Új Szó, 1959. január (12. évfolyam, 1-30.szám)

1959-01-01 / 1. szám, csütörtök

Nyílt levél a szlovákiai magyar írókhoz KEDVES ÍRÓK! Tanítványaim óhajának teszek eleget. Arra kértek, hívjalak leg Benneteket Szlovákia e távoli zugába, a királyhelmeci járásba, erbenyikbe, hogy egy szerzői est keretében újra találkozhasinak Veletek, ismerkedhessenek életetekkel, müveitekkel. Ne haragudjatok, hogy nyílt levéllel fordulok Hozzátok. Zárt ívéiben ugyanis már két hónappal ezelőtt kértem az Irószöetséget, hogy szervezzen meg egy kisebb írói csoportot, ame•ik szívesen ellátogatna közénk, de úgy látszik, sok ido szükséges megvalósításhoz, meg talán nem is sokan értesültetek eme ivánságunkról Elvégre nem titok ez, hiszen nemes célt akarunk ele követni: élö kapcsolatot teremteni író és olvasó között. Tudom, nem gyakran kerülhet erre sor. íróink és költőink g,velőre ritkán szánják el magukat, hogy Szlovákia legkeletibb észében is szétnézzenek. De higgyétek el, mi pedagógusok szinte ?lbecsülhetetlen nevelési értéket tulajdonítunk az írók és az Ivasók egy-egy sikerült találkozójának. Engedjétek meg. hogy emlékeztesselek Benneteket a két évvel zelötti itt-tartózkodástokra. Az az igyekezet, amelyet a szeräi délután érdekében akkor kifejtettünk, sokszorosan megtérült tanulókat ért nevelési hatásban. Amit az irodalomtanár talán sak hónapok vagy évek során tud elérni tanítványaiban: az lo irodalom megszerettetését, azt egy szerzői est úgyszólván illanatok alatt megtette. Azelőtt naponta elmentek a könyvereskedés kirakata előtt, anélkül, hogy észrevették volna Szabó éla, Mács József vagy más hazai szerző munkáit; az írói öszzejövetel után pár perccel egyetlen könyv nem maradt az isolában rendezett könyvkiállitáson azoktól az íróktól, akik jelen oltak. Addig csak homályos elképzeléseik voltak a legtöbb szloákial magyar íróról s — a közvélemény egy részének hatása latt — áltálában lebecsülték a szlovákiai magyar irodalmat; szerzők jelenléte percek alatt eloszlatta aggodalmukat, mert okonszenves bemutatkozásukkal megnyerték a tanulóifjúság blalmát, őszinte ragaszkodását, s az előadott versek és szemelények meggyőzően bizonyították, hogy a szlovákiai magyar -odalomnak vannak olyan értékei, amelyekre méltán büszkék ;hetünk, s van miért a magunkénak vallani ezt az irodalmat. :s ha ez a tudat egy szerzői délután vagy est eredményeként anulóinkban kialakul, akkor elértük célunkat: a hazai talajban yökerező, hazánk életét tükröző irodalmon keresztül a növenékek szívben-lélekben egybeforrnak hazájuk sorsával — hazazeretetre nevelünk szinte észrevétlenül. Éljétek bele magatokat diákjaink helyzetébe! Milyen izgalomütötte tevékenységhez látnak, mihelyt megtudják, hogy az írók :özül kiket várhatnak. A szokott módon és helyen közzéteszik az iskolába érkező írók névsorát; az iskolai, diákotthoni és városi könyvtárból kikölcsönzik müveiket és hozzálátnak olvasásukhoz; osztályonként vagy csoportonként megvitatják az olvasott könyveket és a megoldatlan problémákat összegyűjtik a szerzői estre; egy héttel a szerzők érkezése előtt könyvkiállítást rendeznek, hogy a könyvekkel minden tanuló megismerkedhessék; ugyanezen a héten a szokásos reggeli sajtószemle politikai jellege helyett az irodalmi jellegnek engednek teret, s megismerkednek azokkal a versekkel, könyvbírálatokkal, ismertetésekkel, amelyek azokban a napokban és hetekben a szlovákiai magyar sajtóban napvilágot láttak; a CSISZ-fallújságoci és az osztály-faliújságokon feltűnnek a szlovákiai magyar írók arcképei, megjelent könyveik borítólapjai, egy-egy közkedvelt versük, megemlékezések, üdvözlések, karikatúrák stb. Az összejövetel hete kifejezetten a szerzői est jegyében zajlik, s a tanulók úgy várják a találkozót, mint diákéletük rendkívül nagy eseményét. Egyik tanulónk naplójából kiragadott pár sor hűen tükrözi a várakozásnak ezt a hangulatát: „Izgatottan jártunk-keltünk és nagyon