Új Szó, 1959. március (12. évfolyam, 59-88.szám)

1959-03-26 / 84. szám, csütörtök

A IV. országos szövetkezeti kongresszus határozatp alapján MEG KELL JAVÍTANI a nagyzelloi EFSZ gazdálkodását Nagyzellőt hirtelen emelkedő dombok zárják körül és úgy he­lyezkedik el a völgykatlanban, akárcsak a tojó a (észkében. A kék­kői járás legnagyobb községei közé tartozik. A szövetkezeti gaz­dálkodás tíz évvel ezelőtt ebben a faluban is megvetette alapjait és kezdetben ígéretteljes fejlődésnek indult. Azért mondjuk, hogy csak kezdetben, mert az évek folyamán elmaradt a fejlődésben és ma is egy helyben topog, pedig 567 hektár földön gazdálkodik, szép gyümölcsöse és rendkívül gazdag lehetőségei vannak a ter­melés fejlesztésére. Az adottságai tehát megvannak, de úgy tű­nik, mintha a tagság lelkesedése, érdeklődése hagyott volna alább a szövetkezet gyarapítására és megszilárdítására. Hogy hü képet kapjunk a közös gazdálkodás menetéről, néhány sor­ban ecseteljük a múlt év gazdasági eredményeit. Szokatlan dolog ered­ménytelenségről írni, de nem hall­gathatjuk el, hogy a közös tehénállo­mány tejhozama ALIG ÉRTE EL AZ EGYLITERES FEJÉSI ÁTLAGOT NAPONTA és darabonként. A gabonaneműek terméshozama pedig a következő­képpen alakult: 14,5 mázsát termett a búza. 15,34-et a tavaszi és az őszi árpa. Az egy hektárra eső kiadások lényegesen megnövekedtek és a nö­vénytermelésben 448 koronát, az ál­lattenyésztésben pedig 781 koronát mutatnak ki. Innen ered, hogy az előirányozott 12 koronás munkaegy­séget csak előlegekben, tehát csak 6 koronában voltak képesek folyó­sítani. Az egyik oldalon a termelés ala­csony színvonalát tapasztaljuk, míg a másik oldalon a tények arról győz­nek meg. hogv a 40 ezer tervezett munkaegvséqből csupán 34 730-at merítettek ki, vagyis úgy tűnik, mintha 5270 munkaegységet „meg­takarítottak" volna. Másképpen fest a kép, ha a dolgokat közelebbről is megvizsqáljuk. Terv szerint tavaly 14 hektáron kellett volna a dohányt kiültetniük. Ehelyett azonban csak 9 hektárt ültettek ki, de ezt a mun­kát is későn, június derekán végez­ték el. úgyhogy a növénynek már kevés ideje volt a fejlődésre és a korai őszi fagyok teljesen tönkre­tették a közös erőfeszítés eredmé­nyeit. A 9 hektáros területről ösz­szesen 25,34 mázsa dohányt adtak be, de ezt a mennyiséget is olyan ál­lapotban szállították a dohánybe­váltóba. mely minőségileg nem fe­lelt meg a követelményeknek. Ez a termelési ág jelentős ráfizetést, be­vételkiesést okozott a szövetkezet­nek. Alacsony volt a kukorica és az ipari növények hektárhozama is, mely kevésbé biztosította a takar­mánvalapot és a ráfordított munka értékét. A fönt említett munkaegy­ség-megtakarítás tehát nem hasznot. DE TÖBB MILLIÓS KÁRT HOZOTT a szövetkezetnek. Ogy gondolhatná az olvasó, hogy a közös gazdálkodás alacsony eredményei valószínűleg a szövetkezet tagjainak rossz életkö­rülményeiben, szegénységében nyil­vánulnak meg. Korántsem! Ennek a szövetkezetnek — elmondhatjuk — qazdag tagjai vannak és nvomban hozzátesszük, hogy miért? Nagyítóval sem lehet a szövetke­zetben találni olyan tagot, akinek a háztáji qazdálkodása egyezik a szö­vetkezetek mintaalapszabályzatában lefektetett elvekkel. Ezenkívül a szö­vetkezet a tavalyi rendkívül qazdaq gyümölcstermés következtében — egyesek szerint, hoqv megmentse a veszendőbe menő értékeket — ár­verésen, potomáron faszámra adta el a gyümölcsöt. Az árakat nem tudni miiven kritériumok szerint állapítot­ták meg, de egy diófa termését 10, legjobb esetben 15 koronáért érté­kesítették. A szövetkezet elnökének a felesége viszont 80 koronáért olyan terebélyes fát vásárolt meq. melyről több mint három zsák diót vertek le. Elég annyi, hogy a több mint 300 ezer korona értékű gyümölcstermé­sért alig 16 ezer koronát vett be a szövetkezet, vagy ha úqy tetszik, szerzett munka nélkül. Nem volt másképpen a takarmá­nyokkal sem. A szövetkezet egyes tagjai váltig hangoztatták, hogy a réteket a kevés munkaerő híjján nem lesznek képesek lekaszálni, ter­mésüket betakarítani. A vezetőség végre úgy „döntött", hoqy a rétek kaszálását és a termés betakarítását részében . fogják elvéqezni. Erre az intézkedésre — lássunk csodát — annyian lepték el a szövetkezet ré­téit, mint a hangyák és éjjelt-nap­palt feláldozva szorqosan dolgoztak, nehogy elértéktelenedjék a jó minő­ségű takarmány. Ennek viszont az lett az eredménye, hogy az EFSZ közös állatállományának ma már nincs takarmánya, áz állatok olyan kócosak, szőrösek, mintha étvágy­talanságban szenvednének. Kérem, meg lehet róla győződni... tessék összehasonlítani a háztáji qazdaság­ban tenyésztett állatokat a szövet­kezetével, mindenki megláthatja az óriási különbséget. Nem folytatjuk tovább a múlt hiá­nyosságainak felsorolását, mert ez­zel végre a falusi pártszervezet is fo.qlalkozik, mely a múltban kevésbé befolyásolta a szövetkezet eredmé­nyeit. Annyit azonban meg kel! je­gyeznünk — főleg most, a háztáji földek kimérése előtt — hogy ez­úttal ezt a fontos feladatot körülte­kintőbben végezzék el a szövetke­zetben. Nem fedi a valóságot, hogy a szövetkezetben munkaerőhiány mutatkoznék, hiszen az 576 hektár mezőgazdasági területre 102 aktív taggal rendelkezik, akik jó munka­szervezés és telje* bekapcsolódásuk esetén nagyban megváltoztathatnák a helyzetet. A munkaerőhiányról elterjedt hí­resztelések megcáfolására segítségül hívtuk a tavalyi munkaegységek merítésének nyilvántartási könyvét, mely bejegyzései az alábbiakról tá­jékoztattak. Bela István Farkas, volt 12 hektár tulajdonosa most az állattenyésztés­ben dolgozik, tavaly összesen 818 munkaegységet szerzett. Felesége csupán 4,85 munkaegységet dolgozott le a szövetkezetben. Megélt volna-e a múltban Bela István és családja, ha 12 hektárján csak ugyanannyit dolgozott volna, mint a szövetekzet­ben? Benko László kőműves 4,5 hek­tár földdel lépett a szövetkezetbe és 1958-ban az egész év alatt 213 mun­kaegységet dolgozott le, felesége pe­dig 29,65 munkaegység ledolgozásá­val járult csak hozzá a közös mun­kák elvégzéséhez. Egyébként a szö­vetkezet NEM TELJESÍTETTE A BERUHÁZÁSI ÉPÍTKEZÉSEK TERVÉT az állítólagos munkaerőhiány miatt. Ugyanakkor Benko László a múlt év alatt feketén, 100 korona napidíjért dolgozott az egyes magánépítkezése­ken. Borik László csősz, vagy aho­gyan erre felé nevezik; kerülő, aki csupán 410 munkaegységgel dicse­kedhetik, felesége és a lánya együtt­véve pedig" csak 10 munkaegységgel, 2.90 hektárt vitt a szövetkezetbe. Mégis honnan szerezte a megélhetés­hez szükséges javakat, ha egész évre csupán 2500 korona készpénzt és alig három mázsa gabona természetbeni járandóságot kapott? Persze nem nehéz erre sem rájönni, ha ismerjük a szövetkezetben eddig fennálló