Új Szó, 1959. február (12. évfolyam, 31-58.szám)

1959-02-28 / 58. szám, szombat

fű A kultúra is barátokra talált Csernőn! IfSzülők, tanítók, tanulók Itt-ott még látni az egykori ideiglenes csernői állomás régi épületeit, de a fabarakkok lassan már teljesen eltűnnek. Helyettük korszerű áruházak, épületek, legényszállók és lakótömbök épülnek évről évre mind nagyobb számban. Csak ez idén több mint kétszáz korszerű lakás épül a- már meglévőkhöz és a csernői munkások gyermekei számára egy új, korszerű berendezésű iskola nyílik. Ha kilépünk az állomás előtti térségre, az egykori étterem oldalán is láthatunk egy új építkezést. i— Mi épül itt? — kérdezzük az egyik járókelőt. Ez a mi üzemi klubunk és mellette a mozi helyisége épül — válaszolja. Aki rég nem járt errefelé, csak most veszi észre, hogy az egyik fabarakk-mozihelyiségnek és a fabarakk-épületeknek már híre-hamva sem maradt. Az üzemi klub termeit most üresen találjuk. Csak délután és estefelé kezdődik itt a szorgalmas tevékenység, amely a csernői munkások kulturális életének fejlődéséről tanúskodik. Tavaly és tavaly előtt még ritka vendég volt az üzemi klubban a vasúti munkás és a környék falvairől bejáró vasutas alkalmazott, ez idén azonban állandó vendége lett a mozielőadásoknak, a kulturális fellépéseknek. A fűtőház dolgozói most már azért is eljönnek ide, mert a fűtőház fiataljainak esztrád-brigádja, zene- és énekkara is fellépett már egypárszor nagy sikerrel a különféle alkalmakkor. A dolgozók kulturális tevékenységét maga az állomás vezetősége is aktívan támogatja. így például az üzemi klub egyes köreinek jó felkészülése érdekében maga az állomás fónöke, János mérnök is felhívja «z üzemrészlegek vezetőit, hogy az üzemi klub zene-, ének-, esztrád-, tánc- és színjátszó csoportjainal: tagjait úgy osszák be a műszakokba, hogy lehetőségük legyen rendszeresen eljárni a próbákra.- A vezetőség ilyen aktív támogatása viszatükröződik aztán az üzemi klub munkájában is. Ha az üzemi klub múlt évi tevékenységét -akarjuk értékelni, úgy röviden azt mondhatjuk, hogy sokkal eredményesebb volt, mint az előző évi munka. Tavaly 15 kulturális előadást 13Ô0 alkalmazott tekintett meg. Két műszaki előadásra 550 munkás, 3 munkavédelmi, és egészségügyi előadásra 300 munkás, 6 nevelő hatású filmre pedig 150 alkalmazott jött el. Ennek ellenére mégsem mondhatjuk azt, hogy az üzemi klub dolgozói mindent elkövettek a kulturális forradalom megvalósítása érdekében. Csernőn éppen ezen a vonalon kellene tovább haladni, mert az ilyen előadások az alkalmazottak munkájában tükröződnek vissza a balesetek elkerülésében, az egészségügyi intézkedések betartásában és a politikai öntudat növelésében. Eddig még keveset használták ki a tudományos és politikai ismereteket terjesztő társaság munkáját, jóllehet előadások tekintetében éppen ez a társaság nyújthatna nagy segítséget. A vasúti gócpont nemrégen tartott szakszervezeti konferenciája után, amelyen részletesen elemezték a* Üzemi klub munkáját és bírálták a hiányosságokat, már észlelhető a javulás. Az üzemi klub keretében «z elmúlt vasárnap került bemutatásra a bábszínház-csoport első előadása, — „Kis kutyusról, amelyik nem akar dolgozni" címmel — a csernői kicsinyek legnagyobb örömére. Az említett csoport tagjai Jozef Šarišský vezetésével maguk készítették el a bábukat. — A konferencia után — mondja Šarišský — az üzemi klub egyes csoportjai pontos tervet dolgoztak ki a jövőre nézve és a csoportok vezetőinek kijelölése után újult erővel