Új Szó, 1959. február (12. évfolyam, 31-58.szám)

1959-02-02 / 32. szám, hétfő

(Folytatás a 3. oldalról) lágrendszer országai között, hanem a szocialista és az összes többi, tehát a nyugati országok között is. Dillon úr ezután kijelentette, hogy mi csak saját feltételeink alapján akarunk kereskedni. Pedig Dillon úr valamennyi kijelentése arról tanúskodik, hogy véleménye szerint az államaink közti kereskedelem csak olyan feltételek alapján lehetséges, amelyeket egyoldalúan az amerikaiak állapítanak meg és amelyek korlátozzák ezi a kereskedelmet. Dillon úrral folytatott beszélgetésem során azt mondottam neki, hogy két tagadhatatlan ténnyel kell számolni. Az egyik az, hogy a rossz politikai kapcsolatok nem járulnak hozzá a kereskedelem fejlődéséhez, a másik pedig az, hogy a jó kereskedelem hozzájárul a jó politikai kapcsolatok létrejöttéhez. Dillon úr ezzel egyetértett. Amint látják, nem vitatkoztunk állandóan. Ha az amerikaiak a kereskedelmi kérdéseket nem tennék függővé a nemzetközi politikai kérdésektől, amilyen a Távol-Kelet és Berlin problémája, hisz sem Berlin, sem a Távol-Kelet nem tárgya a kereskedésnek — akkor mindkét fél Dillon úrral folytatott beszélgetésen elhangzottaknak megvizsgálása után ebből az összejövetelből indulhatna ki, hogy előkészítse a szovjet-amerikai kereskedelem kölcsönösen elfogadható alapelveit. Küldött elvtársak! Kongresszusunk jóváhagyja a Szovjetunió népgazdasága és kulturája fejlesztésének hétéves tervéről szóló határozatot. Ma már a kapitalista országokban sem kételkednek a szovjet gazdasági tervek reális voltában. Ez nagy siker. Mind ez* ideig azonban vannak olyan tényezők, akik a vállalkozókat terveinkkel akarják megfélemlíteni. Félelmet igyekeznek bennük kelteni, hogy a Szovjetunió majd senkitől semmit sem fog vásárolni, a Szovjetunióval folytatott kereskedelemnek nincsenek semmiféle perspektívéi, és állításuk szerint mindez - teljes önellátás számlánkra írt politikájából ered. Ez teljesen helytelen, ellentétben áll politikánkkal, külkereskedelmünk eddigi történetével. Elég ha hangsúlyozzuk, a hétéves terv lehetővé teszi a kapitalista államokkal folytatott kereskedelem megkétszerezését. A történelmi tapasztalatok is arról tanúskodnak, minél fejlettebb iparral rendelkezik egy ország, annál- inkább szüksége van a külkereskedelemre, annál inkább lehetővé válik fejlesztése. A vállalkozókat azzal is megfélemlítik, hogy a Szovjetunió gazdaságát kifejlesztve a nemzetközi piacot elárasztja olcsó gyártmányaival, hogy így aláássa a kapitalista gazdaságot. Ez nem kisebb badarság, mint az előző állítás. Sohasem csináltunk dömpinget, elvből mindig elleneztük, mint a nemzetközi kereskedelem egészségtelen jelenségét. Mindezt azok gondolták ki, akik maguk alkalmazzák ezeket a meg nem engedhető módszereket. Külkereskedelmi szervezeteink minél többet akarnak kapni az eladott árucikkekért, és mellesleg szólva prémiumokat kapnak, ha kedvező árakon adják el a gyártmányokat. És miért adja el államunk olcsón gyártmányainkat, ha megkaphatja értük a teljes árat és ezt a pénzt népünk javára fordíthatja? Sajnálattal kell azonban megállapítanunk, hogy a kapitalista országokban jelentős mértékben elterjedtek ezek az előítéletek és helytelen nézetek. Megmagyaráztam ezt az USA-ban és úgy hiszem ezt a félreértést bizonyos mértékig kiküszöböltem. A nemzetközi kereskedelem azon általánosan érvényes elvei alapján akarunk kereskedni és kereskedünk is, amelyeket a kapitalisták is szem előtt tartanak. Azt is állítják, hogy ha a Szovjetunió gazdaságilag még erősebb lesz, bővítheti együttműködését a gazdaságilag kevésbé fejlett államokkal és ez — véleményük szerint — veszélyes lesz a nyugati hatalmakra. Ügy véljük ilyén veszély nem létezik. Ez — ha úgy akarják — bizonyos versengés a gazdaságilag kevéssé fejlett országokkal folytatott együttműködés terén annak ferdekében, hogy fellendítsük gazdaságukat. Természetesen ez a kapitalista államokat és monopóliumokat arra fogja kényszeríteni, hogy hitelt nyújtsanak ezeknek az országoknak és bizonyos igazságos feltételek mellett kereskedjenek velük, mint mi, s amelyek kedvezőek ezen államok számára. Ebben nics semmi igazságtalanság, még ha a tőkések ezzel bizonyos veszteségeket szenvednek. Ezeken az államokon már annyit kerestek, hogy amint Amerikában mondottam, „az isteni igazság" Szempontjából, amelyre oly szívesen hivatkoznak, nem volna bűn, ha nyereségük egy részét visszatérítenék ezeknek az országoknak. Elvtársak! Amikor az ember hazájának határain túl tartózkodik különös erővel tudatosítja államunk, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének nagyságát és hatalmát. Népünk büszke lehet a szovjet kormány és a kommunista párt dinamikus, elvhü, következetes és rugalmas külpolitikájára, amely fáradhatatlanul küzd, egyik kezdeményező javaslatot a másik után előterjesztve, hogy csökkentse a nemzetközi feszültséget, likvidálja a „hidegháborút", biztosítsa a békét és barátságot minden nemzettel. Ma már nemcsak népünk, nemcsak a szociá* lista országok és nyugati barátaink értik po* litikánkat és teljes mértékben igenlik. A párť XX. kongresszusa után a nyilvánosság mind szélesebb körei győződnek meg valamennyi államban külpolitikánk helyességéről. Kongresszusunk teljes joggal fejezheti k| azt a meggyőződését, hogy a Központi Bi* zottság és a szovjet kormány továbbra iá a lenini külpolitikának ezt a bevált útját fogja követni a háborús veszéllyel szemben a békéért és a barátságért, a kevéssé fejlett országokkal való gazdasági együttműködésért, a szocialista rendszernek a kapitalista rendszerrel való és a békés egymás mellett élés elveit szem előtt tartó versengéséért folytatott harcban. (Taps). A Szovjetunió sikerei, amelyekről oly vw lágosan és kifejezően beszél Hruscsov elvtárs beszámolója és a nagy hétéves terv tényekkel, tettekkel, magával az élettel kifejezően igazolja Lenin szavait, hogy a szocializmus gigantikus erőt jelent, s hogy a? emberiség most a fejlődés új szakaszába lépett, amely nagyszerű lehetőségeket nyújt. Szovjet népünket, amely a kommunizmus fejlett építésének időszakába lép, erő, ener«( gia és lelkesedés tölti el. Nagy célkitűzéseket lát maga előtt és tudja, melyik út vezet ehheá a célhoz. A szocialista országok családjával vállvetve halad előre, és vele tartanak az egész világ haladó emberei, akik meg akarják akadályozni a háborút és meg akarják őrizni a békét. A szovjet népet a kommunisták lenini pártja vezeti, és ez megbízható záloga az új, még nagyobb sikereknek. (Viharos, hoszszan tartó taps.) A. /. Kiricsenko elvtárs beszéde Elvtársak! Kongresszusunk nagy figyelemmel hallgatta meg Nyikita Szergejevics Hruscsov elvtárs beszámolóját, melyben értékeli azoknak a dicső győzelmeknek eredményeit, melyeket a kommunista párt és a szovjet nép a szovjet állam politikai és gazdasági hatalmának megszilárdításáért folytatott küzdelemben elért. A beszámoló marxi-lenini módon elemzi a szovjet társadalomban végbemenő nagy életfolyamatokat, rámutat hazánk gazdasága továbbfejlesztésének égető szükségleteire és elméletileg alaposan kidolgozza a szocializmusból a kommunizmusba való átmenet egyes legfontosabb kérdéseit. A XXI. pártkongresszus határvonal, mely mögött a szocialista társadalom újabb magasabb fejlődési fokra hág, határvonal, melyen túl a szovjet nép nagy lépést tesz előre a kommunizmus felé. A szovjet nép nagy sikereit értékelve túlzás nélkül kijelenthetjük, hogy az elmúlt öt év alatt, különösen a XX. pártkongresszus utáni időben hazánk egy magas hegycsúcsra lépett, melyről körülnézve a kommunista társadalom kibontakoződott építése nagyvonalú hétéves tervének széles horizontja és örvendetes távlatai nyílnak meg előtte. Az eltelt öt év annak az új történelmi időszaknak remek nyitánya volt, amelybe a Szovjetunió most lép. Hazánk óriási sikerei a párt gigászi szervezőmunkájának, vezető és irányító szerepének, gondos, rugalmas és helyes lenini politikájának eredményei. A párt' fejlesztve és alkotó módon alkalmazva