Új Szó, 1959. január (12. évfolyam, 1-30.szám)

1959-01-31 / 30. szám, szombat

Ä * HCTEWESTT1E A kulturális építés hatalmas programja a Szovjetunióban ® Állandó mozi minden kolhozban és szovhozban • Színház a szűzföldeken • Konzervatóriumok a Szovjetunió messzefekvő tájain is Hruscsov elvtárs kongresszusi beszámolójának téziseiben, sok figyelmet szentelt a kulturális építésnek is. A legközelebbi években állandó mozgószínházat létesítenek minden kolhozban és szovhozban. A szovjet vidéken jelenleg 60 ezer mozi, ezek közül 30 ezer vándormozi működik. 1960 végéin a Szovjetunióban 92-95 ezer és a hétéves terv végén 110 — 115 ezer lesz a mozik száma. A szovjet városokban és falvakban egyre növekszik azon klubhelyiségek száma, amelyeket filmkészülékkel szereltek fel. Ezért a vándormozikat csupán a gyéren lakott telepeken, a mezei munkacsoportok munkahelyein fogják alkalmazni. Hét éven belül 972 film Á hétéves terv feladatainak megvalósításánál a városokat jelentős mértékben gazdagítják új mozikkal. A nagyobb városokban ezek 2 — 4 ezer férőhelyes épületek lesznek. Moszkvában 6 ezer férőhelyes új mozikat építenek. Tekintettel arra a népszerűségre, amelynek a moszkvai „Béke" panoramatikus mozgószínház örvend, a hétéves terv a film kedvelőinek kielégítésére fő figyelmét a panoramatikus és a szélesvásznú mozik fejlesztésére fordítja. 1960-ban 204 szélesvásznú filmet gyártanak. A filmdolgozók 40 feketefehér és 90 színes-filmet készítenek a szélesvásznú és panoramatikus mozik számára. A hétéves terv folyamán a szovjet filmgyárak 972 egész estét betöltő filmet gyártanak. Ennek kétharmada a Szovjetunió egyes köztársaságainak filmgyáraiban készül majd. (Az elmúlt hét év során, 1952 -1958-ig 428 film készült.) A hétéves terv során 189 szélesvásznú dokumentációs és népszerű tudományos mű készül majd. Ezek közül 89-et az egyes köztársasági stúdiók gyártanak. A múlt év 489 rövidfilmjével szemben 1965-ben 700ra emelkedik a rövidfilmek száma. Az egyes filmek átültetése a Szovjetunió népeinek nyelvére a jövő évek folyamán csaknem háromszorosára, évente 485-re emelkedik. Üj színházak az új városokban A Szovjetunióban mind az ipari városokban, mind a szűzföldeken új telepek létesülnek. A hétéves terv ezen helyek számára nemcsak mozival, hanem színházzal is számol. Ezért Szibériában, a Távol-Keleten, a szűzföltíeket magukba foglaló területeken összesen 148 színház épül, mégpedig drámai, zenei és gyermekszínház. A színházak és hangversenyek látogatottsága 1965-ben előreláthatólag 230 millió főre emelkedik. A könyv, az ember segítőtársa A párt óriási figyelmet szentel a kommunista társadalom sokoldalúan fejlett tagjai nevelésének, a kultúra, tudomány és a népnevelés fejlesztésének. Ez megnyilvánul a hétéves terv irányszámaiban a kiadói tevékenység kibővítését illetőleg. A könyvek és folyóiratok példányszáma 1 milliárd 600 millióra emelkedik. Az előzetes számítások szerint a hétéves terv során kiadásra kerülő könyvek száma eléri a 85 ezret. 11 új könyvnyomda épül, amelyek közül hatot a hétéves terv folyamán helyeznek üzembe. A hétéves terv további iskolái A kulturális intézmények 'tevékenységének kibővítése megköveteli a szakemberek nevelésének fejlesztését is. E célból a hétéves terv szerint további három főiskola és három középszakiskola létesül. Habarovszkban, Karagandában és Ashabadban konzervatóriumot létesítenek. 