Új Szó, 1959. március (12. évfolyam, 59-88.szám)

1959-03-20 / 78. szám, péntek

TETTEK KÖVESSÉK A JAVASLATOKAT KÖZEL HÁROMSZÁZ küldött feszült figyelemmel hallgatta végig a rozsnyói járási pártbizottság beszámolóját, amelyet Štefan Černaj elvtárs, vezető titkár olvasott fel. A tartalmas és harcos szellemű beszámolót követő vita, a felszólalások színvonala, a konferencia hangulata az egész járás dolgozóinak bizakodását, akaratát és erejét tükrözte. Öröm sugárzott az elvtársak arcáról, amikor a termelési és akkumulációs terv teljesítéséről, sőt túlteljesítéséről beszéltek. De még nagyobb örömmel és megelégedéssel fogadták az árleszállításról szóló párt- és kormányhatározatot. Az árleszállítás a járás sok ezer lakójának mindennapi é'.etét teszi még szebbé, vidámabbá. A felszólalók szavából érezhető volt az a büszkeség, hogy ők is hozzájárultak ahhoz, hogy a liszt, cukor, zsírés egyéb szükségleti cikkek ára csökkenhetett. S ha azt akarjuk, hogy a hetedik árleszállítást továbbiak kövessék, még jobb agitációra, munkaszervezésre, a gépi berendezések jobb kihasználására van szükség. Erről beszélt Bán elvtárs, a szilicei falusi pártszervezet küldötte. A SZILICEI KOMMUNISTÁKNAK valóban nem kell szégyenkezniük. A beszámoló is dicsérően beszélt róluk. Nézzük meg tehát közelebbről, mire tanítanak az eredményesen dolgozó párttagok tapasztalatai. Bán elvtárs elmondta, hogy a földművesszövetkezet sikereinek egyik legfontosabb mozgatója a verseny. A munkaverseny lendítője pedig mindenekelőtt a kommunisták példamutatása. Nem valami vadonatúj tapasztalat ez. Pártunk sokszor felhívta már a figyelmet arra, milyen sok függ a kommunisták személyes példájától. De még akadnak egyes falusi pártszervezetekben olyanok is, akik nem szívlelték meg eléggé ezt az útmutatást.A szilicei EFSZ kommunista tagjainak túlnyomó része felajánlást tett a CSKP KB falusi pártszervezetei munkájának megjavításáról szóló határozata után, s bizony alig akadt köztük, aki ne teljesítette volna. S ami a legfontosabb, a kommunisták nyomában ott halad a fala egész népe. Természetesen a kommunisták helytállása is komoly nevelő- és szervezőmunka eredménye. A jó tapasztalatok mellett azért még akadnak gyengeségek is. Nem elég ösztönző például a szemléltető agitáció. Szükséges volna, hogy ötletes feliratokon, esetleg rajzokkal népszerűsítsék a legjobb dolgozókat és munkamódszereiket. Konkrétabbá, meggyőzőbbé kellene tenni a szóbeli versenyagi,táciőt is. Bán elvtárs nem feledkezett meg szólni arról, hogy a pártszervezet eredményesen segíti a falu CSISZ-szervezetét is a politikai és szervezeti kérdésekben. Természetes, nemcsak célokat állit a pártszervezet a fiatalok szervezete elé, hanem lelkesíti, segíti is a tagokat azok elérésében. Hogy érdemes az ifjúsággal foglalkozni, igazolják a termelésben elért sikerek. A CSISZ-SZER VEZETEK pártirányításának kérdésével a felszólalók túlnyomó része foglalkozott. Persze, az ifjúsági szervezet munkáját rendszeresen és hasznosan segíteni csak az tudja, aki jól ismeri az ifjúságot foglalkoztató kérdéseket, a fiatalok életét, gondolkodását. Sajnos, mint ahogyan ez a felszólalásokból is kitűnt, számos pártfunkcionárius és más vezető legfeljebb csak a CSISZszervezetek vezetőségi tagjait ismeri közelebről, nem vesz részt az ifjúság