rend­ellenességeket. A falusi pártszervezetre nagy fel­adat hárul a hibák eltávolításában. Olyan intézkedéseket kell foganato­sítania, hogy a kommunisták tevé­keny részt vegyenek a termelési ágazatokban, legyenek példamutatók a hibák kiküszöbölésében és lelkesít­sék a szövetkezet tagságát a jobb eredmények elérésére. Az út a javu­lás felé világos és a tavaszi munkák ideje alatt örvendetesen halad a cél felé. Fontos azonban, hogy MIELŐBB MEGSZERVEZZÉK AZ ÁLLANDÓ MUNKACSOPORTOKAT, a munka minőségének ellenőrzését, mert csakis így lehet megjavítani a munkaszervezést és a tagság munká­ba történő bevonását. A lehetőség itt is adva van és csak a kommunistá­kon múlik, hogy kirántsák a hínár­ból aszövetkezet szekerét. Szombath Ambrus JEGYZETEK MUNKA KÖZBEN r avasszal az agronómusok na­gyon elfoglalt emberek. S kü­lönösen most, hogy a kongresszus egész sor problémát állított a ter­melés elé. Habár a termelési terv már jóval a kongresszus előtt készen volt, benne a szükséglet diktálta a fö irányszámokat. - Gondolkozunk, számolgatunk ­mondja Boros Jenő, a nagyfödémest szövetkezet agronómusa. Ez a két szó munka közben, gya­korlatban véve sokat jelentő. Több intézkedésük is erre vall. Tervükben az egyes növénykultúrák idei hektár­hozama jó közepes szinten mozog, látni belőle, hogy kalkuláltak. A nagyfödémesi szövetkezetesek már 15 vagon Vitahumot szállítottak a földekre. Kell ez, mert a termés követeli. Az eddigi trágyázással még elégedetlenek, 6-7 esztendő a kör­forgás. Egyes körtáblákat már má­sodszor trágyáznak, ellenben még most is van olyan része a határnak, melyet csak madarak trágyáznak. K issé irónikusati hangzik, de a tények elkenése egészségtele­nebb lenne. Azt mondják, az elmúlt években kevés volt a szalma, a trá­gyázás, ezért a talajerő-utánpótlás ahogy lehet módon történt. • Boros Jenő agronómus megjegyzi, hogy a műtrágya korlátozott jutta­tása nem javít a helyzeten, az igyek­vésen, pedig abban nincs hiány. Több tény is igazolja ezt. A kukoricater­melés jó talajra talált a szövetkezet­ben, ez idén több mint 230 hektárt vetnek. A tavalyi jó tapasztalat, a terméseredmény ösztökélte őket, a 61 mázsás átlaghozam hektáron­ként csövesen. Es a silókukorica, mely 400 mázsás hektárhozamával nagyban hozzájárult a takarmányalap növelé­séhez, Ezek a tapasztalatok nem ma­radtak nyom nélkül az idei termelési terv elkészítésében sem Nem a ter­vezés szülte a lefektetett irányszámo­kat, hanem a követelmények, az ál­latállomány növekedése, a jó gazdál­kodási összhang megteremtése. Ez idén ugyanis 230 darabbal növekszik az állatállomány, és annak enni kell. 264 hektár évelőtakarmány, takar­mányrépa, stb. biztosítja a növekvő állatállomány ellátását. Jegyzetkészítés közben gyors szám­vetést csináltam egy-egy tételről. Amikor a nagyfődémesiek ezt látták, sietve megjegyezték, hogy ők is ce­ruzával és papírral a kézben gazdál­kodnak. Örültem ennek, hiszen első­sorban is nekik kell számolniok, ma­guknak gazdálkodnak. Jóleső érzéssel hallgattam őket, hogy a kongresszuson tárgyaltakat már csaknem betéve tudták. Tetszett nekik a tárgyilagosság, tömörség, a szakszerűség. Ez érthető a gyakor­lati embereknél. Nekem meg a biza­kodó hangulat tetszett, amikor arról beszéltek, hogy az utóbbi intézkedé­sek jók a mezőgazdaság növelésére, meghozzák az eredményt. A gépvá­sárlás is nagy örömet váltott ki a szövetkezetben. 