Új Szó, 1959. január (12. évfolyam, 1-30.szám)

1959-01-30 / 29. szám, péntek

A Szovjetunió 1959 —1965. évi népgazdaságfejlesztésének irányszámai (Folytatás a 8. oldalról) Cializmus egy országa elérné a kommuniz­must, megvalósítaná a termelés és az elosztás Kommunista elveit, míg a többi ország vala­hol messze hátul lemaradna a szocialista társadalom építésének kezdeti stádiumában? Ha tekintetbe vesszük a szocialista gazda­s a9i rendszer fejlődésének gazdasági tör­vényszerűségeit, akkor nemigen velószínü az "yen fejlődés. Elméletileg helyesfebb felté­telezni azt, hogy a szocialista országok a szocialista rendszer által nyújtott lehetősé­gek sikeres kiaknázásával többé-kevésbé egyidőben érik el a kommunista társadalom magasabb szakaszát. Abból indulunk ki, hogy ® szocialista gazdasági rendszerben a gaz­dasági fejlődés új törvényei hatnak, amelye­ket a múltban az emberi társadalom nem is­mert. Az imperializmusban például érvényesül a küiönböző országok egyenetlen gazdasági és Politikai fejlődésének törvénye. Az Impería­"zmusban a fejlődés olyan, hogy egyes or­sz áflok mások kárára, azokat elnyomva és ki­zsákmányolva .törnek előre. Az élre kerülő országok őrzik kiváltságos helyzetüket, hogy az elmaradt államokat függő viszonyban és Ingázásban tartsák. A szocialista gazdasági rendszerben a terv­szerű és arányos fejlődés törvénye érvé­nyesül. Ennek következtében a múltban gaz­daságilag elmaradt országok a többi szocia­lista államok tapasztalataira, az együttmű­ködésre és a kölcsönös segítségnyújtásra tá­maszkodva gyorsan 'behozzák a lemaradást, flazdaságuk és kultúrájuk színvonalát emelik, 'fly egyenlítődik ki valamennyi szocialista °rszág gazdasági é3 kulturális fejlődésének szintje. Kétségtelen, hogy a szocialista világrend­szer további növekedése és szilárdulása so­tS r> valamennyi szocialista állam még sikere­dben fog fejlődni. Ezekben az országokban Sorsabb iramban jönnek létre a kommuniz­mus első szakaszából a második szakaszba V a'ó átmenet feltételei. Meg kell jegyeznünk, a gyakorlatban nagy­terűén beigazolódott az a lenini tanítás. "OflV az élenjáró szocialista országok segítsé­gei egyes múltban elmaradt országok el­érhetik a szocialista rendszert és bizonyos fejlődést megtéve a kommunizmust, kihagyva • fejlŐdés kapitalista stádiumát. Ma mindenki lá tJa, milyen óriási sikereket értek el a szo­cialista fejlődés útján Kazahsztán és Közép­Az s'a nemzetei, amelyek vagy a kapitalizmus előtti időszakban voitak, vagy közvetlenül a kapitalizmus küszöbén álltak, amikor orszá­gunkban megvalósult a szocialista forrada­lom. Ezeknek a nemzeteknek nem kellett átélniök a kapitalista fejlődés kínos Idősza­kát, kihagyhatták ezt a szakaszt s a fejlet­tebb szocialista nemzetek segítségével és támogatásával, különösen az orosz szocialista nemzet támogatásával a szocializmus építésé­nek útjára léphettek. Külön kell említenünk a Mongol Népköztársaságot, amely kihagyta a kapitalista fejlődési szakaszt és már régen * szocializmus útját járja, amelyen a gaz­daság és kulturális országépltésben nagy eredményeket ért el. Az emberiség kommunizmus felé való elő­rehaladásának távlatait méltatva szem előtt 'kell tartanunk a különböző országok törté­nelmi feltételeinek rendkívüli sokrétűségét. Ebből törvényszerűen ered a társadalom kom­munizmus felé való előrehaladása általános törvényszerűségeinek megvalósításában az eljárás, a módszerek és a formák sajátos volta. Ugyanakkor hangsúlyoznunk kell, hogy a kommunizmus útján minden ország fejlő­désében a döntő, a fő kérdést a valamennyi ország számára közös törvényszerűségek je­lentik, nem pedig ezen törvényszerűségek sajátos megnyilvánulási formái. A marxiz­mus-leninizmus megkívánja azt a művésze­tet, hogy a tudományos kommunizmus elmé­letét alkalmazni tudjuk az adott ország konkrét feltételeire, fejlődésének különböző időszakában. A jugoszláv vezető tényezők