Új Szó, 1959. március (12. évfolyam, 59-88.szám)

1959-03-26 / 84. szám, csütörtök

A Magyar Tanácsköztársaság emléke kulturális vívmányai tükrében Ezekben a napokban a Magyar Népköztársaságban és a szocialista tábor többi országaiban is a Magyar Tanácsköztársaság dicső napjaira emlékeznek. 191E-et sokszor próbál­ta bemocskolni a reakció, különöseo Magyarországon. Miért nem sikerült mégsem? Az egyik ok, hogy a proletárforra­dalom szükségszerűen robbant ki az 1919-es Magyarországon. A korábbi évek minden lényeges eseménye a forradalom útját egyengette. A másik ok abban keresendő, hogy a Tanácsköztársaság nemcsak szük­ségszerű, de egyben a legdicsősége­sebb szakasza is a magyar társada­lom fejlődésének. 133 nap alatt — ameddig fennállt — a társadalmi -ejlődésnek annyi égető problémáját oldotta meg, amennyit nem tud fel­mutatni Ferenc József és Horthy 100 éves hatalombitorlása. A Tanácsköz­társaság vívmányairól köteteket le­het írni. Itt most csak a Tanácsköz­társaság kulturális tevékenységéről ejtünk néhány szót. Mit hozott a Tanácsköztársaság kulturális téren? "1 Államosította a színházakat és J-* a könyvkiadást, s ezeket a nép kulturális felemelkedése szolgálatá­ba állította. Az államosítást kimondó rendeletben külön hangsúlyozták, hogy a színházat és a könyvkiadást az állam nem üzletnek, hanem kul­túrérdeknek tekinti, amelyért áldo­zatokat is hoz. 2 Társadalmi tulajdonba vette a • kastélyokban talált műkincse- . ket, sok márkás festményt, szobrot, | s ezeket a műcsarnokban kiálltíva a | nagyközönség rendelkezésére _ bocsáj. totta. Amiben azelőtt egynéKIHy gaz­dag gyönyörködött, most az egész nép közkincsévé vált. O Felkarolta és pártolta az iro­<-'• dalmat. Helyes irodalompoliti­kájának egyik legékesebb bizonyíté­ka, hogy az akkori írónemzedék elitje Brődy Sándor, Juhász Gyula, Móra Ferenc, Móricz Zsigmond, Tóth Ar­pád és a többiek egységesen sora­kozott fel a Tanácsköztársaság mellé. 4 Öriási művelődési hullámot in­dított el a széles néptömegek­ben. Fellendült a munkásszínjátszás, a munkáskórusok, olvasókörök tevé­kenysége, proletár képzőművészeti műhelyek nyíltak a legkiválóbb fes­tők és szobrászok vezetésével, stb. T A Tanácsköztársaság fennállá­sának 9. napján megindította a szeptemberben meg nem kezdett 1918-19 iskolai évet, s az iskolát egyszersmind gyermekvédelmi intéz­ménnyé tette, amelynek keretében gondoskodtak a rongyos gyermekek felruházásáról, a kiéhezett gyermekek táplálkozásáról. E célra lefoglalták a főurak és tőkések jelentős készle­teit. fZ Elkészült az iskola reformja is, amelynek szükségessége annyira nyilvánvaló volt, hogy a szakszervezetben a haladó pedagó­gusok a tervezet kidolgozásához már jóval előbb hozzáfogtak, de amely a Tanácsköztársaság nélkül soha nem jutott volna el a megvalósítás gon­dolatáig. Neveljünk őszinteségre A közösségi életre alaposan elő kell készíteni ifjúságunkat. Ez a feladat részben az iskolára hárul. A szüksé­ges tárgyi tudáson kivül a diákok­nak meg kell tanulniok a helyes ma­gatartás szabályait, az illemtudó vi­selkedést. Ez csak úgy érhető el, hogyha megismerik a társadalmi szokásokat, a kialakult erkölcsi nor­mákat. Hiszen ha nem ismerik meg e szokásokat, amelyek végeredmény­ben alapjai a társadalmi együttélés­nek, könnyen véthetnek