Új Szó, 1959. január (12. évfolyam, 1-30.szám)

1959-01-01 / 1. szám, csütörtök

HEJE'HUJA (LengyeS gyermekda) , v i DAMA N A du - da pl - ku - la. csim - po - lya szól; van ze-nt-bc-na. zsong a mu-zsi-ka. zeng a hegy a • lói a he-)e hu-ja. 3 " i mu - la> • sunk mu - ías - sunk. ircu - la; • sunk Jól f U j e v t í o r t e n e í Dagesztáni mese ÉLT AGLABI falucskában egy hosszú karmokkal. — No — vadász. Ismeretes, hogy a leg- mondom —, ezekkel a körtnölc­több vadász szeret dicsekedni a kel sok bajt lehet csinálni! — kalandjaival, de a mi hősünk. És akár hiszitek, akár nem, aki Aglabiban lakott, valameny- odalopództam a fenevadhoz és nyin túltett a hencegésben. egy szempillantás alatt tövig Egy szép napon, mikor haza- lemetszettem a karmait! tért a vadászatból, így szólt: Az emberek fejüket csóválták i — Sok csodálatos dolog van és csodálkoztak a vadász bátor­ezen a világon, de ilyesmit még ságán. De az egyik paraszt nem pipáltam! Képzeljétek csak! megjegyezte: Ahogy megyek egy feneketlen — Nem volt helyes, hogy a mély szakadék szélén, egyszer körmét vágtad le először: lát­csaľc megpillantok egy irdatlan szik, hogy még tapasztalatlan nagy fenevadat, irgalmatlanul vadász vagy. Először a fejét kellett volna leütnöd a fene­vadnak. — Nem igaz! — felelte a va­dász dühösen. — Én igenis ta­pasztalt vadász vagyok. De tehetek én arról, ha valaki meg­előzött, és a fejét már levágta? Az öragas^ony éz a Nap (Lapp népmese) Volt egyszer egy öregasszony, aki azt akaria, hogy a Nap bent süssön az ö házában. Ezért mindennap ki­ment e^y zsákkal és beletette a Napot, be mikor bevitte a házba, a Ňap múr nem sütött. Egyszer is így tíirtént, amikor arra ment egy efKbcr és megkérdezte: „Mit csi­nálsz?" „Azt akarom, hogy bent süssön a Nap, de nein sikerül" „Ha adsz száz koronát, beviszem a Napot a házba". Az öregasszony Ä kereskedő es a hordár (INDIAI NÉPMESE.) így szólt a kereskedő egy hor­dárhoz: — Fogd ezt az üveggel teli ko­sarat és hozd el a házamba. A fá­ígért is .száz koronát. Akkor az radsa derl három 0| va n tanácsot ember fogott egy főrészt, lyukat ado k • amcl nek na(JV hasznát v e­vágott a haz de!i falaba — es a s2p (j Nap besütött az öregasszony házé- A hordár b eleeqytzeh, vállára ba. De a hópelyhek is beszallin- k a „ kosarat e s megindult a g óztak a lyukon, es a r oregasszony- kercskedő után Mjkor me gtették nnk rosszabb sora lett. mint régen volt. az út egyharmadát, igy szólt a hordár: — No, uram. halljuk a taná­csot. — Ha valaki azt állítja neked, hogy jobb éhezni, mint jóllakottan járni-ktlni, ne higgy neki semmi kincsért, — felelt a kereskedő. — Jó tanács — bólintott a hordár. Mikor megtették az út másik harmadát, a hordár a második tanács után érdeklődött. — Ha valakitói azt hallod, hogy jobb gyalog járni, mint lóháton, ne hidd el. — Ez még jobb tanács — fe­lelt a hordár. — Mikor a kereskedő házához értek, a hordár a harmadik ta­I náesot kérte. A kereskedő pedig így telelt neki: — Ha valaki azt mondaná ne­ked, hogy butább hordárral, mint te, már találkozott életében, el ne hidd neki. PRÔBÄLJÄTOK MEG ÖSSZE- A hordár dühös lett, haragosan RAKNI A FENTI FIGURÄKBÔL földhöz csapta a kosarat és így EGY ERNYŐS, SZÉP ASZTALI kiáltott. , uidít u. xy\Tjr.r XÍCCI Ľ — Ha valaki azt mondaná, hogy var vTnW ebben a kosárban