Új Szó, 1958. december (11. évfolyam, 332-362.szám)

1958-12-14 / 345. szám, vasárnap

A Magyar Népköztársaság párt­ét kormányküldöttsége Szlovákiában (Folytatás az L oldalról) Magyarország nemzetei ma a szo­cialista tábor többi országaival, me­lyek élén a hatalmas és legyőzhe­tetlen Szovjetunió áll, vállvetve har­colnak a közös tél, a szocializmus és a kommunizmus eléréséért. A szocializmus magyarországi el­lenségei által 1956-ban végrehajtott ellenforradalmi kísérlet leverése és népünk öröme a magyar nép győ­zelme felett a proletár nemzetközi­ség erejéről, nemzeteink dolgozói­nak és az egész szocialista tábor­nak testvériségéről tanúskodott. Csehszlovákia dolgozói, akik a testvéri Magyarország tőszomszéd­ságában élnek, őszinte örömmel kö­vetik azokat a sikereket, amelyeket Magyarország dolgozó népe a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt vezeté­sével ér el a szocializmus építésé­ben. Országaink testvéri együttmű­ködése meghozza gyümölcseit. Szem­léltető példája ennek, hogy önöket Szlovákia egyik legnagyobb üzemé­ben, azon alumíniumtermelő-üzem­ben üdvözöljük, amely a Magyar Népköztársaságbői kapja a szüksé­ges nyersanyagot. A Csehszlovák | Köztársaság és a Magyar Népköz­társaság gazdasági együttműködé­se mindkét ország előnyére válik a szocializmus építésében. A poli­tikai-gazdasági és kulturális kap­csolatok hozzájárulnak nemzeteink barátságának elmélyítéséhez. A szocializmus építése terén or szágukban elért sikerek egyben a mi sikereink és a szocializmus egész táborának sikerei, hatalmas tényező ként hatnak a szocialista világrend­szer megszilárdításában és lényeg­bevágőan megakadályozzák a nyu­gati imperialistáknak egy új világ­háború kirobbantására irányuló tö­rekvéseit. A szocializmus táborához valő tartozásunk, pártjaink testvéri­sége, nemzeteink barátsága és sze­retetünk felszabadítónk s önzetlen barátunk - a Szovjetunió iránt zá­loga annak, hogy a szocializmus ügyét minél előbb győzelemre visZ­szük. Még egyszer a legszívélyesebben üdvözöljük önöket, drága elvtársaink és barátaink s azt kívánjuk, hogy érezzék jól magukat minálunk. Éljen a Magyar Szocialista Mun­káspárt és Központi Bizottsága! Éljen a magyar forradalmi mun­kás-paraszt kormány! Éljen a csehszlovákiai és a magyar dolgozó nép megbonthatatlan barát­sága! Éljen és virágozzék a szocialista tábor és vezetője — a Szovjetunió és a Szovjetunió Kommunista Párt­ja! Münnich Ferenc elvtárs beszéde Kedves Bacílek elvtárs, kedves ba­rátaink! Még csak három napja tartózko­dunk Csehszlovákiában, de már szá­mos felejthetetlen benyomásban volt részünk. Örömmel fogadtuk az önök meg­hívását és látjuk, hogy a gyönyö­rű Szlovákiában is barátaink közé jöttünk. Ez nem is lehet másként, hiszen Csehszlovákia és Magyaror­szág dolgozói vállvetve építik a szo­cializmust, és népünket a megbont­hatatlan barátság kötelékei fűzik egymáshoz. Magyarország dolgozó népe lelkesen és szorgalmasan építi a szocializmust szocialista hazájában. A magyar nép egy hónappal ez­előtt útjának fontos határkövéhez érkezett. Az országgyűlésbe és a népi tanácsokba lefolyt választások­ra gondolok, amelyek hazánkban ez év november 16-án zajlottak le. Ezek a választások a pártunk által vezetett Hazafias Népfront jelölő listájának győzelmével végződtek. A választási urnákhoz eljött a jo­gosult választók 98,4 százaléka, akik­nek 99,6 százaléka a Hazafias Nép­front jelölő listájára szavazott. Ez a választási győzelem