Új Szó, 1959. február (12. évfolyam, 31-58.szám)

1959-02-01 / 31. szám, vasárnap

(Folytatás a 3. oldalról) láthatunk eszmei és művészi tekintetben gyenge, sekélyes témájú, a szovjet néző számára olykor teljesen elfogadhatatlan műveket is. Pártunk következetesen védelmezve a proletár nemzetköziség elveit, mindenkor küzdött a nemzeti elzárkózás és korlátozottság ellen. Lelkes propagandistái vagyunk minden olyan haladó műnek, amelyet a világkultúra alkotott. Hazánkban milliós példányszámban jelennek meg a világirodalom klasszikusai: Shakespeare, Goethe, Balzac. Dreiser és sok-sok más Író müvei. A szovjet színházak színpadán külföldi szerzők klasszikus és mai műveit játsszák. S ez nagyon jó! van így. De arról is okvetlenül szólnunk kell, hogy a színházakba behatolnak olyan művek ls, amelyekben a burzsoá valóságot nem hitelesen, hanem szépített formában mutatják be. Színházaink vezetői, színészeink és rendezőink gondoljanak rá, hogy a színházak műsora feleljen meg a szovjet emberek helyes nevelésének. A színházak és a színműírók legfontosabb íeladata, hogy gondoskodjanak a jó, eszmeileg emelkedett és magas művészi színvonalú műsorról. A szovjet társadalom szellemi életében mind nagyobb jelentőségű a mozi és a televízió. Hazánkban jelenleg mintegy 80 000 mozigép működik, ebből 61Ó00 faluhelyen, s ez kiváltképpen örvendetes dolog. 1952-ben filmstúdióink mindössze 18 filmet készítettek, a XX. kongresszust követő nem egészen három év alatt viszont a szovjet filmipar több mint 350 normálméretü filmet gyártott. A televízió évről évre fejlődik, 1953-ban mindössze három televíziós központ működött és csak 225 000 televíziós készülék volt hazánkban. 1958-ban a televíziós központok száma 53-ra, a televíziós készülékek száma pedig 3 millióra emelkedett. A következő hétéves időszakban még rohamosabban fejlődik a rádió, a mozi és a televízió. 120 000 moziberendezésünk és 15 millió televíziós készülékünk lesz. A mozi és a televízió napi művészi és politikai műsorát több mint 50 millió ember tekintheti meg. Nagyon fontos, hogy helyesen és ésszerűen használjuk fel a dolgozók kommunista nevelésének ezeket a hathatós eszközeit. A színházak, a mozik, a rádió és a televízió dolgozóinak jelenleg az a legfőbb feladatuk, hogy emeljék az eszmei-művészi színvonalat. Alkossanak olyan műveket, amelvek a dolgozókat a kommunizmus magasztos eszméinek szellemében nevelik, kifejlesztik az új társadalmi erkölcsöt és a haladott esztétikai Ízlést, s pontosan tükrözik társadalmunk jelenkori sokrétű életét, ennek új jelenségeit és folyamatait. A szovjet irodalomra és művészetre váró feladatok megoldásához elengedhetetlenül szükséges, hogy — főként fiatal -, alkotó káderek bevonásával szervezzük meg az eszmei nevelőmunkát. Tüzetesen meg kell ismerkednünk a művészkáderek képzésének kérdéseivel. Képzésüket összhangba kell hoznunk a pártnak a közép- és főiskolák átszervezésével kapcsolatos nagyszabású intézkedéseivel. Itt bizony még bőven találunk hiányosságokat. Például aligha rendiénvaló, hogv az irodalmi és a zenei képességekkel rendelkező fiatal emberek az iskolapadból egyenesen irodalmi főiskolára vagv zeneművészeti főiskolára kerülnek. A főiskola után pedig „szabad művészekké" válnak. Alkothat-e bármiféle tanulságos művet az iskolapadból alighogy kikerült szerző, aki tulajdonképpen még semmit sem látott? Természetesen semmivel sem teszi gazdagabbá olvasó, néző- vagy hallgató közönségét. Az ilyen művész, mihelyt megkapta az alkotói szövetség tagkönyvét, már azt követeli, hogy gondoskodjék róla az irodalmi, a zenei vagy valamilyen más „alap". Ez az út: iskola-főiskola — „szabad művészpálya" — leggyakrabban oda vezet, hogv a művész elszakad az élettől. Vitathatatlan, hogy a művészi pályán mindenkinek élettapasztalattal kell rendelkeznie, állandóan