Új Szó, 1959. január (12. évfolyam, 1-30.szám)

1959-01-01 / 1. szám, csütörtök

Példázat a túlzott üzemi adminisztrációról A PIACTÉRÉN egy csoport kíváncsi ember gyűrűjében ut­cai árus áll, üveget tart a ke­zében. magasan a feje felett. — Hölgyeim és •uraim — kiáltja. — Amit itt látnak, a modern vegyiipar kiemelkedő ter­méke: „Mugagok" a folyékony folttisztitó. Legyen a folt oka gyümölcs, tinta, olaj, kátrány, alkohol, kávé vagy tea, mindent eltüntet a „Mugagok", Tessék csak idenézni! Egy ócska nadrágból egymás után távolította el „Mugagok"­kal kátrány, olaj, alkohol és számos más foltot. Mindenki GYABÁK ANTAL a vállalat egyik legjobb dolgozója volt és emellett a legaktívabb és legönfeláldozóbb munkatársak közS tartozott. Nem létezett egy lélek sem az egész vállalatnál, akinek kifogása lehetett Gyabák ejlen. Persze nem beszélek az irigyekről és rosszlndulatüakról.. A Gyabákhoz hasonló egyén nem a szájíze szerint való mindenkinek, már csak a becsületességért és a megalkuvásnálküliségért sem. És Így, mikor a prémiumot osz­lelkesedett és elhatározta, hogy vásárol belőle. Ebben a pillanatban egy fé.lénk kis emberke vált ki a kíván­csiak tömegéből spi megkérdezte, hogy el tudna-e az árus egy foltot távolítani a rajta levő kiskabátból. A folttisztitó kész­ségesen beleegyezett. Azon nyomban mutatkozott az eredmény: a szövet megtisztult és világosabb lett — csak a folt látszott még erősebben, mint az előbb. Másodszorra a szövet ki­fakult, a folt pedig még jobban látszott. Az árus beleizzadt. A harmadik kísérlet teljesen ki­vette a szövet színét, de a folt ellenállt. Az árus kimerülten szitkozó­dott: — Ördög és pokol, mi a nya­valyától származik ez a folt? Ä kis emberke félénken vá­laszolta: — Összetört a zsebemben egy üveg „Mugagok" folttisztitó ... - % mm^&i — Milyen édes gombot talál­tam a villamosban! Megveszed nékem a hozzáillő kosztümöt? LÖGÖS bérletben lakom, a Uartársak azt mondják, ez valami félreértés lesz. — Száz százalékosan igaza van — szabadkozott az üzemi bizottság elnöke, valamennyiünk közül a legrosszabbul laksz és senkinek sor­—— sa nem annyira szívügyünk, mint a tied. De kortátozott számú la­- , , Tökéletesen Igaza van — men- kasunk van. Pikuckinak adni kellett, a Jf?. nt®£'°„ .«, me9 p e t 00etözött az igazgató - senki sem mert az egy iszákos alak. kocsmá­érdemli meg jobban, mint maga, tói kocsmáig bolyong, ha szép !a­senkiben sem bízunk annyira, mint kása lesz. talán néha otthon marad, magában. De erősen korlátozódtak. Kamlasevics pedig egy javithatat­Gyabák Antalt kihagyták. — Menj az osztályvezetőhöz — biztatták munkatársai — és érdek­lődd meg. Ez bizonyara tévedés lehetőségeink. Mulákot kénytelenek lan nagyszájú és ha 'neked adtuk r- u-, . .. . ,. voltunk előléptetni, politikailag az volna a lakást, telekiabálta volna h Gyabák Antalt rábeszelték es o egyetlen ingadozó, meg kell nyer- várost, hogy csak párttagoknak lesz. _bement az osztályvezetőhöz. — Hogy lehet az — kezdte jól dolgozom, a kollegák azt mond­nünk. Rapik olyan közömbös, fele- adnak lakást. De te kedves Gyabák, losségteljesebb munkakörben szint rendes ember vagy, szívesen ülsz kell vallania. Maga meg. kedves otthon, téged nem "kell a családhoz ják, hogy bizonyára valami tévedés Gyabák- a m i' emberünk, magát nem kötni a lakással. JAN BERAN: A legrövidebb út Négyen indultunk el Prágából: Kurandá, a gépkocsivezető, An­gyalka a személyzetiről, Sátor­nik mérnök és éti. — Hová megyünk, igazgató elvtárs? — kérdezte a sofőr, amikor bekapcsolta a harmadik sebességet. Mielőtt válaszolhattam, volna, Angyalka megszólalt: — Ha nincs ellene kifogásuk, menjünk Hradecen keresztül. Lehet, hogy néhány kilométe­recskét kerülünk, de arrafelé sokkal jobb az út... Mi a vé­leménye, Kurartda? ... És ha már arra megyünk, Kuklenán beugranék egy percre a nővé­remhez, szegénykét évek óta nem láttam... Amikor Angyalka megpillan­totta