a marxi-lenini elméletet, bátran és forradalmi módon cselekszik, eltávolítja az útból mindazt, ami elévült és elavult, ami fékezi előrehaladásunkat. Gondoljunk csak arra, hányszor kellett a Központi Bizottságnak visszavernie Malenkov, Molotov, Kaganovics, Bulganyin és Sepilov frakciós pártellenes csoportjának bősz támadásait. A csoport szembeszegült a Központi Bizottság legfontosabb intézkedéseivel, melyek hazánk gazdaságának továbbfejlesztésére, a nép jólétének növelésére és még sok más kérdésre vonatkoztak. A Központi Bizottság a XX. pártkongreszszus határozatait szem előtt tartva, nagy erőfeszítést tett, hogy véget vessen a leninizmustól való összes elhajlásoknak, hogy megnyissa az utat minden új és haladó előtt, ami a tömegek alkotásából születik, hogy kizárólag Lenin szerint építse a párt és az állam egész életét. A pártellenes csoport tagjai éppen ebben az időben próbáltak bennünket a XX. kongresszuson elítélt útra terelni. Elvtársak, meg kell önöknek mondanom, hogy a pártellenes csoport tagjai Sztálin halála után nyomban a KB Elnökségének minden ülésén támadták a lenini tanításból, az életből eredő és az ország irányítására, a fegyveres erők építésére és a külpolitikára kiható minden újat. Különösen bőszen hadakoztak a párt XX. kongresszusa utáni fő irányvonal ellen. A pártellenes csoport levetette álarcát és 1957. június 18-án szervezetten szembeszállt a XX. pártkongresszuson jóváhagyott irányvonallal. Tehát abban a pillanatban történt ez, amikor tagjai felmérték erőiket a KB elnökségében, amikor úgy vélték, kellő erővel rendelkeznek a párt és kormány politikájának megváltoztatására. Tudjuk, hogyan végződött. Minél távolabb kerülünk azoktól a napoktól, amelyekben a pártellenes csoport el akarta téríteni pártunkat fő irányvonalától, és meg akarta bontani a párt sorainak lenini egységét, annál világosabban látszik, milyen undorító és bomlasztó tevékenységet fejtettek ki ezek a politikai intrikusok és kétéltűek, milyen tévútra akarták sodorni hazánkat és pártunkat. Nyíltan meg kell mondanom, hogy az SZKP Központi Bizottsága és pártunk a pártellenes csoport szétzúzásával nagy győzelmet aratott a lenini fő irányvonalért, a marxizmus-leninizmusnak a kommunista építésben alkotó módon történő alkalmazásáért folytatott küzdelmében. (Taps.) Közismert tény ugyanis, hogyan jártak el ezek a szégyenletes dogmatikusok. Fülig benneragadtak a konzervatizmus fertőjében, célzatosan belekapaszkodtak kiragadott idézetekbe és nem is tudatosították, mennyire messze állnak az élő, igazi marxizmus-leninizmustól, az emberek életétől, mindattól, ami az elméletből anyagi erőt kovácsol. Vlagyimir Iljics Lenin ezekről mondotta: „...Egyáltalán semmit sem értettek meg a politikai gazdaságtanból és könyveikből vett idézetekbe kapaszkodnak, mint az olyan tudós, akinek a feje színültig teli van szép sorjában elrendezett idézetekkel s ezeket szedi elő egymás után, ha azonban a könyvekben még nem ismeretetett új kombináció merül fel, összezavarodik és éppen a nem megfelelő idézetet ragadja ki." (Lenin Müvei, 29. kötet. 369 oldal. Szikra kiadás.). (Derültség a teremben.) Közismert tény, hogy az igazi marxistaleninista az, aki a marxista filozófia törvényeit nemcsak' tökéletesen áttanulmányozta, hanem aki egyszersmind gyakorlatilag alkalmazni is tudja ezeket a törvényeket, aki helyesen fel tudja használni e törvényeket az életben, aki nemcsak a marxista politikai gazdaságtan összes kategóriáit sajátította el jól, hanem a szocializmus gazdasági törvényeit is jól ismeri és a szocialista társadalom fejlődése, a nép érdekében jól tudja a törvényeket alkalmazni. Az igazi marxistia-leninista az, aki nemcsak népe múltját tanulmányozta át és értette meg, hanem aki egyszersmind jól és tüzetesen ismeri a dolgozók jelenlegi életét, aki éli az életet és naponta érzi érverését, aki látni tud a jövőbe, ki tudja tűzni a társacialom fejlesztésének távlatait a marxistának a való élettel, a valóság pontos tényeivel kell számolnia", s ehhez Lenin gyakran hozzáfűzte általánosan ismert és figyelemreméltó szavait: „Szürke minden elmélet, barátom, de zöld az élet aranyfájte." (Lenin Művei, 24. kötet. 