Új Szó, 1959. január (12. évfolyam, 1-30.szám)

1959-01-30 / 29. szám, péntek

A Szo

vjetunió 1959—1965. évi népgazdaságfejlesztésének irányszámai (Folytatás a 5. oldalról) feltétel mellett, csak hogv ne kerüljenek a munkától ..felszabadított" emberek óriási hadseregébe. • De nincs szabadság a parasztok számára sem, akiket folytonosan fenyeget az .hogy „megszabadulnak" saját gazdaságuktól is — a nyomor fenyegeti őket. És nincs szabadság az értelmiség számára sem, amelynek alkotó tevékenységét harapófogóként szorongatja kettős anyagi függésük a pénzeszsáktól és a különféle lojalitásukat vizsgáló bizottság „szellemi vezetésétől". A tőkés országokban csak azok számára van szabadság, akiknek pénzük van, Így tehát hatalmuk Is. A „szabad világ" politikusai és ideológusai szívesen adják ki magukat a valláserkölcs híveinek. A Krisztusról szóló vallásos legendákról azonban kellene hogy tudják, miszerint Krisztus, midőn látta, hogy a kufárok, az uzsorások és pénzváltók a templomot piactérré változtatták, korbácsot fogott és kiűzte őket. Ha már a kapitalisták minduntalan valláserkölcsöt hangoztatnak, miért tették a társadalmat, amelyben uralkodnak, paradicsommá a gazdagok számára és teljes pokollá a szegények számára? S ezt annak ellenére tették, hogy a keresztény felfogás szerint hamarabb megy át a teve a tű fokán, mintahogy a gazdag a paradicsomba jut! Az ún „szabad világ" a dollár, a mammon birodalma, a féktelen spekuláció s az emberek nilliói könyörtelen kizsákmányolásának birodalma a monopolisták maroknyi csoportjának nyerészkedése érdekében. A burzsoá forradalmak valaha a feudalizmus elleni harcban kitűztek a szabadság, •gyenlöség és testvériség csábító jelszavát. A burzsoázia azonban e jalszavakat elsőtorban azért tűzte zászlajára, hogy kiszorítsa az arisztokrata nemességet és szabaddá tegye az utat a töke számára. Minél jobban szilárdult hatalma, annál jobban eltért a burzsoázia e jelszavaktól. Az imperialisták ma, jóllehet tovább spekulálnak az egyenlőség, testvériség és szabadság jelszavával, egyre gyakrabban térnek ót nyílt diktatúrára. A tőkés országokban a reakció és fasizmus támadásának vésztjósló' előjelei mutatkoznak Erre a reakciós útra lépett Nyugat-Németország, ahol betiltották a kommunista pártot, ahoj elnyomják a demokratikus erőket és ahol telje* szabadságot élveznek a fasiszta és revansista szervezetek. A nyílt diktatúra Irányzata éles vonalakat öltött Franciaországban, ahol lábbal tiporják a néptömegek demokratikus jogait és vívmányait. A reakció támadása Franciaországban, amely demokratikus hagyományairól ismert, nyugtalansággal tölti el a demokrácia és haladás összes híveit. A pakisztáni és thaiföldi katonai puccsok megmutatlak, hogy bővül a nemzeti függetlenségüket kivívott nemzetek demokratikus vívmányainak megtámadása. A reakció erőinek tevékenysége megélénkül számos más tőkés államban is. Nyilvánvaló tehát, hogy nemcsak egyes tényekben, hanem az egész irányzatban is, világosan megnyilvánul a helyzet kiéleződése, amely a tőkés világ számos országát jellemzi. A reakciós erók a régi. népellenes eszközhöz folyamodnak - a demokratikus rend elnyomásához, az „erős kéz" kormányának a felállításához. Ma azonban épp úgy, mint a fasiszta diktatúra keletkezésének idején Olaszországban és Németországban, a monopolista burzsoázia nyílt diktatúrájára való irányzat nem a burzsoázia