Új Szó, 1959. január (12. évfolyam, 1-30.szám)

1959-01-01 / 1. szám, csütörtök

Ján Láska sikeres módszere Ugy moňdjákfeoffí/ a jó pap holtig tanul. E közmondás igazságából mentve tértünk be a hnúštai járás egyik kisközségének, Klenovecnek szövetkezetébe. Maga a falu már a hegyaljai vidékhez tartozik s ezért a helyi szövetkezet a növénytermelés mellett főleg az állattenyésztésre fekteti termelési igyekezetét. Bent a szövetkezet irodahelyiségében lobogó kályha mellett egy embercsoport hangos beszélgetését szakítottuk félbe, akik — ezt az elnök árulta el — éppen az állattenyésztés kérdéseiről, az átteleltetés problémáiról folytattak parázs eszmecserét. Kis szünet, bemutatkozás után aztán aprólékosan nekünk is elmondották, miről is volt az imént szó. Egy alacsony termetű emberke váltig hangoztatta, hogy szövetkezetükben egyebek mellett még nagyobb súlyt kellene helyezniök a tyúktenyésztésre, mert ez kevés befektetéssel és rizikóval igen kifizetődő tenyésztési ág. Azt, hogy „rizikóval", különös hangsúllyal ejtette ki. Megtudtuk, hogy éppen a baromfitenyésztésben legnagyobb a rizikó, hiszen a párkányi járás, vagy a nyitrai kerület sok más szövetkezetében évről, évre kipusztul a tyúkállomány s ezért igen nagy nehézségek merülnek fel a baromfitenyésztés megszervezése körül. S itt meg, éppen ezzel a gazdálkodási ággal dicsekszenek' Vajé* jobban értenek errefelé a tyúktenyésztéshez? — Hogy el ne felejtsem — mutatkozott be a bőbeszédű emberke —, Ján Láskának hívnak és én vagyok a tyúkfarm vezetője, tehát érdemlegesen és hitelesen beszélhetek tyúktenyésztésünk eredményeiről. Az a nézetem azonban, hogy a helyszínen sokkal kézzelfoghatóbbak lesznek az érveim. Kíváncsiságból is és a tényleges meggyőződés miatt is, elindultunk a szövetkezet baromfifarmja felé. Kívülről nem különböznek a fából, deszkából összeállított tyúkólak a többi farm épületeitől és mégis nagy a különbség például a déli járások szövetkezeteinek épületei és a helyi szövetkezet deszkatákolmányai között. Hogy miért, erre fán Láska aprólékos felvilágosítása adja meg a magyarázatot. — Két évvel ezelőtt ez a tyúkfarm még a helyi gazdálkodás üzemeinek kötelékéhez tartozott, de aztán átvette a szövetkezet és az aprójószággal együtt magam is az EFSZ-ben kötöttem ki. Az eredményekről annyit mondhatok, hogy csupán ez idén 3500 csirkét és 5600 kiskacsát neveltem fel minden nagyobb elhullás, veszteség nélkül. Valóban, az állomány megtekintése után a tyúkfarm vezetőjének hozzáértéséről is volt alkalmunk meggyőződni. — Nézzék csak az előttünk futkározó csirkéket — mutatott az 1 kilogramm súlyú futkározó jószágra — 14 hét óta tenyésztem őket és 1500 kiscsibéből alig 35 hullott ott el. Ezeket most a karácsonyi piacon, azt hiszem, jó pénzért tudjuk értékesíteni. Nos, nagy elhullási százalékról nem igen beszélhetünk, mert a tényleges elhullási arány jóval a megengedett és tervezett szinten alul mozog. Ha viszont ezt az eredményt más EFSZ átlagával hasonlítanánk össze, bizony óriási lenne a különbség. Kíváncsiságunk persze csak nőtt, hiszen érdekelt bennünket, hogyan akadályozta meg az elhullást. — Mindenekelőtt — folytatta tapasztalatátadását — az ember személyes felelősségérzete, jó viszonya a munkához hozhat csak eredményt. Ezzel persze nincs vége a dolognak, mivel a takarmány adag ok keverékének, menytiyiségének betartása is igen fontos tényező. Az adagokat úgy állítom össze, hogy azokban meglegyen a szükséges fehérje, a kellő szénhidrátmennyiség és minden tápanyag, amire a baromfi szervezetének szüksége van. Aztán a mozgás és a napfény is kedvezően befolyásolja az állomány fejlődését. Nagyjából tehát ennyi lenne a sikeres tenyésztés rövid magyarázata, melyet lehet, hogy azért nem folytatott tovább Ján Láska, mivel minden szavát ügyesen jegyezgettük. Ügy látszik, a műhelytitkokat nem akarja elárulni, azonban kérdéseinkre adott ügyes válaszaiból minden egyéb munkamozzanatáról értesültünk. Egyebek között megtudtuk azt, \ hogy a téli időszakban a napfényt különleges világítóberendezés helyettesíti, mely