esak 09yet,e n VAGYTOK, BIZTOSAN SJKE- Uveg is épen maradt| te se hid d RÜL. el neki. AZON A TÉLEN komisz hi­deg volt. A karácsonyi szünet idején bent ültünk a szobá­ban, mert kint olyan cudar idő volt, hagy a kutyát Í3 sajnál­tuk .kihajtani a házból. A szán­kó meg a síléc a kamrában unatkozott, pedig olyan hó volt, h->gy mtei az utcákban is az ablakig ért. Hordta is a szél, úgyhogy öt lépésnyire is alig lehetett látni Pillanatok alatt hegyet rakott, egész dombokat takarított el. Újév napján aztán elcsen­desedett a vihar, kitisztult az ég és dél köriil még a nap is kibújt fagyosan. Alig ebédel­tünk meg, Rudi mog Misi állí­tott be hozzánk. Azt ajánlot­ták, hógy délután síeljünk ki Kormos Bandihoz, aki már egy hónapja betegeskedik; messze kint lakik a vasúti őrházban. Biztosan jól esik neki a láto­gatás és elmondjuk, hal tar­tunk a tanulásban. Vállunkrá csaptuk a sílécet és nekivágtunk a legrövidebb úton, a „kis hegyen" át. Jó másfél kilométert kutyagoltunk a hegytetőig s onnan mát} gye­rekjáték leereszkedni az őr­házig Velünk jött Fickó, Ru­diek fürge farkaskutyája is. Eleinte vissza akartuk kerget­ni, de aztán hagytuk, hadd örüljön ő is a szép téli nap­nak. Az erdő mentén feljutottunk a hegy tetejére, a gerendák­ból összeácsolt háromszögelé­si pontig. Köröskörül gyönyö­rű kilátás nyílt. Csupa hó, ameddig a szem ellát, a fák ágain hatalmas vattacsomóként lógott a hó, a fehér ágak fur­csa kristályfigurákként csillog­tak. Megálltunk, kifújtuk ma­gunkat, felcsatoltuk a sílécet, Fickó pedig jókedvűen táncolt körülöttünk. Aztah hajrá, meg­indultunk a lejtőn lefelé. Akár a síéi, úgý repültünk egymás mögött. Fickó alig győzte az iramot. Nyomunkban porhó csillogott, akár az ezüstpor. A hegy derekán megálltunk. Lent már láttuk a bakterházat, fipp indulni akartunk, amikor Fickó dühödt vonításba kez­dett. Csitítgattuk, de csak csa­holt tovább, fejét felszegve és a levegőbe szaglászva. - Valamit érez a közelben - szólt Rudi — de még be sem fejezte, jobbra az erdő szélétől ordítást hallottunk. Odanéztünk és meghűlt ereink­ben a vér; alig tudtuk ki­nyögni: Farkasok! Ijedten, ta­nácsta'anul álltunk, a farka­sak pedig közeledtek. - Jaj, mit tegyünk? — kér­dezte sírva Misi. De a választ Fickó adta meg: felcsapta fejét és a far­kasok elé rohant. - Meneküljünk! - szóltam és megindultunk a meredek hegyoldalon a bakterház vfelé. Három perc alatt leértünk a vasúthoz, de ez a három perc szinte örökkévalóságnak tűnt. Csak mikor megálltunk Kor­mosék háza mellett, akkor néztünk vissza. Fickó ravaszul maga után csalogatta az éhes V. O : eva: BOSSZO Kicsi TI — TA — tuba-gerle LI — LA — lombon megpihenne. Jön az ifjú Ci — Ca — cirmos, pici mancsa KI — KU — karmos; felvinné a KI — KA — körme, a gally le se TI — TA — törne. Nyalogatja SZI — SZA — száját. T I — T A — tuba. nosza, szállj hát! Tapsolok és III — HA — huss, gerle röppen, cica fuss, Hl — HA — házba be veled. FI — FA — fogj egy egeret! Finály Olga fordítása MOZGÓLÉPCSŐ Egy áruházban húsz lépcső­fokos mozgólépcső vezet az el­sőről a második emeletre. A gyerekek nagyon szeretnek rajta utazni. Karcsi kipróbálta lefelé is. Mennyi idő alatt ér le a lépcsőn, ha az 10 kiló­méteres óránkénti sebességgel jár és Karcsi ugyanilyen se­bességgel igyekszik lefelé? LÉGY ÜGYES! 11 ' .'