Új Szó, 1959. január (12. évfolyam, 1-30.szám)

1959-01-30 / 29. szám, péntek

A Szovjetunió 1959—1965. évi népgazdaságfejlesztésének irányszá (Folytatás a 4. oldalról) arról, hogy ez az eszköz sok embert dönthet romlásba. És tekintette! arra, hogy NyugatNémetországot atomtámaszponttá változtatták, katonai összecsapás esetén elsősorban az ő lakosságát sújtja. Ha Adenauer úr valóban hivő lélek, akkor a keresztény tanítás szerint inkább a jövőre gondoljon, arra, hogy „lelke eljusson a paradicsomba". Ám ha Adenauer úr való tetteit nézzük, nyíltan meg kell mondanunk, hogy semmi reménye nincs arra, hogy bejusson a paradicsomba. Az evangélium szerint ilyen tettekért egészen más helyet tartogatnak számára — a tüzes poklot. A világ más térségén, a Távol-Keleten uralkodó feszültség fő forrása az USA-nak a Kínai Népköztársasággal és más békeszerető államokkal szemben folytatott agresszív politikája. Nemrégen az egész világ aggodalommal figyelte, miként fenyegettek óriási háborús tűzvésszé fajulással az amerikaiak agreszsziv akciói. Csak a Kínai Népköztársaság és a többi békeszerető erők erőteljes akciói hárították el ezt a veszélyt. A Csendes-óceán térsége az amerikai atomfegyverkísérletek fő lőterévé vált Ezért nagyon sürgős feladat, hogy gondoskodjunk a háború és főként az atomháború elhárításáról a világnak ezen a részén. Sokkal több lehetőség van itt, mint bárhol, mivel a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, a Vietnami Demokratikus Köztársaság, valamint India, Indonézia, Burma és e térség más államai védelmezik a békét. Közös fellépésük az atomfegyverek és a fegyverkísérletek betiltásáért lényegesen elősegíthetné a béke megőrzését a Csendesóceán térségében. Japán és a csendes-óceáni medence országainak népei támogatnák az említett országok kezdeményezését. A TávolKeleten és a Csendes-óceán egész térségében megteremthető és szükségképpen meg kell teremteni a békeövezetet, elsősorban pedig az atomfegyvermentes övezetet. Az egész haladó emberiség elégedett lehet a közel- és közép-keleti országok eseményeinek alakulásával. Üdvözöljük az arab népek és a gyarmati elnyomás alól felszabadult ázsiai és afrikai népek nemzeti felszabadító mozgalmát. Az imperialista gyarmatosítók csapatainak kiűzése e térség számos országából a

z arab népek és a békeszerető erők nagy 3yözelme volt. Nem ringathatjuk magunkat azonban abban, hogy a helyzet ott már nem éleződhet ki, mivel a gyarmatokról elűzött gyarmatosítók nem törődnek bele vereségükbe. A nyugati hatalmak, elsősorban az USA és Nagy-Britannia igyekeznek összecsapást előidézni az arab államok között, cselszövéseket folytatnak Irakban és más arab országokban. Keresik a gyenge pontokat, hogy viszályt keltsenek a felszabadult népek, elsősorban az Arab Kelet népei között. Amikor a népek nemzeti függetlenségükért küzdenek a gyarmatosítók- ellen, minden hazafias erő az egységes nemzeti frontban tömörül. % volt ez például az egyiptomi nép és más arab népek szabadságharcának idején is, amikor az imperialista gyarmatosítók elnyomása ellen küzdöttek. Egyiptom a nemzeti erők mozgósításának eredményeképpen sikeresen megvívta harcát a gyarmatosítóknak az országból való elűzéséért, a Szuezi-csatorna államosításáért. A haladó emberiség örömmel fogadja Egyiptom nemzeti felszabadulását. Irakban megdöntötték az imperialistákat kiszolgáló reakciós klikket, és független köztársaság alakult. A szovjet nép és a többi szocialista országok népei aktívan támogatták az arab népek igazságos harcát. E mozgalom neves tényezői: Gamal Abdel Nasszer, az Egyesült Arab Köztársaság elnöke és Abdel Karim Kasszim, az Iraki Köztársaság miniszterelnöke megnyerték a szovjet emberek őszinte rokonszenvét. A gyarmatosítók kiűzése után, amikor a fő nemzeti feladatokat lényegében megoldották, a népek választ keresnek az élettől felvetett szociális problémákra. Ilyen elsősorban az agrárkérdésnek, a munka és a tőke harca Problémájának megoldása. A nemzeti felszabadító mozgalom soraiban társadalmi folya mátok születnek, melyek szükségképpen el térő nézeteket szülnek az államok továbbfej lődését illetően. Hazánk a többi szocialista országokkal e9yetemben támogatta és támogatni fogja a n

