Új Szó, 1959. február (12. évfolyam, 31-58.szám)

1959-02-02 / 32. szám, hétfő

a Szovjetunió Kommunista Pálijának XXI. kongresszusa (Folytatás a 4. oldalról) a néptől, meghallgatja a szovjet emberek nézeteit, javaslatait, megjegyzéseit és kívánságait. A Központi Bizottság üléseire és a Kozponti Bizottság székházában fontos kérdésekről tartott tanácskozásokra hazánk neves embereit, párt, szovjet és gazdasági szervek, nagy üzemek és kolhozok vezető dolgozóit, tudományos dolgozókat, mérnököket, műszakiakat stb. is meghívnak Igy történt ez például akkor, amikor a párt határozatokat hozott az ipar és az építészet irányításának átszervezéséről, a gép- és traktorállomások átszervezéséről, az iskola- és az élet kapcsolatanak megszilárdításáról, a hétéves tervnek a mostani kongresszuson tárgyalt ellenőrző számairól. Nem meggyőző bizonyítéka e ez annak, hogy a párt megszilárdította kapcsolatát a tömegekkel, nem igazolja-e ez fényesen, hogy a szovjet szocialista rendszer, mint Lenin mondotta, lehetővé teszi, hogy nagyszabásúan megnyerjük a népet az állam demokratikus irányításában való tartós és ernyedhetetlen, de emellett döntő részvételre. A párt döntése a szövetségi köztársaságok és a helyi párt- és állami szervek jogainak bővítéséről rendkívül nagy jelentőséggel bír hazánkban a szovjet demokratizmus további fejlesztése szempontjából. Ezek az intézkedések már nagyon kedvezően éreztetik hatásukat a szövetségi köztársaságok gazdasági és kulturális fellendülésében, a szovjet társadalmi rendszer megszilárdulásában. A párt állandóan gondoskodik a szocialista törvényesség szigorú betartásáról, a szovjet emberek jogainak és érdekeinek védelméről. Ez irányban óriási jelentőségűek a Szovjetunió Legfelső Tanácsa által jóváhagyott új törvények, melyek erősítik hazánk szocialista jogrendjét. Amint N. Sz. Hruscsov elvtárs beszámolójában mondotta, fegyházainkban ma nincsenek politikai foglyok. Az egész nép érzi és tudatában van annak, hogy nálunk felújítottuk és szigorúan betartjuk a forradalmi törvényességet, megszegőit leleplezzük és szigorúan megbüntetjük. (Taps). Elvtársak! A kommunista párt lenini politikája helyesen kifejezésre juttatja a szovjet nép mélyreható érdekeit és így társadalmunk életetadó alapját képezi. A szovjet nép határtalanul bízik pártjában, mert tudja, hogy a párt szívügye a nép jóléte, hogy a párt fáradhatatlanul törekszik szocialista államunk megszilárdítására. A szovjet nép legjobb fiai és leányai lépnek a kommunista pártba, hogy soraiban, zászlaja alatt dolgozzanak és küzdjenek az emberiség legnemesebb eszményeiért. Ugyanakkor mind nagyobb a pártba felvett dolgozók száma. Míg a XIX. és XX. kongresszus között eltelt több mint három év alatt az SZKP sorai 736 ezer taggal gyarapodtak, a XX. és XXI. kongresszus közötti nem egész három esztendős időszak alatt több mint egymillió taggal bővültek sorai. Csupán az 1958-as évben több mint 480 ezer új embert vettünk fel a pártba. A háború befejezését követő egyetlen egy esztendőben sem volt ily nagy a párt sorainak gyarapodása. Ugyanakkor a párt növekedését szabályoztuk és csupán egy bizonyos részét vettük fel azoknak, akik a SZKP tagjaivá akartak válni. Pártunk a szovjet állam történelmi fejlődésének új korszakába hatalmas, egységes erőként lép, felvértezve a szocialista országépítés felmérhetetlen értékű tapasztalataival, tökéletesen uralva a tömegek szervezeti, politikai vezetésének