Új Szó, 1959. február (12. évfolyam, 31-58.szám)

1959-02-26 / 56. szám, csütörtök

EGY HET PRÁGÁBAN Hazánk tnezögaz- t - T dasági dolgozói or- , szágszerte nagy tanácskozásukra. az EFSZ-ek IV. kongresszusára készülnek. Számvetést csinálnak, hogyan gazdálkodtak » múltban, mit kellene munkájukban javítaniok. A kongreszszuson komoly véleménycsere várható, mert hiszen a küldöttek mind Ízigvérig szakemberek, akik a kongresszusra nem „hallgatni" mennek, hanem régi j6 parasztszokás szerint nyíltan elmondani, ami a szivükön fekszik. A Loretta templom harangja éppen az Ave Mária gyönyörű melódiáját zenéli. A kongresszusi előkészületek azért nem zavarják meg azt az 1950 óta bevezetett hagyományt, hogy hetenként háromszáz szövetkezeti tag Prágában és ugyanannyi * Tátrában töltse jól megérdemelt téli pihenőjét. A Prágai Párizs szálloda a főváros legjobb szállodái kőző tartozik, úgynevezett „A" hotel. Itt van elszállásolva a rekreánsok egy csoportja, de a többiek, akik az Ambassador, Ametist. Kriváň szállodákban laknák, sem panaszkodhatnak, mert ezek szintén a legjobb hírnévnek örvendő prágai hotelek közé tartoznak. Hogy miért éppen a Párizs szállodával kezdtem a {elsorolást

T Itt leptem meg egyik reggel a bőséges reggelijét fogyasztó, vidám beszélgetésbe merülő társaságot. - Ha megengedik, magokkal tartanék ma délelőtt — kezdtem mondókámat, miután elmondtam, ki vagyok SÍ mi szél hozott feléjük. - Csak jöjjön kedves, szívesen látjuk - hallom minden oldalról, méghozzá három nyelven, csehül, szlovákul és magyarul. Némeöek elvtárs, a kulturális referens sebtiben szétosztja a finom tízórait tartalmazó papírzacskókat, nehogy védencei ebédig „éhenhaljanak" s már szállunk is be a szálloda előtt várakozó autóbuszokba. A délelőtti program városnézés. Elhelyezkedés közben inkább nyílik alkalmam szemügyre venni az embereket. Hamarosan megállapítom, hogy a szebbik nem túlnyomó többségben van, a fiatal nemzedék sem hiányzik, amott pedig egy középkorú férfi és asszony nyilván a házastársak kategóriáját képviseli. Szomszédom egy magyar fiatalember, nyomban meginterjúvolom. iTrencsik János 18 éves iognársegéd, a párkányi járás Karva 'községéből. Mögöttem Jankó Terézia is Huszár Valéria ülnek, a szenei já•ás Boldogja falujából. Szintén magyarok, a szövetkezet kertészetében lolgoznak. Mindhárman életükben ilőször vannak Prágában és ahogy szerint, aki már évek óta tölti be fárasztó, de amellett változatos, sok örömet nyújtó munkakörét, gyakran előfordul, hogy csoportjának 90 százaléka először van a fővárosban) de olyannak is, akik már voltak itt (ezek viszont egy-egy mozin, vagy hivatalon kívül sokat nem láttak belőle), felejthetetlen élményt nyújt ilyen hozzáértő magyarázattal kísért körséta. A majdnem lépésben menő autóbuszból nézzük a festői Malá stranát, Prága történelmi nevezetességekkel telitett városrészét, a Pállfy, Kolowrat, Rohan, Valditejn palotákat, a hatalmas Klementinumot, a XIV. század derekán épült Károly hidat, a pompás barokk stílusú Szent Miklós templomot, a Rudolfinumot, a zenei élet központját, az emberektől nyüzsgő belvárost a híres Vencel térrel, a fényes kirakatokkal teli PHkopyt, a párt székhelyét, a Sztálin emlékmüvet, az Óváros téri Városházát a híres Orlojjal, amely előtt télen nyáron nemcsak a vidékiek, hanem a prágaiak is türelmesen várnak az óránként megjelenő tizenkét apostolra, a május 9-i katonai díszszemle színhelyét, az új alagutat, az ősrégi zsidótemetőt a smíchovi városrészben kiállított szovjet tankot, amely arról nevezetes, hogy Prága felszabadításakor elsőnek nyomult be a fővárosba, a házat, ahol Alois Jirásek, a nagy cseh író lakott, egyszóval mindazokat a helyeket, amelyek hazánk fővárosának múltjában és ma kimagasló szerepet töltenek be. ' KiSzállásť á Várban „vezényel" kulturális referensünk. Itt aztán van bőven csodálni való. Rekreánsaink a mínusz tíz fokos hideg ellenére alaposan megszemlélnek mindent s nem ritkák az őszinte elragadtatás felkiáltásai. Magyar barátaim, akiknek dicséretére legyen mondva, hogy nagyjából megértették vezetőnőnk választékos cseh nyelven előadott nondják, négynapos ittlétük alatt , , . . ., tnnyi szépet láttak, annyi benyomás , Z^ ZS^ W lót, amely mindenkor jelzi, ha szeretett elnökünk a Várban tartózkodik. A Spanyol-terem pompája, a gót stílusú Ulászló-terem magasztos egyszerűsége, a Szent Vitus székesegyház óriási méretei, királysírjai, csodálatos szobor és mozaik díszítése, a Szent Vencel kápolna misztikus jellege, a mesébe illő apró házikókkal teli Arany utcácska eredetisége, a legtisztább román stílust őrző Szent György templom, a Loretta templom gyönyörűen zenélő harangja, felbecsülhetetlen értékű kincsestára mélységesen emlékezetébe vésődik a történelmi emlékek sokaságától elbűvölt vendégeknek. Ennyi szép láttán, ennyi benyomás és élmény után, bizony jól esik egy kis pihenőt tartani az ugyancsak történelmi patinájú jó öreg Vikárka vendéglőben. Előkerülnek az uzsonnás csomagok, a forró tea is jó szolgálatot tesz s nekem végre alkalmam van megkérdezni, habár a kérdés elég feleslegesen hangzik, hogy tetszett a délelőtti program és egyáltalán, hogy vannak megelégedve a prágai rekreációval. Nos, a válasz teljesen egyhangú a mai programot és az egész rekreációt illetően. - írja csak meg. még álmunkban sem hittük volna, hogy ennyi mindent fogunk látni, ilyen nagyszerű ellátásban lesz részünk, ilyen figyelmes lesz hozzánk mindenki, ennyire törődni fognak velünk, ilyen gyönyörű a mi Prágánk - hallom innen is onnan is a véleménynyilvánításokat. Mikor elmesélték a heti programot, nem is csodálkoztam azon, hogy a hazaérkezés időpontját kitolni szeretnék. Egy napot kivéve ' minden este színház, a karlini Operettszínházban látták a Csárdáskirály nőt, a Nemzetiben a Marisát, a Komédiában a Velencei özvegyet, hátra van még a Tylben az Ördögi kör és a Fidlovačkában a Holdasszony a búcsúestén a Rádiópalotában esztrád-műsor tánccal egybekötve, különben napközben múzeumok, kiállítások látogatása, ankó Terézia és Huszár Valéria a Mátyás-kapu előtt. Kis Éva felvételei almozódott fel bennük, hogy otthon gy évre való meséinivalójuk lesz. lőttem a piesfanyi járásból érkezeti nnu Nešková és Josef ina Hulmannvá 'nek. Sok kérdezősködésre nincs idő lert amint, elindul az autóbusz, meg:ólal a Prágát bemutató körútro '.osztott hivatásos idegenvezető, egy índkivül rokonszenves, (mint később derült, főiskolát végzett művészet irténész) lebilincselően