Új Szó, 1959. március (12. évfolyam, 59-88.szám)

1959-03-19 / 77. szám, csütörtök

Palmiro Togliatti beszámolója az SZKP XXI. kongresszusáról Róma (ČTK) — Az Unita március 17-én közzétette Palmiro Togliattinak, az Olasz Kommunista Párt főtitkárának beszámolóját az SZKP XXI. kongresszusáról. Ezt a beszámolót a főtitkár betegsége miatt nem adhatta elő az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottsága és központi ellenőrző bizottsága legutóbbi közös plenáris illésén. Togliatti beszámolójában megállapítja, I most egységesebb és tömörebb, mint bárjav az SZKP XXI I(mnn..í7ii.fn I mikor azelőtt... Elméletünk alkotó módon való fejlesztése, amelyre újabb indítékokat hogy az SZKP XXI. kongresszusán . szó volt azokról a problémákról, amelyek létfontosságúak az egész nemzetközi munkásés kommunista mozgalom szempontjából, mint például a szocializmus felé haladás problémái az egész világon, a nemzetek harca a béke védelméért, azért, hogy a munkásosztálynak és a demokratikus erőknek világszerte új utak nyíljanak céljaik eléréséhez. A XXI. kongresszus határozataiban megerősítette a marx-lenini elvekhez hűséges kommunisták figyelemre méltó győzelmét a revizionisták felett, akiknek elméletét szétzúzták. Ezt a győzelmet a XX. kongresszus határozatainak következetes teljesítésével, a dogmatikus konzervativizmus hívei ellen vívott következetes harccal érték el. Ez lecke számunkra és egész mozgalmunk számára abban, hogyan kell harcolni a revizionizmus ellen, amely továbbra is a munkásmozgalom fő veszélye. A revizio;iIsták nézeteit elemezni, megcáfolni és l^Jéplezni kell. Togliatti a továbbiakban rámutatott, hogy „a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom az SZKP XXI. kongresszusához teljesen pozitív eredményekkel lépett és a kongresszus új energiát és önbizalmat adott neki... Nemzetközi mozgalmunk adott a XXI. kongresszus, rendületlenül halad tovább, vállvetve a gazdasági építés gyakorlatával és az osztályharccaí. A XXI. kongresszus határozatait — hangsúlyozza végül Togliatti — a pártban és a tömegek körében a lehető legnagyobb mértékben népszerűsítenünk kell, el kell érnünk azt, hogy a tömegek minél mélységesebben tudatosítsák a szocialista rendszer fölényét, hogy a párt tudatára ébredjen annak a történelmi szerepének, amely őt a szocializmusért vívott harcban Olaszországban megilleti. Szovjet képviselők angol munkáspárti vezetőkkel tárgyalnak London (ČTK) - J. A. Malik, a Szovjetunió Nagy-Britannia-i nagykövete március 17-én ebédet adott a Szovjetunió Legfelső Tanácsa képviselői csoportjának: M. A. Szuszlov, B. N. Ponomarev, P. A. Szatyukov, Sz. A. Szkacskov és L. N. Szolovjov képviselők tiszteletére, akik angolorosz parlamenti bizottság meghívására Londonban tartózkodnak. A szovjet nagykövetség vendégei között voltak H. Gaitskell és A. Bevan vezető munkáspárti ténvezők. A szovjet képviselők ebéd után elbeszélgettek a munkáspárti vezetőkkel. M. A. Szuszlov délután találkozott S. Lloyd angol külügyminiszterrel. Megbeszélésükön jelen volt a szovjet nagykövet is. A brit lapok nagy figyelmet szentelnek a látogatásnak. A bécsi fiafelság tüntetett a fesztivál mellett Bécs (ČTK) - Március 17-én este Bécsben az ifjúság hatalmas tüntetést rendezett, amelynek jelszava: „A békéért és a nemzetek közötti megértésért" válasz volt, azokra a korábbi kísérletekre, hogy diszkreditálják a VII. Világifjúsági Találkozót. A manifesztáción dr. Hollitscher egyetemi tanár elnökölt, a díszelnökségben helyet foglaltak a fesztivál Moszkvában, a Kreml-palotában hétfőn műszaki és gazdasági együttműködésre vonatkozó egyezményt írtak alá a Szovjetunió és az Iraki Köztársaság közCtt. A képen Hruscsov elvtárs, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke a tárgyalások sikeres