27 — 28 oldal. Szikra kiadás.) Ma nagy megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy a párt központi Bizottsága éppen az alkotó marxizmus-leninizmus szempontjából, a szovjet nép érdekeiből kiindulva, a reális helyzetet és a konkrét valóságot tekintetbe véve oldja meg a bel- és nemzetközi politika összes kérdéseit, a kommunizmus építésében felmerülő feladatokat. Még a legjavíthatatlanabb borúlátó is látja, milyen helyesen és körültekintően járt el pártunk Központi Bizottsága akkor, amikor az egyik nagy országos intézkedést a másik után hozta és még hozzá nemcsak politikai és gazdasági, hanem nagy elméleti jelentőségű intézkedéseket is. Nézzük például az ipar- és az építészet irányítása átszervezésének kérdéseit. Ha az átszervezés eredményeit értékeljük, meg kell mondanunk, hogy valóban forradalmi jelentőségűek voltak az ipar és a szocialista gazdaság más ágai fejlesztésének szempontjából, hogy helyénvalók voltak. Iparunk sohasem ért olyan nagy fellendülést, mint ma. Ismert tény, hogy a szovjet ország ipara az ötéves tervek idején rohamosan kibontakoződott. Egyes ágai azonban nem mindig dolgoztak egyenletesen. A szén-, kohászati és vasércfeidolgozó ipar és egyes más iparágak például évek során át nem teljesítették terveiket. Gondoljunk csak arra, elvtársak, mennyi különféle határozatot hoztak e kérdésben, hogyan özönlötték el a táviratok, irányelvek és különféle utasítások az üzemeket, mennyit fáradoztak a központban és egyes területeken e kérdések megoldásával. A jeladások és támadások egymást követték, és így lassan segítettük felvontatni a szekeret a domb tetejére, de nem mindig értük el a kitűzött eredményeket. S mi a helyzet ma? Minden iparág, többek között azok is, melyek azelőtt nagyon egyenlőtlenül, nagy kilengésekkel és bizonytalanul dolgoztak, most sikeresen teljesítik feladataikat. Sőt a faiipar, mely mint emlékeznek rá, évek hosszú során át problémát jelentett, tavaly az évi terv idő előtti teljesítésévei örvendeztetett meg bennünket. A tapasztalatok tehát igazolják, hogy a gazdasági irányítás formáinak és módszereinek a párt által végrehajtott alapvető módosításai teljesen helyesek voltak és idejekorán történtek. E változások új, rendkívül nagy erőket hoztak mozgásba, rendkívül kedvező feltételeket teremtettek a szocialista termelési módszer mérhetetlen belső forrásainak és lehetőségeinek maximális kihasználására úgy, hogy hazánk népgazdasága hét mérföldes léptekkel haladjon előre. Elvtársak! A pártnak és Központi Bizottságának alkotó és szervező szerepe különösen megnyilvánul a mezőgazdaság gyors fellendülése feladatának sikeres megoldásában. Közismert tény, milyen volt még néhány évvel ezelőtt mezőgazdasági termelésünk. Hazánkban gabonahiány volt, hús, fej, vaj. cukor, zöldség és más fontos élelmiszerek hiányát éreztük. Miben rejlettek a mezőgazdaság eme állapotának okai? Hisz azelőtt is dolgozott mezőgazdaságunkban a kolhozparasztok nagyszerű hadserege, vezető dolgozók, gépesítők és agronómusok tapasztalt káderei dolgoztak itt. Mezőgazdaságunkat 1953 előtt is elláttuk traktorokkal, kombájnokkal és más gépekkel. Kazahsztán és Szibéria földje öröktől fogva termőföld volt. Az volt a baj, hogy rosszul használták ki a szocialista mezőgazdaság határtalan lehetőségeit. A hazánk mezőgazdaságát irányító embereknek vajmi kevés közük volt a mezőgazdasághoz, nem értettek a mezőgazdasági termeléshez, sehova nem jártak, nem voltak kapcsolatban emberekkel, senkitől sem kértek tanácsot és nem látták a kolhozfalvakon végbemenő folyamatokat, nagyúri fennhéjázással viseltettek a kolhozok és kolhozparasztok szükségleteivel szemben. Az SZKP KB szeptemberi teljes ülésének történelmi jelentősége éppen abban van, hogy ez a teljes ülés helyesen értékelte hazánk mezőgazdaságának való állapotát, kidolgozta a mezőgazdasági