Új Szó, 1959. március (12. évfolyam, 59-88.szám)

1959-03-20 / 78. szám, péntek

ôk használnak a nézsM'érések? A FESZÜLT KÖZÉP-KELETI KÉRDÉSEKKEL KAPCSOLATBAN A BUDAPESTI NÉPSZABADSÁG KOMMENTÁRJÁBAN A KÖVETKEZŐKET ÍRJA: IMMÁR NÉHÁNY HÉT ŐTA a német kérdés és a csúcstalálkozó körüli diplomáciai küzdelem képezi a világpolitika „frontvonalát". A nemzetközi enyhülésért, a hidegháború megszüntetéséért indított „szovjet diplomáciai gőzhenger" nyomán mind biztatóbban alakul a helyzet. Bár a hidegháború megszállottjai még ellenállnak, s megpróbálnak ellentámadásba lendülni, lassan-lassan olyan körülmények alakulnak ki, amelyek közepette a nyugati hatalmak külügyminiszterei, s esetleg később kormányfői is, kénytelenek lesznek leülni a tárgyalóasztalhoz, hogy eszmecserét folytassanak a szocialista tábor képviselőivel a német kérdésről. A hidegháborús köröknek fel kell ismerniök, hogy a német kérdésben és a csúcstalálkozó elleni csatározásukban defenzívába szorultak, s mindinkább elszigetelődnek. A rugalmas és állandóan kezdeményező szovjet diplomácia mesteri sakkhúzásait mind nehezebb kivédeniük a német kérdésben. Ilyen volt a kép, amikor hosszabb idejo tartó szélcsend utár. a KözépKeleten egyszerre feszültté vált a helyzet. Az iraki Moszulban összeesküvés robbant ki Kasszem demokratikus kormányának megdöntésére. Az elszigetelt kalandorok felkelési kísérletét ugyan villámgyorsan elfojtották, s az Iraki Köztársaság belpolitikai helyzete ma szilárdabb mint valaha, mégis Irak ellen tovább folytatódik a hisztéria-hadjárat. A nyugati sajtó arról cikkezik, hogy „Irakban kommunista veszély van", s az imperialista hatalmák diplomáciája nagy erőyel igyekszik kihasználni az arab világban keletkezett nézeteltéréseket. .

v SAJNOS, ÜGY LÁTSZIK, a nyugati diplomácia erőfeszítései talán akaratlanul is találkoznak az EAK bizonyos köreinek törekvéseivel, amelyek élesen támadják az 'raki demokratikus fejlődést. Nasszer. az EAK elnöke is, aki a szuezi agresszió idején élesen antiimperialista álláspontot képviselt, a moszuli puccskísérlet alatt és néhány, nappal.azután is Damaszkuszban tartózkodott, több heszédében tett olyan kommunistaellenes kijelentéseket, amelyeket korábCsehszlovák kiállítás a budapesti nemzetközi miatavásaron Május havában Budapesten nagy nemzetközi mintavásár lesz, amely méreteiben és jelentőségében az eddigi mintavásárokat messze túlszárnyalja. A csehszlovák ipar a budapesti mintavásáron összes Ipari újdonságait be fogja mutatni, nevezetesen a nehézgépeket és gépjármüveket. A szocialista tábor államain kívül ez alkalommal először a nyugati államok is kiállítanak a budapesti vásáron. A vásár gépjármű-kiállítással lesz egybekötve. A legújabb szovjet és csehszlovák autókon kívül az amerikai Ford és Standard és a német Mercedes-Benz is be fogja mutatni 1959. évi új típusait. Miután a budapesti vásár iránt nálunk Is nagy az érdeklődés, társasutazások rendezésére Is lehet számítani. kp. ban csak az imperialista hatalmak politikusainak szóhasználatából ismerhettünk. Beszédeiből csakúgy, mint több egyiptomi lap cikkéből kitűnik, hogy az EAK hivatalos köreinek véleménye rokonszenvez a moszuli lázadókkal. Nasszer legutolsó beszédében pedig odáig ment, hogy a mostani sikertelen moszuli összeesküvés addig fog megismétlődni, amíg Kasszem progresszív kormányát meg nem döntik. Egyenesen „idegen hatalmak ügynökeinek" nevezte az Irakot kormányzó államférfiakat. Mindez a vádaskodás ugyancsak nagyon kedvez a hidegháborús körök elképzeléseinek. Hiszen a moszuli események nyomán új