azt jelenti, hogy kétségkívül egyet értenek a szocializmus építésével, a munkás­paraszt kormánnyal, a magyar-szov­jet barátság további kibontakoztatá­sával s a szocializmus táborával és a békének ügyével. A választá­sok megmutatták, hogy a magyar dolgozó nép egyetért a párt és a munkás-paraszt kormány politikájá­val, s továbbra is kezükbe helyezi sorsát. Drága elvtársak, szükségesnek tar­tottam, hogy ezt elmondjam, mert tudatában vagyunk annak, hogy mi megy végbe hazánkban és ez nem csupán a mi ügyünk. Amikor 1956­októberében a nyugati imperialisták pénzén felfegyverzett áruló hazai reakció és a revizionisták ellenfor­radalmat robbantottak ki, nemcsak a magyar nép hatalma, szabadsága, függetlensége és alkotó erői voltak veszélyben. Veszély fenyegette egész Európa békéjét, mert a magyar el­lenforradalom közvetlen veszélyt je­lentett Magyarország szomszédai számára is. Münnich elvtárs hang­súlyozta továbbá, hogy a magyar nép sohasem felejti el, mily nagy segítség volt az ellenforradalom el­len vívott harcában Csehszlovákia népének szilárd állásfoglalása és barátsága. Mi, akik eljöttünk önök közé, teljes felelősségünk tu­datában kijelenthetjük e helyen, hogy a magyar nép meg­rendíthetetlen hűséggel él a szocia­lista eszmékért, hogy a magyar pro­letárdiktatúra szilárd és soha többé j nem engedi meg, hogy a reakció és J az ellenforradalom megkísérelje megfosztani szabadságától és füg­getlenségétől. Drága elvtársaim és barátaim! Párt- és kormányküldöttségünk nevében szívélyesen üdvözlöm a sza­bad, egyenjogú, a szocializmust épí­tő szlovák népet és átadom neki a magyar nép testvéri üdvözleteit. Engedjék meg, hogy még egyszer megköszönjem önöknek a baráti fo­gadtatást és sok sikert, jó egészsé­get kívánjak. Karel Kreibich elvtárs 75 éves "(CTK) Karel Kreibich elvtárs, Csehszlo­vákia Kommunista Pártjának egyik alapító tagja és kiváló funkcionáriusa vasárnap, december 14-én tölti he 75. életévét. Cseh­szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága e jubileum alkalmából levelet küldött Kreibich elvtársnak, amelyben meg­emlékezik a forradalmi munkásmozgalom­ban évek hosszú során át kifejtett tevé­kenységéről és jó egészséget kíván neki a további években. A jókívánságokat tartalmazó levelet Vra­tislav Krutina és Vladimír Koucký elvtár­sak, a CSKP KB titkárai adták át Karel Kreibich elvtársnak. Megnyitották a,Harcoló művészet' kiállítást (ČTK) — Ä csehszlovák művészi szövetségek a csehszlovák-szovjet szövetségi szerződés aláírásának 15. évfordulója alkalmából a prágai Szláv-szigeten levő kiállítási helyi­ségekben megrendezték a „Harcoló művészet" kiállítását. A kiállítás december 12-én lezaj­lott ünnepi megnyitóján részt vett Zdenek Fierlinger, a CSKP KB poli­tikai irodájának tagja, a nemzet­gyűlés elnöke, Jirí Hendrych, a CSKP KB politikai irodájának tagja, Vladimír Koucký, a CSKP KB titká­ra, dr. František Kahuda, az iskola­és kulturális ügyek minisztere, Vasil Bil'ak, az iskola- és kulturális ügyek megbízottja, kiváló csehszlovákiai művészek és további vendégek is. Munkaidő az ünnepek alatt (ČTK Ä kormány az 1958. évi karácsonyi ünnepekkel és az újévvel kapcsolatban g következőképpen módosítja a munkaidőt: Szerdán, december 24-én mindenütt úgy dolgoznak mint szombaton. Erre a napra teszik át a szombati, december 27-i mun­kanapot. Csütörtökön, pénteken és szom­baton, december 25-én, 26-án és 27-én munkaszünet tesz. Vasárnap, december 28-a rendes munkanap. (Erre a vasárnapra te­szik át a szerdai, december 24-1 munka­napot.) Szerdán, december 31-én mindenütt úgy dolgoznak, mint szombaton. (Erre a napra teszik át a szombati, 1959. január 3-1 munkanapot.) 