Új Szó, 1959. február (12. évfolyam, 31-58.szám)

1959-02-01 / 31. szám, vasárnap

II Szovjetunió Kommunista Fýtjának XXL kengresszu

sa J. A. Furceva elvtársnö beszéde Furceva elvtársnönek, az SZKP Központi Bizottsága elnökségi tagjának kongresszusi beszédét tegnapi számunkban már ismertettük Az alábbiakban a beszéd teljes szövegét közöljük. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XXI. kongresszusát úgy említi majd a történelem, mint a kommunizmus építőinek kongresszusát. A Szovjetunió 1959. —1965. évi népgazdaságfejlesztési ellenőrző számai, amelyeket a kongresszus megvitat, hazánk életében dicsőséges új korszak: a kommunista társadalom általánosan kibontakozó építésének korszakát jelentik. Ezt az új szakaszt pártunk eadigi szervező és nevelőmunkája készítette elő. Pártunk helyesen irányította a cél felé az egész szovjet nép munkáját és erőfeszítéseit, erélyesen és állhatatosan valósította meg a XX. kongresszus határozatait. Népgazdaságunk irányításában következetesen valóraváltottuk és fejlesztettük a demokratikus centralizmus lenini elveit, bővítettük a szövetségi köztársaságok jogkörét, átszerveztük az ipar és építőipari igazgatást, új tervezési elveket vezettünk be a mezőgazdaságban, átszerveztük a gépállomásokat. Ezek és a többi fontos intézkedés, amelyeket pártunk kidolgozott és megvalósított, nagy sikereket eredményeztek a gazdasági és a kulturális építőmunka minden területén. Kongresszusunk gazdagítja a marxizmus-leninizmus kincsestárát Ä gazdasági és a kulturális fejlesztés legfontosabb kérdéseinek országos vitája világosan és meggyőzően tanúsítja, bővül és erősödik a párt kapcsolata a dolgozó tömegekkel. Híven teljesítjük azt, amit a halhatatlan Lenin meghagyott: bevonjuk a tömegeket az állam igazgatásába. Mindannyiunkra mély hatást tett Nyikita Szergejevics Hruscsov elvtárs nagyszerű beseámolója. Ez a kiemelkedő jelentőségű pártdokumentum híven tükrözi, milyen eleven és szoros a kapcsolat a marxista-leninista elmélet, valamint a kommunizmus építésének gyakorlata, az új életet teremtő embermilliók tapasztalata között. Kongresszusunk munkája meggyőző erővel bizonyítja a marxizmus-leninizmus alkotó erejét. Megmutatja, hogy pártunk és népünk konkrét tapasztalatai, az egész nemzetközi kommunista és munkásmozgalom tapasztalatai szakadatlanul gazdagítják a marxista-leninista elméletet. Ezért kongresszusunk munkája jelentősen gazdagítja a marxizmus-leninizmus kincsesházát és újabb megsemmisítő csapást mér mindennemű revizionizmusra és dogmatizmusra. Pártunk központi bizottsága és a szovjet kormány az egész nép aktiv részvételével kidolgozta a hétéves tervet, amelynek megvalósításával a szovjet társadalom döntő lépést tesz a kommunizmus útján. Hazánk hatalmas arányban növeli az ipar és mezőgazdaság termelését, erősiti gazdasági potenciálját, teljesebben elégíti ki a nép növekvő anyagi és szellemi szükségleteit. Pártunk a nép erőfeszítéseit és alkotó erejét a kommunista társadalom anvagi és technikai bázisának megteremtésére irányítja. Ennek során gondoskodik róla. hogy az emberek tudata ne maradjon el társadalmi létüktől. A hétéves terv egyik fő feladata — mint N. Sz. Hruscsov beszámolójában hangsúlyozta — hogy erősítsük a párt eszmei-nevelő munkáját, növeljük a dolgozók és elsősorban az ifjúság kommunista öntudatát, neveljük őket a munkához való kommunista viszony, a szovjet hazafiság és az internacionalizmus szellemében, küzdjük le a kapitalizmus csökevényeit az emberek tudatában, harcoljunk a burzsoá ideológia ellen. Napjainkban, amikor a kommunizmus a mindennapos gyakorlat kérdésévé vált, a politikai nevelés és az ideológiai munka különösen nagy jelentőségű i párt-, a szovjet-, a komszomol-, a szakszervezetek és más társadalmi szervezetek tevékenységében. A szovjet államot mindig a tömegek öntudatossága tette erőssé, ma pedig, a kommunizmus általánosan kibontakozó építésének