ma sokat beszélnek arról, hogy a kommunista pártok állítólag azért szálinak velük szembe, mert a szocializmus építésében országuk sajátos­ságaiból indulnak kt s nem követik a szo­cialista államok példáját és tapasztalatait. Ez azoban a valóság elferdítése. A marxi­lenini pártok elismerik minden ország fejlő­désének sajátosságait, ami azonban nem je­lenti azt, hogy a szocializmust el lehet érni valamilyen másféle úton, mint a marxizmus­leninizmus által kitűzött közös úton. Az út sajátossága annyit jelent, hogy szem előtt kell tartani az illető ország helyzetének és fejlődése idejének sajátosságait. így például a Szovjetunióban a szocializmus építésében annak idején alkalmazott egyes intézkedése­ket nem lehet gépiesen érvényesíteni más or­szágokban. Szocializmust épít minden állam, de nem sablonszerűén. A szocializmus építésében sok sajátos for­mát alkalmaz Kína Kommunista Pártja, még sincsenek és nem is lehetnek közöttünk semmiféle ellentétek. A jugoszláv revizionisták ma a tüzet első­sorban a Kínai Népjköztársaság eilen össz­pontosították és különféle találgatásokat terjesztenek a Szovjetunió Kommunista Párt­ja és Kína Kommunista Pártja közölt állí­tólag fennálló nézetellentétekről. A közmon­dás azt tartja: „Éhes disznó makkal álmo­dik." A revizionisták ellentéteket keresnek kommunista pártjaink között, de ezek az ábrándok csődre vannak ítélve. Mindenben teljes mértékben egyetértünk Kína testvéri kommunista pártjával, habár a szocializmus építésében alkalmazott módszerei sok vonat­kozásban nem hasonlítanak a mi módsze­reinkre. Tudjuk, hogy Kína történelmi fej­lődésének, a lakosság számának, az építés színvonalának és nemzeti kultúrájának meg­vannak a sajátos vonásai. Ezért hiba volna «zem elől téveszteni ezeket a sajátosságokat és lemásolni azt, ami az egyik országban jó, de nem alkalmazható a másik országban. Miért nincsenek ellentétek köztünk és Kína Komunista Pártja között? Azért, mert mindkét párt osztály-állásfoglalása és osz­tályfelfogása egyező. Kína Kommunista Párt­ja szilárdan áli a marxizmus-leninizmus osz­tály-pozícióin. Harcol az imperialisták, a ki­zsákmányolás ellen, az új élet szocialista elvek alapján való formálásáért, érvényesíti a nemzetközi proletárszolidaritás elvét és a marxi-lenini elméletet követi. A fő dolog az osztály-szolidaritás megőr­zése és megszilárdítása a kapitalizmus el­len, a munkásosztály felszabadításáért és a szocializmus felépítéséért folytatott harc­ban. Ezen a téren a kommunisták között nem lehetnek ellentétek, itt nincs helye az eltérő felfogásoknak. Ez a fő dolog, ami elválaszt minket a revizionistáktól. A szocializmus építése módszereinek és gyakorlatának kérdése — ez minden egyes ország belügye. Nem vitatkozunk a jugoszláv vezető tényezőkkel a munkástanácsok léte­sítéséről és belső életük más kérdéseiről. Ezekben a kérdésekben nem voltak semmiféle nézeteltérések és viszályok a szocialista or­szágok kommunista és munkáspártjai kép­viselőinek tanácskozásán a Deklaráció alá­írása során. A jugoszláv revizionistáknak ezt mondhat­juk: ne keressetek a kákán csómot. Minden bizonnyal önmagatokat akarjátok buzdítani és a jugoszláv népet akarjátok megtéveszteni az olyan koholmányokkal, hogy nem köztünk és köztetek vannak ellentétek, hanem álll­tástok szerint a Szovjetunió és a Kínai Nép­köztársaság között. Hiába a nagy igyekezet. Ezt nem látjátok meg. mint ahogy saját fületeket sem láthatjátok. A Szovjetunió Kommunista Pártja és Kína Kommunista Pártja mindent megtesz annak érdekében, hogy megszilárdítsa a két nagy szocialista ország barátságát. A marxi-lenini eszmék a nemzetközi mun­kásmozgalom és a kommunizmus^győzelmé­nek éppen olyan életadó erejét jelentik, mint amilyenek a napsugarak, a fény és a meleg a növények, az élet számára. Mint ahogy az élet előretörésében, sokrétű meg nyilvánulásaiben nem ismer határokat, úgy !a marxi-lenini elmélet