feszültségi góc keletkezett a Közép-Keleten, s ez, mint minden új feszültségi góc, eltereli a figyelmet onnan, ahol a nyugati imperializmus védekezésbe, zsákutcába szorul, s pozíciói tarthatatlanokká válnak — jelen esetben a német kérdésről. EGYIPTOM ÉS SZÍRIA, majd később az új egyesült ország, az EAK, a pozitív semlegesség politikájának egyik talpköve volt az Arab-Keleten, sőt a két ország függetlensége, majd egyesülése éppen az imperialista öszszeesküvések elleni ádáz küzdelemben teremtődött meg! Vajon mi történhetett, hogy az EAK vezetői egyszerre a vele baráti viszonyt kívánó, szabadságát és függetlenségét védelmező Iraki Köztársaság és annak vezetői ellen fordultak? Ezzel a kérdéssel foglalkozott Hruscsov elvtárs is a szovjet-iraki szerződés aláírása alkalmából mondott nagy beszédé.ben. Az Egyesült Arab Köztársaság vezetői azt a aézetet vallják, hogy az arab világot egyetlen kormány, egy vezető alatt, egyetlen országba kell most összekovácsolni. Az arab világ országai azonban évszázadokon át külön fejlődtek, s az csak természetes, hogy más és más viszonyok i alakultak ki, ezekben a különálló ' államokban, s ma a gazdasági és politikai fejlettségi színvonal tekinteté; ben különböznek is egymástól. Bij zonyos fokig ennek az elismerése I jut alighanem kifejezésre a Jemennel j való egyesülés mődjában is. Hasszu| na, az Arab Liga főtitkára, aki osztja I az EAK-nak az egyesüléssel kapcsoi latos véleményét, egy ízben. 1957. júniusában, amikor interjút kértem tőle, el is ismerte az arab országok köztf különbségeket. De — mondotta — közös a nyelvünk, közös a vallásunk, közösek szokásaink. Vagyis, túlsúlyban van az, ami egyesít bennünket. EZT A NÉZETET nem ssztják mindenütt az Arab-Keleten, Amikor az iraki forradalom gyOxelme után Bagdadban jártam — egy szűk csoport kivételével, amelynek Aref, akkori miniszterelnökhelyettes és belügyminiszter (akit azóta államellenes öszszeesküvés szervezése miatt letartóztattak). volt a hangadója - általános vélemény volt, hogy nagyon nagyok a különbségek az eltérő fejlődés miatt az EAK és Irak között. Bagdadban a fokozatosság hívei voltak: amíg a különbségeket fokról fokra eltüntetik, addig az arab országok tömörüljenek önállóságuk megtartása mellett konföderációba (államszövetségbe). Természetesen, abban a kérdésben, hogy valamelyik ország egyesülni akar egy másikkal vagy sem, csak az illető népek maguk dönthetnek. Az iraki forradalom győzelme után közvetlenül egyébként ez az iraki álláspont még nem volt ilyen világos. Ekkor az EAK vezetői arra számítottak, hogy napokon belül megvalósul az unió Irak és az EAK között. Azokban a napokban a kairói újságok, iraki értesülésekre utalva, többször is írtak erről. Később azonban, amikor világossá vált az iraki nép hangulata, a szilárd iraki álláspont ebben a kérdésben, a kairói és a damaszkuszi sajtó hangja mind hűvösebbé változott. Mind kevesebbet lehetett hallani és olvasni Egyiptomban az iraki forradalom nyomán keletkezett demokratikus, progresszív fejlődésről, a szociális intézkedésekről, a megvalósuló földreformról. Sőt, amikor bizonyos fejlődési nehézségek támadtak Szíriában, Nasszer elnök a szíriai kommunistákat vádolta ezért, s azt állította, hogy „Irakból támogatják a szír kommunisták azon tevékenységét", hogy leszakítsák ezt az országrészt az EAK-kal és Irakkal egyesítsék. Ezeket a vádaskodásokat rendőri intézkedések követték az egyiptomi és szíriai kommunisták ellen: számosakat közülük letartóztattak, haladó lapokat betiltottak. MINDEN ORSZÁGNAK és népnek szuverén joga, hogy