emzeti felszabadító mozgalmat. A SzovjetU

n'ő nem avatkozott bele és nem akar beav

atkozni más országok belügyeibe, de nem Maradhatunk közömbösek az iránt, hogy egyes °rszágckban a kommunistaellenesség hamis jelszavával hadjáratot folytatnak a haladó e

rők ellen. Mivel az Egyesült Arab Köztársaságban nemrégen felléptek a kommunizmus eszmél ellen és vádakat emeltek a kommunisták ellen, én mint kommunista pártunk kongreszszusán szükségesnek tartom kijelenteni: Nem helyes azzal vádoln' a kommunistákat, hogy a nemzeti erőfeszítés gyenqítését. vagy szétforgácsolását segítik elő az Imperializmus elleni harcban. E'lenkezÓleg, nincsenek szívósabb és kitartóbb emberek a kommunistáknál a gyarmatosítók elleni harcban. Nincsenek szilárdabb erők az imperializmus elleni harcban a kommunizmus erőinél. S nem véletlen, hogy az imperialisták a harc élét éppen a kommunista mozgalom ellen irányítják. A kommunista és más haladó pártok elleni harc reakciós jellegű. Az antikommunista politika nem egyesíti, hanem megosztja a nemzeti erőket, azaz gyengíti a nemzetek erőfeszítését érdekeiknek az imperializmussal szemben való védelmezéséért vívott küzdelemben. Nem helyes azzal vádolni a kommunistákat, hogy szembeszállnak az arab népek nemzeti érdekeivel. Naiv dolog a cionizmushoz hasonlítani a kommunizmust. Közismert tény, hogy a kommunisták többek között Izraelben is küzdenek a cionizmus ellen. Nem ésszerű mindenben „kommunista csel szövést" látni. Mélyebben kell tanulmányozni a társadalom fejlődésének kérdéseit. A társadalmi fejlődésnek vannak objektív törvényszerűségei. Ezek azt bizonyítják, hogy a nemzeten belül különböző érdekű osztályok léteznek. Az imperialista elnyomás megszüntetése után a gyarmati országok munkásai a munkaidő megrövidítését és béremelést akarnak elérni, a parasztok több földet, és munkájuk gyümölcse élvezésének lehetőségét akarják; egyikük és másikuk is politikai jogokat akarnak. A tőkések nagyobb nyereséghez akarnak jutni, a földbirtokosok rrtég akarják tartani földjeiket. A haladó erők az országnak a társadalmi haladás irányában történő fejlődésére törekszenek, igyekszenek megszilárdítani nemzeti függetlenségét, megvédeni az imperialisták ármányaitól. Ez ellen küzdenek a gyakran kívülről, imperialistáktól úszltott belső reakciós erők. Az imperialista elnyomás alól felszabadult országokban végbemenő említett folyamatok nem egyik, vagy másik párt akaratából vagy óhajára keletkeznek, hanem azért, mert léteznek osztályok és érdekeik ellentétesek. Mi. mint kommunisták és mint haladó emberek természetesen azokkal rokonszenvezünk, akik a szociális igazságosságért küzdenek. Nem titkoljuk, hogy mi és az Egyesült Arab Köztársaság egyes tényezői különböző ideológiai nézeteket vallunk. De az imperializmus elleni ha-c kérdéseiben, a gyarmati uralom alól felszabadult országok politikai és gazdasági függetlenségének szilárdításában, a háború veszélye elleni küzdelemben álláspontunk azonos az említett tényezők álláspontjává Ideológiai nézeteink eltérése nem gátolhatja meg országaink baráti kapcsolatainak fejlesztését és az imperializmus elleni közös harcot. Az imperialista államok közép- és közel-keleti országokban utazó ügynökei mindenkit meg akarnak félemlíteni a kommunizmussal és így akarják biztosítani az imperialisták befolyását, így akarják támogatni a reakciós erőket. Ezért a szóban forgó országok népei legyenek éberek az imperialista fondorlatokkal szemben. Azoknak az országoknak, amelyek kivívták nemzeti szabadságukat, szükségük van és szükségük lesz a szocialista országok támogatására, valamennyi haladó ember támogasára. A Szovjetunió és a többi szocialista ország megszilárdítja baráti kapcsolatait a gyarmati