Új Szó, 1959. március (12. évfolyam, 59-88.szám)

1959-03-19 / 77. szám, csütörtök

Űj kereskedelmi egyezmény Csehszlovákia és Benelux között (CTK) - Szerdán, március 18-án Prágában aláírták a Csehszlovákia és a Benelux gazdasági unió közötti kereskedelmi és fizetési egyezményt. kereskedelmi egyezmény több mint 400 millió korona értékű árucserére vonatkozik. Egyidejűleg rendezték a Csehszlo­vákia és a Belga-Kongó közötti áru­Az 1959. április 1-vel érvénybe lépő [ csere kérdését is. w Nagymértékű ár­leszállításra került sor az olyan ter­mékeknél, melye­ket a háború előtt a lakosságnak csak kis rétege vásá­rolhatott, ma pe­dig már a széles­körű szükségle­tet fedező árucik­kek jellegét öltik. Egyes mosógépek és porszívógépek ára 15 százalékkal, a fényképezőgépe­ké- csaknem 24 százalékkal, egyes karóráké több, mint 28 százalék­kal csökkent. Náhá oy i pari c/k k árának leszáll/ é Ólso^ r r VirenO' - villany mosógép rwr^ESa Esa-porjz/vó [m^ Ea bb/ed- Kar áras ma ' f j ff }e x g rfŕ JenytiepeZő • •••MMO**»*M*IIM*HMMMIO«MIHMH«M*IHI«*IHMHMNHUNNU*eMHM*OSHMM««N««M>i r- híRek • COTTWALDOVBAN kedden háromnapos országos értekezlet kezdődött az építé­szeti ipar gépesítésének kérdéseiről Az értekezleten megtárgyalják az építészet gépesítése terén fennálló helyzetről, va­lamint továbbfejlesztéséről szóló doku­mentum javaslatát. % G. Mathé, neves francia orvos-tanár, aki a Csehszlovák Tudományos Akadémia vendégeként rövidebb ideig hazánkban időzött, kedden elutazott Prágából. A fran­cia orvos-prnfesszor Prágában előadáso­kat tartott szakorvosainknak és látoga­tást tett egyes kísérleti intézetekben. A NEMZETI FRONT Banská Bystrica-i kerületi és járási bizottsága kedden ün­nepi estet rendezett a Csehszlovák Köz­társaság és a Lengyel Népköztársaság közötti baráti és kölcsönös segélynyújtási szerződés aláírása 12. évfordulójának tiszteletére, A Slonszk lengyel dal- és táncegyüt­tes csehszlovákiai müvészkörűtja sorén kedden nagy sikerrel lépett fel a libe­reci F. X. Šalda Színházban. A KÖNYVHONAP keretében kedden megrendezték Kassán P. O. Hviezdoslav költészetének estjét. Az est résztvevői megemlékeztek a legnagyobb szlovák költő születésének 110. évfordulójáról. ® Egyre nagyobb az érdeklődés a vi­lághírű drezdai képtár képeinek kiállítá­sa iránt, melyet február l-én nyitottak meg a brnói müvészotthonban. A kiállí­tást kedden már az 50 ezredik látogató tekintette meg. A KÖNYVHÓNAP keretében március első felében már csaknem 700 könyv­kiállítást rendeztek a Banská Bystrica-i kerületben. Könyvklállitásokat rendez­nek az egységes földmüvesszövetkezetek­ben is. Szép eredményeket érnek el a könyvek eladásában. A könyvhónap első két hete folyamán csaknem 300 ezer ko­rona értékű könyvet adtak el. A bratislavai Sztálin téren különleges sajtüzletet nyitottak. A Szlovákiában a maga nemében első üzlet el van látva a legkorszerűbb hűtőberendezéssel. Az üzletben bel- és külföldi gyártmányú saj­tokon kívül legkülönfélébb sajt- és tej­termékek is kaphatók. A nyári hónapok­ban juhtejsavó is kapható lesz, melyet Bratlslavába repülőgépen fognak szállí­tani a Zvolen környéki juhásztanyákról. * A kassi járási szinai nöbizottság tag­jai az árleszállítás felett érzeti örömük­nek úgy adnak kifejezés, hogy köte_-_ lezettséget vállaltak, mely szerint meg­javítanak 10 hektár rétet és legelöt, rendbehozzák az egészségügyi központ körüli térséget és a kultúrház építésén összesen 500 brigádórát dolgoznak le. (RS) Sajtóértekezlet