bolseviki mesterségét. Annak érdekében, hogy sikeresen teljesítsük a hétéves terv nagy feladatait, még magasabb szintre kell emelnünk a párt tömegek között végzett szervező és politikai munkájának színvonalát. A hétéves terv kell, hogy minden alapszervezet és minden egyes kommunista tevékenységének harci programját jelentse. Az egész országra vonatkozó tervszámoknak konkrét módon kifejezésre kell jutniok azon mutatókban és normákban, amelyek teljesítésére fog törekedni minden munkás, kolhozparaszt, mérnök, agronőmus, hivatalnok, az adott üzem, építkezés, kolhoz, szovhoz, vagy tudományos intézet egész kollektívája. Minden embernek meg kell találnia a helyét, meg kell szabnia feladatait és szerepét a szovjet nép közös, nagy munkájában, a hétéves terv teljesítésére irányuló igyekezetében. És éppen ebben kell megmutatkoznia a párt alapszervezetei nagy szervező szerepének. Nagy jelentőségű lesz e téren dicső lenini komszomolunk tevékenysége is. Elvtársak! Ha elgondolkozunk a hétéves terv grandiózus adatai fölött, látjuk hazánk további fejlődésének és fellendülésének nagyszerű távlatait és ugyanakkor azokat a bonyolult és nagy feladatokat, amelyeket meg kell oldanunk. A párt a népgazdaság tervszerű (arányos) fejlesztése gazdasági törvényének követelményével szigorú összhangban nagy minőségi változtatásokat akar megvalósítani hazánk gazdaságában. Megváltozik a népgazdaság számos ágazatának struktúrája, lényegesen megváltozik a Szovjetunió termelőerői széthelyezésének térképe is. A szocialista gazdaság egyes ágazatai között olyan arányok és fejdésük olyan ütejne alakult ki, amely lehetővé teszi az ipari és mezőgazdasági termelés terjedelmének maximális növelését. A beszámoló rámutatott, mily jelentősége lesz pl. a vegyiiparnak, főképp a műanyagok termelésének, mily gyorsan fejlődik majd a tüzelőanyagipar és mily jelentős változásokra kerül sor benne. Jól ismert tény, hogy országunk óriási kőolaj- és gáztartalékokkal rendelkezik. Számos lelőhelyet már régen felfedeztek. Mindezen kincseket azonban sajnos még nemrégen is elégtelenül aknázták ki. Csupán a legutóbbi években tettünk olyan intézkedéseket, hogy e gazdaság a népet szolgálja. Ez meggyőzően mutatja, hogy a párt mily ügyesen, ésszerűen és gazdaságosan használja fel óriási belső forrásait és lehetőségeit az ország termelőerőinek további fejlesztésére a dolgozók javára. Nézzük pl. a gépipart. Főképp gépek szerkesztésére irányul, amelyek biztosítják a további műszaki haladást a népgazdaság valamennyi ágában. Az iparban, közlekedésben és gazdaságunk más ágaiban egyre nagyobb mértékben alkalmazzuk a nukleáris energiát, a rádióaktív izotópokat, a rádióelektronikát, a félvezetőket, s a tudomány és technika összes legújabb ismereteit. A népgazdaság rendkívül korszerű műszaki felszerelése lehetővé teszi a társadalmi munka termelékenységének jelentékeny fokozását. Ez mint tudjuk, a legfontosabb, legjobb a kommunista társadalom gvőzelme szempontjából. Népgazdaságunknak egyetlen ágazata sincs, amelyben ne terveznénk óriási, ugrásszerű emelkedést a magasabb minőségi állapot felé. A kommunizmus kibontakozó építésének egész nagyszerű programja hazánkban, amelyet N. Sz. Hruscsov elvtárs beszámolója tartalmazott és amely az alkotó marxizmus-leninizmus pozícióiból van kidolgozva, át van hatva a párt gondoskodásától a szovjet állam erőinek további felvirágoztatása, a nép életének megjavítása iránt. Elvtársak! A