szakaszában a dolgozók öntudatának emelése nagy terveink sikeres megvalósításának egyik legfontosabb tényezője. Az ideológiai munka kérdései manapság azért is fontosak, mert harcolunk és a jövőben is harcolnunk kell az imperializmus ideológiai aknamunkája, az emberek tudatában megievő burzsoá erkölcs maradványai ellen. Á burzsoá ideológusok a tömegek megnyerésére a tiszta és ragyogó kommunista eszményekkel, semmiféle lelkesítő és vonzó eszményt nem tudnak szembeállítani. így hát nem tehetnek mást, mint hogy eltorzítják a kommunista ideológiát, rágalmazó módon úgy tüntetik fel. mintha veszélyeztetné a szellemi kultúrát, a személyi szabadságot, a civilizációt. A „hidegháború" szervezőinek szolgálatában sokféle sajátos bizottság, alap. szövetség, számos „Bajkál". „Kaukázus" „Uj Ukrajna". „Oroszországunk". „Felszabadulás" „Szabad Európa" és hasonló provokatív elnevezésű rádióállomás áll. Az Egyesült Államokban a kormánv speciális propaaandaszolqálatot tart fenn, amelyet tájékoztató üovnöksécmpk (USIA) nevez. Áz ügynökség alapvető célja, hogy magasztalja az amerikai kapitalizmust, s szovjetellenes és kommunistaellenes rágalmakat fabrikáljon. Ez a tájékoztató ügynökség aknamunkájáért évente körülbelül százmillió dollárt kap az Egyesült Államok állami költségvetéséből. De bárhogy törik is magukat ellenségeink, az igazságot el nem rejthetik, mert az a napnál is világosabb. A népek mindinkább megértik, hogy a szellemi javak igazi bőségét és az egyén szabadságát csak az a társadalmi rendszer hozhatja meg, amelyben nincs társadalmi és nemzeti elnyomás, amely örökre megszüntette a kapitalista bérrabszolgaság farkastörvényeit, és amely rendszerben minden út nyitva áll az életben a dolgozók előtt. A népek jól tudják, mit ér a burzsoázia „aggodalma" a civilizáció sorsáért. A burzsoázia valójában nem a civilizációval törődik, hanem azzal, hogy bármely áron, de fenntartsa uralmát, gyarapítsa nyereségeit, meghosszabbítsa a rothadt kapitalista rendszer létét. Hazánk fejlődésének új szakaszába lépett. Most, amikor a Szovjetunió alkotó erejének teljes virágzásában van, nemcsak a szovjet emberek, hanem az egész világ népei saját szemükkel láthatják a szocialista rendszor roppant fölényét. A Szovjetunió és a többi szocialista ország dolgozóinak szüntelenül növekvő jóléte és emelkedő kulturális színvonala, anyagi és szellemi szükségleteik mind teljesebb kielégítése olyan reális tény, amely megnöveli a kommunizmus eszméinek vonzóerejét. Propagandánk mutassa meg a kommunizmus lelkesítő távlatait Ami az ideológiai munka feladatait illeti, hangsúlyozni kell, hogy a szovjet emberek életszínvonalának emelkedése kedvező feltételeket teremt a dolgozók szocialista öntudatának fejlődéséhez, s a harchoz, amely az emberek tudatában meglevő kapitalista csökevények ellen folyik. Ne feledjük, hogy a múlt csökevényei nem tűnnek el maguktól, makacsak és elevenek. Leküzdésükhöz kitartó és állhatatos nevelőmunka szükséges. Nem szabad alábecsülni a burzsoá befolyás ártalmait, elsősorban a szovjet ifjúságra. Erélyesen harcolni kel! ellene, hogy a szovjet embereket tőlünk idegen nézetek és erkölcsök .fertőzzék meg. Az élettel szoros kapcsolatban levő ideológiai munkánk segítse elő a hétéves terv teljesítését, erősítse meg a tömegek öntudatát, nevelje az embereket a kommunista társadalom eszményeinek megfelelő erkölcsi és politikai tulajdonságokra. A társadalmilag hasznos munka, a kommunizmusért vívott harc, a szovjet valóság: ez a legjobb tanító, a kommunista nevelés döntő eszköze. Amint N. Sz. Hruscsov is nagyon jól kifejtette beszámolójában — a párt a kommunista építés konkrét feladatainak formájában oltja a tömeqek tudatába a kommunizmus eszméit. Egész ideológiai munkánk irányát és tartalmát a hétéves terv fő feladatai határozzák meg. A propagandát és az agitációt, a sajtót, a rádiót és a televíziót, az irodalmat, a zenét, a festészetet, a színházat