31 űj zeneiskola, két díszlettervező iskola és színiakadémia létesül. A művészeti irányzatú főiskolákra 1965-ben 49 ezer hallgatót vesznek fel. MEG EGYSZER A LELESZI KULTURÁLIS ÉLETRŐL Járásunk falvainak többségében a népi hagyományok igen elevenek. Egyik falu a másiktól átveszi a szépet, a jót. Járásunk lakói tehát jogosan felvetik a kérdést, miért hallgat Lelesz az utóbbi időben, miér' nem hallat magáról. Valahogy többet várnak Lelesztöl, mint amennyit eddig tett. Igaz, hogy a lelesziek nem dicsekednek, és az is. igaz, hogy nincs idejük tollat ragadni a kezükbe s írni az elért eredményekről, de azért a hiányosságokat nem kell szépíteni. Az igazság az, hogy a „Kell-e Lelesznek kultúra" című, az Üj Szóban megjelent cikk írója jogosan fordult ezzel a kérdéssel a leleszi pedagógusokhoz és az ifjúsághoz-, mert a kulturális élet nem tart lépést a község életszínvonalának emelkedésével. A leleszi ifjúság szereti ugyan a színművet, de csak nézni; betanulásra és előadásra — már nincs kedve. Ogy tetszik, mintha az ifjúság az idősebb dolgozóktól várná, hogy szórakoztassák. Ezzel kapcsolatban felmerül az a kérdés is, vajon a járás üzemei és hivatalai megfelelő politikai és kulturális nevelésben részesítik-e a fiatalokat, akik ott dolgoznak és hazajárnak. Ogy tűnik, mintha ezek a fiatalok elfelejtették volna azt, hogy faluról származnak. Mi helyesnek tartanák, ha a szülők megsúgnák gyermekeiknek, hogy a kapitalista világban csak a jómódúak gyermekei ülhettek az íróasztal mellett, ma viszont mindenki számára meg van adva a lehetőség, hogy képességei Emlékest Udvardon A napokban esztrádműsorral színezett emlékestet tartott a Csemadok udvardi helyi csoportja. Az emlékestet Szabó János volt udvardi igazgató-tanltó emlékére rendezték. Szabó Jánosra mindig őszinte kegyelettel gondol Udvard népe. Többek között azért is, mert az ő gondolata volt, hogy Udvard községben már több évtizeddel ezelőtt kultúrházat építettek. Szabó János haladó szellemű, szocialista gondolkodású egyén volt. Már az 1910-es években bátran kiállt a szegények érdekeiért. Az egész falu „lelkének" tartották. A fiatalságot összefogta, dalárdát szervezett. Újságot adott ki, melynek címé Udvardi Üjság volt. Az újságban is bátran írt a szegények jogairól. Az emlékest kezdetén munkásságáról Maczkő Ferenc, egyik tanítványa beszélt. Azután az Udvardi Újságból olvastak fel részleteket, majd a kitűnő pedagógus verseiből adtak elő néhányat. Az emlékesten a Csemadok helyi csoportjának tagjai elhatározták, hogy eddigi kultúraterjesztő munkájukat a jövőben megsokszorozzák. (M-) szerint munkahelyén dolgozhasson. Ha mindezt tudatosítják, akkor egészen biztos, hogy Leleszen is fel fog lendülni a kulturális élet. Egyébként senki se higyje azt, hogy Leleszen nincsen kulturális élet, mert bizony vannak fiatalok, akik bekapcsolódtak az esztrádműsorok betanulásába, csakhogy tagadhatatlan, létszámuk kevés, hiszen Lelesz háromezer lelket számlál. Ami a pedagógusokat illeti, itt ki kell emelnünk Varga Ferenc és Kovács László tanítókat, akik bekapcsolódtak a kulturális életbe és arra ösztönzik a község fiataljait, hogy méltó módon vegyenek részt a kulturális munkában. El kell ismerni, hogy a kulturális életet eddig az idősebbek mozgatták. Legutóbb is ők léptek fel egy műsoros est keretében, amelyen Lelesz község apraja-nagyja részt vett. Közel ezer néző élvezte a szövetkezet dolgozóinak példás előadását. E bemutatón kiváló érdemeket szerzett Bartók Pálné fáradhatatlan munkájával. Megérdemli, hogy községünk dolgozói elismeréssel nyilatkozzanak tehetségéről. Ugyancsak dicséretet érdemel ifjabb Palágyi János, az EFSZ elnöke is, aki munkájával kulturális életünk fejlődéséhez is aktívan hozzájárul. Igen szép munkát végeztek kulturális téren a nők, a lányok és az asszonyok. Így Muráné, Kiss Józsefné, Kobák Ilona, Török Ilona, Zurbola Erzsébet, Kovács Lajosné, Kiss Antalné, Libicky Éva és sokan mások. A Mezőgazdasági Technikumból Jakab Sándor és Bohony Ernő tanárok, továbbá Kiss Béni, Főző Lajos is példásan bekapcsolódtak kulturális életünk fellendítésébe. Reméljük, hogy a többi leleszi fiatal is példát vesz a fent nevezett elvtársaktól és részt kér kulturális életünk felvirágoztatásából. Helyes lenne, ha az Állami Gazdaság kultúrcsoportja nem szigetelődnek el a nagy kollektívától, hanem az „egységben az erő" jelszó jegyében oda hatna, hogy Lelesz kulturális téren is teljesítse feladatát. (t) 600 mű, több mint 80 millió példányban Á Szovjetunió egyik legnagyobb könyvkiadójának, az Irodalmi Könyvkiadónak 1959. évi tervét ismertette a Lityeraturnaja Gazeta. A kiadó mintegy 600 müvet több mint 80 millió példányban bocsát az olvasók rendelkezésére. Az egyes műveken kívül nagy érdeklődésre tarthatnak számot a gyűjteményes kiadványok. Ebben az évben Gogol munkáit hat kötetben, M. Konopnicka alkotásait tizennégy kötetben bocsátják ki. Két-három év alatt jelenik meg Puskin verseinek és drámáinak kilenc. A. Ostrovszkij színdarabjainak tíz és A. Blok verseinek, naplóinak és feljegyzéseinek nyolckötetes sorozata. A szovjet irodalmat az eflyes műveken kívül gyűjteményes kiadványok is képviselik. Ezek sorában érdökesnek ígérkező Szerafimovics írásainak hét kötete, Fagyejev irodalomtörténeti és művészeti kérdésekkel foglalkozó cikkeinek és irodalmi alkotásainak ötkötetes sorozata. Fegyin műveinek kilenckötetes gyűjteményében közreadják a Tábortűz című új regényét és régebben írott munkáit is. Most kerülnek első alkalommal az olvasók kezébe Tvardovszkijnak, a Vaszilij Tyorkin című elbeszélő költemény nálunk is ismert írójának összegyűjtött költeményei és prózai írásai négy kötetben. ' A külföldi irodalmat a közeljövőben Mark Twain tizenkét- és Thomas Mann tízkötetes gyűjteményes kiadása képviseli. Előkészületek folynak a Szovjet Próza Könyvtára című sorozat kiadására, amelyet öt hat év alatt akarnak befejezni. Ebben mintegy 150 író alkotásait: regényeket, kisregényeket, elbeszéléseket és novellákat nyújtanak át a könyvek barátainak. Valószínűleg már az idén megjelennek e sorozat első kötetei. SKEaicnmiiNmiuieB Objektivizmus és tendencioziíás A „klasszikus" és újkori revizionisták és általában a marxizmus ellenségei részéről igen sok támadás érte éppen a marxista esztetikát, hogy az irodalom - mint az adott társadalom, tehát esetünkben a szocialista társadalom felépítménye - a rendszer politikai és gazdasági törekvéseit szolgálja s ebből következően nem öncélú, hanem a haladás erőinek előbbrevitele érdekében fejlődik. Most, hogy a szovjet írók III. kongresszusukra készülődnek, a kongresszus előtti vitában sok olyan kérdés merült fel, amelyek évek óta tisztázatlanok, különféle írói csoportok nézetei küzdelmének előterében állnak. Ugyanakkor a hozzászólók megerősítik a szocialista realizmus — mint magától az élettől kikényszerített művészi irányzat és módszerelveinek helyességét. A vitában felmerülő problémák eltérők - általános és helyi jellegűek, elméleti és gyakorlati kérdések. Mivel számos vonatkozásban irodalmunkat is érintik, hasznos foglalkozni a szovjet írók megjegyzéseivel. így M. Gusz, a Lityeraturnaja gazetábon az objektivizmus és tendenciózusság kérdését fejtegeti. A szerző Dosztojevszkij és Bjelinszkij régi nézeteltéréséből indul ki. Megemlíti, hogy Dosztojevszkij nagyon tévedett, amikor azzal vádolta Bjelinszkijt, hogy újságszerűen nézi az irodalmat azzal, hogy bizonyos politikai irányzat, eszmei beállítottság feltételeihez köti. A cikkben a továbbiakban is vörös fonálként húzódik e probléma: komoly művészi értéket képvisel-e a politikailag tendenciózus irodalom. A cikkíró az utóbbi mellett kardoskodik azon elvvel szemben, amely szerint a művésziesség az elsőrendű, a belőle eredő eszmeiesség — a másodrendű. Mint a valóságos és nem kitalált irodalomtörténet bizonyítja - írja - a valóságban éppen ennek az ellenkezője az igaz. Persze hivatkozhatnak az eszméktől látszólag mentes „ľart pour ľ art"-ra és a naturalizmusra. De ezek az utalások az eszmeietlenségre, appolitizmusra és objektivizmusra egyáltalán nem állják meg a helyüket. A burzsoá írók ľart pour l'art-izmusa a valóságban csak spanyolfal, mely a burzsoá eszmeiességet kendőzi — amit már régen tudunk. A modern absztrakt művészet sem képez ez alól kivételt. Látszólag nincs tartalma. Pedig van: a burzsoá félelem a valóságtól, menekülés az élettől, az a törekvés, hogy a gondolatot korunk nagy forradalmi megrázkódtatásaitól távolálló absztrakciók sivatagába űzze. Ami az objektivizmust, azaz a valóságnak tények puszta tömkelegeként (értelmünk megvilágítása nélkül) történő ábrázolását illeti, Lenin már egyik művében találóan jellemezte az objektivizmus és a materializmus különbségét. Az objektivista tényeket ábrázol, leírja objektív szügségszerűségüket, de nem tárja fel az osztály- és társadalmi vonatkozásaikat és nem helyezkedik világos eszmei, politikai álláspontra. Ezért könnyen olyan állláspontra sülylyed, hogy védelmébe veszi ezeket a tényeket, "védelmezője lesz a valóságnak abban a formájában, mint amilyenben feltűnik. A marxista viszont szembenéz a tényekkel, határozott álláspontot foglal el." A cikkíró azt a téves megállapítást, hogy első a művésziesség, és az eszme majd önmagától nyilvánul meg, a jelenkori olasz neorealizmus példájával cáfolja meg. „Az olasz filmművészetnek ez az irányzata törekvéseiben haladó. Bírálja Olaszország háború utáni valóságát. De most a neorealizmus érvényesülésének több mint 10 éve után korlátoltsága és fogyatékosságai is nyilvánvalóvá válnak. A neorealista filmek nagy értékeik mellett kevés kivétellel a következő feladatot szolgálják: „ábrázolják" a valóságot úgy, mint amilyen, de abban a küzdelemben, melyet az embertelenség borzalmas világa ellen folytatnak, nem képviselnek politikai szempontot. E filmek alkotói úgy vélik, hogy az élet önmagában a legjobb tanulság. Ha ez így lenne, akkor az elnyomott osztályoknak a kizsákmányolók ellen vívott politikai osztályküzdelme egyszerű és könnyű volna. Mindenesetre feladhatnák akkor a harcos politikai pártokat és világos politikai programjaikat" - jegyzi meg M. Gusz. A célzatosság lényegének megmagyarázására, amely merő ellentétben áll az objektivizmussal, napjaink életéből vesz gyakorlati példát. Az MHAT-színház együttesének londoni vendégszerepléséről szólva megemlíti, hogyan hozta zavarba a három Csehov darab hemutatója után Rahmanov: Viharos alkonyat-ja a burzsoá kritikusokat, akik rosszul leplezett bosszúsággal azt igyekeztek elhitetni az olvasókkal, hogy a darab sikere nem erős eszmei beállítottságú tartalmában, hanem a szereplő művészek kitűnő játékának köszönhető „Pedig Polezsajev — Kolcov szenved, gyötrődik, küzd a színpadon, nem szűk egyéni létproblémát, hanem grandiózus, történelmi problémát old meg, olyat, amelyben az emberiség, a népek sorsa egybefűződik. Enélkül hiábabaló lenne Kolcov és Androvszkaja remek alakítása." A szovjet irodalom más műveinek példáján a szerző tovább fejtegeti a célzatosság és az objektivizmus lényegét és leszögezi: „Korunkban, amikor két rendszer áll szemben egymással és békés egymás mellett élésük egyszersmind versengés, amikor ádáz ideológiai harc folyik a szocializmus és kapitalizmus között, nem lehet a reális viszonyok ábrázolását a valóság visszatükröztetésére szűkíteni anélkül, hogy ne állna nyíltan a szerző az egyik, vagy másik fél oldalára, vagy ne fejezné ki nyíltan gondolatait a kapitalizmus pusztulásának közelségéről és a szocializmus elkerülhetetlen győzelméről." L. L. •SP) rčre^^EBä SIKERES BEMUTATÓ Á Csemadok losonci szervezetének színjátszó csoportja több mint két évig tartó szünet után újra színpadra lépett. Ez év január 16—18-án Losoncon a Vigadóban nagy sikerrel bemutatta A kőszívű ember fiai című négyfelvonásos drámát, melyet Földes Mihály írt színpadra a „nagy magyar mesemondó", Jókai Mór regénye alapján. A bemutatót a város és a környező falvak lakosai részéről nagy érdeklődés előzte meg, amennyiben a színjátszó csoport tagjai ennek a drámának az előadására csaknem egy évig készültek és ezzel in- j és vajúdó színdarab bemutatását, mégsem fűzött nagy reményeket az előadás sikeréhez. A Csemadok helyi szervezetének színjátszó csoportja megalakulása óta operettek, zenés darabok és esztrádműsorok előadásán és megrendezésén kívül komoly drámai színművek bemutatásával még alig szerepelt, félve a dráma színpadi követelményeitől és a közönség, a nézők bírálatától. A lelkes kis gárda tagjai azonban, élükön Dedák Sándor rendezővel, a múlt év tavaszán elhatározták, hogy dúlnak a Csemadok központi vezetősége I íegyőzik azokat az akadályokat, melyek által megrendezendő kerületek közötti ! évek 6t

a lehetetlenné tették komolyabb, versenyen, melynek első fordulóját a i klasszikus színdarabok betanulását és kía Banská Bystrica-i kerületben 1959. január 31-én és februáP 1-én fogják megtartani Losoncon. Habár a losonci közönség nagy érdeklődéssel várta az oly hosszú ideig készülő A rozsnyói bányásziskola klubtermében célszerűen töltik idejüket a bányásztanulók sérletet tesznek arra, hogy megszerettessék a város nevetni és szórakozni vágyó közönségével a drámát is. Elhatározásukat tettek követték. Odaadással és nagy szorgalommal hozzáfogtak A kőszívű ember fial betanulásához; a közben elég gyakran felmerülő problémákat sikeresen megoldották, a színcsoportot új, fiatal szereplök bevonásával elevenebbé, egészségesebbé változtatták. A jől megszervezett és irányított kollektív munka, melynek nagy részét a rendező vállalta, lehetővé tette, hogy negyvenhárom szereplő közreműködésével megszülessen a lojonci Csemadok első és sikeres drámai előadásának bemutatója. A hosszú és fáradságos munka nagyobb sikert hozott, mint amelyenre maguk a szereplők és a rendező, aki ebben a „szerepben" most mutatkozott be első ízben, számítottak. Négy előadáson, telt ház mellett, szinte már nem is műkedveiő alakításokkal hódították meg a közönséget és nyitottak utat a további drámai előadásoknak. Az elért sikerhez nagyban hozzájárultak a technikai személyzet tagjai, akik a legnagyobb gyorsasággal, 5—7 perc alatt tették lehetővé az egymást váltó jelenetek pergését. A díszletek és a kosztümök megválasztása és elkészítése is azt bizonyítja, hogy a losonciak erre a bemutatóra becsületes munkával készültek. Ferenc Ferdinánd C J SZÓ 13 * 1959. január 29.