a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának negyvenedik évfordulója alkalmából Gábor József, a Magyar Népköz­társaság prágai nagykövete kedden délután sajtóértekezletet rendezett 8 Magyar Tanácsköztársaság 1919. március 21-én történt kikiáltásának 40. évfordulója alkalmából. Gábor József elvtárs ismertette a csehszlovákiai újságírókkal a Ma­gyar Tanácsköztársaság történetét, majd a sajtóértekezlet befejező ré­szében válaszolt a jelenlevő újság­írók számos kérdésére. Csehszlovák küldöttség utazott Budapestre A Magyar Tanácsköztársaságért vívott harcok csehszlovákiai résztve­vőinek tíztagú csoportja a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottságának és a Magyar Népköztár­saság forradalmi munkás-paraszt kormányának meghívására kedd este Budapestre utazott. A küldöttség részt vesz a Magyar Tanácsköztár­saság kikiáltásának 40. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségeken. Gyermekeink nyári üdültetése (ČTK) — A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom nyári pionírtáboraiban már né­hány év óta több mint 400 ezer 7—14 éves gyermek töltötte az iskolai nyári szünidőt a természetben gyönyörű és egészséges környezetben. Az FSZM üzemi bizottságai ez idén mintegy 200 ezer gyermeket küldenek három hétre a pio­nírtáborokba. Ilyen üdültetésben ez idén '40 ezerrel több fiú és leány részesül, mint tavaly. Az FSZM rövid tartfolyamai­ban mintegy 18 ezer tanító, főiskolai hallgató és más dolgozó részesül okta­tásban, akik a nyári táborokban gondos ­kádnak majd a gyermekek neveléséről és a gazdálkodásról. Több gondot fordítanak a kultúra fejlesztésére ELADÁSI IDŐ A HÜSVÉTI ÜNNEPEK ALATT Vasárnap, március 29-én a vasárnapi el adásra berendezett valamennyi élelmiszer- | üzletben és ipari árucikkeket árusító bol­tokban az eladási idő a szokásos lesz A közétkeztetési üzemek és a trafikok úgy lesznek nyitva, mint más vasárnapokon. Hétfőn, március 30-án a tejcsarnokok 7-től 9 óráig lesznek nyitva és gondoskod­nak a kenyér, valamint a péksütemény jeladásáról. A vasárnapi eladisra berende­zett cukrászdák és cúkorkáüzletek úgy lesznek nyitva, mint más vasárnapokon. A forgalmas helyeken levő trafikok 8-tól 11-ig nyitva tarthatnak. A többi elárusító­helyek zárva lesznek. A közétkeztetési üze­mek úgy lesznek nyitva, mint más napo­kon. Dunaszerdahelyen a párt járási konferenciája a járás mezőgazda­sági termelésének az elemzése je­gyében zajlott le. Ezt tárgyalta a titkári beszámoló legnagyobb része, s ezzel foglalkozott a leg­több felszólaló. A munkaeredmé­nyek értékelése mellett nem mu­lasztották el értékelni a kultúra frontján elért eredményeket sem. A járásban 37 agitációs Központ működik, s ezek nagyban hozzájárul­tak a politikai felvilágosító munka megjavításához. Tavaly például járási méretben 825 különféle témakörű előadást tartottak, amelyen 116189 polgár vett részt. Az előadások, me­lyeknek megrendezésénél nagy sze­repük volt a kommunistáknak, főleg mezőgazdasági vonatkozásúak voltak. Természetesen nem hiányoztak a tör­ténelmi és egészségügyi vonatkozású előadások sem, amelyek iránt a kö­zönség szintén nagy érdeklődést ta­núsított. A politikai felvilágosító munkával szorosan összefügg a sajtóterjesztés. A dunaszerdahelyi járás kommunis­tái ebből a munkából is kivették részüket. A járásban a pártsajtőnalc több mint 10 000 előfizetője van. A pártsajtó ter jeszt ése terén a <eg­Baráti látogatás (CTK) - A demokratikus Német­ország Nemzeti Frontja Nemzeti Ta­nácsának küldöttsége, mely tanul­mányútra