Új Szó, 1959. február (12. évfolyam, 31-58.szám)

1959-02-26 / 56. szám, csütörtök

ÉJJEL, EGYEDÜL — Dum, dum ... És még egyszer: — Dum ... tompa, távoli dörgés. Időnként mintha halkulna, máskor megint közeledik. Nem tudni: hang-e, vagy maga a föld reng. Már a harmadik éjjel itt az ablaknál és még mindig nem tudja megkülönböztetni, a fülével fogja-e fel, vagy inkább az egész testével. Nem tudni: a levegőn át jut-e idáig, vagy a föld görcsös rengéséből fakad-e. Elsőnek alighanem egy kaszás vette észre, amikor délidőben pihenve hasmánt heverészett a pajta árnyékában és fülét a pőre földre szorította. Hirtelen felkapta fejét és meglepetten nézett körül. Csak egy idő múlva, hogy nem látott közel semmi gyanúsat, keltette fel alvó társait. Ki sem egyenesítették derekukat, négykézlábra ereszkedve. mint valami újkori furcsa szörnyetegek tátott szájjal hallgatóztak mind, egy irányba: úgy van, kétségtelenül úgy van, ugyanígy dörgött harminc évvel ezelőtt is, amikor az oroszok Premyslt ostromolták ... Azóta egyre gyakrabban tekintgetnek kelet jelé. Leginkább azok beszélnek róla, akik napközben kijárnak szénázni a rétre: tudnivaló, hogy ott minden hang tisztán és messzire terjed. Leggyakrabban ott hallják. Ilyenkor megtorpan a suhanva lendülő kasza, feleúton megáll a gereblyéző kéz, még a lélegzet is megszorul a mellben. Csak a szív jár duhaj táncot valahol a test mélyén. Napközben ugyan még elviselhető. Ámde éjjel... Éjszaka mindenki egyedül van (jómagam asszony létére már harmadik éjjel küszködök a magánnyal), így hát éjjel ki-ki maga viaskodik vele. Ki-ki a maga módja szerint. Hallod? ... Fecske fióka riad a fészekben, DOBROSLAV CHROBÁK: nik: egyszerűen és szó nélkül eltűnik a sötétben, vagy mond előbb valamit? És mi lesz — ez hirtelen jutott az son-e. Az asszony összehúzza magát eszébe, s a gondolat, hogy ilyesmi is a csíkos dunyha alatt, lehányt szeme megeshetik, annyira felizgatta, hogy keskeny résen át les az ajtóra, ame- kishíján magáról megfeledkezve azonlyen be kell jönnie. A gádor alatt nal tenni akart valamit ellene — mi megcsikordul a homok. A lépcsőn kop- lesz, ha úgy megy el, ahogy az imént pan a meglazult deszka. Végre zörren a kemence előtt állt, nem visz magá az ajtó küincse, s nyomban felvilágol val semmit, legföljebb azt a szörnyű a fiú arca. Káprázó szemmel pislogva valamit, amit a kemencébe dugott? mered a szobába, mintha helyét ke- Mi lesz akkor? Mihez kezd ott, ahová resné valaminek, amit a kezében tart megy? Mit fog enni, mit vesz magára, és amit el kell rejtenie valahová, ha átázik a ruh&ja? Nemsokára kezA kemencéhez megy vele. Lehajol és dödnek az esős idők, beköszönt a fagy. gyufával bevilágít a méhébe. Azt a Zimankó és havazás. Tudja, milyen valamit bedugja a kemenceajtón, ilyenkor az erdőn. Tudja, mivel kell egészen hátra lökdösi, s még a fejével ellátni a férfiembert, ha ilyenkor fáért is utána nyomul, hogy lássa, megfe- megy. lel-e a rejtek. Fölegyenesedik, meNem, ez nem történhetik meg ' ezt az egyet nem szabad enredten áll, új ja közt kialszik a gyufa. Ali a sötétben, nem moccan. Mintha ott sem volna. Idegen, titkokkal terhes lény, minden tette, minden mozdulata távoli és különös. Az asszony . . , , legalább így érzi. Mintha nem is volna [