együtt kell lennie a néppel, át kell adnia a népnek tudását, tehetségét. A művészi képesség és tehetség csakis az élet sűrűjében, a qyakorlati munkában bontakozhat ki igazán. Bármilyen tehetséges, művészhajlamú ember eredményesen tanulhat a főiskolán, s ehhez nem kell abbahagynia mindennapi munkáját. A mindjobban bővülő levelező oktatás a művészeti dolgozók képzésének fontos formája kell, hogy legyen A műkedvelő művészet a kommunista nevelés fontos eszköze Elvtársak! Lenin ezt mondotta: „A széleskörű közoktatás és nevelés... megteremti a kultúra talaját -, persze, azzal a feltétellel, hogy a kenyérkérdést megoldottuk. Ebben a talajban kell kinevelni a valóban új, magasztos kommunista művészetet..." Itt az ideje, hogy megoldjuk ezt a feladatot. Mi megoldottuk a kenyérkérdést, s ezenkívül jó anyagi feltételeket teremtettünk a szovjet emberek sokoldalú szellemi fejlődéséhez. Nálunk lesz a világon a legrövidebb munkanap és munkahét. Népünk valóra váltja a kommunista építés tervét, s körülbelül öt évvel a hétéves terv befejezése után, sőt még hamarabb, már a világ legmagasabb életszínvonalát élvezi. N. Sz. Hruscsov beszámolójának egyik tétele szerint, ahogy közeledünk a kommunizmushoz, egyre nagyobb jelentőségűvé válnak a tevékenység társadalmi formái a társadalom anyagi és szellemi életének minden területén. Uj módon vetődik fel a szovjet művészet fejlődésének kérdése is. Eddig főként arra törekedtünk, hogy a hivatásos művészek állami, színházi és zenei együtteseit fejlesszük. Most itt az ideje, hogy az állami színházakon és együtteseken kívül a különféle műkedvelőegyütteseket is nagy arányokban fejlesszük. A legutóbbi időben újabb nagyszerű kezdeményezés szemtanúi lehettünk: az OSZSZSZKban, Lettországban, Moldvában és más köztársaságokban megszülettek a műkedvelőszihházak. Egyik-másik színvonalban megközelíti a hivatásos színházakat. Társadalmi alapon szimfonikus zenekarok, énekkarok, opera- és balettegyüttesek létesülnek. A párt-, szovjet-, szakszervezetti és Komszomol-szervezetek állandóan fordítsanak figyelmet a műkedvelő-együttesek szerteágazó hálózatának bővítésére és művészi fejlesztésére, hiszen a műkedvelő-művészet a nép szellemi fejlődésének, kommunista nevelésének fontos eszköze. Az irodalom és a művészet mesterei tartsák megtisztelő kötelességüknek a műkedvelő-együttesek sokrétű megsegítését.Kutassák fel, ébresztgessék, karolják fel és fejlesszék a művészi tehetségeket. Teljes meggyőződéssel mondhatjuk, hogy a műkedvelő művészeti tömegmozgalom nagyarányú fejlesztése újabb kiváló népi tehetségeket hoz majd felszínre, s még jobban felvirágoztatja az egész szocialista kultúrát. Fejlődnek a szovjet kultúra nemzetközi kapcsolatai A szovjet tudomány, kultúra és művészet nagy eredményei egyre jótékonyabb hatással vannak sp világkultúra fejlődésére. Meggyőzően bizonyltja ezt az az óriási érdeklődés, amely külföldön tapasztalható a szovjet kultúra iránt. A szovjet emberek azt tartják, hogy a kulturális kaocsolatok fejlesztése kölcsönösen gazdagltja a népeket, segíti egymás jobb megismerését, s a világbéke megszilárdításának nemes ügyét is szolgálja A nemzetközi kulturális kapcsolatok elmélyítése és kibővítése a langyos tavaszi szélhez hasonlóan segít megolvasztani a „hidegháború" jegét. A Szovjetuniónak még soha nem voltak annyira szerteágazó nemzetközi kulturális kapcsolatai, mint ma. Évről évre a szovjet emberek százezrei járnak külföldön. 1956-ban 560 000 szovjet ember utazott külföldre, a legutóbbi két évben pedig mintegy másfélmillió munkás, kolhozparaszt, tudományos és kulturális dolgozó látogatott el külföldi országokba. Évente több mint félmillió külföldi látogat el a Szovjetunióba, s évről évre több a vendégünk. 