előadó fia\l asszonyka Az autóbuszban ülök nyelemmel hallgatják, mondhatnám szák minden szavát - Ha csak lehet, úgy intézem, )gy mezőgazdasági rekreáción levő oporthoz osszanak be. A legháláibb s amellett érzékenyen reagáló, es megfigyelő képességgel rendel •zö „publikum" - mondotta, amiír a Várban levő öreg Vikárka ven• '•.glőben megpihentünk. Azok számára, akik még sohasem rtak Prágában és csak hírből, vagy 'pékről ismerik (Antonín Némeöek állatkert, fogadás a Mező- és Erdőgazdasági Minisztériumban, beszélgetés a minisztérium dolgozóival, mezőgazdasági ismeretterjesztő filmek bemutatása. A jegyeket persze mindenhová ingyen kapják. Ezenkívül a „nem szervezett" programok, ajándékok vásárlása az otthoniaknak, nézelődés az üzletekben, áruházakban, ismerősök, rokonok felkeresése stb., stb. A Vikárkában elbúcsúztunk. Azt hiszem, meg kell még írnom azt is, mi minden szükséges ahhoz, hogy Jankó Terézia, Anna Nešková és a többi mezőgazdasági dolgozók ilyen kellemes hetet tölthessenek Prágában. A Mező- és Erdőgazdasági Minisztérium Szlovákiában a Megbízotti Hivatal évenként, helyesebben november elejétől április végéig heti turnusokban 6000 mezőgazdasági dolgozónak Prágában, ugyanannyinak ti Tátrában teljesen díjmentes rekreációt tesz lehetővé. A péntek reggeltől következő péntek estig tartó üdülésen a prágai csoportok egyharmad része mindig Szlovákiából, a tátraiakénak viszont egyharmada a cseh területekről van. Az üdülési beutalásokat a nemzeti bizottságok osztják szét. Azok a szövetkezetek, ahol 14 koronával kevesebb egy munkaegység, tagjaikat ingyen küldhetik, a 14-20 korona összeget fizető szövetkezetek 100 korona, a 20 koronánál magasabb munkaegységet fizetők 200 korona hozzájárulást fizetnek tagjaikért a közös alapból. A szövetkezetek a nemzeti bizottságoktól kapott üdülési utalványt szorgalmas, magas munkateljesítményt nyújtó tagjaiknak adják. A rekreánsokról a prágai pályaudvarra való érkezésüktől kezdve vonatuk indulásáig példásan gondoskodik a minisztérium. E célból foglalkoztatott kulturális referensei ar előre megszervezett programon kívül is az üdülök segítségére vannak. A minisztérium a hálás rekreánsoktól számos levelet, képeslapot kap, amelyekben köszönetüket fejezik ki a kellemes pihenésért, élményekben dús hétért. A város a faluért — a falu a városért nem üres jelszó nálunk. Azt akarjuk, hogy minél több vidéki dolgozónk ismerje meg gyönyörű fővárosunkat, élvezze kultúráját és maradjon meg sokáig emlékezetében a nagyváros forgatagában eltöltött nyugodt, gondtalan hét. KIS ÉVA A rádió műsoráról A múlt héten a Csehszlovák Rádió magyar szerkesztősége kulturális műsorát a szocialista hazafiság jegyében tartotta meg. A szerdai és szombati félórás és negyven perces adásban a hallgatóknak módjában volt a magyar, szlovák, továbbá a cseh Irók és költők kiváló alkotásalt színvonalas tolmácsolásban élvezni. Igen érdekes, színes és változatos volt az összekötő szöveg, az írók, költök jellemzése, a kor, környezetrajz felvázolása, továbbá a hangulatos zenekíséret. A két adásból ki kell emelnünk, - Hviezdoslav-válogatíst a Véres szonettekből. ezenkívül a Petőfi, Juhász és Tóth Árpád költeményeit, amelyek a szlovák tájak békés légkörét zengték. A heti műsor csúcsteljesítménye azonban Voitech Cach drámájának A duchcovl sortűz kiváló előadása volt, amelyet a Győzelmes Február tiszteletére — a régi februárok harcaira emlékeztetve, — a Komáromi Magyar Területi Színház együttese adott elő. Noha az előadás eleinte vontatottan indult, néhány perc múlva azonban a cselekmény, a Duchcov környéki bányászok harca, teljes drámai feszültségében bontakozott ki és a rádió hallgatói igen meggyőző erejű művészi élményben részesültek. Az egymást követő, jól felépített drámai jelenetekben felelevenedett a kapitalista múlt, a kilátástalan bányászsors, amelyet végül a duchcovi sortűz fullasztón vérbe. A régi bányászsors művészi felelevenítésében nagy érdeme volt a színészegyüttes fegyelmezett és kiváló játékának. Ezúttal elsősorban Konrád Józsefet, kell kiemelnünk, aki Suk Bohdant, a kommunista szenátort és Király Dezsőt, aki Suchardát, a kommunistává fejlődő nemzeti szocialista bányászt alakította. Mindketten egyszerű, hamis pátosztól mentes színészi eszközökkel ábrázolták a munkásosztály szívós harcát a gyilkos kapitalista légkörben. Különösen szép és megrázó volt játékuk az utolsó {elvonásban. amikor a tanúk felvonulnak és vallomásukkal lerántják a leplet a kapitalista bíróság magatartásáról. Jó volt Fcrenczi Anni, Machurová, a bányászözvegy alakításában. Csöndes, alázatos szavaiban ellenállhatatlan erővel lüktetett a kizsákmányolók elleni düh és harag. Hasperát, az áruló kocsmárost Kovács József formálta meg kifogástalanul. Lőrincz Margit pedig Vlasta, az állástalan üveggyár! munkásnö kétségbeesett helyzetét tudtii hitelesen érzékeltetni. Úgy véljük, helyes lenne, ha a Csehszlovák Rádió magyar műsorában gyakrabban szerepelne hasonló hangjáték, hogv a csehszlovákiai magyar dolgozók jobban megismernék munkásosztályunk meg nem alkuvó harcát. Igy például a kosúti eseményeket is hasonló szereposztásban, sikerrel lehetne műsorra tűzni. Természetesen már most mozgósítani kellene íróinkat, hogy a témát a rádió számára megfelelő módon feldolgozzák. (sz. b.) FILMJEI iiiiiiu llllllllilillllllllllllllllilMIIIIIIIIIIIIIIIIIIMII A héten több erős hatású, sok vonatkozásban a mához szóló szovjet film jelent meg mozijainkban. Hogyan találja meg az eltévedt egyén helyét a közösségben és hogyan talál vissza a társadalom tagjai közé, hogyan alakul ki a szovjet társadalom tagjának kollektív szelleme, hogyan tör utat magának az új a régi elavulton keresztül — ezt tárgyalja Sztanyiszlav Rosztockij Válaszúton című filmje, mely — művészi elbeszélésmódjának egyes szépséghibái ellenére — vissza nem riadva konfliktusok felvetésétől, kidomborítja a társadalom fejlődését mozgató erőket. Egy közepes kolhozt tesz meg a történet színhelyéül. Tagjai munkaszeretök, de rájuk is illik az a mondás, nem vagyunk angyalok. Sok emberből még nem vesztek ki a kapitalista hajlamok, akadnak egyének, akik még a régi előítéletek befolyása alatt állanak és minden haladóinak ellenségei. Változást hoz a falu életébe az egyik kolhozparaszt unokájának, egy bátor, erőslelkű, s az újért, a párt céljaiért lelkesedő lánynak, — a kolhoz Leningrádban tanult új agrotechnikusának érkezése. Lassan minden megváltozik: az új diadalmaskodik a régi fölött. E