éI

n

iÍJ_

e

m™

to

l:_, az anyja. lehet, hogy már rákapott az w™™**: tenyerei suim ingei L italra, vagy más vétekbe eJ ™

sal

m: tarisznyába kesziten, esett... Ó, nem, nem erről van most dent. amtre férfiembernek az erdőn szó, ezt meglátná rajta. De mi szállta "uksege van Csodalat o smodon megmeg mindnyájukat? Egyszerre mintha nyugodott Mar nem banja, hogy így kicserélték volna őket,' mintha bele- helyes-e, így kell-e lenni. Csak arra gednie. S hirtelen mintegy sugallatra rádöbben a maga helyére mindabban, ami körülötte készül. Nem szabad félnie semmitől, csupa ismer ez, olyan, amivel kiskora óta foglalatoskodik: kenyeret sütni, inget mosni minkóstoltak volna a tiltott gyümölcsbe s azóta nem bírnak már beletörődni az életbe, amit eddig éltek? Sejti, hogy a fiú viselkedése valamiképpen gondol, hogy ha valami történik és a fia is részt vesz benne, ez ne következzék be nélküle, vagy ellenére. Hisz, tulajdonképpen arról van szó, hogy összefügg azzal a távoli dörgéssel, de e"

aý

sa a f

ia

t- akl az erdor

e sehogyan sem képes felfogni azokat ?

Uas

s<* rnindennel, amire szüksége a szavakat, amiket esténként itt-ott les

z> !'

a m

aJ

d beköszönt a zegernyes, elejt eget. Soha nem hallott, újdonat- esos ld

0 • • • Nyugodtan fekszik már az ágyon, a fáradsága eltűnt. Józanul, világos értelemmel vesz számba mindent, mint már annyiszor a múltban, ha csapás A'rtvénü mentén áörénv'

Íoväkoďik a akarnak? Honnét jöttek? Azt be- érte a gazdaságot, ha meg kellett A soveny menten goreny lopaKoaiK a n_ menteni, ami a termesből megmaradt, bammfiól tele. Meaáll. fölkavia mellső izélik, a hegyekben tanyaznak. De nem .4., , _,„„. „..„,,„„. „, úgy, mint a mieink, nem favágók, új szók zaklatják a gondolatait s gyötrik az emlékezetét. Soha nem merte kimondani idegenek előtt: parkétszer is halkan 'felcsipog ''álmában, titánok, parasutiszták. Kik lehetnek? baromfiól felé. Megáll, fölkapja mellső lábát, s hátrafordított fejjel fülel a sötétben. A tücsök pedig (gondolj a tücsökre: ott tanyázik a résben a küszöb alatt) muzsikálva megosztja veled a virrasztó éjszakát... vagy újból elölről kezdeni mindent az UUUi rrttiu u imciiin., ncru luuuuun., ., -, .. m . . .. nem erdei munkások. Inkább mintha usz

k°

s- r

o™

o

s, telken. Tudja hol a fiu rejtőzködnének. Miért? Ki elől? Nincs, e™

ű"<5, téli kodmone, tudja, hol a aki megmagyarázza. Firtatni meg nem ^urnadragja, az uj bakancsa (jól be akarja, mert hisz ő is... a fia is be- ke

U zsírozni), hol a kucsmaja MindDum lum' Tomván messziről lekeveredett. Még előtte, az anyja {

ár

t reggel mindent előkeres kikeszi.

d

u™-- előtt is titkolia. de azért seiti. tudia ti a ladára a kamraba. Naphosszat A fekete szörnyeteg újból megmozdult. Nyög és fújtat. Vonszolja magát előrefelé. Ormányával szimatolva túrja a földet. Patáival marcangolja a fekete előtt is titkolja, de azért sejti, tudja már... Nem, nem szabad tudakozódnia, az emberek még kifürkésznének bőven lesz ideje gondoskodni a többiről is. Gyufáról semmiképpen sem televényt. Magasra szórja, felhősen éjszaka, hol bolyong Hol volt például a mult szombaton? Azt mondta leszáll a por és a füst. Sötéten gomolyog, villódzik mögötte, előtte. valamit abból, hogy mit csinál a fia szabad megfeledkeznie. (Mihez kezde«:—. . <-_. ne a fiú tűz nélkül). És zsírt is kell magával vinnie, sok zsírt. Hej, mennyi zsírt fogyaszt a férfiember télen az vágja a zabot a Mogyoróson. Még geÜgy "ám~'már "kurta' villanásokat is «blyét is vitt. De hogy estére nem ^ ™leJHMgMJ ha erdei tni innét. Lehet uavan. hoav csak tert meg, utána ment es a zabot la- rnunka közben a kalytbaban betemeti látni innét. Lehet ugyan, hogy csak zivatart hirlelő villózás ... bon találta. A kamrából másnap jó, ,. . . ... kora darab szalonna és egy egész kez asszony (akt mar harmadik mire jó ez? Miéjjel virraszt es var) szeretne £ ng