elnyomás elól felszabadult országokkal, segíti és segíteni fogja őket. Az imperialisták a kevésbé fejlett országokkal fennálló gazdasági kapcsolataikat zsarolásra és nyomás kifejtésére használják fel, katonai és politikai feltételeket kényszerítenek rájuk. Hazánk kapcsolatait valamennyi állammal a teljes egyenjogúság elvei és minden katonai vagy politikai feltételtől mentes együttműködés elvei alapján építi. Nem foglalkozunk jótékonykodással. A Szovjetunió segítségét igazságos kereskedelmi alapon nyújtja. A szocialista országok segítik a kevéssé fejlett országok saját iparénak fejlesztését. Ugyanakkor az USA olyan közszükségleti cikkeket igyekszik eladni nekik, amelyeket nem tud elhelyezni saját piacán. A hétéves terv újabb lehetőségeket nyújt a Szovjetunió és az iparilag kevésbé fejlett országok gazdasági együttműködése számára. Most a nemzetek szabadság- és függetlenségi harcának új szakasza folyik, valamennyi gyarmati és függő országban kibontakozik a nemzeti felszabadító mozgalom. Megerősödött a latin-amerikai országok népeinek harca is az amerikai imperializmus elnyomása ellen. Megmozdultak az ázsiai és afrikai országok népei. A nemzetek, amelyek elnyerték nemzeti szabadságukat, maguk akarnak dönteni sorsukról. Ezeknek az országoknak nagyobb szükségük van, mint bármikor azelőtt, hogy békés feltételek között élhessenek. A nagyhatalmaknak kötelezniök kell magukat arra, hogy tiszteletben tartják az arab Kelet és Afrika népei nek szuverenitását, lemondanak az erőszak alkalmazásáról a vitás kérdések megoldásában és nem avatkoznak ezen államok belügyeibe. Ahelyett, hogy lőporraktárakat létesítenének, ahol tűzzel játszanak, ki kell építeni a béke és a nemzetek szabad fejlődésének övezetét. A helyzet enyhítésére feltétlenül szükséges intézkedéseket az egyes területeken egybe kell kapcsolni a nemzetközi légkör általános megjavításáért vívott harccal. A legfőbb feladat ma az, hogy elmozdítsuk a holtpontról a leszerelés problémáját. A lázas fegyverkezés tovább folyik, egyre újabb pénz és anyagi forrásokat nyel el. A kapitalista államok kormányai, hogy eszközöket nyerjenek a fegyvergyártásra, költségvetésük oroszlánrészét fegyverkezésre fordítják és a dolgozók kirablásának politikáját folytatják. „Lehetünk akár meztelenek is, de pallos legyen a kezünkben" jelszóhoz tartják magukat. Különösen sürgős az atom- és hidrogénfegyverkísérletek betiltása. Ma, amikor mindenki elismeri az atomrobbantások megállapításának lehetőségét a világ bármely részén, semmi ok sincs arra, hogy tovább halogassák az atomfegyverkísérletek beszüntetésének megoldását. Valamennyi ország nemzetei követelik e kísérletek beszüntetését, amelyek a Föld légkörét ártalmas rádioaktivitással telítik. Ezért e követelésnek eleget kell tenni. Abból indulunk ki, hogy a különböző társadalmi rendszerű államok közötti kapcsolatoknak a békés együttélésen kell alapulniok. Nekünk és a tőkés országok uralkodó köreinek különbözők a nézeteink, eltérő a világnézetünk. Soha sem mondunk le nézeteinkről és nem táplálunk illúziót afelől, mintha osztályellenfeleink megváltoztatnák ideológiájukat. Ez azonban nem jelenti azt, hogy világnézetbeli ellentéteink miatt háborút kellene viselnünk. Minden országban maga a nép dönt sorsáról és választja meg fejlődésének irányát A Szovjetunió senkire sem akarja rákényszeríteni azt az utat, amit a maga számára választott. Teljesen Lenin azon kijelentése szerint igazodunk, hogy a forradalom nem kiviteli cikk. Nem volna-e jobb, ha a különböző társadalmi rendszerű államok vezető tényezői, mégpedig minél előbb arra a következtetésre jutnának, hogyha már egy bolygón élünk, amely a korszerű technika világánál nem is olyan nagy. nem volna-e jobb itt í$y élnünk, hogy ne lökdössük egymást könyökünkkel, ne fenyegessük szüntelenül egymást atom- vagy hidrogénbomba formájában? Meg kell tanulnunk a vitás kérdéseket békés tárgyalások útján megoldani. Itt az ideje megérteni azt, hogy