Új Szó, 1959. február (12. évfolyam, 31-58.szám)

1959-02-28 / 58. szám, szombat

• • Lll ML Rendszerint úgy kezdődik, hogy gyermekünk egy napon — megunva a játékot - azzal áll elő: „Aoukám én úgy unatkozom...". Gyakran azonban méq ennyit sem keli mondania ahhoz, hogy a figyelmes szülő ezt megállapítsa. A qyermek céltalan ténfergése hamar elárulja ezt. A qondos szülő mindig hajlamos arra, hogy felfigyeljen a gyermekével kapcsolatos minden jelenséqre. Nagyon természetes, hogy erre a panaszra is kellő figyelmet szentel. Az egyik csodálkozik, hiszen soha nem mulatsztja el, hogy valami újfajta játékkal lepje meg gyermekét, hetenként kétszer is ad a mozijegyre pénat s amióta pediq távolbalátó is van a házban, szinte naponként van alkalma gyermekének arra, hogy szórakozzék. A másik azonnal „megérti" gyermekét s máris önkritikát qyakorol magában „Unatkozik szegényke. Nem is csoda, hiszen alig foglalkozom vele. Teljesen magára van hagyva." S ezzel elkezdődik a qyermek „szórakoztatása". Högvan ? Lehetőleg úgy, hogy minél több kacajt jelentsen ez a gyermeknek, gondolván, hogy az unalom ellenszere a vidámság! A qyermek valóban élvezi is a szülői „produkciódat" s egy időre eltűnik az arcáról az unalom. Majd mind gyakrabban lép fel azzal a kívánsággal, hogy .apukám szórakoztatás" majd amikor erre nem jut idő, nem alaptalanul állapítja meg, hoqy „nem foglalkoztok velem", s szeme tele van szemrehányással. A gyermeknek mindenesetre iqaza van. Hiszen őt erre szoktatták s ha a megszokott elmarad, hiányérzete van, unatkozni kezd. Ekkor állapítja meg a szülő, hogy „unatkozik a gyermekem", ahelyett, hogy beismerné „rosszul szoktattam a gyermekem". Mindenesetre helyes, ha a szülő felfigyel arra, hogy gyermeke unatkozik. Nem helyes azonban az, hogy az unalmat úgy próbálja „elűaii", hogy ahelyett, hogy gondoskodnék gyermeke szabad idejének hasznos megszervezéséről, önmagát produkálva „szórakoztatja" gyermekét. Már csak azért sem helyes ez, mert erre huzamosabb ideig amúgy sem képes. Tartósan tehát így nem oldható meg a szórakoztatás kérdése. A hiba ott van, hogy gyakran nem tudunk különbséget tenni a szórakozás és a szórakoztatás fogalma között. A szabad idő megszervezése a nevelés egyik időszerű problémája. Kétségtelen, hogy a kérdés megnyugtató megoldása csak abban az esetben lehetséges, ha a család és az iskola ebben a vonatkozásban is összefog. Az iskola úgy kívánja megoldani ezt a kérdést, hogy rendszeressé teszi a qyermekek szabad idejének kitöltését szolgáló érdekkörök, iskoíai összejövetelek, játékok, közös kirándulások, rendezvények akcióit. Az iskola feladata, hogy lehetőséget nyújtson a szabad idő hasznos eltöltésére. Ezt szolgálják a már említett iskolai akciók. Az iskola azonban I egyedül nem képes megoldani ezt a J problémát. Következéskép a szülői ! háznak is hozzá kell járulnia ahhoz, hogy a gyermek értékes szórakozásáról gondoskodjék. A qyermeket tehát nem szórakoztatni kell, hanem az értékes szórakozás biztosításáról kell gondoskodni. Természetesen az sem helyes, hogy a szórakozást kizárólag a szervezett szórakozások töltik ki. Néhány családban az a szokás, hogy maguk j a szülők is csak a mozit tartják a ; gyermek egyetlen szórakoztatójának. Nyilvánvaló, hogy az ilyen mechanikus szórakozás idővel teljesen kiöli a qyermekből az öntevékeny szőrai kozásra való hajlamot. Máris az a j veszélv áll fenn, hoov az ifjúsáqnak I egy része kizárólag csak a szervezett szórakozásban