5 amikor ekörül folyt a szó, olyan dolgok is előkerültek, amelyek bizonyos szocialista erkölcsi vonásokat érintenek. Megjegyezték, hogy a traktorállomásokon a dolgo­zók politikai nevelése nem állt min­den esetben a kívánt fokon, mivel egyes traktorosok nem állták meg a sarat, nem mentek a szövetkezetbe dolgozni. Itt nem takargathatjuk a dolgot, hanem kommunista módon meg kell mondani, necsak akkor legyen az em­ber ember, amikor a k&zösségböl is él, hanem akkor is, amikor a kisebb és a nagyobb közösségért áldozatot is kell vállalni, dolgozni azért, hogy a gyengébb szövetkezet is előre tör­jön. Ezek a jegyzetek munka közben ké­szültek - olyan kérdésekről, amelyek nem érdektelenek. Az sem, amit Bo­ross Jenő agronómus említett beszél­getés közben, hogy kanalas vetögépe­ket is kellene gyártani, mert a hen­geres töri a nagyobb magvakat, nem minden terepen válik be. Kérelem ez munkásosztályunk felé s az illetékesekhez egy másik kére­lem, hogy a gépalkatrészek kopnak, s pótlásukra gondolni kell. Már most. Egyáltalában nem gazdaságos, ha or­szágjárást kell csinálni egy-egy al­katrészért. AM ivei nem szándékszom sokat markolni és keveset fogni, az­zal keresem a végét a dolognak, amit a nagyfödémesiektől is hallottam: fe­lelősséget kell érezni a közös mun­káért. Ahogy ők mondták, az éjjeli őrnek is tudnia kell, mit csinálunk érte, s ő is tudassa, mit tesz értünk. v f-d) Az ostravai bányakörzetben állandósítják a kádereket (CTK) - Az ostrava-karvinái bányakörzetben a jövő években a széntermelés fejlesztésének egyik fö feltétele a káderek állandósítá­sa, amit 1965-ig kell befejezni. A szénbányakörzet több bányája sikeresen oldja meg az állandósítást. Ilyen elsősorban az Ostrava — Petŕko­vice-i Eduard Urx-bánya, ahol 1953­ban mindössze 16,3 százalék volt az állandó bányászok arányszáma, ma pedig már 63 százalék. Az állandó bányászok javarésze az ideiglenes dolgozókból kerül ki, akiknek orosz­lánrészük van abban, hogy ez a bá­nya már három éve rendszeresen és egyenletesen teljesíti a termelési fel­adatokat. Sok ideiglenes dolgozó azért lépett az állandó bányászok sorába, mert az üzem jól gondoskodik róluk. Ebben az eredményben része van azonban a prostéjovi, a litovéli, a brnói és a hlučini nemzeti bizottságoknak, ame­lyek az Eduard Urx-bányába jó dol­ferrum-rétegbe izzó elektródok van­nak süllyesztve, hogy megteremtsék a szükséges hőt, és azt egyenletes fokon tartsák. Nem tökéletes a lecsa­poló, illetve az elvezető berendezés. Ugyanis több olyan műveletet végez­nek még emberi erővel, amit a gép is végrehajthatna. E hibákról tudnak az illetékesek és kiküszöbölésük kér­dése az üzem egyik lényeges problé­máját képezi. Az Üzem dolgozóira annyiban jellemző, hogy következtetni lehet a fia­talos lendület érvényesülésére a ter­melésben. A februári eredmények is igazolják ezt, hiszen a termelési ter­vet 102,2 százalékra teljesítették. A terv túlteljesítése az idősebb mun­kások tapasztalt tevékenységének ér­deme, de érdeme az ifjúsági munka­csoportok nagy munkakészséggel ren­delkező igyekvő tagjainak is. Az egyik ilyen munkacsoport Búj­nák András kollektívája, melynek tag­jai a 13-as kemencét kezelik. Bújnák András 26 év körüli fiatal ember. Egész magatartásából a becsületes, öntudatos, őszinte ember jellemvo­nása világlik s