erejét, hanem fyengeségét fejezi ki. Egyúttal nem szabad megfeledkezni arról, hogy a semmi által sem korlátozott diktatúra feltételei között a reakció nagyobb lehetőségeket nyer a megtorlás ét a terror gyakorlására, minden ellenzéki mozgalom elfojtására, a tömegeknek megfelelő szellemben való meggvúrására. arra, "hogy a tömegeket megmérgezzék a sovinizmus mérgével és szabad kezet nyerjenek háborús kalandokra Ezért a nemzeteknek éberen kell őrködniök és készen kell á IIniok arra, hogy szembeszálljanak a reakció fellépésével és a fasizmus felújításának veszélvével. Az emberek millióinak tudatában a fasizmus rendszerint Hitler és Mussolini nevéhez fűződik. Nem lehet azonban kizárni azt, hogy a fasizmus más formában is létrejöhet. nemcsak régi alakjában. amely a nemzetek szemében már kompromittálva van. Ma. amikor fennáll a szocializmus hatalmas tábora, amikor a munkásmozgalom nagv tapasztalatokkal rendelkezik a reakció elleni küzdelemben, amikor megnövekedett a munkásosztály szervezettsége — a nemzeteknek nagyobb lehetőségük nyílik, hogy eltorlaszolják az utat a fasizmus előtt. A fasizmus ellen egyesíteni lehet és egyesíteni i» kell a nép legszélesebb rétegeit, valamennyi demokratikus, valóban nemzeti erőt. Ezzel kapcsolatban fontos teljesen leküzdeni a szektás korlátoltságot. amely megakadályozhatja a tömegek mozgósítását a reakció és a fasizmus elleni harcra. A demokratikus erők. elsósorban a munkásosztály eqvséoe a fasiszta veszély megakadályozásának legbiztonságosabb eszköze. Ki gátolja a munkásosztály egységét? Az Imperialista reakció és a munkásmozgalomban lévő segítőtársai pl. a szociáldemokrácia olyan kommunlttaellenes beállítású vezetői mint Guy Mollet és Sp*ak Ezeket a kommunista ellenes fejeseket mindnyájan ismerjük és nem számolunk velük, amikor a munkásosztály akciós egységéről beszélünk. A szociáldemokrata pártok sorainak többségét azonban a béke és a szociális haladás hívei képezik, jóllehet másképp képzelik el a békéhez és haladáshoz vezető utat, mint mi, kommunisták. Éppen a reakció és fasizmus elleni harcban kellene a kommunistáknak és a szociáldemokratáknak megtalálniok a közös nyelvet. Itt az ideje, hogy a munkásmozgalom valamennyi irányzatának képviselői elutasítsák az antikommunizmus szemfényvesztőit, hogy leüljenek egy asztalhoz s közösen elfogadható platformot dolgozzanak ki a munkásosztály közös akcióira érdekeik s a béke érdekeinek védelmére. A kommunista és munkáspártok további sikereinek elengedhetetlen feltétele soraik eszmei és szervezeti megerősítése, további egybetömörülésük a marxizmus-leninizmus alapján, testvéri internacionális kapcsolataik megszilárdítása. A kommunista és munkáspártok képviselőinek 1957 novemberében lefolyt tanácskozása megmutatta a testvérpártok nézeteinek teljes egységét. A tanácskozásról kiadott deklarációt egyhangúlag jóváhagyta valamennyi kommunista- és munkáspárt és az a kommunista világmozgalom nemzetközi egységének alapokmányává vált. A deklaráció elítéli a revizionizmust mint a legfőbb veszélyt, de ugyancsak elítéli a dogmatizmust és szektásságot is. A duklaráció következtetéseinek helyességét teljesen megerősítette az élet. És mi e következtetésekhez igazodunk ma is. A novemberi tanácskozás után tovább konszolidálódtak az erők valamennyi kommunista pártban, még jobban egybetömörült az egész nemzetközi kommunista mozgalom. A revizionistáknak