egyúttal kellő meleget is áraszt a kiscsibékre. A másik, egyben a legfontosabb tényező, hogy míg más helyütt tiszta tyúkólakat láthatunk, itt az ólak padlózatát nem éppen a legtisztább szalmaalom borítja. — No látják — mondja diadalmasan. | — saját maguk is rájöttek a legfonto- ; sabb tényezőre. Ha tiszta lenne az ól. akkor a csibéknek nem lenne hová a , hideg elől elbújniok. Bizony nemcsák j a lámpákból, föntről áramló melegre, j hanem az alulról melegítő szalmaréteg- j re van leginkább szüksége a csirkének. Magában a lyúktrágyában meg olyan , anyagok halmozódnak fel, melyek megakadályozzák ' a kiscsibék hasmenése kórokozóinak elterjedését. Tehát a~ elején azért mondottam, hogy kisebb rizikóval és kevés befektetéssel nagy hasznot biztosithatunk a baromfitenyésztésből. Ha már birtokában vagyunk Ján Láska féltve őrzött munkamódszerének, melyből nagyon sok szövetkezetünk tanulhat, illik elmondanunk azt is, hogy kezdeményezését 1000 csirke felnevelésével most a tél idején is folytatja, hiszen, — mint kijelentette — 14 hét múlva ismét a piacra vihetik ezelcet is, melyekért szép jövedelem folyik be a szövetkezet pénztárába. Ez ideig a szövetkezet amellett, hogy meghagyták az alapállományt, kétszázezer koronán felül bevételezett. Ez az összeg a tyúk- és kacsatenyésztésböl annál értékesebb, mert csupán egy ember munkájának eredményéből származik. Azonban, ha ebből leszámítjuk a munkaegységekre járó pénzmennyiséget és a befektetett takarmányok értékét, a tiszta jövedelem akkor is megközelíti a 200 ezer koronát. Okosan járt el tehát a klenoveci szövetkezet tagsága, amikor a külterjesség mellett a belterjes gazdálkodás megszervezését sem mulasztotta él. Ha így járnának el a déli járásokban gazdálkodó szövetkezetek, akkor minden bizonnyal sokkal nagyobb és szebb sikerekről adhatnának számot az évzáró gyűlésen. SZOMBATH AMBRUS A vegyiipari dolgozók teljesítettek az évi tervet (ČTK) — A Vegyiipari Minisztérium vállalatai december 27-én teljesítették az ipari nyerstermelés évi tervét. Az év végéig terven felül még 160 millió korona értékű terméket gyártanak népgazdaságunk számára. Ezáltal a vegyiipar termelése a múlt évben elért eredményekkel szemben 10,5 százalékkal növekszik. A munkatermelékenység ugyanazon idő alatt 6 százalékkal lett nagyobb. A vegyiipari vállalatok a tervben előirányzott öszszeggel szemben mintegy 50 millió korona megtakarítást és terven felül 115 millió korona nyereséget érnek el. Csontos Vilmos: szilveszveu éf volr Szél csapta be a vén pitvar ajtót, S a bakter szemébe havat söpört, Szaggatta az éjféli harangszót Ezerfelé — és jajgatott u föld. Hunyorgó mécses ingó árnyakat Rajzolt a falra, — néma volt a ház, Jött a papné, a bába is szaladt, Petrovicsnéra pirt lehelt a láz. S míg künn az idő bőszen trombitált, Jó szomszédasszony rakta a tüzet, A szoba közepén Petrovics állt, Szemén motozott büszke révület. S mire a harangszó elhallgatott, A bába karján sírt a kis legény, A bakter is épp bekopogtatott , S dünnyögött: biz ez véznácska — szegény. — És nőtt a legény, s fény-élit s knzét Égre nyújtotta, — üstököst fogott, Arra csatolta arany kengyelét. S lanttal kezében — rákapaszkodot. Bűvös ívet írt népe egére, Szabadságról lett hangja harsona, Betelt vele a föld kereksége, S azóta zeng — és el nem hal soha! Szénrétegekre bukkantak a Beszkidekben A köztársaság számos helyén szénrétegek után kutatnak a geológusok. Fokozott mértékben folyik ez a kutatás a karvinái körzetben. A geológusoknak most egy új szovjet szeizmográf segítségével sikerült Stonavy község mellett hatalmas szénrétegekre bukkanniok. Meg kell jegyezni, hogy ezen a vidéken 1925-től 1938-ig bel- és külföldi geológusok eredménytelenül kutattak szénrétegek után. A szovjet szeizmográffal ezen a vidéken tovább folynak a kutatások, mert megdőlt az a háború előtti feltevés, hogy a Beszkidek alatt nin^ csenek szénrétegek. A geológusok véleménye szerint Český TSšín vidékén és a Beszkidek alatt gazdag szénrétegek vannak, amelyeknek feltárása óriási jelentőségű népgazdaságunk számára. kp. f — — s****.', ""<