befejezése alkalmából jókwánatait fejezi ki dr. Ibrahim Kubbahnak, az Iraki Köztársaság gazdaságügyi miniszterének. (Balra.) (ČTK — TASZSZ telefoto) nemzetközi előkészítő bizottságának tagjai. Ardali, a nemzetközi előkészítő bizottság képviselője hangsúlyozta a manifesztáciő célját, azt, hogy az osztrák lakosságnak megmagyarázzák, hogy Bécset azzal a feltételezéssel választották a VIT színhelyéül, hogy a semleges ország fővárosa lehetővé teszi a fiatalok részvételét az egész világról és ezért az osztrák kormánytényezők Raab kancellár, Pittermann alkancellár és a kormány más tagjai pozitív állástfoglaltak a fesztivál megrendezése mellett Bécsben. Az üzemek fiataljainak és a diákoknak képviselői után a Szabad Osztrák Ifjúsági Szövetség nevében Kari Reitner beszélt, Rámutatott, hogy Ausztria ifjúsága és népe a fesztivál résztvevőit Igazi bécsi vendégszeretettel fogadják, és nincs az a hatalom, amely megakadályozhatná, hogy a fiatalság Bécsben találkozzék. Csehszlovákia cipőgyárat szállít Iraknak Bagdad (ČTK) - Bagdadban szerződést írtak alá, melynek értelmében a Kovo-csehszlovák külkereskedelmi vállalat évi 1 millió pár cipő kapacitással dolgozó lábbeli gyár berendezését szállítja Iraknak. A korszerű gyárberendezést túlnyomó részt a gottwaldovi finomgépipari és a komárovi Buzuluk n. v. gyártja és szállítja jövőre. Ezenkívül Csehszlovákia műszaki segítséget is nyújt Iraknak. bonni kormány által való bekebelezéséért, Wroclawnak vagy az Elba parti Ustínak „Nagy-Németországhoz" csatolásáért. | éhány francia újságban feltűnt egy közlemény, amit én fantasztikusnak láttam (egyébként a bonni-francia szövetség egész története is elég fantasztikus): Adenauer kancellár a francia politikusok előzékenységének viszonzásaképpen hajlandó ünnepélyesen kijelenteni, hogy Németország örök időkre lemond Elzászról és Lotharlngláról. Miért nem teszik mindjárt hozzá, hogy hajlandó lemondani Lille-ről, Nantesről és mindjárt Marseilleről is? Emlékszem, amikor 1958-ban az Oeuvre című újság azt bizonygatta a franciáknak, hogy Hitler Keletre készül benyomulni és sohasem érinti Elzászt és Lotharingiát. Nemrég Strauss úr, Nyugat-Németország hadügyminisztere (egykori hitlerista sturmführer) fogadta Crossman labourista képviselőt s arról beszélt neki, hogy a német hadsereitet a NATO „MC-70" jegyű titkos terve értelmében, atommag-fegyverzettel látják el. Aligha növeli Franciaország biztonságát, ha új esküdt barátai atomfegyverzettel rendelkeznek s még a kisgyerek is megéreti hogy a kardcsörtető Németország első helyre kerül Nyugat-Európában, ha nem jön létre az atommentes övezetről, a részleges lefegyverzésről szóló megegyezés. Az első világháború idején jártam Rheimsben, Verdunban, Arrasban, 1940-ben láttam, amint német hadosztályok vonultak be Párizsba. Mi meg tudjuk érteni a franciákat — nálunk százával voltak olyan romba döntött városok, mint Cannes vagy Saint Nazaire s ezernyi Oradour. Eáttam, hogy milyen gyorsan gyógyította be sebeit Franciaország, láttam az újjáépített Normandiát, láttam, hogyan virágzik újra a tudomány, technika, ipar s hogy megváltozott a falvak képe. Mindezt a nép szívós és lelkes munkájával érték el és a franciák bizony nem azért építették újra városaikat, hogy azokat lövedékek és bombák harmadszor is porrá zúzzák. A francia nép mindenekelőtt békét akar, nem örülhet olyan szövetségesnek, amely az oroszok és a lengyelek ellen irányul — hiszen még a legnagyobb fantaszta sem vélheti Adenauer kancellárt a béke galambjának. jemrég jelen voltam az angol követség fogadásán. Macmillan úr diskurált; nem tagadom, kellemes volt látnom, amint ez a két ember békésen elbeszélget. Az ilyen találkozások bizonyos reményeket ébresztenek. Ha a kormányfők beszélgetnek, vitatkoznak, érintkezési nontokat igyekeznek találni — ettől könnyebb az egyszerű emberek élete, munkája, nyugodtabb az álmuk. Az utóbbi időben most először észlelhető valami derengés. Lehetséges, hogy a kormányfők összetalálkoznak és nyugodtan (vagy ha nem is nyugodtan, ez már másodrendű kérdés) megtárgyalják a helyzetet Berlinben, Németországban, Európában. Lehetséges, hogy sikerül kiutat találniok és akkor a „hidegháború" az emberiség szemében egyszerre a komor múltba vész. Meggyőződésem, hogy a franciák éppen ezt akarják és ezért én Adenauer kancellár „villámlátogatását" történelmi ostobaságnak tartom. Azt mondtam, hogy ezen a — bár baljós — groteszk dolgon mosolyogni lehetne, de én nem mosolygok, én kesergek és izgulok a béke sorsáért is és annak az országnak a sorsáért is amelyet szeretek. Persze, ha csak az én személyes szeretetemről volna szó, akkor most nem írnék erről: a szeretetről lehet leveleket írni: néha verseket, de nem újságcikkeket. Ha mégis fölemlítem érzelmeimet, csak azért teszem, mert tudom, hogy a szovjet emberek menynyire szeretik és becsülik a francia népet, csodálatos kultúráját, a múltját és alkotó erőfeszítéseit. B

i erős és független Franciaországot akarunk, azért is, mert szeretjük ezt az országot és azért is, mert egy erős, független Franciaország Európa biztonságának támasza. Mi úgy gondoltuk és ma is úgy gondoljuk, hogy Franciaország nagy szerepet játszhat, ha elősegíti a két tömb békés közeledését és a háború kiküszöbölését; ha ilyen irányban dolgozik, akkor hű marad legjobb hagyományaihoz s megőrzi a békét önmaga és szomszédai számára. A „Bonn—Párizs-tengely" eszméje Franciaországban aggályokat ébreszt. Már nem is beszélek azokról a társadalmi körökről, amelyek nem helyeslik az új kormány egész vonalát: de bátorkodom hivatkozni Frangois Mauriacra, az íróra és az emberre, aki tőlem távol áll, de akit mélyen tisztelek. Nem kommunista, hanem katolikus, mégcsak nem is KOMMENTÁRUNK Mit mutattak a francia községi választások francia reakciós nagyburzsoázia a múlt vasárnap arra készült, hogy betakarítsa a demokrácia és a nép elleni cselszövéseinek gyümölcsét. Arra számított, hogy a kommunistaellenes választási törvény, amelynek alapján, március 15én a községi választások'második menete lezajlott, segítségére lesz abban, hogy megbénítsa a Francia Kommunista Párt befolyását, és kiszorítsa a kommunistákat a községi és városi tanácsokból, míg a reakciós pártok szabad kezet nyerjenek. A választások eredménye megmutatta, hogy ez a gyümölcs nem ért meg teljesen. Az úgynevezett „többségi rendszer" választási törvény ugyan a kommunista pártot csaknem négyezer helytől fosztotta meg a községi tanácsokban, de nem volt képes megakadályozni a kommunistákra leadott szavazatok nagyarányú gyarapodását. Nyilván szándékosan mindeddig nem tették közzé a leadott szavazatokról szóló hivatalos közleményt, az egyes városokból és községekből érkező hírek azonban arról tanúskodnak, hogy a legnagyobb szavazatszámot a Francia Kommunista Párt kapta, míg a legerősebb reakciós kormánypárt az UNR (Unió az új köztársaságért) és más pártok — beleértve a jobboldali szocialistákat — veszteséget szenvedtek. Párizsban a kommunisták 57 875 szavazattal kaptak többet, mint az utolsó parlamenti választásokon, Le Havreban pedig tízezer szavazattal többet. A községi választások tehát olyan eredményeket hoztak, amelyeknek a reakció semmi esetre sem örül. A mandátumok nem demokratikus elosztása ellenére a kommunisták 20 454 helyet nyertek, emellett pedig növekedett az SZKP befolyása a széles tömegekre. (Ez éppen abban nyilvánult meg, hogy emelkedett a kommunistákra leadott szavazatok száma). A választási eredményekből kitűnt az is, hogy a francia nép jelentős része keresztül látott a „gaulleizmus" demagógiáján, és már szertefoszlanak az „ötödik köztársaságról" táplált illúziók, amelyeket a burzsoá propaganda terjesztett. Ahelyett, hogy eleget tett volna a francia nép békevágyának az algé-. riai háborút illetőleg, de Gaulle hatalomrajutása csupán a háború kiszélesítését jelentette. További katonai alakulatokat küldtek Algériába és a háborúra fordított kiadások csaknem napi 3 milliárd frankra növekedtek. A katonai szolgálat idejét meghosszabbították. A demokratikus szabadságjogokat megnyirbálják, amint erről többek között éppen de Gaulle választási törvénye tanúskodik, amely ahhoz a paradox helyzethez vezetett, hogy a nemzetgyűlésben a legerősebb politikai pártnak az FKP-nak csak 10 képviselője van, míg a reakciós „Unió az új köztársaságért" pártnak 200. Maga az alkotmány, mint ismeretes jelentős mértékben megnyirbálta a nép választott képviselőinek jogkörét és rendkívül nagy joghatalommal ruházta fel az államfőt. Az „erős kéz" kormányának nem egész egy éve már sok franciának felnyitotta a szemét. Sokan közülük felismerték, hogy az egyedüli erő, amely következetesen a dolgozók érdekeit és a demokráciát védelmezi, a Francia Kommunista Párt, amely egyedüli pártként tűzte ki Franciaország tényleges megújhodásának programját. Ez a program követeli az algériai békét tárgyalások útján, a dolgozók életszínvonalának emelését, demokratikus adóreformot azon elv alapján „fizessenek a gazdagok", a köztársaság megújhodását azon demokráciaellenes dekrétumok eltörlésével, amelyeket de Gaulle hatalomrajutása után adtak ki. Az FKP harcol az „európai közös piac" áldatlan következményei ellen. A francia községi választások második fordulójának jelentős ténye az, hogy számos községben a reakció* jelöltek vereséget szenvedtek a baloldali erők egységes eljárása következtében. A burzsoá sajtó riadtan írt még a „népfront megújulásáról" i» mintegy 50 francia városban. Egyei községekben a kommunistákkal együttesen léptek fel a szociálisták a SFIO vezetésének tilalma ellenére. A Francia Kommunista Párt annak ellenére, hogy a demokráciaellenes választási törvény megfosztotta a helyek egy részétől a községi tanácsokban, kiszélesítette pozícióit a tömegek körében. Ez arról tanúskodik, hogy programja Franciaország demokratikus erői részéről támogatásra talált és befolyása növekszik. M. K. mendesista, amennyiben De Gaulle tábornokot támogatja. De ő aligha örvendhetett a „villámlátogatásnak". Nemrég intérjút adott az Echo der Zeit c. katolikus hetilap számára; azt mondotta, hogy nincs benne ellenséges érzület a németekkel szemben, de aggasztják a „Németország újraegyesítésére" vonatkozó ama tervek, amelyekhez a bonni kormányzat ragaszkodik, mert azokban egy új háború zálogát látja: „Végül is már volt egyszer nemzeti szocializmus, és ezt nem könnyű elfelejteni..." A francia politikusok között természetesen vannak olyanok, akik annyira gyűlölik a kommunizmust, hogy annak megsemmisítése kedvéért nemcsak Adenauer kancellárral, de magával a sátánnal is cimborálnának. Ogy látszik, éppen az ilyen politikusok mágnese vonzza magához a bonni revansistákat. De én olyan politikusokat is ismerek, akik ahhoz a meglehetősen tarka párthoz tartoznak, amely most, 1959 márciusában kormányozza Franciaországot, s akik egészen más érzületűek. Nemegyszer beszélgettem velük a békéhez vezető utakról és mindannyian veszélyesnek látták a német militarizmus újjászületését. Noha a kommunizmus ellenségei voltak, mégis úgy vélekedtek, hogy Franciaországnak, de meg egész Európának feltétlenül el kell jutnia a Szovjetunióval való megegyezéshez és együttműködéshez. Nem nevezek meg neveket — némelyikük nagyon is felelős állást tölt be, és nem szívesen követnék el diplomáciai tapintatlanságot. Azért beszélek erről, mert Franciaország útja