érkezett hazánkba, e na­pokban látogatást tett a bratislavai kerületben. A német vendégek háromnapos látogatásuk alatt megismerkedtek a Nemzeti Front bizottságai munkájá­nak módszereivel és a szlovákiai dolgozók életével. A küldöttség tagjai szerdán meg­tekintették Bratislava emlékezetes helyeit, űj építkezéseit és a liget­falusi tizenegyéves középiskolát is. A vendégek trnavai látogatása után, ahol részt _ vettek a Szlovák Nemzeti Front járási bizottsága el­nökségének ülésén, az olomouci ke­rületbe utaztak. Iraki vendég hazánkban (ČTK) — Abdul Latíf as-Savaf, az iraki állami gabonatársaság elnöke és kísérete e napokban hazánkban időzik. Itt­tartózkodása alatt külkereskedelmi dolgo­zóinkkal, a mezőgazdasági és Ipari, gazda­sági, tudományos, valamint műszaki együtt­működés egyes lehetőségeiről tárgyalt és megtekintette hazánk egyes mezőgazdasági s ipari üzemeit. jobb munkát a cséfal, a vásárútí, Ä pozsonyeperjesí és a várkonyi szer­vezetek tagjai végezték. Sajnos, a minden dicséretet megérdemlő párt szervezetek mellett vannak még a dunaszerdahelyi járásban olyan alap­szervezetek Is, ahol mind a politikai felvilágosító munkára, mind a párt­sajtó terjesztésére kevés gondot fordítanák. Ilyen például a gelei, a hodosi és a nádasdi falusi szerve­zet, ahol a párt- és szaksajtót a párttagok se mind olvassák. Kulturális téren az utóbbi időben jelentős javulás állt be Csécsénypa­tonyban, ahol a szövetkezetnek szép könyvtára van, de a közel ezer szak­könyvet a múltban alig vették igény­be és jóformán senki sem merített belőlük elméleti útmutatást a gya­korlati munkához. A csécsénypatonyi kommunisták most népnevelési bi­zottságot létesítettek, amelynek az lesz a hivatása, hogy törődjék a nép­műveléssel, a politikai felvilágosító munkával és aktívan irányítsa a fa­lu kulturális életét. Szép kezdeményezés történt Diős­patonyban, Mihályfán és a járásnak még több falujában, ahol a kommu­nisták a termelőmunka szervezésén és irányításán kívül gondot fordíta­nak a falvak kulturális életének megszervezésére és irányítására is. A kommunisták kezdeményezésének köszönhető,' hogy több helyen szö­vetkezeti klub létesítését vették tervbe. _ _ _ A falvak kulturális éleťe megjaví­tásának és a dolgozók politikai át­nevelésének a szövetkezeti klub az egyik eszköze. Az olyan községeikben azért, ahol a lakosság túlnyomó ré­sze a mezőgazdaságban dolgozik és a szövetkezet gazdaságilag és politi­kailag erős, helyes, sőt szükséges, hogy a tagok szövetkezeti klubot lé­tesítsenek. Á szövetkezet átveheti á helyi művelődési otthon kulturális berendezéseit: a színpadot, a hang­szereket, a könyvtárat, stb., s a szö-' vetkezeti klub a falu egész kulturá­lis életének szervezőjévé és irányí­tójává válhat. _ __ Á dunaszerdaheiyí járásban, mini ezt a konferencia is megállapítottá, számos gazdaságilag és politikailag erős szövetkezet van. Szövetkezeti klubok létesítésére így minden felté­telük megvan. _ _ _ _ _ A dunaszerdaheiyí 'járás kommu­nistáinak nevéhez nagv harcok és szép munkáeredméttvek fűződnek. Nem csoda így, ha a hektárhozamok növelésére tett erőfeszítéseik köz­ben nerff feledkeznek meg a kultu­rális munkáról, járásuk kulturális életének fellendítéséről. (b) Ilja Erenburg: fmumm&t útfa r lebruár végén a francia újságok hírül adták, hogy Adenauer kancellár - noha meghűlt és nem szabad kijárnia — március 4-én Pá­rizsba repül. Párizsban csodaszép idő volt, húsz fok körül, régóta nem lát­tak ily korai tavaszt. Ámde a kancel­lárt nem a párizsi váratlan olvadás késztette arra, hogy útrakeljen: a moszkvai olvadástól ijedt meg. Uta­zásának igazi okairól a Le Monde című jól tájékozott újság ad tanul­ságos és nem nagyon vigasztaló ín­formációt: „Adenauer kancellár villámlátoga­tásának hírét, a szokott megnyugtató szavak ellenére, Bonnban a nemzet­közi helyzet bonyolódása jelének te­kintik ... Az Egyesült Államokat Dul­les úr betegsége bénítja. Nagy-Bri­tannia — legalábbis Bonn szemében - veszít hiteléből, mert megengedte miniszterelnökének, hogy „a medve mancsai közé" kerüljön. Macmillan úr találkozása Hruscsov úrral túlságosan egybevág Adenauer kancellár komor jóslataival ahhoz, hogy ne idézze elő Bonn és London között, ha nem is a kölcsönös biza­lom válságát (noha itt gyakran tíz­nek szemrehányást Macmillan úrnak, hogy „önző brit meggondolásoktól vezettetve" Moszkvába utazott), de legalábbis az elhidegülést... Szovjet házigazdái előtt nem az atlanti szoli­daritást dicsérte, hanem az angol­szovjet fegyverbarátságot a Harmadik Birodalom ellen viselt háborúban ... A németek közül sokan ezt „zseb­késsel való hátbatámadásnak" fogták föl. Hátra van Franciaország Ade­nauer kancellár mélységes bizalom­mal viseltetik a francia kormány iránt, amiért ellenáll a Kreml nyo­másának". Mosolyogni lehetne ezen A né­metek közül sokan", vagyis pontosab­ban szólva a bonni kormányzó körök zokon veszik, hogy Macmillan úr a hitleri Németország ellen viselt há­borút emlegette. A bonni kormány 17 minisztere közül nyolcan Hitler idején magas állást töltöttek be. A Reynolds News című angol újság hangsúlyozza, hogy Nyugat-Németor­szág állami apparátusában 181202 olyan ember dolgozik, akik a Führert szolgálták — különböző előkelőségek és tisztviselők, tábornokok és úton­állók, bírák és fogházőrök. Nem cso­dálható, hogy ezek az urak sértve érezték magukat, mikor Macmillan úr London és Leningrád ostromára emlékezett vissza. Más valamin in­kább lehet csodálkozni: azon, hogy Adenauer kancellár kinek sietett ki­önteni a szívét? Ki az a megértő lélek, aki osztja fölháborodását az angol miniszterelnök eljárása fölött? Nem más, mint a Francia Köztársa­ság elnöke, aki Londonból annak Ide­jén arra buzdította a franciákat, hogy fegyveres ellenállást fejtsenek ki a bitorlókkal szemben s aki fran­cia repülőket küldött a keleti front­ra, hogy szovjet légitérben küzdjenek Franciaországnak Speideltől és Man­teufeltől való megszabadításáért. onnban nem a tárgyalásoktól riadtak meg — hiszen tárgyalás még nem volt —, hanem a tárgyalások lehetőségé­től. Az egész emberiség óhajtva várja azt az órát, amikor a kormányfők körülülik az asztalt — mindegy, hogy az kerek, hosszú vagy ovális —, amikor halálthozó bomba­kísérletek helyett a józan ész, a türelem, a jószándék kísérleteit látjuk a tárgyaló felek részéről. Igen, az egész emberiség áhítja ezt. De lám, Bonnban megriadtak ... (Én természetesen nem beszélek e régi német város egyszerű lakosairól: ök is, mint mindenki más, szívesebben dajkálják a gyerekeket, mint hogy temessék őket. Én a bonni kormányférfiakról beszélek, .Nagy-Németország" teoretikusairól, a vl­lágpusztítás „szakembereiről".) Bonnban attól tartanak, hogy Macmillan úr moszk­vai utazása utána béke esélyei, ha csak egy százaléknyira is, növekedhetnek. Ezen sincs semmi csodálnivaló. Nyugat-Német­országban hónapról hónapra növekednek a revánserök. A tegnapi háborús bűnösöket honvédőkké léptették elő. Kik az új német hadsereg parancsnokai? Itt van például Fertsch tábornak, aki a „Kurland" had­testet vezette és orosz városokat és falvakat perzselt fel. Továbbá: Kammhuber tábor­nok, az „Edelweis" poétikus virágnevet viselő lovasság parancsnoka, aki Európa városaira nem virágot szórt, hanem halált. Itt van a híres Speidel, a NATO támasza. Se szeri, se száma a nagy thysseneknek és az apró Gestapo-legényeknek. Egészen ter­mészetes, hogy ezek a hadviselő specialis­ták, üzletemberek, akik megszokták, hogy vérontásból húzzanak hasznot, ezek az akarnokok, akik a félelemre építik hatal­mukat — nem szívesen válnának munka­nélküliekké. Szörnyű álmokat látnak: mi lesz, ha egyszer a nagyhatalmak megegyez­nek, kémkedés helyett turistáskodnak, köl­csönös fenyegetőzés helyett Irodalmi köl­csönviszonyba lépnek, atommag-fegyverke­zés helyett sivatagokat öntöznek, rákbeteg­ség ellen küzdenek s békés úton hódítják meg a világűrt, a kozmoszt? De ismételten összecsapjuk kezünket: hova sietett Ade­nauer kancellár, hogy elpanaszolja keser­vét? Kii akar meggyőzni a béke halálos veszedelméről? Azt az országot, amely egyetlen emberöltő alatt kétszer sínylette a német betörést — Rheims és Oradour országát. em akarom, hogy szavaimat valami fonákjára fordított fajelméletnek fogják föl. Szilárd meggyőződésem, hogy senki sem születik hivatásos hódítónak, s hogy az óvodákban nincs sem revansiz­mus, sem fajelmélet, sem militarizmus — hiszen minden a társadalom, a nevelés, a környezet függvénye. Furcsa is volna ta­qadni Németország géniuszát — tudósait, költőit, muzsikusait, egyszerű dolgozóit. Az egész emberiség érdekelt a német nép békés továbbfejlődésében, különösen az puróoaiak, akik a német tudósok, költők, muzsikusok helyett túlságos gyakran lát­tak maguk előtt német tankosokat, repü­lőket, parancsnokokat, hadbiztosokat. Franciaország Németország szomszédja. Világos, hogy minden józan gondolkodású francia véget alcarna vetni az ősi ellensé­geskedésnek. Ki érti ezt meg jobban, mint mi. Akárhogyan is gondolkodunk, Fiick úrról vagy Fertsch tábornokról, sohasem vonakodtunk és nem vonakodunk békében élni a Német Szövetségi Köztársasággal. Ha a franciák azért hívták meg a kancel­lárt, hogy megszilárdítsák Nyugat-Német­országgal a gazdasági vagy kulturális együttműködést, ennek mi csak örülünk. Nem igaz, hogy mi bárkit bárkivel össze akarnánk veszíteni. Mi nem viszályokat szítunk, hanem általános békét óhajtunk. Ámde Adenauer kancellár nem azért ment Párizsba, hogy a békét szilárdítsa, hanem azért, hogy a „hidegháború" tUzét szítsa. Megijedt: hátha az a Macmillan úr egy kis pohár vizet öntött a berlini pa­rázsra? ... mire a kancellár gyorsan úgy siet javítani a dolgon, hogy egy jókora hordó olajat önt rá. Bonn nem titkolta s nem is titkolja, hogy a francia-német közeledés célja „politikai és katonai szö­vetség Moszkva ellen". A Frankfurter All­gemeine Macmillan moszkvai útját „ballé­pésnek" nevezi s azt írja: ha még korai is „párlzs-bonni" tengelyről beszélni, de a kancellárnak mindenesetre meg ken álla­podnia a franciákkal egy „politikai, diplo­máciai és katonai koncepciö"-ban, ami a Szovjetunióhoz való viszonyt illeti. Még 15 év sem telt el a szörnyű háború befejezése óta s Iám a gépszedőknek ismét a hírhedt tengely szócskát kell kopog­niok. i persze, nem ismerjük a „vil­j n&XEI lámlátogatás" részleteit, de ] a francia hivatalos sajtóügynökség közlése szerint Adenauer kancellár beszélt a Németországgal kötendő békeszerződést illető szovjet javas­latról, megtárgyalták a berlini prob­lémát, közölték, hogy mindez kitűnő