találja fel maqát. Ha nem áll módjában részt venni ilyen rendezvényeken, egyszerűen unatkozik. A szabad idő megszervezésének további feladata éopen az, hoqy qyakorlati útmutatásul szolgáljon a qyermeknek arra, hoqvan kell később szabad idejét felhasználni. Az iskolának tehát csak a szervezést a keretet kell biztosítania. Az iskola befolyása ne fossza meq a gyermekeket az öntevékenységtől, hanem ellenkezőleg, segítse őket hozzá ahhoz, hoqy az egyéni kezdeményezés, a tevékeny cselekvésre való hajlam mennél jobban érvényesülhessen. Az iskolának tehát nem kell szórakoztató intézménnyé átalakulnia. Ez nagyon is téves értelmezése lenne küldetésének. Milyen szórakozást tud ugyanis ijyújtani az iskola? A filmet. a színházat, a televíziót, olykor-olykor egy-egy műsoros délutánt, Ezek az akciók azonban nem lehetnek olvan gyakoriak, hogy kielégítsél: a gyermeket. Akkor talán bízzuk teljesen a gyermekre szabad idejének felhasználását? Ebből nem sok jő származnék. Ruházzuk rá a "családra ezt a feladatot? Részben igen. Ehhez azon" ban olyan útmutatásokat, tanácsokat kell adnunk a szülőknek, amelyeknek birtokában kellő hozzáértéssel foghatnak e kérdés megoldásához. Mit tanácsolhatunk a szülőknek? Elsősorban azt, hogy állapítsák meg gyermeküknél a játék, a pihenés és a tanulás helyes arányát. A játékra megszabott Időt — tehát a szórakozásra szánt idő egy részét — egyrészt az iskola, valamint az pionírszervezet által biztosított lehetőségek kihasználása, másrészt a gyermek otthoni játéka, illetve a baráttal eltöltött idő töltse ki. Fontos tehát, hogy a szülő ismerje gyermeke érdeklődési körét s ennek tudatában gondoskodjék a szabad idő értékes hasznosításáról. Ne felejtsük el, hogy a szórakozást nemcsak a látványosságok jelentik. Hasznos szórakozás az olvasás, a jő baráttal eltöltött együttlét, de a rendszeres családi beszélgetés ls. Az sem helyes, hogy néhány szülő éles határvonalat húz a saját és gyermeke szórakozása közé. A qyermeket szórakozni küldi, ő maga szórakozni megy. Ne felejtsük el. hogy a közös szórakozás mindenképpen hasznos. Ez azonban semmiképpen sem jelenti azt, hogy a gyermeket be kell vonni a felnőttek szórakozásába. Ha unalomról panaszkodik gyermekünk, ne hagvjuk ezt figyelmen kívül. Vizsgáljuk felül időbeosztását, de ugyanakkor azt is, mi váltotta ki nála az unalmat. Nem az váltotta-e ki nála az unalmat, hogv túl sokat akartunk neki nyújtani? Nem az-e az oka fásultságának, hogv mindent készen kapott? Neki úgyszólván csak élveznie kellett azokat a lehetőségeket. amelyeket túlzott figyelmességünk folytán számára biztosítottunk ? Mennyi erőfeszítéssel, igyekezettel, önállósággal járylt hozzá maqa a gyermek mindahhoz, hogy kellemesen szórakozzék? Nem tettük őt nagyon is kénvelmessé? A helyes tehát az, ha gondoskodunk gyermekünk igényes szórakozásáról, de ugyanakkor ügyelünk arra is, nehogy programszerűvé tegyük életét s ezzel kizárjuk annak lehetőségét, hogy a gyermek maga is aktívan hozzájáruljon saját maga szórakoztatásához. Böszörményi János Tdelő alall a cseyi kei kulfúrklub CSONTOS VILMOS: \ Tovább adom Én az apámtól úgy tanultam; Ne essek össze elpuhultan. S ami terhet vállamra vettem, Tudjam előre, - el nem ejtem. Most tovább adom a fiamnak: Otján úgy boldogulhat csak, ; Ha izmosodva megy feléje, i S jól felkészül a nehezére. i Mert tehertétel az életünk. Utat is azért egyengetünk, - Már nagyobbra nőtt a feladat, Ne botladozzunk súlya alatt'. GYÜRE LAJOS: Egy nép nótás kedvével Egy nép nótás kedvével Jöttem, magammal hozva rögös múltam, s mind hajnali vándor sűrű ködben, , daloltam, egyre szilajabb nótákra 1 gyúltan. ' Egy nép nótás kedvével jöttem, i cicoma nélkül, s teli torokkal ] fújtam, frissen — a nap kélt előttem, i sugarát markomba összefogtam. 