és a filmet — a nevelőmunka minden formáját e cél érdekében kell munkába állítani. A feltételek kedvezőek a marxista-leninista elmélet fokozottabb és szélesebb körű propagálásához. Az elmúlt években pártunk központi bizottságának határozata alapján nagy példányszámban jelentek meg a marxizmusleninizmus klasszikusainak művei, sajtó alatt vannak V. I. Lenin összes művei, Marx és Engels müvei, ezenkívül több új elméleti és politikai folyóirat és tankönyv látott napvilágot. A XX. kongresszus után a pártszervezetek megjavították, jobban összekapcsolták az élettel az ideológiai munkát, bizonyos mértékben leküzdötték a dogmatizmus és a betűrágás elemeit. Aktívabban részt vesznek az agitációs és propagandamunkában a vezető pártmunkások, a kiváló dolgozók, az ipari és a mezőgazdasági szakemberek. A pártszervezetek hatalmas és sokoldalú tapasztalatot gyűjtöttek a propagandamunkában és a politikai tömegmunkában. A központi bízottság sok pártszervezetben tanulmányozta az ideológiai munkát és támogatta a széleskörű terjesztést érdemlő, új. érdekes kezdeményezéseket. Számunkra a legfontosabb a politikai tömegmunka eszmei (artalma, az élettel, a kommunista építés gyakorlatával való kapcsolata. Ezen a téren még elég sok a hiányosság és a mulasztás. Az ideológiai munkában meglevő hiányosságok megszüntetésére elsősorban az ideológiai munka iránt a pártszervezetek soraiban tapasztalható lebecsülést kell leküzdenünk. A propagandamunkába a legjobb szervezőket kell bevonni, akik alaposan ismerik a marxista-leninista elméletet, a párt politikáját és gyakorlati munkáját. A káderek felkészültsége és az ideológiai munkaterületeken való helyes elosztása döntő feltétele annak, hogy még lobban kibontakozzék pártunknak a kommunista nevelésben véqzett munkája. A párt központi bizottságának az utóbbi években hozott határozatai a marxista-leninista elmélet legfontosabb kérdéseinek továbbfejlesztését jelentik. Sok propagandistánk azonban még nem hasznosítja ezeket az elméleti kincseket, még nem hagyott fel a közismert elméleti tételek absztrakt-dogmatikus magyarázásával, gyakran egyik vagy másik gyakorlati intézkedés egyszerű ismételgetésének hibájába esik. A pártpropagandának most a legfontosabb feladata, hogy mélyértelműen megmagyarázza népünk dicső győzelmeinek történplnii jelentőségét, megmutassa a kommunista építés lelkesítő távlatait, mozgósítsa a dolgozókat a hétéves terv sikeres teljesítésére. Az itt kitűzött tervek teljesítését az egész szovjet nép tevékeny részvétele fogja eldönteni. A XXI. kongresszus határozatai pártunk egész ideológiai munkájának új. fellendülését eredményezik majd. A párt hü segítőtársainak tekinti az írókat és a művészeket A szovjetrendszer megnyitotta az egész szovjet nép előtt a művelődéshez vezető széles utat. Nagy kulturális forradalmat hajtottunk végre. A Szovjetunióban jelenleg több mint 54 millió embér vesz részt az oktatás különböző formáiban, más szavakkal szólva — minden negyedik szovjet állampolgár tanul. A szovjet irodalom és művészet a nevelés igen fontos eszköze. A párt a kommunista társadalom felépítéséért vívott harcában az irodalmárokat és a művészeket hü segítőtársainak tekinti. Ez érthető is: a jó könyvet milliók olvassák, milliók okulnak belőle. Pártunk mindig nagy figyelmet tanúsított az irók, valamennyi alkotó művészünk iránt, gondoskodott a jó könyvek kiadásáról, amelyekből tanulhatnak a szovjet emberek, elsősorban az ifjúság. Amíg a forradalom előtti Oroszországban 1913-ban a kiadott könyvek példányszáma 99 millió volt, addig a Szovjetunióban 1958-ban, több mint egymilliárd példányban adtak ki könyveket. Ha visszatekintünk a történelmi múltba, azt látjuk, hogy a forradalom előtti Oroszországban az első nyomtatott könyv megjelenése óta eltelt négyszáz év alatt összesen 550 000 müvet adtak ki, a szovjethatalom fennállásának négy évtizede alatt viszont 1586 000-et. Nálunk egy emberre