vártuk azt a napot, amikor szemtől-szemben állhatunk majd azokkal, akiknek írásai annyi sok szép órát szereztek eddig Is nekünk. Szombaton már szinte lázban égett az egész iskola, de az Idő most csak ballagott. Végre mint elektromos áram terjedt egyik osztályból a másikba: — Itt vannak! Heten jöttek! Egy negyedórán belül kiürültek a tantermek, s mindenki a díszteremben gyülekezett. Az ajtónyitás zaját viharos, szűnni nem akaró taps váltotta fel. Különös lelkesedés hullámzott át rajtunk, amikor az írók beléptek." Ugye, kedves írók, emlékeztek még rá? Emlékeztek a kíváncsi diákszemekre, a helyénvaló és nem egyszer meglepő kérdésekre és kérésekre, a bátor véleményekre s az egész beszélgetésre? És emlékeztek arra is, hogy megígértétek: mihamar visszajöttök?! Várunk. Várjuk, hogy az ígéretet valóra váltjátok. S ha majd erre jártok, ne felejtsetek elnézni vidékünk egykét szövetkezetébe is. Nézzétek meg a leleszit, amelyik már idestova megalakulásának 10. évfordulóját fogja ünnepelni, de ruccanjatok ki a kistárkányiba is, amelyik éppen e napokban vette át — mint a kassai kerület legjobb EFSZ-e — a KNB vándorzászlaját. És írjatok róluk s rólunk is. Mert nemcsak a Jó diákregétiy hiányzik, de a jó szövetkezeti r."gény is kevés! Ezt akartam Néktek ebben a lev-foen elmondani. Remélem, meghívásunknak eleget tesztek, s még a téli hónapokban viszontlátunk Benneteket! Elvtársi üdvözlettel: Tolvaj Bertalan E

Z 'zen az estén Parvettit nem érdekelte a tenger halk moraja, íimeresztette a szemét és kitartóan lámult egy pár vászoncipőt, amely ott levert egészen a sekély víz szélén. Jem messze a kislánytól szépen öltö:ött gyerekek játszadoztak gondtalalul. Zajosan, vidáman kacagtak, kerletödztek és színes léggömböket ere•ettek. Valahonnan zeneszó szűrődött de. A hullámok a partot paskolták. Oe Parvettit semmi sem érdekelte, leki, a li-esztendös halászlánynak, iki közvetlenül a tengerparton lakott, nindez jól ismert, megszokott volt. "sak az ott felejtett cipó érdekelte ... ?arvetti úgy nézte, éppen az ö lábára jaló, csak érte kell nyúlni és fel kell túzni. Milyen jó lenne ahhoz a szelephez, amelyet az iskolai színjátszó :soportban fog alakítani. Hiszen színjátszó körük rövidesen bemutatkozik a lalásztársaság igazgatósága előtt. Az egymást kergető hullámok könytyed csobbanással futottak a partra. \ tenger mormolása akaratlanul is [elidézte a kislányban a szörnyű tragédiát, amelyet átélt. Édesapja a többi ialásszal együtt gyakran messzire jár 'lalászni. A család nem nélkülözött: a Lenger kegyesen ellátta őket. Parvetti számára boldog percek következtek, mikor édesapja hazatért a halászatról. 4 család asztalhoz ült, és a kislány zsupa mosolyt kapott a hatalmas és zord embertől — édesapjától. Most minden megváltozott. Az elmúlt télen, mint mindig apja halászni ment. Azon a végzetes reggelen Parvetti sokáig bámult a távolba vesző halászbárkák után. Büszke volt édesapjára, aki mindig gazdag zsákmány nyal ért haza. De ezen a napon apja nem jött haza. A halászok messze voltak a parttól, mikor a kitörő vihar a könnyű csónakokra támadt és a kegyetlen tenger sok emberéletet követelt ... Parvetti lehunyta a szemét és igyekezett elkergetni magától a kínzó emlékeket. Hála az embereknek, akik segítettek: a kislány tovább jár•Az idei könyvvásár keretében Andrej ťlávka szlovák író dedikálja műveit. (J. Herec felvétele) hatott az iskolába, anyját pedig napszámosnak felvette a halásztársaság. Bár asztaluk nem roskadozott az ételtől, azért nem éheztek. Hát kérhet Parvetti édesanyjától most egy pár cipőt? Minél toyabQ nézegette a parti fövényben heverő cipőt, annál közelebb kerültek egymáshoz. Ő, ha az övé lehetne... Ha csak a színdarab idejére is. Sötétedett. A tengerpart ködbe rejtőzött. A strand elnéptelenedett. Végül minden elcsendesedett. Parvetti egyedül maradt a tengerrel, s a parti homokon elhagyott cipővel. A kisleány riadtan