Új Szó, 1959. január (12. évfolyam, 1-30.szám)

1959-01-30 / 29. szám, péntek

A Szovje

tuni

ó 1959

—1965. évi —BfcUrajcjrtS

ZHm'n

piM

H nwiiii—att—a

gatvnfMTff

chiM W i «i i^

Mlllii

i'

V

MMBBHBBMWMMKaaBSfMa^^ népgazdaságfejlesztésének irányszámai (Folytatás a 6. oldalról) Wjnista világmozgalom egyik élcsapatának tekinti, amely elsőként éri el a kommunizmus nwgaslatait. És e magaslatokhoz vezető úton n»m állítanak meg bennünket sem lavinák, sem kőszirtek, senki sem kényszeríthet ben-lünket a: rá, hogy letérjünk a kommunizmushoz vezető útról. Azt a nézetet vallottuk és valljuk, hogy , nem lehetséges az, hogy mindenki közülünk magába vonuljon es elzárkőzzék a többiek elől. Szükségesnek tartjuk minden téren erősíteni a szocialista tábor erejét, tovább szilárdítani a nemzetközi munkásmozgalom egységét azon elvek szerint, amelyet valamennyi testvérpárt elismert a Moszkvai Deklarációban. Soraink tömörségéről és szilárdságáról való gondoskodás minden kommunista- és munkáspárt legfőbb internacionális kötelessége. A munkásosztály sikere nemzetközi viszonylatban elképzelhetetlen valamennyi osztagának internacionális szolidaritása nélkül. Egybetömörit bennünket a dolgozó emberek felszabadításának közös nagy célja, a világbékéért vívott harc. Egy közös gondunk van — a nemzetek jólétéről, virágzásáról, biztonságáról, boldog jövőjéről való gondoskodás, ami csupán a szocializmusban érhető eL Egybefüz bennünket a marxizmus-leninizmus nagy tanítása és annak megvalósításáért vívott harc. Mindig tisztán fogjuk tartani a marxizmus-leninizmus eszmei fegyverét, harcolni fogunk a mindenfajta opportunisták és revizionisták ellen, hűségesek leszünk a munkásosztályhoz. Ebben látjuk internacionális kötelességünket a nemzetközi kommunista és munkásmozgalomhoz. komplex gépesítését és automatizálását, az új energiaforrások és a mérhetetlen természeti kincsek sokoldalú kiaknázását, az új szintetikus és egyéb anyagok felhasználását, valamennyi dolgozó kulturális és műszaki színvonalának emelését, a termelés szervezésének további megjavítását és a munkatermelékenység fokozását. A dolog leegyszerűsítése volna azt hinni, hogyha gazdasági téren utolérjük az Amerikai Egyesült Államokat, ezáltal betetőzzük a kommunizmus építését. Nem, ez nem jelenti előrehaladásunk végső határát, hanem csupán döntő szakasz a kapitalizmussal folytatott versenyben. Ha Amerikával versenyziink, ez még nem jelenti azt, hogy 6t tartjuk a gazdasági felépítés kritériumának. Bármennyire is fejlett gazdaságilag az USA, ott a termelés és az elosztás szégyenteljes kapitalista módszere uralkodik. A legkülönfélébb árufelesleg mellett a munkanélküliek és exiztenciálisan nem biztosított emberek milliói élnek ott, akik legelemibb szükségleteiket sem elégíthetik ki. A kommunisták nem akarják e rendszert utánozni, hanem ellenkezőleg, véget akarnak vetni ennek az igazságtalanságnak a földön. £s ha az USA termelési színvonalát gazdaságunk növekedésének mércéjéül alkalmazzuk, ezt csak azért tesszük, hogy egybevessük gazdaságunkat a legfejlettebb tőkés gazdasággal. Ha majd győzünk az USA-val folyó gazdasági versenyben, ezáltal a kommunizmus építésének csak az első szakaszát fejezzük be. A gazdaság fejlesztésének az a színvonal^ amelyet ebben a szakaszban érünk el, számunkra semmiképp sem végső állomás, hanem csak az állomások egyike, amikor is sikerül utolérnünk a legfejlettebb tőkés országot és ezen az állomáson magunk mögött hagynunk, míg mi magunk erről az állomásról tovább haladunk előre. A termelőerők növekedésével egyidejűleg tökéletesebb lesz majd az elvtársi együttműködés, a barátság, a társadalom valamennyi dolgozója kölcsönös segítségének elvein alapuló szocialista termelési viszonyok is. Hazánkban a társadalmi munka már nem az emberek közötti új, szocialista kapcsolatok megnyilvánulása, az ember kiváló erkölcsi tulajdonságainak mutatója. Minél jobban fejlődik majd a