Új Szó, 1959. március (12. évfolyam, 59-88.szám)

1959-03-31 / 88. szám, kedd

A tibeti Reményekről A tibeti lázadást az imperialisták irányították A kínai népi felszabadító hadsereg tibeti katonai parancsnokságának nyilatkozata A paricsen láma távirata Mao Ce-tunghoz és Csou En-lajhoz Az Oj Kína Sajtóiroda jelentése szerint a pancsen erdeni (pancsen láma), a tibeti autonóm terület elő­készítő bizottságának elnöke március 29-én -táviratot intézett Mao Ce­tungho£ a Kínai Népköztársaság el­nökéhez és Csou En-lajhoz, a Kínai Népköztársaság Államtanácsának el­nökéhez, amelyben támogatja a Kínai Népköztársaság Államtanácsának a tibeti helyi kormány feloszlatásáról, valamint a lázadás elnyomásáról szőlő határozatát és a tibeti katonai tér­ség parancsnokságának parancsát. A pancsen láma a táviratban meg­állapítja, hogy a volt tibeti helyi kormány Tibet felső rétegeinek reak­ciós klikkjével hosszú időn át meg­hiúsította a központi népi kormány, a tibeti nép és hazafiak azon erőfe­szítsét, amely a Tibet békés felszaba­dítására vonatkozó intézkedésekről szóló szerződés következetes telje­sítését tartotta szem előtt. Kína Kommunista Pártja és a Kínai Nép­köztársaság központi népi kormánya az egész idő alatt nagylelkűséget és rendkívüli türelmet tanúsított a reakciósokkal szemben, arra töreked­ve, hogy elegendő idejük legyen észbekapniok és eljárásukat sajnál­niok. A felső rétegek reakciós kilkkje kitartott tévedése mellett és támo­gatta a tibeti fegyveres felkelő erő­ket. Március 10-től fogságban tart­ja a dalai lámát, gyilkolja a hazafia­kat és a haladó polgárokat, üldözi a tibeti funkcionáriusokat és munká­sokat. Ezek a reakcionáriusok az im­perialistákkal, valamint az áruló Csang Ka j-sek-klikkel léptek szövet­ségre és elárulták az országot. Á központi népi kormány intézke­dései és a kínai népi felszabadító hadsereg tibeti helyőrségeinek ak­ciói összhangban vannak a tibeti nép érdekeivel, amely nép ezen intézke­déseket teljes mértékben támogatja. A pancseji láma kifejezi sajnála­tát afelett, hogy a dalai láma a reakciós felkelők fogságában van és reméli, hogy rövidesen kiszabadít­ják. Kijelenti továbbá, hogy elfogad­ja a Kínai Népköztársaság Állam­tanácsának döntését, amely megbízta őt, hogy a dalai láma fogságának ideje alatt a tibeti autonóm terület előkészítő bizottságának elnökeként működjék. A pancsen erdeni táviratában hangsúlyozza, hogy minden erejé­vel hozzájárul a tibeti egyházi és világi rétegek s hazafiak egyesíté­séhez és a lázadást elnyomó kínai népi hadsereg aktív támogatásához. „Meg vagyok győződve róla — álla­pítja meg befejezésül — hogy Kína Kommunista Pártjának, Mao Ce-tung elnöknek és a központi népi kor­mánynak bölcs vezetésével és a Kí­nai Népköztársaság 650 milliós népé­nek hatalmas támogatásával a tibeti nép és a kínai népi felszabadító had­sereg véget vet a lázadásnak s fel­építi az új, virágzó, boldog, szocia­lista Tibetet. Nagy-Britannia Kommunista Pártjának XXVI. kongresszusa London, (ČIK). — Nagy-Britannia Kom­munista Pártja XXVI. kongresszusának va­sárnap délelőtti ülésén a küldöttek foly­tatták a végrehajtó bizottság politikai be­számolója feletti vitát. A szónokok éle­sen bírálták az angol kormány gazdasági és iskolaügy! politikáját. Rámutattak arra, hogy Nagy-Britanniában több mint félmil­lió a munkanélküliek száma és hogy a kö­zép- és főiskolákat végzett Ifjak nem ké­jesek elhelyezkedni. A kongresszus küldöttei egyhangú hatá­rozatot hoztak, amelyben elítélik a rádió­és televíziós társaságoknak a kommunista párttal szemben folytatott megkülönböztető politikáját. Az angol közvéleménynek joga van arra — hangsúlyozza a határozat — hogy meghailgasa a kommunista párt né­zeteit a rádióban és a televízióban. Gollan, a kommunista párt főtitkára össze­foglalta a végrehajtó bizottság politikai beszámolójáról szóló vita eredményét. A vita ismét igazolta — hangsúlyozta Gol­lan — hogy Nagy-Britannia Kommunista Pártja a XXVI. kongresszus időszakában erősebb és egységesebb. Gollan felszólí­totta a kongresszus küldötteit, küzdjenek a berlini kérdés gyors megoldásáért. A fő­titkár ezután a városi tanácsok és a nem­zetgyűlés tagjai közeledő választásával összefüggő fontos kérdésekről beszélt. A vasárnap délutáni ülésen a testvéri kommunista pártok képviselői szólaltak fel. Dr. Z. A. Ahmed, India Kommunista Párt­jának titkára tolmácsolta az Indiai kommu­nisták forró üdvözletét és hangsúlyozta, hogy India népe Nagy-Britannia népéhei hasonlóan szilárdan és elszántan kész meg­védelmezni a világbékét. Ezután Genek, a Lengyel Egyesült Mun­káspárt képviselője tolmácsolta a lengyel nép testvéri üdvözletét a kongresszusi küldötteknek, valamennyi angol kommunis­tának és Nagy-Britannia népének. Az algériai francia parancsnok elieni merénylet Algír, (CTK) — Marey ezredes, az északkelet-afrikai el-Milia katonai körzet parancsnoka március 29-én merénylet ál­dozata lett. A merényletet akkor követ­ték el, amikor az ezredes visszatért a város környékén végzett szemléről. Me­rey ezredes a helyszínen meghalt. A so­főr még sérülést sem szenvedett. Nekünk is részt kell vennünk Peking (ČTK) - Az Oj Kína Saj­tóiroda március 28-án közleményt adott ki a tibeti lázadásról. A köz­lemény így szól: A tibeti helyi kormány és a felsőbb rétegek reakciós klikkje hazáját el­árulva a tibeti nép akarata ellen az imperialistákkal egyetértve a március 19-re virradó éjjel lázadó bandákat összpontosított és fegyve­res támadást intézett a kínai népi felszabadító hadsereg lhaszai helyőr­sége ellen. A kínai népi felszabadító hadsereg tibeti egységei teljesítve a lázadás elnyomására kiadott pa­rancsot március 22-én Lhasza kör­zetében teljesen felszámolták a lá­zadó banditákat. A kínai népi fel­szabadító hadsereg egységei az egy­házi és világi rétegek hazafíasan gondolkodó tagjaival most Tibet más tájain tartózkodó lázadó banditák felszámolását végzi. Csou En-laj, a Kínai Népköztársa­ság államtanácsának elnöke a haza egysége biztosításának érdekében március 28-án rendeletet adott ki, amellyel utasítja a kínai népi felsza­badító hadsereg tibeti katonai kör­zetének parancsnokságát, hogy a lá­zadást teljesen számolja fel. Ezzel a rendelettel egyúttal feloszlatták a tibeti helyi kormányt, amely buj­togatta a lázadást és a kormány funkcióját a tibeti autonóm terü­let előkészítő bizottsága vette át. A tibeti helyi kormány és fel­ső rétege reakciós klikkjének, fegy­veres lázadása március 10-én kezdődött. A dalai lámának eredeti­leg március 10-én a kínai népi fel­szabadító hadsereg tibeti katonai körzete parancsnokságának épületé­ben szinielőadáson kellett volna részt vennie. Ezt a látogatást több mint egy hónappal ezelőtt maga a dalai láma javasolta és ő tűzte ki a március 10-i határidőt is. A lázadó klikk azonban olyan rémhíreket ter­jesztett, hogy a katonai parancsnok­ság le fogja tartóztatni a dalai lámát és e rémhírek felhasználásával fegy­veres zendülést robbantott ki. A láza­dók fogságba vetették a dali lámát és „Űzzétek ki a kínaiakat", „Vív­játok ki Tibet függetlenségét" stb. jelszavakat hangoztattak. Meggyil­kolták a tibeti autonóm terület elő­készítő bizottságának egyik tisztvi­selőjét, megsemmisítették a tibeti katonai térség helyettes parancsno­kát és másokat. A fegyveres lázadók körülzárták a népi felszabadító had­sereg tibeti katonai parancsnokságá­nak épületét és a központi népi kor­mány lhaszai hivatalait. A március 10-i lázadás kirobbaná­sa után a dalai láma három alkalom­mal írt a központi népi kormány ti­beti képviselőjének, közölve, hogy a reakciósok fogságába kerüh és hogy minden tőle telhetőt elkövet, a re­akciós klikk törvénytelen akcióinak megfékezésére. A központi népi kor­mány képviselője válaszában öröm­mel üdvözölte a dalai láma magatar­tását és kifejezte reményét, hogy a tibeti helyi kormányzat megmásítja helytelen magatartását és kötelessé­gének eleget téve, leveri a lázadást. Ehelyett azonban a reakciós ele­mek — folytatódik az Uj-Kína köz­leménye — a lázadás kiszélesítését határozták el, arcátlanul elhurcolták a dalai lámát Lhaszából és március 19-én éjjel összpontosított támadást indítottak a népi felszabadító hadse­reg Lhaszában állomásozó egységei ellen. Ezzel meghiúsult a békés ren­dezés reménye és a tibeti reakciós erők végleg ráléptek a saját meg­semmisítésükhöz vezető útra. A kínai népi felszabadító hadsereg­nek a tibeti katon ' térség parancs­noksága alá tartozó egységei március 20-án 10 órakor parancsot kaptak, hogy kezdjenek büntető akciót az áruiók klikkje ellen. A hazafias ér­zésű tibeti szerzetesek és világiak támogatásával a népi felszabadító had­sereg több mint két napig tartó har­cok után teljesen leverte a lázadást Lhasza városában. Nem végleges ada­tok szerint március 23-ig több mint néqyezer lázadót fogtak el, nyolcezer különféle típusú könnyűfegyvert, 81 könnyű-, és nehézgéppuskát. 27 ak­navetőt, hat hegyiágyút és nagy mennyiségű lőszert zsákmányoltak. A népi felszabadító hadsereg egysé­qei által körülzárt lázadók sok he­lyen csoportosan megadták magukat. A lhaszai lázadás gyors leverése azt bizonyítja, hogy a tibeti áruló klikk pusztulásra van kárhoztatva. A tibeti népre fényes jövő vár, mert a tibeti nép hazafias érzel­mű, támogatja a központi népi kormányt, forrón szereti a népi felszabadító hadsereget és szem­behelyezkedik az imperialistákkal és az árulókkal. Ennek megfelelően a központi népi kormány pol'tikájának lényege az, hogy kímélet nélkül megbünteti a súlyosabb bűncselekmények elköve­tőit, de nem bünteti meg azokat, akik megfélelmlítés hatása alatt csat­lakoztak a lázadáshoz és jutalom­ban részesíti mindazokat, akik ér­demeket szereztek. A közpopti né­pi kormány utasította a népi felsza­badító hadsereg Tibetben állomásozó egységeit, hogy a lázadásban részt nem vett tibetiekkel szoros egységbe vállalja a felelősséget a tibeti pa­rasztok, pásztorok, iparosok, üzletem­berek, politikai és vallási körök sze­mélyes és vagyonbiztonságáért, tart­sa tiszteletben a helyi lakosság szo­kásait és vallásos meggyőződését, védelmezze a lámakolostorokat, a kulturális intézményeket és műem­lékeket, oltalmazza a népi tömegek érdekeit és a társadalmi rendet. Az Uj-Kína közleménye jelenti to­vábbá: a Kínai Népköztársaság Államta­nácsa utasította a népi felszaba­dító hadsereg Tibetben állomásozó egységeit, hogy vegyék katonai el­lenőrzésük alá Tibet különböző te­rületeit. A katonai ellenőrző bizottságok fel­adata: a lázadás leverése, a Kínai Népköztársaság törvényeit tisztelet­ben tartó helyi lakosság és külföldi állampolgárok védelme a tibeti au­tonóm terület előkészítő bizottságá­nak és a tibeti térség katonai pa­rancsnokságának jóváhagyásával kü­lönböző szintű közigazgatási szervek létesítése és a hazafias érzésű tibe­tiek önvédelmi fegyveres erőinek megszervezése az alig háromezer főnél nagyobb régi tibeti hadsereg helyett, amely gyökeréig korhadt és lázadó. Lhaszában március 23-án hivatalo­san megalakult a katonai ellenőrző bizottság. Más helységekben is sor­ban alakulnak ezek a bizottságok, kivéve Sigacét, amely a pancsen lá­ma vezetése alatt áll és ahol nincs szükség ilyen bizottság létrertožásá­ra. Az összes katonai ellenőrző bi­zottságok a kínai népi felszabadító hadsereg és a hazafias érzésű helyi lakosság képviselőiből állnak. Az Uj-Kína közleménye rámutat továbbá, hogy: mihelyt helyreállt a rend, az egész országban megalakulnak a tibeti autonóm körzet helyi közigazga­tási szervei. A tibeti reakciós erők lázadása és a lázadás leverése következtében új fejezet nyílik Tibet történelmében. Megállapítható, hogy az imperialisták és a tibeti reak­ciós erők tévesen mérték fel a ti­beti helyzetet. Az általuk kirob­bantott lázadás — szándékaikkal ellentétben — nem vezetett sza­kadáshoz, hanem éppen ellenkező­leg; megszilárdította a nemzeti egységet, meggyorsította a tibeti reakciós erők pusztulását, előbb­re vitte a demokratizálódást Tibet­ben és meghozta a tibeti nép újjá­születését. Az Oj-Kína hírügynökség közlemé­nye a továbbiakban rámutat, hogy a tibeti lázadók áruló tevékenysége hosszú időre nyúlik vissza. Amióta a kínai népi felszabadító hadsereg Tibetbe érkezett és a Kínai Népköz­társaság központi népi kormánya 1951-ben egyezményt kötött a tibeti helyi kormányzattal Tibet békés fel­szabadításának módozatairól, ezek a reakciós erők azóta állandóan az egyezmény meghiúsításán mesterked­tek és fegyveres lázadásra készültek. A központi népi kormány az alkot­mány rendelkezéseinek megfelelően kezdettől fogva szorgalmazta az or­szágban élő összes nemzetiségek egy­ségét és így a tibeti népen belüli egységet is, körzeti nemzeti autonó­miát szervezett Tibetben. A tibeti nép ezt nagy örömmel fogadta. 1956 ápri­lisában megalakult a tibeti autonóm terület előkészítő bizottsága, de a ti­beti helyi kormányzatban helyet fog­laló reakciós elemek tevékenysége következtében az autonóm körzet előkészítő munkálatai csak csekély előrehaladást értek el. Az 1951. évi egyezmény kimondja, hogy át kell szervezni a tibeti hadsereget és hogy a szolgaságra alapozódó tibeti társa­dalmi rendszert a nép kívánságának megfelelően meg kell reformálni. Ezt a két fontos feladatot a reakciós elemek magatartása miatt eddig még nem lehetett megvalósítani. A közlemény ezután rámutat, hogyan készítették gondosan elő az imperialisták, a Csang Kaj-sek­klikk- és a külföldi reakciósok tá­mogatásával a fegyveres lázadást. A lázadás központja Kalimpong volt. A lázadók nagy mennyiségű fegyvert kaptak külföldről. A Cang-po folyótól délre levő lázadóközpont több alka­lommal légi úton kapott hadianyagot a Csang Kaj-sek-klikktől és imperia­lista ügynökök segítségével rádióállo­másokat is létesítettek. A közlemény végül rámutat, hogy a Kínai Népköztársaság kormányá­nak véleménye szerint következete­sen alkalmazni kell a békés együtt­élés elveit Kína és a délnyugati szomszédos országok, elsősorban a nagy baráti ország, az Indiai Köz­társaság között. Ez a két ország volt az, amely első ízben foglalta egyezménybe a békés együttélés öt alapelvét. A két ország alapvető érdekeinek megfelelően, egyik félnek sincs oka arra, hogy akár jelenleg, akáŕ a jövőben ne ragasz­kodjék ezekhez az elvekhez. Nehru indiai miniszterelnök március 23-i nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy nem kívánnak beavatkozni Kína bel­ügyeibe. Kínai kormánykörökben ba­rátinak tartják ezt a nyilatkozatot. Kína részéről sohasem merült fel be­avatkozás India belügyeibe és nem fordult elő, hogy India belügyejt meg­vitatták volna az országos népi gyűlés vagy annak elnöksége ülésein. A Kí­nai Népköztársaság egy baráti ország belügyeinek ilyen megvitatását udva­riatlan és helytelen cselekedetnek tekinti. Az Üj-Kina közli végül a kínai népi felszabadító hadsereg tibeti katonai parancsnokságának nyilatkozatát, amely a lázadáshoz vezető eseménye­ket és a lhaszai lázadás leverésének körülményeit ismertetve többek kö­zött hangoztatja: „A haza egyesíté­sének és a nemzeti egységnek védel­mében, valamint a tibeti népnek a sanyargatásoktól való megszabadítása végett hadseregünk parancsot kapott, hogy büntesse meg a lázadókat és verje le a felkelést. Hadseregünk a felkelőkkel szemben a nagylelkűség politikáját tanúsítja: a múltban elkövetett bűncselekmé­nyeikért nem vonják felelősségre mindazokat, akik hátat fordítanak a lázadó banditáknak és visszatér­nek hozzánk. Hadseregünkben szigorú a fegye. lem. Hadseregünk oltalmazza a nép érdekeit, tiszteletben tartja a nép vallásos hitét és szokásait — fejező­dik be a közlemény. Amikor a Szovjetunió a nyugati nagyha­talmakhoz március elején Intézett jegy­zékeiben kifejezte azt a követelést, hogy a német békeszerződésre vonatkozó ér­tekezleten vegyenek részt Csehszlovákia és Lengyelország képviselői, Bonn kivételé­vel elismerték ezen javaslat jogosságát. Az elismerő szavak nem korlátozódtak a sajtóra. London és Washington egyes hi­vatalos megbízottainak nyilatkozatai — bár csak feltételesen — egyetértettek a két ország részvételével a közeledő ta­nácskozásokon. Azonban a nyugati hatalmak a Szovjet­uniónak március 26-án küldött jegyzéké­ben elálltak ettől az elvtől. A nyugati hatalmak kormányai elismerik ugyan, hogy Csehszlovákiának és Lengyelország­nak törvényes és közvetlen érdeke azon kérdések megoldása, amelyeket a java­solt értekezleten megtárgyalnak, azonban egyúttal igyekeznek korlátozni, sőt ki­zárni Csehszlovákia és Lengyelország részvételét a tanácskozásokon. Hajlandók lesznek-e meghallgatni bennünket, azt az értekezlet lefolyásától teszik függővé. Ezért dr. J. Hájek, a külügyminiszter helyettese jogosan fejezte ki a nyugati hatalmak diplomáciai képviselői előtt cso­dálkozását kormányaik ilyen álláspontja felett, és kormányunk nevében ismét tol­mácsolta, hogy Csehszlovákia ragaszkodik a külügyminiszterek értekezletén és a csúcsértekezleten való részvételhez, még­pedig mint egyenjogú fél. Macmillan washingtoni látogatása után a sajtóban olyan hírek jelentek meg. hogy a nyugati hatalmak Csehszlovákia és Len­gyelország részvételét „a megfigyelők" szerepére akarják korlátozni. Csehszlo­vákia népe azonban ezzel nem érthet egyet. Senkitől sem hagyjuk elvitatni azt a jogot, hogy együttműködjünk a német békeszerződés kérdésében, valamint a közép-európai béke biztosításának minden problémájában. Tudjuk, a Nyugaton megnyilvánult azon szándék, hogy a Csehszlovákiát és Lengyel­országot szorosan érintő kérdéseket ezen országok képviselőinek részvétele nélkül oldják meg, ahogyan Münchenben döntöt­tek Csehszlovákiáról. Különösen a bonni kormánykörök helyezkednek szembe Német­ország keleti szomszédainak részvételével és emellett azzal állnak elő, hogy Német­ország kérdése kizárólag a négy nagyha­talom hatáskörébe vág. Senki sem tagadja azt, hogy az Amerikai Egyesült Államok, amely Nyugat-Németországban erős katonai egységeket tart fenn, jelentós mértékben felelős a nyugat-németországi eseményekért és hogy az USÁ-nak hozzá kell járulnia a német békeszerződés megkötéséhez, amely békeszerződésnek meg kell felelnie a né­met néppel és Németország szomszédaival szemben Potsdamban vállalt kötelezettsé­geknek. Mert a német kérdés elsősorban az európai biztonság és főképpen azon államok biztonságának problémája, ame­lyek a nácista agresszió első áldozatai vol­tak s amelyek ellen ma is irányul a bonni kormány revansista politikája. Ezek az államok Csehszlovákia és Lengyelország. Ezért ezeknek az államoknak kétségkívül joguk van arra, hogy közreműködjenek a német békeszerződés létrehozásában. Azonban az európai biztonságot érintő többi kérdés, amelyről a külügyminiszterek­értekezletének vagy a csúcsértekezletnek tárgyalnia kellene — a megnemtámadási szerződés megkötése és a katonai erők. va­lamint a fegyverzet számának csökkentése az atomfegyvermentes övezet formáiábán vagy másképp — ugyancsak közvetlenül érintik Csehszlovákiát és Lengyelországot és ezért e kérdésekről sem lehet ezen országok részvétele nélkül tárgyalni. Ezért feltétlenül szükséges, hogy a kö­zeledő értekezleten részt vegyünk. Minden arra irányuló kísérlet, hogy bsnnünket az értekezletről kizárjanak, egyúttal az érte­kezlet sikerét is veszélyezteti. K. D. Isztambulban, Törökország főváro­sában az Aksan c. lap jelentése sze­rint a létfenntartáshoz szükséges cikkek ára a múlt évi árakhoz viszo­nyítva 25,9 srázalékkal emelkedett. (ČTK) A Kínai Népköztársaság kohászati üzemeiben, bányáiban, villanytelepein s a nehéžgépipari üzemekben 1958­ban több mint kétszeresére emelke­dett a termelés. (ČTK) r A Kínai Népköztársaság Államtanácsának rendelete a tibeti helyzetről Peking, (Oj Kína) - A Kínai Nép­köztársaság Államtanácsa március 28-án rendeletet bocsátott ki a ti­beti helyzetről. A rendelet a többi között így hangzik: „A Kínai Népköztársaság Állam­tanácsa az ország egyesítésének és a nemzet egységének biztosítása céljából, valamint a kínai népi felszabadító hadsereg tibeti kato­nai parancsnokságának a felkelés sikeres leverésére adott utasításá­nak megvalósítása végett úgy dön­tött, hogy a mai naptól feloszlatja a tibeti helyi kormányzatot és a tibeti au­tonóm terület előkészítő bizott­ságát bízza meg a helyi kormány­zat funkcióinak és jogainak gya­korlásával. Mindaddig, amíg a felkelők a da­lai lámát, a tibeti autonóm terület előkészítő bizottságának az elnökét fogságukban tartják, tisztségét a pancsen láma, az előkészítő bizott­ság alelnöke látja el. Pebala Csolieh­namdzset, az előkészítő bizottság ál­landó bizottságának tagját a kínai államtanács az előkészítő bizottság alelnökévé nevezi ki. Tizennyolc árulót, az előkészítő bizottság tag­jait a kínai államtanács felmenti tisztségüktől. Valamennyinek a tör­vény előtt kell felelnie cselekede­teiért. Helyettük kinevezték az elő­készítő bizottság új tagjait. Remél­hető, hogy a tibeti autonóm terü­let előkészítő bizottsága Tibet vala­mennyi lakosát — az egyházi és a világi személyeket egyaránt — tö­möríti és a nép a bizottság veze­tésével közös erőfeszítéseket tesz a népi felszabadító hadsereg támoga­tására, a felkelés gyors leverésére, a nemzetvédelem megszilárdítása, a különféle nemzetiségű lakosság érde­keinek megoltalmazása és a társa­dalmi rend biztosítása végett és tö­rekszik majd az új demokratikus és szocialista Tibet felépítésére." A rendeletet Csou En-laj minisz­I terelnök írta alá. ÜJ SZÓ 3 * 1959. március 31.

Next

/
Oldalképek
Tartalom