hétéves terv javaslatában benne vannak az összes szovjet köztársaságok további gazdasági és kulturális fejlődésének útjai. E hétéves terv alapján a termelő erőket úgy helyezzük el, hogy ez elsősorban az országos érdekeknek feleljen meg, tekintetbe véve minden egyes szovjet köztársaság felvirágoztatásának szükségességét. Ebben pártunk bölcs lenini nemzetiségi politikájának szemléletes megnyilvánulását látjuk. Pártunk éppen a nemzetiségi kérdés helyes megoldásával küszöbölte ki hazánk nemzetei közti gazdasági és társadalmi-politikai fejlődésében levő egyenlőtlenségeket, amelyeket a nagybirtokosok és tőkések uralma szült; pártunk a nemzeti köztársaságoknak lehetővé tette, hogy nagy ugrást tegyenek gazdasági és kulturális fejlődésük terén. A Szovjetunió összes nemzetei — amint a beszámoló hangsúlyozta — tekintet nélkül arra, hogy a gazdasági, társadalmi-politikai és kulturális fejlődés milyen színvonalán álltak a forradalom előtt, ma válvetve, egyidőben valósítják meg a szocializmusból a kommunizmusba való átmenetet. A párt a szovjetállam összes nemzeteit egyetlen testvéri családba tömörítette s kölcsönös baráti viszonyba hozta őket. Hazánk lakosait tekintet nélkül nemzetiségükre és arra, hogy a Szovjetunió melyik köztársasár gában élnek és dolgoznak, közel hozzák egymáshoz azok az emberi tulajdonságok, azok az új jellemvonások, amelyeket bennük a kommunista párt nevel és alakít ki s amelyektől az embert megfosztja a kizsákmányolás és leigázás világa. Ilyen tulajdonságok a hősiesség és áldozatkészség a harcban és munkában, a kollektíva iránti érzék, a kölcsönös segítség és támogatás, a szívósság és kitartás a kitűzött cél elérésére irányuló törekvésben, mélységes hit nagy művünk helyességében. Korlátlan odaadás a kommunizmus iránt és gyűlölet annak ellenségeivel szemben, ezek a vonások határozzák meg a szovjet ember arcélét. Valamennyi köztársaság dolgozói testvéri szolidaritásának életadó ereje a legkülönfélébb formákban nyilvánul meg; főképp azon feladatok megoldásánál látható, amelyek össznépi, országos jelentőségűek. Vajon oly sikerrel és oly gyorsan megújíthatták-e volna háborúdúlta népgazdaságukat Ukrajna, Bcloruszszia és a Balti-köztársaságok a többi szövetséges köztársaságok segítsége nélkül? Vajon a kazah nép egymaga a többi testvéri köztársaság segítsége nélkül oly rövid idő alatt termővé tehette volna-e az óriási kiterjedésű szűzföldeket? Természetesen nem! Ezek az eredmények az egész nép harcának gyümölcsei, a nemzeti testvériségnek gyümölcsei. A társadalom története nem ismert és nem ismer olyan példát, hogy ily nagyszámú nemzetiség oly szoros testvéri szövetségben élt volna egységes vágyaktól vezérelve, a bizalmatlanság árnyéka nélkül, torzsalkodás nélkül építve szülőhazáját, mint ahogy annak a Szovjetunióban vagyunk tanúi. (Taps). A proletár nemzetköziség szellemében nevelt szovjet nép nemes testvéri és baráti érzéseket táplál valamennyi ország népei, valamennyi békéért és szocializmusért harcoló nemzet iránt. A Szovjetunió népei a kommunista társadalom kibontakozó építésének időszakába megbonthatatlan barátság által egybefűzött családként lépnek, szilárdan elszánva arra, hogy becsülettel teljesítik az új, nagyszabású tettek terveit a kommunizmus teljes győzelméért vívott harcukban. A nemzetek testvérisége — ez pártunk legnagyszerűbb vívmánya. (Taps). Elvtársak! A gigantikus feladatok teljesítése szempontjából, amelyeket