majd ellenük. S ha vétenek, az a vád éri őket, hogy „neveletlenek", modortalanok ... Jogos vagy jogtalan ez a manap­ság annyit hangoztatott vád, amely­lyel ifjúságunkat illetik? Jogosan ve­tődik fel e kérdés. A válasz azonban nem olyan egyszerű. Meg kell mon­danunk, hogy ifjúságunk sokszor va­lóban fittyet hány néhány társadal­milag kialakult szokásnak. Ez tény. De nem állíthatjuk, hogy tudatosan vét általában az illem szabályai el­len. Inkább azt mondhatjuk, hogy nem ismeri eléggé e szabályokat, kö­vetkezésképp betartásukra sem ügyei­Tévedés ne essék, nem arról van szó, hogy formális szokásokat alakít­sunk ki ifjúságunkban, melyek mö­gött érzéketlen tunyaság honol. Nem erről van szó. Hiszen azt mindenki­nek el kell fogadnia, hogy a társa­dalmi életnek vannak íratlan tör­vényei, melyeket illik betartani. Aki ellenük vét — tudatosan vagy tudat­lanul vét a jóízlés s az illem szo­kása ellen. Mindebből következik, hogy serdülő ifjúságunkkal meg keli ismertetnünk a társadalmi együtt­élés során kialakult illemet. Szinte megszámlálhatatlanul sok azoknak a szabályoknak a száma, amelyek a kultúrember társadalmi együttélésé­•H • ' * • m U ; MB I wS rf* Ji 17 í •••• •*; * " Ľ ~ IlillMlliiiii *> i A könyvhónap keretében Vojtech Mihálik szlovák költő az egyik bra­tislavai könyvesboltban dedikálja könyveit. (J. Herec felvétele) ÜJ SZŐ 6 1959. március 26. nek — külön-külön is és együttesen - nélkülözhetetlen kellékei. Talán a leggyakoribb vétség az őszinteség hiánya. A szülő legtöbbször későn veszi észre, hogy gyermekében már-már megrögződött az őszinteség hiánya. Ettől fogva nem hisz gyermekének. Elbeszélését, vallomásait „átértékeli" s ezt nyomban tudomására is hozza gyermekének. S ezzel az ügy el van intézve. Van, aki hosszú ideig észre sem veszi, hogy jóhiszeműsége a gyermek kénye-kedvének van kiszol­gáltatva. Mint tudjuk, a szokás köny­nyen válik sajátossággá. Ha későn vesszük észre, mind nehezebb az el­lene való küzdelem. Ezért idejében kell felfigyelni a hiányosságokra. Milyen kö ••'ilmények idézhetik elő a tudatos képmutatást? Megfigyelhetjük, hogy az ilyen gyermek nem mindig és nem min­denkivel szemben mond igazat. Ha elemezzük a körülményeket, melyek egyszer az igazmondást, máskor a hazugságot váltják ki a gyermekből, a legtöbbször arra a következtetésre jutunk, hogy a gyermek sokszor fé­lelemből torzítja el az igazságot. Mivel fél a következményektől, igyekszik az eseményeknek ártatlan színezetet adni. Nyilvánvaló, hogyha a csínytevést mindenkoť megtorlás követi, a gyermek előbb-utóbb kép­1 mutató lesz. Akitől fél, annak hazu­dik. Gyakran vari alkalmunk megfigyel­ni, hogy a látottakat, hallottakat a gyermek nem tolmácsolja a valóság­nak megfelelően. Ez részben termé­szetes is, minthogy a gyermek íté­letei, következtetései nem mérhetők össze a felnőttével. Lelkivilágában, fantáziájában a mesevilág valóságos­nak képzelt alakjai a lehetetlent is könnyűszerrel teljesítik. Ezt a való­ságos életre is átviszi. Ezért kell megkülönböztetni a mesevilág képze­letszülte alakjait a valóságos i élet reális alakjaitól. A gyermeknek' ide­jekorán meg kell mondani, mi a me­se. Különben nem alakul ki valóság­érzéke s a mesevilág szertelenségeit könnyen átviheti á valóságos életre is. Néha az ad oko'ť