1958-ban a szovjet kulturális életnek körülbelül hétezer képviselője 64 külföldi országban járt. A Szovjetunió eddig mintegy 100 nemzetközi kulturális egyezményt kötött, s ezek sikeresen fejlesztik kapcsolataikat. Különösen sokrétűek és hasznosak a testvéri szocialista országokkal kiépített kapcsolataink. Az a tény hogy a szocialista országok nemzeti kultúrája a marxizmus —leninizmus eszmei alapján virágzik, szilárd alapot teremt szoros kulturális együttműködésünkhöz. Ami a kapitalista országokkal való kulturális kapcsolatokat illeti, itt rendkívül figyelemre méltó új jelenségekre kell utalnunk. A hidegháború szervezői a legutóbbi időkig minden eszközzel fékezték a kulturális cserét. Az ujjlenyomatvétel megalázó követeléséhez hasonló, korlátoltságra valló akadályokat gördítettek a kulturális csere útjába, megtagadták szovjet emberektől a beutazási vízumot. A nyugati közvélemény azonban belefáradt a hidegháborúba, és mind állhatatosabban követeli, hogy állítsák helyre a kulturális kapcsolatokat a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal. S azok, akik arcuk verejtékével építették a „vasfüggönyt", most kénytelenek politikájuk — mint mondják — „gyötrő" átértékelésével foglalkozni. Megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy minél inkább kibővülnek a nemzetközi kulturális kapcsolatok, annál tisztábban és világosabban ismeri meg az egész világ az élen haladó szovjet kultúrát. Ezt tanúsítják a Nagy Színház, a Művész Színház és más együttesek sikeres külföldi szereplései. Az Egyesült Államokban nagy elragadtatással fogadta a közönség a Szovjetunió Állami Népi Táncegyüttesét, a „Nyírfácska" táncegyüttest és a szovjet szólistákat. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy vidéki művészegyütteseink is általános elismeréssel találkoztak külföldön, Nyugat-Németországban például nagy sikerrel szerepelt az omszki orosz népi kórus. Hangversenyeit egy hónap leforgása alatt több mint 100 000 ember hallgatta meg. Párizst valósággal lenyűgözte a volgai énekesek és a kujbisevi táncosok fiatal együttese. Londonban átütő sikert aratott az Ukrán SZSZK Népi Táncegyüttese, amelynek fellépéseit több mint 130 000 ember tekintette meg. Valóságos diadalút volt a Grúz Népi | Együttes olaszországi és franciaországi veni dégszereplése. Tudjuk, hogy a szovjetellenes prapaganda külföldön sok embert félrevezetett, s arra szoktatott, hogy óvatosan, sőt előítélettel fogadjon mindent, ami a Szovjetunióból származik. Életörömöt árasztó, Csodálatos művészetünk képviselői lesújtottak ezekre a ko-< holmányokra, s a hidegháború sok áldozatának kinyitották a szemét. A szovjet emberek szeretik és méltóképpen értékelni is tudják a művészetet, s hagyományos vendégszeretettel fogadják ar igazi művészet külföldi képviselőit. Különös öröm tölti el a szovjet embereket, hogy szakadatlanul bővülnek kulturális kapcsolataink az ázsiai és az afrikai országokkai, hiszen e népek nemzeti függetlenségi harcát nálunk mindenki megérti és azzal mélységesen együttérez. A hétéves terv a szocialista kultúra valamennyi ágának újabb fellendülését irányozza elő. Hazánk anyagi és szellemi gazdagságát is páratlan mértékben megsokszorozza. E nagyszerű terv teljesítése gazdag lehetőségeket nyit, hogy tovább fejlesszük kulturális kapcsolatainkat minden országgal, még jobban emeli a szovjet állam nemzetközi tekintélyét, s még világosabban megmutatja az egész vi-r lágnak, hogy csakis a szocializmus hozza meg az emberiségnek az igazi és általános haladást, a tudomány, a kultúra, a művészet páratlan virágzását. Az országszerte lezajlott alapszervezeti taggyűlések, a kerületi, a városi, a területi és a határterületi pártkonferenciák, a szövetségi köztársaságok kommunista pártjainak kongreszusai, valamint a munkások, az alkalmazottak, a kolhozparasztok és az értelmiségiek tömeggyűlései a párt és a szovjet nép hatalmas egységét tükrözték. A