m *

mond]a me

g ^ keU? T

a_ Ián megtagadott tőle bármit is valaha? Kezdetben valóban várta, hogy a fiú bizalommal lesz hozzá. Még arra is készült, hogy megmossa a fejét. Persze nem gondolt valami hosszú prédikációra, csak meg akarta mondani, hogy a zab még mindig lábon várja a kaszát, le kell vágni és aztán kimeggyőződni róla. Kihajlik az ablakon és arcát fordítja a sötétnek. A nyirkos éjszaka odakünn rátapad a meszelt falra. Nesztelen, tág áramlással tölti be a sötétség a csillagtalan végtelent, Két levél összefonódik. A nappal letaposott fűszál kínlódva kiegyenesedik Az árokból vékony érben szivárog a őket a hó. Szépen előkészít mindent, berakja a tarisznyába. De a fiúnak egy szót sem szól róla, látni akarja a meglepetését, az örömét: hogyan meregeti majd rá a szemét, hogyan mosolyodik el, — mosoly virul ki mindkettőjük arcán, és aztán elnevetik magukat, miért is rejtegették egymás előtt a gondjukat, pedig minden sokkal könynyebb és egyszerűbb lehetett volna, ha a fiú kezdettől fogva nem titkolódzik. Csak azt a percet kell kilesnie, pocsolya vize. Az asszony hallgatódzik, csé ln

i '

TUzi{á

t készíteni. Ki végzi el, "mikor elszánja magát. Ha majd hir a sötétbe mered. Aztán faradt tenye- ^ ngm Arr(

J ondolt hogy telen felkel, szemébe néz, aztán lesüti révei kitapogatja az asztál szélét és eg

y.

két szóval m

eg

e

mr

l

ti a ' maga tekintetét és úgy mondja: „Most már ismét visszaül régi helyére. El-elbo- öregségét Me azt hoq

í. kiskorától mennem kell, isten megáldja". ValaU

: T""

J — MXm

^

m

^ nl/Jrtlnrtcŕ h n II _ s t7 3 ° a X, ,, . ^ ,-« t^,,, r, i rí biskol. Feje időnként oldalvást ball- egyedm nev

ei

te 5t vállára rokkan. Mégsem támaszkodik Csakhogy a legény nem szólt, maga búcsút. Akár a madár, aki ősszel útmeg, nem kíván semmi kényelmet „Ha „

e

m kezdhette. Csak annyit te- ra ke

l délnek, a nap nyomában: ket.1.. .1:1 7. .. JA. nh.r. 4-ŕ

,ln1r

,ŕ, "U . 1. A —- ..'_ 7 ." — ..... í t-,~.. het, hogy lopva figyeli. Es az arcaba néz, ha úgy véli, nem ügyel rá. Szehogy így mondja majd. Igy vesz majd elszundítana, ha itt alva találná ...' Riadtan összerezzen. Egyenesre szegi hátát, megdörzsöli a szemét. Ismét . , , . retné kiolvasni, mi játszódik le benne, » ,, . ott ül. nyújtott derékkal a kemeny micsoda hatalma

k bűvölték meg, hogy nyugtalan, nem találja a helyet, valami I ŕ ... r .. ~ „ír. Ansivt.l t-.P P./l _ . '

J .... * .1 A c három napig kering az ismert táj fölött, reggel, alkonyatkor összeverődik a magaszőrű más madarakkal, lócán. Egymaga az alacsony kis szobában. Vár. Lehet, hogy éjfél van, lehet, hogy rég elmúlt. Arra gondol, hogy mennie kellene, hogy felkeresse. Talán megtalálná. Oly fáradt, oly elgyötört, de talán még futná az erejéből. Ha megállna az ablak alatt, ha szolgálatukba szegődött. Hogy úgy még visszatartja, de egy minden másjön-megy, mint az alvajáró, a munkát nál erősebb szo, a nap es az elet hívó szinte révületben végzi, étvágya sincs szava végül legyőz benne minden és órák múlnak el anélkül, hogy sza- egyebet: egy reggel magasabbra száll, vát lehetne hallani. Szürkületkor pe- rnint szokott, kering egyet a hely dig éppencsak egy kicsit rendbe teszi fölött, ahol egész nyáron fészkelt, azodaszorítaná az ablaktáblához a fülét, val

a£

o

ul lehet, hogy valamit hallana: talan az ö hangját is. (Miről is tanakodnak már harmadik éjszaka?) És az ablak? Talán magát, bekap egy-két falatot és máris Ez volna minden. Ennyit tud a dologról. De mire jó mindez, kiért és ki ellen történik és mi köze hozzá a nem függönyözték be egészen! Talán fiának? Ki vUte uda

? g

s mikor tö

r. Érteni nem akarja és nem is 1 1.1 ~ n7»om i h ó'rrtŕl n n J . \4 JU ni-,.+ ~Ar!'AUUnvi4- Tysyfl + lesz égy kis'rés. keskeny hézag .. ha lábujjhegyre áll. vagy ha csendesen tán engedve egy ismeretlen, kifür készhetetlen hatalmas erőnek, szárnyalni kezd egyenest délnek. Valahogy így történik majd. Már érzi ezt az erőt, hogyne érezné, hisz az anyja'. kell. ténhetett, hogy semmit sem vett Mihelyt rádöbbent, mit kell tennie, észre? Egy szobában lakik, egy tálból mielőtt a fia elmenne — abban a pilegy "tuskót visz a fal tövébe, esetleg egy" munkái'vfgez'vele. Soha- 'anatban fejet hajtott az ismeretlen . . ... erő előtt. Különben sem újdonság számára mindez. Mást sem tett soha, csak fejet hajtott olyan erők előtt, amelyeket ésszel fel nem ért, de amet'ette. 'iliért 'éppen ~~az~Y fiát"a 'sok lyekből élet sarjadt, élet halt el bensem beszéltek efféléről, s azt sem hallották, hogy más beszélt volna róbe is leshetne ... Hogy felzaklatta ez a gondolat'. Szíve vadul dobogni kezdett tőle, alig i

a. Mégis a fiút egyszerre megfogta, győzi csitítani. Ezalatt mindaz, amit öt meg, az anyját a szele sem érinolyan szépen végiggondolt magában, tette. Miért éppen az ő fiát a sok a semmibe vész. Most újból elölről közül? Mi kábította el, kinek a szeme _ nük. Ez is egy ilyen erő. A távoli bűvölte megT'Anyja létére miért nem dörgés, amely most ismét megszólal. kezdheti. www^v ,,.

v . +

m.

w „ ,^ ..„,»,.» .... Istenem uram! Hisz ezek az ő lép- Tehet'vele'"hisz szemlát'omás't 'szenved nem riasztja többé^ Nern^ is idegen. tei! Csak akkor hallotta meg._ amikor szegény. Hallja, hogy óvatosan leveti és a már az ablak alatt koccantak. Egyszerre fürge elevenség költözött belé. Ellenkezőleg: mintha titkos szálak fűznék hozzá. Megtalálta a helyét. Azt Éppen csakhogy sikerült ledobnia másik bakancsát. Csendesen az ágyba A íl „ _..!,A4 c hohl'lini n mpnve- U.'.liU tnl-C^iV földre teszi előbb az egyik, majd a a helyet, amelyről maga is hozzájámagáról a ruhát, s bebújni a megve tett ágyba. Visszafojtotta a lélegzetét. Tudja, mihelyt a fiú belép a szobába, gyufát gyújt, s akkor úgy ragyog arca a sötétben, akár az arkbújik. Azt is tudja, hogyan fekszik rulhat ahhoz, ami ott történik, ahol reng a föld: holnap reggel tarisznyát most, hogyan tette kezét a feje alá és k

észít, belecsomagol mindent, amire nézi a mennyezetet. Pontosan tudja, férfiembernek az erdőn szükségé f/ét kezét megbékélten kinyújtja ** a csíkos dunna hátán, úgy álmilyen most az arca, mire hasonlít va

n _ leginkább. Miért nem tudja hát a töbang'yalé: titokzatos ráncok, halmok és bit is? Csa

k valamicskével többet, árkok barázdálják, amelyek közt már h

0g

y megismerje azt is, ami most szik el. Félálmában még egyszer el régóta nem ismeri ki magát, láttukra m$g elválasztja a fiától. De ezen a mosolyodik: azt az örömet el nem mégis csendes izgalom keríti hatal- valamicskén nem jut túl. Nincs rajta engedi. De jól esik majd, ha előbb mába. Ilyenkor legszívesebben lehúny- szemernyi hézag sem. Hallgatja a lé- S mosolyog a fiára, aztán a fia vissza ná a szemét és lopva keresztet vetne légzését. Hallgatja, hogyan lesz egyre rá! Ha indulás előtt azt mondja majd magára. Igaz, soha nem teszi, de el- hosszabb, mélyebb. Most már alszik, neki: „Ne felejtsd el magaddal vinni szánja magát, hogy harcolni fog ezért Most már vele marad reggelig. De az a tarisznyádat: minden benne van, az arcért. Senkinek sincs joga rá, a pillanat, félórával ezelőtt, amikor amire az erdőn szükséged lesz." De hogy elvegye, senki sem foszthatja ott állt a kemencénél és újjai közt kimeg tőle jól esik majd, ha a fia a karjába kapja aludt a gyufa úgy, hogy észre sem s ő elvész az ölelésében. Ha orcájával vette — egy ilyen pillanat egyszer érinti a haját és lopva megsimogatja Megdermed: a gádornál megállnak a léptek. Mintha tétováznék, benyis- elveszi tőle. Elképzeli, hogyan törté- az arcát... Feszliválláz a Felkelés városában Banská Bystrica életére a napokban fesztiválláz nyomta rá bélyegét. Furcsa, ragályos betegség ez, de ha látszólag lehetetlenségnek tűnik is megállapításunk, ez a kór nem veszélyes, inkább hasznos. Hasznát látja belőle a város lakossága, amelyet arra ösztönöz, hogy behatóan megismerkedjék a csehszlovák kinematografia tavaly létrejött alkotásaival, és ami még ennél is fontosabb — javára válik az utóbbi időben filmművészetünknek. Márpedig ennek a filmfesztiválnak elsőrendű célkitűzése, hogy kifejlessze és az alkotó munkában gyümölcsöztesse a film, filmművészek és a közönség kölcsönös kapcsolatát, közelebb hozza a legszélesebb rétegekhez szóló, legelterjedtebb és leghatalmasabb művészetet a dolgozók életéhez. Miben nyilvánul meg ez a fesztiválláz? Hangsúlyoznunk kell, hogy nemcsak külsőségekben. Megnyilvánul ugyan abban is, hogy a Národný dom, a helybeli szálloda most mindenekelőtt a filmesek és a fesztiváli vendégek otthona, meg azután a fesztiváli filmeket vetítő mozi előtt állandóan kisebb-nagyobb csoportok, főleg fiatalok várják, mikor jelenik meg egy-egy ismert színész, rendező, szövegkönyviró, (az igazat megvallva, inkább a színésznőknek van nagy hódoló táboruk), hogy autogramot kérjenek tőlük, vagy megelégedjenek egy kíváncsi, fürkésző pillantással. Megnyilvánul abban is, hogy az emberek legfontosabb beszédtémája a fesztivál, a filmek megvitatása, hogy nem találkozhatunk helybeli lakossal, aki ne lenne büszke arra, hogy elsőízben éppen az ő városukban került sor erre a filmszemlére. Ilyen és hasonló jelenségek sora bizonyítja, hogy Banská Bystrica a fesztivál jegyében él. De nemcsak ez. Beszélnünk kell elsősorban arról, hogy a mozikban nap nap után telt ház van, és az egyik legnehezebb feladat jegyet szerezni. Peďig a rendezőség éppen a fesztiválra való tekintettel a helyek döntő részét fenntartotta a nagyközönség számára. Karlovy Varyban a fesztiváli mozgóban sziinte kizárólag a film és a sajtó dolgozói jutottak helyhez, itt viszont főleg a különböző foglalkozású dolgozók, hogy a filmekről véleményt mondhassanak. Minden előadást ugyanis vita követ. Érdekes megfigyelni, milyen bátran, öntudatosan jelentkeznek az emberek szólásra. Gyakran a szakembernek, például a filmkritikusnak is nehezére esik, hogy azonnal a film megtekintése után szavakba tud.ia önteni véleményét. Itt pedig a közönség köréből tízen, tizenöten is elmondják, amit az előbb látott alkotásról gondolnak. Ebben a cikkünkben nincs helye annak, hogy részletezzük a különböző alkalmakkor elhangzó dicsérő és bíráló megjegyzéseket. Egy dolgot azonban meg kell mondanunk: a felszólalók, munkások, egészségügyi dolgozók, katonák, diákok, háztartásban dolgozó asszonyok, nyugdíjasok és ki tudja még hány foglalkozásbeli emberek döntő többségének szavai a napnál világosabban tanúskodnak arról, hogy népünk az elmúlt években meqlepően nagyot fejlődött. A felszólalók néha a művészeknél érzékenyebb módon méltatják a film társadalmi mondanivalóját, kritikus szemmel felmérik az élethűségtől, a helyes arányoktól és a pártosságtól való eltérést. Ugyanakkor ennek a közönségnek mind nagyobb része igényesen és jó ízléssel megkívánja, a magas művészi formát, elutasítja az élet bonyolult folyamatainak egyszerűsítését, a lapos, sekélyes ábrázolást, a sematizmust, amelynek eredendő oka szintén az élet hiá-' nyos ismerete. Nem akarom idealizálni közönségünket, hiszen még sok tennivalónk akad, ha teljesen kii akarjuk gyomlálni a kispolgári ízlést, ha döntő fordulatot akarunk elérni a széles dolgozó rétegek tudatában. De éppen ez a fesztivál győzött meg arról, csak a szellemi vaksággal vert ember, vagy az, aki nem akar látni, nem veszi észre az emberi agyban, szívben, lélekben végbemenő nagy átalakulást. « * * Első tudósításom óta mozgalmas, eseményekkel telített napok zajlottak le. Az újságírónak itt legnagyobb ellensége az időhiány. A sajtó dolgozóinak szokásos tájékoztató jellegű összejövetele után minden nap 10 órakor értekezlet kez" dődik a munkásházban, azon az emlékezetes helyen, ahol 1937-ben Široký elvtárs a CSKP területi konferenciáján Szlovákia gazdasági és kulturális fellendítésének tervéről beszélt. Röviddel ebéd után az első filmbemutató, majd vacsora után a második szerepel műsoron. Hétfőn például a Szent Péter esernyője című szlovák-magyar kooprodukciós filmet láttuk, amelyről már közöltünk bírálatot és ehhez nincs sok hozzáfűzni valónk. Este még két filmet vetítettek. Az első Pavel Kohout, az Ilyen nagy szerelem című nagysikerű dráma alkotójának szövegkönyve alapján, Václav Krška rendezésében készült a Még visszatérhetsz című film, amely lényegében az ifjúsági bűnözés kérdését veti fel nem éppen szerencsés módon. Ezt a véleményünket majd részletesen kifejtjük a film műsorratűzése után irandó beszámolónkban. A második filmalkotás ugyan nem tartozott a fesztivál programjába, de nem sajnáltuk a megtekintésére fordított időt. Ludvik Aškenazy, a neves cseh író három elbeszélése alapján cseh-szovjet koopro- ' dukcióban készült Májtisi csillag című film, amely a háború utolsó napjaiban a Csehországot felszabadító szovjet hadsereg néhány nagyszerű, tipikus képviselőjét mutatja be kristálytiszta, lírai szépségű és igaz, nemes pátosztól áthatott, rövid történetek keretében — filmművészetünk gyöngyszemei közé tartozik. Ezenkívül láttunk még két rövid filmet. Az egyik Martin Kukučín, klasszikus szlovák író életútját és művét mutatja be megragadó formában, a Csomó a zsebkendőn című alkotás pedig tanulságos kis mese keretében szól a gyermekhez. Kedden délelőtt Ján Kiiment. A munkásosztály és a falu ábrázolása filmeinkben címmel tartott előadást. Délután az Expo 58 és az Akkor karácsonykor című film szerepeltek műsoron. Este megtekintettük a különféle, főleg a kozmikus és az atomsugárzást magyarázó nagyon érdekes, népszerű, tudományos rövidfilmet, majd egy újabb Aškenazy novellafeldoígozást, amelynek címe Játék és álom. Kevés gyermekekhez szóló filmünk van, é3 sajnos még kevesebb a jő. Ez a film nemcsak kedveshangú, meleg, lírai tónusú, hanem a szerző gyermekszeretetéről és gyérmekismeretéről tanúskodik is. A film sikere annál is örvendetesebb, mert egy fiatal rendezőnek, Milan Vosmiknak ez még csak a második önálló alkotása. A tegnapi nap műsorán J. Spitzer előadása szerepelt A békéért, a fasizmus ellen folytatott harc tematikájáról. A fesztiváli filmek közül J. Sequens Menekülés az árnyékból című jő pszichológiai drámáját és a Főnyeremény című gyengén sikerült vígjátékot láttuk. Gály Iván. M»HIHHMIMHIHIM»HHIHHMHHM«I Fordította Tóth Tibor Szelivanov: Kommunista szombat, linóleummetszet, 1956. 1959. február 26. ÚJ SZÓ 6 *