nem sikerült a marxi-lenini útról letérlteniök egy testvérpártot sem. A revizionistákat csupán az opportunisták szegényes kis csoportjai és olyan egyének követték, akik elvesztették fejüket az osztályellenség pergőtüzében. Ez az iszap, amely zavarossá teszi a kommunista mozgalom kristálytiszta forrását, a harc során felszínre vetődött, de a mozgwlom kivetette azt magából. A revizionisták állításait maga az élet cáfolta meg. a munkásosztály harcának* gyakorlata, az egész társadalmi fejlődés. Megcáfolták a revizionizmus alapvető téziseit — a kapitalizmus jellegének megváltoztatásáról, a tőkés rend válságmentes fejlődéséről, a kapitalizmusnak a szocializmusba való békés növekedéséről stb. A nemzetközi kommunista mozgalom elítélte a jugoszláv revizionisták nézeteit és politikáját. A Jugoszláv Kommunisták Szövetségének vezető tényezői megkísérlik az egész dolgot úgy beállítani, mintha a marxista-leninista pártok eszmei harcot indítanának ellenük csak azért, mert nem csatlakoztak a deklarációhoz. Ez azonban teljesen hamis állítás. Éppen a jugoszláv vezető tényezők voltak azok, akik felléptek a deklaráció ellen revizionista programjukkal, amelyben megtámadták a nemzetközi kommunista mozgalom marxista-leninista pozícióit. Felmerül a kérdés: figyelmen kívül hagyhatták-e a marxisták e tényeket? Természetes, hogy nem. Ezért a marxizmus-leninizmus pozícióit védelmező összes pártok elvben bírálták a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének programját. Állásfoglalásunk a jugoszláv vezető tényezők nézeteihez világos. Ezt nem egyszer teljes nyíltsággal megmagyaráztuk. Ezért a jugoszláv vezető tényezők kiforgatják az igazságot és menekülnek előle. A jugoszláv vezető tényezők igyekeznek eltitkolni a morxistákkal-leninistákkal fennálló ellentéteik lényegét. Ez a lényeg abban rejlik, hogy a jugoszláv revizionisták tagadják a nemzetközi osztályszolidaritás szükségességét és visszavonulnak a munkásosztály pozícióiról. Megkísérlik, hogy fűt-fát meggyőzzenek arról, hogy a világon két tömb, két katonai tábor áll fenn. De hisz mindenki előtt ismeretes, hogy a szocialista tábor az európai és ázsiai szocialista országokat tömöríti egybe s az nem katonai tábor, hanem az egyenjogú neftuetek közössége a békéért és a dolgozók jobb jövőjéért vívott harcban, a szocializmusért és a kommunizmusért folyó küzdelemben. A másik tábor az imperialisták tábora, akik igyekeznek minden áron fenntartani az emberiséget háborúval fenyegető elnyomás és erőszak rendszerét. Nem mi gondoltuk ki e táborokat, e táborok a társadalmi fejlődés folytán keletkeztek. A jugoszláv vezető tényezők azt állítják, hogy a tömbökön kívül állanak, a táborok felett, jóllehet a valóságban tagjai a balkáni tömbnek, amely Jugoszláviát, Törökországot és Görögországot foglalja magában. A két utóbbi ország, mint ismeretes, tagja a NATO agreszszlv tömbnek. Törökország ezenfelül tagja a Bagdadi Paktumnak. A Jugoszláv Kommunisták Szövetségének vezetői nagyon megsértődnek. amikor azt mondjuk nekik, hogy két széken ülnek. Azt bizonygatják, hogy egy széken. a saját Jugoszláv székükön ülnek. De akkor miért támogatják oly nagyon e Jugoszláv széket az amerikai monopoliumok! és ezért a „tömbökön kívüli semleges helyzet", amely körül oly hírverést csapnak a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének vezető tényezői, alaposan bűzlik az amerikai