ami a Szovjetuniót és szocialista tábort illeti, a fenyegetőzés reménytelen. Tudatára kell ébredni azoknak az alapvető változásoknak, amelyek a világ stratégiai helyzetében állottak be. Ma mindenki elismeri azokat a sikereket, amelyeket a szovjet tudomány és technika aratott, és amelyek az emberiség előtt megnyitották a világűrbe vezető utat. Ezek a sikerek. megmutatják, milyen lehetőségekkel rendelkezik a Szovjetunió és a szocialista világrendszer. Teljesen nyilvánvaló, hogy ha a Szovjetunió rakétát tud a világűrbe küldeni több százezer kilométer távolságra, akkor hatalmas rakétákat küldhet pontosan a világ bármely pontjára. fcekbőr a tényekből azonban teíjesen más következtetéseket vonunk, le, mi!\t a Nyugat bizonyos körei. Ott minden tudományos és műszaki felismerésre elsősorban abból a szempontból tekintenek milyen katonai elő nyöket rejt magában. Amikor az USA-ban elkészítették az első atombombát, az amerikai uralkodó körök azonnal világuralmi igényekkel léptek fel. A Szovjetunió előtt idegenek az ilyen szándékok. A szovjet tudomány és technika történelmi sikereit nem használjuk fel hódító politika, más államokkal szembeni parancsol gatás céljaira. Arra használjuk fel, hogy fokozzuk erőfeszítéseinket a világbékéért folyó küzdelemben. Ma is, amikor a rakétatechnika fejlesztésében mi vagyunk túlsúlyban, újból javasoljuk az Egyesült Államoknak, NagyBritanniának és Franciaországnak: tiltsuk be egyszer s mindenkorra az atom-, hidrogénés rakétafegyverek kísérleteit, gyártását és alkalmazását. Semmisítsük meg e halált hozó fegyverek valamennyi készletét és használjuk az emberi elme e legnagyobb felfedezését ki zárólag békés célokra, az emberek javára Kormányunk az erre vonatkozó szerződést hajlandó akár már holnap is aláírni. A nagyhatalmak számára csak egy ésszerű politika létezik: áttérni a nemzetközi problémák békés megoldására és az általános leszerelésre. A szovjet kormány több mint egy évvel ezelőtt javasolta a keleti és nyugati országok kormányfői értekezletének összehívását. A nyugati hatalmak hibájából e kérdésben mindeddig semmi haladást sem értünk el. Kötelességünknek tartjuk azonban valamennyi ország népeivel szemben, hogy továbbra is e konferencia összehívására törekedjünk, mert ehhez sok reményt fűznek mindazok, akiknek érdekük a béke és nemzetek biztonsága. Nemegyszer kellett már rámutatnunk a nagy felelősségre, amelyet a két nagyhatalom — a Szovjetunió és az Egyesült Államok viselnek a béke megőrzéséért. Ami a Szovjetuniót, illeti, nemegyszer kinyilvánította őszinte törekvését az USA-hoz fűződő kapcsolatainak normalizálására és ezt tényekkel támasztotta alá. A Szovjetunió megnemtámadási egyezmény megkötését javasolta 50 év tartamára, széleskörű, kölcsönösen előnyös kereskedelem fejlesztését a kulturális kapcsolatok támogatásét stb. Valamennyi esetben azonban vagy egyenes elutasításba vagy rejtett ellenállásba ütköztünk. Országaink sohasem támasztottak és most sem támasztanak egymással szemben területi igényeket. Nincs itt ok arra. hogy ellentétek álljanak fenn nemzeteink között. A Szovjetunió és az USA közötti kapcsolatok mégis már régóta abnormálisak. Tudjuk, hogy az USA politikusai és pénzemberei, szenátorai és lapkiadói között nem kevesen vannak, akiknek érdekük az ilyen kapcsolatok fenntartása. Amerikában azonban növekszik a Szovjetunióval való baráti, kapcsolatok híveinek a száma. Világosan megerősítette ezt az a fogadtatás, amelyben az Egyesült Államokban Mikojant részesítették. Látogatása az amerikai népnek a Szovjetunió népei iránti baráti érzéseinek manifesztációja lett. A legtöbb amerikai, akikkel találkozott őszintén és nyíltan kifejezte rokonszenvét a szovjet nép iránt, a Szovjetunióval való barátságra és békés együttműködésre irányuló törekvését. Voltak közöttük különböző politikai nézetet valló, különböző vallású és társadalmi helyzetű emberek, a tudomány, a kultúra képviselői, az üzleti körök és a közélet széles rétegeinek