á valóság eltor­zltására, hogy a gyermek túlbecsüli önmagát. Különösen akkor fordulhat ez elő, ha a szülő is túlértékeli gyer­mekük képességeit. Ez a legtöbb esetben elragadtatja á gyermeket. S ha a szülő még alaptalanul védel­mezi is őt, jóhiszeműleg, vagy hely­telen következtetések alapján, ma­iját tévedhetetlennek, hibátlannak tartja. így nem fejlődik kritikai ér­zéke sem. A szülő kötelessége, hogy iózan ítéletalkotásra nevelje gyer­mekét. Ellenkező esetben a gyer­mek számára az igazság torz szerte­lenségek önkényes valószlnűtlensége lesz. Amint látjuk, van magyarázata a avermek képmutatásának, követke­zésképp küzdeni is lehet ellene. Böszörményi János H Á 1 Tanácsköztársaság vezette ' • be Magyarországon a kötelező általános iskolai oktatást, amit már Kossuth követelt, de a ferencjőzsefi „arany időkben" soha sem tellett rá. O Enyhített a tanoncok nyomo­rúságos sorsán is, akik abban az időben teljesen ki voltak szolgál­tatva a mesterek kényének-kedvé­nek. A Tanácsköztársaság által meg­alkotott új tanonctörvény kimondta, hogy a tanonc munkaideje napi 4 órai fizikai munka és 2 órai elméleti ok­tatás, a tanoncot csak szakmájának megfelelő munkában szabad dolgoz­tatni, s felmondani nem lehet neki, végül pedig, aki a tanoncot tetle­gesen bántja, forradalmi törvényszék elé kerül. 9 Széleskörűen gondoskodott a • gyermekekről egyéb módon is. Pl. törvényileg megszűntette a tör­vénytelen gyermekek eddigi megalá­zó megkülönböztetését, megszervez­te a proletár gyermekek előzetes or­vosi vizsgálattal egybekötött fürde­tését, amely akcióban Budapesten he­tenként 35 000 proletár gyermek ré­szesült, megnyitotta a főurak és tő­kések magánkertjeit (a Károly-ker­tet, a Kasseli-kertet stb.) és a gyö­nyörű Margit-szigetet a gyermekek számára, Ullmann bárónő ágynemű­és az apácák fityula-anyagáből 30 000 olyan csecsemőt látott el pelenkával, akiket szüleik csak újságpapírba tud­tak bepólyázni abban az időben, me­sedélutánokat szerveztek az iskolák­ban, gyermekkertekben, gyermekkor­házakban stb. 1A A tüdőbeteg és gyenge tüdejú gyermekeknek a svábhegyi Nagyszálló felszereléséből a svábhe­gyi villákban ún. erdei iskolákat lé­tesítettek, ahol a gyermekek orvo­sok és pedagógusok felügyelete alatt voltak. Az első ilyen erdei iskola Ko­rin bárónak, a szénkirálynak a villá­jában nyílt meg. Még hosszan folytathatnánk a sort, de ha elgondoljuk, hogy a Tanács­köztársaság mindezt a közel ötéves háború okozta anyagi gondok, a tő­kés hatalmak blokádja, valamint a külső és belső ellenséggel vívott harcok közepette tette, ennyi is ki­domborítja azt, hogy egy ilyen rend­szert — amely 133 napos fennállása alatt ennyit tett a népért, csak egy, a kultúra területén — a horthysta ellenforradalomnak minden igyekeze­te ellenére sem sikerülhetett befeke­títenie. Azoknak a gyenge tüdejű gyermekeknek a tudatából, akiket Korin báró 1919. július 31-én éjjel, a Magyar Tanácsköztársaság megdön­tésének első éjszakáján csendőrök­kel dobatott ki svábhegyi villájából, a Tanácsköztársaság emlékét nem sikerülhetett kitörölni semmiféle de­magógiának. Ma a magyar nép az 1919-es Ta­nácsköztársaság örökösének, a Ma­gyar Népköztársaságnak polgáraként a jelennek örülve hálával és büszke­séggel gondol 1919 dicső napjaira. A Tanácsköztársaság