monopoliumok szellemétől, amelyek táplálják a „jugoszláv szocializmust". Áz osztályharc története mindeddig nem ismer olyan példát, hogy a burzsoázia anyagilag vagy szellemileg támogatta volna osztályellenségét, hogy segítette volna a szocializmus építését. A ország irányítása vonalának helyességét a legjobban igazolják a népgazdaság fejlesztésében, a kultúra és a nép életszínvonala emelésében elért sikerek. Mi, szovjet kommunisták a szocializmushoz vezető utunkat, amelyet a nagy Lenin mutatott, helyesnek tartjuk. A Szovjetunió ezen az úton olyan győzelmeket ért el, amelyek bámulatba ejtik az egész világot. Az Októberi Forradalom útjára, Lenin útjára léptek a népi demokratikus országot is és ugyancsak pompás sikereket arattak. És ki érte el a legkisebb eredményeket? Éppen az a párt és az az ország, amelynek vezető tényezői annyira dicsérik ún. jugoszláv utukat mint az egyedüli helyes utat. A nép így gondolkodik: a jobbik út az, amely rövid időn belül maximális gazdasági és politikai eredmények elérését teszi lehetővé. Ha egybevetjük a szocialista országok népeinek életszínvonalát, azt látjuk, hogy ez a színvonal, amint a közgazdászok által közzétett anyag mutatja, Jugoszláviában lényegesen lassabban emelkedik. A jugoszláv gyakorlat tehát saját maga cáfolja meg a jugoszláv revizionisták elméleti „felfedezéseit". Ha Jugoszlávia fejlődésében lemarad, ha nem halad, hanem vánszorog a szocialista úton, akkor ezért a teljes felelősség a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége vezetőségének revizionista, marxista ellenes irányvonalára hárul, amelynek sajátos nézete van a párt szerepéről a szocializmus építésében. A jugoszláv revizionisták lekicsinylik a párt szerepét és lényegében tagadják Lenin tanítását a pártról, mint a szocializmusért vívott harc vezető erejéről. A marxista-leninista pártok aggodalommal figyelik a jugoszláviai eseményeket. Jugoszlávia testvérnemzetei nagy áldozatok árán, a Szovjetunió támogatásával szabadultak fel a német és olasz megszállóktól, döntötték meg saját burzsoáziájukat és léptek a szocializmus útjára. Most azonban a jugoszláv vezető tényezők politikája, amely Jugoszláviát szembe állítja a szocialista táborral és nemzetközi kommunista mozgalommal, a jugoszláv nép szocialista vívmányainak elvesztéséhez vezethet. Valóban baráti érzéseket táplálunk Jugoszlávia testvérnemzetei, a jugoszláv kommunisták, az illegális és partizánharc hősei iránt. A külpolitika számos kérdésében közös a nyelvünk. Továbbra is fejleszteni fogjuk kereskedelmünket Jugoszláviával kölcsönösen előnyös alapon. Arra fogunk törekedni, hogy Jugoszláviával együttműködjünk az imperializmus ellen és a békéért vívott harc valamennyi kérdésében, amelyekben álláspontunk megegyezik. De hogyan fest ez pártvonalon ? Minden a Jugoszláv Kommunisták Szövetségétől függ majd. A JKSZ vezető tényezői saját magukat szigetelték el a nemzetközi kommunista mozgalomtól. Ezért a Jugoszláv Kommunisták Szövetségétől függ, hogy közeledésre törekedjék a kommunista pártokkal a marxizmusleninizmus alapján, ami megfelelne magának a jugoszláv nép érdekeinek is. A kommunista mozgalom a revizionizmusra megsemmisítő csapásokat mért. A revizionizmus azonban nincs legyőzve. Szem előtt kell tartanunk, hogy az imperializmus minden téren megkísérli a revizionisták támogatását és aktivizálását. Nem lehet megfeledkezni a