Új Szó, 1959. február (12. évfolyam, 31-58.szám)

1959-02-05 / 35. szám, csütörtök

Dobozy Imre: SZÉLVIHAR Äcy Bemutató a Komáromi Magyar Területi Színházban „ ... Nem a „saját ötletem" volt a Szélvihar megírása. Csak feljegyeztem, formába öntöttem, amit a valóság kész témaként kínált: tudniillik azt, hogy az ellenforradalom idején városban, falun, még eldugott kis tanyákon is, mindenütt találtattak afféle „névtelen kisemberek" akik megvetették a lábukat, és verekedtek az igazságért. Olykor szóval, olykor fejszével vagy fegyverrel, de mindenekfelett erös lélekkel. És ezek a kisemberek nem jobbra-balra forgatható, önös, alkalmi igazságért verekedtek, hanem nagyobbért, tágabbért: a szocializmus igazságáért." Ezt mondja a Szélvihar írója, Dobozy I--re darabja születéséről, mondanivalójáról. Budapesten immár a századik előadáshoz közeledik a reprízek száma, a tettet, magyarázza a darab nagy közönségsikerét. Nyíltan bevalljuk, amikor az előadás előtt néhány héttel megtudtuk, hogy a Szélvihart Tarics János, a komáromi színház fiatal színésze és segédrendezője rendezi — kissé meghőköltünk. Felmerült bennünk a kérdés, vajon meg tud-e birkózni ezzel a feladattal? S most a bemutató után őszintén be kell ismernünk, nem volt okunk a kishitűségre — Tarics János jól vizsgázott első önálló rendezésében. Ebben az esetben is nieggyőződtünk arról, hogy a fiatal tehetségek felkarolása, az önálló munka lehetőségének megadása idővel megoldhatja a színház számos, ma még égető problémáját, amelyek közé a rendező kérdése is tartozik. V Szélvihar zárójelenetében id. Csendes (Konrád József) és ifj. Csendes (Beke ándor) a haldokló Csendesné (J. Bottka Zsuzsa) fölé hajolnak. (Foto: Podhorský) rágai Faluszínház egy-két hónappal ezilött tűzte műsorára és azóta járja vele cseh vidéket és a legfrissebb hír aról szól, hogy Keleti Márton rendezéséen megfilmesítették és a kritika visszíangja éopúgy, mint a közönségé — nayon kedvező. És most, a Komáromi Mayar Területi Színház előadásában alkallunk nyílt nekünk is megtekinteni a dráía türelmetlenül várt bemutatóját. A prágai előadásról közölt recenziónk s a szerző fent ismertetett szavai után ;leslegesnek tűnik, hogy részletesen fogilkozzunk a mű cselekményével. A léyeg az, hogy Dobozy egy kis falu néhány pussá tormáit alakja köxvetítéaéivsl, dráai konfliktusok, összecsapások .ábrázolóinak sorával, a cselekmény lejátszódáinak egy-két napjába sűrítve az igazság>z híven és művészi módon megfesti a agyar falu, a magyar paraszt hel.ytálsát az 1956. évi ellenforradalom vérgőis, tébolyult napjaiban. De ezen túlmeíen alakjaiban, főleg a két ellenpólus, termelő szövetkezet új életét igenlő, i érte minden áldozatra kész id. Csendes ire, a volt uradalmi csikós és a levitéztt, de ki nem ebrudalt volt földbirto>s, Mácsay Géza drámai konfliktusában, ásrészt pedig Kalló Ferenc, az alapjain becsületes, jót akaró, de a néptől szigetelt, elszakadt szövetkezeti elnök ikényeskedö alakiában igyekszik minden matizmust elkerülő módon a mélyre tolni, rámutatni az ellenforradalom :aira és okozóira is. A Szélvihar háromszorosan összefüggő n.vezönél fogva emelkedik az utóbbi ek magyar drámairodalmának legjobb iivei közé. Az egyik az, hogy a szerző gyszerüen ismeri a falu életét, a paszti ember gondolkozásmódjái és érsvilágát és azt bonyolultságában. életösszetettségében tudja ábrázolni. Más5zt világnézeti tisztánlátással felvérteztél tudja tárni a Jelenségek györeit, pártos módon azokat a vonásokat mborítja ki, amelyek a legjobban jelnzlk az eseményeket és a dráma alakt. Mindehhez még hozzátehetjük, hogy bozy drámaírói tehetsége — a Széllar kisebb hibái ellenére is — két)b vonhatatlan. Ezen tényezők egybeíódása jelenti a politikai és a művészi Tarics a darab felfogásában inkább arra ; törekedett, hogy a részleteket, az egyes 1 jeleneteket, a színészi játékot kidolgozza, mint arra, hogy valamilyen nag.yvopalü ! saját koncepciót érvényesítsen. Fq- célja I az volt, hogy hűen tolmácsolja az író I mondanivalóját és ezt megtehette az í adott feszültséget és a színház művészi, ! | valamint technikai színvonalát túlhaladó ] kockázat nélkül is. Sőt Tarics húzásokkal 1 változtatott a darab szövegén is (ki! maradt a prológus és néhány közjáték), ahol úgy véli: az együttes erejét meg- j haladó feladatról van szó, a kérdéses jelenet végső kicsengése nem állna esetleg összhangban a szerzői hangsúlyozással. A Szélvihar esetében helyeseljük ezt. de UOXHnatyW'^ hqjjgsúlyőznunk ijipll, ez, |, nem válhat rendszerré a rendezői munkában. A rendezői felfogásnak ugyanis mindig magasabb feladatokat kell tűznie a színész elé, hogy így elősegítse és serkentse továbbfejlődését. Különben határozottan állíthatjuk, hogy ezek a módosítások egyetlen egy helyen sem tették érthetetlenné a cselekményt, j Ebből a szempontból a kimaradt részek I nem hiányoznak. Viszont kétségtelen az, j hogy ezáltal egyes alakok kissé vérszegéj nyekké váltak, nem az elmaradt prolóI gusban gyakorolt tetteik alapján fori málunk például a szövetkezeti elnökről és j Tóth Marciról véleményt, hanem a később ' elhangzó szavak szerint, egy másik be! I.yen pedig csak az ellenforradalmi ese; mények beható ismerete segít minket abban, hqgy meg tudjuk érteni az ifjabb Csendes ellenség oldalára való átállásának mozgató rúgóit. Természtesen ennek kö] vetkeztében helyenként letompult a drá: mai összecsapások ereje is. 1 Végül még két bíráló megjegyzésünk j van Dobozy darabjával kapcsolatban. Az egyik a zárójelenetre vonatkozik, amely | ugyan feloldja a cselekmény döntő konf- \ liktusait, de nem érezteti velünk eléggé, hogy a Mácsay féle urakat elsöprő szövetkezeti tagság a döntő akadályok leküzdése után elérkezett ahhoz a keresztúthoz, ahonnan pályája felfelé ível. Lehet, hogy ebben ludas az itt kissé sztatikussá váló rendezés és színészi játék is. A másik észrevétel pedig az, hogy a darab hangneme, ha elvétve is, de helyenként túlzottan patetikus. A színészi játékról szólva elsősorban azt kell orommal megállapítanunk, hogy az együttes ezúttal egyik legjobb játékát nyújtotta. Nem kétséges az, hogy a komáromi színháznak az eddiginél gyakrabban kell műsorra tűznie mai paraszti környezetben lejátszódó színműveket, mert a színészek ebben a témakörben mozognak a legotthonosabban, a legbiztosabban, nem is beszélve arról, hogy ezt, a falut látogató színház közönségének összetétele is parancsolja. Persze ehhez az is szükséges, hogy a Szélviharhoz hasonló színvonalú darabokban ne szenvedjünk hiányt. Az egyéni alakítások közül elsősorban Konrád József játéka jelentett számunkra igazán nagy és kellemes meglepetést. Id. Csendes Imre szerepében hatásos, erös eszközökkel formálta meg az ellenjorradalom súlyos próbatételét kiálló, az új rendet szívvel-lélekkel a magáénak valló volt cseléd nagyszerű alakját. Úgy hiszszük nem tévedünk, amikor az állítjuk, hogy ez eddigi színészi pályájának csúcsteljesítménye volt. Müller, a jegyzőből^: lett könyvelő alakjában, — aki ugyan a „túlsó partról" indult el, de eljutott ' ahhoz a felismeréshez, hogy helye a néki kenyeret adó új társadalom oldalán van — Király Dezső bizonyította be újból, ki tudja hányadszor, vérbeli színész voltát. Fegyelmezett, egyszerű elemekből gondosan és hatásosan felépített játékát élvezet volt nézni. S ha igazságosak akarunk lenni, meg kell dicsérnünk három olyan színészt, akik a bírálatok hatására már talán kissé mostohagyerekeknek tartották magukat. Mert meglepetés volt számunkra főleg Bugár Béla, a szövetkezetből kilépett kisparaszt, Szusza-Kiss András megszemélyesítője, akinek megfelelő szercDben hiteles alakot sikerült formálnia. Tóth László pedig Mácsay Géza oünkösdi királvsáaát, a „magyar úr" útálatos fiziognómiáját — egy-két ismert modoros gesztustól eltekintve — teljességében adja. Fegyveres talpnyalója, Szirom Gazsi szerepében Kovács József is megtalálja a robusztus vitalitásának megfelelő hangot. Új ember az együttesben az Ifj. Csendest alakító alig tizenkilenc éves Beke Sándor. Első bemutatkozása ígéretes. Szorgalmas munkával felverekedheti magát az elsők közé. Szépen, tisztán beszél, értelmes, tehetséges, de még hiányzik a szöveggel való azonosulás mélysége, még sokat kell palléroznia színpadi mozgásán és arcjátékán. Kissé többet vártunk — őszintén szólva — Bottka Zsuzsától (Csendes Imréné). Sokhelyütt külsőséges és ismétlődő eszközökkel oldja meg szerepét. A hiba talán ott van, hogy a színház túl gyakran kényszerül vele játszatni az idősebb asszony-típusok szerepét. Ferenczy Anna üdén, kedvesen, szívvel játsza meg Csendes Juliska alakját, míg sajnos Wieder Antalt túlságosan nehée feladat elé állítja Kalló Ferenc alakja. Nem tudja teljes össze(etts^Síéltejtw ellentétes jellemvonásainak egységében ábrázolni ezt a központi figurát. ami különben részben a rendezői felfogás határozatlan érvényesítéséről is tanúskodik ez esetben. Rózsár József pedig Tóth Marci szerepében túlságosan szánalmas alakot visz a színre, ahelyett, hogy dacos elszántságát domborítaná ki, amely majdnem végzetes ballépését, az ellenséghez való átállását magyarázza. A Szélvihar bemutatója nagy sikert aratott. Nem fejezhetjük be cikkünket anélkül, hogy jóleső érzéssel meg ne állapítanánk — ezúttal a közönség jelesre vizsgázott, nyíltszíni tetszésnyilvánítása mindig a kellő helyen hangzott fel. Ez fejlődő ízlésről és szélesedő látókörről tanúskodik. Különben meggyőződésünk, hogy Dobozy műve magyar falvainkon meghódítja az igaz kultúrát mindig befogadni kész és az ellenforradalom viharára jól emlékező dolgozó emberek szívét. GÄLY IVÄN HÉ T Az utóbbi két hétben témájánál és zsánerénél fogva két közelálló, ám kidolgozásában §s eszmei beállítottságában teljesen eltérő utakon járó film állt az érdeklődés középpontjában. Az indiai film női főszereplője Két történelmi jellegű filmről van szó. Az egyik, az indiai — Dzsánszi ! királynője — az önfeláldozó hazaszej retetet dicsőíti meg, a másik a fran! cia — Sztrogov Mihály — pedig Veri ne híres kalandos regényének látváj nyos filmváltozata, de tartalmának j közlésében igénytelen tucatfilm. Mindkét filmre jellemző a látvá! nyosság, a tömegjelenetek tarkasága. Ám az indiai filmtjen e tarkálló, szín> pompás nemzeti mezbe öltözött tömeg mélyén érezhető a függetlenségére törő ellenség ádáz gyűlölete, szabadságvágya, mely Dzsánszi fejedelemség erőskezű uralkodó nőjének, Laksmi-báinak személyében testesül meg, akinek tragédiája egyszersmind a nép tragédiája. De még ebből a tragédiából is optimizmus cseng ki: a hősök vérétől áztatott föld megtermi egyszer - vagy száz év múlva—a nemzeti szabadságot. Verne regénye kétségtelenül bővelkedik izgalmas jelenetekben. Sokan olvastuk diákkorunkban lélegzetvisszafojtva a cár futárjának izgalmas utazását, csodával határos megmenekülését a tatár kán fogságából és megkönnyebbült sóhajjal tettük le a könyvet a szerencsés befejezés után. Nem könnyű feladat e mű megfilmesítése, de nem is tartjuk szerencsés vállalkozásnak. Ahhoz, hogy hatásos legyen, az izgalom, a történet jeleneteit összefüggő feszültség kiváltásán kívül„ mélyreható eszmei tartalommal kell bírnia, hogy .sikeres legyen, - amint ezt az indiai film esetében látjuk. Ez pedig a Sztrogov Mihályból hiányzik. Ami a nézők, elsősorban a gyengébb nem érzelmeit meghódítja, - az Curd Jürgens férfias megjelenése, tenyűgöző alakja. Curd Jürgens nagy színész. De a cár futárjának szerepében kissé színpadiasan és komikusan hat a Tamango oly erős alakítású, rabszolgatartó kalózkapitánya. Színes kosztümök, impozáns, de erősen teátrális ízű tömegjelenetek, a történet módosítása intim érzelmi momentumokkal - és ehhez Curd Jürgens hódító megjelenése -, ez a Sztrogov Mihály című, francia, olasz és jugoszláv koprodukcióban készült „üzleti" film. A mély humánum hirdetésével és az örök jég hona ismeretlen tájainak bemutatásával nyerte meg a néző tetszését a Quivitoq című dán film. E. Balling rendező az emberbe vetett hit diadalát, az emberek közti bizalom boldogító érzését magasztalja filmjében, melynek története Grönland távoli partjain játszódik le. Előterében egy megszokott hétköznapi szerelmi dráma játszódik le, ám fontosabb ennél az emberek viszonya. Nemcsak a fehérembereké egymás között, hanem a bennszülött eszkimók iránti viszonya is. A mély humánum megtestesítője itt a magányosan élő Jens Lauritzen, az eszkimók barátja, aki sok hasznos dologra tanltja őket. A rendező az egyszerű történet egyes jeleneteiben megkapó drámai feszültséget tud vinni, mely — az északi tájak varázsával együtt — lebilincseli a nézőt. Hazai filmgyártásúnk újabb kudarcának tartják Josef Mach államdíjas rendező most bemutatott filmjét. Az eltévedt ágyú sikertelenségének oka a szövegkönyvben keresendő. Néphadseregünk katonáinak életét akarja bemutatni egy tűi mesterkélten felállított és ezért valószínűtlenül ható történet keretében. Ugyanakkor a katonaéletből ellesett összes, már számtalan katonai tárgyú filmben elcsépelt fogáábkat alkalmazza egyes katonák típusainak bemutatásában — a kötelességeit komolyan végző katonától az aranyifjúkig —, akik azonban egyben megegyeznek: forró, érző emberi szív dobog keblükben. Mint mondottuk, a mesterkélten és szinte kényszeredetten felállított történet egyben a film hitelességét is lerontja, s a néző aligha tartja a hadsereg A Quivitoq című dán film egyik jelenete és a nép élete közötti szoros kapcsolat szemléltető megnyilvánulásának a film tartajmát és egész beállítását. L. L. Detvan és Kriváň /ajon mit jelent ez s cím? Jelentölével megismerkedtünk a karvinai széníyák hatemeletes, korszerűen beren;ett brigádotthonábaa. A házi híradó hívta a figyelmünket arra, hogy a Detí és Kriváň zene-, ének- és tánc/Uttesa este fél 8 órakor esztrádmü•ral fogja szórakoztatni az épület gádosait. Citűnt, hogy ez az együttes a Karvlnán szlovákokból tevődött össze. Először Kriván-együttes lépett fel. Közel 40 ó iskolás gyermek helyezkedett el a ipadon. közülük 20-an gitárral kezüki. A háttérben szlovák népviseletű kis< és kislányok álltak sorban, a szín epén pedig egy tangóharmonikás. Ezn az itteni szlovák iskola igazgatója >nt meg karmesteri pálcával. Amint •melte pálcáját, feszült csend uralott a teremben és lélegzetvisszafojtva tuk az előadás "megkezdését. Mindyiunkat izgatott a kérdés, vajon mit nak ezek az apróságok, hiszen a giIs nagyobb volt a gitárosnál. A kar;ter intett. Felhangzott a szép zene, ének. A „Tegnap vasárnap volt" című szlovák népdalt énekelték. Kellemes meglepetéssel és megindultsággal hallgattuk az iskolásgyermekek énekét. Több szlovák népdal elhangzása után az együttes egy magyar népdalt énekelt, majd utána orosz népdalok következtek. Felejthetetlen élményt szereztek nekünk ezek az apróságok. Az ember őszinte elismeréssel arra gondolt, hogy a jó tanító mi mindent tud kicsiholni a gyermekekből, ha odaadással és türelemmel foglalkozik velük. Szünet után a Detvan-együttes lépett fel. Ebben az együttesben már felnőtt fiatalemberek és lányok voltak, sőt fiatal asszonyok is. Népdalokat, népiténcokat és duetteket adtak elő. Egyes számokat közkívánatra meg kellett ismételniük. Az együttesek felejthetetlen élményt szereztek nekünk. Követésre méltó vállalkozás volt ez a kulturális est. Szép, hogy itt morva földön is gondoskodnak szórakoztatásunkról. Nyugodt lelkiismerettel állíthatom, ebben a mi briqádépületünkben minden brigádos. nemzetiségre való tekintet nélkül, otthon érzi magát. Gyu/ovszky Vilmos. Karviná. 'a/é ixoyi vendegszereplése Dean Dixon a hangverseny után köszönetét fejezi ki a filharmóniának (J. ITerec felvétele.) A januári bérletsorozat rendkívül érdekes hangversennyel zárult. Dean Dixon, amerikai születésű néger dirigens (jelenleg a Stockholmi Filharmónia karnagya) két este vezényelte Bratislavában a Szlovák Filharmóniát. Dean Dixon kitűnő karmester, értelmes, öntudatos, komoly művész. Amellett nagyon egyszerű, szerény és természetes. Érzelmi világa gazdag és színes, de soha nem ragadtatja magát szélsőségekre. Sok kiváló karmesteri tulajdonsága között első helyen talán éppen művészi mértéktartását kell említenünk, ami azonban soha nem megy a kifejezés rovására. Dixonnál a fej és a szív harmonikus együttműködésével találkozunk, ami gyönyörű muzsikálást eredményez. Temperamentumát fegyelmezi az értelem, koncepcióját viszont átfűti a szív. Dixon művészetének egyik legjellemzőbb és legmegnyerőbb vonása, hogy teljesen mellőzi az effektusok kelléktárát. Pedig a karmesteri pulton sok csábító Jiatáslehetőség kínálkozik, de Dixon nem él az olcsó lehetőségekkel. Dean Dixon a nehezebb utat választotta: a tiszta művészet útját. A zenekart tökéletes biztonsággal uralja, de amellett (megint csak egy elismerésreméltó karmesteri tulajdonság) „érvényesülni hagyja" a szólamokat. Nagyszerű keze van: gyors és pontos, hajlékony és rugalmas, erélyes, de mindig kifejező. Fölösleges gesztusai nincsenek, minden mozdulata célszerű. Ludwig van Beethoven Coriolanusnyitánya sokban eltért a megszokott előadói hagyománytól, de megoldásában nagyon meggyőző volt. Második számként Bartók Béla öttételes nagyzenekari „Concertója" következett. A kompozíció 1943-ban született Bartók önkéntes amerikai emigrációja idején. Zenei nyelvezete sokkal melodikusabb, levegősebb és érthetőbb, mint Bartók korábbi stíluskorszakaiban. Dixon értelmezésében nagyon szépen kibontakoztak a Concerto szellemi és zenei arányai. Filharmóniánk a nehéz feladatban (a Bartókmű előadása mind hangszeres teljesítmény, mirftí összjáték szempontjából nagy követelményeket' állít a játékosok elé) méltó partnernek bizonyult. Ezek után feszült érdeklődéssel vártuk Brahms I. szimfóniájának előadását, annál is inkább, mert a kritikák Dixont évek óta a világ legjobb Brahms-dirigensének tartják. Johannes Brahms általában tragikus jelenség. Dixon művészi és emberi alkatához érezhetően rendkívül közel áll ez a borús alaphang és úgy látszik a brahmsi férfi líra is. Bizonyára ez teszi kimagasló Brahms-dirigenssé. Nagyszabású koncepciója szélesivű egészet formált, de a zenei egységen belül finom gyöngyszemekként éltek a tökéletesen kidolgozott készletek. Filharmóniánk ezen az estén örvendetesen szép teljesítményt nyújtott. A kitűnő Bartók-előadás után Brahms mélytüzű színei is kiegyenlített harmóniával ragyogtak fel a zenekarban. Külön meglepetést jelentett a zenekari hangzás szokatlanul telt szépsége. A közönség kedves, ritka vendégünket őszintén meleg fogadtatásban és ünneplésben részesítette. Havas Márta (JJ SZÖ 7 * 1959. február 7.