emléke maku­látlanul él a szívekben. Sóky Dezső, Budapest ei Az emberiség újkori történel­mében tragikus emlékű Nagasza­kiban játszódik le Yves Ciampi ren­dező közös fran­cia-japán gyárt­mányú filmje — Tájfun Nagaszaki felett. A hét leg­látogatottabb filmje. Kétségte­lenül sikerült al­kotás, de ezt nem művészi nívójá­nak, mint inkább érzelgős, az átla­gos mozilátogatót elragadó és va­rázs alatt tartó történetének kö­szönheti. Egy szerelmi háromszög: egy Japánba szerződött francia ha­jómérnök beleszeret Noriko japán lányba. Életét és nyugalmát azon­ban felborítja hajdani barátnőjének, egy francia irőnőnek betoppanása. Oj riportkönyvéhez gyűjt adatokat, s a féltékeny nő szenvedélyével vissza akarja hódítani hajdani ked­vesét. Több napot töltenek együtt Oszakában, amikor Noriko megtud­ja, hogy mi rejlett a hivatalos út mögött, kiadja a férfi útját. Am nem­sokára óriási tajfún tör ki és dü­höng végig Nagaszakin. Marsac, a mérnök élete kockáztatásával utat tör Noriko otthonáig, hogy bizton­ságos helyre szállítsa. Az összeomló ház gerendája azonban halálra seb­zi a lányt, aki megbékülve sze­relmesével annak karjai között hal meg. Egyszerű, édeskés szerelmi történet, habár egyes válószínűtlen­nek tetsző epizódoktól eltekintve megtörténhetett, ám nem minden­napi emberekkei. Éppen ezért e há­rom erriber története nem függ ösze a társadalmi élettel, történés­sel, nincs ábrázolásában semmi, amit tipikusnak nevezhetnénk. A megszokott alakítást nyújtó Jean Marais és Danielie Darieux rutinos, világhírű művészeken kívül ki keli emelnünk a bájos Keiko Kisi ja­pán művésznőt Noriko szerepében, Kifogástalanok Henri Alekan felvé­telei, melyekre elsősorban épül a film sikere. Ügyesen oldotta meg az operafilm rendezésének problémáját Carmine Galloné Puccini Tosca című operá­jának megfilmesítésében. A szín­padiasságot kiküszöbölve a rende­zés bizonyos lendületet ad a cse­lekménynek. Ugyanakkor helyes, hogy a szerepeket más személyek játsszák és mások énekelik. így az opera szereplőinek eszményi kivá­lasztásán kívül olyan hangok, mint Maria Caniglia, gazdagították a film művészi hatását. Vajon mit rejt magában a bőrönd, mellyel Ettore Omeri, a némafil­mek egykori hőse, kivénhedt szí­nész gyakran mutatkozik? Kiselej­tezett régi filmeket, némafilmeket A francia-japán film egyik jelenete ment meg a filmanyaggyárban az újra feldolgozástól, hogy legalább részben megőrizze az utókornak az olasz film üttörőinek nagy szere­peit, például a híres Duse Eleonora alakításait. Ezeknek magánházakban történő bemutatásával tartja fenn magát. Ez és a történet további bonyodalmai csupán keretét képezik annak, hogy Luigi Comencini Almok a bőröndben című alkotásában tö­redékeket mutasson be a századelő óta alkotott kiváló olasz filmekből és ismertesse az olasz filmgyártás dicső útját, megörökítse a színját­szás nagyjainak feledhetetlen sze­repeit. Nemcsak kedélyes történet; egyben a mai fiatalság bírálataként hat a múlt hagyományainak kine­vetése és meg nem értése miatt. L. L. Kulturális munka Felsőszelin Á Csemadok felsőszeli kultúrcso­portja ez idén már 6 alkalommal sze­repelt különféle programmal. Odaadó munkájukért dicséretet érdemelnek Tóth Zsuzsanna, Dohanek Lajos, Be­decs Erzsébet, Takács Tibor és Schramm Nándor. A Csemadok