Új Szó, 1959. január (12. évfolyam, 1-30.szám)

1959-01-01 / 1. szám, csütörtök

HAZAFIÚI Régen olvastam nemcsak verset, ról. A magyar történelemben nincsen vét. Libuše a zárójelenetben magasba de általában olyan időszerű, lelkes, megfelelő mása Libuše alakjának, emelt karokkal áll az áldozati poszükséges, mondhatnám mozgosító bár népeink hősi mondavilága sok gány oltár felett, s látnokként jökorparancsot, mint Gyurcsó István hasonló elemet rejteget. A cseh nép vendöt mond. Megjósolja Prága dikolteményét: Husziták földjén. Ha- is két vezértől: Cechtől és Lechtől csőségét, a városét, amely a cseh zánk kincseiről, szépségéről, dicső - akárcsak a magyar mondavilág nép büszkesége lesz. Az opera utoltörténetéről ír a költő és felkiált: Hunortól és Magortól számítja az só szavai és akkordjai ezek, amikor nem marad szem könny nélkül, amiA prágai Vencel tér „Ki a hibás? Én és mindannyian, hogy e földről alig tud a fiam. Jobban tudja tán, hol van Afrika, mint e közeit, s hogy ki volt Ján žižka. És valóban: évszázadokon át egymás mellett élt ezen a földön a cseh, szlovák és magyar nép s a Habsburgok jogara alatt e népek megosztva és elnyomva, legtöbbször egymással szembe is állítva éltek és küszködtek. Közeli népek, baráti népek — s mégis, ha komolyan számbavesszük, azt kell mondani: keveset tudunk egymásról. Kölcsönösen így van ez. Pedig a cseh, szlovák és magyar történelem időnként szorosan együtt folyt. Ezekben az időkben a kölcsönhatás kétségkívül nagy volt. Husz János mozgalma közvetlenül is hatott: nemcsak eszmei, de népi vonalon is. A fehérhegyi csata után, melyben az egyesült európai hadsereg szétverte a huszitákat, sok cseh bujdosó menekült szlovák és magyar területre. Az eredetileg kisebb Huszita cseh közösségek később beolvadtak a környező lakosságba. Dózsa harca nemcsak gazdasági, de nemzeti forradalom is, melynek erkölcsi tartalmát a huszita mozgalom adta. Ezek történeti tények. A kuruc háborúkból közismert a szlovák és magyar nép együttes szerepe. E néhány példa is az elnyomó Habsburgokkal szemben többnyire megmutatkozott azonos törekvésekről, a szabadság valóra váltásának közös igényéről beszél. A fiatal magyar költő időszerű felkiáltása nem lehet pusztába kiáltott szó, hiszen általános nézetet tolmácsol. Ismert magyarjaink körében a cseh történelem, irodalom ? Ismerjük példának okáért Libušét, a cseh népi, hősi operát? Kevesen ismerjük Smetanának ünnepi alkalmakra szánt fenséges müvét, ezt a pogánykori legendát Libušéról, a szépséges és bölcs hercegkisasszonyidők kezdetét. A két vezér fehér lovon vezette népét a kies, új hazába, a Vltava és Labe szelíd, jó legelőjű, selymesfüvű, erdős, lankás vidékére. A vezérek sírját nem kor a hallgatók szíve csordultig telt már a hazaszeretet és nemzeti öntudat magasztos érzésével, akkor mondja Libuše a látnoki szavakat, amelyekért talán az egész opera íródott: „Az én drága cseh népem örökké élni fog!" Akkor hangzik el ez a jóslat, amikor Vörösmarty is beletép még egyszer lantjába és a Vén cigányban jósol, biztat, felemel: „Lesz még egyszer ünnep a világon...!" Libuše jövendölése ťnegvalósult. A soktornyú, dicsőséges Prága modern világvárosi fényeivel és sok évszázados árnyaival szeretettel fogadja a világ népeit. Oj dicsfényben ragyog Európa közepe. Járjuk a várost, mint már annyiszor és megint csak arra gondolunk: bizony nem tudunk eleget „e földről", e népről, mellyel együtt élünk s mely évszázadokon át idegen elnyomás ellen vívott élethalálharcban tartotta fenn magát, szülte az egymást követő nemzedékeket és magasztosan nemes kulturális építményt rakott — szinte emeletenként — századokról századokra. S milyen hecsben tartják ma is a letűnt évszázadok emlékeit, mennyire számontartják a történeteket, regéket. Mert itt mindennek — története van. Mennyi önkéntes idegenvezető serénykedik Prágában minden egyes járókelő azzá válik. A lednicei állami kastély cegi férjének, — a csehek királyának. Smetana, a cseh nép kiváló művész-fia akkor formálta zenébe, operává ezt az ősrégi történetet, amikor az elbukott 48-as forradalom után a népek legjobb Tíoltoi a hőskorba nyúltak vissza, idézni a régi dicsőséget. Idegen elnyomás, sötét évtizedek — s a nép filléreiből emelt prágai új "Nemzeti Színház, az Arany Kápolna megnyitó ismeri a cseh nép, a magyarok sem ha külföldit sejt maga körül. A Károlytudják, hol nyugszik a honalapító Ar- híd, a prágai vár, a hajdani királyi vápád. Čech vezér unokája volt Libuše, daskert, az Aranycsinálók-utcája, a a hercegkisasszony s az opera azt Klementinum, a sok-sok, torony a meséli el, hogyan választotta Libuše régi városkapukon, az ódon házak • a Sztagyicok nemzetségéből való régi hercegi, főúri lakok - mind Premyslt, az eke szarva mellől her- egy-egy történet, egy-egy emlék. A „Prašná brána" — Prága egyik büszkesége * illetve kormány erőteljes anyagi és Fiatal szlovákiai magyar költőt erkölcsi támogatása. Ennek az idéztem írásom elején. Társaival Prágában nagyobb becsben tartják a nemzeti múlt, a nép munkájának, harcainak emlékeit, mint bárhol másutt. Pedig mindenhol másutt sokkal kevesebb maradt fenn épületben, könyvben, művészeti alkotásban, mint a cseh területeken. Jó ismerni, megismerni a múltat. Mert nemi lehet egészen megérteni a haza mai helyzetét, politikai rendszerének sajátosságait, népeinek általános műveltségnek széles tájékozottsága mellett igen erős marxista alapjai vannak. A kultúráltság jellemző jelensége: alacsonyan szálló sportrepülőgép permetezi az állami gazdaság burgonyaföldjeit. Igen jelentős az irodalom megbecsülése. Fokozatosan már mi is ismerjük Jirásek, Hašek, Čapek, Olbracht, Pujmanová, Majerová, Drda és mások müveit. Jiráseknek Prágában külön múzeuma van és úgy rendezték be, hogy az életrajzi és irodalmi emlékek mellett kora történelmét is bemutatja. A világviszonylatban is párját ritkító irodalomtörténeti kincsesház a strahovi kolostorban kapott méltó helyet. A XII. század elején kezdték építeni s azóta minden művészeti irány hozzáépítette a maga mondanivalóját. A felszabaduláskor kilenc szerzetes élt ebben a várkastélyszerű épületben. A hatalmas könyvtárban évtizedek pora gyűlt össze. A nép kormánya hozatta ..rendbe és rendezte be az irodalmi kincsek e tárát, ahol a legrégibb cseh nyelvemlékektől kezdve minden dokumentum egyben a cseri nép történetéti is tükrözi. A, különböző korokat az irodalmi emlékek mellett festmények, grafikák, szobrok is példázzák. Az ilyen muzeális értékekre rendkívül nagy gondot fordítanak. Népeink rendkívül szeretik az írókat, régieket és együtt daloljon továbbra is a hazáról. Akad bőven, ami ihletre sugall. És mert régről is van gazdag költői örökségünk, emlékezzünk vissza Vozári Dezső egyik versének hősére, arra a bizonyos E. P. Smith, New York-i bankárra, az amerikai pénzvilág ismert alakjára, aki a A kŕivokláti vár harmincas években valamilyen beteges szeszélyből a gyorsvonat étkezőkocsijában ülve egyszer átrobogott maikat egyaránt. Az egész nemzet Kassán és akihez a költ