szocialista termelés az új anyagi-műszaki alapon, a tanításnak a munkával való egyre szorosabb kapcsolata elvén, fokozatosan eltűnnek a szellemi és fizikai munka közötti lényeges különbségek. Az emberek sokoldalú fejlődésével együtt a munka egyre inkább elsőrendű létszükségletükké válik. Ehhez járul a munkaidő tervszerű lerövidítése és a munkafeltételek további megjavítása. Ha majd valamennyi termelési ágazatban bevezetjük az automatizálást, ha az ember a gépek parancsnokává válik, kevesebb időt és erőt kell fordítania a létfenntartási eszközök termelésére. A munka, amely ma még gyakran nehéz és kimerítő, az öröm és a kedvtelés forrásává válik az egészséges és a sokoldalúan fejlett ember számára. Ha a jövő időszakban végzendő egész munka homlokterébe a kommunizmus anyagi-műszaki alapjának megteremtését helyezzük, ezáltal teljesen a marxizmus-leninizmus tanításából, a Szovjetunió és az összes szocialista országok tapasztalataiból indulunk ki. A társadalom fejlődésével felmerül a tudományos kommunizmusnak egy további fontos problémája — a társadalom által termelt anyagi és szellemi javak elosztásának problémája a társadalom összes tagjai között. A marxizmus-leninizmus azt tanltja, hogy az elosztás a társadalom fejlődésében nem meghatározó, hanem leszármaztatott tényező s annak formái és elvei a termelés módszereitől, a társadalomban termelt mennyiségétől függenek. A szocialista társadalomban az elosztás lényegében a következő elvek alapján valósul meg: mindenki képességei szerint, mindenkinek munkája szerint. Ez azt jelenti, hogy az anyagi és kulturális értékek túlnyomó része a társadalom tagjai között aszerint oszlik meg, mennyi munkával járultak hozzá a társadalmi termeléshez. Természetesen tekintetbe kell venni azt, hogy már a szocializmusban az anyagi és kulturális jarak jelentős és egyre növekvő része a társadalom tagjai között munkájuk menynyiségétől és minőségétói függetlenül, tehát kárpótlás nélkül oszlik meg. A társadalom nagy összegeket fordít a pólgárok ingyenes művelődésére, ingyenes gyógykezelésére, a járadékbiztosításra. a sokgyermekes családoknak fizetett segélyekre, klubok, könyvtárak stb. ingyenes fenntartására. Az állami kiadások, valamint a kolhozok közös alapjaiból a dolgozók jólétének és anyagi helyzete megjavításának növelésére fordított kiadésok jelentőségét számadatokkal illusztrálhatjuk. Hazánkban a társadalmi termelésben mintegy százmillió munkás, alkalmazott és kolhozparaszt dolgozik. Emellett az állam, a kolhozok, és a társadalmi szervezetek saját eszközeikből mintegy húszmillió járadékélvező létfenntartási szükségleteinek költségeit fedezi, ötmillió gyermek van az iskolákban, bölcsődékben és gyermekotthonokban. Hárommillió háromszázezer főiskolás és középfokú szakiskolai tanuló, a munkaerőtartalékok iskoláinak és tanulóhelyeinek diákjai állami ösztöndíjat kapnak és közös otthonokban élnek; az állam teljesen gondoskodik a bennlakásos iskolák tanulóinak szükségletei', rőL évente ötmillió hatszázezer gyermek üdül pionlrtáborokban, nyári iskolai otthonok* ban és turistaházakban. Több mint hárommillió munkás, alkalmazott és kolhozparaszt részesül évente gyógykezelésben és üdül szanatóriumokban és üdülő központokban a szociális biztosítás és a kolhozok eszközeibőL Ezenkívül kb. hétmillió többgyermekes anya vagy egyedülálló anya részesül állami támogatásban. A jövőben növekedni fognak az e célra fordított állami kiadások. Minél jobban előrehaladunk a kommunizmus felé, annál jobban növekszik a társadalom gondoskodása minden egyes embernél születésétől kezdve késő öregségéig. A jelenlegi szakaszban annak, hogy milyen hányadban részesül a társadalomtól a termékek elosztásában, a fó mérce a munka, a munka mennyisége és minősége. Lenin azt mondta: „Addig, amíg a kommunizmus „felsőbb" foka be nem következik, a szocialisták azt követelik, hogy a társadalom és az állam a legszigorúbban ellenőrizze a munka