Szovjetunió minden népe osztatlanul támogatja pártunk lenini politikáját, s erejét nem kímélve mun-< kálkodik e politika megvalósításán. Meggyőzően bizonyítja ezt az a tény, hogy egész pártunk, egész népünk egy emberként helyeselte az SZKP Központi Bizottságának azokat az intézkedéseit, amelyekkel szétzúztá Malenkov, Kaganovics, Molotov, Bulganyin és Sepilov pártellenes csoportját. Pártunk, népünk szenvedélyes haraggal ítélte el ezt a szakadár csoportot, amely a legalávalóbb módszerekkel próbálta meghiúsítani az SZKP XX. kongresszusán hozott határozatok teljesítését, s ily módon szembehelyezkedett népünk létérdekeivel. A párt, miután félresöpörte útjából a megvetett, cselszövő politikusokat és frakciósokat, még sikeresebben és még nagyobb önbizalommal vezeti az országot a nagy cél, a diadalmas kommunizmus felé. Á pártnak az ipar, a mezőgazdaság, a népjólét és a kultúra további nagyarányú fellendítésére kidolgozott nagyszerű programja ai alkotó munka újabb hőstetteire lelkesíti s szovjet népet. A párt ereje sorainak egységében, á néphez fűződő szoros és elszakíthatatlan kapcsolatában rejlik. Ez a hétéves terv nagyszert feladatai megvalósításának, a kommuniste társadalom általánosan kibontakozó építésének legmegbízhatóbb záloga. Dicsőséges lenini pártunk, amely zászlají alatt tömörítette a Szovjetunió összes népeit kikövezi az utat az emberiség derűs jövőjí — a kommunizmus elé. Ezt az utat a marxizmus-leninizmus tiszta, kiolthatatlan fényi ragyogja be! M. A• Sxus&lov elvtárs hesséde Elvtársak! A XXI. kongresszus pártunknak nem rendes kongresszusa és ezért a kongresszuson nem hangzott el beszámoló a Központi Bizottság tevékenységéről. N. Sz. Hruscsov elvtárs világos, sokoldalú és mélyenszántó beszámolója azonban ténylegesen megvilágítja a párt tevékenységének, az egész szovjet nép tevékenységének eredményeit is, ä Szovjetunió Kommunista Pártja XX. és XXI. kongresszusa közötti időszak tevékenységének eredményeit. Az SZKP XX. kongresszusa óta csupán három év telt el, ami nem hosszú idő. Ezen idő alatt azonban hazánk világtörténelmi győzelmeket aratott. Magasabb fokra emelkedett a szocialista ipar, amely ma egyenletesebben dolgozik, mint bármikor azelőtt, teljesíti és túlszárnyalja a kitűzött terveket. Biztonságosan és egyre gyorsabb ütemben fejlődik mezőgazdaságunk, amelynek fejlődése hosszú időn át komolyan elmaradozott. A múlt években lényegesen emelkedett a dolgozók anyagi életszínvonala. Az egész világ elismeri a szovjet kultúra, tudomány és technika káprázatos sikereit, amelyeket a Föld első mesterséges holdjainak felbocsátása és a Napot körülkeringő bolygó megalkotása koronázott. A Föld és a Nap szovjet mesterséges holdjai sikereink természetes és törvényes társai, a hazánkban teljes és végleqes győzelmet aratott szocializmus társai. (Taps.) Mindezeket a sikereket a szocialista rendszer nagy előnyei révén pártunk mélységesen helyes lenini politikája és a szovjet nSp valóban hősies alkotó munkája révén értük el. Ezek a sikerek a marxi-lenini elmélet diadalát, a tudományos kommunizmus halhatatlan eszméi pompás győzelmét jelentik. A szovjetország előtt újabb bámulatra méltó, elképesztő történelmi távlatok nyílnak. A kommunista pártja köré tömörült szovjet nép oly magaslatokat ért el, oly nagyvonalú változásokat valósított meg, ami hazánknak most lehetővé teszi, hogy fejlődésének újabb jelentős szakaszát megkezdje, belépjen a kommunista társadalom mindent átfogó építésének időszakába. Hruscsov elvtárs „A Szovjetunió 1959—1965. évi népgazdaságfejlesztésének irányszámai" című /beszámolója téziseinek e rövid szavaiban a szovjetország egész történetét értékeli és tudományosan jellemzi a kommunizmusba való fejlődésnek most kezdődő, minőségileg új szakaszát. Ha elgondolkozunk a népgazdaság fejlesztésének irányszámai