indult meg a munka. így például 18-tagú táncegyüttesünk Tóth János és Palmaháj János vezetésével már eddig is szép eredményeket mutatott fel. Beszereztünk számukra népviseleteket. A dalegyüttessel karöltve egy kelet-szlovákiai dalokból és táncokból álló esztrádmtsorra készülnek. Táncegyüttesünk a kerületi versenyben a második helyen végzett, az esztrádcsoport pedig a szakszervezeti konferencián aratott nagy sikert. Az üzemi klubnak van még ezenkívül jazz- és népi fúvószenekara, színjátszó csoportja, sakkköre, fotoköre, amelyek szintén eredményesen járulnak hozzá az üzemi klub tevékenységéhez. Medvec Rudolf elvtárs, a klub vezetője, ezek szerint valóban megérdemli az elismerést, a dicséretet. De nemcsak ő, hanem a többiek, a kultúra barátjai is megérdemlik, hogy megdicsérjék őket. Köztük van Galambos, Németh, és Pftuková elvtársnő, MotI László, Smolen, Jurčišin Ondrej, és Michal Uzký, akik' hárigyaszórgálmükkal és az egyes körök rendszeres látogatásával nagyban hozzájárultak az üzemi klub munkájának megjavításához. Ha az üzemi klub tagjai még jobban megszívlelik a szakszervezeti konferencia bírálatát és javaslatait, úgy biztos, hogy Csernőn a jövőben még több barátja lesz a kultúcának. Horváth Sándor. Bártíay Tibor: A haldokló partizán. Q „Jó kezdeményezés a tornaijai ^ iskolában" című írásunkban a Torfe naljai Tizenegyéves Magyar TanŰ nyelvű Középiskolának a szlovák : ^ nyevtanltás terén elért eredményé, J ről számoltunk be. Mostani tudósíj K fásunkban az iskola kulturális éleI y téről adunk hírt. A Az iskola ezen a téren is sok szép X eredményt ért el, de mint a szlo» vák nyelvoktatás megjavítása, ez y sem jött magától. A jó és sokirányú jkulturális élet megteremtésének is előzményei vannak. Ezek elsősorban a szervezésben keresendők. Kovács Zoltán, a nemrégen végzett fiatal tanító, az iskola kulturális vezetője igazán tevékenyen és hozzáértőén dolgozik. Ez önmagában azonban a jelentős eredmények eléréséhez kevésnek bizonyulnak. Segítségre van szükség, s e segítséget egyaránt megkapja a szülőktől, a tanítóktól és a tanulóktól. A nemrégen épült, gyönyörűen berendezett tornaijai iskolában így szülők, tanítók és tanulók munkája együttesen szüli a dicséretre méltó eredményeket. Munkájukról Kollár Lászlóval, az iskola igazgatójával beszélgettem. — Hogyan indultunk el, és hogyan szervezzük a kulturális munkát? Eredményünk, mint másutt, kulturális téren is az összetartásnak, az egymást segítésnek, a kollektív munkának köszönhető. Nemcsak a tantestületben uralkodik elvtársi és baráti szellem. Iskolánk a lehető legjobb viszonyban van a szülőkkel, a szövetkezetek és üzemek dolgozóival. A szülői értekezleteken kívül más formában is összejövünk. Elbeszélgetünk, segítségére vagyunk J\ II. Országos Spartakiád keretében tó egymásnak. A jó viszony mindkét ' tömeges méretekben fellépnek a nép-jvj félnek sokat segít, művészeti táncegyüttesek is. A nép-\ Az iskolának a dolgozókkal való művészet prágai központi házánakfijó kapcsolata bizonyítására Kollár dolgozói már most válogatják a be-ü László példákat is említett. Elmondj.mutatásra kerülő táncokat. Zd. Ha-ÍVta, hogy iskolájuk és a gömörhorívelka felvételén „A szülőföld melódiá-X kai Cellulóze-üzem egymás között .ja" című szerzeménynek egyik jele1 kölcsönös védnökséget vállalt. 7 nete

t 'áthatjuk. 0 Az isk

o[

a a gyá

r dolgozóit nemréS JÉN&t

, U gen kultúrműsorral kereste fel. a u -iHHRr ^ X gyár dolgozói viszont egy eszterga"padot ajándékoztak az iskolának. A gömörhorkaiak a politechnikai nevelés tökéletesítésére gondoltak, mikor az iskolának ajándékozták az ií esztergapadot. S a nevelésnek e fon7 tos része nem kerülte el a szövetig kezetesek figyelmét sem. A szövetkezeti dolgozók földterületet és több munkaegységet ajánlották fel az iskola politechnikai képzésének megjavítására. A segítséggel nem adósok a tanítók és a tanulók sem. Azonkívül, hogy a szövetkezetek dolgozóit gyakran szórakoztatják kulturális műsorokkal, ha szükséges, brigádok formájában, a munkájában is segítenek a föld dolgozóinak. A tanítók nevelőmunkát is végeznek. Jelenleg a szövetkezet tagságának bővítését tűzték célul. Az iskola és a dolgozók közötti jó ja R. Kedro reprodukciójában. X viszonyra jellemző, hogy a minap a ——» . y gai Bártfay Tibor egyik sikerült plasztiké-i ja R. Kedro reprodukciójában. \ vis tantestület teaestet rendezett a földművesek részére. A barátkozás kezdetben nehezen indult. A fizikai' dolgozók távol érezték magukat, a szellemi munkásoktól. A tanítók kedvessége és barátkozási hajlandósága azonban eloszlatta a szorongó érzést. A munkások és a tanítók hamar megbarátkoztak, és a legjobb hangulatban töltötték az estét. Elárulhatjuk azt is, hogy a szövetkezetesek táskáiból egy-kettőre előkerültek az üvegek, és • jó elemózsiát tartalmazó cspmagok. Nem volt aztán feszélyezettség, nem volt különbség tanító és egyszerű dolgozó között. Még számos epizódot említhetnénk a tornaijai iskola életéből, ami mind arról szól, milyen szoros kapcsolatban vannak a tanítók és a tanulók a termelésben dolgozókkal. S hogy jó a viszonyuk a dolgozókkal, jól szervezhetik munkájukat is. Nem csoda hát, ha »zép eredményeik vannak. Kulturális vonalon legtöbb dicséretet a tánccsoportokon és a Kollár Péter vezette 12 tagú zenekaron kívül a színjátszók és a színjátszás szervezői érdemelnek. A szülők, tanítók és tanulók, itt is példát mutatnak. Ebből a munkából is mindannyian kiveszik a részüket, amit az bizonyít legjobban, hogy külön színjátszó csoportja van az iskola szülői munkaközösségének, a tantestületnek és a tanulóknak. A tanulók jelenleg egyfelvonásos jeleneteket, az iskolaév végére pedig egy háromfelvonásos színmüvet tanulnak be. A tantestület színjátszói Egri Vjktor: „Házasság", az iskola szülői munkaközösségének színjátszói pedig Fehér Klára: „Nem vagyunk angyalok" című színművét mutatják be rövidesen. A bevételt mindkét színjátszókor az iskolának adja. Az iskola kulturális műsorral már több helyen szerepelt. Fellépésük mindenütt sikeres volt. Munkájukról ezért csak elismeréssel szólhatunk. A legnagyobb elismerés azonban azt a közös munkát illeti, amely a szülők, a tanítók és a tanulók között megnyilvánul. A tornaijai iskola ezen a téren is példát mutat. Balázs Béla. Jerevanban az örmény tudományos akadémia öt nyelvű, pehlev perzsa, örmény-orosz-angol szótárt jelentet meg. (ČTK) * * * Japánban nagy érdeklődést tanúsítanak a szovjet irodalom iránt. Két hónap alatt, 1958 decemberében és 1959. januárjában 15 szovjet könyv jelent meg. köztük Lenin, Gorkij és Solohov müvei. (ČTK) * * * A libereci F. V. Salda Színház nagy sikerrel bemutatta Dobozi Imre Széfvihar című müvét. (ČTK) ÁLMOSAN DÖCÖG a vonat az éjbemerült Gömör lankái között. Az egyhangú kerékcsattogást időnként, amikor a vonat a Sajóvölgy valamelyik kis állomásán megáll, süket csend váltja jel. Az utasok zsongása ilyenkor kissé alábbhagy. Otitársammai kéken gomolygó sürü füst közepette beszéddel kurtítjuk a lassan cammogó