harcokban alakul át Matvej Morozov, a „falurossza", a „fekete bárány" öntudatos emberré, felismeri hibáit, botladozásait. Jő megoldás volt, hogy a rendező Morozov lelki átalakulásának folyamatát a közte és Tonja között fokozatosan kialakult érzelmi momentumokra építette, ugyanakkor az erélyes lány alakjában megtestesíti az erkölcsös szovjet nő eszményképét, ki tisztában van erkölcsi kötelességével agy tévelygő nős emberrel szemben. Jónak mondhatjuk a film befejezését, mely hatásrontő, fölösleges pátosz nélkül ábrázolja Morozov visszatérését a börtönből (ahová súlyos testi sértés miatt került) övéihez, s a társadalom tagjaihoz. A nácik ellen vívott második világháború idején a szövetségesek katonái között kialakult fegyverbarátság számos emléke ma is olyan erő, amely hidat képezhet a Kelet- és Nyugat között tátongó szakadék fölött. Tatjána Ljoznova fiatal rendező is e szép hagyományokat keltette életre Szergej Geraszimov szövegkönyve alaoján készített filmjében, a Szívélyes emlékben. Hőse Ralph Chadwig angol repülő, akit a németek Szanolenszk fölött lelőnek. A sebesült pilótát Szimirnova orosz tanítónő veszi pártfogásba, s rejtegeti élete kockáztatásával. Felépülése után az angol pilótát egy partizánosztag biztos helyre szállítja. Chadwig évek multán visszaemlékezve megmentőjére, felkeresi a régi harcok színterét és szomorúan értesül arról, hogy a hős tanítónő partizántársaival együtt elpusztult. Az angol pilóta szívében örök hála és szívélyes emlék marad megmentői iránt. Az erős érzelmi aláfestésű film Andrej Popov és Tamara Makarova remek föszerepalakításában a népek barátságának eszméjét emeli magasra. Jugoszláv Avala-film produkcióban láttuk a tavalyi Karlovy Vary-i nemzetközi filmfesztiválon eiismerést érdemelt Testének ura című filmet. A paraszti kapzsiság, vagyonhajsza lélektanát domborítja ki egy parasztcsalád történetében, és megmutatja, hogyan okozza ez fiuk családi életének boldőgtál'anságát. Erős, kitűnő jellemábrázoló mű, mely hiteles képet ad az első világháború utáni évek jugoszláv falujának, lakóinak maradi életéről, szokásairól. Nagy érdeme, hogy élethűen ábrázolja a paraszti életet és gondolkodásmódot, s igy a maga módján éles társadalombíráló mű. L. L. Klubélet Apát falván Most is szép eredményekkel dicsekedhetnek az apát-falvi Poľana Textilgyár üzemi klubjának csoportjai, a jövőben azonban minden bizonnyal az eddiginél is szebb eredményeik szüleinek. Rövidesen felépül az üzem kultúrháza, s itt minden meglesz, ami a tevékeny és sokirányú kulturális munkához szükséges. A most épülő kultúrháznak egyetlen fogyatékossága, csupán az, hogy a városban építik, így egy kissé távol esik az üzemtől. De ami fogyatékosság az üzem dolgozóinak, a városiaknak sokat nyújt. Az új kultúrházat ugyanis így nemcsak az üzemiek, de a városiák is használhatják. Egy időben kifogásolták, hogy az üzem kulturházát miért építik a városban. Amikor azonban az illetékesek megmagyarázták, hogy a város egyelőre nem építhet művelődési otthont, szórakozási lehetőségre pedig a városban lakóknak is szükségük van, mindenki megértette a kultúrház építésével kapcsolatos elképzelés helyességét. Ott kell kulturális központot létesíteni, ahol annak a legtöbb