szórakozásában, nem ismeri közelebbről a fiatalok kívánságait, terveit. Ez az oka annak, hogy sok falusi, de üzemi pártszervezet is, ha termelésről van szó, tud hasznos tanácsokat és segítséget adni a CSISZnek, de csak általános elveket és szólamokat hangoztat, ha egyéb tennivalókra kerül a sor. Pedig mindenki tudja, hogy a fiatalok nemcsak eredményesen dolgozni, hanem szórakozni, művelődni, sportolni és táncolni is akarnak. Mindez együtt tölti ki a fiatalok életét. A pártszervezetek tegyenek tehát félre minden olyan nézetet, hibás elméletet, amely zavarja az ifjúság eredményes nevelését. Végezzék ezt a munkát a CSKP KB határozatának szellemében, így segítik a legjobban a CSISZ saját helyi feladatainak sikeres megoldását. FRANTIŠEK JANDA ELVTÁRS, a slavosovcei papírgyár egészüzemi pártbizottságának elnöke felvetette a pártalapszervezetek helyszínen való megsegítését is. Az évzáró taggyűlés előtt az egészüzemi _ pártbizottság ugyanis „általánosságban" nézte az üzem pártalapszervezeteinek munkáját Ügy flondolta, hogy ez a nagyvonalú vezetés tnôdsžeró, S ügyeltek. nehogy „elmerüljenek a részletproblémákban" Ez a nagyvonalúság azonban felületességhez vezetett. Az egészüzemi pártbizottság legtöbbször megelégedett azzal, hogy csak a pártalapszervezetek elnökeivel beszéljen. Pedig ismeretes, hogy a pártbizottságok munkája csak akkor javulhat, ha az egészüzemi pártbizottság megtanítja helyesen dolgozni a pártszervezetek funkcionáriusait. Ezt az elvet ismerték ugyan, de ha összetornyosult a munka — márpedig ez gyakran megtörtént —, engedtek a csábító lehetőségnek, hogy csak telefonon „juttatták le" a feladatokat az üzemrészlegekbe. Az új egészüzemi pártbizottság igyekszik felhagyni a régi helytelen módszerekkel. Arra törekszenek, hogy minél szorosabb személyes kapcsolatot létesítsenek az alapszervezetekkel, hogy a termelési vezetők és a párttagok érezzék a felsőbb pártszerv küldötte alapos segítségét, támogatását. Az egészüzemi pártbizottság aktivistái nem elégszenek meg a mulasztások, fogyatékosságok feltárásával, igyekeznek azok orvoslásának módját is megtalálni. A FELSZÓLALÓK szavaiból - harmincnégy elvtárs szólalt fel — kiérződött, érzik a felelősséget a falusi és az üzemi pártszervezetek munkájának megjavításáért. A rozsnyói vasércbánya kommunistái eddig is eredményes munkát végeztek a föld mélyén. Néhány aknában a csillehiány miatt kieső időt a pártszervezet, a vállalat vagy a munkások kezdeményezésére ügyesen kihasználják, rendet teremtenek a munkahelyeken, karbantartják a gépeket, berendezéseket, esetleg megtisztítják a szállítógépeket. De az aknák egy részében még nem gondoltak erre. Nem becsülik ezeket a feladatokat, pedig éppen a rend gyorsítja meg a csillefordulót. — Ä nehézségek leküzdésében pártalapszervezeteinknek ötleteseknek, találékonyaknak, talpraesetteknek kell lenniök. Nincs olyan helyzet, amiből nincs kiút, nem lehet olyan akadály, amely a pártalapszervezeteket tétlenségre, várakozásra késztetheti. Éppen akkor van szükség a pártalapszervezetek öntevékenységére, amikor nehézségek, komoly akadályok merülnek fel — mondotta Ján Cilik elvtárs, a rozsnyói bányák igazgatója. Természetesen ez vonatkozik a javítóműhelyek kommunista dolgozóira, kovácsaira és géplakatosaira is. Mennyivel kevesebb csille