1959. január 1-én és 2-án munkaszünet lesz. Szombatra, 1959. ja­nuár 3-ra átteszik a szerdai, 1958. decem­ber 31-i és vasárnapra, 1959. január 4-re. a pénteki, 1959. január 2-i munkanapot. AZ ORSZÁG ACELSZIVEBEN Ostrava környékének dolgozói decemóer 12-én nagv szeretettel fogadták a Svinov-Vítkovice állomásra érke­ző magyar párt- és kormányküldöttséget. A magyar párt- és kormányküldött­ség Csehszlovákia látogatásának két prágai napja után a küldöttség körútra indult az országban. Nem lehetett könnyű összeállítani olyan útiprogra­mot, amely az idő kényszerű rövidsége ellenére is jellegzetes, s megmutatja hazánk fejlődésének legfontosabb voná­sait, gócpontjait a szocializmus épí­tése befejezésének mai szakaszában. A csehszlovákiai körutazás első napja a magyar vendégeket az ország ne­héziparának központjába, Ostrava vidé­kére vitte. Az ostravai iparvidék ön­magában is olyan kiterjedt 30 nagybá­nyájával, több nagyolvasztójával, acél­művével, kokszolójával, vegyi és egyéb gyáraival, hogy itt is csak a rohamos fejlődés egy-két súlypontja jöhetett rövid megtekintés céljából tekintetbe. Hová vezessen azonban Ostrava vi­dékén a vendég útja, ha nem éppen hazánk szocialista építésének eddigi legnagyobb arányú müvéhez, a kunii­cei Klement Gottwald Oj Kohóba. S tényleg a Svinov-Vítkovice állomáson lefolyt rövid üdvözlés után a hosszú kocsisor Ostrava városán át az 19Í9 óta a „zöld mezőn" épülő iparváros, az új kohóművek felé tartott.Az üzem fő terén ünnepi transzparensek, kisebb emelvény fogadta a vendégeket — de körülötte senki. Valahogy hamarább ér­kezhettünk, de így még közvetlenebbül hatott a fogadás. Percek alatt pergett le minden. Gyors léptekben érkezett az elmaradhatatlan rezesbanda, majd az üzem vezetősége, a munkások, s a szemberüévö iskola épületéből számta­lan zsibongó, zászlókat lobogtató ki­sebb-nagyobb gyerek. Kunčice élmény olyannak, aki vala­ha iparban dolgozott. Minden nálunk isrňert ipari méretet meghaladnak azok a csarnokok, amelyek már üzemben vannak és amelyeknek az építése — van belőlük jócskán — még mindig fo­lyik. Kilométer hosszú épületek ezek, amelyekben és amelyek körül egyszer­re folyik az építkezés, a szerelés, a ter­melés és a belső-, külső rend. csín helyrehozatala. A méretekre jellemző, hogy az acélműből jövő ingotokat („szép" magyar szóval „öntecseket) vagyis nyers acéltömböket a végelátha­tatlan hengersorok számos pontján, az óriási kovácsolóműhelyekben, minde­nütt melegítókemencékben kell a meg­munkáláshoz megkívánt hőfokra újra felhevíteni. A másik, örömteljes benyomás, hogy a 100 tonnányi tömegeket mozgató és megmunkáló üzemben különösen ott, ahol már a termelés folyik, alig van ember. Láttunk vagy 200 méter hosz­szú elektromos elosztó csarnokot egyet­len élőlény nélkül. Egy másik, még szerelés alatt álló hengersor részlegen hatalmas futó daru emelgette a sokszáz mázsás hengerszék-alkatrészeket — s mégis mindössze csak két embert le­hetett látni: az egyik lentről integetett titokzatos jeleket, míg a másik, fiatal, törékeny szőke asszony — akivel ké­sőbb a gyűlésen el is beszélgettünk — fenn ült a szédítő magasságban, apró­nak látszó ketrecben és onnan vezé­nyelte a hídszerű és mégis könnyen, hangtalanul suhanó