képviselői. Az amerikaiak többsége nyilvánvalóan már nem hisz a szovjetellenes propagandának, amelyet az USA reakciós, burzsoá lapjai folytatnak. Egyes elemek kísérletei, hogy provokációs akciókat szervezzenek Mikojan elvtárs látogatása folyamán, nem jártak semmilyen eredménnyel, mert ezek az elemek nem fejezik ki az amerikai nép gondolkodását és nézeteit. Üdvözöljük mindazon amerikaiak törekvéseit, akik a „hidegháború" felszámolását valamennyi ország békés egymás mellett élését és együttműködését óhajtják. Hazánkban erős a rokonszenv az amerikai nép iránt, amelynek technikai képességei és vállalkozó szelleme világszerte ismert. A békés egymás mellett élés útjában azonban számos nehézség áll. Mindkét félnek nagy törekvést kell kifejtenie a kölcsönös megértésre, nagy kitartást kell tanúsítania ezen az úton, sőt nagy türelmet is. A nemzetközi feszültség enyhítésében s a kölcsönös bizalom megszilárdításában nagy szerepet játszhat a világkereskedelem széleskörű fejlesztése. A mesterséges akadályok ellenére a Szovjetunió, valamint/ az európai és amerikai tőkés országok közötti áruforgalom 1958-ban az 1950-es évhez viszonyítva csaknem háromszorosára emelkedett Jól fejlődtek kereskedelmi kapcsolataink Svédországgal. Hosszútartamú kereskedelmi egyezményeket kötöttünk Franciaországgal és Olaszországgal, bővült más államokkal folytatott kereskedelmünk is. A Szovjetunió békés országépítésének az 1959 —1965-ös évekre szóló gazdasági programja széles távlatokat nyit a Szovjetunió külkereskedelmének fejlesztésére valamennyi országgal. A külkereskedelem térfogatát legalább is kétszeresére bővíthetjük. A tőkés országoknak békés versenyt ajánlunk fél mégpedig nemcsak a hétéves terv Időszakára. A Szovjetunió fejlesztésének távlati tervét 15 esztendőre dolgozzuk ki. Ez a terv lőbhek között a békés fejlődés és a békés gazdasági verseny elvére támaszkodik. Terveink, amint valamennyi ország népei látják, a békés országépítés tervei. Valamennyi nemzetet a béke megőrzéséért és megszilárdításáért vívott harc fokozására hívunk fel. A magunk részéről minden lehetőt megteszünk a világbéke biztosítására. A kommunista építés a Szovjetunióban és a nemzetközi munkásmozgalom Elvtársak! A nemzetközi munkás- és kommunista mozgalom számára, valamennyi demokratikus erő 3zámára hétéves tervünk hatalmas erkölcsi támogatást jelent a reakció és az imperializmus erői ellen vívott harcukban. Üj győzelmekre törekedve a kommunizmus építésében a szovjet nép teljesíti internacionális kötelességét a nemzetközi munkásosztály iránt. Ma nyolcvanhárom országban van kommunista és munkáspárt és e pártok soraikban több mint 33 millió embert tömörltenek. Ez a marxizmus-leninizmus óriási győzelme, a munkásosztály nagy sikere. A minden féle-fajta reakciósok számtalan hadjáratot indítottak a kommunizmus ellen. Semmi sem képes azonban elfojtani a kommunista mozgalmat, mert azt a proletariátus és valamennyi dolgozó osztályharca hozta létre, e mozgalom az ő érdekeiket fejezi ki. A tőkés országok számos kommunista pártja ma nagy nehézségek előtt áll. A reakció egyre újabb dühödt támadást intéz ellenük, amely - mint ahogy erről meg vagyunk győződve — újabb kudarcban végződik és testvérpártjaink a megpróbáltatásokból még erősebben és acélosabban kerülnek ki. A nemezetközi reakció a munkás és kommunista mozgalom elleni támadás szervezésénél a szociális demagógia fegyveréhez folyamodik, a tömegeket hazug mende-mondákkal akarja megtéveszteni az Cn. „szabad világról". Az imperializmus ideológusai megkísérlik szépíteni a népellenes tőkés rendet. Neves burzsoá tényezők úgyszólván minden egyes beszédükben azt állítják, hogy a nyugati tőkés országok „szabad országok", hogy a tőkés világ „szabad világ". Igen, a tőke országaiben tényleg szabadság van, de kinek számára? Természetesen nem a munkások számára, akik kénytelenek bérbe adni magukat a tőkéseknek minden (Folytatás a 6. oldalon) ÜJ SZÓ 5 * 185M ianu&r áft. \