lesett a sötétbe. Sehol egy létek. Parvetti szívét fojtogató félelemmel egy lépést tett. — ,JLlvigyem? — még egy lépés. — Elvigyem? — A kisleány hátranézett. A strand kihalt, csak a tenger, meg a pár cipó volt ott. Megtette az utolsó lépést, lehajolt, felkapta a cipót és gyorsan a lábára húzta. — „Mintha rámszabták volna." Rá se nézett a homokra, amelyben benne maradt a vászoncipó nyoma. „Mintha rámszabták volna." Üjra körültekintett, meg akart győződni róla, hogy nem látja senki, hogy nincsen a közelben egy lélek se — csak a tenger, meg a pár cipő. „Elviszem! Hiszen úgysem kell senkinek. Kidobták a gazdagok. Persze, hogy elviszem." — Parvetti felkapta a cipőt és rohant vele hazafelé. — Te vagy az, Parvetti? — Igen mama. — Hát az meg mi a csuda a kezedben? — A strandon találtam ,.. — Hogy merted elhozni másnak a cipőjét? ' — Valaki kidobta, mama. Elnyűtt, senkinek sem kell már ... — Ez tisztességtelen dolog'. Arra a cipőre szüksége van valakinek, meglehet, hogy már keresi is. Hogy tehetted ezt? — Kell nekem a cipó mama, az iskolában a színdarabban katonát játszom. — Fogd és nyomban vidd vissza, ahonnan hoztad, megértetted? Parvetti fejét lehorgasztva, tétován ballagott vissza a tengerpartra. A bosszúságtól és a korholástól égett a kisleány arca. „Milyen igazságtalan a mama. Ha valamikor ő is szerepelt volna..." A kisleány úgy érezte, hogy a tengerparti fövény és a kerek hold is az ő fájdalmas keserűségén nevet. Parvetti szemét meresztve járkált a parton, de sehol nem látott senkit. Csak a hullámok zavarták a csendet, álmosan paskolják a lapos fövényt. Jön a dagály. Határozatlanul megállt és leült a homokra. A hold szinte játszott vele, bujkált a felhők mögött, majd újra előtűnt és folytatta végtelen útját a tenger felett. Sehol egy lélek. Csak a tenger, a kegyetlen tShger lihegett a lábánál, amely elragadta Parvetti édesapját. Egyszerre hatalmas hullám csapott a partra. A kisleány összerezzent. Felpattant és megfordult, szemét a sötét éjszakába fúrta. „Ugyan kinelf jut eszébe idejönni ezért a cipőért? kinek is kell ez?" Nemsokára lehiggadva arra a helyre tekintett, ahová a cipőt letette. Nyoma sem volt. A hullám könnyedén felkapta és örökre elvitte, még a homokot is elsimította a helyén. Az akaratlanul is kibuggyanó könnyek végiggördültek Parvetti arcán. A kisleány hangosán zokogva szaladt haza. Anyja a küszöbön várta. A keservesen síró gyermek törékeny testével hozzásimult. „Ki gondolta volna, hogy szülőanyja ilyen igazságtalan és kegyetlen hozzá? Sejthette ezt?" Anyja erősen magához szorította a kisleányt és azon törte a fejét, mit tudna még szegényes berendezésükből eladni az uzsorásnak, hogy a pénzből egy pár cipőt vehessen az ö drágp Parvettijének. Szűcs Béla fordítása Zalay Adrián rajza Úv filmek Megszállottság Posadlost L. Visconti 1942-ben készült olasz filmjét mutatták be mozijaink. Eltér az ismert neorealista olasz filmektől. Nemcsak rendezésével tartozik a régi iskolához, hanem témájával is, melyben túlsúlyban vannak az individualista érzelmi momentumok. Meséje a családi háromszög keretén belül lejátszódó szociális ízű szerelmi dráma. Äm a neorealista alkotásokkal szemben a szociális elemek itt háttérbe szorulnak és inkább a lélektani-érzelmi elemek bontakozödnak ki. Kétségkívül ügyes meseszövésű, hatásos drámai mű. Az alakítások is kitűnőek, de a jellemábrázolás — és Koldusopera Žobrácka opera G. W. Pabst több mint két évtizeddel ezelőtt készült Brechtfilmjét láttuk viszont a vetítővásznon. A Brecht újszerű alkotőstílusától áthatott film máig is megőrizte időszerű társadalmi mondanivalóját, vonzóerejét. Brecht a Koldusoperában a századelő konzervatívista álszenteskedéssel terhelt angol polgári társadalmát gúnyolja ki szellemes és humoros jelenetekben bővelkedő szatírában, melynek csattanója: Az alvilág bűnözői módszert változtatnak. Toprongyos csavargók helyett frakkos, lakkeipős, keményez