kolosszust. Sokat lehetne írni a három henger­szék-sor, a durva-, a közép- és finom hengersorozat nagyszerű, minden egyes akárcsak kissé is hozzáértő szakértő szívét derítő elegáns, de ami a fő, gaz­daságos megoldásának láttán. A ma­gyar küldöttség szeme előtt játszi könnyedséggel száz tonnás öntecset megmunkáló óriási, 12 ezer tonna nyo­másra szerkesztett óriásprésnél és a hozzá tartozé, 300 tonna teherbírású óriásdarunál együttesen szintén csak három ember dolgozik, bár jóformán semmi testi munkát nem végez. Szám­talan más csodát láttunk ebben a hét esztendő alatt a szó szoros értelmében a földből kinőtt műben, a szocialista építés sokszor már mindennapossá váló csodáit. Az üzemrészleg ülésén még számos ismert és ismeretlen dolgot hallottunk a kunčicei építők, szerelök hőstetteiről, a vállalat jelenlegi problémáiról, a jövő terveiről, az üzem együttműködéséről a Magyar Népköztársaság iparával. — Az idő azonban sürgetett, és a legked­vesebb vendéglátás ellenére is tovább kellett menni. * Ha a Klement Gottivald Oj Kohó az új, a szocialista ember munkahelyét és munkamódszereit vetítette elénk jövő­be utaló élességgel, úgy Havíiov váro­sa, ahová délben érkeztünk, az új, szo­cialista életformákból adott felejthe­tetlen ízelítőt. A délnek néző parton épült város főterén a lakosság éppen el nem fog­lalt részének tálán minden apraja­nagyja ott volt, amikor a magyar kül­döttség kocsisora oda érkezett. Az egyik kis pionír magyarul köszönti a kedves vendégeket. Mint megtudtuk, nem volt nehéz ilyen gyermeket talál­ni, Havíiov 30 ezer lakosa között, több­száz magyar él közöttük. Az elvtársak elmondották, hogy ily módon akár egy tucat más európai nép küldötteit is tudnák üdvözölni anyanyelvükön, annyi mindenféle nemzet fiai lakják az új szocialista várost. Körüljárjuk — persze autón — a nagyszerű települést, megbámuljuk az autógarázsok végeláthatatlan sorát, amely ugyan a nyugati tőkés országok­ban is ismert jelenség, de ott az autó­garázsban nem a munkások, a bányá­szok és kohászok autói állanak. Délután Ostrava vidékének legfőbb jellegzetességei, a bányák következtek. A dimbes-dombos vidéken elszórt régi I és új bányászházak között két nagy ' bányát meg is látogattunk. Első utunk a volt Barborába, a jelenlegi Május 1. Nagybányába vezetett, amely az átlagot jellemzi az Ostrava vidéki szénbányák között. Ezt az átlagosságot úgy értjük, hogy átlagosan teljesítik a tervet, néha túlhaladják, néha viszont, mint éppen most is, valamivel lemarad. A bánya fö problémája a munkaeröhullámzás, amint az elvtársak elmagyarázzák, mert a közel 5 ezer dolgozónak a fele sem állandó. Megtekintjük a föld felszínén lévő berendezéseket, főleg a diszpécser he­lyiségét. Útközben minduntalan magyar bányászok állítják meg a küldöttség tagjait néhány kedves szóval. Innen utunk az ostravai szénmeden­ce szívébe, Korvinába vezet, ahol a járás dolgozói, vagy ezer ember zsúfo­lásig megtölt egy nagy termel. A kör­zet dolgozói elmondják, hol tartanak a terv teljesítésében, sok esetben túl­teljesítésében. A magyar küldöttség nevében Maro­sán elvtárs beszél, amit a hallgatóság a szó szoros értelmében lélegzetvisz­szafojtva hallgat. Elmondja a magyar nép legutóbbi küzdelmes éveinek leg­fontosabb mozzanatait. Különösen az 1956*os év ellenforradalmi eseményei­nek okairól, tanulságairól beszél. El­mondja, hogyan küzdöttek a magyar dolgozók pártjuk vezetésével, hogyan birkóztak meg az egész szocialista tá­bor, elsősorban azonban a Szovjetunió segítségével a bel- és külföldi reakció­val, hogyan indult meg az ország poli­tikai és gazdasági életének megújítása. Csattanó bizonyítéka a két év alatt el­ért fejlődésnek a november 16-i válasz­tások eredménye, amely megmutatta, hogy a magyar nép döntő többsége marxista-leninista pártja mellett, annak politikai elvei alapján áll. Marosán elvtárs igen élénk és hatá­sos okfejtése lenyűgözte hallgatóit, aminek jeléül egy-egy frappáns, élettől duzzadó fogalmazása nyomán sokszor csattant fel a taps. A karvinai járás nagy üzemei szám­talan ajándékkal halmozták el a ma­gyar küldöttséget. Felejthetetlen est emlékével távoztunk a késő esti órák­ban és a proletár nemzetköziség szelle­me magával ragadó megnyilvánulásá­nak emlékét vittük magunkkal további utunkra. Sz. rl A minisztereinők fogadta a Szovjetunió külkereskedelmi miniszterét (ČTK) — Viliam Široký minisz­terelnök pénteken fogadta N. Sz. Patolicsevet, a Szovjetunió külkeres­kedelmi miniszterét, aki I. T. Grisin­nek, a Szovjetunió prágai rendkívüli és meghatalmazott nagykövetének kíséretéijen jelent meg. A minisz­terelnök szívélyes és baráti légkör­ben elbeszélgetett a vendégekkel. A PREŠOVI Tejfeldolgozó-üzem dolgo­zói termékeik választékának bővítésével válaszolnak a CSKP KB levelére. E na­pokban felkészültek az újfajtájú. úgyne­vezett édestíett túró előállítására. Ne­gyedkilós csomagolásban háromféle Ilyen túrót, mégpedig kétféle vaníliás és egy mazsolás túrót hoznak a piacra. Megjelent a Pártélet legújabb száma A Pártélet legújabb száma „Népünk életszínvonala tovább fog emelkedni" cím­mel vezércikkben foglalkozik a CSKP KB levelével. A cikk az életszínvonal emelésé­nek lehetőségein kívül részletesen fog­lalkozik a bérrendszerrel. Megállapítja azt is, hogy már az első visszhangok arra vallanak, hogy pártunk Központi Bizottsá­ga teljes ülésének tárgyalásai és a nép életszínvonala emelésének kérdéséről szóló széleskörű vita megindítása helyeslésre és nagy megelégedésre talál. Dolgozóink máris élénken érdeklődnek életszínvonalunk eme­lésének minden kérdése iránt és tisztában vannak azzal, hogy a javasolt intézkedések megvalósítása közvetlenül összefügg a ter­melési tervek teljesítésével és túlteljesí­tésével, a munkatermelékenység növeke­désével, a termelési költségek csökken­tésével, a megtakarításokkal, a tartalékok feltárásával és kihasználásával. A Szovjetunióval kötött szerződés alá­írásának 15. évfordulója alkalmából az új szám „Szabadságunk és népi demokratikus rendszerünk szilárd alapjai" címmel közöl cikket. A cikk részletesen foglalkozik a csehszlovák-szovjet szerződéssel, melynek jelentősége többek között abban rejlik, hogy vonzó példája lett a népek közötti barátság és kölcsönös segélynyújtás kiala­kításának. „A nemzeti bizottságok új fel­adatai új munkaformákat ls igényelnek" című cikk a nemzeti bizottságok munká­jával foglalkozik. Az új szám jelentős cik­ket közöl „Az évzáró taggyűlések és az 1959. évi pártkonferenciák" címmel, amely­nek különösen pártszervezeteink vezetői véhetik nagy hasznát. A Pártélet legújabb számában gazdag anyagot találunk a „Soronlévő feladatok", az „Időszerű elméleti és politikai kérdések", a „Propagandisták és népnevelők segítsé­gére", a „Kezdeményezések és tapaszta­latok", a „Megjegyzések", valamint a „Vá­lasz az olvasók kérdéseire" című rovatok­ban is. ÜJ SZÖ 3 1958. december 14,

Next

/
Oldalképek
Tartalom