még nincs megszabva. Nagyon sokban függ az elnöktől, sokban függ azoktól a politikusoktól, akiket aggasztanak és izgatnak a franciabonni szövetség tervei. Ogy vélem, hogy Franciaország közvéleménye, a írancia nép még változtathat az események menetén, legközelebbi hetek megmutatják, milyen útra tér Franciaország. Hinni szeretném, hogy ez az út a francia népre oly jellemző józanság útja lesz, a Nyugat és Kelet közötti közeledés, a béke útja. I A Kínai Népköztársaság tiltakozik Tito kijelentései ellen Peking (ČTK) - Az Oj Kína sajtóügynökség jelenti, Li Huej Csuan, a Kínai Népköztársaság külügyminisztériuma szovjet- és kelet-európai osztályának helyettes vezetője március 18-án bekérette N. Milicsevicset, Jugoszlávia kínai nagykövetét és ügyvivőjét a külügyminisztériumba és éles tiltakozását fejezte ki az ellen, hogy Tito nemrégen koholt rágalmak alapján támadta Kínát és Csou En-lajt, az Államtanács elnökét. Tito március 7-én Belgrádban egyes ázsiai és afrikai országokban nemrégen tett útjáról mondott beszédében gyalázatosan és rágalmazóan megtámadta a Szovjetuniót, Kínát, Albániát, Bulgáriát, Csehszlovákiát és más szocialista országokat és megsértette a Szovjetunió, Kína, Bulgária és Albánia államférfiait. Li Huej Csuan, a Kínai Népköztársaság kormánya nevében élesen tiltakozott a koholt rágalom ellen és kijelentette, hogy a jugoszláv félnek viselnie kell a felelősséget az emI lített koholmányokért és rágalomért. A Japán Szocialista Párt főtitkárának kínai megbeszélései Peking (ČTK) - Az Üj Kína sajtóiroda nyilvánosságra hozta Csang Szí Zsuának, a kínai külügyi népintézet elnökének és Aszanumának, a Japán Szocialista Párt főtitkárának közös nyilatkozatát. A nyilatkozat bevezetőben hangsúlyozza, hogy a Kisi-kormánynak a Kínai Népköztársasággal szemben folytatott ellenséges politikája következtében 1958. májusa után a két ország kapcsolatai rendkívül megromlottak. Mindkét fél többször hangsúlyozta, hogy tekintettel a jelenlegi nemzetközi és ázsiai helyzetre feltétlenül és teljesen be kell tiltani mindenfajta atomfegyverkísérletet, gyártásukat, felhalmozásukat és alkalmazásukat. I Mindkét fél megegyezett abban, hogy Ázsiában és a Csendes-óceán vidékén atommentes övezetet kell teremteni. Felszólítják az érdekelt országokat, hogy a lehető legnagyobb igyekezetet fejtsék ki ez irányban. TÖRÖKORSZÁGBAK 11580 orvos esik 25 millió lakosra. Az orvosok főként a nagyvárosokban összpontosulnak és gyakran egész járások nélkülöznek orvosokat. (CTK) KALKUTA készül az ázsiai és afrikai szolidaritás április 2-án kezdődő indiai értekezletére. A különféle szervezetek és jelentős közéleti tényezők nyilatkozataikkal támogatják az értekezletet (ČTK) DAG HAMMARSKJÖLD, az ENSZ főtitkára ázsiai körútja során Delhibe érkezett. Számos problémát akar megtárgyalni Nehruval. majd március 20-án Kasmírba és innen Afganisztánba utazik. SIDNEY SMITH, a kanadai külügyminiszter 62-éves korában hirtelen elhúnyt. 1957 szeptembere óta töltötte be a külügyminiszteri tisztséget. rŕ.TKI A BONNI KORMÁNY atomfegyverraktárak építésére készül, melyekben a rakéták atomtöltényeit és az USA-tól kapott egyéb atomfegyvereket helyezik el a Bundeswehr számára. (ČTK) AZ EAK hivatalos küldöttsége március 17-én Libanonba érkezett. (ČTK) MACMILLAN angol miniszterelnök és Selwyn Lloyd angol külügyminiszter szerdán a kora reggeli órákban Kanada fővárosába, Ottavába utazott. Egynapos tárgyalást folytat a kanadai miniszterelnökkel, majd csütörtökön folytatta repülőútját Washingtonba. (ČTK) SELWYN LLOYD brit külügyminiszter kedden Giuseppe Pella olasz külügyminiszterrel tárgyalt. Megbeszéléseik Nyugat-Németország politikáját érintették a lefegyverzés és az európai biztonság kérdésében. (ČTK) \ ÜJ S ZÖ 3 * 1959. tTV>:'!?''JS 19.