mértékét és a fogyasztás mértékét..." (Lenin művei, 25. kötet, 504 oldal. Szikra kiadás). Hazánk fejlődésének történetében volt egy időszak, „a hadikommunizmus" korszaka, «mikor ideiglenesen fel kellett adnunk a munka szerinti elosztás alapelvét és az „éhes szájak szerint" egy színvonalra kellett helyeznünk az elosztást. Ezt az intézkedést nem az élelmiszerek és ipari cikkek feleslege, hanem', éwető hiánya tette szükségessé. A szigony <plátási fegyelem alapján az állam, mely néhaié jenként naponta 1/8 font kenyeret adott, el tudta hárítani az éhínséget és kevés, de rendszeres élelmiszerfejadagot tudott biztosítani a vörös hadsereg harcosainak és a városi lakosságnak. Az elosztásnak ez a formája azonban nem lehetett normális gazdasági rendszer. Gyengeségei nyomban megnyilvánultak, mihelyt hazánk megkezdte a népgazdaság helyreállítását és fejlesztését. Lenin akkor nyíltan kijelentette, hogy a dolgozók munkaeredményeikben való anyagi érdekeltsége nélkül nem emelhetők az ország termelőerői, nem építhetjük fel a szocialista gazdaságot, nem vezethetjük az emberek tízmillióit a kommunizmus felé. A békés építésre való áttéréssel egyidejűleg következetesen bevezettük a munkások és alkalmazottak pénzben folyósított bérét A bérek alapjává a munka szerinti elosztás elve vált. A kolhozrendszer győzelme után az elosztásnak ez az elve a kolhozfalvakban is gyökeret vert. Egyes tudományos dolgozók cikkeikben és előadásaikban olyértelmüen nyilatkoznak, hogy a munka szerinti elosztás a burzsoá jog érvényesítését jelenti a szocialista társadalomban. Kérdik, nem kellene-e most áttérni a munka szerinti díjazásról a társadalmi termékeknek a dolgok közötti egyenlő mértékű elosztására. i Ám nem érthetünk egyet e nézetekkel. Igaz, hogy Marx és Lenin „A burzsoá jog" maradványairól beszéltek, melyek a szocializmusban is elkerülhetetlenek, de arra a jogi formára gondoltak, amely a régi társadalom után megmaradt és amely a kommunizmusban eltűnik. „Az egyenlő munkáért egyenlő bér" elve szerinti szocialista elosztás egyenlő jogi mértékfok alkalmazását jelenti különböző embereknél. Egyetlen általános érvényű mérték a munka. A szocializmusban ki van zárva az osztályegyenlőtlenség, csak a termékek elosztásában, a részesedésben marad meg az egyenlőtlenség. Mivel az emberek különböző szakképzettséggel, különböző tehetséggel és munkaképességgel, különböző nagyságú családdal rendelkeznek, természetes, hogy az egyenlő munkáért fizetett egyenlő bér esetében a valóságban nem egyenlő jövedelemre tesznek szert. Ez a módszer azonban a kommunista társadalom első fázisában elkerülhetetlen. Nem keverhetők össze a jogi formák a társadalmi viszonyok lényegével, melyeknek visszatükröződései. A burzsoá jog a termelőeszközöket egyéni magántulajdonnak Ismeri el, de a szocializmus társadalmi tulajdonná teszi és ez irányban teljesen eltér a burzsoá jogtól. A szocializmusban minden embernek egyenlő viszonya van a termelőeszközökhöz és munkája szerint kap dijat. A szocialista társadalomban a társadalom minden munkaképes tagja számára érvényes szabály: aki nem dolgozik, az ne is egyék. A kapitalizmusban az elosztás tulajdonképpen nem a munka, hanem elsősorban a tőke szerint valósul meg, az értéktörvény, a nyereség és a földjáradék törvényei szabályozzák. Ezért a nagyobb jövedelem nem annak jut, aki többet dolgozik, hanem annak, aki nagyobb tökével rendelkezik. Látjuk tehát, hogy alapvető különbség van a kitermelt értékek elosztása között a kapitalizmusban és a szocializmusban. A munka szerinti elosztá, szocialista elve abból indul ki. hogy a szocializmus idején az elosztás nem hozható egy színvonalra. Az adott feltételek közepette ez az egyedüli észszerű és igazságot elosztási elv. Tudatosítani kell, hogy az egy színvonalra hozás igazságfolytatás a S. oldalon) ÚJ SZÓ 7 * 1959. január jfc IV. A kommunizmus építésének új szakasza és a marxi-lenini elmélet egyes kérdései