légkörben ment végbe s megállapít­ható volt „a szempontok tökéletes azonossága". Tagadhatatlan: a sajtó­ügynökség közleménye még csodá­latosabb, mint a kancellár sietős uta­zása. Én nem beszélek a „barátságos lég"körről", ezt sorolhatjuk a szokott nyájas kifejezésekhez: hiszen a dip­lomaták, még ha marakodnak is, kö­zönséges halandókkal azt közlik, hogy a marakodás barátságos lég­körben folyt le. De „a szempontok, a nézetek tökéletes azonossága" már érthetetlen és aggasztó. Adenauer kancellár szempontja ismeretes: ő fél a nemzetközi feszültség enyhü­lésétől, igyekszik tovább szítani a hidegháborút, szeretne eltulajdoníta­ni olyan területeket, amelyek már nem tartoznak Németországhoz, sze­retné Németországot saját fennható­sága alatt egyesíteni és vezető he­lyet foglalni el Európában. Vissza­utasította és visszautasítja az Eden­tervet éppúgy, mint a lengyel tervet, valamint a békeszerződést Németor­szággal és a berlini kérdés békés rendezését is. Adenauer kancellár —. tapasztalt politikus, s bár ét) joggal mondhatom magam öregembernek, ő tizenöt évvel idősebb nálam. Ért­hető, hogy nála nem lehet szó egy ifjú ember meggondolatlan kitörései­ről; ha ő attól vesztette el a fejét, hogy Macmillan úr egy ártatlan po­hár-köszöntőt mondott az ebédnél, akkor ez a bonni szempont nagyon erősen harcias jellegéről tanúskodik. Lehet-e ez azonban azonos Párizs szempontjával? De Gaulle tábornok — akinek sorsa még nemrég a né­met militarizmus elleni harccal volt összeforrva -, oszthatja-e vajon a német revansisták szempontjait? I L£ülönböző módon értékelhetjük a po­™ lltikal eseményeket, amelyek Fran­ciaország életét megrázták, de nekem már eszembe jutott az a bölcs francia közmon­dás: „A szénégető is úr a maga házában." Franciaország belső rendje maguknak a franciáknak a dolge. Elég tapasztalat van mögöttük, történelmi korszakokat éltek át, nem szorulnak senki támogatására vagy gyámkodására. De ez a készülő, vagy fel­tételezhető szövetség a német revansisták­kal, az a szövetség, amely a Szovjetunió ellen, Lengyelország ellen, Csehszlovákia ellen, vagyis Franciaország régi barátai ellen irányul — ez nem a franciák belső ügye, ez nemcsak Franciaország öngyilkos­sága, hanem gyilkos merénylet Európa békéje ellen. A világ összes újságjai, többek közt a franciák ls, az utóbbi időben sokat írnak a német „áttelepítettekről", vagyis szudétai. sziléziai születésű, vagy más államokhoz tartozó, különböző körzetekből származó németek tevékenységéről. Május hónapban készülnek Bécsben megtartani a szudéta­németek általános „sereglését": Nyugat­Németországból 200 ezer embert szállítanak oda és Lodgman von Auen lesz a vezér­szóm*. A „száműzöttek" egyesületének élén egy másít Führer áll — Hans Krüqer, Adenauer kancellár pártjának képviseleté­ben. A Times nemrég tiltakozott az ellen, hogy Nyugat-Németország kormánya támo­gatja a revansista szervezeteket. Adenauer kancellár kormánya nem akarja elismerni Németország keleti határait. A revansisták így uszítanak: „Előkészítjük az ifjúságot a német Kelet benépesítésére". Nem hoimi szűzföldekrői van szó, hanem városokról és falvakról, amelyeket lengyelek vagy cse­hek népesítettek be; a „benépesítés" szó ilyen körülmények között háborút jelent. A franciáknak katonai szövetséget ajánla­nak a revansista Németországgal, és Nor­mandia vagy Burgundia fiataisága előtt az a ragyogó perspektíva nyílik, hogy meg­halhatnak Lipcsének vagy Drezdának f> ÜJ SZÖ 2 * 1959. március 16. »

Next

/
Oldalképek
Tartalom