időt. Komolyarcú, idősebb falusi ember, vonásai nehéz évekről tanúskodnak. Szemében azonban a révbe érkezők nyugodt biztonsága csillog. Szövetkezeti paraszt. Most a fővárosból utazik, egyetemen tanuló fiánál volt látogatóban. Merthát a gyerek megbetegedett s ott van kórházban — melenget bizalmának fényében, mert látja, sorsát közelinek érzem. - De már. semmi baj, pár nap alatt rendben lesz a gyerek, - villan fel bajusza alatt a mosoly derűje s kiválaszt egyet a felkínált cigaretták közül. A kocsiban elömlő fény s a kerekek egyhangú zakatolása, a szavak meghitt zsongása közelebb hoz bennünket. Az ösztönösen megérzett együvétartozás fényes csillagokat gyújt emlékezésének egén a szavaiból, mint szemekből a lánc, kialakul hányatott életének egy felejthetetlen epizódja - Régen - mondja - a nincstelen emberek számára meggondolandó lépés volt a házasság. Magam is hat évig koptattam Baló Katiék küszöbét, amíg rászántam magam a nagy lépésre. Volt ugyan egy vedlett, megviselt házunk, de utánam még négy öcsém várta, hogy sorra kerülhessen a családalapításban, tehát esküvő után ház után kellett néznem Próbáltam házbéren élni. éveken át, de végül megúntam a háziúr szekírozását. Házat kell építeném - határoztam el magam, mert Ágócs Vilmos: láttam, kell az embernek egy hely, ahonnan nem lehet bármikor kihajtani, mint velem tették már néhányszor. Négyezerért házhelyet vettem — a bank pénzén. Utána murvához láttam. Iszonyú sokat dolgoztunk az asszonnyal együtt: Nekünk az estharang csak a delet jelezte és a hajnal már munkában ért bennünket. De haladt is a munka szépen. Baj csak az volt, hogy mikorra először vetett ágyat az új házban az asszony, már vagy tízezer korona adósságom volt. Banknak és ismerősöknek egyaránt tartoztam. Eleinte nem is volt semmi baj, rendesen tudtam fizetni, de ahogy telt az idő, egyre ritkább lett a munkaalkalom és kevesebbet tudtam fizetni a váltókra. Kisebb lett a kenyér asztalunkon és hosszabbak a gondok között átvirrasztott éjszakák. Gyakran környékezett a félelem, mi lesz, ha nem tudunk fizetni...? Elvesztjük keservesen szerzett házunkat. Erre gondolni sem mertem, mert a ház nélkül nem ért semmit az életünk. A bankkal is nehéz volt a dolgom, de tartoztam még a házhelyért is Fehér B. Zsigának. S mikor értem üzent, nem volt nehéz kitalálni, hogy mit akar. - Magam sem állok valami jól pénz dolgában - igyekezett gondterhelt képet vágni, amikor egy januáreteji reggelen meglátogattam. Ez a képmutatás, gondterheltség nagyon is elütött bortól - hústól vörös képétől és a szájában füstölgő drága szivartól. Hiszen tudtam róla, hogy a negyven hold zsíros föld és a cséplőgép — egyetlen a környéken - valósággal ontja neki a pénzt. ť — Legalább tavaszig, ha tudna várni - próbálkoztam, — hátha lesz valami munka és megadom azt a négyszáz koronát ... — Tavaszig? Ha nem kellene sürgősen, nem is kérném, erről már ismerhetsz, - húzta ki magát rátartian, majd hirtelen, mint akinek eszébe jut valami nagyon fontos, így szólt: — Hallom, hogy szép hízód van. Tudod mit? Add el nekem. Megveszem és adósságodon kívül még pénzhez is jutsz. — Várakozón, mint akinek kitűnő ötlete támadt, nézett rám. Eltűnődtem, a hízót? Erre nem is gondoltam még. Igaz, hogy az aszszony gondos keze alatt a tejen nevelt malac csaknem három mázsára fejlődött ki és éppen azon a héten akartuk levágni. Először életemben saját hízómat. Sokszor álltunk az asszonnyal a kifutó mellett és tervezgettük, ha isten segít, a télen nem lesz gond arra, mit főzünk, mit eszünk. Szalonna, kolbász, hurka, zsír. Lesz tán hatvan liter is, ha nem több. Sok szalonnát hagyunk. — Nos? Mit határoztál