felsőszeli helyi cso­portja értékes kötelezettséget is vál­lalt. A dolgozók nagy ünnepe, május l-e tiszteletére betanulnak egy szín­darabot, 40 új tagot szereznek a helyi csoportnak, a tagok ezer bri­gádórát dolgoznak le a faluszépítési akció levelében. Szabados László Felsőszeli. Á „Húsz év után" Királyhelmecen Az idei cannesi filmfesztiválra már 21 ország küldte el nevezését. A rész­vevők: Argentína, Ausztrália, Belgium, Csehszlovákia, Dánia, a Délafrikai Unió, az Egyesült Államok, Görögor­szág, Hollandia, Izrael, Japán, Jugo­szlávia, Lengyelország, Magyarország, Mexikó, Norvégia, Olaszország, Pa­kisztán, Portugália, a Szovjetunió és Venezuela. 'mwjjam A Csemadok királyhelmeci színját­szó csoportja Lovicsek Béla „Húsz év után" című színművével bebizonyítot­ta, hogy képes komoly művek bemu­tatására is. Pikor István, a darab rendezője jól választott, amikor ezt a darabot tűzte műsorra. A falu prob­lémáival foglalkozó színmű, - elte­kintve a kezdeti vontatottságtól ­híven visszatükrözi a szerző falu — ismeretét és a parasztság lelkivilá­gába való mély betekintését. A vagyon utáni hajsza két embert elválaszt egymástól, akik csak húsz esztendő hosszú hányattatása után találnak újra egymásra. A darabot a Csemadok királyhelmeci színiegyüt­tese nagy sikerrel adta elő. Elmond­hatjuk, hogy ezúttal nemcsak Király­helmec, de a környező falvak közön­ségé is azt látta a színpadon, amit valóban várt. A rendező és szereplők lelkes igyekezete meghozta a megér­demelt sikert. Egy-egy drámai jele­net után a könnyekig meghatott kö­zönség csak másodpercek múlva tért magához, hogy aztán viharos tapssal jutalmazza a szereplőket. Ügy vélem, hogy a Csemadok ezzel az előadásá­val egyik legnagyobb sikerét aratta s egy nagy lépéssel került közelebb a közönséghez. Művészi teljesítményt nyújtott kü­lönösen Hochmann Lászlóné (Kari­kásné), Ragály János pedig Tóth bá­csi, az ötletes, jókedvű nagyapa sze­repeben. Szabó István kezdetben ne­hezen talált magára Karikás Márton szerepében, de később teljesen átélte szerepét és meggyőzően játszotta a földéhes paraszt alakját. Szép telje­sítményt nyújtott Leczó Tibor és Sza­bó Éva, a két szerelmes fiatal szere­pében. Laczó Margit jól alakította Tóth Julkát, aki húsz évi. csalódás után sem szűnt meg szeretni fia atyját. Megáltták helyüket Tóth Ilus Róza szerepében, továbbá Iván Tibor Garai instruktor %s Svajko László a postás figurájának a megelevenítésé­ben. A döntő sikerhez azonban leg­jobban Pikor István játéka járult hozzá, aki Karikás István szerepét rendkívül élethűen játszotta. (ki.) A hódosi színjátszókról Á CSISZ hódosi alapszervezetének, tagjai néhány napja adták elő Szig­ligeti, Vince és Tabi: Párizsi vendég című operettjét. A színészi játékát Púzsér Margit, Kiss Erzsi, és Patócs József érdemelnek dicséretet. Az énekszámokkal azonban már baj volt. Az énekesek hangja gyenge volt s csak azt bizonyították, hogy nem falura való az operett. A CSISZ helyi szervezete könnyen elkerülhette volna a bemutatásra ke­rülő darab helytelen megválasztá­sát. Egy mai témájú prózai darabb ^ színrehozásával nagyobb lett volna a ' teljesítményük. Kovács Miklós. Hódos j Vj Ä Ü Zöldül már a gyep - lehet birkózni. (P. Haško felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom