Új Szó, 1959. február (12. évfolyam, 31-58.szám)
1959-02-03 / 33. szám, kedd
II Szovjetunió Kommunista Pártjának XXI. kongresszusa * ** *** ** * ** ** ** ** *** ****************A****************** ** ** * ** * ***** **A*AAAAA*A; (Folytatás a 3. oldalról) teljesítették, jó eredményeket értek el a mezőgazdaságban is. Az OSZSZSZK túlszárnyalta az államnak eladott gabonamennyiség tervét. Túlszárnyalta a hús, tej, és cukorrépa eladásának terveit is, amint erről Poljanszkij és Milarscsikov elvtársak részletesen tájékoztatták a kongresszust. A lakásépítésben is túlteljesítették a tervfeladatokat. Az SZKP Központi bizottságának az OSZSZSZK ügyeit intéző irodája az OSZSZSZK Minisztertanácsával karöltve és szakemberek nagy csoportjának részvételével nemrég részletesen megtárgyalta a köztársaság hétéves népgajdaságfejlesztési tervének tervezetét. Objektív adatok és alulról jött javaslatok alapján úgy véljük, hogy az OSZSZSZK 1959 1—1965. évi népgazdaságfejlesztési terve teljesen reális és határidő előtt megvalósul. (Hosszan tartó taps.) Az OSZSZSZK-ban a kongresszus előtt lezajlott pártkonferenciák, a munkások és kolhozparasztok számos gyűlései igazolták, hogy köztársaságunk dolgozói készek sikeresen teljesíteni a hétéves tervben rájuk háruló feladatokat. Elvtársak! Äz ország termelőerőinek fejlesztésében kifejtett munkásságuknak a legújabb műszaki vívmányokra és felfedezésekre, a legfejlettebb technikára kell támaszkodnia, hogy győzzünk a kapitalizmussal folytatott gazdasági versenyben. Hazánknak minden lehetősége megvan ahhoz, hogy a hétéves terv végéig mind az iparban, mind a mezőgazdaságban túlszárnyalja a nyugati országok technikai színvonalát. Ennek érdekében azonban tudósainknak, mérnökeinknek, konstruktőreinknek és termelési újítóinknak még sokat kell tenniök. Ezzel kapcsolatban szeretnék néhány olyan kérdést felvetni, melyek véleményem szerint fontosak a szocialista ipar, a szocialista tudomány és technika fejlődése szempontjából. Ezeket a kérdéseket maga az élet veti fel erőteljesen, de a népgazdasági tanácsok, a kutató és konstrukciós intézetek korántsem mindig ügyelnek rájuk munkájukban Elsősorban a gépiparra célzok. A gyors és általános műszaki haladás korában elsősorban a gépipar határozza meg döntő mértékben az összes népgazdasági ágak növekedését. Gépiparunk sokkal gyorsabban fejlődik, mint a többi iparág. Énnek ellenére nem tudjuk teljes mértékben kielégíteni a népgazdaság szükségleteit, gépek, berendezések, műszerek és apparátusok egyes fajtáiban. A hétéves terv teljesítésében rendkívül megnövekszik a hengersorok, bágerek, nehéz megmunkálógépek, prések és más nehéz berendezésfajták szükséglete. Ám a nehézgépipari üzemek, például az Uralmas, a Novoszibirszki nehéz megmunkálógép- és présgyár jelentősen túl vannak terhelve. További lehetőségeket kell keresnünk az OSZSZSZK meglevő vállalataiban a nehéz berendezést gyártó termelési kapacitások fokozására. Elvtársak! Nemcsak azért foglalkozom a gépiparral, meťt a műszaki haladás fő láncszeme, hanem azért is, mert az OSZSZSZK vezető szerepet játszik az ország gépiparának fejlesztésében. Elég annyit említenem, hogy csupán az Uralmas-üzembeá gyártott berendezés jelentős mértékben határozza meg az ipari ágak egész sorának műszaki színvonalát és fejlődését. Az Uralmas-üzemben gyártott érc- és kőolajfejtési berendezések segítségével dolgoztuk fel 1957-ben az ércek 75 