mozdulatlan arcunkat, még gyorsan hozzátette: — Ott mindjárt meg is reg­gelizhetnénk ... A kert is gyö­nyörű, biztosan tetszene ma­guknak ... No és a sógoromról mindenki tudja, milyen remek szilvapálinkát tud főzni... Ugye, tavaly jó volt a pálinka, Kurandá? A gépkocsivezető jobb kezé­vel háiratolta fején a sapkáját, aztán határozatlanul így vála­szolt: — Jó volt, vagy nem volt jó, nekem teljesen mindegy ... Ne­kem úgy sem szabad innom. Ha akarják, llradeceti keresztül is mehetünk. Nekem mindegy. — Megbolondult, Angyalka? — kiáltotta felháborodottan Sa­lo mik mérnök. — Miért men­nénk Brnóba Hradecen keresz­tül? Szerintem Brno felé az egyetlen és legrövidebb út Vla­simon keresztül vezet. Ajánlom, hogy menjünk Vlasimon keresz­tül. Arrafelé ttíncs olyan nagy forgalom, kevés a szembejövő kocsi és így nem kerülhetünk torlódásba. Igazam van. Ku­randa? ... Huntpolecen aztán beugranék a tanácshoz adót fizetni... Kurartda cigarettára gyújtott és idegesen fújta a füstöt. — Állapodjunk meg, kérem, végre, mert már egy jó fél­órája itt keringünk Prágában és pocsékoljuk a benzint... Az a fontos, hogy délelőtt Brnóban legyünk. Míg önök ebédelni fognak, én elugrom Okrisekbe egy kis, izé, üzemanyagért... Tovább már nem bírtam. Éreztem, legfőbb ideje, hogy közbelépjek... — Nincs vita, lcartársak! Nem kirándulni megyünk'. Hivatalos kiküldetésben vagyunk'. Külön utakról szó sem lehet. Kurartda vágjunk egyenesen Časlavnak! Časlavon keresztül mentünk Brnóba. Visszafelé beugrottam Pohledsky Dvorákba, a nagy­bátyámhoz. Már egy héttel ez­előtt megírta, hogy kövérek a libák, vihetem őket... történt. — Feltétlenül igaza van, — is­merte be felettese — nemcsak jól És lelkesen megszorította jobb­NAGYAPÓ ré­pát ültetett. Ha­talmas, óriási répa nőtt. Elment az apóka kihúzni. Húzza, húzza, de kihúzni nem bír­ja. Valamennyien emlékszünk rá, a mese így végző­dik: Az egér a niacs­R ! K L! N : 9 húzták egy másil kerületbe. De n örvendjetek, ked­ves barátaink. Ré pa elvtárs mag után húzta Egér két. Egérke utál a Macskát, Macsk után a Bogári Bogár után a Unokát, Unok után .. . addit húzta, míg vala mennyien ott nen kába, a macska h Bogár kutyába, voltak mellette a kerületben Bogár kutya az unokába, az unoka Répa elvtárs az új keriiletber nagyanyőba, nagyanyó nagyapóba az új városban rendet kezdett te nagyapó pedig a répába kapaszko- remteni. Egérkét a földmüvelésügj dott. Húzták, húzták és végül még- osztályra. Macskát az egészségügyi iscsak kihúzták a répát. be. Bogárt a szervezési osztálya így van ez a mesében, de az az Unokát a kulturális osztályr? életben másképp fest a dolog. Nagyanyót a politikai és Nagyapó Egyik kerületi városban élt egy- a lakásügyi osztályra ültette, szer egy bizonyos Répa elvtárs. A plenáris üléseken, a gyűléseké Hatalmas, óriási egyéniség. Ugyan- és megbeszéléseken a falak újr abban a városban éltek barátai, remegtek a tapstól. Egérke Macs pajtásai: Egérke elvtárs. Macska kának, a Macska Bogárnak, a Bo elvtárs. Bogár elvtárs, Unoka elv- gár Unokának, az Unoka Nagyanyó társ, Nagyapó és Nagyanvó. nak. Nagyanyó meg Nagyapónak é Nyugalomban és barátságban él- valamennyien együtt és kUlün-kü tek. Egvik a másikat óvta. védte. I ö" R éP a elvtársnak tapsoltak. Egérke Macskát, Macska Bogárt. A mesé t könnyű tovább mondám Bogár az Unokát, Unoka Nagyanyót, d" az u9y anna l rosszabbul veg Nagyanyó meg Nagyapót és vala- zti c'" t t­mennvien egvüttvévc és külön-kü- E3>' ldo nm,tan a plenáris uie lön Répa elvtársai, a hatalmas, a seke n' tanácskozásokon es megbe rendkívüli, kerületi kaliberű dolgö- szeleseken sokasodtak a hangok zót. A plenáris gyűléseken, tanács- E9érke utan Macskat, Macska utal kozásokon. összejöveteleken a falak B o9 a». B o9 ar utan a z Unokát. Uno remegtek a tapstól. Egérke Macs- ka uta n Nagyanyót, Nagyanyó utá; kának, Macska Bogárnak, Bogár az m e9 Nagyapót bíráltak és