dogmatizmus és a szektásság elleni harc szükségességéről sem, amelyek megnehezítik a marxizmus-leninizmus elméletének fejlesztését, alkotó alkalmazását s a tömegektől való elszakadásra vezetnek. Nekünk mindnyájunknak, kommunistáknak szent Lenin hagyatéka: szilárdítani a tömegekhez fűződő kapcsolatot, gondosan meghallgatni a tömegek szavát, a tömegek élén haladni. Ami a testvérpártok közötti kapcsolatokat illeti, a nemzetközi kommunista mozgalomban mindig a kérdés lenini megfogalmazásából indulunk kl. Lenin arra tanított bennünket, hogy e kapcsolatok a nemzetközi munkásosztály nemzeti alakulatainak egyenjogúsögán és függetlenségén, a proletár nemzetköziség elvein alapulnak. Éppen azért, mert mindezek a pártok egyenjogúak, a bizalom és az önkéntes együttműködés kapcsolatait vették fel egymással és öntudatosan törekszenek egységes akciókra, mint a munka egyetlen nagy hadseregének részei. Valamennyi kommunista párt független és saját politikáját dolgozza ki országának konkrét feltételei alapján. Ily módon sikereket ér el tevékenységében, következetesen kiterjeszti befolyását, növeli híveinek számát és tekintélyre' tesz szert a nép valamennyi rétegében. Az Imperializmus ideológusai és a revizionisták. akik szekundálnak nekik arra törekedve, hogy minden áron gyengítsék a kommunista pártok növekvó befolyását, olyan hazug állításokat terjesztenek, miszerint a kommunista mozgalom „Moszkva müve" és hogy a kommunista és munkáspártok a Szovjetunió Kommunista Pártjától függenek. Különösen a jugoszláv revizionisták azok, akik azt bizonygatják, hogy pártunk állítólag „egyeduralomra" törekszik más pártokkal szemben. Sőt programjukba is belevették a „hegemonízmusrő!" szóló tézist. A revizionisták azt állítják, hogy pártunk beavatkozik más országok belügyeibe és igyekszik alárendelni a többi kommunista pártot. Ezért a pletykáért a reakciós erők rendkívül hálásak a jugoszláv revizionistáknak. Mindazok számára, akik ismerik a kommu* nista mozgalmat, semmiképp sem nehéz szétzúzni a nemzetközi reakció és revizionisták hamis koholmányait. Ostobaság azt állítani, hogy az egyik vagy másik országban valahonnan kívülről meg lehet szervezni a munkásosztály politikai pártját, amelynek gyakran több százezer, sőt millió tagja van. Senki sem hisz pl. annak, hogy a kétmilliós Olasz Kommunista Párt, a csaknem félmillió taggal rendelkező Francia Kommunista Párt, a másfélmillió tagot számláld Indonéz Kommunista Párt és a csaknem háromszázezer tagú Indiai Kommunista Párt, valamint más testvérpártok is „Moszkva művei" és tagjaik „külföldi ügynökök". A kommunista pártok nem azért jöttek létre, mert valamilyen központ minden országban „beveti" őket. Ilyen csodák a természetben nem fordulnak elő. A társadalom fejlődésének történelme azt mutatja, hogy a munkásosztály keletkezésével és növekedésével marxista pártok is keletkeznek. És ez azt jelenti, hogy a kommunista mozgalom objektív szükségszerűségként jött létre, minden egyes ország munkásosztálya létfeltételei közepette született meg. Mindenütt a tőkés országokban vannak osztályok és így vannak politikai pártok is, amelyek ezen osztályok érdekeit fejezik ki. A kommunista pártok a munkásosztály politikai pártjai és fennállanak mindaddig, míg fennáll a munkásosztály. Épp oly együgyű dolog volna azt hinni, hogy a kommunista pártokban tömörült emberek millióinak valahonnan kívülről elő