1 Egy nép nótás kedvével jöttem, , építni új, fölséges palotát, vidámságtéglából, nótával kötötten, és dallal díszítve homlokát. i Egy nép nótás kedvével jöttem, | szórni szivárványos álmot, s hirdetni minden népnek Itt köröttem a Munkával épülő új világot. Egy nép nótás kedvével jöttem, 1 öröktől bennem élt — nem tanúltam. E dal itt zeng fűben, fában, földben, i s ők dalolnak aJ<kor Is, ha én elnémultam. Ami a látogatónak Csenkén, ebben a kis, alig 600 lelket számláló faluban már az első percekben feltűnik, az az újjászületés folyamata. Noha még látni szalmatetös házat is, de mellette az új házak egész sora épül fel, amely a faluban kerttel ellátott korszerű napfényes utcát képez. Érthető ezek után, ha a szövetkezeti tagok a taggyűlésen egy emberként tiltakoztak az ellen, hogy szövetkezetük továbbra is egy homályos irodában székeljen, ahová az érkező látogatókat, a vendégeket szégyenérzet nélkül le sem lehet ültetni és nyomban elhatározták, hogy új irodát fognak építeni. Ez a vendégszeretet igényes és sürgető erő, amit az is igazol, hogy az iroda építése közben a csenkeieknek megjött az étvágyuk. Amint nekiláttak a sajátkészítette terv szerint építeni, Vas Ferenc elvtársnak, a szövetkezet elnökének az az ötlete támadt, helyes lenne, ha a korszerű iroda mellé a szövetkezeti tagok számára fürdőszobát is építenének, nem árt, ha a tagok munka után igénybe veszik. Megszavazták tehát a fürdőszobát s ekkor valaki azt a véleményét nyilvánította, hogy egy klubhelyiséget is lehetne hozzácsapni, mert ünnepnapokon, vagy az esti órákban szüksége van rá a fiataloknak, — és mi tagadás, az idősebb tagoknak is. A csenkeiek a klubtól el voltak ragadtatva. Maga a szó „klub" olyan vonzó, ellenállhatatlan erővei bírt, hogy ajándékként fogadták az ötletet. Igen, ajándék! Csakhogy mindenki tisztában volt azzal, hogy az ilyen ajándék súlyos ezresekbe kerül. Honnan vegyék hát a pénzt? Nos, ötletért nem kell a csenkeieknek a szomszédba menni, sót pénzért sem. Az elnöknek az volt a nézete, ha a járási nemzeti bizottság nem ad segítséget, akkor nincs más mód, mint hogy a tagok mondjanak le az évvégi jövedelem egy részéről s akkor megvan a klub. A járásnak az volt az álláspontja, hogy a klub nem olyan sürgős, a szövetkezeti gazdasági épületeket kell kiegészíteni, erre kell a pénz. A csenkeiek azonban szilárdan kitartottak eredeti elhatározásuk mellett. Sok nehézséget kellett lekiizdeniök az anyag beszerzése körül, már volt ott pince, iroda, fürdőszoba, klub is, amikor a tagságot újabb láz kerítette hatálmába. Egy napon ugyanis, amikor gyönyörködtek munkájuk eredményében, valaki szerényen megjegyezte, hogy nem ártana, ha az épületre egy manzárd emeletet is húznának, két-három szoba lenne benne, ahová a falu vendégeit lehetne elhelyezni éjjeli szállásra. Vas Ferenc elvtárs, az elnök csak félfüllel hallotta ezt a megjegyzést, máig sem tudja pontosan, ki mondta, de helyénvalónak tartotta és hangosan kijelentette, hogy ezzel a nézettel ő is azonosítja magát. Amikor a tagság megszavazta a manzárdot, némi riadalommal tette, mert ezzel a szavazással úgy érezte, hogy az utolsó fillérig le kell mondania az évvégi részesedésről. Az aggodalom ellenére senki sem tiltakozott a manzárd ellen. Így jött létre a somorjai járásban az egykori béresek, részaratók kezdeményezéséből az első szövetkezeti klub. Az egykori szegények, nincstelenek nemcsak szívvel, hanem két kezük munkájával járultak hozzá a szocialista kultúra e ragyogó bölcsőjének megvalósításához. A járás — látva a csenkeiek becsületes és lelkes törekvését — 1958 végén 70 ezer koronával járult hozzá a szövetkezeti klub költségvetéséhez^ . így történt aztán, hogy a csenkeiek, akik 1957-ben tisztán pénzben 18 koronát kapták egy ledolgozott munkaegységért, 1958-ban csak 15 koronát számolhattak. Viszont a szövetkezeti klub csinosan, manzárdosan ott áll és hirdeti a csenkeiek kultúr szomját. Helyesen mondtuk, a szövetkezeti klub áll, de körülötte szakadatlan mozgás tapaszt álható. Most érkezett egy teherkocsi 30 mázsa cementtel. A falu fiatalja és idősebbje nekigyürkulruRÄlís hÍRek M. Tillner: Építünk című olajfestmé nye, J. Herec reprodukciójában. Négy, eddig Ismeretlen Tolsztoj levélre bukkantak Kirovabád város archívumában. Az értékes leleteket átadták a Tolsztoj Múzeumnak. • * * Pucciniről készít egész estét betöltő közös művészi filmet több olasz filmvállalat. A főszerepet Rosuino Brazzira bízták. Brecht Koldusoperáját a Német Demokratikus Köztársaságban újra megfllmestlik A főszerepekre Curd Jürgenst és Glulietta Masinát szemelték ki, rendező Helmut Käutner. A bemutatót őszre tervezik. 65 országgal áll kapcsolatban a Szovjet Tudományos Akadémia könyvtára, amelynek jelenleg 5 milliós könyvállománya van. Chopin születésének 150. évfordulóját 1960-ban ünneplik. Az előkészületek az egész világon megkezdődtek. Huszonegy főváros közölte, hogy 1960. február 21-én díszhangversennyel nyitja meg a Chopin emlékévet. Varsóban nagyszabású nemzetközi zenetudományi kongresszust tartanak és megrendezik a VI. nemzetközi Chopin zongoraversenyt. A Bázeli Múzeum kiállította Beethoven egykori fuvoláját, amelyet Feli* Weingartner, a néhai híres karnagy örökösei engedtek át. A múzeum birtokába került Welngartner levelezése Is. Ezek között sok magyar vonatkozású levél Is van, mert a karnagy egy évig Budapesten élt, mint I az akkori Városi Színház főzenelgazgatója kőzik és lerakja a cementzsákokat. A betonkeverő pedig szakadatlanul működik. A világos, napfényes szövetkezeti klub helyiségét most betonozza két fiatal 18—20 éves ifjú. E betonalapra kerül aztán a parkett. Az irodahelyiségekben a parkettpadló már kész, és előreláthatólag néhány nap múlva berendezkednek. Valószínű, utána a szövetkezeti klub készül el, hogy minél előbb elhelyezhessék benne a községi könyvtárat, a televíziót és a foteleket is természetesen. A szövetkezeti klubot egyébként májusban akarják megnyitni. Az új szövetkezeti iroda két helyig ségében az utolsó simításokat végzi Chreno József, 29 éves könyvelő. Nyitja és zárja az ablakokat, itt-ott csavarhúzóval javít a vaspántokon, hogy könnyítse mozgásukat. Kiderül, hogy 195'1-ben hathónapos könyvelői tanfolyamot végzett, 'azóta sikerrel folytatja könyvelői munkáját. Chreno elvtárs egyébként a Csemadok elnöke. Amikor érdeklődünk elnöki teendői felől, mosolyogva azt válaszolja, hogy a Csemadok tapasztalataival segíti a CSISZ munkáját. A két szervezet kulturális élete úgyszólván egybeolvad. Hozzáteszi, hogy ó nemcsak Csemudok-elnök, hanem párttag is,... feladata többek között, hogy az előadásra készülő