is korlátlanul fejlő­dik. új tapasztalatokkal és tételekkel gya­rapodik. V. A kommunista párt — a szovjet nép vezető és szervező ereje a kommunizmus győzelméért folytatott harcban Elvtársak! Az SZKP XX. kongresszusától eltelt időszakot pártunk további növekedése, s°rai egységének szilárdulása és az jellem­zi. hogy a Szovjetunió nemzetei még szoro­sabban felzárkóztak kommunista pártunk kö­ré- A párt a XX. kongresszus történelmi jelentőségű határozatainak teljesítése során még jobban megszilárdította kapcsolatát ia tömegekkel, a politikai vezetés és a szer­vezési tevékenység új tapasztalataival gaz­dagodott. A párt ebben az Időszakban számos jelen­tős intézkedést valósított meg a bel- és a külpolitikában, 'amelyek még hatalmasabbá tették a szovjet államot, gyarapították tekin­télyét. növelték a nép életszínvonalát, hoz­zájárultak a világ szocialista táborának to­vábbi erősítéséhez és a béke megszilárdítá­sához. A párt következetesen és szilárdan meg­valósította Vlagyimir Iljics Lenin azon irány­elvét, hogy a kommunista országépltés felada­tait szükségszerűen alkotó módon kell meg­oldani, minden új időszakban meg kell ta­lálni a, történelmi fejlődés láncolatának dön­tő szemét, fel kell tárni a távlatokat, moz­gósítani kell a tömegeket, bátran és hatá­rozottan le kell küzdeni az előrehaladást gátló minden akadályt. Pártunk a marxizmus-leninizmus Iránti hűségének, a néppel való megbonthatatlan egységének köszönheti győzelmét. A párt Központi Bizottsági rendszeresen megtárgyalta ülésein a kommunizmus épí­tésének időszerű kérdéseit. A Központi Bi­zottság országos megvitatásra terjesztett elő olyan nagy intézkedéseket, amilyen az ipar és az építészet irányításának, a gép- és traktorállomások átszervezésének, valamint a kolhozrendszer tovább fejlesztésének, az iskolaügy élettel való kapcsolata megszilár­dításának és a közoktatás átszervezésének kérdése volt. A párt tanácskozik a néppel, annak kollektív bölcsességére és gazdag ta­pasztalataira támaszkodik és így dolgozza fel és valósítja meg az előrehaladásunkat meggyorsító legkomolyiabb intézkedéseket. A párt a XX. kongresszus határozatainak megvalósítása, a pártélet lenini normáinak és a pártvezetés kollektivitása elvének fel­újítása és továbbfejlesztése során sokolda­lúan növelte a párttagok tömegeinek és az egész szovjet népnek alkotó tevékenységét. Á Központi Bizottság munkásságában szem előtt tartja a leninizmusnak azt a fontos tételét, hogy egyedül az elvhű politika a he­lyes. A párt vezérvonalának teljesítésével szembehelyezkedett Malenkov, Kaganovics, Molotov, Bulganyin és Sepilov pártellenes csoportjának konok ellenállása. Ez a csoport a frakciós szakadár harc legaljasabb módsze­reit alkalmazva akarta megtörni a párt egy­ségét, megakadályozni a XX. kongresszus ha­tározatainak megvalósítását, a pártot és az országot le akarta téríteni a leninizmus út­járól. A 'pártellenes csoportnak az élettől, az emberektől, a párttól elszakadt tagjiai bürok­ratikusán képzelték el a szovjet társadalom fejlődését. Szembehelyezkedtek a XX. kong­resszus határozatai alapján a párt által fo­ganatosított valamennyi legfontosabb intéz­kedéssel, amelyek lehetővé tették számunkra nagy sikerek elérését az ipar és a mező­gazdaság fejlesztésében, a nép életszínvonala emelésében s a külpolitika terén a nemzet­közi feszültség csökkentésében és a béke megszilárdításában. Pártunk s az egész szovjet nép egyönte­tűen jóváhagyta az SZKP KB júniusi ülésé­nek határozatát, amely leleplezte és eszmei­leg szétverte ezt a pártellenes csoportot. Ma mindenki látja, milyen helyesen járt el pártunk és Központi Bizottságunk, amikor határozottan elítélte és kitaszította a frak­oiósok és a felforgatók aljas csoportját. A párt ezen pártellenes csoport szétzúzá­sával még szorosabban tömörítette sorait a marxizmus-leninizmus zászlaja alatt a Köz­ponti Bizottság köré. Szovjet népünk