Elvtársak! Ma, amikor hazánk fejlődésének yj történelmi időszakába lépett, különös jelentőséget öltenek a szocializmusból a kommunizmusba való átmenettel kapcsolatos marxi-lenini elméleti kérdések. Mindenekelőtt meg kell emlékeznünk a kommunista társadalom két szakaszának kérdéséről. a szocializmusnak a kommunizmusba való átnövekedése törvényszerűségéről. Marx, Engels és Lenin, a tudományos kommunizmus megalapítói rámutattak, hogy a tőkések és földbirtokosok uralmának megdöntése után a társadalomnak két szakaszon kell átmennie. Az első szakasz a szocializmus, a J^ásodik, magasabb szakasz — az osztálynélküli kommunista társadalom. A szovjet társadalom fejlődése igazolta a kommunizmus két szakaszáról szóló marxista-leninista megállapítást. A szovjet nép felépítette a szocialista társadalmat és a történelmi fejlődés új szakaszába lépett, amikor a szocializmus kommunizmusba nő át. A marxizmus-leninizmus elmélete és a szocialista társadalom építése folyamán nyert gyakorlati tapasztalatok alapul szolgálnak bizonyos fontos következtetésekre a társadalom kommunizmushoz vezető útjának jellegéről. Először is a szocialista fejlődési stádiumból a magasabb szakaszba való átmenet törvényszerű történelmi folyamat, amelyet nem lehet önkényesen megsérteni vagy megkerülni. A marxi-lenini pártok végső céljuknak tartják a kommunista társadalom felépítését. A kommunizmust azonban a társadalom nem érheti el ugrásszerűen a kapitalizmusból, a fejlődés szocialista stádiuma nélkül. Lenin azt mondotta: „A kapitalizmusból az emberiség közvetlenül csak a szocializmusba mehet át, v»gyis olyan rendszerbe, amelyben a termelési eszközök köztulajdonban vannak és a termékeket az egyesek munkateljesítménye szerint osztják el. Á mi pártunk ennél tovább néz: a szocializmusnak elkerülhetetlenül át kell nőnie fokozatosan a kommunizmusba, amelynek zászlaján ez áll: „mindenki képességei szerint, mindenkinek szükségletei szerint." (Lenin Müveinek 24. kötete, 70. oldal). Egyes elvtársak természetesen azt mondhatják, hogy gyorsabban kellene kivívni a kommunizmus elveit. Ha azonban idő előtt áttérnénk a szükségletek szerinti elosztásra, amikor még ennek nincsenek meg a gazdasági feltételei, amikor még nem értük el az anyagi javak bőségét és az emberek nem készültek fel arra, hogy kommunista módon éljenek és dolgozzanak, ez a kommunizmus építésének megkárosítását jelentené. Szem előtt kell tartani, hogy a termelés jelenlegi fejlődési színvonalánál még nincs valamennyi ember számára elegendő termék szükségletei teljes kielégítésére. Az ilyen „egyenlősdi kommunizmus" a felhalmozott eszközök kimerítéséhez vezetne és lehetetlenné tenné a gazdaság további sikeres fejlesztését, a bővített újratermelést. Lépésről lépésre kell előrehaladnunk, meg kell teremtenünk az anyagi és szellemi feltételeket a kommunizmusba való tervszerű átmenetre. Másodszor, annak ellenére, hogy különbség van a kommunizmus és a szocialista stádium között, nincs közöttük semmilyen fal. amely elválasztaná egymástól a társadalmi fejlődésnek ezt a két szakaszát, A kommunizmus a szocializmusból fejlődik ki, annak közvetlen folytatása. Helytelen és hibás volna azt hinni, hogy a kommunizmus valamiképp hirtelenül jelenik meg. Már ma egyre jobban kibontakoznak a munka kommunista formái, a terme•és szervezésének kommunista formái és a 'akossáa szükségletei kielégítésének olyan társadalmi formai, mint a közös étkeztetés. a bennlakásos iskolák, óvodák és bölcsődék. Társadalmunkban a kommunizmusnak számos észrevehető és látható vonása van, amelyek fejlődni és tökéletesedni fognak. A kommunizmusba való belépést nem lehet naptár szerint meghatározni. Nem következik be olyan pillanat, amikor becsukhatnánk az egyik ajtót és kijelenthetnénk „a szocializmus építése véget ért", azután kinyithatnánk a másik ajtót és azt mondhatnánk: „elértünk a kommunizmushoz" A szocializmusból a kommunizmusba való átmenet szakadatlan. Már