<' • < lÉÉilii Jelentős sikereket értek el az elmúlt évben a lipnói vízi villanyerőmű építői. Az év folyamán befejezték a fő gát, a vízlevezető alagút, az elosztó épületek, a Vyšší Brod-i kiegyenlítő gát építését. Az év végén az építők jelenthették, hogy a legfontosabb építészeti munkák véget értek.A munka most a föld alatt folyik tovább, ott szerelik az erőmű berendezését. Képünk a nagy víztároló gátját mutatja be. J. Falta (ČTK) felv. Az óesztendő utolsó napjai nagy mozgalmasságot idéztek elő a nyugateurópai tőkés államok gazdasági életében. A mai napon, 1959. január 1-én ugyanis gyakorlatilag életbelépett a közös piac néven ismert és hat nyugat-európai országra kiterjedő gazdasági egyezmény, amelyet tavaly Nápolyban írtak alá. Ez az egyezmény a hét évvel ezelőtt létesített MontánUnió mintájára, politikai és gazdasági célkitűzései szerint fokozatosan megszünteti a benne résztvevő államok gazdasági és részben politikai szuverenitását, évről évre csökkenti az egymás közti forgalomban a fennálló vámokat oly módon, hogy tíz esztendő múlva a hat ország együttesen közös vám- illetve gazdasági területet képezzen. Ez a gazdasági integrációs folyamat természetesen nagymértékben ki kell, hogy hasson az illető országok politikai és szociális fejlodé-- sére is. Közvetlenül a közös piacra vonatkozó egyezmény életbelépése előtt két irányban is jelentős komplikációk léptek fel a nyugat-európai országókban. Az egyik nehézség az volt — és ez még ma is teljes mértékben fennáll —, hogy a többi nyugat-európai tőkés ország, összesen tizenegy, a maga részére sérelmesnek találta a közös piacra vonatkozó egyezményt, miután annak január 1-vel életbelépő vámkedvezményei rájuk nem vonatkoznak és így veszélyeztetik külkereskelmüket a közös piac államaival. Különösen Angliát érintette súlyosan ez a fejlődés, hiszen évente közel egymilliárd font sterling értékben vitt ki árut eddig a közös piac országaiba. A másik nehézség abban rejlett, hogy a nagy amerikai monopóliumok csak azzal a feltétellel voltak hajlandók támogatni a közös piac tervét, ' ha az lehetővé teszi számukra az á gazdasági együttműködés két formája ezen országokban beruházott tőkéiknek éš e tőkék mindenkori hozamának visszautalását eredeti pénznemben, vagyis dollárban az Egyesült Államokba. Ez gyakorlatilag annyit jelentett, hogy a közös piac államainak pénzüket konvertibilissé, vagyis szabadon átválthatóvá kellett tenniök, hogy így lehetővé tegyék az amerikai monopóliumok számára a haszon mindenkori, teljes értékű lefölözését az európai piacból. Nos, ezt az amerikai monopóliumok diktálta követelményt, a pénznemek konvertibilitását valósították meg a karácsonyi ünnepeket követő napokban őszesen tíz európai államban. Ugyanakkor azonban a folytonos államháztartási hiánnyal és így inflációval küszködő Franciaországnak további intézkedéseket kellett foganatosítania, hogy beleilleszkedjék a közös piacnak ebbe a feltételébe. Ebből a célból 17,5 százalékkal leértékelték a frankot a dollárral szemben és az 1959. évi állami költségvetés tervezett 1200 milliárd frankos hiányát — az amerikai monopóliumok diktátumára — a felére csökkentették. Mondanunk sem kell, hogy mindkét intézkedést de Gaulle rendszere kizárólag a dolgozók terhére hajtotta végre. Megszüntették az elsőrangú élelmiszerek árának eddig fennálló állami támogatását, ami által az illető élelmiszerek (kenyér, hústermékek, cukor, stb.) egyszerre lényegesen drágábbak lesznek. Ugyanakkor emelték azokat az adónemeket, amelyek elsősorban sújtják a dolgozókat, a vasúti tarifákat stb. Á franknak 17,5 százalékos leértékelése legalább ugyanennyivel drágábbá tette a behozatalt, amit a tőkés vállalkozók természetesen teljes mértékben a fogyasztókra hárítanak át. Mint látjuk, a Franciaországban győztes reakció haladéktalanul benyújtotta imperialista politikájának a költség számláját a francia dolgozó népnek. De megérzik a közös piac! ban egyesült többi öt nyugat-európai állam dolgozói is a nagy monopóliumoknak ezt a