színművet kiválogassa, a kultúrprogramot ellenőrizze, és a faluszépítési versenyben serkentse a Csemadok- és CS1SZtagokat. A két szervezet most készül Lovicsek Béla Húsz év után című színmüvének előadására. A CSISZ-elnök a kertészetben dolgo-> zik. Nem akármilyen kertészet ez. Olyan üvegháza van, hogy a járásban párját kell keresni. A salátafejek ezrei zöldellnek benne. Két-három hét múlva már a piacra is dobhatják a korai salátát. Vagy tíz fiatal lány most kis agyagcserepekbe karfiolpalántákat ültet. A CSISZ-elnök, a 19 esztendős ifjabb Mikóczy Sándor is ott dolgozik közöttük. — Harminchárom tagja van az ifjúsági szervezetnek — mondja a €S1SZ elnöke — e napokban lesz gyűlésünk, amelyen többek között új hat tag felvételét tárgyaljuk meg, ezenkívül megbeszéljük a községi park kérdését is. Arról van szó, hogy az ifjúság létesítette parkot „ifjúsági parknak" nevezzük él. Ez az elnevezés pedig arra kötelez bennünket, hogy állandóan gondozzuk benne a fákat, bokrokat, virágágyakat. Megbeszéljük az énekkar és a tánccsoport ügyét is. A 18 esztendős Füssi Katalin a tánccsoport vezetője. Itt dolgozik most egykorú társnőivel a kertészetben. Egyébként Bősön egyéves mezőgazdasági iskolát végzett. Itt, a bősi kulturális élet során 'szerezte tánctudását is. Egy nyolctagú lánycsoportot tanított eddig táncolni, most azon fáradozik, hogy nyélbeüssön ifjakból egy hasonló csoportot. A tánccsoporton kívül van egy harminc tagú énekkara is a csenkeieknek; többsége persze fiatalokból tevődik össze. Vezetőjük Kovács Péter iskolaigazgató. A 26 éves iskolaigazgató, akinek felügyelete alá negyven óvodás és negyvenhét elemi iskolás nevelésének a gondja hárul, igen nagy népszerűségnek örvend a faluban. Szeretik és megbecsülik szerény és nemes magatartása miatt, de ő is szereti és tiszteli a falu népét. Szerényen és igen tartózkodóan ezeket mondja: — Oly erős tudásvágy él falunk dolgozóiban, hogy örömmel foglalkozom velük. E munka közben természetesen én is tanulok, tapasztalatokat szerzek. Amikor tavaly áprilisban kihirdettük, hogy zenekart akarunk alakítani, nem tizenöten, de harmincan jelentkeztek. Sajnos csak 15 hangszerünk van, és így egyelőre zenekarunk nem lehetett nagyobb. Természetesen többen tanulják a hangszerek kezelését, most is újabb fiatalok jelentkeztek. A hangszerek beszerzésére a szövetkezet habozás nélkül húszezer koronát adott. Különben is, nincs az ifjúságnak az a kívánsága, amit Vas elvtárs, a szövetkezeti elnök nem tenne magáévá. A zenekar elsöízben a Csemadok évzáró gyűlésén lépett fel. Oly sikert aratott, hogy azóta minden ünnepségre meghívják. A tapasztálatokat egybevetve arra az eredményre jutottunk, hogy Csenke fejlődő kulturális életének lelke és ösztönzője a szövetkezet. Maga Vas elvtárs, a szövetkezeti elnök nemcsak azért megértő a fiatalság kívánságaival szemben, mert felesége tanítónő, de azért, mert maga is évekig CSISZelnök volt, tehát tisztában van az ifjúság problémáival és érti a módját, hogy kell az ifjúság érdeklődését felkelteni a nemes és hasznos problémák iránt. A fiatalság hálás is érte, becsületes és odaadó munkájával segíti elő a szövetkezet fejlődését. Csenkén nem az a helyzet, hogy egy családból csak egy tag dolgozik a szövetkezetben, a többiek pedig csak a jó falatért járnak haza, itt az egész család, szülő és gyermek egyazon lelkesedéssel azon fáradozik, hogy felépítse falujában a szocializmust. SZABŰ BÉLA ÜJ SZÖ 8 >• 1959. február 2

Ä.