most nyitogatjuk a kommunista társadalomba vezető ajtót, már most a kommunizmus építéséről van szó. Hazánk a kommunizmus kibontakozó építésének időszakába lépett, amikor létrejönnek a kommunizmus összes anyagi és szellemi feltételei. A kommunizmus építése akkor tetőződik be, ha megszerezzük a teljes bőséget valamennyi ember szükségleteinek kielégítésére és ha minden ember megtanul képessége szerint dolgozni úgy, hogy gyarapodjék és gyűljék a társadalom gazdagsága. Harmadszor, a kommunizmusba való fokozatos átmenetet nem lehet valamilyen lassú mozgásként értelmezni. Ellenkezőleg, ez a korszerű ipar, a gépesített mezőgazdasági nagyüzemi termelés gyors fejlődésének, az egész gazdaság és kultúra gyors fejlődésének időszaka, amelyben tevékenyen és öntudatosan részt vesznek a kommunista társadalom építőinek milliói. A szocializmusnak a kommunizmusba való átnövekedése törvényszerű folyamatát meggyorsíthatja az anyagi termelés fejlődésének magas foka. amelyet már a szocializmus alatt elérnek. Nem lehet sietni és türelmetlenül bevezetni azt, ami még nem érett meg. Ez eltorzítaná és kompromittálná művünket. Viszont nem lehet megmerevedni azon, amit már elértünk, mert ez egy helyben topogást jelentene. Nagyon távol van tehát az az idő. amikor majd teljesen ki lehet elégíteni valamennyi szovjet ember létszükségleteit? Nyilvánvalóan nincs oly távol, ha mérlegeljük társadalmi termelésünk növelésének és a társadalom kulturális fejlődésének óriási lehetőségeit. Ezt nem érjük el egyszerre, hanem lépésrőllépésre fokozatosan, ahogy az anyagi termelés feltételei kialakulnak. Valamennyi szovjet ember szükségleteinek teljes kielégítését az élelmiszerek, a lakás és a ruházat terén szükséges és ésszerű határok között valószínűleg a közeljövőben elérhetjük. Nem fog sokáig tartani, s gondoskodunk arról például, hogy a tanulók ingyenes reggelit és ebédet kapjanak, gondoskodunk valamennyi gyermek számára óvodáról, bölcsődéről és bennlakásos iskolákról, amelyeket teljes mértékben a társadalom tartana fenn. A felnőtt lakosságnál szem előtt kell tartani, hogy az emberek létszükségletei nem korlátlanok. Az emberiség például nem fogyaszthat több kenyeret és más élelmiszert, mint amennyit szervezete megkövetel. Vannak bizonyos határai az öltözködésnek és lakásnak is. Természetes, amikor az emberek szükségletei kielégítéséről beszélünk, nem értjük ezalatt szeszélyeiket vagy a fényűzési tárgyak iránti igényeiket, hanem a fejlett kultúrájú ember ésszerű szükségleteit. Hosszabb időszakra van szükség ahhoz, hogy az emberekben kialakuljon az a belső szükségérzet, hogy képességei szerint dolgozzanak. Amíg ez nem következik be, a társadalom nem nélkülözheti a munkaidő bizonyos normázását. amelynek során a munkaképes embernek mindig bizonyos mennyiségű munkát kell adnia a társadalomnak szükséges értékek létrehozására. Hazánk számára az alapvető gyakorlati feladat ma megteremteni a kommunista társadalom anyagi-műszaki alapját, a szocialista termelő erők újabb hatalmas fellendülését. Miért ez a feladat a legfontosabb ma gazdaságunk fejlesztésében? A szocialista termelés jelenlegi szintjén még nem vagyunk képesek teljesen biztosítani az anyagi és kulturális javak azon bőségét, amely az emberek növekvő szükségleteinek kielégítésére, sokoldalú fejlődésükre szükségesek. Enélkül azonban nem lehet kommunizmus. Ez azt jelenti, hogy elsősorban tovább kell fejleszteni a termelő erőket és fokozni az anyagi javak termelését. A kommunizmust csak akkor lehet megvalósítani, ha a termelés színvonalában túlszárnyaljuk a fejlett tőkés országokat, ha új, a kapitalizmusánál sokkal nagyobb munkatermelékenységről gondoskodunk. A kommunizmus anyagi-műszaki alapjának megteremtése elsősorban magasan fejlett, korszerű ipart, az ország teljes villanyositását. tudományos és műszaki haladást tételez fel az ipar és mezőgazdaság valamennyi ágában Feltételezi valamennyi termelési folyamat /