esne ki ä forgalomtól, ha még nagyobb gondot fordítanának a javítások minőségére. A JÁRÁSI PÁRTKONFERENCIA valóban lelkes hangulatban zajlott le. Á felszólalók sok értékes kezdeményezésről számoltak be és jelentős, nagyon hasznos javaslatokat tettek. Erdősi Ede. m-KL fiJ SZÓ A fiatalok munkával készülnek a Világifjúsági Találkozóra A nyitrai kerület ifjúsága értékes szocialista felajánlásokkal várja a világ haladó ifjúságának nagy ünnepét, a VII. Világifjúsági Találkozót. Erről tanúskodik az üzemi szervezetek számos szocialista versenyfelajánlása is. A novákyi Wilhelm Pieck Vegyiüzem fiataljai például harcot indítanak a vegyiszerek káros hatása ellen a gyárberendezésekre, éspedig úgy, hogy a berendezéseket védőszerrel fogják bemázolni. A nemesfémekkel takarékoskodva 50 ezer koronát takarítanak meg az ifjúsági milliók számlájára és tagjaik 70 százalékát bekapcsolják az üzemi munkaiskolába és a politikai körökbe. Ezenkívül 4000 koronát gyűjtenek a VIT szolidáris alapjára. Nem maradnak el mögöttük az ógyallai Járási Építkezési Vállalat fiataljai sem, akik a VIT tiszteletére két ifjúsági csoportot alakítanak és védnökséget vállalnak a szeszélesi tehénistálló, valamint egy sertésistálló építése felett. A szolidáris alapra 1800 koronát ajándékoznak és brigádmunkával üzemi klubot építenek. A tolmács! Kirov Gyár CSISZ-tagjai személyes takarékossági számlákat vezetnek be minden CSISZ-tag részére és a VIT idejéig 600 ezer koronát takarítanak meg az ifjúsági milliók számlájára. A szolidáris alapra 10 000 koronát ajándékoznak. Lovász Lajos, Nyitra. Legnagyobb kincs az egészség Komáromban március elején tartották meg a járási egészségügyi dolgozók konferenciáját, amelyen kb. 130 küldött vett részt. A konferencia résztvevői értékes felszólalásokban mutattak rá az eddig elért eredményekre, amelyekből kitűnik, hogy a járás egészségügyi dolgozói nemcsak teljesítették, hanem jóval túlszárnyalták az évi tervből reájuk háruló feladatokat. Hiányosságok mutatkoztak azonban a véradományozók toborzásában. E hiányosságot az előkészített évi terv szerint az egészségügyi dolgozók megszüntetik és mindent megtesznek annak érdekében, hogy a véradományozók táborát a kívánalmaknak megfelelően bővítsék. Forgács Rózsi, Komárom. A surányi járás dolgozó női jó úton haladnak A Surányi Járási Nemzeti Bizottság tanácstermében az elmúlt napokban - tar tották meg az nöbizottságok elnökeinek, valamint a HNB titkárainak együttes aktíváját. Az aktíván a tanítónők örömmel jogadták a JNB kezdeményezését, hogy alkalmat. adott nekik a nőkkel vató munkára. Sughó elvtársnő, a 11 éves iskolák tanítónői nevében kijelentette, hogy mint aktivisták örömmel fognak dolgozni a nők körében. Az iskolás gyerme• keken keresztül fognak hozzáférközni o nőkhöz, elsősorban az anyákhoti Hiszen melyik anya ne nézné meg gyermékét nyilvános fellépésén. És ha már együtt vannak, sok mindenről, elbeszélgethetnek velük. Červená elvtársnő, mojzesovói tanítónő arról számolt be, milyen eredményt ért el az írástudatlanság megszüntetése terén különösen a cigány származású lakosság körében. A JNB kezdeményezése sokat segített a nőbizottság tevékenységében. A jövőben a nöbizottságok tagjai állandó segítséget fognak nyújtani a HNB-knek főleg a mezőgazdasági termelés feladatainak teljesítésében. Igy