népünk nagyfo­kú politikai érettsége megnyilvánulá­sának tekinti, ami abban is megmu­tatkozott, hogy a vitát egyidejűleg tettek kísérték a munkahelyeken, nagy célunknak, a szocialista építés befejezésének megvalósításában ki­fejtett sokoldalúan fokozódó aktivi­tás kísérte. A nép életszínvonalának további emelésére tett konkrét intézkedések lehetősége a társadalmi fejlődésünk­ben, főként a népgazdaságunkban elért elvitathatatlan sikerektől ered. A Csehszlovák Köztársaság gazda­sági fejlődése a szocialista világrend­szer többi országával, elsősorban a Szovjetunióval folytatott sokoldalú ecyüttműködésére épül. A további fellendülésnek az SZKP XXI. kong­resszusán kitűzött távlatai, melyek­nek legközelebbi célja a Szovjetunió és az egész szocialista világrendszer gazdasági elsőbbségének a lehető legrövidebb időn belül történő kiví­vása, teljes mértékben igazolják a pártunk XI. Vongresszusán kitűzött feladatok helyességét és reális vol­tát. Az 1958. évi állami népgazdaság­fejlesztési . tervnek több mint 103 százalékos teljesítése s az 1959. évi terv sikeres előkészítése és kidol­gozása, a szocialista munkaverseny kibontakozása, az üzemek és az egész népgazdaság problémái egész sorának megoldására tett serkentő javaslatok újra igazolták a dolgo­zók öntudatosságának fokozódását. A dolgozók helyesen értelmezik, hogy mindenekelőtt a termelésben kell megteremteni a tervbevett in­tézkedések megvalósításának felté­teleit. A CSKP KB leveléről lefolyt vita jellegzetes vonása nemcsak az volt, hogy egyetértett az életszínvonal emelésére elgondolt intézkedések­kel és olyan fontos problémák egész sorával gazdagította ismereteinket, melyeket vagy már az előkészítő in­tézkedéseknél, vagy az életszínvonal további emelésében figyelembe kell vennünk, hanem az is, hogy egyben bírálőlag rámutatott a gazdasági fej­lődésünket gátló kisebb-nagyobb fogyatékosságok egész sorára. A vita ily módon a tömegek nagy iskolá­jává, ama elv gyakorlati érvényesü­lésévé vált, hogy fokozódjék a dol­gozók szerepe a népgazdaság irá­nyításában. A vitában a nép mindennapi fi­gyelmének központjában álló állandó kérdéseket tárgyaltuk meg. A vita egyöntetűen megerősítette, hogy a szocialista társadalom építésének je­lenlegi szakaszában állandóan ügyel­nünk kell a munka mennyisége és minősége szerinti díjazás elvének be­tartására, mivel a munkabér a dol­gozók életszínvonalának alapvető és döntő tényezője. A bér helyes ala­kulása és diferenciálódása, az egyé­nek munkájának jelentősége, meny­nyisége és képzettsége szerint fo­kozza a dolgozók anyagi érdekelt­ségét, a termelés növelésében és a munkatermelékenység fokozásában. Éppen ezzel biztosítla az életszínvo­nal anyagi feltételeinek gyors növe­lését. Azokat a jelentős ösztönző erőket, melyeket a vita ez irányban eredményezett a munkások bérrend­szereinek az idtn megkezdődő át­alakításában használjuk fel. Csehszlovákia Kommunista Pártjá­nak Központ! Bizottsága abból ki­indulva, hogy a dolgozók általáno­san helyeselték a tavaly novemberi levelében kifejtett javaslatait s te­kintetbe véve a vita során elhang­zott és az egyes problémák gyakor­lati megoldását gazdagító megjegy­zéseket, elhatározza, hogy a közel­jövőben az alábbi intézkedéseket foganatosítja a lakosság életszínvo­nalának további emelésére: II. A gyermekpótlékok emelése és módosítása I. A kiskereskedelmi árak leszáSlítása 1959. március 8-i hatállyal 2 mil­liárd 300 millió korona évi összeg­gel le kell szállítani a közszükség­leti cikkek állami kiskereskedelmi árait. Az egész összegből 1 milliárd 400 millió koronát az élelmiszerek árának, 900 millió koronát az ipar­cikkek árának leszállítására kell elő­irányozni. Az árleszállítást a fő élel­miszerfajtáknál és ruházati árucik­keknél, nevezetesen a cukornál 1,40 —1,60 koronával, a zsírnál 4 koroná­val, a vajnál 2 — 4 koronával, a dara­lisztnél 60 fillérrel, a rizsnél 1 ko­ronával kilogrammonként, a péksü­teményeknél 5 fillérrel darabonként, továbbá az ágyhuzatoknál, egyes gyapjúszöveteknél, textil, gyermek­áruknál, munkaruházatnál, és mun­kalábbelinél, gyermeklábellinél, ha­risnyánál, szappannál, és egyébb árucikkeknél kell megvalósítani. Az árleszállítás a városi és a fa­lusi lakosság, főként a sokgyerekes munkáscsaládok javát szolgálja. Egyidejűleg az eddigi kiskereske­delmi árak meghagyása mellett tel­jesen szabaddá válik a barnaszén árusítása. 1959. április 1-i hatállyal évi 502 millió korona összterjedelemben emelni kell a harmadik és további gyermekre járó pótlékokat. A pótlé­kok emelését a családfenntartó brut­to fizetése szerint megkülönböztet­ve kell megvalósítani éspedig úgy, hogy a legtöbb előnyben a kisebb jövedelmű családok részesüljenek. Azoknál a családoknál, amelyek­ben a családfenntartó havi brutto fizetése nem haladja túl az 1400 ko­ronát, a harmadik és minden továb­bi gyermek utáni pótlékot 260 koro­nára kell emelni (azaz a harmadik gyermek után 120 koronával). A 2200 koronánál kisebb brutto jövedelmű családoknál a harmadjk gyermek után járó pótlékot 230 korona és minden további gyermek után 240 koronára kell emelni. A 3000 ko­ronánál kisebb brutto jövedelmű családcknál a harmadik gyerek utáp járó pótlékot 200 koronára, a negye­dik gyerek után 220 koronára, az ötödik és minden további gyerek után 249 koronára kell emelni. Hasonlóképpen emelkednek a já­radékoknál kifizetett gyermekneve­lési pótlékok is. A mezőgazdasági földterületet haszonélvező alkalmazottak gyer­mekpótlékai nem emelkednek. Azoknak az egygyermekes csalá­doknak, melyeknél a családfenntartó brutto fizetése túlhaladja a 3000 ko<­ronát, nem folyósítanak tovább gyer­mekpőtlékot. A 3000 koronánál na­gyobb jövedelemmel rendelkező két­gyermekes családoknak csak a má­sodik gyermekre folyósítanak 100 korona összegű gyermekpótlékot. A 3000 koronánál nagyobb jövedelmű családoknak első és második gyer­mekére nem folyósítanak gyermek­pótlékot. Azoknál a háoom- és több­gyerekes családoknál, melyeknél a családfenntartó brutto fizetése túl­haladja a 3800 koronát, a gyermek­pótlékok nem változnak. Fel kell emelni azon tanoncok és diákok saját jövedelmének határát, akikre gyermekpótlék jár, mégpedig az eddigi 120 koronáról havi 200 ko­ronára. III. Módosítások a szociális biztosítás terén 1. 1959. április l-l hatállyal: a) emelni kell az 1957. január 1. előtt folyósított összes munkások és alkalmazottak aggsági és rokkant­járadékait, a szociális biztosítás által megszabott minimumra, tehát havi 400 koronára. Ez a járadéknövekedés nem vonat­kozik a volt vállalkozókra és a tőkés rendszer képviselőire, továbbá azok­ra a járadékélvezőkre, akik csak rö­vid biztosítási idővel rendelkeznek és túlnyomóan az önállóan gazdál­kodó személyek jellegével bírnak. b) a JNB-k tanácsainak szociális biztosítási bizottsága által megvaló­sított egyéni kiválasztással továbbá emelni kell egyes munkások, bányá­szok és más alkalmazottak 1957. ja­nuár 1. előtt elismert régi rokkant­sági, aggsági és özvegyi járadékait legfeljebb havi 600 koronára, az özvegyi járadékokat pedig havi 420 koronára (a bányászoknál legfeljebb havi 800 koronára, a bányászok özvegyi járadékait pedig havi 560 koronára). Ily módon emelni kell elsősorban azon régi járadékélvező munkások legalacsonyabb járadékát, akiknek a járadék az egyedüli jövedelmi forrá­suk, különösen ha további családtagok vannak rájuk utalva. Itt tekintetbe kell venni múltbeli tevékenységeket, részvételüket a fasizmus elleni harc­ban és jelenlegi részvételüket a köz feladatainak teljesítésében. Az így módosított járadékokat tör­vényes járadékoknak tekintjük, ezek alapján szabják meg az özvegyi és árvasági járadékokat is. A további években a szocialista épí­tés befejezésében elért gazdasági eredményekkel összhangban folytatni kell a régi rokkantsági és aggsági járadékok, özvegyi járadékok feleme­lését. úgy, hogy kiküszöbölődjenek a különbségek a munkások és a többi dolgozók járadékai között és fokoza­tosan kiküszöbölődjék a régi járadék­élvezők járedékainak és az új törvény szerint elismert járadékoknak átlagos összegében mutatkozó lényeges kü­lönbség. 