felett, valóban bámulatra méltó, csaknem fantasztikus kép bontakozik ki előttünk. Az emberiség történelme Ily grandiózus terveket eddig még nem ismert. S valóban a következő hét évben a Szovjetunió annyi ipari terméket fog termelni, amennyit a szovjet hatalom egész ideje alatt, vagyis 41 év folyamán termeltek. Aligha akad ember, akinek ne ragadnák meg képzeletét e számok. N. Sz. Hruscsov elvtársnak a hétéves terv irányszámairól szőlő beszámolója téziseinek megtárgyalásakor minden szovjet ember szíve mélyéből, egyhangúlag egyetértett e tézisekkel, mint a kommunizmus építésének nagy programjával. A hétéves terv mélységes örömet-és lelkesedést váltott ki a szocializmus valamennyi barátjában. Benne látják évszázados eszményeiknek megtestesülését. A hétéves terv ugyanakkor jelentősen aggasztotta a tőkés világot, főképp a milliomosokat az Amerikái Egyesült Államokban. Míg azelőtt népünknek azt a szándékát, hogy az USA-t utolérje és megelőzze a legfontosabb ipari és mezőgazdasági termékek termelésében, rendszerint kételkedéssel fogadták, ma ez a távlat komolyan nyugtalanítja őket. A szovjet ötéves tervek és azok a világra szóló sikerek, amelyeket hazánk teljesítésük során elért, a Föld és a Nap szovjet mesterséges holdjai sok minden mással együtt ma meggyőzték a szocializmus reménytelenül csökönyös ellenségeit is arról: amit ma a Szovjetunió terveiben kitűz, az holnap valóság lesz. (Taps.) Hétéves tervünk teljesen reális s amint Hruscsov elvtárs mondotta, nem túlzott, hanem teljes mértékben teljesíthető. A marxizmus-leninizmus mélységesen tudományos alapján a szocializmus törvényszerű fejlődésének s a kommunizmusba való átnövekedésének ismerete alapján dolgozták ki. A termelőerők, a tudomány és technika fejlődésének a szovjetországban elért magas színvonala lehetővé teszi e terv nagyszerű feladatainak kitűzését és teljesítését. Hazánkban a szakemberek és szakképzett munkások hatalmas kádere nevelődött fel, akik képesek minden kitűzött feladatot megoldani. A Szovjetunió mérhetetlen természeti kincsekkel rendelkezik, amelyeket egyre nagyobb mértékben tárunk fel és állítunk az ember szolgálatába. Hazánkban elértük a munkások, a kolhozparasztok, az értelmiség tagjainak példátlan erkölcsi-politikai egyséqét, összes nemzeteinek megbonthatatlan testvéri szövetségét s e nemzetek szilárd elszántsággal hajlandók a kommunista párt bölcs vezetésével előrehaladni a kommunizmus felé. Mindez megbízható biztosíték arra, hogy a párt által kitűzött nagy munkák tervét teljesítjük és túlszárnyaljuk. Elvtársak! Hruscsov elvtárs tézisei és beszámolója nemcsak a párt és az egész szovjet nép gyakorlati tetteinek nagyszerű prog ramját tartalmazzák, hanem egyben tudo mányosan megvilágítják további utunkat ; mérhetetlenül gazdag gyakorlati tapasztala tok általánosítása alapján, kifejtik a marxiz mus-leninizmus fontos tanainak egész sorá a szocializmusból a kommunizmusba való át menettel kapcsolatban. Hazánk fejlődésének űj, jelentőségtelje időszakát — mely a párt XXI. kongresszusé val kezdődik s a kommunista társadalom ki bontakozó építésének időszakát képezi - a jellemzi, hogy a marxizmus-leninizmus klasz szikusainak a szocializmusból a kommuniz musba való átmenetről szóló tanaival telje összhangban van. Marx és Lenin azt tanítja, hogy a kommu nizmus nem jelenik meg eqyszerre, haneti létrejön, megérik és kibontakozik, fejlődés bizonyos szakaszokon, fázisokon megy ál A kapitalizmus megdöntése után következí az új társadalom első fázisa — a szocializ mus és csak ezen új társadalom rövideb vagy hosszabb érési ideje folyamán jön létr a kommunizmus formája érett, végső alak jában. Mindkét fázisnak, vagyis a szocializmusnál és kommunizmusnak közös döntő elemük ai hogy mindegyikben a termelőeszközök társa (Folytatás a 5. oldalon C J SZŐ 4 * 1959. február 1.