ö W kiált

: gyászolta és siratta az idén elhalálozott Nezvalt, Pujmanovát. Műveikben azonban tovább élnek és az élo írók művei egyre gyarapítják a nemzet irodalmi gazdagságát. A Szakszervezetek Központi Tanácsának pra.yai palotája előadásán bemutatják Smetana mis- gondolkodását, ha nem ismerjük csak valamennyire is e népek múltját, küzdelmeit. Hiszen a népek arculatát nem csupán a mostani évtizedek formálják, hanem az elmúlt évszázadok is alakították. A jelen magán hordozza a múlt nyomát is. A gondolkodás, a magatartás népi jegyei így érthetők csak meg igazán. Azok a kastélyok, várak, melyek szinte a XI.—XII. századtól máig teljes épségben megőrizték a letűnt korok nagy művészetét, Csehszlovákia népei műveltségének forrásairól tanúskodnak. Az utóbbi évszázadok során erősen polgárosodott az ország s ennek hatása ma is sokban megmutatkozik. A mezőgazdaság például, különösen a cseh országrészekben erősen gépesített volt a felszabadulás előtt is, de ez a gépesítés csak másodsorban törekedett a többtermelésre. A szocialista gépesítésnek ez az első célja és az egész nép, nem csak egyes nagybirtokosok érdekét szolgálja. A polgáriasodás következtében tespedt a népművészet, inkább csak a morva és szlovák falvak lakossága közt maradt fenn. A népművészet újfenti feltámasztását megkönnyíti a lakosság általános műveltsége, a hazaszeretet és a párt. A Klement GoUwald-mauzóleum, amely a Vítkov hegyen épült „Nekem hazám, tenéked táj csupán, hol egyszer átfutott a gyorsvonat," A költő igazat mondott. Mégis kiegészítésre szorul: E táj csak nemrég, tíz egynéhány éve lett a dolgozók, a nagy többség igazi hazájává, aranyosédes anyjává. A mi hazánk, a mi édesanyánk! Köztársaságunk iránt az egész világ érdeklődik. Bármikor eljöhet megint az a bizonyos Smith, vagy valamelyik ivadéka. Az is fontos, mit látna ő. De a legjellemzőbb az, hogy a szemünk előtt végbemenő rohamos fejlődést dolgozóink százezrei természetesnek, magától értetődőnek, törvényszerűnek tartják. Mindez a szocializmus érdeme. Erre mi büszkék, nagyon büszkék vagyunk. SZILY IMRE jÚJ SZŐ 7 * 1959. január 1.