bizonyos, hogy ezeknek köszönheti felelősségteljes beosztását is. Megkérdeztük, hogyan vélekedik a fiatalok versenyéről, ugyanis az eredményesebb munkavégzés érdeké­ben a kemencék dolgozói szocialista munkaversenyben állanak egymással. — A fiúk igazán készségesek, s mi több, mindnyájan megfelelő szaktu­dással rendelkeznek, amit az üzemi műszaki iskolákban sajátítottak el. Igy természetes, hogy eredményeink között nincs nagy különbség, de az elsőségért nagyon meg kell küzdeni. Az ő csoportja a múlt évben há­romszor győzött s ezt főleg a fiúk jó tulajdonsága eredményének tekin­tik. Ez persze semmi esetre sem for­mális dolog. Vegyük csak számba, hogy pl. a kihűlt kemencét (villamos­áram hiányában hűl ki) nem könnyű, sőt nehéz, bonyodalmas feladat újra felmelegíteni, mégis rendszerint a meghatározott időn belül elvégzik. A dolgozóknak e magatartása azon­ban az istebnéi kohóművek más rész­legeiben, más munkahelyein is felfe­dezhető. Mindezek hátteréből egy vilá­gos tény buggyan elő éspedig az üzemi-műszaki osztály dolgozóinak és a tömegszervezetek vezetőinek ered­ményes nevelőmunkája. Hogy miért, részletesebben is megmagyarázzuk. Idegen és ismerős számára Isteb­nén ez a nem mindennapi fegyelme­zettség és munkakészség a legbecse­sebb és a kohőművekre a legjellem­zőbb. Mint említettük, fiatal az üzem, 1952-ben kezdték meg az építést, túl­nyomórészt cseh szakemberek veze­tésével. A környék lakossága örömmel fogadta a kiváló munkalehetőséget s így a „kevésholdas" parasztok és az iskolavégzett fiatalok (tehát minden műszaki ismeret nélkül) alakították a dolgozók szükséges állományát. Kezdetben erélyesen szembe kellett helyezkedni a súlyos és nagyon gya­kori fegyelemsértésekkel. Ma, Vačok igazgató véleménye szerint, a legki­sebb kihágást is megbotránkozott vé­leménnyel ítélik el. Istebnén tehát átnevelték és gozőkat, kommunistákat és szakszer­v/ssssss/ssswsss/.////////////////////////////////////^^^ vezeti dolgozókat küldenek Az \ g ­átnevelik az emebereket. .Olyannyira, | r°^ b r° j b° 1 k ^ k®í. Prostéjovi vasmű­Istebnén átnevelték az embereket • KSS ä SI swíäíäís nvadó tüzét, eljárnak a pártiskolázá-1 bá r°m ^sen új épület, amelyek­sokra, tanulnak a műszaki körökben, | b e? kulturhelyiseg könyvtár, televí­az esti ipariskolán és a szakkönyvek § z'° st b- v a"-. A brigádmunkások kö­rendszeres olvasásával, színdarabokat & minden hónapban ellátogatnak az játszanak és sokan közülük saját & " z t™ kepviselói és az üzemi alaku­autójukkal egyénileg „taxiznak" haza & lato k funkcionáriusai s elbeszélget­a munkából. Vajon hogyan változott § n?, k veIu k munkájukról, nehézségeik­ennyire ideálissá az istebnéi „diszcip- § óhajaikról. Az üzemben heten­lína?" í kent e9yszer megtartják „a nyílt ajtó Először is azzal, hogy a fiatal tech- ^ napját", amikor Jaroslav Miska igaz­nikusok, akikben az iskolák elvetették ^ 9 at ó- államdíjas, a Köztársasági Rend a szocialista munkaerkölcs nemes $ tulajdonosa egész napon át fogadja magvát, először a kemencék mellett i a bányászokat, elbeszélget velük és próbálták meg az életet. Mondhatjuk i igyekszik megoldani problémáikat, lelkiismeretesen. Ez példa volt a ko- S A z ámteneti dolgozóknak állandó bá­hászoknak és a jó példát egy kis ^ nyászokká való beszervezése a lakás­igyekezettel nem nehéz követni. ^ építkezés kérdése, amelyet az üzem A leghatásosabb nevelőszert termé- i vállalati és szövetkezeti úton kíván szetesen a pártnevelés, a tökéletes S megoldani. Tavaly 37 ideiglenes munkavégzés és a műszaki adottsá-1 munkás jutot t i a káshoz, akik állandó qok telies kihasználásara irányulóí - . . ' . , , szakmai előadások képezték. Hogy ma S bányászokká váltak. Az átmeneti dol­Istebnén kohóiparunk egyik legjobb ^ 9 0ZÓ k soraibol kiváló élmunkások üzeme működik, az elsősorban az $ kerültek ki, amelyek munkacsoport­előbbiek kiváló végrehajtásának az $ jai az üzemben a legjobbak közé tar­érdeme. A pártos elméleti oktatás § toznak. lehetővé tette az üzemben, hogy jól ^ •• megszervezett szocialista munkaver- ^ senyt indítsanak. A munkásoknak többi k i tíí ľlfÍP lí a nuárlmánuoi Ír mint a 90 százalékát.felöleli s hogy nem| ™iunoen a gyanmanyaiK eredménytelenül, azt a már említette A Bratislavai rémfeldolgozó Válla­nehéz körülmények között elért sike- ^ lat> ameIy fé m_ é s villanykarbantar­rek igazolják. | tási munkäkat vége z_ most a gyá r. Sok üzemünk van ahol a terv- § tás terén is eredményesen működik, lemaradást az anyagi érdekeltség ^ A vállalat többek között autőakumu­„túl fokozásával" akarják behozni. ^ látorokat gyárt, amelyeket nemrég Megesik, hogy ez nem segít. Próbálják^ kitűnőeknek minősítettek Ezt az a meq Istebnét követni. Akkor a szo-& f á„„ ;„ 0,„u„ u r, . . • cialista munkaverseny nem történik| * S 32 0. 1^.,*™ 9y a Bratislava, formális keretek között s az üzem-§ Pémfeldologzo Vallalat autoakkumu­nek egy kiváló, jól együttműködő § látorokat exportál s nevezetesen pártszervezete és műszaki gazdasági ^ nagy mennyiségben Izlandra szállítja, vezetősége lesz. Szahň nŕza L-n A Kis-Fátra északi utolsó kiszögelléseinek festői környezetében, Istebnén,, szokat­lan kémények merednek az ég­nek. A hatalmas telep elárulja ugyan gyári jellegét, ám hogy tulajdonképpen itt kohók mű­ködnek, azt csak tüzetesebb szemle után fedezhetjük fel. Mindenekelőtt azért, mert a megszokott többemeletes nagy­olvasztók helyett Istebnén elekt ­romos kemencékben készítik az öntvények különféle fajtáit. A kohómü híre szép, hegyvidéki környezetéből azonban messze röppent s erre mindenekelőtt kváló eredmé­nyei adták meg az okot. Pedig az ol­vasztás, a termelés jelenleg nem könnyű feladat. Már csak azért is, mert az egész üzem 1952 óta szünte­lenül épül, tökéletesedik, változik. Ha az idén az első hónapok igazán szép teljesítménnyel zárultak is, a követ­kezőkben új megtorpanást jelenthet majd az üzem idei további építése, mely igen gyorsütemű, két részleget felölelő lesz. Amíg jelenleg csak há­rom kemence működik, az év végéig már hatban olvad az érc. A gyár tör­ténetéhez talán még hozzátehetnénk, hogy a Nehézgépipari Minisztérium legfiatalabb gyára a kohók működé­sének éveire és a munkások átlagos életkorára valő tekintettel is Ez utóbbi alig haladja meg a 25—28 évet. Egyedül ez is sokat mond! Először is azt, hogy az üzem a leg­modernebb berendezéssel van ellátva, tehát a műszaki színvonal magas. Hi­bák, fogyatékosságok elvétve azért még akadnak. Pl az olvasztásra szánt keveréket (egy műszak alatt kb 6C tonnát) nem automatikusan, de lapát­tal hányják az elektromos kemencébe E kemencék lényege röviden annyi, hogy a fortyogó, folyamatosan olvadó kp U-l S70 5 * 1 0"0 móroius 26-

Next

/
Oldalképek
Tartalom