termelés gyors fellendítésének terjedelmes programját és e feladat megoldására irányította a párt és.a nép törekvését. Most mindenki látja, milyen szembetűnő változások történnek a falvakon. A kolhozparasztok és egész népünk teljes mértékben helyesli ezeket az intézkedéseket, beszélnek a kolhozrendszer szilárdulására gyakorolt jótékony befolyásáról A kolhoz falu sokkal jobb és gazdagabb életet kezdett élni, és egészen másképpen kezdett dolgozni. A kolhozparasztok nagy lelkesedéssel és kezdeményezéssel dolgoznak. Mezőgazdasági sikereink nyilvánvalóak, egész népünk, minden dolgozó tudatosítja e sikereket. íme, elvtársak, mit jelent a gyakorlatban pártunk életadó és átformáló ereje és szervező szerepe, a gyakorlat és a néptömegek tapasztalatai mély tanulmányozásának, életünk és építésünk reális folyamatai elméleti általánosítás sának alapján hozott határozatainak hatása. Pártunk Központi Bizottságának az utóbbi években kifejtett tevékenysége szemléltetően igazolja a fő láncszem idejekorán való meg-» találásának lenini képességét. E láncszem lehetővé teszi, hogyha a párt megragadja, sikeresen megoldhassa az állami és gazdasági építés legfontosabb kérdéseit. Mindaz, ami az SZKP XX. kongresszusa után a szovjetországban történt, a marxi-lenini tanítás alkotó módon történő gyakorlati alkalmazásának példája. A marxizmus-leninizmus — až emberi társadalom fejlődésének törvényeiről szóló örökké új és örökké élő tanítás kincstárának óriási gazdagítása. (Taps). Pártunk és népünk valóban óriási sikerekeí aratott. Az igazság érdekében rá kell mutatnunk pártunk és szovjet kormányunk kiváló tevékenységére, íenini szilárdságára, elvszerűségére s kezdeményezésére, melyet az elmélet és a gyakorlat legkomolyabb kérdéseinek előkészítésében és kidolgozásában tanúsított. Rá kell mutatnunk Nyikita Szergejevics Hruscsov elvtársnak, az SZKP KB elsfi titkárának, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének óriási szervező munkájára. (Taps), Elvtársak! Az SZKP XX. kongresszusa új korszak kezdete volt pártunk életében és fejlődésében. A lenini eszmék és a pártról szóló lenini tanítás győzelme volt. Pártunk élete és tevékenysége a XX. kongresszus utál különösen gazdag alkotó tartalmat nyert. Va lóban történelmi jelentőségű események hatották át. A Központi Bizottság az SZKP XX. kongresszusának határozata értelmében az intézkedések egész sorát foganatosította a személy: kultusz következményeinek kiküszöbölésére é; arra, hogy a pártban szigorúan betartsák i pártélet lenini normáit és a kollektív vezetés elveit. Intézkedéseket foganatosítot a párton belüli demokráciának — a pártépítéf egyik fő lenini elvének széleskörű kibontakoztatására. Ezek az intézkedések lehetővi tették a párttömegek aktivitásának és alkot kezdeményezésének rendkívüli fokozódását a pártszervezetek és egész pártunk harcképességének növelését. Elmélyült a kommunisták felelőssége az üzemek, a kolhozok é! a hivatalok helyzetéért. A párt alapszervezeteinek élete gazdagabbá vált, szervező tevékenységük színvonala pedig emelkedett A pártszervezetek tüzetesen felülvizsgáltál a gazdasági építés irányításának munkaformáit és módszereit, határozottan eltávolítottal' mindent, ami elavult és nem felelt meg az ú; követelményeknek és feladatoknak. Mélyebber és nagyobb tárgyismerettel kezdtek foglalkozni a termelési kérdésekkel. A párt és a nép egysége bevehetetlen erő melyen nem egyszer szertefoszlottak a szo cializmus számos ellenségének illúzió és gálád tervei. Mivel pártunk legfőbb kötelességének tartja a néppel való szoros kapcsolata vonatkozó lenini örökség következetes teljesítését, hogy a párt a tömegek élén haladvf ne csak tanítsa a tömegeket, hanem ugyanakkor tanuljon is tőlük, még jobban megszilárdította egységét a néppel. Világosan igazolja ezt a legfontosabb országos jelentőségű kérdésekről folytatott össznépi vita A Központi Bizottság, mielőtt komolj kérdések megoldásához látna, tanácsot kél (Folytatás a 5. oldalon] ÜJ SZÖ 4 * 1959. február 2.