lenini pártunkban bevált vezetőjét és tanító mesterét, bölcs vezeté­sében pedig a kommunizmus további győzel­meinek biztosítékát látja. Népünknek a kommunista párt iránti ha­tártauan bizalma világosan megnyilvánul ab­ban, hogy az SZKP sorai kiegészülnek a munkásosztály, a kolhoz-parasztság és a szovjet értelmiség legjobbjaival. Pártunknak ma 8 millió 239 ezer tagja és tagjelöltje ven, vagyis 1 millió 23 ezerrel több, mint az SZKP XX. kongresszusa idején. Az utób­bi években jelentősen növekedett a pártba felvett munkások és kolhozparasztok szá­ma, akik ma a felvett új tagoknak majdnem kétharmadát teszik ki. Pártunk, mely a XXI. kongresszust eddig soha nem ismert egység­ben és a lenini Központi Bizottság köré való tömörülésében fogadta, sikeresen meg tudja oldani a kommunista társadalom felépítésé­nek nagy feladatait. A hétéves terv .teljesítéséért folytatott harc megköveteli minden erőnk (mozgósítását, a párt egész szervező és nevelőmunkája színvonalának további növelését. A hétéves terv új történelmi határkövet jelent orszá­gunk fejlődésében. Ezen határkő elérése ér­dekében keli mozgósítanunk, helyesen szét­helyeznünk és jól előkészítenünk erőinket a hatalmas, előre irányuló ugrásra. Kongresszusunk feldolgozza a kommunista építés legközelebbi hét évre szóló nagyszerű tervét. Á párt megszabja ezen történelmi időszak fó feladatait és az általános straté­gia irányvonalát. A határozat jóváhagyása után minden egyes köztársaságnak, kerület­nek. területnek és járásnak, minden üzemi, gyári, építkezési kollektívának, a kolhozok, a szovhozok. a tudományos intézetek dolgo­zóinak — képletesen szólva — helyesen meg kell szabnia azt a határt, amelyet tevékeny­séae szakaszán el kell érnie, hogy munká­jával tevékenyen részt vegyen a hétéves terv teljesítésében és túlszárnyalásában. Éppen ilyen teljesen konkrét feladatok tel­jesítésének kell arárendelni a pártszerveze­ték szervező és ideológiai munkáját. Jelenleg különösképpen szükségszerű a munka konkrét és céltudatos volta, a mély ügyismeret. Az általános felhívásoknak nincs semmiféle értékük. Pártunk teljesen konkrét feladatok formá­jában viszi a tömegek tudatába a kommu­nizmusért folytatott harc gondolatát, így szervezi és irányltja minden kollektívának és minden embernek e feladatok teljesítésére irányuló igyekezetét. A hétéves terv sikere közvetlenül a válla­latokban és építkezésekben. a kolhozokban, a szovhozokban és a tudományos intézmé­nyekben dói el. Ezzel kapcsolatban még In­kább megnőtt a helyi pártszerveknek és a párt alaDszervezeteinek szerepköre. Ezeknek arra kell törekedniök. hogy minden vállalat­ban. kolhozban és intézménvben az alkotó munka és a termelés emelkedésének légköre uralkodjék. A legfontosabb dolog minden anyagi forrás ügyes kiaknázása. Szükséges, hogy minden dolgozó tudatosítsa: a legfejlettebb kapita­lista államok utóiérésének és túlszárnyalá­sának feladatát az egy lakósra eső terme­lésben csak akkor teljesíthetjük, ha az iparban és mezőgazdaságban magasabb mun­katermelékenységet érünk el. Az USA ipa­rában a munka termelékenysége ma körül­belül a két-két és félszerese, a mezőgazda­ságban pedig körülbelül a háromszorosa a mi munkatermelékenységünknek. Lehetőség ünk van a közeljövőben beérni és megelőzni az USA-t a munka termelékenységében. Vala­mennyi pártszervezetnek mindent meg keH mozgatnia, ami elősegítheti ezen célkitűzé­sünk megvalósítását. Nem kell kételkednünk abban, hogy mun­kásaink, kolhozparasztjaink és értelmiségünk, amely a maga számára, a társadalom szá­mára dolgozik, latba veti minden alkotó energiáját és kezdeményezését, hogy túl­szárnyaljuk a kizsákmányolók uralma alatt élő amerikai munkások és farmerek munka­termelékenységét. A magasabb munkaterme­lékenységet a legkorszerűbb tudományos és műszaki ismeretek ésszerű kihasználása, a komplex gépesítés és a termelési folyamatok automatizálása modern