százalékát és fejtettük ki a kőolaj 80 százalékát. Ez az üzem gyártotta a kohászati iparban használt ércdarabosító gépek több mint 90 százalékát. Az Uralmas szállította le a Szovjetunió nagyolvasztói több mint 75 százalékának fő berendezését, nem is szólván arról a nagy segítségről, melyet az Uralmas a testvéri Kínai Népköztársaságnak, Indiának és más országoknak nyújt. Ebből látható, mennyi sok függ ' az Uralmas üzemtől. Sok fontos népgazdasági ág termelési eredményei függnek attól, milyen nagy teljesítményű és tökéletes gépeket gyárt ez az üzem. Megjegyzendő azonban, hogy gépipari üzemeink gyakran korántsem tökéletes, a külföldi típusok mögött elmaradó gépeket gyártanak. Felmerül egy fontos kérdés: milyen úton hialadjunk, hogy rövid idő alatt necsak utóiérjük, hanem felül is múljuk a külföldi technika színvonalát? Egyes elvtársaink úgy vélik, hogy a külíöldi gyakorlatból egyszerűen át kelL venni a technikai ismereteket. Természetesen néha, különösen az eddig elmaradó iparágakban meg kell ezt tennünk, mert gazdaságilag előnyös, olcsóbb és lehetővé teszi az időnyerést. Sohasem szabad elszalasztanunk a tanulás lehetőségét, ha nagy ügyünket szolgálja, még akkor sem, ha ellenfelünktől kell tanulnunk. Ez azonban nem a fő útja annak a harcnak, melyet az új technikáért, szovjet tudományunk haladásáért folytatunk. Ha ezen az úton haladnánk, elkerülhetetlenül egy helyben topognánk, hátrafelé/ néznénk és a tőkés technika mögött való lemaradásra ítélnők önmagunkat. Régóta ismert tény, hogy csupán az alkotó, Önálló út vezet a felfedezésekhez és tökéletesítésekhez. Az orosz tudományt és műszaki elképzeléseket mindenkor önállóság, merészség és a megoldás eredetisége jellemezte. Tudósaink, mérnökeink és feltalálóink a cári önkényuralom nehéz idejében is elsőként merészen hatoltak be sok tudományos ágba. Nem azért vették át a külföldi tudósok ismereteit és felfedezéseit, hogy az ő mintaképükre alkossanak, hanem azért, hogy újabb lépést tegyenek előre, hogy saját nézetüket juttassák kifejezésre és így gazdagítsák tudományunkat és technikánkat. Az orosz tudomány, a mi szovjet tudományunk és technikánk, a tudósok, mérnökök és tehetséges autodidakták százainak nevét ismeri, akik bátor és merész elképzelésükkel nemcsak hazájukat, hanem az egész emberiséget is a tudás maqas fokára emelték. Nem lennének a föld mesterséges holdjai, sem az űrrakéta, ha nem önálló úton haladtunk volna és nem teremtettük volna meg tudós kádereink alkotó munkájának szükséges feltételeit. Első helyet értünk el az atomenergiában, a repülőgépgyártásban és a rakétatechnikában, mert nem vetettük meg a külföldi gyakorlat vívmányait, ügyesen alkalmaztuk őket, de ugyanakkor saját alkotó útunkon haladtunk. Számos laboratóriumot, konstrukciós irodát, kutatóüzemet, hatalmas berendezéseket létesítettünk ezekben az ágakban, számbelileg tekintélyes szakképzett kutató- és konstruktőrkádereket neveltünk. Ezért jutottunk előre és erre méltán büszkék vagyunk. (Taps.) Nagy sikereket értünk el a vaskohászatban, amint erről tegnap Brezsnyev elvtárs beszélt részletesen. Nagy sikereket értünk el különösen a nyersvasgyártási technológiában, a nagyolvasztók térfogatának jobb kihasználásában és e téren túlszárnyaltuk az amerikai gyakorlatot. Az első óriási nagyolvasztókat, mint ismeretes, az amerikaiaktól vettük át s amerikai cégek és szakemberek segítségével építettük. De rövid idő alatt olyan kádereket neveltünk, akik bebizonyították, hogy a kohászati folyamat irányításában erősebbek, mint az amerikaiak. Most pedig a folyamat technológiájának irányításában aggregátjaink kapacitásának kihasználásában járunk az élen. Eléq megemlíteni, hogy a nagyolvasztók hasznos térfogatának minden köbméterével 20 százalékkal többet nyerünk, mint az amerikaiak. Ezt jelentős mértékben azt eredményezi, hogy tudományunk és technikai felismeréseink ugyan nehéz, de saját úton, a bátor keresés és felfedezés dicső útján haladnak. E napokban beszélgettünk a szverdlovszki Uralmas-üzem, a Novoszibirszki fémforgácsoló szerszámgépeket és turbogenerátorokat gyártó üzem konstruktőreivel. Csodálatraméltó emberek ezek, az új technika alkotói. Jól ismerik szakmájuk itthoni és külföldi tudományos és műszaki vívmányait. Nyugtalan természetű emberek, állandóan újat keresnek, nagy lelkesedéssel dolgoznak, munkájukat nagy hévvel végzik. Elvetik a külföldi technika mintáinak puszta lemásolását és az alkotó, önálló szovjet utat szorgalmazzák az új gépek és berendezések szerkesztésében. Ez irányban nagyon szép eredményeket érnek el. Szovjet szakemberek csoportja, mely nemrégen Amerikába és Nyugat-Európába látogatott, igazolta, hogy a nagyolvasztók, Martin-kemencék és hengersorok, lépegetőbágerek, ércdarabosítóművek, nehéz fémforgácsoló szerszámgépek és prések számára készülő berendezések tervezésében és elkészítésében konstrukciós munkánk magas színvonalon áll. A pártszervek és népgazdasági tanácsok feladata mindenképpen támogatni tudósainkat, konstruktőreinket, szakembereinket és termelési újítóinkat, hogy a hétéves tervben újabb lépést tegyenek előre a tőkés tudománnyal és technikával folytatott versenyben. A vezető gazdasági és pártmunkások legfőbb kötelessége, hogy minden gazdasági ágban, minden üzemben törődjenek azzal, hogy a lehető leggyorsabban, legmerészebben és legnagyobb mértékben honosítsák meg a nagyobb teljesítményű berendezések gyártását. Sajnos, szép számmal vannak még gond'atlan és elmaradt vezető gazdasági dolgozók, akik „a lassan, de biztosan" régi jelszóhoz igazodnak. E gazdasági dolgozók hibájából sok új gép, fémforgácsoló szerszámgép és egyéb berendezés hever a raktárakban, vagy rozsdásodik a gyárudvarokon. Az OSZSZSZK népgazdaságában 1958. szeptember l-ig körülbelül 60 ezer fémforgácsológép és több mint 15 ezer présberendezési egység maradt felszereletlen. Ez szégyenteljes jelenség, elvtársak. Ennek a pazarlásnak határozottan véget kell vetni. A műszaki haladás általános meggyorsításának feladata az iparban nem Teljesíthető sikerrel, ha a népgazdasági tanácsok és az üzemek nem szilárdítják meg a lehető legerőteljesebben és nem bővítik ki a tudományos-, műszaki és kutatóalapot, ha a tudományos intézetek nem közelednek az élethez, a termeléshez. Most az a fontos, hogy a lehető leggyorsabban közel vigyük a termeléshez a tudományt, a kutatóintézeteket, a konstrukciós és tervező szervezeteket. Nagy és hangyaszorgalmú munka ez, melyet teljes következetességgel és kitartással kell végezni, hogy a népgazdasági tanácsokban megteremtsük az ipar további gyors fejlesztéséhez szükséges feltételeket, biztosítsuk a termelés nagyfokú szakosítását, a technika továbbfejlesztését és ennek alapján a munka termelékenységének lényeges fokozódását. Ez bizonyára magát a tudományt is gazdagítani fogja, mert a tudományt csak az élettel, a