számítva évente kilencszer annyi könyv jelenik meg, mint a cári Oroszországban és jóval több, mint a legfejlettebb kapitalista országokban. A Szovjetunióban ma körülbelül 400 000 könyvtár működik, s ezek könyvállománya összesen másfélmilliárd. Már ez is mutatja, hogy milyen messzire jutott fejlődésében az az ország, amelyben négy évtizeddel ezelőtt a lakosság túlnyomó többsége még írástudatlan volt. Az, hogy a könyveket nálunk milliós példányszámban vásárolják és még sincs belőlük elég, világosan vetíti elénk a szovjet ember új szellemi arculatát, mutatja széles látókörét és olthatatlan tudásszomját. Ez természetesen nagy felelősséget ró íróinkra, akiknek olyan hatalmas és hálás közönségük van, amilyen a világ egyetlen burzsoá országában nincs és nem is lehet. íróink hivatása, hogy írásaikban méltóképpen tükrözzék a hős szovjet nép életét, töretlen forradalmi energiáját, a nagy átalakulást a városokban és falvakban, a kommunizmust építő új ember csodálatos erkölcsi képét, megmutassák, hogyan tűnnek el a múlt csökevényei az emberek tudatából. Az olvasók egyöntetű szeretettel fogadják Mihail Solohov gyönyörű regényeit és elbeszéléseit. Alekszandr Tvardovszkij költeményeit és más ismert írók müveit. Persze különbözőképpen lehet értékelni Kocsetov, Polevoj, Panfjorov, Nyikolajeva és más szerzők legutóbb megjelent regényeit, de látnunk kell, hogy mindezek a művek tevékenyen beleszólnak az életbe, s a szerzőik törekszenek rá, hogy elősegítsék az új, élenjáró vonások gyözlemét. A legfőbb, amit a nép az íróktól és a művészektől vár: az eszmeileg emelkedett és művészi szempontból kiváló mű. Hiszen a kommunista társadalomban élő ember világnézetének, jellemének, egész szellemi képének kialakulásáról van szó. Ezt tudják jól ellenségeink is. Nem véletlen, hogy elkeseredett támadásokat intéznek a szovjet művészet és irodalom ellen. Furcsa is volna persze, ha azt várnánk tőlük, hogy dicsérjék azokat, akik hittel és igazsággal szolgálják a kommunizmus építésének ügyét. A burzsoázia és a segítségére siető különböző árnyalatú revizionisták irodalmi és művészeti támadásaik fő célpontjául választották a pártosság lenini elveit, az irodalomnak és a művészetnek a nép életével való kapcsolatát és a szocialista realizmus módszereit. \ revizionisták szeretnék az említett elveket ellensúlyozni, s ezért minden módon magasztalják az individualizmust, az eszmenéíküliséget, a különféle dekadens, modernista irányzatokat és formalista cikornyákat. A marxizmus-leninizmushoz semmi közük sincs a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének programjában kifejezésre jutó irodalmi és művészeti nézeteknek. Ez a program a párt „teljes be nem avatkozását" hirdeti az irodalmi és művészeti kérdésekbe. De ez a be-nem avatkozás egyenértékű a munkásosztállyal és a parasztsággal szembeni ellenséges álláspont támogatásával, irodalmi és művészeti területen. Éppen ezt bizonyílotta szemléltetően a jugoszláv irók nemrégen tartott kongresszusa. amely a revizionista eszmék jegyében zajlott le. A revizionisták lenézik művészetünket azért, mert megmutatja a szocialista világ felsőbbrendűségét és szépségét, feltárja a szovjet ember új jellemvonásait. Ök nyilván azt szeretnék, ha művészetünk bizonytalanságot ébresztene az emberekben, gyengítené érzéseiket és értelmüket. A revizionisták demagóg módon kihasználták pártunknak a személyi kultuszról és következményeiről mondott becsületes és nyílt bírálatát, s igyekeztek zavart kelteni egyes éretlen és következetlen emberek fejében a művészeti dolgozók között is. Próbálkozásaik csúfos kudarcot vallottak. De ez nem is történhetett másként: ilyen sorsra jut minden, ami hazug, reakciós, a néptől idegen és vele szemben ellenséges. A mi igazságunk elhalványítja a revizionizmus, a rothadt burzsoá ideológia hazug „bölcsességeit". Igazságunk ereje a marxizmus-leninizmus eszméinek győzhetetienségében és