eldöntse, akar-e egyesülni más népekkel, országokkal, vagy bármilyen államszövetségbe lépni. Ha az iraki vezetők, akik — mint a moszuli összeesküvés gyors leverése is bizonyította — a néptömegek teljes támogatását élvezik, úgy vélik, hogy Iraknak meg kell őriznie különállását, úgy tiszteletban kell tartania ezt minden más országnak. Az az út, amelyen az EAK vezetői most elindultak, aligha szolgálja az arab* egység ügyét, vagy, az EAK nemzeti érdekeit, s csakis az imperialista hatalmaknak kedvez, amelyek viszályok szításával, a Közép-Kelet népeinek szembefordításával akarják elmérgesíteni a nemzetközi légkört, és helyreállítani megingott uralmukat a világ e térségében. Míg a kapitalista világban a termelés stagnál, a Szovjetunió a népgazdaságfejlesztési hétéves tervében hatalmas feladatokat tu/ött a nehézipar fejlesztése elé. A hétéves tervben kétharmadával növekszik az acéltermelés, úgy hogy 1965-ben a Szovjetunió 86—91 millió tonna acélt fog termelni. Ezen feladatok teljesítése érdekében hatalmas öj Kohókombinátok épülnek. Kazahsztánban lesz a szovjetország harmadik hatalmas kohászati központja. Képünkön a Kazahsztánban épülő Temir-Tau-i nagyolvasztó építését látjuk. E nagyolvasztó már ez évben megkezdi a termelést. A. Rapacki a LEMP III. kongresszusán: Barátságunk a Szovjetunióval — a lengyel határok sérthetetlenségének záloga VÉGET ÉRT A KONGRESSZUSI VITÁ Varsó (ČTK) — A varsói Kultura- és Tudomány Palotájának kongreszszusi termében már nyolcadik napja hangzik fel a taps, ha a Lengyel Egyesült Munkáspárt III. kongresszusának küldöttei egyetértésüket nyilvánítják a vitafelszólalás tartalmával vagy pedir fogadják a testvéri kommunista és munkáspártok egyikének üdvözletét. A tapsvihar ismét felhangzott, amikor A. Rapacki, a LEMP KB politikai irodájának tagja és külügyminiszter vitafelszólalásában utalt arra, hogy a népi Lengyelország reális és aktív külpolitikáját az teszi lehetővé, hogy a népi Lengyelország a kibontakozó egységes szocialista világtábor részét képezi. Barátságunk a Szovjetunióval és a szocialista tábor valamennyi országával — hangsúlyozta A. Rapacki — záloga a lengyel határok sérthetetlenségének. A népi Lengyelország, melynek külpolitikája a proletár' nemzetköziség elvein alapul, teljes mértékben támogatja a Szovjetunió és a szocialista tábor valamennyi országának külpolitikáját, teljes mértékben szolidáris a politikai és gazdasági függetlenségükért harcoló népekkel és békés egymás mellett élé3 híve a kapitalista államokkal. A. Rapacki a továbbiakban arról beszélt, hogy a népi Lengyelország konkrét javaslatokkal járult hozzá a nemzetközi feszültség enyhítéséhez, és kifejezte nézetét Berlin kérdésének megoldásában és a német békeszerződés megkötésére vonatkozólag. E tekintetben teljesen egyetért a Szovjetunióval és a szocialista tábor többi államaival. * * * A délutáni órákban J. Cyrankiewicz, a LEMP KB politikai irodájának tagja, a minisztertanács elnöke a többi között kijelentette, hogy a szocialista építés iparosítása kiküszöböli Lengyelország valaha közismert elmaradottságát. A párt megszilárdította vezető szerepét az ország politikai, gazdasági és ideológiai életében. A termelés és kultúra gyors fellendítéséhez vezető egyedüli út a szocializmus építésének útja — hangsúlyozta Cyrankiewisz — és utalt arra, hogy a LEMP III. kongresszusa irányelveinek megvalósítása nagy előretörést jelent Lengyelország iparosításában, gazdasági erejének növelésében. Mindez csupán annak köszönhető, hogy a népi Lengyelország a szocialista világtábor részét képezi. A