valameny Unokának, Unoka a Nagvanyónak, nJ" iuk után c9y«" é s kulon-ku 01 Nagyanyó meg Nagyapónak tapsolt R éP a ^ lvt áf sa t- ' hatalmas ren.dki­és valamennyien együtt és külön- v u"> kerulet l kaltberu funkciona külön Répa elvtársnak, a hatalmas, rius t­rendkívüli, kerületi kaliberű dolgo­zónak. Kiálltak az emelvényre és lelke' sítő beszédeket mondtak, amelyek' ben nyakra-főre dicsérték egymást. A hamarosan bekövetkező kon­ferencián a titkos szavazás után amikor összeszámlálták a szavaza­tokat, nyomban kiderült, hogy egy­más után kibuktak: Egérke utái Egérke Macskát, Macska a Bogárt, Maesk a' kacska utan Bogár, Bogai Bogár az Unokát, Unoka Nagyanyót, utan az Uno k*i Lnoka utSn NW Nagyanyó meg Nagyapót és vala- ""JÍ- Nagyanyó utan Nagyapó e: mennyien együtt és külön-külön veluk k, e, s e" hatalmas Répa elvtársat, a hatalmas, rendk, ^ elvtár sekeru­vüli, kerületi kaliberű dolgozót. Dicsérték, magasztalták s mikor szót kapott egy goromba, fegyel­mezetlen elvtárs és a rendetlen­ségről, a hiányosságokról kezdett beszélni, abban a minutumban ha­tározottan kiálltak egymás mellett. Egérke a Macska mellett. Macska a Bogár mellett, Bogár az Unoka mellett, Unoka Nagyanyó mellett, Nagyanyó meg Nagyapó mellett és valamennyien együtt és külön-kü­lön Répa elvtárs mellett, a rend­kívüli, kerületi kaliberű dolgozó mellett. Mindnyájan a szerencsétlen bí­rálónak estek, fúrni kezdték, fúr­ták egy hónapig, kettőig, de a fiatal­embert csak nem tudták kifúrni. De váratlan szerencsétlenség tör­tént. A hatalmas, rendkívüli, ke­rületi kaliberű dolgozót, Répa elv­társat kiforgatták helyéből és át­KÉP SZÖVEG NÉLKÜL türelmes olvasók már kell előléptetéssel megnyerni. Meghatottan rázta meg jobbját, ját. . , ., . , Tavasszal megüresedett néhány Önök „„„„„ IIm l dolgozik, de az egész osztályon a ffi oi gáIát i , aká s. Nagy volt a felh á_ eIöre tudjak mj les z „ é te r_ Sífl^rí^r^ borodás - Gyabák nem kapott la- mészetesen: Gyabák 9 Antal kást. megcsömörlik, felhagy a példás — Menj az üzemi tanácshoz — munkával, iszákos lesz, botrányokat csülök, mint magát, de sajnos, kor­látolt összeg állt rendelkezésünkre ff és Sztpacseknek muszáj volt adni, e2 Vaämľ félreértés -'"tartatták cšäpTztán az utóbbi időben eléggé hanyag, va- -1 .. . ..» lamlvel csak serkenteni kell. Pir­kollégái. Tévedés, semmi ilyesmi nem Gyabák engedett és elment az történik. Ilyesmi nem történik. kelics meg egész léhűtő, talán a üzemi bízottsáqra prémium segít rajta és végre tmm- _ Hog lehe t " a z _ ke2(Jt e _ S munÄ ^TneÄ három gyerekestül al- Antal tényleg" tisztességes emik prémiummal megvásárolni. ' . És meghatódva megszorítva kezét. Üjév előtt előléptetések voltak. Újabb szenzáció: Gyabák kimaradt. — Menj az igazgatóságra — hec­celték kártársai- ez bizonyára vala­mi figyelmetlenség. Gyabák Antal megfogadta a tanácsot és ment az igazgatóságra. — Hogy lehet az — kezdte — talán én is megérdemlem az előlép­tetést: munkatársaim azt mondjak, hogy ez csak valami figyelmetlen­ség lehet. MEGLEPETÉS, A Ezt a históriát nem lehet szelle­mesen befejezni, mert Gyabák nagy emberekről IBSEN, a nagy norvég drámaköltő állandóan arról vitázott Björnsonnal, a népszerű regény- és drámaíróval, hogy melyikük a nagyobb költő. Vitájuk idővel odáig fajult, hogy végül már. meg sem ismerték egymást az utcán. Egy alkalommal Björnson már messziről felismerte Ibsent, de hogy ne találkozzanak, gyorsan átvágott az utca túlsó oldalá­ra. A közlekedési rendőr azonban útját állta. — Tessék visszamenni, itt egyirányú a közlekedés! — Eszemben sincs! a szabályok rám nem vonatkoznak. — Vajon miért nem? — Mert én vagyok a legnagyobb norvég költő! — szólt meg­semmisítő tekintettet Björnson, és várta a hatást. — Sajnálom, kérem, de a szabályok önre is vonatkoznak, Ib­sen úr. , PifSm^ fiBi kíffiíím ŰJ SZÓ 10 * 1959. január 1. I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom