Új Szó, 1958. december (11. évfolyam, 332-362.szám)

1958-12-14 / 345. szám, vasárnap

A Magyar Népköztársaság pártét kormányküldöttsége Szlovákiában (Folytatás az L oldalról) Magyarország nemzetei ma a szocialista tábor többi országaival, melyek élén a hatalmas és legyőzhetetlen Szovjetunió áll, vállvetve harcolnak a közös tél, a szocializmus és a kommunizmus eléréséért. A szocializmus magyarországi ellenségei által 1956-ban végrehajtott ellenforradalmi kísérlet leverése és népünk öröme a magyar nép győzelme felett a proletár nemzetköziség erejéről, nemzeteink dolgozóinak és az egész szocialista tábornak testvériségéről tanúskodott. Csehszlovákia dolgozói, akik a testvéri Magyarország tőszomszédságában élnek, őszinte örömmel követik azokat a sikereket, amelyeket Magyarország dolgozó népe a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetésével ér el a szocializmus építésében. Országaink testvéri együttműködése meghozza gyümölcseit. Szemléltető példája ennek, hogy önöket Szlovákia egyik legnagyobb üzemében, azon alumíniumtermelő-üzemben üdvözöljük, amely a Magyar Népköztársaságbői kapja a szükséges nyersanyagot. A Csehszlovák | Köztársaság és a Magyar Népköztársaság gazdasági együttműködése mindkét ország előnyére válik a szocializmus építésében. A politikai-gazdasági és kulturális kapcsolatok hozzájárulnak nemzeteink barátságának elmélyítéséhez. A szocializmus építése terén or szágukban elért sikerek egyben a mi sikereink és a szocializmus egész táborának sikerei, hatalmas tényező ként hatnak a szocialista világrendszer megszilárdításában és lényegbevágőan megakadályozzák a nyugati imperialistáknak egy új világháború kirobbantására irányuló törekvéseit. A szocializmus táborához valő tartozásunk, pártjaink testvérisége, nemzeteink barátsága és szeretetünk felszabadítónk s önzetlen barátunk - a Szovjetunió iránt záloga annak, hogy a szocializmus ügyét minél előbb győzelemre visZszük. Még egyszer a legszívélyesebben üdvözöljük önöket, drága elvtársaink és barátaink s azt kívánjuk, hogy érezzék jól magukat minálunk. Éljen a Magyar Szocialista Munkáspárt és Központi Bizottsága! Éljen a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány! Éljen a csehszlovákiai és a magyar dolgozó nép megbonthatatlan barátsága! Éljen és virágozzék a szocialista tábor és vezetője — a Szovjetunió és a Szovjetunió Kommunista Pártja! Münnich Ferenc elvtárs beszéde Kedves Bacílek elvtárs, kedves barátaink! Még csak három napja tartózkodunk Csehszlovákiában, de már számos felejthetetlen benyomásban volt részünk. Örömmel fogadtuk az önök meghívását és látjuk, hogy a gyönyörű Szlovákiában is barátaink közé jöttünk. Ez nem is lehet másként, hiszen Csehszlovákia és Magyarország dolgozói vállvetve építik a szocializmust, és népünket a megbonthatatlan barátság kötelékei fűzik egymáshoz. Magyarország dolgozó népe lelkesen és szorgalmasan építi a szocializmust szocialista hazájában. A magyar nép egy hónappal ezelőtt útjának fontos határkövéhez érkezett. Az országgyűlésbe és a népi tanácsokba lefolyt választásokra gondolok, amelyek hazánkban ez év november 16-án zajlottak le. Ezek a választások a pártunk által vezetett Hazafias Népfront jelölő listájának győzelmével végződtek. A választási urnákhoz eljött a jogosult választók 98,4 százaléka, akiknek 99,6 százaléka a Hazafias Népfront jelölő listájára szavazott. Ez a választási győzelem azt jelenti, hogy kétségkívül egyet értenek a szocializmus építésével, a munkásparaszt kormánnyal, a magyar-szovjet barátság további kibontakoztatásával s a szocializmus táborával és a békének ügyével. A választások megmutatták, hogy a magyar dolgozó nép egyetért a párt és a munkás-paraszt kormány politikájával, s továbbra is kezükbe helyezi sorsát. Drága elvtársak, szükségesnek tartottam, hogy ezt elmondjam, mert tudatában vagyunk annak, hogy mi megy végbe hazánkban és ez nem csupán a mi ügyünk. Amikor 1956októberében a nyugati imperialisták pénzén felfegyverzett áruló hazai reakció és a revizionisták ellenforradalmat robbantottak ki, nemcsak a magyar nép hatalma, szabadsága, függetlensége és alkotó erői voltak veszélyben. Veszély fenyegette egész Európa békéjét, mert a magyar ellenforradalom közvetlen veszélyt jelentett Magyarország szomszédai számára is. Münnich elvtárs hangsúlyozta továbbá, hogy a magyar nép sohasem felejti el, mily nagy segítség volt az ellenforradalom ellen vívott harcában Csehszlovákia népének szilárd állásfoglalása és barátsága. Mi, akik eljöttünk önök közé, teljes felelősségünk tudatában kijelenthetjük e helyen, hogy a magyar nép megrendíthetetlen hűséggel él a szocialista eszmékért, hogy a magyar proletárdiktatúra szilárd és soha többé j nem engedi meg, hogy a reakció és J az ellenforradalom megkísérelje megfosztani szabadságától és függetlenségétől. Drága elvtársaim és barátaim! Párt- és kormányküldöttségünk nevében szívélyesen üdvözlöm a szabad, egyenjogú, a szocializmust építő szlovák népet és átadom neki a magyar nép testvéri üdvözleteit. Engedjék meg, hogy még egyszer megköszönjem önöknek a baráti fogadtatást és sok sikert, jó egészséget kívánjak. Karel Kreibich elvtárs 75 éves "(CTK) Karel Kreibich elvtárs, Csehszlovákia Kommunista Pártjának egyik alapító tagja és kiváló funkcionáriusa vasárnap, december 14-én tölti he 75. életévét. Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága e jubileum alkalmából levelet küldött Kreibich elvtársnak, amelyben megemlékezik a forradalmi munkásmozgalomban évek hosszú során át kifejtett tevékenységéről és jó egészséget kíván neki a további években. A jókívánságokat tartalmazó levelet Vratislav Krutina és Vladimír Koucký elvtársak, a CSKP KB titkárai adták át Karel Kreibich elvtársnak. Megnyitották a,Harcoló művészet' kiállítást (ČTK) — Ä csehszlovák művészi szövetségek a csehszlovák-szovjet szövetségi szerződés aláírásának 15. évfordulója alkalmából a prágai Szláv-szigeten levő kiállítási helyiségekben megrendezték a „Harcoló művészet" kiállítását. A kiállítás december 12-én lezajlott ünnepi megnyitóján részt vett Zdenek Fierlinger, a CSKP KB politikai irodájának tagja, a nemzetgyűlés elnöke, Jirí Hendrych, a CSKP KB politikai irodájának tagja, Vladimír Koucký, a CSKP KB titkára, dr. František Kahuda, az iskolaés kulturális ügyek minisztere, Vasil Bil'ak, az iskola- és kulturális ügyek megbízottja, kiváló csehszlovákiai művészek és további vendégek is. Munkaidő az ünnepek alatt (ČTK Ä kormány az 1958. évi karácsonyi ünnepekkel és az újévvel kapcsolatban g következőképpen módosítja a munkaidőt: Szerdán, december 24-én mindenütt úgy dolgoznak mint szombaton. Erre a napra teszik át a szombati, december 27-i munkanapot. Csütörtökön, pénteken és szombaton, december 25-én, 26-án és 27-én munkaszünet tesz. Vasárnap, december 28-a rendes munkanap. (Erre a vasárnapra teszik át a szerdai, december 24-1 munkanapot.) Szerdán, december 31-én mindenütt úgy dolgoznak, mint szombaton. (Erre a napra teszik át a szombati, 1959. január 3-1 munkanapot.) 1959. január 1-én és 2-án munkaszünet lesz. Szombatra, 1959. január 3-ra átteszik a szerdai, 1958. december 31-i és vasárnapra, 1959. január 4-re. a pénteki, 1959. január 2-i munkanapot. AZ ORSZÁG ACELSZIVEBEN Ostrava környékének dolgozói decemóer 12-én nagv szeretettel fogadták a Svinov-Vítkovice állomásra érkező magyar párt- és kormányküldöttséget. A magyar párt- és kormányküldöttség Csehszlovákia látogatásának két prágai napja után a küldöttség körútra indult az országban. Nem lehetett könnyű összeállítani olyan útiprogramot, amely az idő kényszerű rövidsége ellenére is jellegzetes, s megmutatja hazánk fejlődésének legfontosabb vonásait, gócpontjait a szocializmus építése befejezésének mai szakaszában. A csehszlovákiai körutazás első napja a magyar vendégeket az ország nehéziparának központjába, Ostrava vidékére vitte. Az ostravai iparvidék önmagában is olyan kiterjedt 30 nagybányájával, több nagyolvasztójával, acélművével, kokszolójával, vegyi és egyéb gyáraival, hogy itt is csak a rohamos fejlődés egy-két súlypontja jöhetett rövid megtekintés céljából tekintetbe. Hová vezessen azonban Ostrava vidékén a vendég útja, ha nem éppen hazánk szocialista építésének eddigi legnagyobb arányú müvéhez, a kuniicei Klement Gottwald Oj Kohóba. S tényleg a Svinov-Vítkovice állomáson lefolyt rövid üdvözlés után a hosszú kocsisor Ostrava városán át az 19Í9 óta a „zöld mezőn" épülő iparváros, az új kohóművek felé tartott.Az üzem fő terén ünnepi transzparensek, kisebb emelvény fogadta a vendégeket — de körülötte senki. Valahogy hamarább érkezhettünk, de így még közvetlenebbül hatott a fogadás. Percek alatt pergett le minden. Gyors léptekben érkezett az elmaradhatatlan rezesbanda, majd az üzem vezetősége, a munkások, s a szemberüévö iskola épületéből számtalan zsibongó, zászlókat lobogtató kisebb-nagyobb gyerek. Kunčice élmény olyannak, aki valaha iparban dolgozott. Minden nálunk isrňert ipari méretet meghaladnak azok a csarnokok, amelyek már üzemben vannak és amelyeknek az építése — van belőlük jócskán — még mindig folyik. Kilométer hosszú épületek ezek, amelyekben és amelyek körül egyszerre folyik az építkezés, a szerelés, a termelés és a belső-, külső rend. csín helyrehozatala. A méretekre jellemző, hogy az acélműből jövő ingotokat („szép" magyar szóval „öntecseket) vagyis nyers acéltömböket a végeláthatatlan hengersorok számos pontján, az óriási kovácsolóműhelyekben, mindenütt melegítókemencékben kell a megmunkáláshoz megkívánt hőfokra újra felhevíteni. A másik, örömteljes benyomás, hogy a 100 tonnányi tömegeket mozgató és megmunkáló üzemben különösen ott, ahol már a termelés folyik, alig van ember. Láttunk vagy 200 méter hoszszú elektromos elosztó csarnokot egyetlen élőlény nélkül. Egy másik, még szerelés alatt álló hengersor részlegen hatalmas futó daru emelgette a sokszáz mázsás hengerszék-alkatrészeket — s mégis mindössze csak két embert lehetett látni: az egyik lentről integetett titokzatos jeleket, míg a másik, fiatal, törékeny szőke asszony — akivel később a gyűlésen el is beszélgettünk — fenn ült a szédítő magasságban, aprónak látszó ketrecben és onnan vezényelte a hídszerű és mégis könnyen, hangtalanul suhanó kolosszust. Sokat lehetne írni a három hengerszék-sor, a durva-, a közép- és finom hengersorozat nagyszerű, minden egyes akárcsak kissé is hozzáértő szakértő szívét derítő elegáns, de ami a fő, gazdaságos megoldásának láttán. A magyar küldöttség szeme előtt játszi könnyedséggel száz tonnás öntecset megmunkáló óriási, 12 ezer tonna nyomásra szerkesztett óriásprésnél és a hozzá tartozé, 300 tonna teherbírású óriásdarunál együttesen szintén csak három ember dolgozik, bár jóformán semmi testi munkát nem végez. Számtalan más csodát láttunk ebben a hét esztendő alatt a szó szoros értelmében a földből kinőtt műben, a szocialista építés sokszor már mindennapossá váló csodáit. Az üzemrészleg ülésén még számos ismert és ismeretlen dolgot hallottunk a kunčicei építők, szerelök hőstetteiről, a vállalat jelenlegi problémáiról, a jövő terveiről, az üzem együttműködéséről a Magyar Népköztársaság iparával. — Az idő azonban sürgetett, és a legkedvesebb vendéglátás ellenére is tovább kellett menni. * Ha a Klement Gottivald Oj Kohó az új, a szocialista ember munkahelyét és munkamódszereit vetítette elénk jövőbe utaló élességgel, úgy Havíiov városa, ahová délben érkeztünk, az új, szocialista életformákból adott felejthetetlen ízelítőt. A délnek néző parton épült város főterén a lakosság éppen el nem foglalt részének tálán minden aprajanagyja ott volt, amikor a magyar küldöttség kocsisora oda érkezett. Az egyik kis pionír magyarul köszönti a kedves vendégeket. Mint megtudtuk, nem volt nehéz ilyen gyermeket találni, Havíiov 30 ezer lakosa között, többszáz magyar él közöttük. Az elvtársak elmondották, hogy ily módon akár egy tucat más európai nép küldötteit is tudnák üdvözölni anyanyelvükön, annyi mindenféle nemzet fiai lakják az új szocialista várost. Körüljárjuk — persze autón — a nagyszerű települést, megbámuljuk az autógarázsok végeláthatatlan sorát, amely ugyan a nyugati tőkés országokban is ismert jelenség, de ott az autógarázsban nem a munkások, a bányászok és kohászok autói állanak. Délután Ostrava vidékének legfőbb jellegzetességei, a bányák következtek. A dimbes-dombos vidéken elszórt régi I és új bányászházak között két nagy ' bányát meg is látogattunk. Első utunk a volt Barborába, a jelenlegi Május 1. Nagybányába vezetett, amely az átlagot jellemzi az Ostrava vidéki szénbányák között. Ezt az átlagosságot úgy értjük, hogy átlagosan teljesítik a tervet, néha túlhaladják, néha viszont, mint éppen most is, valamivel lemarad. A bánya fö problémája a munkaeröhullámzás, amint az elvtársak elmagyarázzák, mert a közel 5 ezer dolgozónak a fele sem állandó. Megtekintjük a föld felszínén lévő berendezéseket, főleg a diszpécser helyiségét. Útközben minduntalan magyar bányászok állítják meg a küldöttség tagjait néhány kedves szóval. Innen utunk az ostravai szénmedence szívébe, Korvinába vezet, ahol a járás dolgozói, vagy ezer ember zsúfolásig megtölt egy nagy termel. A körzet dolgozói elmondják, hol tartanak a terv teljesítésében, sok esetben túlteljesítésében. A magyar küldöttség nevében Marosán elvtárs beszél, amit a hallgatóság a szó szoros értelmében lélegzetviszszafojtva hallgat. Elmondja a magyar nép legutóbbi küzdelmes éveinek legfontosabb mozzanatait. Különösen az 1956*os év ellenforradalmi eseményeinek okairól, tanulságairól beszél. Elmondja, hogyan küzdöttek a magyar dolgozók pártjuk vezetésével, hogyan birkóztak meg az egész szocialista tábor, elsősorban azonban a Szovjetunió segítségével a bel- és külföldi reakcióval, hogyan indult meg az ország politikai és gazdasági életének megújítása. Csattanó bizonyítéka a két év alatt elért fejlődésnek a november 16-i választások eredménye, amely megmutatta, hogy a magyar nép döntő többsége marxista-leninista pártja mellett, annak politikai elvei alapján áll. Marosán elvtárs igen élénk és hatásos okfejtése lenyűgözte hallgatóit, aminek jeléül egy-egy frappáns, élettől duzzadó fogalmazása nyomán sokszor csattant fel a taps. A karvinai járás nagy üzemei számtalan ajándékkal halmozták el a magyar küldöttséget. Felejthetetlen est emlékével távoztunk a késő esti órákban és a proletár nemzetköziség szelleme magával ragadó megnyilvánulásának emlékét vittük magunkkal további utunkra. Sz. rl A minisztereinők fogadta a Szovjetunió külkereskedelmi miniszterét (ČTK) — Viliam Široký miniszterelnök pénteken fogadta N. Sz. Patolicsevet, a Szovjetunió külkereskedelmi miniszterét, aki I. T. Grisinnek, a Szovjetunió prágai rendkívüli és meghatalmazott nagykövetének kíséretéijen jelent meg. A miniszterelnök szívélyes és baráti légkörben elbeszélgetett a vendégekkel. A PREŠOVI Tejfeldolgozó-üzem dolgozói termékeik választékának bővítésével válaszolnak a CSKP KB levelére. E napokban felkészültek az újfajtájú. úgynevezett édestíett túró előállítására. Negyedkilós csomagolásban háromféle Ilyen túrót, mégpedig kétféle vaníliás és egy mazsolás túrót hoznak a piacra. Megjelent a Pártélet legújabb száma A Pártélet legújabb száma „Népünk életszínvonala tovább fog emelkedni" címmel vezércikkben foglalkozik a CSKP KB levelével. A cikk az életszínvonal emelésének lehetőségein kívül részletesen foglalkozik a bérrendszerrel. Megállapítja azt is, hogy már az első visszhangok arra vallanak, hogy pártunk Központi Bizottsága teljes ülésének tárgyalásai és a nép életszínvonala emelésének kérdéséről szóló széleskörű vita megindítása helyeslésre és nagy megelégedésre talál. Dolgozóink máris élénken érdeklődnek életszínvonalunk emelésének minden kérdése iránt és tisztában vannak azzal, hogy a javasolt intézkedések megvalósítása közvetlenül összefügg a termelési tervek teljesítésével és túlteljesítésével, a munkatermelékenység növekedésével, a termelési költségek csökkentésével, a megtakarításokkal, a tartalékok feltárásával és kihasználásával. A Szovjetunióval kötött szerződés aláírásának 15. évfordulója alkalmából az új szám „Szabadságunk és népi demokratikus rendszerünk szilárd alapjai" címmel közöl cikket. A cikk részletesen foglalkozik a csehszlovák-szovjet szerződéssel, melynek jelentősége többek között abban rejlik, hogy vonzó példája lett a népek közötti barátság és kölcsönös segélynyújtás kialakításának. „A nemzeti bizottságok új feladatai új munkaformákat ls igényelnek" című cikk a nemzeti bizottságok munkájával foglalkozik. Az új szám jelentős cikket közöl „Az évzáró taggyűlések és az 1959. évi pártkonferenciák" címmel, amelynek különösen pártszervezeteink vezetői véhetik nagy hasznát. A Pártélet legújabb számában gazdag anyagot találunk a „Soronlévő feladatok", az „Időszerű elméleti és politikai kérdések", a „Propagandisták és népnevelők segítségére", a „Kezdeményezések és tapasztalatok", a „Megjegyzések", valamint a „Válasz az olvasók kérdéseire" című rovatokban is. ÜJ SZÖ 3 1958. december 14,