f — riasztott fel gondolataimból Fehér hangja. — Azt nem lehet — válaszoltam bátortalanul — hiszen akkor nem lesz mit ennünk a télen. Nincsen munka, nincsen kereset. S a gyerek is itt lesz maholnap .,. — Ahogy gondolod - komorodott el hitelezöm arca. — Ŕemélem, hogy szombatra meg lesz a pénz - s máris indult befelé, engem szóra sem méltatva többé ... Nehéz napok következtek, a vicis NOTOR kodás napjai. Az asszony nem szólt, de amikor etette a disznót, a szokottnál tovább vakargatta a jószág hátát és észrevettem, hogy könnybelábad a szeme. Nagyon beleélte már magát az első disznótor nyújtotta örömökbe és nehezére esett a lemondás. Ha eladjuk, nem lesz mit enni - érvelt —, de legalább letudjuk az adósságot — válaszoltam, s közben nagyon fájt benn valami. Ejh, tesz ahogy lesz — nyomtam a fejembe kalapomat egy este és szóltam apámnak, reggelre ügy számítson, hogy ölünk. Ügy is lett... Már hasrafordítottuk a megpörkölt állatot, amikor szekérzörgés es hózás hallatszott a kapu előtt. Ki jön ide kocsival? - nézek ki. A bíró és két csendőr kíséretében Fehér B. Zsiga szállt le róla — A disznóért jöttünk — szólt a bíró, Fehér komája. — Melyikért ? — értetlenkedtem. — Mondtam, hogy szombatra meg legyen a pénz. Hogy honnan, az a te dolgod - vette át a szót hitelezőm. — A szombat elmúlt és pénz nincs. Visszük a disznót. Lefoglaljuk - toldotta meg szavait a bíró is. Hitetlenül néztem körül. A fontoskodó bíróra, a bőrkabátos Fehérre s a két csendőrre csak egy pillantást vetettem. Láttam, hogy komolyan gondolják, amit mondanak. Szemem az asszonyon akadt meg. Elnehezedő alakja meggörbülve támaszkodott a kifutó rúdjához. Arca a hidegben kékes-vörössé változott és tekintete, amely nemrég még gyermekes boldogsággal simogatta a jószágot, most eszelős rémülettel röpködött segítségkérőn ide-oda. Nem akart saját szemének hinni... Hirtelen felsikított és a megpörkölt állatra vetette magát: — Nem adom, nem adom, hisz magam neveltem, az enyém, az enyééém ...! - kiáltott feléjük kétségbeesetten. Mint lassan izzó parázs, úgy nőtt bennem a vak elkeseredés, hiszen láttam, hogy mit jelent feleségemnek az első disznótortól való megfosztás. Kirobbantam Qsak ködben láttam az apám lábánál heverő baltát s hirtelen vak indulattal utánakaptam, elkeseredésemben törni, zúzr ni akartam mindenkit, mindent, az egész világot. Hatan vetették rám magukat s letepertek. Kétségbeesetten küzdöttem, védtem a magam igazát, farkasmódra, farkasokkal szemben. Feleségem könyörgő hangja térített magamhoz. Igaz, meggondolatlansággal nem segítek magamon. S ahogy az 'asszony telt alakja védőn hozzám simult, tisztán kezdtem látni. Nem tehetem tönkre öt is és azt is, aki majd még csak ezután fog jönni. Erre gondolhatott az asszony is és ezért tartott olyan szorosan átölelve. Hármunkat védett... Vértelen arccal néztem, hogyan cibálják fel a hatalmas állatot a kocsira, amely megindult és lassan eltűnt a ház sarka mögött. Utána sorban a bíró, Fehér B. Zsiga és a két csendőr. Mindnyájan. Már a fagyos rögökén döcögő kocsi lármája is elhalt* amikor megmozdultunk. ELSŐ HlZÖNK helyét csak lucskos, fekete szalmapernye jelezte, meg a vízzel keveredett vértócsák, amelyekben két-három kutya szimatolt valami zsákmány után. Disznót öltünk, de sohasem tudtuk meg, milyen szalonnája volt és hány liter zsírt sütöttek ki belőle ... ÜJ SZÖ 7 >• 1959. február 2Ä.