pártunk a szovjet nép elé a következő hét év tartamára tűzött, döntő jelentőségűek lesznek — amint N. Sz. Hruscsov beszámolója rámutat — kádereink. Általánosan ismert tény, hogy minden dolog végső sikere mindig attól függ. kit bíznak meg megvalósításával, milyen emberek állanak az egyes munkaszakaszok élén. Pártunk szakképzett kádereket nevelt a népgazdaság és kultúra valamennyi ágazata, a párt- és állami szervek számára. A szövetségi köztársaságokban nagyszerű helyi káderek növekedtek fel. Ez azonban nem jelenti azt, mintha a káderekkel végzett munkánkban lankadhatnánk. És mégis egyes vezető dolgozók tévesen azt hiszik, hogy a helyzet jó, hogy a párt kiváló sikereket ért el a kommunizmus építésében, így tehát a káderekkel végzett munkában ma semmilyen probléma sem merül fel. Világos, hogy a nézetek helytelenek és ártalmasak. A hétéves terv nagyszerű feladatai kötelességünkké teszik, hogy ne kisebb, hanem ellenkezőleg nagyobb igényeket támasszunk a párt és az állam vezető kádereivel szemben. Á káderekkel végzett egész munkánkat azon új feladatoknak megfelelő magasabb színvonalra kell emelni, amelyeket a párt tűzött az ország elé. A beszédöen szó volt a káderekkel végzett munka jelentőségéről. Ezzel kapcsolatban szeretnék az egyes kérdésekkel is foglalkozni. Vegyük pl. a következő kérdést. Az élet ma megköveteli, hogy a párt, a szovjet, a gazdasági és szakszervezeti vezető káderek körében több legyen a szakember, a különféle gazdasági ágazatok szakértője. Kívánatos, hogy pl. a vidéki járás élén olyan emberek álljanak, akik mezőgazdasági ismeretekkel rendelkeznek, akik jól ismerik a mezőgazdasági termelést vagy pedig tapasztalt gyakorlati dolgozók, szervező képességgel rendelkező ismerői szakmájuknak. Fontos pl., hogy a városi pártbizottság titkára abban a városban, ahol nagy gépipar van, legyen specialista ebben az ágazatban, vagy pedig gépipari gyakorlati dolgozó, aki e téren jől kiismeri magát. Szükséges, hogy a tudományos intézet élén olyan dolgozó álljon, aki tökéletesen ismeri azon tudományágazatokat, amelyek problémáin az intézet dolgozik stb. Számos kiváló, politikailag fejlett, tapasztalt gyakorlati dolgozónk, tanítónk, orvosunk van és más tudományos ágak szakemberei állnak rendelkezésünkre, akiket vezető helyekre lehet és kell állítani. Arról van tehát szó, hogy minden lehetőséget megteremtsünk ahhoz, hogv a vezető párt-, állami, gazdasági és más munkákra egyrészt főiskolai végzettségű embereket, másrészt olyan gyakorlati szakembereket válaszszunk ki, akik nagy élettapasztalatokkal rendelkeznek és tekintélyük van a dolgozók körében. Ez nagyon fontos a hétéves terv teljesítéséért vívott harc megszervezésében a népgazdaság és kultúra valamennyi területén. A káderek kiválasztásához ésszerűen, állami szempontból kell hozzáfogni és szigorúan a káderek kiválasztásának és elhelyezésének lenini elveihez kel! igazodni. Amint a beszámoló rámutatott, még mindig vannak nálunk olyan vezető dolgozók, akik félnek attól, hogy vezető helyekre fiatal embereket állítsanak; pártunk ezeket az aggodalmakat elítélte. Ezek a vezető tényezők inkább egy és ugyanazt a dolgozót helyezgetik az egyik helyről a másikra, mintsem hogy új embert nevezzenek ki. Körülbelül így gondolkodnak: ki ismeri ezt a fiatal dolgozót, ki tudja, menni fog-e neki, el tudja-e látni a rábízott munkát? Kiemelsz egy fiatalt és azután meggyűlik a bajod vele. Ezer a vezető tényezők megfeledkeznek arról, hogy sokat közülük annak idején a párt akkor nevezett ki felelős állásba, amikor 30 vagy 35 évesek voltak, megfeledkeznek arról, hogy pártunk ereje abban rejlik, hogy sorait szüntelenül új, fiatal, a legnagyobb mértékben életképes káderekkel egészíti ki és irányító párt- és állami munkával bízza meg őket. Ezért bátrabban kell vezető helyre állítani olyan fiatal, tehetséges embereket, akik beváltak az alacsonyabb funkcióban, akik teljesen hűek nagy ügyünkhöz és akik szervező képességekkel rendelkeznek. Az ilyen dolgozó még nem sajátította el teljesen az irányítás művészetét, de ez olyan dolog, amit idővel megtanul. Egyúttal figyelmesen és gondosan kell eljárni — amint a beszámoló rámutatott — azon káderek irányában, akik becsületes, sokéves munkává' hozzájárultak a kommunizmus építésének közös ügyéhez. Nagy jelentőségű a kádertartalékok kérdése is a vezető munkákra való kinevezésnél. Nálunk e fontos kérdést gyakran csupán az ún. tartalékok jegyzékének összeállítására korlátozzák. E jegyzéket összeállítják és azután azt hiszik, hogy ezzel a kádertartalékokkal végzett munka már ki is merült. Ez azonban természetesen helytelen. A kádertartalékok létrehozásához elfoglalt ilyen álláspont formális és bürokratikus. Az életben gyakran előfordul, hogy a jegyzék ugyan megvan, de amikor embert kell küldeni ilyen vagy amolyan munkára, nem tudnak megfelelő embereket találni. Miről van tehát szó? Arról, hogy a pártszervezetek egész sorában még nincs megfelelően megszervezve a káderek felülvizsgálása. Néha figyelmen kívül hagyjuk az üzemekben, hivatalokban, társadalmi szervezetekben jól dolgozó embereket, sokszor nem látjuk, hogy közülük sokra felelősebb funkciót lehetne bízni, hogy bátran megbizhatnők őket vezető munkával. Ügy tűnik, a végrehajtő bizottságok elnökei, a vállalati igazgatók, a kolhozvezetők, valamint a szovjetek és gazdasági szervek más vezető dolgozói legközelebbi tartalékának helyetteseiket kell tekintenünk, a járási bizottságok, a városi bizottságok és kerületi pártbizottságok első titkári funkcióinak, tartalékául pedig a másodtitkárokat. Sajnos, ez nincs mindig így. Számos szervezetben a pártbizottságok másodtitkárait és a különféle szervek vezető dolgozóinak helyetteseit csak nagyritkán nevezik ki az első vezető dolgozó helyére. Ennek oka elsősorban az, hogy a szovjetek alelnöki, a pártszervek másodtitkári funkcióiba és további vezető szervekbe a dolgozókat gyakran további haladásuk távlatainak tekintetbevétele nélkül nevezik ki, sokszor csak azért, mert valakit keríteni kell e helyekre. Maradjon tehát csak továbbra is a végrehajtó bizottság alelnöke, így is benne lesz a dologban és legalább nem fog kritizálni. (Taps, nevetés.) Ez azonban az ügynek csak árthat. Szeretném felhívni a figyelmet egy további dologra is. Nálunk már régen így van és hagyománnyá vált, hogy egyes köztársaságok és területek különféle ágazatai számára a szakembereket, akiket sikeresen kiképezhetnénk közvetlenül a helyszínen is, Moszkvában. Leningrádban vagy az ország más központjában képezzük ki. És mi származik ebből? Ha az ilyen szakembert mondjuk Moszkvában képezzük ki, hogy azután pl. a Távol-Keletre küldjük, akkor különféle pótlékokat kell fizetni neki a „különleges munkafeltételekért, az éghajlathoz való alkamazkodásért", stb. És gyakran egyáltalán nehéz őket Moszkvából vagy Leningrádból Chabarovszkba vagy a Jakut SZSZK-ba küldeni. Jobban tetszik nekik itt. Nem volna tehát jobb e kádereket a helyszínen iskoláztatni olyan feltételek között, amelyeket jói ismernek, ahol nem kell alkalmazkodniok a helyzethez, az éghajlathoz? Az ügy szempontjából ez sokkal hasznosabb volna. A párt által kitűzött nagy munkák hétéves terve valamennyi kádereinktől nagy alkotó munkát követel meg. Elvtársak, van min dolgoznunk! Teljes terjedelmében kibontakoztathatjuk erőnket, szervező- képességeinket! Nagy történelmi dologba fogtunk, békés versenybe kezdtünk a kapitalista Amerikával.. Utói kell érnünk és túl kell szárnyalnunk műiden téren. És ezt mindenképpen elérjük! (Taps.) % Oly. bonyolult feladatokat kell megoldanunk és annyi mindent kell elvégeznünk, hogy minden egyes dolgozónak, legyen bármely helyen, maximális energiát, kezdeményezést, szervező képességet kell kifejtenie, hogy becsülettel eleget tegyen a rábízott feladatnak, hogy ne maradjon le az élettől, az élet gyors üteme mögött és hogy az új követelmények és feladatok magaslatán álljon. N. Sz. Hruscsov: Alekszej Illarionovics, tehetnék egy megjegyzést az ön beszédéhez? Remélem, hogy ezzel a megjegyzésemmel nem térítem önt le arról a jó útról, amelyet beszédében választott? Helyesen beszélt a Távol-Keletről, a káflerek kiküldésével kapcsolatos kérdésekről, az ún. nehéz munkafeltételekért fizetett „pótlékokról". Vajon nincs-e itt az ideje, hogy ne tegyünk többé megkülönböztetést a Távol-Kelet és más helyek között, amelyek ugyan messzi távolságban fekszenek, egyébként azonban mindnyájunk számára közeliek? És ezért talán teljesen megszüntethetnők az alapfizetéshez adott „pótlékokat", is. (Hosszan tartó taps.) Hangok a teremben: Helyes! N. Sz. Hruscsov: Elvtársak! A Távol-Kelet természeti feltételeit tekintve hazánk gyöngyszeme. Valaha tényleg távol volt: lóháton az út oda csaknem félévig tartott s vasúton is teljes két hétig. Ma már azonban repülőgépen Moszkvából 6—8 óra alatt odaérünk. Megreggelizünk Moszkvában és már a Távol-Keleten ebédelhetünk. Tehát valóban „távoli"? Nem „távoli" többé, hanem nagyon közeli. (Élénkség a teremben, taps.) És az éghajlati vizonyok? Hisz ott sok vidéken megterem a szőlő. Vegyék pl. Szachalint! Nagyszerű vidék. És a szibériai városok! Vagy a Jakut Köztársaság! Életteli munkás élet pezseg ott. Mi történik azonban ezekkel a pótlékokkal? , Ha a jakut ott született, bizonyos fizetést kap. Az a jakut, aki az ország középső területeiről jött oda, ugyanazért a munkáért másképp van fizetve. S a jakut elvtársak egyszer velem beszélgetve tréfásan ezt javasolták: „Rendezzük a dolgot a következőképpen: Mihelyt egy jakut megszületik, fizessünk neki mindjárt többet, hisz Jakutországban született". (Nevetés a teremben, taps.) Ezen pótlékok fenntartásával mintegy diszkreditáljuk a Szovjetunió e gyönyörű, gazdag vidékeit. Egészséges éghajlat van ott, sőt gyakran még a betegek is, akik pl. a Jeniszeihez mennek, meggyógyulnak ott. Elvtársak, elnézésüket kérem ezért a megjegyzésemért. Már régen gondolkodtam ezen yés most éltem az alkalommal, hogy Kiricsenko elvtárs beszédénél ezt meg is mondjam. (Élénkség a teremben, viharos taps.) Kiricsenko: Nem térített el utamról, Nyikita Szergejevics, ellénkezőleg köszönöm önnek megjegyzését és teljesen e'vetértek vele, mert beszédemet gazdagítja. (Élénkség a teremben.) Elvtársak! A Szovjetunió nemzeteinek győ(Folytatás a 6. oldalon) ÜJ SZŐ 5 * 1959. február i-