a degesi és bánovi nők segítsége máris megnyilvánul a tojásbeadás eredményeiben. Napról napra növekszik a dolgozó nők érdeklődése a politikai és szervezési munka iránt it. A surányi járás dolgozó női jó úton haladnak és reméljük, hogy még sok szépet és jót fogunk hallani róluk. STIGLINC LAJOS, a surányi JNB dolgozója • • Örömmel fogadtuk pártunk éskormányunk határozatát Március 7-én Rozsnyón minden ember kezében újságot lehetett látni, mindenki örömmel olvasta az árleszállításról szóló híreket. Pártunk és kormányunk ezen újabb határozatát mi, rozsnyói bányászok is örömmel fogadtuk. Elhatároztuk, hogy táviratban mondunk köszönetet és kötelezettséget vállaltunk 300 tonna nyersérc terven felüli kitermelésére a bányásznap alkalmából. Egyben ígérjük, hogy a jövőben még jobban összefogunk a nagyobb teljesítmények érdekében, hogy hazánkat ezzel is szebbé és boldogabbá tegyük. Lőrincz János, Rozsnyó. Csdkányháza a fejlődés útján A mintegy 1500 lelket számláló Csákányháza a füleki járás egyik kis határmenti községe. A földmüveléssel foglalkozók itt a lakosságnak csak egyharmadát képezik, a többiek a környező bányákban vagy gyárakban keresik meg midennapi kenyerüket. A csákányháziakat már a múltban is rendkívül dolgos és összetartó embereknek ismerték. Azonban a volt úri rendszer itt is éppúgy mint másutt, nagyon keveset törődött ezeknek az egyszerű munkásembereknek az életével. Az utóbbi évek azonban Csákányháza felett sem vonultak el nyomtalanul. Döntő változás állott be a falu életében. Az 1950es év elején villanyfény gyulladt ki a faluban. A régi egészségtelen kunyhókból ma már alig látni egyet-kettőt, helyettük szép, családi házak épülnek. Két éve, hogy új iskolát avatott a lakosság. A múlt évben lerakták a kultúrház alapjait is. Újabban pedig megalakították a községben az egységes földmüvesszövetkezetet. Csákányháza rálépett a szebb jövőt jelentő haladás útjára. Csaba Zoltán, Ragyolc. eszélgetések folyamán gyakori téma, melyik a fontosabb a modern szocialista államban: az iparcikkeket előállító munkásosztály-e vagy pedig az élelmiszereket termelő parasztság. Természetesen a kérdésnek ilyen formában nincs sok értelme, hiszen mindkettőre egyaránt szükség van, sőt nem képzelhetünk el semmilyen fejlett társadalinat, tehát szocialista társadalmat sem értelmiségiek, kulturális és adminisztratív dolgozók nélkül. A szocializmus építése befejezése korszakának az az egyik fő jellemzője, hogy a szocialista államban ekkor már csak két osztály áll fenn, az ipari munkások és a szövetkezeti parasztság osztálya. Igy volt ez már közvetlenül a második világháborút megelőző években a Szovjetunióban s így van ez lényegében ma már nálunk is, miután a volt kizsákmányoló osztályok maradványai egyre jobban csökkennek. Ebben a vonatkozásban feltehetjük azt a kérdést, hogy a szocializmus építése egyes időszakaiban melyik osztály járul hozzá nagyobb mértékben a fő feladat: a szocializmus építése teljesítéséhez, sőt azt a kérdést is felvethetjük, melyik osztály segíti nagyobb mértékben a másikat a közös cél elérésében. A válasz ezekre a kérdésekre aránylag egyszerű és egyértelmű. Kétségtelen, hogy a kommunista párt vezette munkásosztály a szocializmus építésének kezdeti, de későbbeni szakaszaiban is nagyobb mértékben, nagyobb súllyal és így nagyobb eredménnyel vesz részt mind az ideológiai-politikai munka, mind pedig az anyagi termelés területén. Elég, ha a munkásosztály politikai szerepére gondolunk a szocialista forradalom, a proletariátus diktatúrájának megvalósításában, vagy teljesítményére a termelőerők és a termelés fejlesztése terén, elsősorban az iparban. Kit adott a munkásosztály és a szocialista állam parasztságunknak Míg az ideológiai-politikai munka mennyiségét a dolog természeténél fogva mérni, számokban kifejezni nem tudjuk, addig az anyagi termelés eredményeit az elsősorban az iparban foglalkoztatott munkásság és az elsősorban a mezőgazdaságban foglalkoztatott parasztság munkája eredményének arányát számokban is ki tudjuk fejezni. Hogy csak a legismertebb összefüggésre utaljunk, megemlítjük, hogy míg Csehszlovákiában 1937 óta az ipari termelés országos méretben több mint megháromszorozódott — Szlovákia területén több mint meghétszereződött — addig a mezőgazdasági termelés alig haladja meg még mindig a háború előtti szintet. Ebből természetesen logikusan következik, hogy a munkásosztály által előállított ipari termékek hányada a nemzeti jövedelemben ma jóval nagyobb, mint a háború előtt volt, míg a mezőgazdaság hányada viszont csökkent. Miután ugyanakkor a fogyasztásban a falusi lakosság hányada növekedett, jogosan állapíthatjuk meg, hogy a szocializmus fő céljához, az egész dolgozó nép életszívonalának emeléséhez az anyagi termelés terén is a munkásosztály eddig lényegesen nagyobb mértékben járult hozzá, mint a falusi mezőgazdasági lakosság. Elhamarkodott dolog lenne ezen vitathatatlan tény miatt parasztságunkat akármilyen formában is elmarasztalni, vagy akár a szocializmus építésének késleltetésével vádolni. Tekintetbe kell venni ugyanis, hogy a szocialista termelési viszonyok megvalósítása a már a kapitalizmus alatt erősen koncentrált iparban az államosítás révén lényegesen egyszerűbb, rövidebb időt igénybe vevő folyamat, mint a számtalan apró, sőt törpe parasztgazdaság termelési viszonyainak megváltoztatása. Ugyanakkor az iparban túlnyomó részt már a szocialista forradalom küszöbén fennáll a nagyüzemi termelés, míg a mezőgazdaságban éppen a szocialista forradalom folyamányaképpen először volt nagyüzemek (nagybirtokok) jelentős részének a parasztság jogos földigénye kielégítése céljából való parcellázására, tehát újabb számos mezőgazdasági kisüzem létesítésére került sor. Azt azután nem kell ma már senkinek sem magyarázni, hogy a kisüzemi termelés munkatermelékenysége, hatékonysága sohasem érheti el a nagyüzemi termelését. A szocializmus megkövetelte termékbőség eléréséhez tehát meg kell teremtenünk ott is a nagyüzemi termelést, ahol az nincsen meg, vagyis elsősorban a mezőgazdaságban. A szocialista nagyüzemi mezőgazdasági termelés megteremtése termelőszövetkezetek létesítésével tehát a szocializmus építésének elengedhetetlen feltétele a mezőgazdaságban. Míg az ipar — kellő fejlettsége esetén — maga állítja elő termelési eszközeit, — gondoljunk csak a szocializmus építésének eddigi legnagyobb létesítményére hazánkban, a kunčicei Klement Gottwald Üj Kohőműre, mely berendezéseinek döntő többségét saját iparunk állította elő — addig a mezőgazdaság nagyüzemi termelésének megvalósításához múlhatatlanul szükséges gépeket természetesen sajátmaga előállítani nem tudja, azt az iparunktól kell, hogy kapja. Nem szükséges részletezni azt az óriási méretű gépi felszerelést, amelyet szocialista iparunk az elmúlt tíz esztendő folyamán mezőgazdaságunk rendelkezésére bocsátott. 1957-ben például mezőgazdaságunk szocialista szektorában 52 650 tizenöt lőerőre átszámított traktor és 4460 gabonakombájn dolgozott. Az azóta eltelt idő alatt a szocialista szektor a mezőgazdasági földterületnek több mint 80 százalékára bővült. Igy tovább emelkedik a gépszükséglet már csak azért is, mert a mezőgazdasági munka nagyobb termelékenysége és belterjessége elérésének, egyik fő feltétele a még mindig kézzel végzett,, fárasztó mezőgazdasági munkák gépesítése a növénytermesztésben és az állattenyésztési termelésben egyaránt. Világos tehát, hogy az elsősorban iparban dolgozó munkásosztályunknak a segítségére mezőgazdaságunk szocialista szektorának, abban dolgozó parasztságunknak továbbra is szüksége van. A fenti gondolatmenetből azonban nem vonható le az a következtetés, mintha a munkásosztálynak a szocializmus építése érdekében egyoldalú és kizárólagos kötelessége volna a nagyüzemi mezőgazdasági termelés minden feltételének megteremtése s örökösen a nemzeti jövedelem aránytalanul nagyobb részének előállítása. Éppen ellenkezőleg, a szövetkezeti parasztságnak, de általában minden mezőgazdaságban dolgozónak a fejlődés bizonyos fokán — amelybe Csehszlovákiában körülbelül éppen most lépünk — egyre nagyobb mértékben érdeke lesz, hogy a leghatékonyabban, a legbelterjessebben gazdálkodjék, hogy a mezőgazdaság adottságainak tekintetbe vétele mellett megfelelő arányban vegyen részt a nemzeti jövedelem előállításában, termékbőség létesítésében. A szövetkezeti és egyéni anyagi ösztönzők sokkal nagyobb méretű kihasználásával, a gazdaságosság elvének kell a jövőben összehasonlíthatatlanul nagyobb mértékbeh érvényesülnie. Egyszerűen és röviden azt mondhatjuk: a szövetkezeteknek, azok tagságának úgy fog menni a sora, ahogyan azt jól megszervezett, beosztott és gondosan elvégzett munkájukkal sajátmaguk kiérdemlik. Egy évtizeddel ezelőtt, az emlékezetes 1948. évi februári napok után Prágában megtartott parasztbizottsági kongresszuson Gottwald miniszterelnök azzal a kéréssel fordult a mezőgazdaságban dolgozók jelenlevő képviselőihez, hogy az 1947..évi katasztrófálisan rossz termés ellenére minden erejükkel járuljanak hozzá az ország lakosságának élelmiszerellátásához. Akkor ezt a fölöttébb nehéz kérdést p&rasztságunk döntő része - pedig akkor még uralkodó volt közöttük az individualista gazdálkodásmód és az egyéni gazdálkodás — megértették. Most, amikor az elmúlt napokban pártunk Központi Bizottsága olyan örvendetes határozatot hozott az életszínvonal emelésére, számos közszükségleti cikk árának leszállítására, felhívását azzal fejezte be, hogy a további elsőrangú fontosságú élelmiszerek árának leszállítása, annak mérve és időpontja tisztán attól függ, milyen mértékben érti meg mezőgazdaságunk minden egyes dolgozója, elsősorban szövetkezeti parasztságunk az idő szavát és járul hozzá - természetesen saját jól felfogott érdekében is a szocializmus építése eredményes befejezésének legfontosabb feltételéhez, az életszínvonal további emeléséhez. Sz. L. ŰJ SZÖ .7 * 1959. március 28.