lehetne írni, hogyan gondolkodjanak ma és mit tegyenek hoinap. Azt beszélik, hogy a kommunista és munkáspártok „függőségét" Moszkvától megerősítik azok a kijelentések, hogy az SZKP a nemzetközi kommunista mozgalom élén áll. Emellett rámutatnak a moszkvai tanácskozás deklarációjának arra az ismert tézisére, hogy „a szocialista államok táborának élén a Szovjetunió áll". A Szovjetunió és az összes többi ország kommunistái úgy vélik, hogy ezzel érdem szerint megbecsülik hazánkat és azt a munkásosztályt, amely a kommunista párt vezetésével, a nagy Leninnel az élen elsőnek valósította meg a szocialista forradalmat s ragadta kezébe a hatalmat. Több mint negyven esztendő alatt hazánk a harcok és győzelmek nagy és nehéz útját tette meg s olyan hatalmas állam jött létre, amely valamennyi szocialista ország és a kommunista világmozgalom támasza. A Szovjetunió és az SZKP történelmi szerepének Ilyen elismeréséért a testvérpártoknak őszintén hálásak vagyunk'. Egyúttal hangsúlyozni kell, hogy a kommunista mozgalomban épp úgy mint a szocialista táborban valamennyi kommunista é« munkáspárt, valamint a szocialista országok teljes egyenjogúsága és önállósága állott és áll fenn. A Szovjetunió Kommunista Pártja valóban nem irányít semmilyon más pártot s a Szovjetunió nem irányít más országokat. A kommunista mozgalomban a pártok nincsenek „fölérendelt", „alárendelt" helyzetben. Valamennyi kommunista- és munkáspárt egyenlő és önálló, valamennyien felelősek a kommunista mozgalom sorsáért, annak sikertelenségeiért, de győzelmeiért is. Minden egyes kommunista- és munkáspárt felelősséggel tartozik hazája munkásosztályának, dolgozó népének és az egész nemzetközi munkás- és kommunista mozgalomnak. A kommunista pártok a munkásosztály érdekeiért és a szocializmusért vívott harcban a marxizmus-leninizmus általános igazságait egybekapcsolják országaik konkrét történelmi és nemzeti feltételeivel. Csupán a munkásosztállyal és országa népével kapcsolatban álló marxi-lenini párt ismerheti a harc konkrét feltételeit, csak ö dolgozhatja ki az e feltételeknek megfelelő politikai irányvonalat, amely tekintetbe veszi az illető ország munkásmozgalmának hagyományait. így van ez a valóságban is. A teljes önállóság és a proletór nemzetköziség elvei alapján, az önkéntes együttműködés és kölcsönös segítség alapján élnek és harcolnak az összes kommunista és munkáspártok. így értelmezi pártunk a testvérpártok közötti kapcsolatok jellegét. Ami a Szovjetuniót illeti, annak szerepe — mint Ismeretes — nem abban rejlik, hogy más országokat irányítson, hanem abban, hogy hazánk elsőnek tört utat az emberiség számára a szocializmus felé, a szocialista világrendszer legerősebb országa és elsőként lépett a kommunizmus kibontakozó építésének időszakába. A Szovjetunió Kommunista Pártját Lenin a proletár nemzetköziség szellemében nevelte. •Mi, szovjet kommunisták a marxizmus-leninizmust nemcsak tanulmányozzuk, hanem meg Is védelmezzük a mindenféle kaliberű ellenség ellen vívott harcban. E tanítás alapján a szovjet nép a kommunista párttal az élen kemény harcban felépítette a szocializmust és biztos léptekkel halad előre a kommuni®mus felé. Mindig Marx, Engels és lenin nagy, Internacionális tanaihoz igazodtunk és fogunk továbbra is következetesen igazodni. Kommunista pártunk, képletesen szólva, magát n kom(Folytatás a 7. oldalon) Jjj SZŐ 6 * 193B. január 30.