ember veszt hasznát. A mostanitól helyesebb megoldást Apátfalván sem találhattak. Az üzemben jolyó kulturális életről Gajdos Istvánnál, az üzemi klub elnö-. kénél érdeklődtem: — Milyenek a munkalehetőségek'! — Ha felépül a kultúrházunk, természetesen jobbak lesznek. Munkalehetőségeink azonban most sem rosszak. Üzemi klubunknak három helyisége van. Az egyiket csupán filmvetítésekre, a másik kettőt próbákra, televíziós adásokra és más kulturális célra használjuk. Üzemünkben aránylag jó a klubélet. Ez nem utolsósorban a tagság igyekezetének, valamint a vezetőség messzemenő erkölcsi és anyagi segítségének köszönhető. Az üzem kulturális életét közelebbről vizsgálva valóban azt kellett megállapítani, hogy az apátfalvi textilüzemben jô a kulturális élet. A magyar és szlovák színjátszó csoporton kívül 22-tagú fúvószenekaruk. 10-tagú tánczenekaruk, esztrádcsoportjuk, bábszínjátszó-, fényképészeti , béliieggyüjtő-, sakk- és más szakkörük működik. A szlovák színjátszók ielenleg egy háromfelvonásos színmüvet tanutnak. A bemutatót áprilisra tervezik. A magyar színjátszók legutóbb a Boci boci tarka című színmüvet mutatták be. De ez már elég régen volt, úgyhogy új darab műsorra fűzése, náluk is időszerű. Pillanatnyilag még nem döntöttek, hogy mi

t fognak bemutatni, de rövidesen ők is új darab betanulásához fognak. Eddig esztrádegyüttesük dolgozik a legeredményesebben. Azonkívül, hogy az üzemben rendszeresen tartanak műsort, rendszeresen járnak az üzem védnöksége alatt levő egységes földművesszövetkezetekbe, ahol szintén változatos műsorral szórakoztatják a dolgozókat. Legutóbb például a panyitdaróci és a bolykl szövetkezetben voltak. Most ismét készülnek vendégszerepelni. Az egykor jól működő tánccsoportjuk munkája az utóbbi időben, sajnos, sokat hanyatlott. Ez elsősorban a vezető hiányának tulajdonítható. Nincsen olyan szakképzett vezetőjük, akinek irányításával a csoport igényesebb tánckompozíciókkal is megbirkózhatna. Ezért szerepelnek a táncosok jelenleg ritkán, akkor is csak párostáncokkal. Az üzemben foglalkoznak a kérdéssel. Remélik, hogy a vezetőhiányt rövidesen megoldják. s tánccsoportjuk munkája ismét fellendül. Ottjártunkkor más feladatuk is volt. Méltón akarták megünnepelni a februári győzelem évfordulóját, ezért szorgosan készültek, hogy az évforduló alkalmából rendezett ünnepségen csoportjuk minél jobb műsorral lépjen fel. Ezenkívül minden igyekezetükkel az ifjúsági alkotóversenyre készülnek. Az üzemi klub vezetősége — karöltve az üzemi CSISZ vezetőségével — mindent megtesz, hogy az üzem kulturális csoportja a lehető legjobb teljesítményt nyújtsa. Azt szeretnék, ha műsorukkal az élenjárók közé kerülnének. A klubba tömegesen járnak az üzem dolgozói. Szórakoznak, kellemesen töltik munka utáni idejűket. A kulturális élet megteremtésében valamennyiüknek része van. A legtöbb érdem mégis Machala Béláé. Lauko Pálé, Korák Zoltáné és Bútor Ferencé, ők tesznek a legtöbbet, hogy az üzemben jó és sokirányú legyen a kulturális élet. Rajtuk kívül természetesen sok érdeme van a csoportok többi tagjának is. S ez biztosíték arra, hogy ezentúl is eleget tesznek feladataiknak és üzemi klubjuk munkája is tovább javul. Balázs Béla. ÜJ SZÓ 7 * 1959. február 14,