eszközeinek bevetése útján érjük el, ami megkönnyíti az iparban és a mezőgazdaságban dolgozók munkáját. Ezen feladat teljesítésének fontos tényezője lesz a szovjet társadalom dolgozóinak állan­dóan növekvő kommunista öntudatossága. Szükséges, hogy ennek teljes mértékben tudatában Tegyen minden kollektíva az ipari és a mezőgazdasági vállalatokban, az építke­zéseken, minden munkás és kolhozparaszt. Minden munkásnak és dolgozónak jobban kell kihasználnia azt a gépet, amelyen dolgozik, az esztergapadot, az agregátot, a traktort, vafgy a kombájnt és ennek érdekében az ipar­ban, valamint a mezőgazdaágban alkalmazni kall a munka haladó módszereit, hogy jobb minőségű és olcsóbb termékeket állítson eló. A szervező és ideológiai munkában ugyan­ily fontos a konkrét és céltudatos eljárás. A pártszervezeteknek, a propagandistáknak és az agitátoroknak, amikor a kommunista országépítés terveinek teljesítésére serken­tenek, világosan és közérthetően meg kell magyarázniok, mi a kommunizmus, milyen nagy vívmányokat jelent a nép számára, sokoldalúan támogatniok és fejleszteniük kell a kommunizmus hajtásait. Az ideológiánk alapját képező marxi-lenini elmélet elválaszthatatlanul egybekapcsolódik az emberek életével. A kommunizmus nemes eszméi elválaszthatatlanok a társadalom va­lamennyi any<agi javát termelő erők tevé­kenységétől. A kommunista társadialom a munka embe­reinek ősrégi álma. Ezen álom megvalósítása érdekében azonban nem szakadhatunk el a földtől, nem feledkezhetünk el arról, hogy a kommunizmus felépítésében a legfőbb dolog az anytagi javak termelése, melyek az em­berek jobb életét szolgálják. A kommunista eszményeket csak a társadalom anyagi és szellemi Javainak bőségével valósíthatjuk meg. Ezért tehát, amikor a kommunizmus fel­építésének niagy terveiről beszélünk, hang­súlyozzuk a fémek, a gépek, a kőolaj, a villanyenergia. a gabona, a hús. a vaj, a ru­házat, a lábbeli termelése növelésének, !a lakások építésének elsőrendű jelentőségét. A nép életével, tevékenységével és a tár­sadalom fejlődésével elválaszthatatlan kap­csolatban rejlik ideológiánk, a kommunizmus eszméinek niagy ereje. Elvtársak! A hétéves terv teljesítésében eUsőrendú feladatok hárulnak a párt és az állam kádereire. Az SZKP XX. kongresszusa óta nagyon sokat tettünk a káderek neve­lésében és kiemelésében. Az ipar és az épí­tészet irányításának átszervezése következ­tében a voit minisztériumok és központi hi­vatlalok számos vezető dolgozója átment a aazdaság szakaszaira, hogy ott a népgazda­sági tanácsokban, a vállalatokban és az épít­kezéseken dolgozzék. A mezőgazdaságba sok tízezer képzett szakembert és tapasztalt szervezőt küldtünk. A káderek széthelyezésében és nevelésé­ben azonban még sok a teendőnk. A vezető szerepet felkészült, az ügykört ismerő, kez­deményező emberekre kell bíznunk, olyanok­ra, akik erejük és ismereteik teljéből mun­kálkodnak a nép javán, akik forradalmi lendületet, bolsevista lelkesedést, elvhúséget érvényesítenek munkájukban, olyan em­bereket, akiknek van érzékük az új Iránt. Ke*, hogy dolgozóink teljes mértékben tu­datosítsák a rájuk bízott munkával, a párt­tal és a néppel szemben viselt felelőssé­güket. Pártunk sok ilyen káderrel rendelkezik. Nagy tartalékai vannak, úgyhogy a vezető helyekre kiemelhetjük mind a bevált, tapasz­talt dolgozókat, mind pedig tehetséqes if­júságunk képvise-löit. A tények azonban ar­ról tanúskodnak, hogy- a vezető káderek kö­zött még kevés a fiatal dolgozó, főleg a szö­vetségi köztársaságok kommunista pártjai­nak járási, városi, területi, kerületi és köz­ponti bizottsági titkárai körében. Bátrabban kell kiemelnünk a fiatal káde­reket anélkül, hogy szembehelyeznénk őket az öreg káderekkel. Nyilvánvaló, hogy a le­hetőség szerint másképp kell értelmeznünk az „öregek" és a „fiatalok" fogalmát. Nálunk (Folytatás a 10. oldalon) ÚJ SZÖ 9 * január 30.

Next

/
Oldalképek
Tartalom