2. A régi járadékélvezők alacsony járadékainak szabályozásával kapcso­latban meg kell szabni az aggsági és rokkantsági járadékok — beleértve a nyugdíjjavításböl származó járadé­kok — legmagasabb határát az aláb­biak szerint: Az I. munkakategóriában (föld alatt dolgozó bányászok és repülők 2200.— Kčs. A II. munkakategóriában (felszínen dolgozó bányászok, kohászati és az egészségre nézve ártalmas üzemrész­legen dolgozók stb.) 1800.— Kčs. A III. munkakategóriában (többi dolgozók) 1600.— Kčs. Ugyanez vonatkozik a már elismert összes járadékokra is. 3. Azoknál a dolgozó járadékélve­zőknél, akiknek igényük van aggsági járadékra, a következőképpen kell módosítani járadékaik kifizetését: Az I. munkakategóriában: az 55. és 60. év között a kereseten kívül a teljes járadékot, ám legfel­jebb havi .1200.— koronát kell' ki­fizetni; a II. munkakategóriában: a 60. és 65. év között a kereseten kívül az aggsági járadék harmadré­szét, legfeljebb azonban havi 600 ko­ronát kell kifizetni és a 4 százalékos járadékemelést folyósítani; a III. munkakategóriában: a 60. és 65. év között (nők 55. és 60. év között): a) vagy betudni a 4 százalékos já­radékemelkedést a járadékigényjogo­sultság után végzett munkában eltelt minden egyes évért; b) vagy ha ezt kérik, kifizetni az aggsági járadék egyharmad részét, legfeljebb azonban havi 400 koronát a 4 százalékos növekedés nélkül. Azoknak az alkalmazottaknak, akik az FSZM üzemi bizottságának és a vállalat vezetőségének beleegyezésé­vel 65. életévük után is dolgoznak (bányászok és nők, 60 éven felül) tel­jes aggsági járadékot kell kifizetni, azonban legfeljebb: az I. munkakategóriában havi 1400 koronát, a II. munkakategóriában havi 1200 koronát, a III. munkakategóriában havi 1000 koronát. Emellett be kell tartani az agg­sági járadékra igényjogosult szemé­lyek alkalmaztatásának elveit, melyek szerint következetesen ügyelni kell arra, hogy ezeknek további alkalmaz­tatása megfeleljen gazdaságunk szük­ségleteinek, a jelenlegi helyi munka­erőhelyzetnek s képességeiknek, szak­képzettségüknek és teljesítőképessé­güknek. Ezekkel az alapelvekkel össz­hangban a járadékigényre jogosult személyeket főként az anyagi terme­lés terén kell alkalmazni. A 65 évnél idősebb személyeket (60 évnél idősebb nőket) csak akkor kell meghagyni al­kalmazásban, ha manuális jó teljesítő képességű dolgozókról, vagy a terme­lésben dolgozó mérnöki-műszaki dol­gozókról, avagy más szakaszokon ne­hezen nélkülözhető szakemberekről van szó. 4. A fegyveres erők tagjainak szo­ciális ellátásában az alkalmazottak szociális biztosításához hasonlóan meg kell szabni a járadékok legmagasabb határát és módosítani kell a járadé­kok kifizetését a dolgozó járadékélve­zr'knek. A szociális bíztosítás terén eszkö­zölt ezen módosítások csupán 1939­ben mintegy 200 millió korona ösz­szegű további pénzkiadásokat, a to­vábbi években pedig mindig 100 mil­' Iió koronával nagyobb kiadásokat igé­i nyelnek. IV. A munkaidő további lerövidítésének elkészítése A vita igazolta, hogy az életszínvo­nal általános emelkedésével párhuza­mosan fokozódik a munkaidő lerövi­dítése iránti érdeklődés is. A dolgo­zók ebben életszínvonaluk emelésének egyik jelentős útját látják. Csehszlovákia Kommunista Pártjá­nak Központi Bizottsága a dolgozók hozzászólásainak és népgazdaságunk lehetőségeinek megfontolása után megállapítja, hogy a harmadik ötéves tervben megkezdhetjük a munkaidő további lerövidítését. A munkaidő lerövidítése fokozato­san fog megtörténni, ahogy létrejön­nek gazdasági feltételei. Emellett el­sődlegesen kell lerövidíteni a bányák és a kulcsfontosságú ágak üzemeinek munkaidejét. A munkaidők lerövitéséi elsősorban a belső tartalékok mozgó­sításával kell biztosítani. Csehszlovákia Kommunista Pártjá­nak Központi Bizottsága a CSKP KB politikai irodájának feladatává teszi, javaslatot dolgozzon ki és terjesz­szen a Központi Bizottság elé a mun­kaidő további lerövidítésére vonatko­zó intézkedések fokozatos megtéte­lére. A lakosság életszínvonalának továb­bi emelésére irányuló intézkedések igazolják, hogy a népgazdaság sike ­res fejlesztésére irányuló törekvés minden dolgozó hasznára válik. Az ötletek, hozzászólások, felaján­lások egész sorában, a terv rögzítésé­ben és túlteljesítésében, a szocialista munkaverseny fejlesztésében, a szo­cialista munka brigádjainak terjedé­sében megnyilvánult kezdeményezés és aktivitás a népgazdaság még gyorsabb fejlődésének, s ily módon népünk jó­léte további állandó fokozódásának biztosítéka. Csehszlovákia Kommunista Pártjá­nak Központi Bizottsága egyúttal jó­váhagyja a CSKP KB politikai irodá­ja által eléje terjesztett okmányokat, melyek részletesen kidolgozzák a kis­kereskedelmi árak leszállítására, a a gyermekpótlékok és a szociális biz­tosítási járadékok módosítására vonat­kozó intézkedéseket és megvalósításu­kat a kormány feladatává teszi. A CSKP Központi Bizottságának határozata a gyermekpótlék emeléséről Csehszlovákia Kommunista Párt­jának Központi Bizottsága úgy döntött, hogy 1959. április 1-től kezdve a többgyermekes családok­nál emeli a gyermekpótlékot és néhány további ezzel kapcsolatos intézkedést valósít meg. Erre a célra évente az eddigi összegen felül 502 millió koronát fordít. A CSKP KB megbízza a kormányt, hogy az alábbi elvek alapján hajt­sa végre ezt az intézkedést: A három és több gyermekes családoknál a gyermekpótlékot megkülönböztetett módon, a csa­ládfenntartó keresete alapját kell megállapítani a következőképpen: 1. Azoknál az alkalmazottaknál, akiknek havi bruttó keresete nem lépi túl az 1400 koronát, az eddigi rendelkezéssel szemben úgy kell módosítani a gyermekpótlékot, hogy — a harmadik gyerekre 120 ko­ronával többet kapnak, vagyis a háromgyermekes családoknál a gyermekpótlék összesen 430 ko­ronát fog havonta kitenni, vagyis 120 koronával többet mint eddig; — a negyedik gyerekre 80 koro­nával emelkedik a gyermekpótlék, úgyhogy a négygyermekes csalá­doknál a gyermekpótlék összege 690 korona lesz havonként, vagyis 200 koronával több, mint eddig; — az ötödik és minden további gyermeknél 40 koronával emelke­dik a pótlék, úgyhogy az ötgyer­mekes családoknál a gyermekpót­lék összege 950 koronát tesz ki, vagyis 240 koronával többet, mint eddig, a hatgyermekes családok­nál 1210 koronát, vagyis az eddi­ginél 280 koronával többet, stb. 2. Az eddigi állapottal szemben a következőképpen kell emelni azon alkalmazottak gyermekpótlé­kát, akik havonta 1400—2200 ko­ronát keresnek: — a harmadik gyereknél 90 koronával, úgyhogy a háromgyer­rekes családok gyermekpótlékának összege havonta 400 korona lesz, vagyis 150 koronával többet, mint eddig; — a negyedik gyereknél 60 ko­ronával, úgyhogy négygyerekes családoknál a gyermekpótlék ösz­szege havi 640 koronát tesz ki, vagyis 130 koronával többet, mint eddig; — az ötödik és minden további gyereknél 20 koronával, úgyhogy az 5-gyerekes családoknál a gyer­mekpótlék összege 800 koronát tesz majd ki, vagyis 170-el többet, mint eddig. A hatgyermekes csalá­doknál a gyermekpótlék összege 1120 korona lesz, vagyis 190 ko­ronával több, mint eddig, stb. 3. Az eddigi állapottal szemben a következőképpen kell emelni azon alkalmazottak gyermekpótlé­kát, akiknek havi brutto keresete 2200—3000 korona havonta. — a harmadik gyereknél 60 ko­ronával, úgyhogy a háromgyerme­kes családok gyermekpótlékának összege havonta 370 korona lesz, vagyis 60 koronával több, mint ed­dig; — a negyedik gyereknél 40 ko­ronával, úgyhogy a négygyermekes családok gyermekpótlékának ösz­(Folytatás a 4. oldalon) ŰJ SZÖ 3 * 1959- március 8.

Next

/
Oldalképek
Tartalom