LEMP IIL kongresszusát Libanon, Irán, Kanada és Svájc kommunista és munkáspártjának képviselői üdvözölték. . ! • W mm ÉRDEKESSÉGEK A. NAGYVILÁGBÓL• Tokióban felépült az óriási 350 méter magas televíziós antenna. A hatalmas antennát hat japán televíziós állomás használja. Körülbelül felemagasságban hatalmas kilátó van a nagyközönség számára. A bonni kormány nyílt támadást intézett az osztrák államszerződés alapjai és az ország függetlensége ellen. Ez a támadás az osztrák közvéleményben felháborodott elutasítást váltott ki. A bonni állam és az . Osztrák Köztársaság közötti tárgyalások során a bonni uralkodó körök a 160 ezer, Ausztriában letelepedett ún. német kisebbségi áttelepültek, valamint a hitleri fasizmus áldozatai számára követelt kártérítést rövitíen elutasították. Maga a tény is eléggé felháborító, de ennek az elutasításnak hivatalos indokolása még élesebb fényt vet arra, hogy valójában milyen álláspontot foglal el és milyen terveket sző a nyugatnémet irhperializmus Ausztriával szemben. Bonn kijelenti, hogy Ausztria a német birodalom utódállama s mint ilyen morálisan köteles ugyanolyan százalékarányban befogadni a „hazájukból száműzötteket", mint az egykori német birodalom többi jogutódjai. NÍég nyíltabb a bonni hivatalos körök részéről a düsseldorfi Industriekurier-ban, a Rajna- és Ruhr-vidéki monopolkapitalisták lapjában közzéteitt kommentár. A lap gúnyosan állapítja meg, hogy Ausztria számára kétségtelenül súlyos csapást jelenti hogy Bonn az osztrák jóvátételi követeléseket azzal az indokolással utasította el, hogy Ausztria nem tekinthető Németország egykori ellenséges államának. A bonni döntés tenát azzal fenyeget, hogy aláássa az osztrák háború utáni politika egész épületét. Ez az épület messzemenően azon a tételen alapul, hogy Ausztria Hitler agressziós törekvéseinek első áldozata volt s ezért a hitleri Németország volt ellenséges államaival egy szintre helyezendő. Bonn Ausztriának ezt az álláspontját mindig is elutasította, de tartózkodóan viselkedett, mégis e tartózkodását fel kellett adnia abban a pillanatban, amikor Ausztria ebből az elméletből igényeket kezdett támasztani. Az ilyen kijelentés egyenlő Ausztria állami önállóságának és szuverenitáBonn keze Ausztria torkán BÉCSI TUDÓSÍTÁSUNK sának tagadásával. Bonn eléggé arcátlanul azt állítja, hogy Ausztria annexiója a hitleri Németország által nem volt erőszakos cselekmény, hanem legális elcsatolás. Azt állítja továbbá, hogy Ausztria a hitleri Németorstágnak nem áldozata, hanem szövetségese volt és így megkísérli az 1938. márciusában lezajlott erőszakos cselekményt a népjog szempontjából legalizálni. A bonni döntés így nyílt támadás egyben az osztrák államszerződés alapjai ellen is, amelynek bevezető része kifejezetten megállapítja, hogy a hitleri Németország 1938. március 13-án Ausztriát erőszakkal annektálta és területét bekebelezte a német birodalomba. Az Adenauer-kormány nem elégszik meg ezzel az arcátlansággal, hanem zsaroló fenyegetéssel még meg is tetőzi. Szócsöve, az Industrie Kurier útján óva inti Ausztriát attól, hogy hivatalosan tiltakozzék vagy polemizáljon a „német álláspontnak ezzel a tisztázásával", mert ez megzavarhatná „a jószomszédi viszonyt". Ezt a fenyegetést semmiképpen sem szabad szem elöl téveszteni, mert Nyugat-Németország — épp úgy, mint a hitleri Németország — az Ausztria elcsatolása előtti években gazdasági hatalmának segítségével zsaroló nyomást gyakorolhat Ausztriára. Az osztrák kormány javaslatainak elutasítását Ausztria diszkriminálásának minősítette, de ezáltal bűnösségét abban, hogy erre sor kerülhetett, nem szüntetheti meg, mert Bonn állásfoglalása az osztrák kormány az Adenauer-rendszer előtti hamis és megalázkodó politikájából következik. , Amikor 1955-ben létrejött az osztrák államszerződés és az osztrák parlament kihirdette Ausztria örökös semlegességét, Bonn és a nyugatnémet imperialisták sajtója erre dühödt lármával válaszolt. Az osztrák koalíciós kormány ezután a közeledés politikáját választotta NyugatNémetország irányában. Az ún. német tulajdonról folytatott vagyonjogi tárgyalások (amely vagyont Ausztria felszabadítása után elkoboztak) azzal végződtek — anélkül, hogy Ausztria számára ez szükséges lett volna, — hogy kb. hárommilliárd silling értékű ingatlant és értékeket nyugatnémet tőkéseknek ítélték oda. Ausztriában sokan abban az illúzióban ringatták magukat, hogy az ilyen békülékeny politikáért Bonn hálás lesz és gazdasági téren figyelemmel lesz Ausztria érdekeire. A valóságban Nyugat-Németország gazdasági nyomása és befolyása Ausztriára egyre fokozódik. Az osztrák külkereskedelem Nyugat-Németországgal szemben egyre nagyobb hiányt mutat fel. A nyugatnémet nagytőke egyre jobban az osztrák vállalatokra veti magát. így a St. Pölten-i Voith Werke vállalatot (nehézgépek, turbinák) ismét volt nyugatnémet tulajdonosának kezére játszották. így szerezte meg az egyik nyugatnémet áruházkonszern a legnagyobb osztrák áruházat, a Gerngross und Herzmansky áruházat. Az osztrák Schenker AG szállító cég részvényei jelentős részének megvásárlásával a nyugatnémet Frankfurt am Main-i Schenker szállítókonszern egy csapásra befolyást szerzett az osztrák szállítási szakmában. Nemrégen figyelmeztető sztrájkba lépett a bécsi államosított AEG elektrotechnikai üzem 2400 munkása és alkalmazottja a nyuqatnémet AEG konszernnek azon törekvései ellen, melyekkel megkísérelte a bécsi AEG felszámolását, hogy ezáltal szabad utat nyisson a nyugatnémet villanymonopólium számára Ausztriában. A ňáci fasizmus ausztriai áldozatait — akik gazdasági szociális veszteségeikért még egy fillér kárpótlást sem kaptak — évek óta azzal hitegették és vigasztalták, hogy majd Nyugat-Németország részéről kapnak jóvátételt. A náci áldozatok most azt követelik, hogy a parlament végre hozzon törvényt az 1956 óta elintézetlen kárpótlásról. Az osztrák kárpótlási követelések elutasítása az osztrák állam számára sok milliárd silling megterhelést jelenthet. Ugyanakkor, midőn az Adenauerkormány a jóvátételi követelések elutasításával támadást intéz az osztrák függetlenség és az államszerződés ellen, szorgalmasan előkészít egy másik veszélyes provokációt is. Pünkösdkor az ún. szudétanémet honfitárs-egyesületek „szudétanémetnapot" akarnak rendezni, amikor is Nyugat-Németországból vonatokort és autóbuszokon százezerszámra hoznák az embereket Bécsbe olyan tüntetés céljából, amelynek végcélja nem más, mint az. hogy újabb lökést adjon a hidegháborúnak és a revansista háborús uszításnak. Mindeddig az osztrák kormány még nem adott hivatalos beleegyezést. Ez pedig azt jelentené, hogy bűntársává szegődik Ausztria ősellenségeinek, a nyugatnémet imperialistáknak, akik provokációt szőnek az osztrák függetlenség és semlegesség, valamint Ausztria népi demokratikus szomszédai és a béke ellen. , Ausztriának annál kevesebb oka van arra, hogy visszarettenjen a nyugatnémet imperialisták fenyegetései és támadásai elől, mert ma — s Bonn jól teszi, ha ezt nem téveszti szem elől — az erőviszonyok megoszlása a világban egészen más, mint 1938-ban volt. FRANZ KUNÉRT ÚJ SZÖ 6 1959. március 20.