győzelmét, mert a közös piac minden költségét, az Amerikába szabadon visszautalható profitok teljes összegét a dolgozó nép hátából hasítják ki. Az elmondottakbői világosan kitűnik, milyen a gazdasági együttműködés tőkés módszere. Ugyanakkor — szükségszerűen — gazdasági együttműködés áll fenn a szocializmust építő államok között is. Ez az együttműködés a világpiaci árak aiapján 1948. óta egyre fokozottabb mértékben megvalósuló szocialista államok közötti árucseréből fejlődött ki. Ennek az árucserének legfőbb jellemzője az volt — és ma is az —, hogy teljesen hiányzik belőle a | kizsákmányolás tényezője, az, hogy a gazdaságilag erősebb szerződő fél | ilyen vagy olyan módon kihasználja i qazdasági erejét gyengébb társával szemben. | A szocializmus építésének előre. haladásával, a tervezés módszereii nek tökéletesítésével, a nagy közös ' távlati tervek felállításával azután ' lehetővé vált, hogy ez az eleinte elsősorban a kölcsönösen előnyös árucserén alaDulő gazdasági együttműködés elmélyüljön és maaába foglalja a ncnzetköíi munkamegosztás, a | kölcsönös tudományos és műszaki együttműködés elemeit is. Míg a nemzetközi munkamegosztás ' a kapitalista országokban kibékíthetetlen ellentéteket teremtett a gazdaságilag gyengébbek kizsákmányoj lása, leigázása formájában az impei rialisták maroknyi csoportja és a túlnyomó többséget alkotó kizsákmányoltak között, addig a szocialista országok gazdasági együttműködése ; mentes minden ilyen ellentmondástól. Ennek az elvnek az érvényesüi lése a proletár nemzetköziség alapján annál is fontosabb, miután a ! szocializmust építő államok között | is jelentős különbségek állanak fenn í a termelőerők fejlettségi foka, a szocialista termelési viszonyok érvényesülésének mértéke, a lakosság száma, a rendelkezésre álló nyersanyagforrások mennyisége, stb. te1 kintetében. Ezért óriási jelentőségű, hogy a minden tekintetben legfejlettebb, legnagyobb erőforrásokkal rendelkező és legtapasztaltabb Szovjetunió önzetlen módon bocsátja rendelkezésre eszközeit és ismereteit éppen a proletár nemzetköziség elvének gyakorlati megvalósítása folyamán. A szocialista országok Szovjetunió vezette egysége, gazdasági együtt- I működése nélkülözhetetlen feltétele j a szocializmus győzelmének az egész I világon. Ezt az alapelvet a jugoszláv , és más revizionista irányzatok sem tudjftk megdönteni. Mint mondottuk, a szocialista államok gazdasági együttműködése a kölcsönös árucsere alapján épült ki. Ez az árucsere — az 1950. évvel összehasonlítva - 1957-ben 2,6-sze- ; resére emelkedett. De elmélyül a nemzetközi munkamegosztás követelményeinek megvalósítása is a szocialista táboron belül. Mindenekelőtt bizonyos helytelen autarchikus (önellátó) törekvéseket kellett megszüntetni, azt, hogy minden egyes szocialista ország minden szükséges terméket maga állítson elő. Az ilyen autarchikus törekvések ellenkeznek a nemzetiközi munkamegosztás elvével és a tőkés világpiaccal való verseny keretében az értéktörvénnyel is. Ma egyre jobban az az elv érvényesül, hogy minden szocializmust építő ország tervszerűen lehetőleg olyan termékeket állítson elő saját maga, de esetleg a többi szocialista ország szükséglete, valamint a tőkés világpiacon való értékesítés céljaira is, amelyek termelésére a legkedvezőbb feltételei vannak. Ennek a feladatnak a megvalósítása természetesen nem könnyű probléma és huzamosabb időt vesz igénybe. Mind eme célok megvalósítására a szocialista államok a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa (KGST) néven megfelelő közös szervet hoztak létre, amely egyaránt elősegíti a kölcsönös árucsere állandó bővítését, valamint a szocialista nemzetközi munkamegosztás elveinek érvényesülését. Ha így röviden jellemezzük a gazdasági együttműködés fórmáit, tartalmát, céljait és eszközeit a tőkés és a szocialista világban, nemleliet kétségünk az iránt, melyiké a jövó, melyik szolgálja jobban, hathatósabban az emberiség boldogulásának nagy céljait: a béke fenntartását, a jólét növelését minden dolgozó számára. (-e-c) ÚJ SZÖ 5 * 1959. januŕr L