a szövegkönyv hibája — még sem tökéletes. Nem ismerjük meg hőseinek osztályarcélét és cselekedeteinek társadalmi rúgóját. Bragano gazdag kocsmáros megölésének okát egyéni és egyes jelenetekben önzőén beállított egyéni okokkal magyarázza, míg a társadalmi viszonyokat figyelmen kívül hagyja. Ez csak azzal menthető, hogy a film a fasiszta diktatúra éveiben készült. A színészi teljesítmények különben kitűnőek és nagy elismerést érdemel Clara Calamai (Giovanna), Massimo Girotti (Gino) és Dhia Cristiani (Bragano) alakítása. gallérú és ezüstfog gantyús sétapálcájú részvényesekké és bank-igazgatósági tagokká válnak, mert a kor szelleme, a busásabb haszon kilátása a társadalom, kegyeltjeivel és elesettjeivel szemben is folytatott szentesített rablásban erre készteti őket. Az E ® S alvilág átvedlett alakjaiban pedig felismerjük a kizsákmányoló polgári társadalom valódi arculatát. Megemlítendő, hogy az akkori idők neves német színészei: R. Förster, C. Nehera, R. Schünzel és Ernst Busch alakítják a főszerepeket. A bratislavai és nyitrai kerület KÉPZŐMŰVÉSZEINEK TÁRLATA A Šafárik és Hviezdosláv téri helyiségekben rendezett kiállítások közül az utolsó az 1958-as év folyamán. Vázlatos, többé-kevésbé egyenlőtlen képét nyújtja az országunk nyugati részén működő elismert, ismert és kevésbé ismert alkotóknak. Megállapítható, hogy elsősorban szobrászaink reagálnak legérzékenyebben napjaink jelenségeire. Élükön jár R. Pribiš. A Slavín szertartástermének bronzkapujához készült gipszmodelljének kiugró négyzetekbe zárt nyolc relifje monumentálisan egyszerű. Egyénien fogalmazott, pszichológiai kifejezésü értékes mondanivalója alkotójának művészi rangjára jellemző s egyben a kiállítás súlypontját képezi. Gibala, Hornák, Uher igényes portrészobrokkal szerepelnek. Kulich fejlett tehetsége és törekvése arra irányul, hogy nyugodt, Manzu-hatású nagy formáit korunk valóságának súlyával töltse meg (Fiatal asszony, Iskolás és Üttörölány, Jánošík). — Staník domborműve: az Október tisztán hangoztatja eszmei tartalmát. — Bártfay „Ifjúság"-a makulátlan testű, érzékeny kifejezésü mai lány. Korkoš (Emlékezés), Tóth, Baník, Čutek is jó! képviselik a hazai plasztikát. A grafikáknál hiányzanak V. Hložník művei, a középső nemzedék több tagja (Cechová, Dubay, Zmeták) a fehérfekete technika helyett ezúttal olajés tempera tájképekkel jelentkezik. Viszont Lebiš felfigyeltető Villon illusztrációja adekvát kifejezése a XV. századi első nagy francia lírikus sötét mélységeket és tiszta magasságokat megszólaltató költészetének. Festőink idősebb generációjától inkább ismétléseket, előző témáik változatát látjuk. Čemicky: Bazovskýarcképe és két kvalitásos tájakvarellje t,ünik ki. — F. Hložník külvárost, technikát, lelkes felvonulásokat érzékeltető képei a máról adnak hírt. — Valocký plasztikus Dunai látképe üdítő zöldjeivel jól hat. , - Festőnőink erősen előretörtek. Gandlová merész színhatásokra épít kitűnően f ónnál t Cigánylányában. Bartošíková | erőteljesen és mégis líraian gyöngéd ] tolmácsolója az „Anya-gyermek"ka'pcsolatnak. - V. Kraicová szép modrai városképei atmoszférakeltőek. A túlságosan nagy kiállított anyag (a piktúráról van szó) önkéntelenül eszünkbe juttatja, - hogy a gazdasági életben már eljutottunk a termelésnek arra a fokára, amikor a mennyiség mellett a minőség is elsőrendűen fontos. — Művészi téren, a felelős alkotókra, a széles rétegek gondolkozásának és Ízlésének hivatott irányítóira ugyancsak éz a követelmény vonatkozik. — Komolyabb rostálással, kevesebb és értékesebb művel méltóbban lehet a mát képviselni. Bárkány Jenőné Moszkvában nemrég tartották meg i a kazah művészet és irodalom tízna1 pos ünnepségeit. A kazah drámai színház ebből az alkalomból bemutatta Gabit Muszrepov „A költő tragédiája" című művét. V. Masztjukova felvéte! lén S. Ajmanovot láthatjuk, aki Ahan ! költő szerepét alakította. jÚJ SZŐ 9 * 1959. január 1.