termeléssel való kapcsolat fejleszti. Az iskolarendszer óriási és bonyolult reformja, melyen jelenleg dolgozunk, ugyanarra a célra irányul: Közelebb az iskolát az élethez, a termeléshez. Mindez együttvéve a legközelebbi években kétségtelenül biztosítja a népgazdasági áqak újabb fellendülését. Az OSZSZSZK-ban több mint 200 tudományos és kutatószervezetet utaltunk át a népgazdasági tanácsok hatáskörébe. így közelebb kerültek a termeléshez, a munkásfeltalálókhoz és újítókhoz. Tevékenységük most jffbban megfelel a termelés követelményeinek és végzett munkájuk gyorsabban érvényesül az új gépek, berendezések, futószalagok, ésszerűbb technológiai folyamatok formájában. De ezek még csak az első lépések. Még határozottabban kell közelebb hoznunk a tudományos és kutatóintézeteket a termeléshez. Nyikita Szergejevics Hruscsov beszámolójában kiemelte neves szovjet tudósok, — a kongresszuson tegnap felszólalt Lavrentyev akadémikus, Hrisztianovics és Szoboljev elvtársak nemes cselekedetét. Egyengették az utat az ország keleti részében az új tudományos központok létesítésének gondolata előtt, és nmaguk is tartósan odaköltöztek. Reméljük, hogy sok tudósunk, konstruktőrünk és a tudományos intézetek számos dolgozója követi példájukat. Sajnos, negatív tények is előfordulnak. Nemrégen hívtuk be a Központi Bizottságra a moszkvai és leningrádi tudományos és kutatóintézetek egész sorának vezetőit, hogy megtárgyaljuk velük egyes intézeteknek a gazdasági területekre való áthelyezése lehetőségeit, hogy közelebb kerüljenek az üzemekhez, melyeket szolgálniok kell. A tanácskozáson többek között Krasznyicsenko elvtárs, a Szovjetunió Mezőgazdasági Gépipari Intézetének (VISZHOM) igazgatója is részt vett, akinek tevékenységét méltán bírálták az SZKP KB decemberi ülésén. Krasznyicsenko elvtársnak azt javasoltuk, hogy intézetével együtt költözzék Rosztovba, a mezőgazdasági gépgyártás nagy központjába. Krasznyicsenko elvtárs erre azt válaszolta, hogy ő ugyan rosztovi, szereti is Rosztovot és kellemes éghajlatát, szereti otthonát, sok rokona lakik ott és szeretne velük találkozni, de ennek ellenére nem mehet Rosztovba dolgozni, mivel ott nincs olyan munkatér, mint Moszkvában. (Élénk mozgolódás, derültség a teremben.) Ám az ügy érdekében Krasznyicsenko elvtársnak kollektívájával együtt mégiscsak el kell mennie szülőföldjére, a csendes Don partjaira. (Taps.) Nyikita Szergejevics Hruscsov beszélt itt az ország keleti vidékeiről. Jól ismeri e területeket és állandó figyelmet szentel nekik. Szeretnék élni Hruscsov elvtárs találós válaszával és szívem mélyéből, őszintén azt ajánlanám Krasznyicsenko elvtársnak, hogy ha nem a csendes Don pertvidékére, akkor a féktelen Jenyiszej, e hatalmas, gyönyörű szibériai folyam partvidékére menjen, melyet ma Nyikita Szergejevics Hruscsov emlegetett. (Taps.) Ott már kialakult a mezőgazdasági gépgyártás nagy alapja: Barnaulra, Rubcovszkra, Novoszibirazkre és Krasznojarszkra gondolok. A hétéves tervben ez az ipar még jobban kibővül. Ott elég munkatér és kellőképpen széles kör nyílik tevékenységére. A párt utasítására én magam hazánk keleti részeiben dolgoztam több mint húsz éven át és ezekre az évekre életem boldog szakaszaként emlékszem vissza. Ezért, Krasznyicsenko elvtár*, higgye el nekem, őszintén mondom - menjen hazánk keleti részébe és mindig hálás lesz nekem ezért a tanácsért. Anton Pavlovies Csehov kiváló szeretett írónk valaha Szachalin-szigetére látogatott. Postalovakkal ment oda, útja 3—4 hónapig tartott, nem pedig TU-104-essel, mint erről ma Nyikita Szergejevics Hruscsov beszélt. Anton Pavlovies Csehov volt a Jenyiszej partjain is.. Erre Így emlékezett vissza: „Ott állottam és elgondoltam: mily teljes és bátor élet szökken itt világba a jövőben, itt ezeken a partokon!... A Jenyisiejen... az élet nyomorúságosan kezdődött, de fiatalos lendülettel ér véget, oly viruló élettel, amelyről még csak nem is álmodtunk." Ez az idő elérkezett s a Jenyiszej partjain gazdag, kultúrált, merész élet pezseg. (Taps.) Az Uralmas-üzem által készített nehéz gépipari berendezések tervezésében most az üzemi konstrukciós és technológiai irodákon kívül részt vesznek Moszkva, Leningrád, Harkov, Dnyepropetrovszk és más városok tervezési szervezetei is. Ez hosszas levelezést okoz s aránytalanul meghosszabbítja a tervezés határidejét. A hétéves terv az Uralmas-üzem feladatává teszi, hogy nagyméretű projekciós és konstrukciós feladatokat végezzen, amelyek kutató és kísérletezési munkákat követelnek meg, méreteiknél és jelentőségüknél fogva túlhaladják számos legnagyobb tudományos és kutatóintézetünk munkájának térfogatát. Az uráli elvtársak teljes joggal követelik, hogy az Uralmas-üzem mellett a nehézgépipar konstrukciós és technológiai intézete létesüljön. Ebben a kérdésben támogatni kell őket. Hogy az intézet gyorsabban lábra álljon és hogy mentesüljön attól a szükségességtől, hogy számos egyezményt és kötelezettséget kössön más városok rokonintézeteivel, Szverdlovszkba kell áthelyezni egyes mellékszervezeteket és a szükséges szakképzett kádereket is. Elvtársak! Hazánk egész gazdasága fejleszs tésének távlati tervezésénél látnunk kell, milyen gazdasági ágazatokat kell bizonyos időn belül a legnagyobb mértékben kifejlesz-J tenünk. Most haladéktalanul meg kell sürgetni az áramfejlesztést. Ettől függ elsősor-J ban az alumínium- és a réztermelés. Ezzel kapcsolatban szeretnék néhány szót szólni ezen fémek gyártása fejlesztésének távlatairól. A hétéves terv ellenőrző számai az 1965-ös évre az alumíniumgyártás 180 — 200 százalékos fokozását állapítják meg az 1958-as évvel szemben. Ez óriási növekedés. Még sem teszi lehetővé az ország valamennyi, haladéktalan szükségletének kielégítését. Az alumlniirmhiány következtében korlátoznunk kell felhasználását az elektromos iparban, gépiparban és más népgazdasági ágazatokban. Ezáltal sokat vesztünk a gépek, a fémszerkezetek súlyossága, a vasúti, az automobil és egyéb közlekedés gyorsasága, az üzemanyagifogyasztás terén. Ezért olyan lehetőségeket akarunk keresni, amelyekkel az alumíniumtermelést az OSZSZSZK-ban az irányszámok által meghatározott mennyiségnél nagyobbra emelhet-í J ük. Ezt a feladatot a tervezett új építkezés kibővítésével oldhatjuk meg a krasznojarszkl kerületben, amint erről a kongresszuson LoJ mako elvtárs beszélt, valamint az irkuckí körzetben, továbbá a meglevő alumíniumüze-f mek kapacitásának növelésével az Urálon, amint erről Kirilenko elvtárs beszélt, vala-^ mint az OSZSZSZK európai részében. Az alumíniumipar gyors fejlesztése mellet! lényegesen növelni kell a gépgyártást is, £zt lehetővé teszi az orenburgi területei! nemrégen felfedezett új, gazdag rézércIelőJi hely, amelynek érce átlagosan 4 százalék re* zet tartalmaz, sőt egyes szakaszokon telje! 11 százalékot. Most az uráli réztermelő üzeJ mek kapacitásukat még távolról sem haszJ nálják ki teljesen. Ezért a kitermelés gyorá megszervezése e lelőhelyen elsőrendű fontosságúvá válik. Ez lehetővé teszi a meglevá szegény ércet feldolgozó rézkohók kapacitásának előnyösebb kihasználását és ezáltal 4 rézgyártás lényeges növelését hazánkban. Elvtársak! A hétéves terv, amint Hruscsov elvtárs beszámolójában mondotta, újabb tör-J ténelmi határkő hazánk fejlődésében. E ha^ tárkő elérésére a szovjet ember szívós, szor* galmas munkáját, népünk valamennyi alko-* ,tó erejének mozgósítását, a szovjet szocialista rendszer minden tartalékának és lehe-i tőségének kihasználását követeli meg. És ehhez elsősorban a pártszervezetek vezető szerepét kell még magasabb színvonalra emelni, arra kell törekedni, hogy a műszaki haladás élén járjanak, hogy a tömegeknek a párt által felvázolt és az egész nép által jóváhagyott kommunista építés nagyvonalú programjának sikeres megvalósításáért vívott harca igazi ihletői és szervezői legyenek. Számos pártszervezet munkájában az ipar irányításánál még hiányzik a céltudatosság, az a képesség, hogy konkrétan tudjanak hatni a vállalatok tevékenységére, növelni tudják műszaki-gazdasági mutatóikat. A hétéves terv teljesítésének sikere az üzemekben, bányákban, az építkezéseken dől el, vagyis ott, ahol anyagi értékek jönnek létre. Ezeken a helyeken az emberek köré-< ben végzett szervezői munkára kell elsősor-* ban irányítani a pártszervek, a párt, az állam! és gazdasági apparátus összes dolgozóinak figyelmét. Hogy sikeresen irányítsuk az ipart és fej* lesszük a technikát, szükséges, hogy a párW szervekben több olyan dolgozó legyen, akik ismerik és szeretik a technikát, akik imind«* azt, ami új és haladó, meg tudják különbőz-* tetni attól, ami régi és elavult. Figyelmesei* és érzékenyen kell közelednünk kádereinkhez, amint erre a párt tanít bennünket, i kommunizmushoz való hűségre kell nevel-* nünk őket, meg kell teremtenünk számukra a magas munkatermelékenységhez szükséges feltételeket, idejében támogatnunk kell érté-í kes kezdeményezésüket, alkotó ötleteiket, még szívósabban kell széthelyeznünk az új, fiatal kádereket a párt, a szovjet és a gaz-í dasági szervek vezető állásaiba. A pártszerveknek minden téren fokozníok kell harcukat a legszigorúbb gazdaságost ságért, az állami eszközök minél gazdaságod sabb felhasználásáért. Nem szabad megteled* keznünk arról, hogy ebben is a hétéves tery sikeres teljesítésének fontos tartaléka rej* lik. Elvtársak! Á gazdaság és a kultúra fejlesztésében, a szovjet emberek életének megjavításában elért sikereink óriásiak. Nagy sikereink vannak sok nemzetből álló szocialista államunk fejlesztésében, rendíthetetlen alapjainak — a Szovjetunió összes nemzetei testvéri barátságának megszilárdításában. A kommunista párt ereje abban rejlik, hogy a marxista-leninista elmélettel van felfegyverezve, ereje pártunk sorainak szilárduló egységében, a dolgozók sokmilliós tömegeihez fűződő megbonthatatlan és erősödő kapcsolatában rejlik. Méltán mondhatjuk, hogy i párt és a nép megbonthatatlan egységében, a testvéri szocialista nemzetek rendíthetetlen barátságában, a szocializmus egész táboí rának legyőzhetetlen erejében nyugszik va-; lamennyi győzelmünk biztosítéka, a kommunizmusba való előrehaladásunk döntő feltétele. Lenin zászlaja alatt előre a kommunizmm győzelméhez! (Viharos, hosszan tartó taps.) LLT SZŐ 4 * 19 5f l- február 3.