életerős voltában rejlik. A XX. pártkongresszus után művészeink újból bebizonyították, érdekük pontosan ugyanaz, mint a kommunizmust építő népé. Csak egyes gyenge lelkűek rendültek meg, vesztették el lábuk alól a talajt. Műveikben a figyelmet csakis valóságunk negatív jelenségeire hívták fel, ráadásul még ezeket is elfogultan, nem hitelesen ábrázolták. Az ilyen „művek" körül ellenségeink határainkon túl igyekeztek nagy hű-hót csapni, de ők is hamar abbahagyták a lármát: a művek tartalom és forma szempontjából egyaránt túlságosan jelentéktelenek és hazugok voltak. Ami ha'zánkat illeti, itt az ilyen „műveket" a nép egyhangúan elítélte, s elítélték azokat az írók és a művészek is. Pártunk sikerrel tömörítette a művészeket, s megteremtette a feltételeket, hogy a szovjet művészet és irodalom eredményesen tovább fejlődjék. Ebben a tekintetben kimagasló jelentőségűek Hruscsov elvtárs felszólalásai, amelyek Az irodalom és a művészet álljon szoros kapcsolatban a nép életével című pártdokumentumban jelentek meg. Ebben Hruscsov elvtárs elméletileg megfogalmazta a párt irodalmi és művészeti politikájának legfontosabb tételeit, a fő fejlődési irányvonalnak, a pártszerüség és a népiség lényegének világos marxista-leninista meghatározását adta. A művészek nagy megelégedéssel fogadták ezt a dokumentumot, tevékenységük ihlető programját látták benne. E dokumentum pártos elvei tovább fokozták a művészek összetartását és aktivitását; a művészek sűrűbben fordultak korunk fontos témái, a kommunista társadalmat építő szovjet nép életének kérdései felé. De ha azoknak a natjy feladatoknak tükrében nézzük a dolgokat, amelyeket ma a párt és az egész szovjet nép megold — mert nem is cselekedhetünk másképpen —, akkor nyilvánvaló, hogy a művészeknek még jobban ki keli domborítaniok a nép életének legfőbb vonásait. Sajnálatos, hogy az irodalomban és a művészetben mindeddig nem ábrázolták méltóképpen a szovjet emberek olyan hőstetteit, mint a sok tízmillió hektárnyi szüzt'öld feltörése, a komszomolisták kohó - és bányaépítése, a fiatal hazafiak hatalmas felvonulása a keleti nagy építkezésekhez, s még más nagy eredményeket sem. Az egész szovjet nép, az egész haladó emberiség lelkesen üdvözli tudósainkat, technikusainkat, feltalálóinkat és munkásainkat, akik megteremtették a Föld első mesterséges bolygóját és a világűr végtelenjébe felbocsátották az első rakétát. Sajnos, eddig még a publicisztikában és a költészetben nem tükröződtek méltóképpen e dicső hőstettek. Lenin több mint negyven évvel ezelőtt, Újságjaink jellegérgj című cikkében fő feladatul állította a sajtó elé azt a követelményt, hogy a tömegeket az élet minden területéről vett gyakorlati, élő példákkal kell nevelnie. Lenin útmutatása ma is jelentős a sajtó dolgozói és íróink számára. A napilapokban és a folyóiratokban szenvedélyes, harcos publicisztikára van szükség amely ragyogó tényeken és példákon mutatja be tetteink és terveink nagyszerűségét és magasztosságát, ostorozza a maradiságot, a közönyt és a bürokratizmust, mindazt, ami a szovjet társadalom haladását akadályozza. Eszmeileg emelkedett és magas művészi színvonalú filmeket és színdarabokat A dolgozók kommunista nevelésének hatalmas eszköze a színház, a mozi, a rádió és a televízió. Színházainkban sok tartalmas és kifejező- darabot játszanak a szovjet emberek életéről. A közönség élvezettel nézi ezeket a darabokat. Moszkvában nemrégiben zajlott le a grűz, a kirgiz és a kazah művészet és irodalom hete. Ez csodálatosan élénk színekkel mutatta a szovjet népek formájában nemzeti, tartalmában szocialista kultúrájának virágzását, a Szovjetunióban történt kulturális forradalom igyelemreméltő eredményeit. Örülünk a szovjet művészet sikerének és büszkék vagyunk rá. de meg kell látnunk a fogyatékosságokat is. A színházakban, a mozivásznon. a rádióban és a televízióban még (Folytatás a 4. oldalon) ÜJ SZŐ 3 * 1959. február i-