-Z'' Ä Á • íl © Mikor Kátya asztalához közeledett — meghökkent: fiókját kihúzta va­laki, új festékjei szanaszéjjel he­vertek, ecsetei festékesek voltak, az asztal lapján pedig barnásszínü folyadék pocsolyái éktelenkedtek. — Aljoska! — kiáltott fel Kátya. — Aljoska! — Arcát kezébe temette és keservesen sírva fakadt. Aljosa kerek, festékfoltos arcát bedugta az ajtón. Még az orra he­gye is maszatos volt. — Én sémmit sem csináltam! — mondta gyorsan. Kátya ökölbe szorított kézzel öccsének rontott, ám ez eltűnt a küszöbről és a nyitott ablakon ke­resztül kiugrott a kertbe. — Ezt megbosszulom! — kiabált Kátya könnyes szemmel. Aljosa majomügyességgel felkú­szott egy fára, megkapaszkodva az egyik ég végében, függeszkedve fü­gét mutatott nővérének. — Ilyen ricsajt csapni néhány va­cak festékért. Te bőgőtarisznya! — Hiszen várj csak, te sem fogsz nevetni! — kiabált Kátya — jaj­gatsz, bömbölsz nemsokára! — Én-e? — kacagott Aljosa és mint a mókus kúszott egyre ma­gasabbra. — Először azonban fogj meg! Hanem rosszul lépett az egyik ágra, elcsúszott és függve maradt egy igen gyönge gallyon, ez nagyot reccsent s letörött. Aljosa lezuhant. Kátya gyorsan kiszaladt a kertbe. Hirtelen megfeledkezett az elrontott festékről és az öccsével folytatott perpatvarról. — Aljosa! — kiáltotta megretten­ve és féltőn,- — Aljosa! Öccse a fűben ült, kezével fejét védte és Ij^Jten nézett Kátyéra. — Kelj fel! Kelj fel! De Aljosa még jobban behúzta fejét a válla közé és behunyta a szemét. — Nem tudsz fölkelni? — kér­dezte Kátya és megtapogatta Aljo­sa térdét. — Kapaszkodj hát be­Iám! dgytípö eWj) ptec/MboV ordasokat. Néha összekaptak, vonítva marták — tépték egy­mást, aztán futásnak eredt a meredeken. Berontottunk Kormosékhoz és lélekszakadva elmondtunk mindent. Kormos bácsi kucs­mát nyomott a fejébe, lekapta a szegre akasztott puskát, el­engedte láncáról a hatalmas komondort és máris a ház mögött volt. Épp jókor, a két éhes farkas már alaposan megtépázta Fickót és közel ke­rült a házhoz. Két lövés dör­rent egymás után és az egyik ordas gurulni kezdett lefelé. Az ablakból diadalmasan fel­kiáltottunk, a másik farkas azonban nem maradt el Fickó­tól és ezért nem lehetett rálő­ni. Oe ekkor már ott volt se­gítségül a komondor. Elkese­redett viaskodás folyt. A far­kcs végső erejét megfeszítve küzdött a két kutya ellen. Kormos bácsi bátran egész kö­zel ment és akkor hirtelen a farkas egyenesen felé rohant. Szinte megállt a szívverésünk. Da csak néhány lépést tehe­tet, mert dörrent a puska és a másik támadó is élettelenül terült el, véresre festve a fe­hér hótakarót. A két kutya odahozta a ki­múlt farkasokat. Jól tartottuk őket, még be is kötözgettük Fickó sebeit. Bandinak elmond­tuk, mit tanulunk az iskolá­ban, elmagyaráztuk neki, amit nem értett és most már Kor­mos bácsi kíséretében indul­tunk hazafelé. Megmentőnk, Fickó fárad­tan bandukolt utánunk. SZŰCS BÉLA 1. üj fürészt vett nagyapó és nyomban el is ment az er­dőbe, hogy kipróbálja. 2. Jól • fogott a fűrész, de nagyapó bizony h^mar elfá­radt; Gondolta, pihenésképp elmegy és gyűjt egy kevés gombát. 3. Alig tűnt el nagyapó az erdőben, meglátta a fűrészt a közelben játszó két medve­bocs. —• Az enyém a fűrész — kiáltotta az egyik. Átkarolta öccsét és óvatosan talpra' álflcotta. • ** — Fáj valamid ? Aljosa a fejét rázta és hangosan felzokogott. — Mi bajod? Nem tudsz állni? — kérdezte rémülten Kátya. Aljosa még hangosabban kezdett zokogni és szorosan Kátyához bújt. — Már sohasem fogom elszedni a festékeidet... soha . .. soha .. Igazán sohaserri! S. Gy. fordítása Kik nyertek ? Ogy látszik, a karácsonyi szün­idő alatt több időtök van a Gyer­mekvilág rejtvényeinek megfejté­sére, mert a december 20-i fejtö­rő megfejtésére annyi megoldás érkezett, hogy alig fért el íróasz­talunkon. S hogy örömet szerez­zünk nektek, ma megháromszoroz­zuk a nyertesek számát. Sorshú­zással az alábbiak részesültek egy­egy szép könyvjutalomban: 1. Zimony Mária, Bátorkeszi, 2 Ondrejka Emília, Ipolvvlsk, 3. Ne­gyela Antal, • Ipolybalog, 4. Szás* Arpád, Pozsonypüspökl, 5. Krec? mir Eszter, Kéménd, Mogyorós 1 • Panni, Dunaszerdahely, 7. Tó': Irén, Pelsőc, 8. Gyetven Gyu'i Ipolykiskeszi, f). Hollósl Lajos, Rí te. 10. György Kató, Ragyolc, 11. Asztalos Magďplna, Naszvad, 12. Po­zsár Ilona, Zeslíe, 13. Nagy Anna, Komárom, 14. Iski Jolán, Bodrogszer­dahely, 15. Vida Éva, Tardos'.edd. 16. Dudás Zoltán, Bŕly, 17. Dittrich An­na, Zselfz, 18. Csomós Elemér, Iv.i­nice, 18. Kovács Gyula, Kürt, 20. Pintér Ilona, Alsószell. Köszönjük eddig: együttmükö j seket, sok sikert kívánunk nekt az új esztendőben. Renéliük, ho i továbbra is olyan sz retet tel fog tok olvasni a Gyermt-kUligot, mhi eddig. 4. — Dehogy a tiéd, szólt a másik — én láttam meg előbb, megfogta a fűrész fogóját és magához rántotta. 5. — Dehogy is adom neked, — ellenkezett a másik bocs, és visszarántotta a fűrészt. ti. Addig-addig ringatták r. fűrészt, m;g ki nein fűrészel­ték a fát, amely hatalmas reccsenéssel' ledőlt. Megijedt a két madveb 'cs és gyorsan ke­ľ"' >[ r'-lou. Rajzolj 0 egyenlő részre osztott ní-gyzetet, majd háromféle szlnú papírból vágj ki egy-egy kör, há­romszög és négyzet alakú darabot. Feladat: úgy rakd kí a beosztott négyzetre a kilenc színes lapocs­kát, hogy sem vízszintesen, sem függőlegesen ne kerüljön egy sor­A képen látható csiga legszívesebben a fenti nedves moha ťó- ^ sz! nJj; J? m é3.. «*vező .. . . .. ,, , ., ' J, .. . formaiu sem. Sikerül ez tobbfele­veben tanyazik. Csak egyetlen ut vezet a máhához. A csiga ké c n , s? Hä( A | ehetséoes-e mindig egyszerre odatalál. Próbáljátok meg ti is, vigyázzatok, irirakni, hogy átlós irányban se el ne tévedjetek, zsákutcába n6 jussát o tc! * legyenek egyforma lapocskúk? Fgyetlen vonással \ AGÁjr 7. Megjött a nagyapó a rro n'cp,szedésből és elcsodálko­zott a kivágott fán: - Milyen jó b ltot csináltam, olyan fű­részt vettem, arnely magától fűrésze!. (Veszelle Kartyinki ból) „ÜJ SZÖ" kiadja Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága. Szerkeszti a szerkesztő bizottság Felelős: Dénes Ferenc főszerkesztő. Szerkesztőség: Bratislava, Gorkého u. 10. sz., Telefon: 347-16, 351-17, 232-61, - főszerkesztő: 352-10, - főszerkesztő-helyettes: 262-77, titkárság: 326-39, - sportrovat: 325-89. Kiadóhivatal: Bratislava, Gorkého 8., telefon: 337-28. Előfizetési díj havonta Kčs 8,—. Terjeszti a Posta Hírlapszolgáia ta. Megrendelhető minden post11 va tálnál és kézbesítőnél. Nyomás. Pravda, Szlovákia Kommunista Pártja A-555158 Központi Bizottságának kiadóvállala ta, Bratislava. t t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom