Új Szó, 1959. január (12. évfolyam, 1-30.szám)

1959-01-30 / 29. szám, péntek

A Sz ovjetunió 1959—1965. évi népgazdaságfejlesztésének irányszámai (Folytatás a 7. oldalról) talan elosztást Idézne elő: a rossz és jó dol­gozó egyenlő juttatásban részesülne, ami csak a lustáknak kedvezne. Megbontaná az anyagi ösztönzóerőt, amely az embereket jobb mun­kára, a munkatermelékenység fokozására és több termék termelésére serkenti. Az egy színvonalra hozás nem jelentené a kommu­nizmusba való áttérést, hanem annak diszkre­ditálását. A munka szerinti elosztás biztosltja az temberek anyagi érdekeltségét a termelés eredményeiben, serkenti a munkatermelé­kenység fokozását, a dolgozók szakképzettsé­gének növelését és a termelési technika tö­kéletesítését. Nagy nevelő szerep*; is van, szocialista fegyelemre tanitja az embereket, általánossá és követelezővé teszi a munkát. A szocialista társadalomban egyre jobban terjed az emberek munkalelkesedése, egyre nagyobb jelentősége van az erkölcsi munkára­serkentésnek. Tekintettel az anyagi érdekelt­ségre, valamint a fokozódó öntudatosodás és szokás következtében a szocialista társada­lomban a munka a dolgozók milliói számára létszükségletté válik. A termékeknek a társadalom tagjai közötti elosztása szabályozásának szüksége csak a kommunizmusban szűnik meg. ha a termelő­erők annyira kifejlődnek, hogy elérjük a fo­gyasztási cikkek szükséges bőségét, ha min­den ember önkéntesen és a munkájáért ka­pott anyagi értékek mennyiségére való te­kintet nélkül azzal a tudattal fog képottégel szerint dolgozni, hogy a társadalomnak! * ik­sége van rá. Természetesen a kommunista társadalom­ban tervszerű és szervezett munkamegosztás lesz az egyes termelőágak szerint. A terme­lési folyamatok sajátosságait tekintetbe véve társadalmilag szabályozzák a munkaidőt. A gépgyártásnak van bizonyos ritmusa, amely az emberek munkájának megfelelő beosztása nélkül elképzelhetetlen. Egyes emberek egyszerűen az emberek for­mátlan és szervezetlen, anarchista tömegeként képzelik el a kommunista társadalmat. Nem, a munka embereinek magasfokúan szervezett és harmonikus közössége lesz ez. Azért, hogy Irányítsa a gépeket, mindenkinek bizonyos ideig és meghatározott rendben kell elvégez­nie munkafeladatait és társadalmi köteles­ségeit A nagyfokúan gépesített és automa­tizált termelés a jövőben nem fog sok órás napi munkát követelni az emberektől. Sok szabadidejük lesz, hogy a tudománnyal, mű­vészettel, irodalommal sporttal stb. foglal­kozhassanak. A kommunista építés kérdéseinek megoldá­sában nagy elméleti és gyakorlati jelentőség­gel bir a szocialista tulajdon kolhoz- és össznépi formájának fejlesztésére és egymás­hoz való közelítésére vezető utak kérdése. Teljesen világos, hogy a jövőben egyetlen kommunista tulajdonná olvad össze a tulaj­don szövetkezeti és állami formája. Miért nem támogatják már ma ezt az egybeolvadást — teszik fel nekünk a kérdést - miért vé­lik úgy, hogy a jelenlegi időszakban sokol­dalúan fejleszteni kell az állami tulajdon mel­lett a kolhozok szövetkezeti tulajdonát is? A tulajdon formái nem változnak önkénye­sen, hanem a gazdasági törvényszerűségek alapján, mivel a termelőerők jellegétől és fej­lődésük színvonalától függnek. A kolhozrend­szer teljes mértékben összhangban áll a falu jelenlegi termelőerőinek színvonalával és fej­lesztésük szükségleteivel. A kolhozrendszer lehetővé teszi a korszerű technika leghaté­konyabb alkalmazását a mezőgazdaságban, amit nem biztosíthatott a szétforgácsolt, fel­aprózott paraszti gazdálkodás. Ma, amikor nagy teljesítményű korszerű gépeket közvet­lenül adunk át a kolhozoknak, gyorsabban nö­vekszik a kolhozok társadalmi termelése. A közelmúltban nálunk elmaradás mutat­kozott számos mezőgazdasági ágazatban. En­nek nem az volt az oka, hogy a kolhozforma fékezte volna a termelőerők fejlődését, ha­nem az, hogy rosszul használták ki a kolhoz­rendszer által nyújtott lehetőségeket és elő­nyöket. A mezőgazdaságban az emúlt öt év alatt elért sikerek meggyőzően bizonyítják, hogy a termelőerők szövetkezeti-kolhoz! for­mája nemcsak nem merített még ki minden lehetőséget, hanem a mezőgazdaság termelő­erőinek fejlesztését szolgálja ma és így lesz ez még hosszú időn keresztül. A termelőerők továbbfejlesztésével egyidő­ben növekedni fog a kolhoz-termelés társa­dalmasításának színvonala is, a kolhozok Szövetkezeti tulajdona közelebb kerül az össz­népi tulajdonhoz, fokozatosan eltűnnek köz­tük a határok Erről a következő jellegzetes folyamatok tanúskodnak: Elsősorban állandóan növekszik a kolhozok oszthatatlan alapja, amely a kolhozok ter­melése továbbfejlesztésének és a szövetke­zeti tulajdon, valamint az össznépi tulajdon fokozatos közelebb kerülésének gazdasági alapja. Másodsorban a kolhozok társadalmi terme­lése mindinkább felöleli a mezőgazdaság to­vábbi ágazatait. Minél Inkább kifejlődik a tár­sadalmi gazdaság, annál teljesebb mértékben elégítjük kl a kolhoztagok szükségleteit nem­csak kenyérben, hanem tejben, húsban, vaj­ban, zöldségben, burgonyában és gyümölcsben, mégpedig nem a kolhoztagok egyéni, kister­mrlékenységű háztáji gazdaságában, hanem a gazdaságilag elönyöa társadalmi kolhozter­melésben. Harmadsorban mindjobban fejlődnek és ho­vatovább törvényszerűen terebélyesedni fog­nak a kolhozok közötti termelési kapcsolatok és az együttműködés különböző formái. A vil­lanyművek, öntözőcsatornák, mezőgazdasági terményeket feldolgozó és építkezési anya­gokat gyártó üzemek, utak építése megköve­teli. hogy mindinkább összpontosítsuk »ok kolhoz Igyekezetét. Negyedsorban a mezőgazdaság villanyosl­tásával, gépesítésével és a termelés automa­tizálásával kapcsolatban mindinkább egybeol­vadnak valamilyen formában a kolhozok ter­melőeszközei az állami, az össznépi termelő­eszközökkel, a mezőgazdasági munka fokoza­tosan sajátos ipari munkává változik. A kolhozok szövetkezeti tulajdonának és az össznépi tulajdonnak történelmileg szükség­szerű egybeolvadása a jövőben nem a kol­hozok szövetkezeti tulajdonának korlátozásá­val történik meg, hanem a kolhozok társa­dalmasítása színvonalának növelésével, amiben segítséget és támogatást nyújt a szocialista állam. A kolhozok szövetkezeti tulajdonának egy­beolvadása az állami tulajdonnal egyetlen össznépi tulajdonná nem jelent egyszerű szer­vezési, gazdasági Intézkedést, hanem a város és a falu közötti lényegbevágó különbségek leküzdése mélyreható problémájának megol­dását. Az elkövetkezendő hétéves tervben döntő lépést kell tennünk annak érdekében, hogy tovább növeljük a mezőgazdasági termelést és ezen az alapon biztosítsuk a falusi lakos­ság kulturális és szociális életfeltételeinek alapvető tökéletesítését. A párt a jövőben a kolhozfalut korszerű, városi jellegű köz­ponttá akarja változtatni, amely rendelkezni fog a modern közszolgáltatások minden vív­mányával és a kulturális szociális intézmé­nyekkel. A gazdasági fejlesztés problémája mellett sürgősek a társadalom-politika megszervezé­sének, az állami berendezések és igazgatásá­nak kérdései a kommunizmus széleskörű fel­építésének időszakában. A marxizmus-leninizmus arra tanit, hogy az állam a kommunizmusban elhal, a közigaz­gatás szerepe elveszíti politikai jellegét és a társadalom ügyeinek közvetlen népi igazgatá­sává változik. Az állami szervek elhalásának folyamatát azonban nem lehet leegyszerűsítve az őszhöz hasonlítani, amikor lehull a fa­levél és kopárak maradnak a fák ágai. Az állam elhalásának dialektikus értelmezé­se a szocialista államiság kommunista tár­sadalmi önkormányzattá való fejlesztésének a kérdése. A kommunizmusban is fennmaradnak az ed­digi állami funkciókhoz hasonló közéleti funk­ciók. azonban jellegük és érvényesítésük módja más lesz, mint a fejlődés mai szaka­szában. A szocialista államiság fejlesztésének fő iránya a demokrácia sokoldalú kibontakozta­tása. a lakosság legszélesebb rétegeinek be­kapcsolása az ország valamennyi ügyének in­tézésébe, minden állampolgár bevonása a gaz­dasági és kultúrális építés irányításába. A szociáldemokrata teoretikusok és a re­vizionisták erejük teljéből rágalmazzák és befeketítik a szocialista demokráciát. Az ő el­képzelésük szerint a „demokrácia" a mun­kásosztály és pártja a szocializmusban betöl­tött szerepének tagadását a burzsoá demok­rácia formájához való visszatérését jelenti. Ha pedig az nincs így, akkor nézetük szerint nincs sem demokrácia, sem szocializmus. Szemükben a demokrácia a parlamenti beszédek ragyogó szónoki fordulatait, a pártok közötti politikai kombinációkkal való játékot, a „szabad választások" virágos köpenyét je­lenti, mely mögött a tőke korlátlan uralma és a dolgozók tényleges jogfosztottsága rejtőzik. Számunkra a demokrácia a nép igazi hatalma, a dolgozó tömegek kezdeményezésének és te­vékenységének sokoldalú fejlesztése, a töme­gek önkormányzata. Ma már világos, hogy az állami szervek által gyakorolt számos funkciónak fokozato­san át kell mennie a társadalmi szervezetek jogkörébe. Ilyenek például a lakosságnak nyújtott egyes kulturális szolgálatok. Sem­miképpen sem szükséges, hogy ezek az állami szervek hatáskörébe tartozzanak, mivel sike­resen foglalkozhatnak velük a társadalmi szervezetek is. Az élet továbbá azt mutatja, hogy meg kell változtatni az egészségügy és a fürdő­gyógykezelés szervezetét. Nyilvánvalóan meg­értek annak feltételei, hogy az egészségügy kérdései a városokban mindinkább a szak­szervezetek hatáskörébe, a falvakon pedig az adott időszakban közvetlenül a helyi szov­jetek hatáskörébe kerüljenek. A testnevelési mozgalmat hazánkban eddig állami szerv, a Testnevelés és Sport Bizottsá­ga vezette. Most megtaláltuk a testnevelés szervezésének célszerű formáját, cmelyben döntő szavuk lesz a testnevelésben résztvevő társadalmi szervezeteknek. Létrehozzuk az önkéntes sportszervezetek szövetségét, amely nem állami, hanem társadalmi szerv lesz. A társadalmi szervezetek hatáskörébe kel! mind nagyobb mértékben átadnunk a rend­fenntartás biztosításával és a szocialista együttélés elveinek betartásával kapcsolatos kérdéseket. A Szovjetunióban ma már nem fordulnak elő olyan esetek, hogy politikai gonosztettekért kellene bíróság elé állítani az embereket. Ez kétségtelenül nagy siker, mely egész népünk politikai nézeteinek soha nem ismert egységéről, a kommunista párt és a szovjet hatalom körüli tömörüléséről tanús­kodik. A rend megszegésének eseteivel azonban még gyakran találkozunk és ez ellen erélyesen harcolnunk kell. A szovjet társadalom talán nem tud leszámolni azokkal, akik megszegik a szocialista jogrendet? Természetesen képes erre. Társadalmi szer­vezeteinknek erre éppen annyi lehetőségük, eszközük és erejük van, mint a milicia, a bí­róság és az ügyészség szerveinek. A fejlődés iránya az, hogy az állami intéz­mények mellett, amilyen a milicia és a bíró­ság, a társadalmi szervezetek is foglalkozza­nak a rend és a közbiztonság fenntartáséval. Nálunk már megkezdődött ez a folyamat. Lé­nyegesen csökkentettük a milícia apparátu­sát és különösen az állambiztonsági szervek alkalmazottainak létszámát szállítottuk le je­lentős mértékben. A szocialista társadalom önkéntes szerveket hoz létre a közbiztonság megőrzésére, ami­lyen a népi milícia, az elvtársi bíróság és az ehhez hasonló szervek. Ezek a szervek új módon fognak működni, új módon telje­sítik társadalmi szerepüket. A népi milícia önkéntes alakulatai székhelyükön fogják biz­tosítani a rendet, gondoskodnak valamennyi állampolgár jogainak és érdekeinek betartá­sáról és védelméről. Eljött az az idő, amikor nagyobb figyelmet kell fordítanunk az elvtársi bíróságokra, me­lyeknek elsősorban arra kell törekedniök, hogy megelőzzük a különböző kihágásokat. Nem­csak termelési, hanem társadalmi és erkölcsi jellegű kérdésekkel is foglalkozniok kell, ami­lyenek például a rend normáit be nem tartó emberek helytelen viselkedésének esetei. Ha a nyilvános elvtársi bíróságok tevéke­nyen működni fognak és a nyilvánosság vá­lasztja ki azokat, akiknek gondoskodniok kell a rend fenntartásáról, sokkal könnyebben har­colhatunk a rend megszegői ellen. Nemcsak akkor leplezhetjük le a rend megbontóit, ami­kor már elkövették a kihágást vagy a bűn­tettet, hanem már akkor, amikor kezdik be nem tartani a szocialista viselkedés normáit, ami a társadalomellenes kihágásokhoz vezet­het. Az emberek idejében befolyásolhatják őket, hogy rossz hajlamaikat ellensúlyozzák. Olyan intézkedéseket kell foganatosítani, ame­lyek megakadályozzák, majd később teljesen lehetetlenné teszik a társadalmat megká­rosító kihágások elkövetését. A legfontosabb a megelőzés, a nevelőmunka. Természetesen továbbra is bizonyos kötelességek hárulnak a bíróságokra, a milícia szerveire és az ügyészségre. Ezek a szervek továbbra is mű­ködni fognak, hogy hatást gyakoroljanak azok­ra, akik rosszakaratúak s nem rendelik ma­gukat alá a szocialista társadalom törvényei­nek és a nevelés nem hat rájuk. Az állami szervek egyes funkcióinaik a tár­sadalmi szervezetekre való átruházását nem szabad elsietnünk. Néha határozottabban kell eljárnunk, máskor pedig először csak kísér­letképpen kell megtenni az első lépéseket, hogy az emberek maguk tanulják meg a rend betartását. Természetesen az állami szervek egyes funkcióinak átruházása a társadalmi szerve­zetekre semmiképpen sem jelenti a szocia­lista állam szerepének csökkenését a kom­munizmus építésében. Ha a társadalmi szer­vezetek átveszik egyes állami funkciók gya­korlását. ezzel kiszélesedik és megszilárdul « szocialista társadalom politikai alapja s tovább fejlődik a szocialista demokrácia. A szocialista rendszer alapjainak szilárd­ságát nemcsak mi, kommunisták, szovjet emberek látjuk. Kénytelenek ezt elismerni a külföldről hozzánk érkezők is, akik meg­győződnek arról, hogy a szovjet rendszer nem bomlik fel és savanyú arccal térnek ha­za, amikor nálunk nem találják meg azt, ami kedvükre való volna. A szovjet állam gyengülésébe vetett reményeiket továbbra is táplálják, pedig hazánk a jövőben még nagy­szerűbb eredményeket fog elérni. A szovjetállam a jövőben még nagyobb figyelmet fordíthat a gazdaság fejlesztésére, amely rendszerünk anyagi alapja. „A burzsoá rendszerben ezzel a tulajdonosok, nem pedig az állami szervek foglalkoznak, nálunk azon­ban a gazdaság közös ügy. Ez számunkra a legérdekesebb politika." (Lenin Müvei 32. kötet.). Különösképpen jelentősek és fontosak a szocialista ál'am feladatai a béke megőrzé­se, az imperialista hatalmak részéről fenye­gető katonai támadás veszélye elleni véde­kezés terén. Amíg fennállnak a nyugati hta­talmak agresszív katonai tömbjei, addig kö­telességünk szilárdftanl és tökéletesíteni dicső fegyveres erőinket, amelyek a szovjet nép nagy vívmányait és békés munkáját őrzik. Szilárdítanunk kell az állambiztonság szerveit, amelyeknek éle elsősorban az Impe­rialista államokból hozzánk Irányított ügy­nökök ellen irányul és erősítenünk kell más szerveket, amelyeknek küldetése az imperia­lista táborban lévő ellenlábasaink provokatív akcióinak és cselszövéseinek megakadályo­zása. Ellenségeink óriási eszközöket fordíta­nak a szocialista országok ellen Iránvuló fel­forgató tevékenységre. Hogyan számolhatnék tehát fel azokat a szerveket, Amelyeknek küldetése védelmezni a szoclalirta állam biz­tonságát? Ez botor és bűnös eljárás volna. A jugoszláv revizionisták bírálnak minket azért, hogy pártunk nagy gondot fordít a szocialista állam megszilárdítására, ami vé­leményünk szerint nincs összhangban az ál­lam elhalásáról szóló marxi-lenini l-anltás­sal. Amint már említettem, börtöneinkben nin­csenek politikai okokból elítélt emberek. He­lyes volna, ha a kénvszerítő szervek elha­lásáról kedvteléssel vitatkozó jugoszláv ve­zetők szabadlábra helyeznének minden bör­tönben sínylődő kommunistát, aki azért ke­rült zár alá, mert nem értett egyet a Ju­goszláv Kommunisták Szövetségének új_ programjával és eltérő nézetei vannak a szo­cializmus építésével és a párt szerepével kapcsolatban. A leninizmus arra tanít, hogy a kommu­nizmus teljes győzelme után kerül csak sor az állam elhalására. A szocialista állam gyen­gítése az adott feltételek között az ellenség támogatását jelenti. Amikor az imperialisták ma nem tudnak minket megsemmisíteni, a revizionisták lényegében azt javasolják ne­künk, hogy fegyverezzük le önmagunkat, lik­vidáljuk az ország védelmét biztosító állami szerveket és adjuk ki magunkat az ellen­«éq kénye-kedvének. A szocialista haza védel­mének az állam által gyakorolt funkciója csak akkor halhat el, amikor már teljesen megszűnik a hazánk és szövetségeseink ellen irányuló imperialista támadás veszélye. Ma, amikor a szocialista országépítés túl­lépte egy ország kereteit és létrejött a szo­cialista világrendszer, előtérbe kerültek a szocializmus és a kommunizmus győzelméért folytatott harc új elméleti kérdései. Nem is olyan régen a kommunista mozga­lomban a szocializmus egyetlenegy ország­ban való felépítésének lehetőségeiről, a szo­cializmus teljes és végleges győzelmének lehetőségéről vitatkoztunk. V. I. Lenin már akkor megmutatta a vi­lágos távlatokat, amikor a szovjetek országa még csak megkezdte a szocializmus építé­sét. amikor további előrehaladásónak útját még a jövő homálya fedte. Hangsúlyozta, hogy rendelkezünk mindazzal, amire a teljes szocialista társadalom felépítéséhez szükségünk van". (Lenin Művei 33. kötet.). A szovjet nép, következetesen szem előtt tartva a lenini útmutatást, s a kommunista párt által ösztönözve kitartóan építette a szocialista társadalmait a kapitalista államok részéről fenyegető katonai támadás állandó fenyegetése közepette, járatlan úton tört előre és hazánkban elérte a szocializmus teljes győzelmiét. Ez a győzelem azonban még nem volt végleges. Mi, marxisták, a szocializmus vég­leges győzelme alatt annak nemzetközi mé­rttü győzelmét értjük. Szocializmust építő hazánk hosszú ideig a világ egyetlen szo­cialista országa volt, amely ellenséges ka­pitalista környezetben élt. Nem rendelkezett annak teljes biztosítékával, hogy nem kerül sor katonai beavatkozásra és ezenkívül fe­nyegetett a kapitalizmus erőszakos, a nem­zetközi reakció erőivel való felújításának ve­szélye is. A szocializmus országát körülzáró kapitalista államok mind gazdasági, mind katonai szempontból sokkal erősebbek voltak. Ma alapjában megváltozott a világ hely­zete. Hazánk már nincs kapitalista körülzárt­ságban. Két társadalmi világrendszer léte­zik: az elmúlásra ítélt kapitalizmus és a duz­zadó élettel teli szocializmus, amely vala­mennyi ország dolgozóinak rokonszenvét élvezi. Sem a szovjetek államának, sem egyetlen más szocialista országnak nincs semmiféle biztosítéka, hogy az imperialista államok esetleg nem támadják meg. A világ reális erőviszonyai azonban ma olyanok, hogy vissza tudjuk verni bármiféle ellenség támadását. A világon ma nincs olyan erő, amely ha­zánkban felújíthatná a kapitalizmust és meg­semmisíthetné a szocialista tábort. A kapi­talizmus Szovjetunióban való felújításának veszélye kizárt dolog. Ez annyit jelentMiogy a szocializmus nemcsak teljes mértékben, hanem véglegesen is győzelmet aratott. Megállapíthatjuk tehát, hogy a szocializ­mus egy országban való felépítésének s tel­jes és végleges győzelmének kérdését a tár­sadalmi fejlődés világtörténeti lefolyása megoldotta. A szocializmus győzelme a Szovjetunió­ban és a szocialista világrendszer létrejötte hatalmas mértékben megszilárdítja a nem­zetközi munkásmozgalom erőit és új távlato­kat nyit előttünk. Megvalósul Vlagyimir Iljics Lenin zseniális, tudományos megalapozott­ságú jóslata. Lenin utolsó munkájában ezt mondotta: „A harc kimenetelét végeredmény­ben az határozza meg, hogy Oroszország, India, Kína, stb. a világ lakosságának óriási többségét alkotja. S az utóbbi évek folya­mán éppen a föld lakosságának ez a több­sége kapcsolódik bele rendkívüli gyorsaság­gal a felszabadulásért folyó harcba, úgyhogy ebben az értelemben a kételynek még árnyé­ka sem férhet ahhoz, ml lesz a világot átfogó harc végső eredménye. Ebben az ér­telemben a szocializmus végleges gvőzelme tökéletesen és feltétlenül biztosítva van" (Lenin Művei 33. kötet 502 - 503. oldal Szik­ra kiadás, Budapest. 1953.). Milyen lesz a szocialista országok további fejlődése a kommunizmus felé? Vajon elkép­zelhetünk-e olyan helyzetet, amelyben a szo­(Folytatás a 9. oldalon) Cl S70 A ^ 1P59. januir 30,

Next

/
Oldalképek
Tartalom